Világgazdaság, 1969. december (1. évfolyam, 227-245. szám)

1969-12-02 / 227. szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG . ..HOZZÁSZÓLÁS a nyereséghez Mint ismeretes, az idei évben jelen­tősen megszigorították a külkereskedel­mi vállalatok nyereségadózását. Ez még változatlan forgalom mellett is a kül­kereskedelmi vállalatok részesedési és fejlesztési alapját csökkenti. Az idén nagyarányú forgalomnövekedés jelent­kezett, ami a külkereskedelem pozitív szaldóját okozta, mint arról a VILÁG­­GAZDASÁG korábban már hírt adott. Most az év vége közeledtén a válla­latok le tudják mérni a náluk maradó nyereség alakulására ható két ellen­tétes tendenciát. Erről kérdeztük a TERIMPEX főkönyvelőjét, Eckstein Györgyöt, a METALIMPEX vezérigaz­gató-helyettesét, Dévai Istvánt, a TRANSELEKTRO vezérigazgató-helyet­tesét, Kozma Ferencet és a CHEMO­­KOMPLEX vezérigazgatóját, Gazdag Ervint. Hogyan hatottak az év elejei szigorú nyereségelvonási intézkedések a vállalat idei nyereségére? TERIMPEX: A szigorításokra jellem­ző, hogy ha 1969-ben ugyanannyi nye­reséget realizálunk, mint 1968-ban, ak­kor az új kulcsok és az egyéb meg­változott szabályozók következtében a felhasználható részesedési alapunk 33 százalékkal, a fejlesztési alapunk 23 szá­zalékkal csökkenne. Ez azt jelenti, ha dolgozóinknak ugyanannyi nyereség­­részesedést a­karunk kifizetni, mint 1969-ben, '/­-dal több nyereséget kell elérnünk. METALIMPEX: A szigorító intézke­dések is megnehezítették a vállalatnál maradó nyereségtömeg növekedését. De a vállalati nyereségre észrevehetően hatottak a belföldi partnerek részére hozott financiális rendelkezések. Mivel a belföldi vállalatok igyekeztek minél kisebb készlettel termelni, ezért­­a nem szocialista országokból származó hen­gereltáru importja csökkent és az im­portigényt is a lehető legkésőbbi idő­pontig halogatták, ami viszont beszer­zéseink gazdaságosságát nem mindig segítette. TRANSELEKTRO: Az év elejei in­tézkedések nálunk 30—35 százalékkal csökkentették a vállalat nyereségét, ennek következtében, bár forgalmunk növekedett, a vállalatnál maradó nye­reség összege lényegesen alacsonyabb lesz mint tavaly. CHEMOKOMPLEX: A bérszorzó vál­tozás a vállalatnál 20 százalékos része­sedési alap csökkenést okozott. Az adó­zási sáv megnyújtása nálunk nem oko­zott gondot, mivel mi nem értük el ezt a sávot. Eredményeink, az adózatlan nyereségünk a tavalyinak a felét sem éri el, ezért a részesedési alap adó­mentes része az idén valószínűleg lé­nyegesen magasabb lesz mint tavaly volt és nem nagyon „remélhetjük”, hogy 80 százalékos adózandó nyeresé­günk lesz. A vállalat forgalmának összetétele és volumene milyen hatással volt a nyere­ségre? TERIMPEX: Forgalmunk ebben az évben jelentősen emelkedett. A nem demokratikus exportunk az első tíz hó­napban 25 százalékkal haladta meg a tavalyi első tíz hónapi forgalmat, ám­bár az év elején csak nagyon kevés, az év második felében pedig egyáltalán nem volt élősertés és sertéshús expor­tunk. Az export forgalom fejlődésének üteme év végéig előreláthatóan még tovább fog növekedni, ami elsősorban vágómarha exportunknak köszönhető. A nyereség tömegének alakulása ter­mészetesen nincs mindig egyenes arány­ban a forgalom növekedésével. Mi igen kedvező eredménynek tekintjük azt, hogy a tavalyihoz képest kétségtelenül kedvezőbb piaci helyzetet nemcsak több exporttal, hanem az eddiginél kedve­zőbb árakkal is ki tudtunk használni. Az idén körülbelül 40 százalékkal érünk el több nyereséget, mint amennyi a vál­lalatunknál tavaly realizálódott. Az elő­ző évhez viszonyított többletnyereségük teljes egészében a külföldi árnyereség­ből adódik, ennek