Világgazdaság, 1969. november (1. évfolyam, 208-226. szám)
1969-11-01 / 208. szám
, 1969. NOVEMBER 1. A LONDONI FÉMTŐZSDE London, október 31. — A rézpiac irányzata nyitáskor tartott volt, később azonban az intervenciós céllal történt vásárlások felhajtották az árakat. Az azonnali jegyzés 602 fonttal, a határidős ár 52 fonttal emelkedett. Az ón piacán kezdeti tartottság után lanyhult az irányzat. Kereskedők véleménye szerint a szórványos árbiztosító eladásokra a piac nem reagált, így az árak mintegy 42 fonttal mentek lejjebb. Az ólomárak folytatták az emelkedést. Különösen az azonnali jegyzés emelkedett magasra. A déli zárásig 11/1 fontos szilárdulást regisztráltak, míg a háromhónapos pozícióban az árak 15 shillinggel mentek feljebb. Továbbra is szűkös az ellátmány, és az azonnali felár emelkedése a heti készletek jelentős csökkenésére utal. A horgany árai azonnalra 12 shilling 6 pennyvel, határidőre 10 shillinggel emelkedtek. A réz- és az ólom szilárdsága fedezővásárlásokra ösztönzött. Az ezüstpiacon a jegyzések az előző esti utópiaci árakhoz viszonyítva árnyalatnyit estek, de a délelőtt folyamán a nyereségrealizáló eladásokat a piac jól felvette, és a magasabb szabadpiaci ár is éreztette hatását. Így a jegyzések 11/*—13//, pennyvel szöktek fel. A délutáni ülésen a rézárak jól tartottak maradtak. Az amerikai irányzat, a hét végi könyvelési műveletek és az azonnali felár növekedése erősítette az árfolyamot. Az ónpiac legfontosabb eseményét a háromhónapos pozícióban történt vásárlások jelentették. Az esti zárásig a jegyzések 272 fonttal szöktek fel. Az ólompiacon folytatódott az áremelkedés, a jegyzések átlagosan 12 shilling 6 pennyvel mentek feljebb. A horganypiac forgalma a szokásosnál kisebb volt, de az árak nem változtak. Az ezüst piacán az árak az amerikai szilárdulás hírére magasabban nyitottak. A nyereségrealizáló eladásokat a fedező vásárlások egyenlítették ki. Végeredményben 72—172 pennys áremelkedést regisztráltak. (Reuter) HETI JELENTÉS A BELGA ACÉLPIACRÓL A belga acélpiac a múlt héten igen szilárd volt, az ellátmány nagyon szűkös. Az árelképzelések nem változtak az előző héthez képest — jelenti a Reuter-iroda. Az érvényes exportárak, USA-dollárban, metrikus tonnában, sok Antwerpen paritásban (amelyekből még lejön 2,5 százalék jutalék): rúdacél, sima 114; észak-amerikai szabvány 114; fogazott rúdacél 124; az USA és Kanada viszonylatában 116; strukturális acél 126; észak-amerikai viszonylatban 117; félkészgyártmány 120; az USA és Kanada viszonylatában 118; kereskedelmi acél 123; észak-amerikai viszonylatban 114; idomacél, európai szabvány 147; amerikai 125; az USA és Kanada viszonylatában 114; széles, peremes gerenda 112; hengerhuzal 149; 8 milliméternél keskenyebb lemez 140; másfajta lemez 156; acélszalag 130—132; hidegen hengerelt finomlemez 165. LENGYELORSZÁG HORGANYTERMELÉSE Lengyelország legnagyobb horganybányája, a Katowice melletti Miaszeczko Slaskie 1971 és 1975 között megháromszorozza termelését — jelenti a Trybuna Ludu cikke alapján a Reuter-iroda varsói tudósítója. E termelésnövekedést az ország következő ötéves tervében irányozzák elő. Hivatalos statisztikák szerint Lengyelország horganytermelése 1968-ban 196 000 tonna volt, idén eléri a 212 000, és jövőre 233 000 tonnát. WOLFRAM, BIZMUT, HIGANY Az átlagos minőségű wolframérc oit Európa ára a londoni szabadpiacon long tonnás egységenként 4,30—4,40 shillingre emelkedett. Július közepe óta az ár 4,25—4,37 és fél shilling volt. Az üzleti tevékenység nem élénkült meg számottevően. A piacon elég kevés áru