Világgazdaság, 1969. december (1. évfolyam, 227-245. szám)
1969-12-02 / 227. szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG . ..HOZZÁSZÓLÁS a nyereséghez Mint ismeretes, az idei évben jelentősen megszigorították a külkereskedelmi vállalatok nyereségadózását. Ez még változatlan forgalom mellett is a külkereskedelmi vállalatok részesedési és fejlesztési alapját csökkenti. Az idén nagyarányú forgalomnövekedés jelentkezett, ami a külkereskedelem pozitív szaldóját okozta, mint arról a VILÁGGAZDASÁG korábban már hírt adott. Most az év vége közeledtén a vállalatok le tudják mérni a náluk maradó nyereség alakulására ható két ellentétes tendenciát. Erről kérdeztük a TERIMPEX főkönyvelőjét, Eckstein Györgyöt, a METALIMPEX vezérigazgató-helyettesét, Dévai Istvánt, a TRANSELEKTRO vezérigazgató-helyettesét, Kozma Ferencet és a CHEMOKOMPLEX vezérigazgatóját, Gazdag Ervint. Hogyan hatottak az év elejei szigorú nyereségelvonási intézkedések a vállalat idei nyereségére? TERIMPEX: A szigorításokra jellemző, hogy ha 1969-ben ugyanannyi nyereséget realizálunk, mint 1968-ban, akkor az új kulcsok és az egyéb megváltozott szabályozók következtében a felhasználható részesedési alapunk 33 százalékkal, a fejlesztési alapunk 23 százalékkal csökkenne. Ez azt jelenti, ha dolgozóinknak ugyanannyi nyereségrészesedést akarunk kifizetni, mint 1969-ben, '/-dal több nyereséget kell elérnünk. METALIMPEX: A szigorító intézkedések is megnehezítették a vállalatnál maradó nyereségtömeg növekedését. De a vállalati nyereségre észrevehetően hatottak a belföldi partnerek részére hozott financiális rendelkezések. Mivel a belföldi vállalatok igyekeztek minél kisebb készlettel termelni, ezérta nem szocialista országokból származó hengereltáru importja csökkent és az importigényt is a lehető legkésőbbi időpontig halogatták, ami viszont beszerzéseink gazdaságosságát nem mindig segítette. TRANSELEKTRO: Az év elejei intézkedések nálunk 30—35 százalékkal csökkentették a vállalat nyereségét, ennek következtében, bár forgalmunk növekedett, a vállalatnál maradó nyereség összege lényegesen alacsonyabb lesz mint tavaly. CHEMOKOMPLEX: A bérszorzó változás a vállalatnál 20 százalékos részesedési alap csökkenést okozott. Az adózási sáv megnyújtása nálunk nem okozott gondot, mivel mi nem értük el ezt a sávot. Eredményeink, az adózatlan nyereségünk a tavalyinak a felét sem éri el, ezért a részesedési alap adómentes része az idén valószínűleg lényegesen magasabb lesz mint tavaly volt és nem nagyon „remélhetjük”, hogy 80 százalékos adózandó nyereségünk lesz. A vállalat forgalmának összetétele és volumene milyen hatással volt a nyereségre? TERIMPEX: Forgalmunk ebben az évben jelentősen emelkedett. A nem demokratikus exportunk az első tíz hónapban 25 százalékkal haladta meg a tavalyi első tíz hónapi forgalmat, ámbár az év elején csak nagyon kevés, az év második felében pedig egyáltalán nem volt élősertés és sertéshús exportunk. Az export forgalom fejlődésének üteme év végéig előreláthatóan még tovább fog növekedni, ami elsősorban vágómarha exportunknak köszönhető. A nyereség tömegének alakulása természetesen nincs mindig egyenes arányban a forgalom növekedésével. Mi igen kedvező eredménynek tekintjük azt, hogy a tavalyihoz képest kétségtelenül kedvezőbb piaci helyzetet nemcsak több exporttal, hanem az eddiginél kedvezőbb árakkal is ki tudtunk használni. Az idén körülbelül 40 százalékkal érünk el több nyereséget, mint amennyi a vállalatunknál tavaly realizálódott. Az előző évhez viszonyított többletnyereségük teljes egészében a külföldi árnyereségből adódik, ennek következtében