Világgazdaság, 1969. szeptember (1. évfolyam, 164-184. szám)
1969-09-19 / 177. szám
India vas- és exportja mangánérc E pénzügyi évben (1969—1970-ben) India több mint 10 millió metrikus tonna vasércet exportál — közölte az állami ásvány- és fémkereskedelmi vállalat —, s ebből maga Japán több mint 8 millió tonnát vesz át. A vállalat már megkötötte az exportszerződések nagy részét, tavaly Európa 2 500 000 tonna indiai vasércet vásárolt, remélhető, hogy idén is ugyanakkora mennyiségre tart igényt. Az Indiai Ásványipari Szövetség a kormány segítségét kérte a mangánércexport erős hanyatlásának megállításához. Ha a központi hatalom nem segít az exportőrök gondjain, az ország mangánérc-kivitele a nem túlságosan távoli jövőben teljesen leáll. Míg 1960-ban még 1 191 000 tonna mangánt exportáltak, 1968-ra a kivitt mennyiség 470 000 tonnára esett vissza, s az idei végeredmény még ennél is rosszabb lesz — mondja ki a szövetség jelentése. Az indiai mangánérc ára — a magas szállítási költségek és exportadók miatt — túl magas, ezért nem versenyképes a világpiacon. (Reuter) 1969. SZEPTEMBER 19. FAO-jelentés a keményrostok kereskedelméről A FAO Jutabizottsága 866 200— 877 000 metrikus tonnára becsüli a világ juta, kenai és egyéb keményrost importszükségletét az 1969. július 1-től 1970. június 30-ig tartó évben. A becslés szerint Pakisztán 563 000—617 000 tonna jutát, Thaiföld 300 000 tonna kenafot, India és más országok 40—58 ezer tonna jutát exportálhatnak majd. Az importszükségletek felmérésénél Belgium 84 000, Franciaország és az NSZK egyenként 70 000, Anglia és Írország 103—114 ezer, Japán 120 000 és az Egyesült Államok 50 000 tonnával szerepel. A bizottság az 1969—1970-es évre is fenntartja a mostani irányárat, ami a jutánál long tonnánként 109 font sterling (plusz—mínusz 6 font) fok Chittagong—Chalna paritásban, „PWT— PTD” minőségnél. A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy az 1968—1969-es év nagy részében az árak jóval meghaladták a FAO által ajánlott irányár felső szintjét; az áremelést a három legnagyobb termelő ország — Pakisztán, India és Thaiföld — termelésének erős visszaesése okozta. Pakisztán kormánya igyekezett megakadályozni az árak emelkedését. A jövő évi termés jóval nagyobb lesz az ideinél, mert az 1968—1969. évi magas árak ösztönzően hatottak a termelőkre. Az indiai küldött elmondotta, hogy az ország jelenleg nem szándékszik kemény rostot importálni. Pakisztán küldötte szerint az elkövetkező öt évben jó minőségű vetőmaggal, műtrágyával és rovarirtószerekkel növelik a jutatermelést. A bizottság megvitatta annak lehetőségét is, hogy irányárat ajánljon a thaiföldi kenafra. Az importáló országok long tonnánként 65 font sterlinget javasoltak (plusz mínusz 5 font) az „A” minőségű, fok Bangkok paritású kenafra, a thaiföldi delegáció viszont 70 font sterling mellett kardoskodott. A FAO-bizottság jövő februári ülésén dönt a kenaf irányáráról. (Reuter) Mi az UNIDO A VILÁGGAZDASÁG július 26-i számában tájékoztattuk olvasóinkat az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO — United Nations Industrial Development Organization) és hazánk közötti kapcsolatok alakulásáról. Most rövid ismertetést adunk a szervezetről, tevékenységéről, lehetőségeiről. Az UNIDO megalakításával az ENSZ megteremtette az iparosításra, különösképpen a fejlődő országok iparosítására irányuló ENSZ-tevékenység szervezeti kereteit, egységbe foglalta a korábban különböző szervekben és szervezetekben, és különböző szinteken folytatott tevékenységet. A szervezet megalakításáról szóló 1966. évi ENSZ-közgyűlési határozat a szervezet feladatait az alábbiakban fogalmazza meg: „... a szervezet elősegíti az ipari fejlődést, és a nemzeti és nemzetközi erőforrások mozgósításával támogatja és meggyorsítja a fejlődő országok iparosítását, különös tekintettel a gyáriparra...” A határozat értelmében a szervezet ajánlásokat és javaslatokat tehet nemzeti, nemzetközi regionális akciókra, közreműködik a modern termelési és tervezési módszerek elterjesztésében, az iparosítás szervezeti kereteinek megteremtésében és a műszaki találmányok, technikai és technológiai újdonságok elterjesztésében, beleértve e módszerek alkalmazásában nyújtandó segítséget is. A kormányok felkérésére a szervezet segítséget nyújt a nemzeti fejlesztési tervek, egyes beruházások és létesítmények terveinek kidolgozásában; javasolhatja a regionális együttműködés fejlesztését; segítséget nyújt a természeti kincsek feltárásában és felhasználásában, a műszaki és gazdasági szakemberek képzésében és továbbképzésében. ID Segítségnyújtás és tanácsadás — ezzel a két szóval lehet legjobban meghatározni és jellemezni a szervezetet. Tekintsük át, hogy a határozat száraznak tűnő kifejezésein túl, milyen lehetőségeket nyújt a szervezet, s hogyan sikerült ezeket a lehetőségeket eddig kihasználnia. Ehhez ismernünk kell az ENSZ technikai segélyprogramját. A technikai segélyprogramokat az ENSZ 1949-ben indította. Létrehozásának fő indoka az volt, hogy a gyengén fejlett országokban hiányzott az állami, az ipari, a gazdasági és a pénzügyi szervezet (sorolhatnánk tovább is: nem voltak szakemberek az oktatásban, az egészségügyi és a szociális feladatok elvégzésére), amely képes lett volna saját kézbe venni az állami, gazdasági, pénzügyi stb. élet irányítását, ellenőrzését. Hiányoztak a szakemberek az iparból, a mezőgazdaságból, a kereskedelemből. Az Egyesült Nemzetek technikai segélyprogramja célul tűzte, hogy segítséget nyújt a gyengén fejlett országoknak ezen a területen. A technikai segélyprogram alkotóelemei: szakemberek küldése a gyengén fejlett országokba, ösztöndíjasok képzése és továbbképzése külföldön, kisebb mértékben oktató és bemutatási célokat szolgáló felszerelések, berendezések ajándékozása. Az ENSZ Fejlesztési Programja, amely, a technikai segélyprogramok szervezete, jelenleg már arra is képes, hogy nagyobb oktató- és kutatócentrumokat is létesítsen a fejlődő országokban, ahol tömegesen folyik az állampolgárok képzése. A gazdaságfejlesztés ilyen, az ember oldaláról történő megközelítése az Egyesült Nemzetek gazdasági tevékenységének legsikeresebb, egyben legkonkrétabb akciója. Néhány szót ejtenünk kell a programok pénzügyi fedezetéről is. Az operatív programok végrehajtásának fő forrása az ENSZ Fejlesztési Programjától kapott összeg.A Fejlesztési Program tevékenységének finanszírozására a tagállamok az évenként tartott felajánlási konferenciákon önkéntes felajánlásokat tesznek.) Az iparfejlesztési célokra szánt összeget az UNIDO kapja meg és ebből elégíti ki az egyes kormányok által már korábban beérkezett kérelmeket. Az UNIDO ezenkívül saját, szintén önkéntes felajánlásokból álló alappal is rendelkezik. 1968-ban az UNIDO mintegy 11 millió dollár értékben nyújtott segítséget szakértők küldése és ösztöndíjak biztosítása formájában. Legtöbb segítséget Afrika, Ázsia és a távol-keleti országok kaptak 3,5, illetve 3,0 millió dollár értékben. Az 1968-ban képzett ösztöndíjasokra vonatkozó adatok (az összehasonlíthatóság elősegítése érdekében fő/hónap egységben). Az UNIDO programjának néhány jellemző vonása: 1. Az UNIDO kezdeményezte a rövid lejáratú és rövid határidejű szakértői küldetések rendszerét, az ún. Speciális Ipari Szolgálatot (SIS). Ennek fő célja: segítségnyújtás sürgős