kapható, s a kereskedők még mindig a kantoni vásár eredményei nyomán kibontakozó irányzatra várnak. Az állandó vásárlói érdeklődés és az elégtelen ellátmány miatt a szabadpiaci bizmut ára tovább emelkedik. A jelenlegi ár libránként 7,05—7,20 dol- ÚJ ERŐVISZONYOK A FRANCIA TEJIPARBAN A francia mezőgazdasági minisztérium bejelentette, három vállalkozás szerzi meg az ellenőrzést az ország egyik legjelentősebb tejipari vállalata, a Genvrain SA felett. A három vállalat: a Fromagerie Bella Vache Qui Rit, a Perrier-Sapiem csoport és az Union d’Études et d’Investissements (a Credit Agricol beruházási leányvállalata). Az egyezmény — a minisztérium közlése szerint — két alapvető csoportra bontja a francia tejipart. Az étkezési tej- és a tejtermék-részleg a Genvrain körül koncentrálódik. A francia sajtgyártás legnagyobb bázisává a most létrejövő egyezmény értelmében a Bel válik. November 21-e, az ajánlat határidejének lejárta után a Bel és a Perrier- Sapiem közösen biztosítja az Union d’Études számára a jogot, hogy részt vegyen a Genvvain irányításában. Jól értesült a párizsi ipari körökben úgy vélik, hogy a Bel és a Perrier-Sapiem a Genvrain-részvények 50—70 százalékát szerzi meg, az Union d’Études pedig tőzsdei műveletekkel 10—20 százalék részesedést ér el. Az egyesülésben részt vevő vállalatok 1968-as forgalmának adatai a következők: Perrier-Sapiem 1,4 milliárd, Genvrain 1,2 milliárd és a Bel 600 millió frank. (Reuter) HETI ÁTTEKINTÉS A BŐRPIACOKRÓL Liverpool, október 31. — A bőrpiacok általában tartottak, a vásárlás, érdeklődés elég csendes. Az ár hullámzása kisebb volt és hanyatló irányzatot mutatott. Észak-Amerikában kevéssé változott a bőrpiac, az üzleti élet eléggé vontatott. állati termékek Hasonló helyzet mutatkozott Argentínában is, az árak itt is hanyatlanak. Még mindig igen nagy a felhozatal. Ausztrál-ázsiai bőrökben kisebb a felhozatal és az ajánlat is. Az új-zélandi tehén- és ökörbőr árnyalatnyit megszilárdult, a kapható tételek azonnal elkelnek. Az új-zélandi borjúbőr piacán a magasabb árakon nem sikerült üzleteket kötni, s ezért a hét vége felé estek az árak. A dél-afrikai piac továbbra is szilárd, a belföldi kereslet igen jó, az exportkereslet csökkent. Bizonyos fajtájú kelet-afrikai szárított bőröknél szilárdabb irányzat tapasztalható. Addis Abebában növekszik az ellátmány. A nigériai bőrök piacra kerülő mennyisége még mindig igen csekély. (Reuter) lár között mozogott paritásban (az előző ár 6,90—7,10 dollár volt). Az olasz Siele gyár utasította angliai ügynökét, hogy a higany palackonkénti ab raktár árát 215 fontról 225 font sterlingre emelje. A hét elején a másik olasz vállalat, a Monte Amiata emelte a londoni ab raktár árát 235 fontra. A BRADFORDI GYAPJÚSZALAGPIAC A bradfordi piacon néhány gyapjúszalagkészítő a merinó és finom keresztezéses szalag árát fibránként egy pennyvel magasabban jegyzi. A kereslet még mindig vontatott, valószínűleg az ár emelkedő irányzata miatt. A közepes keresztezéses szalag ára kissé hanyatlott, mert olcsóbb lett az újzélandi gyapjú is. (Reuter) AZ ÉPÜLŐ HAJÓTÉR A Lloyds hajózási regiszter adatai szerint a világ hajógyárai 1969. szeptember 30-án 55 927 478 tonna űrtartalmú új hajóra rendelkeztek megrendelésekkel. Ez 1 173 125 tonnával több a június 30-án regisztrált rendelésállománynál. A szeptember végén meglevő rendelésekből 1839 hajó állt munkában 17 807 928 tonna űrtartalommal. A legtöbb nyilvántartott megrendeléssel továbbra is a japán hajógyárak rendelkeznek (18 517 344 tonna), utána következik Svédország (5 284 106), Nyugat-Németország (4 719 355) és Anglia (4 623 602). Az említett időpontban 188, egyenként 100 ezer tonnánál nagyobb űrtartalmú hajó volt munkában, ezek közül 73 hajót japán gyárakban építenek. (Reuter) A színesfémek jövőjéről tanácskoztak Londonban A fogyasztók által használt anyagok skálája — a modern technológia segítségével — egyre bővül, s ez a jelenség a jövőben mind jobban befolyásolja a színesfémipart — mondotta az amerikai bányaügyi minisztérium egyik vezető tisztviselője a Londonban tartott nemzetközi színesfém-konferencián. Annak ellenére, hogy a jóslat a színesfém iránti kereslet növekedéséről szól, az eddigi fogyasztók nemcsak hajlandók, hanem egyre inkább képesek is függetleníteni magukat a színesfém-utánpótlástól. Bekövetkezik az az idő, amikor a helyettesítő anyagok kerekednek felül, s az egyes nyersanyagokra specializált vállalatok elvesztik jelentőségüket. Hasonló aggodalommal beszélt a Kennecott Cooper Corp. elnöke is. Az elnök nem hisz azonban a becslésekben, amelyek a réz iránti kereslet állandó növekedéséről, s a rézpiac szilárdságáról szólnak. Ezek a derűlátó becslések csak a népesség szaporulatán, és az emelkedő életszínvonalon alapulnak és nem számolnak a technológia fejlődésével. Egy sor iparágban, így az áramfejlesztésben és továbbításban, a gépkocsigyártásban és híradástechnikában már ma is használnak rezet helyettesítő anyagokat. A chilei Copper Corp. alelnöke elmondotta, hogy a réz termelésének évi 4,2 százalékos növekedése várható. Nem valószínű, hogy a közeljövőben fölösleg mutatkozna rézből, de a kereslet és a kínálat növekedése egyre több fejtörést okoz. A beruházási és fejlesztési költségek emelkedésével növekednek a termelés költségei is. Az Enfield Copper Refining Co. igazgatója a feldolgozók problémáiról beszélt. Az új üzemek telepítésének magas költségei a szállítás drágasága, a magas kamatok és a súlyos adóztatás erősen megnehezítik a félkészgyártmányokat előállító angol vállalatok érdekét. A termelői kapacitásnak azonban ki kell elégítenie az évi 4 százalékkal növekvő fogyasztói keresletet. Az alumíniumról szólva a résztvevők egyetértettek abban, hogy a termelési kapacitás növekedésének kissé meg kell előznie a fogyasztás emelkedését. Az ALCAN igazgatójának véleménye szerint az alumíniumönteések iránti kereslet idén 8 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál. Az idei fogyasztás 7 450 000 metrius tonna lesz, a termelés 7 500 000 tonna. Hosszú távon nézve az elsődleges alumíniumkapacitás 1975-ig évente 9—10 százalékkal nő. Ami az árak kilátásait illeti, az alumínium ára a jövőben minden bizonnyal hanyatlani fog. Amíg a réz ára több mint 360 font sterling tonnánként, az alumínium egyre több vevőt hódít majd el a réz használatától. (Reuter) Anglia tojástermelésének átszervezése A Financial Times cikkszolgálata nyomán. Az Angol Mezőgazdák Országos Uniójának egyik vezető tisztviselője szerint Anglia tojástermelését alapvetően át kell szervezni. A szervezet titkára ezzel kommentálta a kormánynak ez év elején hozott döntését, amely szerint a régen bevezetett szubvenciót megvonják a tojástermelőktől és feloszlatják azt a bizottságot (BEMB), amelya szubvenciót adminisztrálta. A tojástermelés a második világháború eleje óta állami irányítás alatt állt és e pillanatban nagy és eddig megoldatlan probléma, hogy az említett döntés következtében most valóban szabaddá vált angol tojáspiacon a külföldi szállítók számára nyílik-e új lehetőség. A külföldi államok közül Dél- Afrika, Lengyelország és Dánia folyamatosan szállítottak tojást az angol piacra, esetenként