vállalatunknál, valamint a partner belföldi termelő vállalatnál az exporttal elért többletnyereség teljes egészében népgazdasági eredmény is. METALIMPEX: A korábban már említett pénzügyi szabályozások forgalmunkra is hatással voltak, mivel a belföldi vállalatok lényegesen kevesebbet rendeltek a hazai kohászati üzemektől. Az exportálható árualap így jócskán megemelkedett, amit elsősorban nyugati országokban értékesítettünk. Ez a tőkésországokban uralkodó konjunktúrával találkozott, így az országnak lényegesen több devizát sikerült szerezni. TRANSELEKTRO: Az idei évben forgalmunk 33—38 százalékkal emelkedik, ezen belül a tőkés forgalmunk 28 százalékkal. Ez azonban nem tudja ellensúlyozni a szabályzók módosítása által bekövetkezett nyereségcsökkenést. Termékeink egy részénél sikerült a konjunktúrát kihasználni, azonban a nagy, beruházás jellegű szállításoknál, az éles nemzetközi verseny következtében, áremelést nem lehetett elérni. CHEMOKOMPLEX: Vállalatunk forgalma az előző évhez képest csökkent. Ennek oka egyrészt az, hogy a nagy beruházások berendezés-importja visszaesett, másrészt az önálló külkereskedelmi jogot nyert vállalatok is csökkentették exportálható termékeink körét, valamint vállalatunk profiljából adódóan vannak olyan üzleteink, amelyek csak később realizálódnak, néha több évet is igénybe vesznek, így az idei forgalmi statisztikánkba nem kerültek be. Vállalatunk forgalmi összetétele: */1 import, 'z export, a nyereségképzésben ez az export hozza a vállalati nyereség 2/3-át, tehát az export csökkenése fokozott mértékben sújtott bennünket. Az év elején a vállalati szakemberek, hallván az új intézkedéseket, keseregve mondották, ez aztán éppenséggel nem ösztönöz a még nagyobb nyereség elérésére, a sokat emlegetett rejtett tartalékok felderítésére. Megváltozott-e ez a vélemény az év végére? TERIMPEX: A jelenlegi nyereségelvonási rendszer a fejlődést segíti és a tartalékok feltárását előmozdítja, annál is inkább, miután a részesedési alap képzésén túlmenően a vállalat érdekelt a fejlesztési alap képzésének növelésében is. A külkereskedelmi vállalat a fejlesztési alap zömét a partner termelő vállalatoknak engedi át, meghatározott exportfejlesztési célokra. Mi a magunk részéről szükségesnek tartanánk, hogy a külkereskedelmi vállalatnak a saját fejlesztési alap hovafordításában a jelenleginél több döntési joga legyen a bankkal szemben. Az R-alap csökkenésére vonatkozó új szabályzókat helyesnek tartjuk, de épp az előbbiekben elmondottak következtében nem tartjuk helyesnek, hogy az új szabályozók hatására a fejlesztési alap képzésének lehetősége is csökkent. METALIMPEX: Az új szabályozók elsősorban a belföldi partnerekkel való minél jobb kapcsolatokra ösztönöznek, így az idei forgalomnövekedést a kohászati üzemek segítsége nélkül bajosan tudtuk volna lebonyolítani. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a megnövekedett forgalom, a jó konjunktúra ellenére sem tudunk akkora nyereségrészesedést fizetni dolgozóinknak, mint tavaly. TRANSELEKTRO: A jelenlegi rendszer egyáltalán nem differenciál a külkereskedelmi vállalatok között, és így például a TRANSELEKTRO-t nem teszi érdekeltté a perspektivikusan jó munka megszervezésében. A mi üzleteink hosszú előkészítést igényelnek, ez sok utaztatással, propagandával jár. A mostani rendszer inkább a költségek csökkentésére ösztönöz, a forgalom perspektivikus emelése helyett. Ezért ajánljuk, hogy differenciáljanak a vállalatok nagysága és tevékenységi köre szerint. CHEMOKOMPLEX: Minden vállalatnak vannak rejtett tartalékai, csak éppen azért nem tudunk róla, mert rejtettek. Ugyanakkor el kell mondanunk, még messze vagyunk attól, hogy a nyereségnövekedés csak minimális mértékben emelje k alapunkat. 