következtében válla­latunknál, valamint a partner belföldi termelő vállalatnál az exporttal elért többletnyereség teljes egészében nép­­gazdasági eredmény is. METALIMPEX: A korábban már em­lített pénzügyi szabályozások forgal­munkra is hatással voltak, mivel a bel­földi vállalatok lényegesen kevesebbet rendeltek a hazai kohászati üzemektől. Az exportálható árualap így jócskán megemelkedett, amit elsősorban nyugati országokban értékesítettünk. Ez a tőkés­országokban uralkodó konjunktúrával találkozott, így az országnak lényege­sen több devizát sikerült szerezni. TRANSELEKTRO: Az idei évben for­galmunk 33—38 százalékkal emelkedik, ezen belül a tőkés forgalmunk 28 szá­zalékkal. Ez azonban nem tudja ellen­súlyozni a szabályzók módosítása által bekövetkezett nyereségcsök­kenést. Ter­mékeink egy részénél sikerült a kon­junktúrát kihasználni, azonban a nagy, beruházás jellegű szállításoknál, az éles nemzetközi verseny következtében, ár­emelést nem lehetett elérni. CHEMOKOMPLEX: Vállalatunk for­galma az előző évhez képest csökkent. Ennek oka egyrészt az, hogy a nagy beruházások berendezés-importja vissza­esett, másrészt az önálló külkereske­delmi jogot nyert vállalatok is csökken­tették exportálható termékeink körét, valamint vállalatunk profiljából adó­dóan vannak olyan üzleteink, amelyek csak később realizálódnak, néha több évet is igénybe vesznek, így az idei forgalmi statisztikánkba nem kerültek be. Vállalatunk forgalmi összetétele: */1 import, 'z export, a nyereségképzés­ben ez az export hozza a vállalati nye­reség 2/3-át, tehát az export csökkenése fokozott mértékben sújtott bennünket. Az év elején a vállalati szakemberek, hallván az új intézkedéseket, keseregve mondották, ez aztán éppenséggel nem ösz­tönöz a még nagyobb nyereség elérésére, a sokat emlegetett rejtett tartalékok fel­derítésére. Megváltozott-e ez a vélemény az év végére? TERIMPEX: A jelenlegi nyereség­elvonási rendszer a fejlődést segíti és a tartalékok feltárását előmozdítja, annál is inkább, miután a részesedési alap képzésén túlmenően a vállalat érdekelt a fejlesztési alap képzésének növelésé­ben is. A külkereskedelmi vállalat a fejlesztési alap zömét a partner termelő vállalatoknak engedi át, meghatározott export­fejlesztési célokra. Mi a ma­gunk részéről szükségesnek tartanánk, hogy a külkereskedelmi vállalatnak a saját fejlesztési alap hovafordításában a jelenleginél több döntési joga legyen a bankkal szemben. Az R-alap csök­kenésére vonatkozó új szabályzókat he­lyesnek tartjuk, de épp az előbbiekben elmondottak következtében nem tart­juk helyesnek, hogy az új szabályozók hatására a fejlesztési alap képzésének lehetősége is csökkent. METALIMPEX: Az új szabályozók elsősorban a belföldi partnerekkel való minél jobb kapcsolatokra ösztönöznek, így az idei forgalomnövekedést a kohá­szati üzemek segítsége nélkül bajosan tudtuk volna lebonyolítani. Ehhez azon­ban hozzá kell tennünk, hogy a meg­növekedett forgalom, a jó konjunktúra ellenére sem tudunk akkora nyereség­­részesedést fizetni dolgozóinknak, mint tavaly. TRANSELEKTRO: A jelenlegi rend­szer egyáltalán nem differenciál a kül­kereskedelmi vállalatok között, és így például a TRANSELEKTRO-t nem te­szi érdekeltté a perspektivikusan jó munka megszervezésében. A mi üzle­teink hosszú előkészítést igényelnek, ez sok utaztatással, propagandával jár. A mostani rendszer inkább a költségek csökkentésére ösztönöz, a forgalom perspektivikus emelése helyett. Ezért ajánljuk, hogy differenciáljanak a vál­lalatok nagysága és tevékenységi köre szerint. CHEMOKOMPLEX: Minden vállalat­nak vannak rejtett tartalékai, csak ép­pen azért nem tudunk róla, mert rej­tettek. Ugyanakkor el kell mondanunk, még messze vagyunk attól, hogy a nye­reségnövekedés csak minimális mérték­ben emelje k­ alapunkat. 