Világgazdaság, 1970. február (2. évfolyam, 22/267-41/286. szám)
1970-02-03 / 22. (267.) szám
VILÁGGAZDASÁG 1970. FEBRUÁR 3., KEDD II. ÉVFOLYAM 22. (267.) SZÁM A Szovjetunió és az NSZK jelentős megállapodása Február elseje nagy jelentőségű dátum a kelet-nyugati kereskedelem történetében. Ezen a napon írta alá Pat Olicsev és Schiller a Szovjetunió és az NSZK eddigi legnagyobb kereskedelmi megállapodását. A megfigyelők felhívják a figyelmet a szerződés aláírásának fényes külsőségeire, s hangsúlyozzák, hogy jóllehet tisztán gazdasági ügyletről van szó, hatása nyilván kedvező lesz a politikai klímára is. A szerződések egy átfogó európai kooperációs terv részei — mutattak rá a szovjet küldöttség tagjai —, az Európát behálózó egységes csővezetékrendszer a kontinens gazdasági együttműködésének eddigi legnagyobb eredménye lesz. A szovjet—nyugatnémet megállapodás három szerződésre oszlik, két adásvételi ügyletre és az ezeket egybekapcsoló hitelügyletre. A Szovjetunió 1972 végétől kezdve (az eredeti tervnél egy évvel korábban) földgázt szállít Nyugat- Németországnak. Kezdetben évi félmilliárd köbmétert továbbítanak, de 1978- tól kezdve évenként már hárommilliárd köbméter szovjet földgáz érkezik Csehszlovákián keresztül Marktredwitznél észak-bajor területre. A szerződést 20 évi időtartamra kötötték. A gáz ára a nyugatnémet határon átvéve 1000 hőegységenként 53 pfennig. Az NSZK , helyesebben a düsseldorfi Mannesmann cég, amely átvette a Thyssen-konszern csőgyártó üzemeit és ezzel Európa legjelentősebb csőgyára lett, idén júliustól kezdve 1,2 millió tonna, 1,42 méter átmérőjű csövet szállít a Szovjetuniónak. A csőszállításba a Salzgitter-konszernnel együttműködő Hoesch AG. is bekapcsolódik, sőt szó van arról is, hogy nyugat-német vállalatok a Szovjetunióban is rendeznek be csőgyártó üzemeket. Minthogy a Szovjetunió a csövekért földgázzal fizet, átmeneti finanszírozásról kellett gondoskodni, hiszen a gáz csak akkor érkezhet, ha a túlnyomórészt Szibériában levő gázmezőkig vezető hatalmas csővezetéket már lefektették. Erre a célra nyugatnémet bankok 1,2 milliárd márka hitelt bocsátottak rendelkezésre, amely szükség esetén 1,5 milliárd márkáig is emelkedhet. A kamatot egyes értesülések szerint 6,5 más értesülések szerint 6,2—6,3 százalékban állapították meg. Vélemények, kommentárok A nyugatnémet Handelsblatt rámutat arra, hogy a holland földgáz igen magas árszínvonala tette lehetővé a Szovjetuniónak, hogy versenyképes ajánlatot tegyen. A Szovjetuniónak érdeke a földgáz exportja — írja a nyugatnémet újság —, hiszen az utolsó években óriási földgáztartalékokra bukkantak Szibériában. A földgázt azért ajánlotta fel Nyugat-Németországnak, mert az NSZK ipara képes a nagyméretű csöveket viszonylag rövid idő alatt szállítani, és ugyanakkor a nyugatnémet energiapiac hasznosítani tudja a nem jelentéktelen mennyiségű szovjet földgázt. A Szovjetuniónak fontos, hogy az ország nyugati részében fekvő ipartelepeket elláthassa az olcsóbb szibériai földgázzal. Ezen kívül a hálózat megépítése a többi KGST- ország számára is hozzáférhetővé teszi ezt az olcsó energiahordozót. A Handelsblatt becslése szerint Nyugat-Németország 1970. évi energiaszükséglete kereken 330 millió tonna kőszén-egységnek felel meg, amiből a földgázra mintegy 5 százalék jut. Számítások szerint a földgáz részesedése a 70-es évek vége felé 10 százalékig emelkedik. A Szovjetunióból érkező földgáz ebből ugyancsak mintegy 10 százalékkal részesedik. Meg kell állapítani — hangsúlyozza a Handelsblatt —, hogy a Szovjetunió és Nyugat-Németország ügylete elsősorban azért jöhetett létre, mert mindkét fél számára előnyös. Ez a látványos szerződés elsősorban kereskedelmi és nem politikai