pedig más keleteurópai országok, a BENELUX-országok, Ausztrália, Írország és Latin- Amerika is. Ez országok szállításai azonban Anglia héjastojás-szükségletének csupán 1,5—4,5 százalékát szállították, bár egyes angol termelők véleménye szerint szállításaik aránytalanul befolyásolják a belföldi árakat. Jones — az Angol Mezőgazdák Országos Uniója titkárának — véleménye szerint elkerülhetetlen a termelői árak csökkenése és a fogyasztói árak emelkedése. Az intervenciós felvásárlások elmaradása folytán a termelői és fogyasztói árakban egyaránt igen széles fluktuációra kerülhet sor. Ilyen körülmények között a kis és közepes termelők pozíciója erősen sebezhetővé válik, mert azok nagymértékben kölcsöntőkével dolgoznak. A hullámzó árak és a biztosított piac elmaradása folytán előállott helyzetben magasabb jövedelemre lesz szükségük, hogy a beruházásaik után esedékes tőkekamatokat fedezhessék. Ez a magasabb jövedelem pedig nem lesz meg. A BEMB szervezete 1971 március végével szűnik meg véglegesen. Az angol tojáspiac ez után válik gyakorlatilag szabaddá, és a megszűnő szervezetet új központi hatóság fogja pótolni, amelynek kereskedelmi funkciója csupán korlátozott mértékű intervenciós felvásárlásra szorítkozik, aminek a mértékét évente a kormánnyal egyetértésben állapítják meg. A szubvenciót 1974-ben szüntetik meg teljesen. A mezőgazdák uniójának az a véleménye, hogy az új felügyeleti hatóságnak a felvásárlások végrehajtásán kívül foglalkoznia kell a piaci árakra vonatkozó tájékoztatók terjesztésével és elő kell segítenie a tojás nagyobb mértékű felhasználását. A fogyasztók érdekében megállapítandó minőségi szabványok létrehozásában is vezető szerepet kell játszania a szervezetnek. ÁRU-ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK A márka felértékelése és a magyar külkereskedelem A közel négyhetes „ex-lex” állapot (mozgó árfolyam) lezárásaként,, október 24-én, a nyugatnémet kormány végül is felértékelte a márkát és visszatért a korábbi rögzített árfolyamrendszerhez. A márka dollárral szembeni paritásának (alulról felfelé számított) 9,29 százalékos megváltoztatásával egyidejűleg, véglegesen eltörölték a múlt év novemberében bevezetett exportadót és importszubvenciót. Ahhoz, hogy a külkereskedelmi árakat jelentősen befolyásoló nyugatnémet intézkedésekről világos képet alkothassunk, 1968. január 1-ig kell visszanyúlnunk. Ezen a napon vezettek be az NSZK-ban a francia adórendszerhez többé-kevésbé hasonló értéktöbbletadórendszert. Ennek következtében a korábbi (árukategóriánként differenciált, de átlagosan 7 százalék körül mozgó) exportszubvenciót 10 százalékra, majd később 11 százalékra emelték, míg az NSZK importját 11 százalékos adóval terhelték meg. 1968 novemberében a felértékelést helyettesítő intézkedésnek szánták az exportot támogató 11 százalékos szubvenció csökkentését 7 százalékra és a 11 százalékos importadó mérséklését szintén 7 százalékra. (A mezőgazdasági termékeknél az exportszubvenció, illetve az importadó csökkentése csupán 2 százalékos volt, mivel itt az értéktöbbletadó is kisebb mérvű volt.) A nyugatnémet márka felértékelésének indokoltságával és annak az NSZK belső gazdasági helyzetére való várható hatásával a közgazdasági cikkek egész sora foglalkozott. Célunk, hogy a márka felértékelésének a magyar külkereskedelemre várható hatását röviden vizsgáljuk, annak igénye nélkül, hogy az egész kérdésnek részletes elemzésébe bocsátkoznánk. A márka felértékelése után az első probléma a felértékelés mérvének megállapítása, illetve annak különböző nézőszempontból