Világgazdaság, 1970. február (2. évfolyam, 22/267-41/286. szám)

1970-02-25 / 38. (283.) szám

Vita a Közös Piacról az angol parlamentben A brit alsóházban megkezdődött a vita a nagy kérdésről: csatlakozzék-e vagy sem Anglia a Közös Piachoz. A F­eh­ér Könyv megjelenése óta külö­nösen szembetűnővé vált, hogy a brit közvélemény többsége ellenzi a belépést és egyre nagyobb azoknak a politikusoknak a száma, akik — pártkülönbség nélkül — ugyancsak szembefordulnak a csatlakozással. A három nagy párt vezetősége viszont továbbra is egyöntetűen síkraszáll azért, hogy Anglia folya­modjék a tagság elnyeréséért. Illetve nem egészen egyértelműen. Igaz, nem a csatlakozás kívánatos vol­táról alakult ki vita a munkáspárti és a konzervatív vezetők között, hanem inkább arról, ki tud jobb feltételeket kialkudni Anglia számára. A dolgok logikája folytán ugyanis a csatlakozás bekerült a közelgő választás témái közé, és Wilson, az ügyes taktikus, most megkísérli, hogy két legyet üssön egy csapásra: Anglia hajóját bekormányozza a Közös Piac kikötőjébe és — mint a nemzeti érdekek hívebb sáfárja — elhódítsa a szavazókat a pillanatnyilag nép­szerűbb konzervatívoktól. Wilson legutóbbi nyilatkozatai első­sorban azt hangsúlyozzák, hogy Anglia csak akkor lép be az Európai Gazdasági Közösségbe, ha ebből „tényleges előnye” származik. Wilson egyszersmind azzal vádolja a konzervatívokat, hogy már eleve „beleegyeztek a mezőgazdasági ár­támogatásba” és az értéknövekedési adó bevezetésébe, ami úgymond — a legjobb recept arra, hogy Anglia a lehető leg­magasabb árat fizesse a belépésért. A miniszterelnöki nyilatkozatok másik vezérmotívuma az, hogy az európai egy­ség pártolása nem jelenti a nemzetek feletti vagy föderális intézmények párto­lását is. Hívek és ellenzők A jelentések tanúsága szerint a csat­lakozás legszilárdabb hívei az ipar ve­zetői. A CBI — a Brit Ipari Szövetség — minden alkalmat megragad a csat­lakozás propagálására. Az Observer köz­véleménykutatása arról tanúskodik, hogy a legnagyobb vállalatok vezetői szinte kivétel nélkül, a közepes válla­latok vezetői nagy részt hívei a csat­lakozásnak. Az angol ipari vezetők egy másik tes­tülete, az Institute of Directors tanul­mányt állított össze arról, hogy a csat­lakozás hogyan hatna az angol ipar egyes szektoraira. Azok a tőkeigényes iparágak, melyek­nek viszonylagos hatékonysága felveszi a versenyt a nyugat-európai átlaggal, vagy azt túl is haladja, jól járnának a belépéssel — állapítja meg a tanulmány. Ide tartozik az elektronikai-, a gyógy­szer-, a vegyipar, a vegyi- és elektromos gépgyártás s a repülőgépipar. „Mérsékelten jól járnának” azok az iparágak, amelyeknek területén a fel­merülő veszteségeket ellensúlyoznák a Közös Piacba való belépésből származó előnyök: az autógyártás, a hajóépítés, a textilipar. Kedvezőtlenül érintené vi­szont a csatlakozás az élelmiszerfeldol­­gozó-iparágakat, valamint a papír- és a cipőipart,­­ melyek nyersanyagukat nagyrészt külföldről szerzik be — állítja a jelentés. Ezzel kapcsolatban említést érdemel a Brit Kommunista Párt főtitkárának, Gollannak a nyilatkozata. A főtitkár kijelentette: „a nagy brit monopóliu­­mok abban reménykednek, hogy a kontinensen működő partnereikkel egyesülve, egy-két szupermonopóliumot alakítanak ki minden iparágban. A brit kapitalizmus vágyálma az, hogy az Egyesült Államokban, Európában, il­letve Japánban egy-egy hatalmas gaz­dasági csoportosulás alakuljon ki, amelyek egymással versengenének és egymás vadászterületére igyekeznének behatolni. Aggodalom a Nemzetközösségben A brit közvélemény lecsillapítása mellett az angol politika irányítói szükségesnek tartják a nemzetközös­ség