Világgazdaság, 1969. november (1. évfolyam, 208-226. szám)

1969-11-01 / 208. szám

­, 1969. NOVEMBER 1. A LONDONI FÉMTŐZSDE London, október 31. — A rézpiac irányzata nyitáskor tartott volt, ké­sőbb azonban az intervenciós céllal történt vásárlások felhajtották az ára­kat. Az azonnali jegyzés 602 fonttal, a határidős ár 5­­2 fonttal emelkedett. Az ón piacán kezdeti tartottság után lanyhult az irányzat. Kereskedők véle­ménye szerint a szórványos árbiztosító eladásokra a piac nem reagált, így az árak mintegy 4­2 fonttal mentek lej­jebb. Az ólomárak folytatták az emelke­dést. Különösen az azonnali jegyzés emelkedett magasra. A déli zárásig 11/1 fontos szilárdulást regisztráltak, míg a háromhónapos pozícióban az árak 15 shillinggel mentek feljebb. Továbbra is szűkös az ellátmány, és az azonnali felár emelkedése a heti kész­letek jelentős csökkenésére utal. A horgany árai azonnalra 12 shilling 6 pennyvel, határidőre 10 shillinggel emelkedtek. A réz- és az ólom szi­lárdsága fedezővásárlásokra ösztönzött. Az ezüstpiacon a jegyzések az előző esti utópiaci árakhoz viszonyítva ár­nyalatnyit estek, de a délelőtt folya­mán a nyereségrealizáló eladásokat a piac jól felvette, és a magasabb sza­badpiaci ár is éreztette hatását. Így a jegyzések 11/*—13//, pennyvel szöktek fel. A délutáni ülésen a rézárak jól tar­tottak maradtak. Az amerikai irányzat, a hét végi könyvelési műveletek és az azonnali felár növekedése erősítette az árfolyamot. Az ónpiac legfontosabb ese­ményét a háromhónapos pozícióban tör­tént vásárlások jelentették. Az esti zá­rásig a jegyzések 272 fonttal szöktek fel. Az ólompiacon folytatódott az ár­emelkedés, a jegyzések átlagosan 12 shilling 6 pennyvel mentek feljebb. A horganypiac forgalma a szokásosnál ki­sebb volt, de az árak nem változtak. Az ezüst piacán az árak az amerikai szilárdulás hírére magasabban nyitot­tak. A nyereségrealizáló eladásokat a fedező vásárlások egyenlítették ki. Vég­eredményben 72—172 pennys áremel­kedést regisztráltak. (Reuter) HETI JELENTÉS A BELGA ACÉLPIACRÓL A belga acélpiac a múlt héten igen szilárd volt, az ellátmány nagyon szű­kös. Az árelképzelések nem változtak az előző héthez képest — jelenti a Reuter-iroda. Az érvényes exportárak, USA-dollár­­ban, metrikus tonnában, sok Antwer­pen paritásban (amelyekből még lejön 2,5 százalék jutalék): rúdacél, sima 114; észak-amerikai szabvány 114; fogazott rúdacél 124; az USA és Ka­nada viszonylatában 116; strukturális acél 126; észak-amerikai viszonylatban 117; félkészgyártmány 120; az USA és Ka­nada viszonylatában 118; kereskedelmi acél 123; észak-amerikai viszonylatban 114; idomacél, európai szabvány 147; ame­rikai 125; az USA és Kanada viszony­latában 114; széles, peremes gerenda 112; hengerhuzal 149; 8 milliméternél keskenyebb lemez 140; másfajta lemez 156; acélszalag 130—132; hidegen hengerelt finomlemez 165. LENGYELORSZÁG HORGANYTERMELÉSE Lengyelország legnagyobb horgany­bányája, a Katowice melletti Mias­­zeczko Slaskie 1971 és 1975 között megháromszorozza termelését — je­lenti a Trybuna Ludu cikke alapján a Reuter-iroda varsói tudósítója. E termelésnövekedést az ország követ­kező ötéves tervében irányozzák elő. Hivatalos statisztikák szerint Lengyel­­ország horganytermelése 1968-ban 196 000 tonna volt, idén eléri a 212 000, és jövőre 233 000 tonnát. WOLFRAM, BIZMUT, HIGANY Az átlagos minőségű wolframérc oit Európa ára a londoni szabadpiacon long tonnás egységenként 4,30—4,40 shillingre emelkedett. Július közepe óta az ár 4,25—4,37 és fél shilling volt. Az üzleti tevékenység nem élénkült meg számottevően. A piacon elég ke­vés áru kapható, s