való felbecslése. A felértékelés előtt egy márka 25 dollárcenttel volt egyenlő, jelenleg egy márka 27,3 dollárcent. A márkáért tehát körülbelül 9,3 százalékkal több dollárt kell jelenleg fizetni, mint korábban. A felértékelés előtt egy dollár négy márkát ért, a felértékelés után 3,66 márkát. A felértékelés mértéke tehát innen nézve 8,5 százalék. Célszerű megvizsgálni azt a kérdést, kinek jelent 8,5 százalékos és kinek 9,3 százalékos felértékelést a márkaparitás változása. Minthogy a márka felértékelésének elsősorban a magyar külkereskedelemre várható hatását kívánjuk röviden áttekinteni, nézzük meg először a magyar exportőr és a magyar importőr helyzetét. A magyar exportőr a korábban márkában létrehozott, illetve teljesített szerződése alapján a felértékelés után 9,3 százalékkal több forintot kap, mint amennyit a vevő a felértékelés előtt fizetett volna. (Az egyszerűség kedvéért a szeptember 29. és október 27. közötti időszak fluktuáló árfolyamának hatásától eltekintettünk.) A magyar importőrnek a felértékelés előtt keletkezett márkatartozás kiegyenlítéséhez 9,3 százalékkal több forintot kell fizetnie. Tovább menve, levonható az az általános következtetés, hogy valamennyi NSZK-n kívüli országra nézve a felértékelés mérve 9,3 százalék. Csupán az NSZK szemszögéből számolhatunk 8,5 százalékos felértékeléssel. A nyugatnémet exportőr helyzetét vizsgálva különbséget kell tennünk a tekintetben, hogy az ügyletet márkában vagy más devizában kötötte-e. Az exportáló cég az első esetben „pénzénél maradt”, mert számára a felértékelés előtti egy márka a felértékelés utáni egy márkával nominálisan azonos. Hasonló a helyzet a nyugatnémet importőröknél. Kiket érint tehát 8,5 százalék erejéig a márka felértékelése? Azokat a német exportőröket és importőröket, akik nem nyugatnémet márkában kötött szerződéseik alapján jutnak szállításaik ellenértékéhez, illetve fizetnek vásárlásaikért a felértékelés után. Egy dollárért például a nyugatnémet exportőr a korábbi 4 márka helyett már csak 3,66-ot kap, az importőr pedig 1 dollárnyi áruért a korábbi 4 márka helyett már csak 3,66-ot fizet. Az eddig elmondottaknál figyelmen kívül hagytuk a megszüntetett 4 százalékos exportadót és importkedvezményt. Kombináljuk most már a magyar külkereskedelem szempontjából nézve az említett adórendelkezéseket is. A magyar exportárat a felértékelés előtt 4 százalékkal támogató nyugatnémet importkedvezmény tehát megszűnt. Az importáló nyugatnémet vevők (változatlan magyar exportárakat feltételezve) 4 százalékot veszítenek. Külkereskedelmi vállalatainknál a német importőrök napról napra szép számban jelentkeznek abból a célból, hogy 4 százalékos veszteségüket a magyar vállalatnál elérendő árengedmény formájában mérsékeljék vagy megszüntessék. A nyugatnémet importőrök ármérséklésre irányuló kívánsága teljesen indokolatlan ott, ahol a magyar külkereskedelmi vállalatok az importszubvenció 1968 novemberi bevezetésekor exportáraikat nem emelték. Ahol a magyar exportőr 1968 novembere után magasabb árral jelent meg a német piacon, megfontolandó lehet az ármérséklésre irányuló kívánság megvizsgálása, azzal a megjegyzéssel, hogy ez csupán üzletpolitikailag indokolt mértékig lehetséges. A magyar importőrök abból a teljesen indokolt feltételezésből indulhatnak ki, hogy a nyugatnémet exportőr az általa fizetendő 4 százalékos exportadót már annak bevezetésekor az áru árába kalkulálta. Az exportadó eltörlése után tehát az NSZK-ból importálandó áruk árának 4 százalékos mérséklése indokolt. Mivel azonban a magyar importőrök még a 4 