országainak megnyugtatását is. Ezt a feladatot elsősorban Stewart külügy­miniszter vállalta, aki egyúttal a nemzetközösségi ügyek minisztere is. Egyik legutóbbi beszédében azt állí­totta, hogy a Közös Piac előnyeiben nem csupán Anglia részesülhet majd. Kelet- és Nyugat-Afrikában, Máltá­ban máris kezdeményezések mutatkoz­nak, hogy megkíséreljék kihasználni a közös piaci társulás adta előnyöket — jelentette ki a miniszter. Hozzá­tette, hogy a csatlakozásra irányuló tárgyalásokon Anglia arra törekszik majd, hogy biztosítékokat szerezzen a döntő nemzetközösségi érdekek tiszte­letben tartására. Külön utalt a cukor­exportáló országoknak és a tejtermék­kivitelre berendezkedett Új-Zélandnak a helyzetére. A nemzetközösségi országokat nem nyugtatják meg ezek a nyilatkozatok — írja az MTI londoni tudósítója. Új-Zélandban attól tartanak, hogy az ország vasexportja, amely jelenleg 80 százalékban Nagy-Britanniába irányul, végzetes hanyatlás elé néz. Hasonló aggályok élnek a többi nemzetközös­ségi országban is. Megfigyelők szerint a nyáron esedékes nemzetközösségi ta­nácskozáson hevesen bírálni fogják az angol kormány közös piaci belépési kérelmét.­­ Francia vélemények Franciaországban szemlátomást nagy figyelemmel követik a brit közvélemény differenciálódását. Pisani volt francia földművelésügyi miniszter kijelentette: Wilson a Fehér Könyv közzétételével­­— meglobogtatva a nemzeti zászlót — kiskaput nyitott a tárgyalások megsza­kítása előtt abban az esetben, ha az EGK túl magas árat kér a felvételért. Pompidou elnök még amerikai útja előtt így nyilatkozott: Valószínűleg megkezdődnek a tárgyalások és lehet­séges, hogy kielégítő megoldást hoznak. Lehetőségről beszél, mert a brit köz­véleményben bizonyos ellenségeskedés észlelhető. Franciaország azt kívánja, hogy a közösség kibővítése ne járjon gyengüléssel, egyszersmind feladatának érzi, ügyelni arra, nehogy a Közös Piac elveszítse európai jellegét. Ezt azonban úgy kell tennie, hogy ne váltsa ki Kelet- Európa politikai és az Egyesült Álla­mok gazdasági szembenállását — han­goztatta a francia elnök A perspektívákat tekintve azonban kétségkívül Schumann külügyminiszter észrevételei a legfigyelemre méltóbbak. A nemzetgyűlés külügyi bizottságában leszögezte, hogy a brit csatlakozásra vonatkozó tárgyalások csak akkor ke­rülhetnek az érdemi szakaszba, ha a hat társország parlamentje már ratifi­kálta a mezőgazdaság finanszírozására vonatkozó megállapodást. A BONNI GAZDASÁGPOLITIKA BÍRÁLATA „A jelenlegi helyzetben a tudatos gazdaságpolitika döntően csak úgy ér­vényesülhet, hogy felveti a recesszió veszélyét” — állapítja meg az NSZK ipar- és kereskedelmi kamarájának most nyilvánosságra hozott jelentése. A jelentés úgy véli, hogy a nyugat­német drágulási hullámot már nem le­het többé gazdaságpolitikai eszközök­kel feltartani és tovaterjedésének sza­bad utat kell biztosítani. Élesen bírál­ja a stabilizációs törvényt, amelyben a szükséges gazdaságpolitikai eszközök szerepelnek ugyan, azonban konkrét felhasználásukról már nem intézkedik. Ennek tudható be, hogy a gazdaságpo­litikai célszerűség és a politikai — gyakran párt- vagy érdekpolitikai — megfontolások közül gyakran az utóbbi lesz a győztes. A gazdasági stabilitás helyreállításá­ra figyelemre méltó javaslatokat tett a frankfurti Commerz­bank két veze­tője. Sürgették a Bundesbankot, hogy emelje a jelenleg 6 százalékos leszámí­tolási kamatlábat, és ezzel párhuzamo­san újítsa fel nyíltpiaci műveleteit, a kötvénypiac támogatására. (Kötvények felvásárlásával emelje árfolyamukat és egyúttal növelje a forgalomban levő pénz mennyiségét.). A két bankvezető szerint a jegybank ezzel a lépésével