Világgazdaság, 1970. június (2. évfolyam, 103/348-123/368. szám)

1970-06-02 / 103. (348.) szám

*W. 1970. JÚNIUS 2. Az Olasz Központi Bank óva int az inflációtól Az olasz árak gyorsabb ütemben növekednek, mint a nemzetközi versenytársak árai, és megfelelő pénzügyi intézkedések és a közkiadások korlátozása nélkül ez a tendencia tovább tart — mondja az Olasz Központi Bank évi jelentése. A továbbiakban megállapítja, hogy az inflációt a magasabb bérek és a kormány, valamint a helyi hatóságok túl nagy kiadásai okozzák, különösen olyan időszakban, amikor a sztrájkok korlátozzák az ipari növekedést. Ebben az évben 16—17 százalékos bérnövekedés várható, az ipari árak ugyanakkor 6,5 százalékkal emelkedtek a márciussal véget ért pénzügyi évben. A bankjelentés elismeri, hogy a tőkekiáramlás Olaszország jelenlegi legégetőbb gondjai közé tartozik, s ugyanakkor fellép a tőkemozgást korlátozó intézkedések ellen. Azokat a tőkestruktúrával kapcsolatos reformokat kell szorgalmazni — mondja —, amelyek belföldi befektetési lehetőségeket teremtenek a tőke számára. A bankjegykivitel ellenőrzésének központosításával kapcsolatban elfogadott intézkedések már éreztetik hatásukat. A bankjegy-export márciusban, áprilisban és májusban csak 150 milliárd líra volt az egy évvel korábbi 336 milliárddal szemben. A Reuter jelentése szerint az olasz ipari termelés áprilisban csupán néhány tized százalékkal növekedett. Ezt az irányzatot a sztrájkok sorozata és a szokásos áprilisi szabadságok eredményezték. Ezzel kapcsolatban Colombo pénzügyminiszter kifejtette, hogy a magasabb jövedelmek, ha sztrájkokkal járnak együtt, termeléskieséseket okoznak és fenyegetik Olaszország pénzügyi és gazdasági stabilitását. A miniszter a pénzügyi hatóságok szigorú intézkedéseit helyezte kilátásba arra az esetre, ha az infláció eljut addig a pontig, amely már az ország nemzetközi versenyképességét is fenyegeti. Ezek az intézkedések elkerülhetetlenül káros hatással lesznek mind a foglalkoztatottságra, mind a termelésre. Az olasz külkereskedelmi deficit — a Központi Statisztikai Intézet szerint — áprilisban 87 milliárd lírára emelkedett a márciusi 47 milliárdról. Az import 788 milliárd, az export pedig 701 milliárd lírát tett ki. JUGOSZLÁV-ROMÁN GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS Toma Granfil, a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács (kormány) tagja, aki a román kormány vendégeként több napig Bukarestben tartózkodott, hazatérése után a sajtónak adott nyilatkozatában elmondotta, hogy a román kormány képviselőivel megbeszéléseket folytatott a két ország árucsere-forgalmáról és ipari kooperációjáról. Megállapítást nyert — mondotta —, hogy mind az árucserében, mind pedig az ipari együttműködésben ez év első hónapjaiban — az előző évekhez viszonyítva — nagyot léptünk előre. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1970. év első három hónapjában az árucsereforgalom volumene 40 százalékkal volt nagyobb, mint a múlt év azonos időidőszakában. Granfil annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a két ország árucseréjének ilyen kedvező alakulása az év végéig fennmarad, s hogy a jövő esztendő újabb fellendülést hoz a kölcsönös gazdasági kapcsolatokban. (MTI) Külkereskedelmi vizsga — új módszerrel Ma már a magyar oktatásban is egyre inkább tért hódít az a rendszer, hogy az ismeretanyag elsajátítása és számonkérése a valós élet körülményei között történjék. Pénteken a Felsőfokú Külkereskedelmi Szakiskolában a Nemzetközi Szervezetek tanfolyamának mintegy 35 hallgatója egésznapos beszámoló keretében adott számot 10 hónapon keresztül elsajátított tudásáról. A hallgatók az „Előrehaladási lehetőségek a szocialista és fejlődő országok közötti fizetések multilateralizálásának irányában” című vitaanyagot elemezték. A részt vevők hozzászólásaikban egy-egy ország álláspontját fejtették ki. A beszámolók szinte mindannyian világos, átfogó képet adtak a „képviselt országok” véleményéről — állapították meg a konferenciát vezető vizsgáztatók. A hallgatók