1968 jó év volt, de akkor is, ha kifizethető maxi­mális nyereségrészesedést 100-nak vesz­­szük, mi minden kategóriában csak 40 százalékot fizettünk. Az idén ez még rosszabb lesz, mert a nyereségtömegünk abszolút mértékben is csökkent. Tehát nálunk nincs olyan veszély, hogy ne lenne érdemes a nyereséget növelni. (SOB) Die Presse Az amerikai űrkutatás pénzügyi dilemmája Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA, nagy figyelemmel kíséri a má­sodik holdraszállás külföldi és belföldi visszhangját. Kénytelen tudomásul ven­ni a többi között azt is, hogy sokan vannak, akik szeretnék, ha az űrhajó­zási programot a földi élet feltételei­nek megjavítása érdekében alaposan megnyirbálnák. Másrészt azonban javában folyik a harc a nagy vállalatok között a követ­kező évtized űrhajózási programjával kapcsolatos hatalmas megrendelésekért. Detroit­ben nemrég mérnökök előtt el­hangzott egy beszéd, amely egy új, gigantikus űrkutatási programot azzal igyekezett igazolni, hogy biztosította a jelenlevőket: az űrkutatás végső fokon a földi élet feltételeinek megjavításá­hoz is vezet. Háromezerre becsülte a műszaki újdonságokat, amelyekkel a program eddig a polgári életet gazda­gította, az új energiaforrásoktól az orvosi felfedezéseken keresztül a tűz­álló anyagokig és még tovább. Ma azonban már bizonyított dolog, hogy az, ami az űrprogramokból a min­dennapi élet számára lecsapódik, igen csekély a programok elképesztő költ­ségeihez mérve. A holdraszállás eddig 24 milliárd dollárba került Tízéves fennállása alatt a NASA összesen 39 milliárdot költött el. Ha már 1983-ban el akarnának jutni a Marsra, 78 milliár­dos fedezetről kellene gondoskodni. A NASA szállítói mégsem engedik a Mars-programot elaludni, mert attól tartanak, hogy helyzetük a vietnami háború befejezése és a hadikiadások csökkentése után igen nehézzé válik. Azt remélik, hogy az elnök legalább azt az 54 milliárdos „takarékos prog­ramot” jóvá fogja hagyni, amely az űrállomások, atomgenerátorok, hold­dzsipek és hasonlók kifejlesztését tűzi ki célul, a Mars-utazást azonban az év­század végére tolja ki. (1969. november 26.) The­­ Economist Anglia végre lélegzethez jut Bárhogyan is számítjuk, az elmúlt három hónapban az angol kereskedel­mi mérleg többletet mutatott. Mekkora ez a többlet? A hatóságok állandóan havi 23 millió fontot emlegetnek, hajlamosabbak azon­ban feltenni, hogy az összeg csak 12 mil­lió. Valószínű, hogy ez az utóbbi adat áll közelebb a valósághoz, sokkal ki­sebb semmi esetre sem lehet. A fizetési mérlegben fontos szerepet játszanak a láthatatlan tételek (külföldi osztalékokból, biztosításból származó jövedelem stb.), amelyeknek aktívuma 1969 első felében havi átlagban meg­haladta az 50 millió font sterlinget, je­lenleg azonban — a központi statiszti­kai hivatal feltehetően túl konzervatív megítélése szerint — csak havi 40 millió. (Ebből le kell vonni az amerikai ka­tonai repülőgépek importjának nyilvá­nosságra nem hozott költségét, amely augusztus óta 12 millió fontra rúg havi á­tlagban.) A fizetési mérleg folyó tételeinek tel­jes bevételi többlete tehát havi 40 mil­lió, azaz évi 480 millió font körül mo­zog. Több, ha a statisztikai hivatal alá­becsüli a láthatatlan tételek aktívumát, kevesebb, ha a külkereskedelmi minisz­térium becsüli túl a kereskedelmi mér­legét. A folyóirat véleménye az, hogy a láthatatlan tételek aktívuma közelebb áll a havi 50, mint a havi 40 millióhoz, és így az összes folyó tételek többlete évi szinten bizonyára meghaladja az 500 millió font sterlinget. Azt