hozzájárulhat a rak­tárkészletek leapasztásához és az inflá­ciós hisztéria lecsillapításához. Ezen­kívül megszűnne a termelő beruházá­sok jelenleg érvényesülő, nem kívána­tos mértékű visszaesése. A kötvénypiac támogatását előnyö­sebbnek tartják a minimális tartalék­­ráták emelésénél. A jelenlegi hivata­los kamatláb és a pénzpiaci kamatok közötti különbség miatt a tőkeáramlás csak mennyiségi megkötések útján sza­bályozódik noha azt legjobban a ka­matláb módosításával lehetne elérni — vélik a bankvezetők. A nyugatnémet likviditás még né­hány hónapig igen szűkös marad, és ennek megfelelően a kamatlábak szín­vonala továbbra is magas lesz. Mindez még a felértékelést követő restrikciós adóügyi politika és a nagy arányú tő­kekiáramlás következménye. A bank­vezetők azonban bíznak abban, hogy az év második felében megváltozik a tendencia. Az NSZK fizetési helyzete ismét normalizálódik és az ország adó­ügyi politikájában is fordulat követ­kezik be, azzal, hogy egyre expanzí­vabbá válik. Az NSZK gazdaságát nem fenyegeti pénzügyi összeomlás, mint ahogy azt néhányan hiszik. A jelenlegi likvidálá­­si szakasz is véget ér majd, erre vo­natkozóan azonban nehéz jóslásokba bocsátkozni. Nehéz megjósolni azt is, hogy vajon, a részvénypiac irányzata kedvezővé válik, visszatükrözve a likvidálási helyzet megjavulásába vetett reménye­ket. Az 1969-es vállalati eredmények mindenesetre rekord-profitokat jelez­nek — mutatnak rá a Commerz­bank vezetői. (Reuter) KÍNA KÜLKERESKEDELME ISMÉT AZ 1967. ÉVI SZINTEN A japán külügyminisztérium statiszti­kai adatai szerint Kína külkereskedelme 1969-ben 3 milliárd 872 millió dollárt ért el és ezzel átmeneti csökkenés után ismét ugyanolyan magas volt, mint 1967-ben. A forgalmi összegből 2,42 mil­liárd dollár esett az exportra, 1,85 mil­liárd dollár pedig az importra. Az or­szág teljes külkereskedelmének 78 szá­zaléka a tőkésországokkal bonyolódott le. Japán 626 millió dollár értékű for­galommal első helyen áll Kína külkeres­kedelmi partnerei között. A Szovjet­unióval az árucsere-forgalom az előző évhez képest csökkent és mindössze 96 millió dollárt tett ki. A kínai kormány a forgalom tényle­ges magasságáról nem adott ki hivata­los közlést. A japán külügyminisztérium közleményéből kiderül, hogy a tőkés­országokban eszközölt kínai vásárlások értéke­ állandóan csökkent, egyedül Angliából vásároltak 69,6 százalékkal többet, mint 1968-ban. (AP) A TRYBUNA LUDU A MAGYAR GAZDASÁGI ÉLETRŐL A Trybuna Ludu keddi számában „Az integráció és a kooperáció között” cím­mel közölte állandó budapesti tudósító­jának részletes jelentését a magyar gaz­dasági életről. A tudósító a többi között megállapítja: „A magyarok véleménye szerint a KGST-tagországok gazdasági fejlettségének jelenlegi színvonala meg­követeli az együttműködés új, magasabb formáit, elsősorban a termelés kooperá­ciójának és szakosításának elmélyítését, a szocialista integráció erősítését, a köl­csönös kapcsolatokban az új pénzügyi elszámolási rendszerre történő áttérést, a kereskedelemben az áru-áru formula helyett az áru-pénz formula megvaló­sítását. Sőt, ezzel kapcsolatban a ma­gyar közgazdászok javasolják, hogy a KGST gazdasági integrációjának fontos tényezőjeként hozzák létre a szocialista országok közös valutáját”. (MTI) NAPRÓL NAPRA ♦ CSATLAKOZNI VAGY NEM CSATLAKOZNI a Közös Piachoz — mint összefoglalónkból kiderül, tulajdonképpen nem is ez a kérdés az angol parlament közös piaci vitáján, hiszen hivatalosan mind a három nagy párt a csatlakozás mellett van. Inkább arról van szó, hogy a hatalmon levő munkáspárt, vagy az ellenzéki konzervatív párt tud­ja-e több haszonnal meglovagolni ezt a témát a közelgő általános