a kereskedők még mindig a kantoni vásár eredményei nyomán kibontakozó irányzatra vár­nak. Az állandó vásárlói érdeklődés és az elégtelen ellátmány miatt a szabad­piaci bizmut ára tovább emelkedik. A jelenlegi ár libránként 7,05—7,20 dol- ÚJ ERŐVISZONYOK A FRANCIA TEJIPARBAN A francia mezőgazdasági miniszté­rium bejelentette, három vállalkozás szerzi meg az ellenőrzést az ország egyik legjelentősebb tejipari vállalata, a Genvrain SA felett. A három vállalat: a Fromagerie Bel­la Vache Qui Rit, a Perrier-Sapiem csoport és az Union d’Études et d’Investissements (a Credit Agricol beruházási leányvállalata). Az egyezmény — a minisztérium köz­lése szerint — két alapvető csoportra bontja a francia tejipart. Az étkezési tej- és a tejtermék-részleg a Genvrain körül koncentrálódik. A francia sajt­gyártás legnagyobb bázisává a most létrejövő egyezmény értelmében a Bel válik. November 21-e, az ajánlat határidejé­nek lejárta után a Bel és a Perrier- Sapiem közösen biztosítja az Union d’Études számára a jogot, hogy részt vegyen a Genvvain irányításában. Jól értesült a párizsi ipari körökben úgy vélik, hogy a Bel és a Perrier-Sapiem a Genvrain-részvények 50—70 százalékát szerzi meg, az Union d’Études pedig tőzsdei műveletekkel 10—20 százalék részesedést ér el. Az egyesülésben részt vevő vállala­tok 1968-as forgalmának adatai a követ­kezők: Perrier-Sapiem 1,4 milliárd, Genvrain 1,2 milliárd és a Bel 600 mil­lió frank. (Reuter) HETI ÁTTEKINTÉS A BŐRPIACOKRÓL Liverpool, október 31. — A bőr­piacok általában tartottak, a vásárlás, érdeklődés elég csendes. Az ár hullám­zása kisebb volt és hanyatló irányzatot mutatott. Észak-Amerikában kevéssé változott a bőrpiac, az üzleti élet eléggé vontatott. állati termékek Hasonló helyzet mutatkozott Argentí­nában is, az árak itt is hanyatlanak. Még mindig igen nagy a felhozatal. Ausztrál-ázsiai bőrökben kisebb a fel­hozatal és az ajánlat is. Az új-zélandi tehén- és ökörbőr árnyalatnyit meg­szilárdult, a kapható tételek azonnal elkelnek. Az új-zélandi borjúbőr piacán a magasabb árakon nem sikerült üzle­teket kötni, s ezért a hét vége felé estek az árak. A dél-afrikai piac továbbra is szilárd, a belföldi kereslet igen jó, az exportkereslet csökkent. Bizonyos fajtájú kelet-afrikai szárí­tott bőröknél szilárdabb irányzat ta­pasztalható. Addis Abebában növekszik az ellátmány. A nigériai bőrök piacra kerülő mennyisége még mindig igen csekély. (Reuter) lár között mozog­ott paritásban (az előző ár 6,90—7,10 dollár volt). Az olasz Siele gyár utasította ang­liai ügynökét, hogy a higany palackon­kénti ab raktár árát 215 fontról 225 font sterlingre emelje. A hét elején a másik olasz vállalat, a Monte Amiata emelte a londoni ab raktár árát 235 fontra. A BRADFORDI GYAPJÚSZALAGPIAC A bradfordi piacon néhány gyapjú­­szalagkészítő a merinó és finom ke­­resztezéses szalag árát fibránként egy pennyvel magasabban jegyzi. A keres­let még mindig vontatott, valószínűleg az ár emelkedő irányzata miatt. A közepes keresztezéses szalag ára kissé hanyatlott, mert olcsóbb lett az új­­zélandi gyapjú is. (Reuter) AZ ÉPÜLŐ HAJÓTÉR A Lloyds hajózási regiszter adatai szerint a világ hajógyárai 1969. szep­tember 30-án 55 927 478 tonna űrtar­talmú új hajóra rendelkeztek megren­delésekkel. Ez 1 173 125 tonnával több a június 30-án regisztrált rendelésállo­mánynál. A szeptember végén meglevő rende­lésekből 1839 hajó állt munkában 17 807 928 tonna űrtartalommal. A legtöbb nyilvántartott megrendelés­sel továbbra is a japán hajógyárak rendelkeznek (18 517 344 tonna), utána következik Svédország (5 284 106), Nyu­­gat-Németország (4 719 