1968 jó év volt, de akkor is, ha kifizethető maximális nyereségrészesedést 100-nak veszszük, mi minden kategóriában csak 40 százalékot fizettünk. Az idén ez még rosszabb lesz, mert a nyereségtömegünk abszolút mértékben is csökkent. Tehát nálunk nincs olyan veszély, hogy ne lenne érdemes a nyereséget növelni. (SOB) Die Presse Az amerikai űrkutatás pénzügyi dilemmája Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA, nagy figyelemmel kíséri a második holdraszállás külföldi és belföldi visszhangját. Kénytelen tudomásul venni a többi között azt is, hogy sokan vannak, akik szeretnék, ha az űrhajózási programot a földi élet feltételeinek megjavítása érdekében alaposan megnyirbálnák. Másrészt azonban javában folyik a harc a nagy vállalatok között a következő évtized űrhajózási programjával kapcsolatos hatalmas megrendelésekért. Detroitben nemrég mérnökök előtt elhangzott egy beszéd, amely egy új, gigantikus űrkutatási programot azzal igyekezett igazolni, hogy biztosította a jelenlevőket: az űrkutatás végső fokon a földi élet feltételeinek megjavításához is vezet. Háromezerre becsülte a műszaki újdonságokat, amelyekkel a program eddig a polgári életet gazdagította, az új energiaforrásoktól az orvosi felfedezéseken keresztül a tűzálló anyagokig és még tovább. Ma azonban már bizonyított dolog, hogy az, ami az űrprogramokból a mindennapi élet számára lecsapódik, igen csekély a programok elképesztő költségeihez mérve. A holdraszállás eddig 24 milliárd dollárba került Tízéves fennállása alatt a NASA összesen 39 milliárdot költött el. Ha már 1983-ban el akarnának jutni a Marsra, 78 milliárdos fedezetről kellene gondoskodni. A NASA szállítói mégsem engedik a Mars-programot elaludni, mert attól tartanak, hogy helyzetük a vietnami háború befejezése és a hadikiadások csökkentése után igen nehézzé válik. Azt remélik, hogy az elnök legalább azt az 54 milliárdos „takarékos programot” jóvá fogja hagyni, amely az űrállomások, atomgenerátorok, holddzsipek és hasonlók kifejlesztését tűzi ki célul, a Mars-utazást azonban az évszázad végére tolja ki. (1969. november 26.) The Economist Anglia végre lélegzethez jut Bárhogyan is számítjuk, az elmúlt három hónapban az angol kereskedelmi mérleg többletet mutatott. Mekkora ez a többlet? A hatóságok állandóan havi 23 millió fontot emlegetnek, hajlamosabbak azonban feltenni, hogy az összeg csak 12 millió. Valószínű, hogy ez az utóbbi adat áll közelebb a valósághoz, sokkal kisebb semmi esetre sem lehet. A fizetési mérlegben fontos szerepet játszanak a láthatatlan tételek (külföldi osztalékokból, biztosításból származó jövedelem stb.), amelyeknek aktívuma 1969 első felében havi átlagban meghaladta az 50 millió font sterlinget, jelenleg azonban — a központi statisztikai hivatal feltehetően túl konzervatív megítélése szerint — csak havi 40 millió. (Ebből le kell vonni az amerikai katonai repülőgépek importjának nyilvánosságra nem hozott költségét, amely augusztus óta 12 millió fontra rúg havi átlagban.) A fizetési mérleg folyó tételeinek teljes bevételi többlete tehát havi 40 millió, azaz évi 480 millió font körül mozog. Több, ha a statisztikai hivatal alábecsüli a láthatatlan tételek aktívumát, kevesebb, ha a külkereskedelmi minisztérium becsüli túl a kereskedelmi mérlegét. A folyóirat véleménye az, hogy a láthatatlan tételek aktívuma közelebb áll a havi 50, mint a havi 40 millióhoz, és így az összes folyó tételek többlete évi szinten bizonyára meghaladja az 500 millió