elmondották, a beszámoltatásnak ez a módszere igen előnyös, mert önálló kutatásra, véleményalkotásra késztette őket, és így jóval maradandóbb tudásra tettek szert, mintha az anyagot csak mechanikusan sajátították volna el. • Jugoszlávia és a Közös Piac tagországainak együttműködéséről megkezdődtek a tárgyalások Jean Rey az Európai Közösségek bizottságának elnöke és Toma Granfil jugoszláv miniszter között. A Belgrádban tartózkodó Rey-t fogadta Tito államfő és Ribicsics miniszterelnök is. Jugoszlávia és a Közös Piac a közelmúltban külön szerződéssel szabályozta gazdasági kapcsolatait. • Szovjet gazdasági szakemberek utaznak Etiópiába, hogy tanulmányozzák a két ország közötti együttműködés kiszélesítésének módozatait — közli a Hailé Szelasszié etiópiai császár szovjetunióbeli látogatása alkalmából kiadott közös közlemény. Az etiópiaikormány kifejezte készségét, hogy közvetlen légi összeköttetést teremtsenek Addisz Abeba és Moszkva között. A Ghána felújította kereskedelmi jegyzőkönyvének érvényességét hat szocialista országgal, a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, Magyarországgal, Romániával és Bulgáriával — jelentette be az ország kereskedelmi és iparügyi minisztere. A jegyzőkönyvek szerint Ghana kakaót és értékes fafajtákat szállít, s gépeket, berendezéseket, alkatrészeket, kőolajat, gyógyszeripari készítményeket és cukrot importál. • A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) június 3. és 26. között Genfben tartja meg 54. konferenciáját. A napirenden a szegénység és a gyengén fejlettség, valamint ezek gazdasági, szociális és politikai kihatásai szerepelnek. Megvitatják továbbá a fizetett szabadság, a minimális bérek és a szakszervezeti jogok kérdéseit is. A font árfolyama 2,3989 dollárra esett vissza június 1-én a londoni devizapiacon. Hivatalos paritása 2,40 dollár. A font január 21-e után először esett a hivatalos paritás alá. Ezt a kanadai dollár lebegő árfolyamának bevezetésével hozzák összefüggésbe. A francia arany- és devizatartalékok a múlt héten 63,04 millió frankkal növekedtek és 21 130 000 000 frankot értek el. A Woo JELENTI 9 A francia autóipar az év első négy hónapjában 986 000 gépkocsit gyártott, szemben a tavalyi év ugyanezen időszakában előállított 868 000 darabbal. Áprilisban a termelés 262 000-rel új rekordot ért el. Nagy-Britanniát az elmúlt évben 5 millió turista látogatta meg. Ez egymillióval több, mint amennyit 1968-ban jelentettek be. Az adat nem tartalmazza az Ír Köztársaságból érkezett 800 000 látogatót. A legtöbb turistát az Egyesült Államok adta, majd sorrendben Franciaország és az NSZK következik. A Nemzetközi Légiszállítási Társulás (IATA) képviselői elfogadták azt a javaslatot, amely 5 dollárral emeli az Atlanti-óceánon áthaladó repülőgépek menetjegyeit. A szükségintézkedésre, amely a jóváhagyás esetén szeptember 1-én lép hatályba, a növekedő költségek miatt van szükség. A brit kormány 76 millió fontot nyújt a devonporti és portsmouthi tengeri kikötő és hajógyár korszerűsítésére. Az előző esetében a korszerűsítésre a nukleáris tengeralattjáró-flotta miatt van szükség, az utóbbi esetében pedig a torpedórombolók számának növekedése miatt. A francia kiskereskedelmi árak indexe áprilisban 0,5 százalékkal emelkedett, szemben a márciusi 0,4 százalékkal. Az index (bázis 1962) áprilisra elérte a 135,9 pontot. Eredménytelenül végződtek a légiforgalmi tárgyalások a nyugatnémet és japán közlekedésügyi minisztérium küldöttsége között Tokióban. Az NSZK azt kérte, hogy Szibérián keresztül tegyék lehetővé a két ország közötti repülőösszeköttetés létesítését. Japán képviselői szerint még nem érkezett el a közvetlen légi összeköttetés megteremtésének ideje. • Osztrák—indiai kereskedelmi tárgyalások kezdődtek a két ország közötti árucsere-forgalomról. A megbeszélések célja, hogy kivezető utat találjanak az elmúlt években jelentkezett visszaesésből. BŐVÍTIK A ROMÁN-OSZTRÁK •KERESKEDELMET Május 20-ja és június 1-e között tartotta ülését Bukarestben a román— osztrák gazdasági vegyes bizottság. A