355) és Anglia (4 623 602). Az említett időpontban 188, egyen­ként 100 ezer tonnánál nagyobb űrtar­talmú hajó volt munkában, ezek közül 73 hajót japán gyárakban építenek. (Reuter) A színesfémek jövőjéről tanácskoztak Londonban A fogyasztók által használt anyagok skálája — a modern technológia segít­ségével — egyre bővül, s ez a jelenség a jövőben mind jobban befolyásolja a színesfémipart — mondotta az ame­rikai bányaügyi minisztérium egyik vezető tisztviselője a Londonban tar­tott nemzetközi színesfém-konferen­cián. Annak ellenére, hogy a jóslat a színesfém iránti kereslet növekedésé­ről szól, az eddigi fogyasztók nemcsak hajlandók, hanem egyre inkább képe­sek is függetleníteni magukat a szí­nesfém-utánpótlástól. Bekövetkezik az az idő, amikor a helyettesítő anyagok kerekednek felül, s az egyes nyers­anyagokra specializált vállalatok el­vesztik jelentőségüket. Hasonló aggodalommal beszélt a Kennecott Cooper Corp. elnöke is. Az elnök nem hisz azonban a becslések­ben, amelyek a réz iránti kereslet ál­landó növekedéséről, s a rézpiac szi­lárdságáról szólnak. Ezek a derűlátó becslések csak a népesség szaporula­tán, és az emelkedő életszínvonalon alapulnak és nem számolnak a tech­nológia fejlődésével. Egy sor ipar­ágban, így az áramfejlesztésben és továbbításban, a gépkocsigyártásban és híradástechnikában már ma is hasz­nálnak rezet helyettesítő anyagokat. A chilei Copper Corp. alelnöke el­mondotta, hogy a réz termelésének évi 4,2 százalékos növekedése várható. Nem valószínű, hogy a közeljövőben fölösleg mutatkozna rézből, de a ke­reslet és a kínálat növekedése egyre több fejtörést okoz. A beruházási és fejlesztési költségek emelkedésével növekednek a termelés költségei is. Az Enfield Copper Refining Co. igazgatója a feldolgozók problémáiról beszélt. Az új üzemek telepítésének magas költségei a szállítás drágasága, a magas kamatok és a súlyos adózta­tás erősen megnehezítik a félkészgyárt­mányokat előállító angol vállalatok érdekét. A termelői kapacitásnak azon­ban ki kell elégítenie az évi 4 száza­lékkal növekvő fogyasztói keresletet. Az alumíniumról szólva a résztvevők egyetértettek abban, hogy a termelési kapacitás növekedésének kissé meg kell előznie a fogyasztás emelkedését. Az ALCAN igazgatójának véleménye szerint az alumíniumönteések iránti kereslet idén 8 százalékkal lesz ma­gasabb a tavalyinál. Az idei fogyasz­tás 7 450 000 metrius tonna lesz, a ter­melés 7 500 000 tonna. Hosszú távon nézve az elsődleges alumíniumkapaci­tás­ 1975-ig évente 9—10 százalékkal nő. Ami az árak kilátásait illeti, az alumínium ára a jövőben minden bi­zonnyal hanyatlani fog. Amíg a réz ára több mint 360 font sterling ton­nánként, az alumínium egyre több vevőt hódít majd el a réz használatá­tól. (Reuter) Anglia tojástermelésének átszervezése A Financial Times cikkszolgá­lata nyomán. Az Angol Mezőgazdák Országos Unió­jának egyik vezető tisztviselője szerint Anglia tojástermelését alapvetően át kell szervezni. A szervezet titkára ezzel kommentálta a kormánynak ez év ele­jén hozott döntését, amely szerint a ré­gen bevezetett szubvenciót megvonják a tojástermelőktől és feloszlatják azt a bizottságot (BEMB), amely­­a szubven­ciót adminisztrálta. A tojástermelés a második világ­háború eleje óta állami irányítás alatt állt és e pillanatban nagy és eddig meg­oldatlan probléma, hogy az említett döntés következtében most valóban szabaddá vált angol tojáspiacon a kül­földi szállítók számára nyílik-e új le­hetőség. A külföldi államok közül Dél- Afrika, Lengyelország és Dánia folya­matosan szállítottak tojást az angol piacra, esetenként pedig más kelet­európai