ügylet, noha ebben az esetben a kettőt nehéz egymástól elválasztani. A hétfői brit sajtó ugyancsak feltűnő helyen foglalkozik a szovjet—nyugatnémet ügylettel. A Guardian megjegyzi, a szerződés esseni aláírása olyan fényes külsőségek között zajlott le, ami akár egy békeszerződés aláírásának is megfelehetne. A Morning Star felhívja a figyelmet arra, hogy a szerződést az tette lehetővé, hogy 1966-ban megszűnt a NATO szovjetellenes csőembargója. Az európai kooperáció legnagyobb eredménye A szerződés aláírása után Patolicsev és Schiller megbeszélést tartott a szovjet-nyugatnémet kapcsolatok bővítéséről — jelenti az MTI tudósítója. A megbeszélés után a két miniszter kijelentette: nagy lehetőséget látnak a gazdasági kapcsolatok bővítésére, mert mindkét ország gazdasága nagy tartalékokkal rendelkezik. Egy sajtóértekezleten, amelyet Oszipov, a szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes, Szorokin szovjet gázipari miniszterhelyettes és az ügyletben részvevő nyugatnémet cégek vezetői tartottak, kiderült, hogy a szerződések részei egy hatalmas arányú európai gazdasági kooperációs tervnek. A Szovjetunió, amely — Szorokin szavai szerint — mintegy 10 trillió köbméter földgázzal rendelkezik, részben már megkötött, részben tárgyalás alatt álló megállapodások alapján Csehszlovákiának, az NDK-nak, Lengyelországnak, Ausztriának, Nyugat-Németországnak, Olaszországnak és Franciaországnak évi 17—18milliárd köbméter földgázt fog szállítani. Oszipov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes közölte, hogy tárgyalások folynak a Hoesch nyugatnémet vállalattal további csővezeték vásárlásáról. Ha a csővezetékek megépülnek, Európát hatalmas egységes csővezetékrendszer fogja behálózni. Ez az európai gazdasági együttműködés eddig legnagyobb méretű eredménye lesz. A sajtóértekezlet során a szovjet és nyugatnémet gázipari szakértők annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a következő 15—20 évben a földgáz mint energiaforrás nagyobb jelentőségű lesz az atomenergiánál. Ezt a legújabb kutatások és kísérletek igazolták. Gépipari együttműködés a harmadik piacon Hétfő délelőtt a Technika Házában megnyílt az NSZK-beli Német Gépipari Vállalat Egyesülésének Műszaki Hete. Dr. H zur Mieden, a VDMA elnöke, megállapította, hogy a két ország iparának fokozottabb együttműködése lehetőséget teremt a külkereskedelmi kapcsolatok kibővítéséhez is. Ebben jelentőséggel bír az a tény, hogy a VDMA olyan tájékoztató központtal rendelkezik, amely összegyűjti az NSZK gépgyártó iparának legfontosabb műszaki információit. A szervezet különféle tapasztalatcsere csoportokat is létrehozott, amelyek jobban megismertethetik a magyar gépipart a nyugatnémet lehetőségekkel. A magyar cégek további licencvásárlások, kooperációs megállapodások, értékesítési tervek, közös műszaki szervizek létrehozása révén bekapcsolódhatnának a nemzetközi munkamegosztásba. A nyugatnémet munkaerő- és kapacitáshiány különösen kedvezővé teszi, és elősegíti a magyar vállalatokkal folytatott együttműködést. Dr. Arndt államtitkár vázolta az NSZK gazdaságának eredményeit az utolsó két évben, és a nemrég nyilvánosságra hozott Bonni gazdasági jelentés alapján az idei év várható kilátásait, különös tekintettel a külkereskedelemre, illetve a magyar kivitelt érintő problémákra. A nyugatnémet kereskedelmi mérleg szaldója 1969-ben 15 milliárd márka többlettel zárult. Ezért is feltűnő, hogy a Magyarországgal folytatott kereskedelemben 50 millió márkás passzívum mutatkozott. Mindezt pedig a magyar export 30 százalékos növekedése útján érték el, míg a nyugatnémet export 4 százalékkal emelkedett csupán. Az államtitkár hangoztatta, hogy az NSZK kormánya minden segítséget