a reményt, hogy a brit fizetési mérleg a következő hónapok során is megtartja aktívumát, elsősorban az USA fizetési mérlegének továbbra is feltéte­lezhető gyengesége és az NSZK mér­ fanöc­s alatt Tulajdonképpen igen egyszerűen fo­galmazható meg az a dilemma, amely­­lyel a Közös Piac miniszteri tanácsá­nak állandóan foglalkoznia kell: túl sok szorgalmas és sikeresen dolgozó paraszt van, akik kemény munkával egyre több felesleget termelnek. A felesleg leküz­déséhez egyre több pénz kell. Ez azután a mezőgazdaság átszervezésénél és sza­nálásánál hiányzik. Nem vitás, hogy ezen változtatni kell, és Werner Csei tanulmányában egyenként megvizsgálja azokat az elképzeléseket, amelyek a nyugat-európai tőkésországokat ettől a gondtól hivatottak megszabadítani. Az agrárprobléma megoldására leg­egyszerűbb eszköznek az árpolitika lát­szik. Köztudott, hogy az alacsonyabb árak hatására csökken a termelés, tehát nincs más teendő, mint az árakat le­szállítani és máris apad a felesleg. Egy­idejűleg még pénz is szabadul fel a strukturális változás támogatására. Úgy tűnik, így két legyet lehet egy csapásra agyonütni és mellesleg még olcsóbb lesz a megélhetés. A dolog azonban korántsem, ilyen egy­szerű. Az első hatás ugyanis a parasz­tok jövedelmének csökkenése volna, és a jó gazda rögtön tudná, mi a teendő: több műtrágyát a földre és intenzívebb takarmányt az állatoknak. Az eredmény ismét a termelés és a felesleg növeke­dése, tehát az eredeti probléma vissza­térése volna. A kérdést másfelől is meg lehet kö­zelíteni. Jobb kereseti lehetőséggel szívóhatást lehet gyakorolni a paraszt­ságra. Nem nehéz a döntés, ha válasz­tani kell, hogy valaki szegény paraszt vagy jól kereső ipari munkás, sőt eset­leg önálló iparos legyen. E meggondo­lás alapján ösztönzik az ipartelepítést a mezőgazdasági vidékeken. Persze, itt is akadnak nehézségek. Egyrészt ez az ötlet nem új, Dél-Olasszországban, Fran­ciaországban, sőt az NSZK keleti határ­vidékein már régen kísérleteznek vele. Kevés olyan ipari tevékenység van, amelyet a kezdeti segítség elmaradása legének várható, a felértékelés előtti­hez viszonyított relatív gyengülése tá­masztja alá. Ez a „rövid lejáratú” op­timizmus egyáltalán nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket, ha az USA recesszióba sodródik és bevitele erősen csökkenni kezd. A legutóbbi jelek sze­rint viszont a Nixon-kormány csupán a stagnáló infláció állapotába juttatta az országot, s ez — mint ahogy azt az Egyesült Királyság az 1960-as években tapasztalta — teljesen összefér az óriási fizetési deficittel. Az ez évi brit gazdasági siker oka szemmel láthatóan nagyrészt a pénz­ellátás korlátozásának köszönhető, amely csodát művelt egy olyan ország­ijan, ahol a korábbi drákói adóemelé­sek —■ melyeket soha nem támogatott a pénzellátás korlátozása — állandóan eredménytelennek bizonyultak. 1969-ig az Egyesült Királyság, ellentétben más nagyipari államokkal, sokkal többet adott a fiskális politikára és lényegesen kevesebbet a pénzellátás megszorítá­sára. Fáradozásait kevesebb siker is kísérte. Értelmetlen lenne azt feltételezni hogy az eredmény megváltozása merő véletlen folytán esett egybe a gazdaság­­politika módosításával. Aggodalomra ad ugyan okot a már ismert tény, hogy július és szeptember között növekedett a pénzellátás, s ez az április és június közötti csökkenést nemcsak kompenzál­ta, de túl is lépte, ennek ellenére a pénz­ellátás elég szoros maradt ahhoz, hogy az import alacsony szintje ne emelked­jen, a külföldi beruházások mértéke korlátozódjon, s hogy az üzletemberek megértsék, miszerint az otthoni érté­kesítésnél az export néha hamarabb hoz készpénzt. (1969. november 