százalékos árengedmény felérése esetén is jelentős terheket viselnek a márka felértékelése miatt (9,3 százalék —4 százalék , 5,3 százalék) indokolt, hogy ezt az árengedményt igyekezzenek a nyugatnémet partnernél elérni. A fent elmondottak elsősorban a felértékelés előtt már megkötött, de még nem realizált külkereskedelmi üzletekre vonatkoznak. A jövőben nyugatnémet cégekkel létesítendő külkereskedelmi szerződéseknél valamelyest új helyzet lesz. A magyar kivitel még 4 százalékos ármérséklés esetén is, 5,3 százalékkal több forintbevételt jelent a jövőben a márka és a forint új árfolyama következtében. Importszerződéseinknél az árszínvonal, márkában kifejezve, előreláthatóan 4 százalékkal csökkenni fog az exportadó eltörlése miatt. A német importunk forintban kifejezett árszínvonala viszont a 9,3 százalékos felértékelés miatt 5,3 százalékkal emelkedni fog. A nyugatnémet exportőrök így nálunk is valamelyest kevésbé lesznek versenyképesek, mint a márka felértékelése előtt. Ez a körülmény komoly lehetőséget jelent a többi fejlett tőkésország számára. Sok esetben ugyanis a német cégek azonos műszaki színvonal mellett 2-3 százalékkal alacsonyabb áron tudták kínálni termékeiket, mint angol, francia, olasz vagy skandináv versenytársaik. Azokban a határesetekben — és ilyen valószínűleg bőven lesz —, amelyekben ezek a kis árdifferenciák döntötték el az üzletet a nyugatnémet cégek javára, a külkereskedelmi vállalatoknak, sőt a belföldi felhasználóknak is felül kell vizsgálniuk eddigi piacpolitikájukat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a felértékelés 5,3 százalékos áremelő hatása nem jelent áthidalhatatlan nehézséget a nyugatnémet exportőröknek. Nyugat-Európa legmodernebb gépparkjával rendelkező tőkésországa számára nem okoz komoly gondot a termelékenység olyan mértékű növelése, amellyel az 5,3 százalékos árengedményből fakadó veszteséget ellensúlyozni tudja. A németek javára látszik az a körülmény is, hogy a többi fejlett tőkésországban gyorsabb az infláció, mint az NSZK-ban. A korábbi évek tapasztalatai alapján várható, hogy a márka vásárlóerejének csökkenése a jövőben is kisebb mérvű lesz, mint a többi tőkés valutáé. A nyugatnémet iparvállalatok pedig a termelékenység növelésével rövid idő alatt le fogják dolgozni az exportáraik emelkedéséből származó hátrányt. Dr. F-né—M. K. HETI JELENTÉS A GUMIPIACOKRÓL Az október 30-án végződő héten a londoni gumipiacon általában lanyhább volt az irányzat; néhány likvidációs eladás csak igen jelentéktelen vásárlói érdeklődésre talált. A tényleges áru ára libránként 3/8—1 pennyvel csökkent, a határidősé V1—31* Pennyvel. A távol-keleti piacokon a kínai és a szovjet, a londoni piacon a nyugat-európai fogyasztói érdeklődés volt igen csekély. A hét eleji szilárdabb irányzatot hét közepi lanyhulás, s hét végi enyhe erősödés követte. A malaysiai gumipiac a múlt nagy részében hanyatló volt. A hét elején az árak rövid időre megszilárdultak, de később a márka felértékelése eltávolította azt a bizonytalansági tényezőt, amely sokáig befolyása alatt tartotta a piacot. Néhány kisebb fedezővásárlás és 1970 január—márciusi szállítások iránt megnyilvánuló kereslet ellenére a piac — a londonival, New York-ival és singaporei val együtt — hanyatlani kezdett. A szeptemberi export eredményei megfeleltek a várakozásnak. Az érdeklődés inkább a jó minőségű I., II. és III. iránt mutatkozik. A gyengébb minőségű gumi eladói tartózkodást mutatnak. A hét folyamán a Szovjetunió vásárolt jelentős mennyiségű táblagumit, decemberi szállításra. (Reuter) Ipari nyersanyagok