megad gépiparának, hogy a szocialista országokkal fokozza együttműködését, különösen harmadik országok piacain. Dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes Arndt államtitkár megállapításával kapcsolatosan megjegyezte, hogy a magyar aktívum legnagyobb része a mezőgazdasági termékek és nyersanyagok, illetve félkész-termékek eladásából származott, a gépek, berendezések exportja számottevően nem emelkedett. A magyar külkereskedelemben is elsősorban a kooperációs megállapodásoktól remélnek sikert e téren. „Azokon a területeken, ahol nem ütközik a GATT szabályaiba, adó- és vámkedvezményeket nyújtunk a kooperációs szerződésekben résztvevő vállalatoknak” — hangoztatta dr. Szalai Béla, H. R. Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága mezőgazdasági albizottságának Genfben nyilvánosságra hozott évi jelentése szerint 1969-ben a kedvezőtlen időjárás Nyugat- és Kelet- Európa legtöbb országában erősen befolyásolta a mezőgazdasági termelést. Kivétel csupán Csehszlovákia, Finnország, Magyarország és Jugoszlávia volt. A jelentés megállapítja, hogy már 1968 telén Kelet-Európa legnagyobb részében igen kevés csapadék esett. Ezt követően 1969 júliusában és augusztusában Észak- és Kelet-Európa számos részében szárazság pusztított. A jelentés szerint az észak- és nyugat-európai országok burgonyatermelésében, valamint egész Európa cukorrépatermelésében és főként a takarmánynövények termesztésében következett be jelentős visszaesés. A rendkívüli száraz időjárás miatt a Német Szövetségi Köztársaságban 11 százalékkal, Finnországban 13, Dániában pedig 20 százalékkal kevesebb takarmánynövény termett, mint 1969-ben. Számos országnak különleges rendszabályokat kellett életbe léptetnie az állatállomány nagyarányú csökkenésének megakadályozására. A jelentés végül megállapítja, hogy az európai országok mezőgazdasága egészében véve 1969-ben a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére sokkal kedvezőbb eredményeket ért el, mint az előző években. Ennek bizonyítására a jelentés utal a Szovjetunió gabonatermelésére, amely a mostoha időjárási körülmények ellenére nem maradt az elmúlt négy év átlaga alatt. Kelet-Európa országainak is sikerült a gabona és a tej termelését jelentős mértékben növelniök. (MTI) KÖZÖS PIACI TANÁCSKOZÁSOK Hétfőn két nagy horderejű kérdésben tanácskoztak a Közös Piac brüsszeli főhadiszállásán. Utolsó szakaszukba érkeztek a jugoszláv delegáció tárgyalásai. Jugoszlávia a GATT-rendelkezések figyelembevételével szeretné elérni agrárexportja behozatali korlátozásainak enyhítését és a többi jugoszláv árucikk kivitelének teljes liberalizációját. A Hatok mezőgazdasági miniszterei is asztalhoz ültek, hogy újabb erőfeszítéseket tegyenek a közös bor- és dohánypiac megszervezésére, a gabona, cukor és tejtermék feleslegek csökkentésére. Brüsszeli körökben nem tartják valószínűnek, hogy gyors politikai döntéseket lehessen hozni e kényes kérdésekben. A minisztereknek mindenesetre megegyezésre kell jutniuk a mostani tanácskozásokon ahhoz, hogy csütörtökön a külügy-, pénzügy- és mezőgazdasági miniszterek együttes ülésén meg lehessen tenni az új általános pénzügyi megállapodás irányába vezető utolsó lépéseket. (DPA) NAPRÓL NAPRA ♦ A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ NSZK — sőt talán az egész keletnyugati kereskedelem — legnagyobb megállapodását írták alá vasárnap. A szovjet földgáz és nyugatnémet acélcsövek kölcsönös szállítására vonatkozó 20 éves megállapodás tisztán gazdasági ügylet, de hatása nyilván kedvező lesz a politikai légkörre, és közelebb hozza az egész Európát behálózó egységes csővezeték-rendszer megvalósulását. ♦ A KEDVEZŐTLEN IDŐJÁRÁS tavaly Európaszerte ártott a