országok, a BENELUX-orszá­­gok, Ausztrália, Írország és Latin- Amerika is. Ez országok szállításai azonban Anglia héjastojás-szükségleté­­nek csupán 1,5—4,5 százalékát szállí­tották, bár egyes angol termelők véle­ménye szerint szállításaik aránytalanul befolyásolják a belföldi árakat. Jones — az Angol Mezőgazdák Or­szágos Uniója titkárának — véleménye szerint elkerülhetetlen a termelői árak csökkenése és a fogyasztói árak emel­kedése. Az intervenciós felvásárlások elmaradása folytán a termelői és fo­gyasztói árakban egyaránt igen széles fluktuációra kerülhet sor. Ilyen körül­mények között a kis és közepes ter­melők pozíciója erősen sebezhetővé válik, mert azok nagymértékben köl­csöntőkével dolgoznak. A hullámzó árak és a biztosított piac elmaradása folytán előállott helyzetben magasabb jövedelemre lesz szükségük, hogy a be­ruházásaik után esedékes tőkekamato­kat fedezhessék. Ez a magasabb jöve­delem pedig nem lesz meg. A BEMB szervezete 1971 március végével szűnik meg véglegesen. Az angol tojáspiac ez után válik gyakor­latilag szabaddá, és a megszűnő szer­vezetet új központi hatóság fogja pótolni, amelynek kereskedelmi funk­ciója csupán korlátozott mértékű in­tervenciós felvásárlásra­­ szorítkozik, aminek a mértékét évente a kor­mánnyal egyetértésben állapítják meg. A szubvenciót 1974-ben szüntetik meg teljesen. A mezőgazdák uniójának az a véleménye, hogy az új felügyeleti hatóságnak a felvásárlások végre­hajtásán kívül foglalkoznia kell a piaci árakra vonatkozó tájékoztatók terjesztésével és elő kell segítenie a tojás nagyobb mértékű felhasználását. A fogyasztók érdekében megállapí­tandó minőségi szabványok létrehozá­sában is vezető szerepet kell játszania a szervezetnek. ÁRU-ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK A márka felértékelése és a magyar külkereskedelem A közel négyhetes „ex-lex” állapot (mozgó árfolyam) lezárásaként,, október 24-én, a nyugatnémet kormány végül is felértékelte a márkát és visszatért a ko­rábbi rögzített árfolyamrendszerhez. A márka dollárral szembeni paritásának (alulról felfelé számított) 9,29 száza­lékos megváltoztatásával egyidejűleg, véglegesen eltörölték a múlt év novem­berében bevezetett exportadót és im­portszubvenciót. Ahhoz, hogy a külkereskedelmi ára­kat jelentősen befolyásoló nyugatnémet intézkedésekről világos képet alkothas­sunk, 1968. január 1-ig kell visszanyúl­nunk. Ezen a napon vezettek be az NSZK-ban a francia adórendszerhez többé-kevésbé hasonló értéktöbbletadó­rendszert. Ennek következtében a ko­rábbi (árukategóriánként differenciált, de átlagosan 7 százalék körül mozgó) exportszubvenciót 10 százalékra, majd később 11 százalékra emelték, míg az NSZK importját 11 százalékos adóval terhelték meg. 1968 novemberében a felértékelést he­lyettesítő intézkedésnek szánták az ex­portot támogató 11 százalékos szubven­ció csökkentését 7 százalékra és a 11 százalékos importadó mérséklését szin­tén 7 százalékra. (A mezőgazdasági ter­mékeknél az exportszubvenció, illetve az importadó csökkentése csupán 2 szá­zalékos volt, mivel itt az értéktöbblet­adó is kisebb mérvű volt.) A nyugatnémet márka felértékelésé­nek indokoltságával és annak az NSZK belső gazdasági helyzetére való várható hatásával a közgazdasági cikkek egész sora foglalkozott. Célunk, hogy a márka felértékelésének a magyar külkereske­delemre várható hatását röviden vizs­gáljuk, annak igénye nélkül, hogy az egész kérdésnek részletes elemzésébe bocsátkoznánk. A márka felértékelése után az első probléma a felértékelés mérvének meg­állapítása, illetve annak különböző nézőszempontból való felbecslése. A