esetekben, azaz az ENSZ-ben kialakult szóhasználattal: ipari zavarelhárítás. Képzeljük el, hogy egy gyár termelése fokozatosan csökken. Hol lehet a hiba? A nyersanyag minőségében, a technológiai folyamatban vagy az üzemi szervezés romlásában? Vagy másik példa: egy új berendezés kezelésére sürgősen meg kell tanítani a helyszínen néhány szakembert. Ilyen esetekben a kormány kérése alapján az UNIDO nemzetközi pályázatot hirdet és a beérkező jelöltek közül a fogadó ország kormányával közösen kiválasztja a megfelelő jelöltet, aki szakmai és nyelvtudása, tapasztalatai alapján képes a feladat hatékony elvégzésére. 2. A szervezet szakértői csoportokat, úgynevezett „team”-eket szervez, amelyekben egy-két mérnök, közgazdász, piackutató vagy beruházási szakember vesz részt. A csoport egy adott probléma tanulmányozását és javaslatok hozatalát kapja feladatul, pl. egy termék gyártásának gazdaságossága, vagy valamely országrész, régió beruházási lehetőségei. A feladat itt is komplex jellegű, a csoport tagjainak alapos szakmai ismeretekkel, tapasztalatokkal, széles látókörrel kell rendelkezniük, hogy megfeleljenek az igényeknek. 3. Az UNIDO, a kormányokkal együttműködésben tanfolyamokat, üzemeken, intézkedéseken belüli továbbképzőcsoportokat szervez. A tanfolyamok időtartama egy év is lehet. 1968-ban például Csehszlovákiában Diesel-motorokkal foglalkozó tanfolyamokat rendeztek (ezen egyébként magyar szakember is részt vett), Dániában cementipari, Svédországban elektromosipari, Szovjetunióban vas- és acélipari, Lengyelországban textilipari tanfolyamokat szerveztek. A csoportos képzésben 20—30 fő vesz részt, a jelöltek kiválasztását a kormányok ajánlása alapján az UNIDO és a fogadó ország kormánya által kinevezett bizottság végzi. 4. Az UNIDO szakemberek bevonásával szakértői tanácskozásokat, ún. paneleket rendez. A szervezet felkérésére néhány (8—15) nemzetközileg ismert szakember tanácskozik egy-egy iparág vagy egy szűkebb technológiai vagy közgazdasági problémáról. A résztvevők előre elkészített anyagai képezik a vita alapját. A tanulmányokat és a tanácskozás főbb megállapításait az UNIDO később publikálja. Nem egy esetben ezek a tanulmánykötetek keresett cikkek a nemzetközi műszaki könyvpiacon. Mint már korábban említettük, az UNIDO folyamatos publikációs tevékenységet folytat. A szakértői tanácskozások anyagának kiadásán kívül az UNIDO tanulmányokat készít vagy készíttet az iparfejlesztés témakörében, legyenek azok szorosan vett technikaitechnológiai problémákról vagy az iparirányítás témakörében írottak. Ezenkívül különféle sorozatokat is megjelentet a szervezet (Iparosítás és Termelékenység vagy az Ipari Kutatás és Fejlesztés című folyóiratok). Külön sorozatot indított az UNIDO a műtrágyagyártás, a petrolkémiai iparok, az élelmiszeripar és az ipartervezés témakörben. Külön figyelmet érdemel az UNIDO információs tevékenysége. A publikációs tevékenységen kívül a szervezet az osztrák kormánnyal együttműködésben egy Ipari Információs Központot létesít, amely kérésre bibliográfiákat, anyagokat, összeállításokat ad közre bizonyos témákban. Készülőben van a szervezet egyik legkomolyabb információs kiadványa is, amelyben megtalálhatók lesznek az ipari termékek előállításával foglalkozó cégek, intézmények, vállalatok legfontosabb adatai és gyártmányaik. A fentiekből is látható, hogy az UNIDO nem bankszerű intézmény, közvetlen beruházásokkal nem foglalkozik. Rendelkezésre álló anyagi eszközei csak az ún. „katalizátor” szerep betöltését teszik lehetővé. Nem szabad azonban ezeket a korlátozott lehetőségeket lebecsülni, hiszen a szervezet készen áll az új együttműködési módszerek