21.) A nyugati agrárpolitika gondjai után eredményesen lehet folytatni me­zőgazdasági vidéken. Hiány mutatkozik képzett munkaerőben, a nyersanyag­­források és piacok pedig messze van­nak. A termelés decentralizálása gyak­ran igen drága. Nyugaton a tapasztalat nem igazolta ezt a megoldást. Ha viszont az ipar nem költözik a paraszt közeléb­e, neki kell az iparhoz költöznie. Ebben is sok nehézség rejlik. A parasztnak választania kell: vagy szegényebb marad, de önálló és saját házában lakhat, vagy városi bérlakásba költözik és sort állhat a bélyegzőóra előtt, rendszerint segédmunkásként, esetleg mint betanított munkás. Erre sokan nehezen határozzák el magukat. Eszerint sem az árak leszállítása, sem a vidék iparosítása, sem a városi elhe­lyezkedés vonzása nem oldja meg gyor­san az agrárproblémát. Nem lehet mást tenni, mint a mezőgazdaságból történő önkéntes elvándorlást gyorsítani. A Kö­zös Piac bizottságának javaslata éppen ezt célozza: közvetlen vagy közvetett termelési korlátozásokkal összekapcsolt óvatos árleszállítást, a struktúra meg­változtatásának ösztönzését, iparosítást és átképzést­­azoknak az eszközöknek a felhasználásával, amelyek az agrár­­feleslegek eltűnésével felszabadulnak. A legnagyobb körültekintéssel sem lesz elkerülhető, hogy a kiválasztódás némi negatív eredménnyel járjon: elő­ször ugyanis a tanulni vágyó paraszt­inak fognak elvándorolni és a kényel­mesebbek otthon maradnak a mező­­gazdaságban. Minthogy sem az átkép­zésnél, sem az áttelepülésnél kényszer nem alkalmazható, csak az a fáradsá­gosabb út járható, amely valamennyi kezdeményező tényező kombinációjával az irányzat előmozdításához vezet. A célnak azonban változatlanul tisztán kell látnia: kevesebb embernek keve­sebbet kell termelnie mindaddig, míg a mezőgazdaságban feleslegtermelés nélkül érhető el a parasztcsaládok ki­elégítő jövedelme. (1969. november 24.) ­ A szocialista import növeléséről tár­gyaltak a Magyar Kereskedelmi Ka­mara műszeripari szakmai csoportjának hétfői ügyvezetőségi ülésén. A témáról egy tanulmányt készítettek, ezt a tag­vállalatokkal folytatott megbeszélések­nek megfelelően fogják majd kiegészí­teni.­­ A genovai Gardella cég új elven mű­ködő sodrási technológiával dolgozó centrifugáját próbálják ki a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szegedi Juta­gyárában. Az 5 millió forint beruhá­zással felállított gép próbaüzemelése 1 hónappal ezelőtt kezdődött és hiva­talosan december 20-án adják át a szál­lítók a berendezést a magyar megren­delőnek.­­ 25 ezer pár női műkorcsolyacipőt szállít 1910-ben a Szovjetunióba, Hol­landiába, Svédországba és Svájcba a Szolnoki Bőripari Ktsz. RÖVIDEN : Hétfőn este a jegyzőkönyv aláírásá­val véget ért a KGST rádiótechnikai és elektronikai ipari állandó bizottságá­nak 14. ülése. Elfogadták a rádiótech­nikai és elektronikai tudományos-mű­szaki kutatások 1971—1975-re szóló ko­ordinálási tervét. A Dániából importált tejvizsgáló labo­ratóriumokat kapnak az állattenyész­tési felügyelőségek. A gyártó cég — a koppenhágai Foss Elektric vállalat — mérnökei ezekben a napokban műszaki tanfolyamot tartanak Pécsett, hogy meg­ismertessék a dán tejvizsgáló berende­zések működését és kezelését a magyar állattenyésztőkkel.­­ Tizenöt kesztyűvarrógépet hoz be az NSZK-ból a Tatai Kesztyűs Ktsz.­­ Tízmillió naposcsibét szállít 1970- ben csehszlovák megrendelésre a Bábol­nai Állami Gazdaság. 