fel­­értékelés előtt egy márka 25 dollár­centtel volt egyenlő, jelenleg egy márka 27,3 dollárcent. A márkáért tehát körül­belül 9,3 százalékkal több dollárt kell jelenleg fizetni, mint korábban. A fel­­értékelés előtt egy dollár négy márkát ért, a felértékelés után 3,66 márkát. A felértékelés mértéke tehát innen nézve 8,5 százalék. Célszerű megvizsgálni azt a kérdést, kinek jelent 8,5 százalékos és kinek 9,3 százalékos felértékelést a márkaparitás változása. Minthogy a márka felértéke­lésének elsősorban a magyar külkeres­kedelemre várható hatását kívánjuk röviden áttekinteni, nézzük meg először a magyar exportőr és a magyar impor­tőr helyzetét. A magyar exportőr a korábban már­kában létrehozott, illetve teljesített szer­ződése alapján a felértékelés után 9,3 százalékkal több forintot kap, mint amennyit a vevő a felértékelés előtt fize­tett volna. (Az egyszerűség kedvéért a szeptember 29. és október 27. közötti idő­szak fluktuáló árfolyamának hatásától eltekintettünk.) A magyar importőrnek a felértékelés előtt keletkezett márka­­tartozás kiegyenlítéséhez 9,3 százalékkal több forintot kell fizetnie. Tovább men­ve, levonható az az általános következ­tetés, hogy valamennyi NSZK-n kívüli országra nézve a felértékelés mérve 9,3 százalék. Csupán az NSZK szemszögéből szá­molhatunk 8,5 százalékos felértékelés­sel. A nyugatnémet exportőr helyze­tét vizsgálva különbséget kell ten­nünk a tekintetben, hogy az ügyletet márkában vagy más devizában kötöt­te-e. Az exportáló cég az első esetben „pénzénél maradt”, mert számára a felértékelés előtti egy márka a felér­tékelés utáni egy márkával nominá­lisan azonos. Hasonló a helyzet a nyu­gatnémet importőröknél. Kiket érint tehát 8,5 százalék erejéig a márka felértékelése? Azokat a német expor­tőröket és importőröket, akik nem nyugatnémet márkában kötött szerző­déseik alapján jutnak szállításaik el­lenértékéhez, illetve fizetnek vásár­lásaikért a felértékelés után. Egy dol­lárért például a nyugatnémet exportőr a korábbi 4 márka helyett már csak 3,66-ot kap, az importőr pedig 1 dol­lárnyi áruért a korábbi 4 márka he­lyett már csak 3,66-ot fizet. Az eddig elmondottaknál figyelmen kívül hagytuk a megszüntetett 4 szá­zalékos exportadót és importkedvez­ményt. Kombináljuk most már a ma­gyar külkereskedelem szempontjából nézve az említett adórendelkezéseket is. A magyar exportárat a felértékelés előtt 4 százalékkal támogató nyugat­német importkedvezmény tehát meg­szűnt. Az importáló nyugatnémet ve­vők (változatlan magyar exportárakat feltételezve) 4 százalékot veszítenek. Külkereskedelmi vállalatainknál a német importőrök napról napra szép számban jelentkeznek abból a célból, hogy 4 százalékos veszteségüket a magyar vállalatnál elérendő árenged­mény formájában mérsékeljék vagy megszüntessék. A nyugatnémet importőrök ármérsék­lésre irányuló kívánsága teljesen indo­kolatlan ott, ahol a magyar külkeres­kedelmi vállalatok az importszubvenció 1968 novemberi bevezetésekor export­áraikat nem emelték. Ahol a magyar exportőr 1968 novembere után maga­sabb árral jelent meg a német piacon, megfontolandó lehet az ármérséklésre irányuló kívánság megvizsgálása, azzal a megjegyzéssel, hogy ez csupán üzlet­­politikailag indokolt mértékig lehet­séges. A magyar importőrök abból a telje­sen indokolt feltételezésből indulhatnak ki, hogy a nyugatnémet exportőr az általa fizetendő 4 százalékos exportadót már annak bevezetésekor az áru árába kalkulálta. Az exportadó eltörlése után tehát az NSZK-ból importálandó áruk árának 4 százalékos mérséklése indo­kolt. Mivel azonban a magyar impor­tőrök még a 4 százalékos árengedmény