és elképzelések realizálására az iparosítás, különösen a fejlődő országok iparosításának támogatásra. Részesedés az UNIDO programjaiból 1968-ban (%-ban) Afrika 33,9 Ázsia és Távol-Kelet 30,9 Latin-Amerika 18,9 Európa és Közel-Kelet 16,2 Afrika 107/414 Ázsia és Távol-Kelet 105/733 Európa és Közel-Kelet 360/1409 Latin-Amerika 35/215 A LONDONI FÉMTŐZSDE London, szeptember 18. — A Nemzetközi Öntanács közleménye alig hatott a londoni piacra. Az ón határidős jegyzése 5 fonttal, az azonnali ár 3 fonttal lanyhult. A rézpiacon egyenetlen volt az irányzat, a huzaltuskó azonnali ára 6 fonttal, határidős jegyzése 8 fonttal esett, élénk adásvételi tevékenység közepette. Az ülés vége felé tartottabbá vált az irányzat, valószínűleg azért, mert az alacsonyabb árszint ösztönözte a tényleges fém iránti keresletet, elsősorban az európai kontinens és az USA részéről. A katódréz piacát elhanyagolták, ebben a kontraktusban 8, illetve 9 fonttal estek az árak. Az ólom irányzata eléggé hirtelen megszilárdult. Ezt intervenciós vásárlásnak tulajdonítják, s hozzájárult a külső kereslet javulása is. A déli záráskor az azonnali ár 42, a határidős jegyzés 214 fonttal került magasabbra az előző esti zárás szintjénél. A piacon lehetségesnek tartják, hogy a szilárdulás következtében elmarad az amerikai termelői ár leszállítása. A horgany ezúttal is követte az ólom irányzatát: jegyzései 12 shilling 6 pennyvel, illetve 7 shilling 6 pennyvel emelkedtek. Az ezüst jegyzései nyitáskor lanyhultak, tükrözve az amerikai határidős árak előző délutáni leszállítását. A továbbiakban azonban javult a kereslet és végeredményben unciánként 12 pennyvel alacsonyabb és/s pennyvel magasabb szint között alakultak az árak. A délutáni ülésen a rézpiacon az amerikai határidős jegyzések szilárdulásának hírére felélénkült a kedvező vásárlás. Az árak 13’/4 és 11V4, illetve a katódréz kontraktusában 18 és 13‘/2 fonttal felszöktek. Az azonnali felár mó fémek rekedése arra mutat, hogy a fémtőzsde készlete apadt. Az ónárak kissé szilárdultak, mert a háromhónapos pozícióban némi érdeklődés mutatkozott. A határidős ár 7 fonttal emelkedett. Azonnali ügyleteket nem kötöttek, de az azonnali jegyzést UV2 fonttal emelték, s így újra azonnali felár alakult ki. Az ólompiac nyugodtabbá vált és az ár egy árnyalattal lanyhult. A horgany irányzata tartott maradt, de a piac eseménytelen volt. Az ezüstárak 1 pennyvel emelkedtek. Ezt az amerikai határidős jegyzések hatásának tulajdonítják, bár az európai kontinens részéről is mutatkozott kereslet. (Reuter) NIKKEL, BIZMUT, ANTIMON A nikkel szabadpiaci árának emelkedése továbbra sem áll meg: a kereskedők által jegyzett skála 4600 és 5300 font sterling között mozog — minőségtől és szállítási feltételektől függően — az előző 4400—5250 font helyett. Továbbra is erős az európai és amerikai kereslet, s a Szovjetunió egyre kevesebb nikkelt kínál eladásra. A szabadpiaci bizmut libránkénti ára, ds paritásban, 6,10—6,25 dollár lett, ami 5 centes növekedést jelent az előző szinthez képest. Az érdeklődés továbbra is élénk, különösen Franciaország részéről. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy Japán, az egyik rendszeres eladó, maga is jelentős tételeket óhajt vásárolni. A 99,6 százalékos kínai antimorfém ára metrikus tonnánként 1100—1300 font sterlingre ugrott az előző 1050—1150 fontról. A folyamatos kelet-európai érdeklődés mellett most már távol- és közel-keleti és dél-amerikai vásárlók is érdeklődnek. Antimonból még mindig igen szűkös az ellátmány és Kína állítólag csak nagyon kevés tételt kínál, október—novemberi szállításra, 1200 font sterlingért. A londoni szabadpiacon kialakult