vá­lasztásokon. ♦ KI KELL FUTTATNI A NYUGATNÉMET INFLÁCIÓT — mondja az NSZK Ipari és Kereskedelmi Kamarájának jelentése, s arra figyel­mezteti a bonni kormányt, hogy további konjunktúrapolitikai lépések már a gazdasági visszaesés veszélyét idéznék fel. ♦ a kínai népköztársaság külkereskedelme a tavalyelőtti visszaesés után 1969-ben újra elérte az 1967. évi szintet és 78 száza­lékban a tőkésországokkal bonyolódott le. Hivatalos kínai adatok hí­ján a japán külügyminisztérium statisztikája alapján számolunk be erről. ♦ A KOMPENZÁCIÓS KERESKEDELMI ÜGYLETEK jelentőségéről folyt érdekes vita a Londoni Kereskedelmi Kamarában. A brit üzlet­emberek, akik sokáig viszolyogtak az ilyen típusú üzletektől, ma már felismerik, hogy ezek jó lehetőséget adnak a szocialista országokkal folytatott kereskedelem fellendítésére. ♦ A NYUGAT-EURÓPAI FUZIONÁLÁSI LÁZ gyengéivel foglalkozik figyelemre méltó cikkben az amerikai Fortune Magazine. A lap arra figyelmeztet, hogy az elhamarkodott koncentrálás esetleg olyan „agyag­lábakon álló óriásokat” hoz létre, amelyek még kevésbé győzik a ver­senyt a félelmetes amerikai óriásokkal, mint korábban a kisebb nyu­gat-európai cégek. ♦ A BENELUX ÁLLAMOKKAL ÚJ HOSSZÚ LEJÁRATÚ kereskedel­mi egyezmény előkészítése indul meg a jövő héten Brüsszelben. Az előző hároméves egyezmény eredményességét mutatja, hogy Belgium­nak, legjelentősebb Benelux-beli partnerünknek tavaly 80 százalék­kal többet szállítottunk, mint 1965-ben. ♦ PERUI BEVÁSÁRLÓ DELEGÁCIÓ tartózkodik Budapesten. A Ma­gyar Kereskedelmi Kamara rendezte találkozón a perui szakemberek tájékoztatást kaptak arról, milyen berendezések szállításával segít­hetik a magyar vállalatok a dél-amerikai ország iparának fejlesztését. ♦ A MŰTRÁGYA VILÁG­KONJUNKTÚRÁJÁT kihasználva Kanada túlzottan felfuttatta kálisó termelését. Cikkünk elemzi a kanadai ter­melők nehézségeit és az orvoslásul tervezett intézkedéseket. Kelet-nyugati Szovjet-indiai együttműködés Új-Delhiben aláírták a Szovjetunió és India gazdasági-műszaki együttmű­ködésének fejlesztését célzó jegyző­­könyvi megállapodást — jelenti a TASZSZ. A két ország szorosabb együttműködést valósít meg a gép­gyártás, az olajkutatás és kitermelés, a műtrágyagyártás, az olajfeldolgozó és olajvegyészeti üzemek építése és ki­bővítése területén. A jegyzőkönyv aláírása után a két küldöttség vezetői kijelentették, hogy elégedettek a két ország együttműkö­désével, és a gazdasági kapcsolatok to­vábbfejlesztésére törekszenek. A Reuter értesülései szerint a Szov­jetunió nagy összegű rendeléseket fog feladni a segítségével épített két ne­­hézgépgyártó vállalatnak, amelyek ed­dig rendelés hiányában jóval kapaci­tás alatt termeltek. Lengyel-iraki olajtárgyalások Radlinski vegyipari miniszter vezeté­sével lengyel delegáció tárgyal Bagdad­ban a két ország szorosabb kőolajipari együttműködéséről. Iraki részről a kő­olaj- és ásvány­ügyi miniszter, valamint az állami kőolajtársaság, az INOC veze­tői vesznek részt a megbeszéléseken. Az egy hétig Irakban tartózkodó len­gyel küldöttség felkeresi a wisc­raki kéngyárat is. A 3,5 millió dollár költ­séggel épülő kénkinyerő lengyel se­gítséggel készül el. (Reuter) Elektromos berendezések az NDK-ból Görögországnak Athénben megállapodást írtak alá az NDK-beli Elektrotechnik Export­ Import és a görög állami energiatár­saság képviselői, amelynek értelmében az NDK-beli vállalat 14 millió dollár értékben elektromos berendezéseket ad el. Az ellenértéket a görögök mező­­gazdasági termékekben, főleg dohány­ban és citrus­félékben törlesztik. A görög társaság szóvivője bejelentette, hogy a végleges szerződést valószínű­leg három napon belül