1969. DECEMBER 2.3 A fogyasztásicikk-importról A fogyasztási cikkek importjáról tájé­koztatta a sajtó képviselőit dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyet­tes. Ez év végéig megközelítőleg 15,5 milliárd fogyasztói forint értékű im­portáru érkezik az országba, s ez a múlt évihez képest 3 milliárd forintos emelkedést jelent. A szocialista orszá­gokból elsősorban a klíring-megállapo­­dások (82 százalék) alapján hozunk be élelmiszereket és italárukat, ruházati és iparcikkeket. Utóbbi részesedése eléri a 77,4 százalékot. A belkereskedelmi választékcsere­­forgalom ugyancsak fejlődött az előző évhez képest — mintegy 13 százalékkal. Főbb cikkek itt is a különböző háztar­tási gépek, szövetek, kötöttáruk, vala­mint gyümölcs- és zöldségkonzervek. Megnőtt a súlya a jugoszláv kishatár­­menti forgalomnak is ebben az évben. A tavalyi 150 millió fogyasztói forint értékkel szemben az idén elérjük a 300 millió forintot. A fejlődő országokkal bővülő forgal­munk magyarázata, hogy a belkereske­delem kereten felüli szabad import le­hetőséget kapott. Ezért a tavalyi 358 millió fogyasztói forinthoz viszonyítva az idén 900 millió forintért vásárolunk tőlük déligyümölcsöt, gyarmatárut, sört stb. A tőkésországokból tavaly 4,3 mil­liárd fogyasztói forintért szereztünk be árut, az idén ez várhatóan eléri az 5,5 milliárd forintot. Elsősorban a fogyasz­tási cikkeknél mutatkozó hiányokat pó­toltuk, s csak 8—10 százalékát fordítot­tuk a választékbővítő és luxusigények kielégítésére. A belkereskedelmi minisztérium tár­gyalásokat folytatott a Külkereskedelmi Minisztériummal és az OT-val és így jövőre a demokratikus államközi tár­gyalásokon az idei 106 millió rubel ér­tékű kontingenst mintegy 120—130 mil­lió rubelre emelik fel. A fejlődő orszá­gokból behozott áruk értéke eléri majd a 8—10 millió dolláros összeget az idei 6,4 millió dollárral szemben. Szerény mértékben növekszik a szabaddollár­­elszámolású import is, részint a keret­korlátozás megszüntetése miatt kávé, citrom, fűszer és halfilé esetében. Végül dr. Juhár Zoltán elmondotta még, hogy a lakosság jobb ellátása ér­dekében egyeztették a Külkereskedelmi Minisztériummal a jövő évi szocialista és tőkés export volumeneit is. Megálla­podtak, hogy az alapvető ellátási cik­kekből csak annyit exportálunk, amivel még nem veszélyeztetjük a lakosság megfelelő áruellátását. K. I. A CEKOP bemutatkozása A CEKOP lengyel külkereskedelmi vál­lalat 15 éves jubileuma alkalmából hét­főn sajtótájékoztatót rendezett, amelyen ismertették az elmúlt időszak export­­eredményeit. A vállalat több mint 50 országba szállított közel 280 komplett ipari létesítményt, villamos erőműve­ket, cukorgyárakat, gépipari üzemeket, építőanyaggyárakat, hajógyárakat, bá­nyaberendezéseket, valamint 840 egyéb berendezést építettek fel. Az export ér­téke meghaladta a 800 millió rubelt. A CEKOP kivitelének egyharmada a Szovjetunióba, egyharmada a szocialista országokba, és egyharmada a kapita­lista országokba kerül. Magyarország a vállalat exportlistá­ján előkelő helyet foglal el. Évi 180 ezer köbméter teljesítményű betongyárat, évente 100 ezer tonna kapacitású kén­­savgyárat, kartonlemezgyárat, duzzasz­tott parafatermékek előállításához szük­séges berendezéseket, valamint 200 megawattos turbinák részegységeit szál­lították az elmúlt években magyar partnereiknek. A lengyel szakemberek december 3-án a Petőházi Cukorgyár­ban tartják az első lengyel—magyar cukoripari szimpoziont. Ezen ismerte­tik azokat a korszerű berendezéseket is, amelyeket a lengyel ipar exportra állít elő, és amelyek különös érdeklő­désre tarthatnak számot a magyar cukoriparban. F. A.v VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV­em Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­la, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 69.4169/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető Bolyai Imre INDEX: 25 008

Next