széles árskála a kereskedők nézeteinek eltérésére utal. (Reuter) mezőgazdasági cikkek JAMAICA CUKORTERMELÉSE A jamaicai cukorgyárosok szövetségének szeptemberi jelentése az 1969. évben gyártott cukor mennyiségét 360 199 tonnára becsüli; az idei gyártás 95 583 tonnával kisebb a tavalyinál és 109 000 tonnával alacsonyabb annál, mint amennyit a legutóbbi, decemberi felméréskor reméltek. A cukorfeldolgozó-ipart nagyon elkeseríti az idei katasztrofális termés, és a szövetség szerint kevés remény van arra, hogy a cukoripar kilátásai a jövőben javulnának. A legtöbb cukrot — 506 000 tonnát — 1965-ben állították elő Jamaicában. (Reuter) gyümölcs kivitele összesen 114 millió dollárt tett ki; a többi exportnyereség gyümölcslevekből, sűrítményekből, konzervált gyümölcs- és főzelékfélékből adódott. (Reuter) IZRAEL GYÜMÖLCSÉS ZÖLDSÉGEXPORTJA Az izraeli földművelésügyi minisztérium bejelentette, hogy az 1969. szeptember 30-án végződő mezőgazdasági évben a friss és konzervált gyümölcsös zöldségek exportja eléri a 150 millió dollárt, ami 3,5 százalékkal több a tavalyinál. Citrusgyümölcsből 85 millió értékben szállítottak külföldre, s a friss ÁRU- ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK Az öntanács enyhíti az exportkorlátozásokat A Nemzetközi Öntanács Londonban folyó ülésén elhatározták, hogy az október-decemberi negyedévben 41500 tong tonnára emelik a tanácshoz tartozó hat termelő ország exportkvótáját az előző negyedévi 39 500 tonnáról. A tanács határozata további három hónapra, december végéig meghoszszabbítja az Árkiegyenlítő Alap igazgatójának azt a felhatalmazását, hogy az ónegyezmény középső árhatárai (1400 és 1515 font sterling tonnánként) között vásárlással vagy eladással interveniáljon a piacon. A tanács szóvivője közölte a Reuteriroda tudósítójával, hogy a jövő negyedévi exportkvóta bejelentése csak ideiglenes közlemény, a tanács folytatja ülésszakát és a végleges hivatalos kommünikét előreláthatólag csak a hét végén adják ki. Az exportkorlátozások enyhítése csak árnyalatnyi hatással volt a piacokra. New Yorkban a jegyzések nem változtak. A kereskedők szerint pillanatnyilag elég jó a kereslet ahhoz, hogy felvegye a 2000 tonnás többletmennyiséget. Londonban is arra hivatkoznak, hogy igen jó a kereslet. Japán, az USA és a kelet-európai országok állandóan vásárolnak a londoni fémtőzsdén. Az évnek ebben a szakában rendszerint élénk az ónfelhasználás üteme, így a piac valószínűleg nehézség nélkül felveszi a nagyobb exportot. A Penang és London közötti árkülönbözet aligha változik, mert a Straits ón ellátmánya valószínűleg szűkös marad. Az Öntanács üléséről kiszivárgott értesülések szerint külön határozatot hoztak, amely kimondja, hogy az exportkorlátozás akkor is fenntartható, ha az Árkiegyenlítő Alap készlete 10 000 tonna alá esik. Ebből a megfigyelők arra következtetnek, hogy az Alap készlete jelenleg 10 000 tonnánál kevesebb, s talán nem sokkal haladja meg az 5000 tonnát (a nemzetközi ónegyezmény előírásai csak akkor engedik az exportkvóták megállapítását, ha az Alap készlete meghaladja a 10 000 tonnát. Ettől az előírástól csak a tanács külön határozatával lehet ideiglenesen eltekinteni). Az ülésen — a küldöttek várakozásával ellentétben — nem adtak hivatalos felvilágosítást az Árkiegyenlítő Alap készletéről. Világosság derült azonban a londoni fémtőzsde raktáraiból „eltűnt” ón rejtélyére, amellyel kapcsolatban sok találgatás hangzott el. Az Árkiegyenlítő Alap igazgatója közölte, hogy készletének egy részét Liverpoolból Rotterdamba irányította át. Ennek indoka részben az volt, hogy a kontinensen alacsonyabbak a raktározási és biztosítási költségek, részben