font sterlinget. Azt a reményt, hogy a brit fizetési mérleg a következő hónapok során is megtartja aktívumát, elsősorban az USA fizetési mérlegének továbbra is feltételezhető gyengesége és az NSZK mér fanöcs alatt Tulajdonképpen igen egyszerűen fogalmazható meg az a dilemma, amelylyel a Közös Piac miniszteri tanácsának állandóan foglalkoznia kell: túl sok szorgalmas és sikeresen dolgozó paraszt van, akik kemény munkával egyre több felesleget termelnek. A felesleg leküzdéséhez egyre több pénz kell. Ez azután a mezőgazdaság átszervezésénél és szanálásánál hiányzik. Nem vitás, hogy ezen változtatni kell, és Werner Csei tanulmányában egyenként megvizsgálja azokat az elképzeléseket, amelyek a nyugat-európai tőkésországokat ettől a gondtól hivatottak megszabadítani. Az agrárprobléma megoldására legegyszerűbb eszköznek az árpolitika látszik. Köztudott, hogy az alacsonyabb árak hatására csökken a termelés, tehát nincs más teendő, mint az árakat leszállítani és máris apad a felesleg. Egyidejűleg még pénz is szabadul fel a strukturális változás támogatására. Úgy tűnik, így két legyet lehet egy csapásra agyonütni és mellesleg még olcsóbb lesz a megélhetés. A dolog azonban korántsem, ilyen egyszerű. Az első hatás ugyanis a parasztok jövedelmének csökkenése volna, és a jó gazda rögtön tudná, mi a teendő: több műtrágyát a földre és intenzívebb takarmányt az állatoknak. Az eredmény ismét a termelés és a felesleg növekedése, tehát az eredeti probléma visszatérése volna. A kérdést másfelől is meg lehet közelíteni. Jobb kereseti lehetőséggel szívóhatást lehet gyakorolni a parasztságra. Nem nehéz a döntés, ha választani kell, hogy valaki szegény paraszt vagy jól kereső ipari munkás, sőt esetleg önálló iparos legyen. E meggondolás alapján ösztönzik az ipartelepítést a mezőgazdasági vidékeken. Persze, itt is akadnak nehézségek. Egyrészt ez az ötlet nem új, Dél-Olasszországban, Franciaországban, sőt az NSZK keleti határvidékein már régen kísérleteznek vele. Kevés olyan ipari tevékenység van, amelyet a kezdeti segítség elmaradása legének várható, a felértékelés előttihez viszonyított relatív gyengülése támasztja alá. Ez a „rövid lejáratú” optimizmus egyáltalán nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket, ha az USA recesszióba sodródik és bevitele erősen csökkenni kezd. A legutóbbi jelek szerint viszont a Nixon-kormány csupán a stagnáló infláció állapotába juttatta az országot, s ez — mint ahogy azt az Egyesült Királyság az 1960-as években tapasztalta — teljesen összefér az óriási fizetési deficittel. Az ez évi brit gazdasági siker oka szemmel láthatóan nagyrészt a pénzellátás korlátozásának köszönhető, amely csodát művelt egy olyan országijan, ahol a korábbi drákói adóemelések —■ melyeket soha nem támogatott a pénzellátás korlátozása — állandóan eredménytelennek bizonyultak. 1969-ig az Egyesült Királyság, ellentétben más nagyipari államokkal, sokkal többet adott a fiskális politikára és lényegesen kevesebbet a pénzellátás megszorítására. Fáradozásait kevesebb siker is kísérte. Értelmetlen lenne azt feltételezni hogy az eredmény megváltozása merő véletlen folytán esett egybe a gazdaságpolitika módosításával. Aggodalomra ad ugyan okot a már ismert tény, hogy július és szeptember között növekedett a pénzellátás, s ez az április és június közötti csökkenést nemcsak kompenzálta, de túl is lépte, ennek ellenére a pénzellátás elég szoros maradt ahhoz, hogy az import alacsony szintje ne emelkedjen, a külföldi beruházások mértéke korlátozódjon, s hogy az üzletemberek megértsék, miszerint az otthoni értékesítésnél az export néha hamarabb