megkötik. A berendezések közül a legjelentő­sebb a három, egyenként 400 ezer megállapodások volt és magasfeszültségű elosztóállomás. Szóba került annak a lehetősége is, hogy a görögök újabb három elosztó­állomást vásárolnak, összesen 15 mil­lió dollár értékben. (Reuter) Megállapodás Csehszlovákia és Uruguay között Montevideóban, Uruguay fővárosá­ban az ott tartózkodó csehszlovák delegáció és az uruguay-i kormány megállapodást írt alá, amelynek ér­telmében Uruguay ötmillió dolláros áruhitelt kap ipari berendezések for­májában. Cserébe Csehszlovákia mező­­gazdasági cikkeket vásárol a dél­amerikai országtól. A kölcsönt 6,7 százalékos kamattal együtt 10 év múlva kell törleszteni. A megállapo­dás részleteit a hat hónaponként ülé­sező vegyes bizottság dolgozta ki. A csehszlovák delegáció latin-amerikai útjának utolsó két állomásaként Ar­gentínába és Brazíliába látogat. (Reuter) Angol üzletemberek Szófiában Az angol fővárosban nagyszabású bolgár kiállítást rendeznek ez év augusztusában. Az előkészületekről a Londoni Kereskedelmi Kamara elnö­kének vezetésével angol üzletemberek csoportja tárgyal Szófiában a Bolgár Kereskedelmi Kamarával. Megvizsgál­ják annak a lehetőségét is, hogy angol vállalatok bekapcsolódjanak a bulgáriai építkezésekbe. A közeljövőben bolgár szakértőkből álló delegáció utazik Londonba, hogy szerszámgépek vásárlásáról tájékozód­jon. Körülbelül 30 angol cég nyilat­kozott úgy,­ hogy szívesen venné a bol­gár érdeklődést. Londoni kereskedelmi körökben szó van arról, hogy a szófiai Masinoimport külkereskedelmi válla­lat nyomdagépeket szándékozik venni Nagy-Britanniában. (MTI, Reuters) Új csehszlovák-francia egyezmény A francia delegáció Prágában foly­tatott­ megbeszéléseinek befejeztével aláírták az új hosszú lejáratú kereske­delmi egyezményt és az ipari együtt­működési megállapodást. Ingataggá vált a líra és A külföldi bankjegyeknek a lírához viszonyított árfolyama kedden jóval a hivatalos vételi paritás fölé emelkedett — jelenti a Reuter. Pénzpiaci körök szerint a líra gyengülése összefüggés­ben van az olasz vásárlók élénk külföl­di valutakeresletével. A hivatalos dolláronkénti 629,50 lí­rás vételi árfolyamot jóval meghalad­va, a dollár-bankjegyek paritása 632 lírára emelkedett. Feljebb ment a svájci frank, a font sterling, a márka és az osztrák schilling-bankjegyek ár­folyama is. A Reuter emlékeztet arra, hogy­­az olasz jegybank legutóbbi rendelkezései gyakorlatilag megszüntették líra-bank­jegy kivitelét. A jelentések szerint je­lentősen fokozódott a külföldi bankje­gyek, és kisebb mértékben az arany­érmék iránti kereslet. A kínálat korlá­tozott volta miatt emelkedtek ilyen nagy mértékben a külföldi bankjegyek árai. Olasz pénzügyi körökben — jelenti a DPA —, valószínűtlennek tartják a a svéd korona helyzete líra leértékelését. Véleményük szerint a líra jelenlegi gyengeségét nem a va­luta értékcsökkenése, hanem az olasz kormány tőkemenekítés és spekulá­ció elleni lépései okozták.­­- * A legújabb pénzpiaci jelentések sze­rint a nemzetközi devizapiacokon meg­gyengült a svéd korona is. E jelenség­gel kapcsolatosan a Frankfurter Allge­meine Zeitung megállapítja, hogy a svéd gazdasági köröket nyugtalanság­gal töltötte el a kormány radikális adó- és államosítási politikája. Ennek következtében gyengült a svéd valuta, visszaestek a részvényárak. A Die Welt felveti a kérdést: leérté­kel Svédország? Majd beszámol arról, hogy a svéd jegybank az utóbbi napok­ban gyakorlatilag megszüntette a ko­rona konvertibilitását és sem a ban­koknak, sem a lakosságnak nem ad el dollárt. Svéd pénzügyi körökben olyan hangok is hallatszanak, hogy az ország készül a leértékelésre. •

Next