mezőgazdasági eredményeknek — állapítja meg az EGB mezőgazdasági albizottságnak évi jelentése. A Szovjetuniónak és a kelet-európai országoknak azonban a mostoha természet ellenére sikerült jó gabonatermést betakarítaniuk. ♦ NIXON ELNÖKNEK HÉTFŐN a kongresszus elé terjesztett költségvetését és gazdasági üzenetét az óvatosság jellemzi. Az infláció elleni harc sikerét a kormány is csak néhány hónap múlva várja, viszont máris mind erőteljesebben mutatkozik a gazdasági visszaesés veszélye. ♦ A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK EXPORTBEVÉTELEINEK NÖVELÉSE az egyik fő célja az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Tanácsának, amely hétfőn kezdte meg Genfben idei ülésszakát. Az előkészítő munka alapján remélhető, hogy sikerül megállapodni: miképpen járuljon hozzá az UNCTAD az ENSZ II. Fejlesztési Évtizedének sikeréhez. ♦ MALAYSIÁVAL MEGKÖTÖTTÜK A KERESKEDELMI EGYEZMÉNYT, amely magában foglalja a „legnagyobb kedvezmény” elvét is. A Kuala Lumpurban folytatott tárgyalásokon Sós Iván, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke vezette a magyar küldöttséget. ♦ ALÁÍRTUK AZ ÁRUCSERE-FORGALMI JEGYZŐKÖNYVEKET 1970-re vonatkozólag a szocialista országokkal, legnagyobb kereskedelmi partnereinkkel. Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes nyilatkozata szerint a soron következő fő feladat a még hiányzó magánjogi szerződések mielőbbi megkötése. ♦ A NYUGATNÉMET GÉPIPAR TELJESÍTMÉNYEIT ISMERTETŐ MŰSZAKI HÉT — a budapesti Technika Házában —, az első ilyen jellegű rendezvény, amelyet nyugatnémet csoport rendez Magyarországon. A rendezvény érdekességét növeli az a tény, hogy Magyarországnak tavaly 50 millió márkás exporttöbblete volt az NSZK-val folytatott kereskedelemben. Al Az NDK növekvő gazdasági ereje „Közös elveinkből, kölcsönös érdekeltségünkből fakad, hogy nagy örömmel töltenek el bennünket a Német Demokratikus Köztársaság imponáló eredményei, s azt tartjuk, hogy az NDK-ban elért sikerek a mi népünk erőit is növelik.” (Kádár János nyilatkozata berlini látogatása után.) Az NDK-ban 1969-ben meggyorsult a fejlődés. 1969 november végéig az ipar termelése az előző év azonos időszakához képest 8,4 százalékkal, a nemzeti jövedelem 5 százalékkal, a termelékenység pedig 8 százalékkal növekedett. Ezek az eredmények — állapítja meg az NSZEP beszámolója — igazolják a párt VII. kongresszusának a szocialista gazdasági rendszer fejlesztésére és a szerkezeti reformokra vonatkozó határozatát. Az NDK növekvő gazdasági erejének bizonyítéka, hogy 1969-ben a beruházások majdnem négymilliárd márkával haladták meg az előző évi beruházások összegét. 1968-hoz képest a lakosság jövedelme 4,8 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom 6,1 százalékkal emelkedett. A népgazdaság kulcskérdéseként emelte ki a beszámoló a modern tudományos munkaszervezés és a komplex automatizálás megvalósítását. 1970-ben a termelékenység az NDK- ban az előző évi színvonalhoz képest 9,4 százalékkal emelkedik. Az ipari termelés a tervelőirányzat szerint 8,5 százalékkal növekszik, a nemzeti jövedelem 6,3 százalékkal. 1970-ben további intézkedések történnek a termelés automatizálására, hogy a döntő iparágakban rekordteljesítményeket érjenek el. A kutatások tizenkét nagy feladatra összpontosulnak, amelyek megoldására 5 milliárd márkát fordítanak. Növekszik 1970-ben az ipari beruházások összege. Míg az összberuházások 12,6 százalékkal emelkednek, az ipari beruházásoknál 20 százalékos növekedés várható. A kiemelt iparágakban — vegyipar és az elektronika, továbbá a földtani kutatásokban — a beruházások 40—50 százalékkal lesznek magasabbak, mint 1969-ben. A felsőoktatásra és a szakoktatásra fordítandó beruházások