az, hogy kedvezőbb legyen az arány a kontinensen és Angliában helyben levő áru mennyisége között. Nigéria bejelentette a tanács ülésén, hogy a folyó negyedévben 600 tonnával elmarad exportkvótájának teljesítésében. A tanács ezt a mennyiséget pótkvóta formájában Indonézia (400 tonna), Thaiföld és Bolívia (100—100 tonna) között osztotta fel. Svájci hosszútávú gazdasági prognózis A Genfi Szociológiai és Közgazdasági Kutató Intézet (IRESE) a közelmúltban „PROSPECTIVE 1990, PROJECTIVE 1975, OBJEKTIVE 1968” cím alatt átfogó tanulmányt tett közzé, amely Svájcra vonatkozó hosszú távú gazdasági és szociális prognózisokat tartalmaz. A tanulmány szerint Svájc bruttó nemzeti jövedelme, amely 1965- ben 59,98 milliárd svájci frankot tett ki (1 dollár 5 4,37 svájci frank), 1970- ben 74,9 milliárd frank, 1975-ben 92,8 milliárd frank, 1980-ban 116 milliárd frank és 1990-ben pedig 184 milliárd frank lesz. Egy lakosra átszámítva ez 1975-ben 13 700 svájci frankot, 1990-ben pedig 21 600 svájci frankot jelent az 1967. évi 11356 frankkal szemben. A bruttó nemzeti jövedelem növekedése egyebek között a várható exportnövekedésből adódna, amely az Intézet szerint 1975-ben 20,6 milliárd svájci frankot, 1990-ben pedig 40,6 milliárd svájci frankot fog elérni. Az import ugyanebben az időszakban 25 milliárd és 49,2 milliárd svájci frankra fog növekedni. Az ország bruttó beruházásai a prognózis szerint 1970-ben 21,5 milliárdot, 1975-ben 26,8 milliárdot, 1980-ban 33,8 milliárdot, 1990-ben pedig 54,3 milliárd svájci frankot fognak kitenni, az 1965. évi 17,05 milliárddal szemben. A fogyasztás várható növekedése is rendkívül gyors ütemű lesz, hiszen 1970- ben 43,2 milliárdra növekszik, 1975-ben 52,9 milliárdra, 1980-ban 65,3 milliárdra, és 1990-ban 101,0 milliárdra. Összevetésül megemlíthető,hogy az 1965. évi tényleges fogyasztás 35,2 milliárd svájci frankot tett ki. Az egyéni fogyasztás várható struktúrája 1975 1990 (milliárd svájci frank) Élelmiszer 14,50 20,2 Ruházat 5,87 10,1 Lakás 9,89 20,2 ebből: lakbér 3,44 7,1 Egészségügy és tisztálkodás 6,81 16,2 Közlekedés és szállítás 5,55 13,1 Kultúra és pihenés 6,08 15,2 MALAYSIA ÉS A NYERSANYAG-PROBLÉMÁK Malaysia pénzügyminiszter-helyettese kijelentette, hogy a közeljövőben tartandó két nagy nemzetközi pénzügyi értekezleten országa a nyersanyagárak nemzetközi stabilizálásáért és a fejlődő országoknak nyújtott segélyek alacsonyabb kamatjáért száll majd síkra. A miniszterhelyettes vezeti a malaysiai delegációt a szeptember 25-én Londonban megnyíló nemzetközösségi pénzügyminisztériumi konferenciára és a Világbank szeptember 29-én Washingtonban kezdődő értekezletére. Az államférfi kifejtette, hogy a nyersanyagárak hullámzása elsősorban a fejlődő országokra hat ki és Malaysiát különösen erősen érinti ez a kérdés, mert gazdaságának túlnyomó része az elsődleges termékek elhelyezésétől függ. A Világbank már foglalkozott ezzel a problémával, s kutatásainak eredményét a washingtoni értekezleten teszi közzé. Malaysia nem annyira formális megegyezést keres, mint inkább olyan megoldásokat, amelyeken keresztül elérhető az árak stabilizálása. A Világbanknak a különleges lehívásokról szóló döntése segíti ugyan a fejlődő országokat, de a legnagyobb probléma az, hogy a kamat túl magas. A fejlődő országoknak nyújtott kölcsönök kamatját csökkenteni kell — mondotta a pénzügyminiszter-helyettes, különben túl magas árat fizetnek fejlesztési programjukért. A nemzetközösségi pénzügyminiszterek találkozója előtt néhány nappal az érdekelt országok magasrangú tisztviselői megvitatják a Nemzetközösség tagállamainak műszaki együttműködésére vonatkozó programot. (Reuter)