hoz készpénzt. (1969. november 21.) A nyugati agrárpolitika gondjai után eredményesen lehet folytatni mezőgazdasági vidéken. Hiány mutatkozik képzett munkaerőben, a nyersanyagforrások és piacok pedig messze vannak. A termelés decentralizálása gyakran igen drága. Nyugaton a tapasztalat nem igazolta ezt a megoldást. Ha viszont az ipar nem költözik a paraszt közelébe, neki kell az iparhoz költöznie. Ebben is sok nehézség rejlik. A parasztnak választania kell: vagy szegényebb marad, de önálló és saját házában lakhat, vagy városi bérlakásba költözik és sort állhat a bélyegzőóra előtt, rendszerint segédmunkásként, esetleg mint betanított munkás. Erre sokan nehezen határozzák el magukat. Eszerint sem az árak leszállítása, sem a vidék iparosítása, sem a városi elhelyezkedés vonzása nem oldja meg gyorsan az agrárproblémát. Nem lehet mást tenni, mint a mezőgazdaságból történő önkéntes elvándorlást gyorsítani. A Közös Piac bizottságának javaslata éppen ezt célozza: közvetlen vagy közvetett termelési korlátozásokkal összekapcsolt óvatos árleszállítást, a struktúra megváltoztatásának ösztönzését, iparosítást és átképzéstazoknak az eszközöknek a felhasználásával, amelyek az agrárfeleslegek eltűnésével felszabadulnak. A legnagyobb körültekintéssel sem lesz elkerülhető, hogy a kiválasztódás némi negatív eredménnyel járjon: először ugyanis a tanulni vágyó parasztinak fognak elvándorolni és a kényelmesebbek otthon maradnak a mezőgazdaságban. Minthogy sem az átképzésnél, sem az áttelepülésnél kényszer nem alkalmazható, csak az a fáradságosabb út járható, amely valamennyi kezdeményező tényező kombinációjával az irányzat előmozdításához vezet. A célnak azonban változatlanul tisztán kell látnia: kevesebb embernek kevesebbet kell termelnie mindaddig, míg a mezőgazdaságban feleslegtermelés nélkül érhető el a parasztcsaládok kielégítő jövedelme. (1969. november 24.) A szocialista import növeléséről tárgyaltak a Magyar Kereskedelmi Kamara műszeripari szakmai csoportjának hétfői ügyvezetőségi ülésén. A témáról egy tanulmányt készítettek, ezt a tagvállalatokkal folytatott megbeszéléseknek megfelelően fogják majd kiegészíteni. A genovai Gardella cég új elven működő sodrási technológiával dolgozó centrifugáját próbálják ki a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szegedi Jutagyárában. Az 5 millió forint beruházással felállított gép próbaüzemelése 1 hónappal ezelőtt kezdődött és hivatalosan december 20-án adják át a szállítók a berendezést a magyar megrendelőnek. 25 ezer pár női műkorcsolyacipőt szállít 1910-ben a Szovjetunióba, Hollandiába, Svédországba és Svájcba a Szolnoki Bőripari Ktsz. RÖVIDEN : Hétfőn este a jegyzőkönyv aláírásával véget ért a KGST rádiótechnikai és elektronikai ipari állandó bizottságának 14. ülése. Elfogadták a rádiótechnikai és elektronikai tudományos-műszaki kutatások 1971—1975-re szóló koordinálási tervét. A Dániából importált tejvizsgáló laboratóriumokat kapnak az állattenyésztési felügyelőségek. A gyártó cég — a koppenhágai Foss Elektric vállalat — mérnökei ezekben a napokban műszaki tanfolyamot tartanak Pécsett, hogy megismertessék a dán tejvizsgáló berendezések működését és kezelését a magyar állattenyésztőkkel. Tizenöt kesztyűvarrógépet hoz be az NSZK-ból a Tatai Kesztyűs Ktsz. Tízmillió naposcsibét szállít 1970- ben csehszlovák megrendelésre a Bábolnai Állami Gazdaság. 