összegét 200—380 millió márkával emelik. Fogyasztásra 1970- ben hárommilliárd márkával többet irányoznak elő, mint 1969-ben. 1970- ben az NDK-ban körülbelül 77 000 új lakás épül NIXON GAZDASÁGI ÜZENETÉNEK KÉTKEDŐ VISSZHANGJA Nixon elnök hétfőn terjesztette a kongresszus elé gazdasági üzenetét. „Az év második felében mérsékelt gazdasági növekedésre lehet számítani, ami nem mond ellent az inflációs ütem fékezésének”, — hangoztatta az elnök. „A következő hónapokban mindamellett lassan növekszik a termelés, az értékesítés és a foglalkozási szint.” A jelentés kilátásba helyezi a pénzügyi politika enyhítését már erre az évre. „Óvatos költségvetési politika, melynek segítségével elkerülhető a deficit, ugyanakkor óvatos pénzügyi politika a túlságosan hosszú és szigorú korlátozások mellőzésével, együttesen vezethetnek a pénzügyi piacok torzulásainak és feszültségeinek enyhítéséhez, a kamatlábak csökkentéséhez és a gazdasági élet nomális tevékenységének ösztönzéséhez. A gazdaság 5,5 százalékos növekedési rátája az év második felében már elérhető” — hangoztatta Nixon. A jövő évi amerikai költségvetésben előirányzott 1 milliárd 300 millió dolláros többletet csalódáskeltően csekélynek nevezte McCracken, Nixon elnök legfőbb gazdasági tanácsadója. Mint mondotta több hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy csökkenjen a drágulás üteme az Egyesült Államokban. A gazdaság növekedésének lassítása csupán része az áremelkedések ellen indított háborúnak és csak az év második felében várható lényeges javulás. Az év egészét tekintve jelentős haladással lehet számolni, jelentette ki az elnök tanácsadója. Kevésbé derűlátóan ítéli meg az amerikai konjunkturális helyzetet a DPA New York-i tudósítója. Nehezen érthető, hogy Nixon elnök immár 12 hónapos inflációellenes harcát még mindig nem kísérte siker — állapítja meg. Múlt év decemberében nem kevesebb, mint 7,2 százalékkal emelkedtek az árak az előző évhez képest. Az acéliparban bekövetkezett legutóbbi 5,6 százalékos áremelkedés, a fémfeldolgozó és vegyiparban végrehajtott drágítás nem hagynak kétséget afelől, hogy a tendencia januárban is folytatódik. Ugyanakkor mind erőteljesebben jelentkeznek a gazdasági visszaesés tünetei. A detroiti „három nagy”, a General Motors, a Ford és a Crysler szolgáltatják ennek a legjobb példáját termelésük korlátozásával és időszakonkénti beszüntetésével. Számos iparágban a dolgozóknak már nemcsak túlóráikról kell lemondaniok, de munkahelyük is veszélybe került. Hasonló hangot ütnek meg az amerikai gazdaság helyzetének megítélésében, az angol lapok is. Az Observer szerint az USA-ba irányuló angol export visszaesése valószínűnek látszik és a brit kivitel veszteségei az idén elérhetik az 50—75 millió fontot. Az amerikai gazdaság lelassulása valószínűleg más országok fejlődését is vissza fogja tartani és ez megint hatással lesz Nagy- Britanniára. A lap azzal vigasztalja olvasóit, hogy a láncreakció következtében árcsökkentő tendencia érvényesül majd az alapvető nyersanyagoknál és ez jótékonyan befolyásolja a brit fizetési mérlegét. Tokióban kétkedéssel fogadták Nixon elnök ígéretét az év második felében bekövetkező fellendülésről. Japán gazdasági körökben nem tartják valószínűnek, hogy a gazdasági feltételek ilyen rövid időszakon belül megváltoznának. Megértéssel viseltetnek viszont az állami kiadások drasztikus lefaragása iránt. A Kyodo hírügynökség pénzügyi köröket idézve megállapítja, hogy a Nixon-kormányzatnak valójában nem áll más út rendelkezésére, amikor az infláció megállítását a munkanélküliek számának növelése nélkül kívánja elérni. Bírálja ugyanakkor Nixon elnököt, amiért „nem mutat erős elhatározottságot az áremelések letörésére”.