felérése esetén is jelentős terheket visel­nek a márka felértékelése miatt (9,3 szá­zalék —4 százalék , 5,3 százalék) in­dokolt, hogy ezt az árengedményt igye­kezzenek a nyugatnémet partnernél el­érni. A fent elmondottak elsősorban a fel­­értékelés előtt már megkötött, de még nem realizált külkereskedelmi üzletekre vonatkoznak. A jövőben nyugatnémet cégekkel lé­tesítendő külkereskedelmi szerződések­nél valamelyest új helyzet lesz. A ma­gyar kivitel még 4 százalékos ármér­séklés esetén is, 5,3 százalékkal több forintbevételt jelent a jövőben a márka és a forint új árfolyama következtében. Importszerződéseinknél az árszín­vonal, márkában kifejezve, előrelátha­tóan 4 százalékkal csökkenni fog az exportadó eltörlése miatt. A német im­portunk forintban kifejezett árszín­vonala viszont a 9,3 százalékos felérté­kelés miatt 5,3 százalékkal emelkedni fog. A nyugatnémet exportőrök így ná­lunk is valamelyest kevésbé lesznek versenyképesek, mint a márka felértéke­lése előtt. Ez a körülmény komoly lehetőséget jelent a többi fejlett tőkésország szá­mára. Sok esetben ugyanis a német cé­gek azonos műszaki színvonal mellett 2-3 százalékkal alacsonyabb áron tud­ták kínálni termékeiket, mint angol, francia, olasz vagy skandináv verseny­társaik. Azokban a határesetekben — és ilyen valószínűleg bőven lesz —, ame­lyekben ezek a kis árdifferenciák dön­tötték el az üzletet a nyugatnémet cé­gek javára, a külkereskedelmi vállala­toknak, sőt a belföldi felhasználóknak is felül kell vizsgálniuk eddigi piacpoli­tikájukat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a felértékelés 5,3 százalékos ár­emelő hatása nem jelent áthidalhatat­lan nehézséget a nyugatnémet expor­tőröknek. Nyugat-Európa legmodernebb gépparkjával rendelkező tőkésországa számára nem okoz komoly gondot a termelékenység olyan mértékű növelése, amellyel az 5,3 százalékos árenged­ményből fakadó veszteséget ellensúlyoz­ni tudja. A németek javára látszik az a körülmény is, hogy a többi fejlett tőkés­országban gyorsabb az infláció, mint az NSZK-ban. A korábbi­ évek tapasztala­tai alapján várható, hogy a márka vásárlóerejének csökkenése a jövőben is kisebb mérvű lesz, mint a többi tőkés valutáé. A nyugatnémet iparvállalatok pedig a termelékenység növelésével rö­vid idő alatt le fogják dolgozni az ex­portáraik emelkedéséből származó hát­rányt. Dr. F-né—M. K. HETI JELENTÉS A GUMIPIACOKRÓL Az október 30-án végződő héten a londoni gumipiacon általában lany­hább volt az irányzat; néhány likvi­­dációs eladás csak igen jelentéktelen vásárlói érdeklődésre talált. A tény­leges áru ára libránként 3/8—1 penny­vel csökkent, a határidősé V1—31* Pen­­nyvel. A távol-keleti piacokon a kínai és a szovjet, a londoni piacon a nyu­gat-európai fogyasztói érdeklődés volt igen csekély. A hét eleji szilárdabb irányzatot hét közepi lanyhulás, s hét végi enyhe erősödés követte. A malaysiai gumipiac a múlt nagy részében hanyatló volt. A hét elején az árak rövid időre megszilárdultak, de később a márka felértékelése el­távolította azt a bizonytalansági ténye­zőt, amely sokáig befolyása alatt tar­totta a piacot. Néhány kisebb fedező­vásárlás és 1970 január—márciusi szál­lítások iránt megnyilvánuló kereslet ellenére a piac — a londonival, New York-ival és singaporei­ val együtt — hanyatlani kezdett. A szeptemberi export eredményei megfeleltek a várakozásnak. Az érdek­lődés inkább a jó minőségű I., II. és III. iránt mutatkozik. A gyengébb minőségű gumi eladói tartózkodást mutatnak. A hét folyamán a Szovjet­unió vásárolt jelentős mennyiségű táb­lagumit, decemberi szállításra. (Reuter) Ipari nyersanyagok

Next