1969. DECEMBER 2.3 A fogyasztásicikk-importról A fogyasztási cikkek importjáról tájékoztatta a sajtó képviselőit dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettes. Ez év végéig megközelítőleg 15,5 milliárd fogyasztói forint értékű importáru érkezik az országba, s ez a múlt évihez képest 3 milliárd forintos emelkedést jelent. A szocialista országokból elsősorban a klíring-megállapodások (82 százalék) alapján hozunk be élelmiszereket és italárukat, ruházati és iparcikkeket. Utóbbi részesedése eléri a 77,4 százalékot. A belkereskedelmi választékcsereforgalom ugyancsak fejlődött az előző évhez képest — mintegy 13 százalékkal. Főbb cikkek itt is a különböző háztartási gépek, szövetek, kötöttáruk, valamint gyümölcs- és zöldségkonzervek. Megnőtt a súlya a jugoszláv kishatármenti forgalomnak is ebben az évben. A tavalyi 150 millió fogyasztói forint értékkel szemben az idén elérjük a 300 millió forintot. A fejlődő országokkal bővülő forgalmunk magyarázata, hogy a belkereskedelem kereten felüli szabad import lehetőséget kapott. Ezért a tavalyi 358 millió fogyasztói forinthoz viszonyítva az idén 900 millió forintért vásárolunk tőlük déligyümölcsöt, gyarmatárut, sört stb. A tőkésországokból tavaly 4,3 milliárd fogyasztói forintért szereztünk be árut, az idén ez várhatóan eléri az 5,5 milliárd forintot. Elsősorban a fogyasztási cikkeknél mutatkozó hiányokat pótoltuk, s csak 8—10 százalékát fordítottuk a választékbővítő és luxusigények kielégítésére. A belkereskedelmi minisztérium tárgyalásokat folytatott a Külkereskedelmi Minisztériummal és az OT-val és így jövőre a demokratikus államközi tárgyalásokon az idei 106 millió rubel értékű kontingenst mintegy 120—130 millió rubelre emelik fel. A fejlődő országokból behozott áruk értéke eléri majd a 8—10 millió dolláros összeget az idei 6,4 millió dollárral szemben. Szerény mértékben növekszik a szabaddollárelszámolású import is, részint a keretkorlátozás megszüntetése miatt kávé, citrom, fűszer és halfilé esetében. Végül dr. Juhár Zoltán elmondotta még, hogy a lakosság jobb ellátása érdekében egyeztették a Külkereskedelmi Minisztériummal a jövő évi szocialista és tőkés export volumeneit is. Megállapodtak, hogy az alapvető ellátási cikkekből csak annyit exportálunk, amivel még nem veszélyeztetjük a lakosság megfelelő áruellátását. K. I. A CEKOP bemutatkozása A CEKOP lengyel külkereskedelmi vállalat 15 éves jubileuma alkalmából hétfőn sajtótájékoztatót rendezett, amelyen ismertették az elmúlt időszak exporteredményeit. A vállalat több mint 50 országba szállított közel 280 komplett ipari létesítményt, villamos erőműveket, cukorgyárakat, gépipari üzemeket, építőanyaggyárakat, hajógyárakat, bányaberendezéseket, valamint 840 egyéb berendezést építettek fel. Az export értéke meghaladta a 800 millió rubelt. A CEKOP kivitelének egyharmada a Szovjetunióba, egyharmada a szocialista országokba, és egyharmada a kapitalista országokba kerül. Magyarország a vállalat exportlistáján előkelő helyet foglal el. Évi 180 ezer köbméter teljesítményű betongyárat, évente 100 ezer tonna kapacitású kénsavgyárat, kartonlemezgyárat, duzzasztott parafatermékek előállításához szükséges berendezéseket, valamint 200 megawattos turbinák részegységeit szállították az elmúlt években magyar partnereiknek. A lengyel szakemberek december 3-án a Petőházi Cukorgyárban tartják az első lengyel—magyar cukoripari szimpoziont. Ezen ismertetik azokat a korszerű berendezéseket is, amelyeket a lengyel ipar exportra állít elő, és amelyek különös érdeklődésre tarthatnak számot a magyar cukoriparban. F. A.v VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IVem Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámla, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 69.4169/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető Bolyai Imre INDEX: 25 008