tárgyalásokon a két ország között 1971—75-re kötendő hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény és az 1971-re vonatkozó éves jegyzőkönyv részleteiről volt szó. A tárgyaló felek megállapodtak a két ország közötti jövő évi kereskedelem árulistájában, a forgalom további bővítésében. Szélesítették azoknak a román cikkeknek a listáját, amelyek bevitelére Ausztria nem ír elő mennyiségi korlátozást. Románia növeli különböző osztrák textiltermékek, nemesacél, beruházási javak és műrész kontingenseit. Ma az osztrák kivitel fő tételei a beruházási javak, hengerelt áruk, a vegyipari és textilipari termékek. A román export mindenekelőtt nyersfából, kőolajtermékekből és mezőgazdasági termékekből áll. (APA) Angol lapok a brit—román kereskedelemről Tudósítónktól: „Siessetek exportőrök” címmel jelent meg a Guardian cikke a román—brit kereskedelemről. A cikk aktualitását a Romániából nemrég visszatért londoni kamarai delegáció adja. A jelentés azt ajánlja, hogy azok a cégek, amelyek az 1971—75-ös tervidőszakban Romániában előnyre akarnak szert tenni, már most vegyék fel a kapcsolatot partnereikkel. A Romániába irányuló brit export a legutóbbi néhány évben gyorsabban nőtt, mint a kelet-európai országba irányuló kivitel. A jelentés, és ennek nyomán a lap, súlyponti területként jelöli meg a vegyipart — elsősorban petrolvegyészetit — a gépgyártást a hírközlést, az energiatermelést, továbbá a vas- és színesfémipart. Felhívja a figyelmet arra, hogy a fogyasztási cikkek közül jelentős a román kereslet textiláruk, ruházati és elektromos háztartási cikkek iránt. A Star is foglalkozik a két ország gazdasági kapcsolataival. Bolgár—osztrák kooperáció Május 22—28-án tartotta első ülésszakát Szófiában a bolgár—osztrák ipari és műszaki együttműködési munkacsoport. A fémipar és a vegyipar területén kifejlesztendő együttműködésről tárgyaltak. Ezzel egyidejűleg párhuzamos megbeszéléseket tartottak a két ország vállalatainak és cégeinek szakemberei is. Az ülésen megállapították, hogy széles körű lehetőségei vannak a Bolgár Népköztársaság és Ausztria együttműködésének, a vegyipar, a petrolkémia, a vas- és színesfémkohászat területén. (APA) Az USA hajózási bizottsága tart a szovjet konkurrenciától A Szovjetunió április végén engedélyt kért arra, hogy hajói teheráruszállítást végezzenek Japán és az Egyesült Államok között. A Szovjetunió által javasolt díjtételek 13,47 százalékkal maradtak volna alatta annak, mit az amerikaiak és a japánok kérnek ugyanezen az útvonalon. Az amerikai Szövetségi Tengerhajózási Bizottság a napokban elutasította a szovjet kérést. Elutasításánál arra hivatkozott, hogy a szovjet javaslat értelmében a szállítással kapcsolatban felmerülő vitás kérdéseket a Szovjetunióban kellene eldönteni. (Reuter) Jugoszláv cégek együttműködése a Siemens és a Renault céggel Tudósítónktól: A cacaki Sloboda 10 éves együttműködési szerződést írt alá a nyugatnémet Siemens céggel elektromos háztartási készülékek gyártásának fejlesztéséről, alkatrészek kölcsönös szállításáról. Az általános szerződés alapján a Sloboda jogot kapott az összes Siemens elektromos tűzhely gyártására és ezekből a következő öt évben 50 ezer darabot szállít a nyugatnémet cégnek, 10 millió márka értékben. Az együttműködési szerződésben más megállapodásokat is előirányoztak, például azt, hogy a Sloboda ruhaszárító, vasaló, új típusú porszívók és mixerek gyártását is bevezeti. A keretszerződés alapján évi több tíz millió márkás kölcsönös áruszállításra számítanak. A ljubljanai Litovstroj megállapodott a Renault céggel, hogy közösen két új üzemet építenek Ljubljanában. Az egyik üzemben 1973-tól évi 15 ezer darab Renault személygépkocsit szerelnek, össze, a másikban — évi 10 millió dollár értékben — fődarabokat gyártanak a Renault-nak. A szerződés alapján a Renault szállítja a gépi berendezéseket a Litostrojnak, amely viszont saját eszközeiből végzi az építést és a szerelést. A szerződés aláírása 2—3 hónapon belül megtörténik. Az építkezést 1971-ben kezdik el. A holland fizetési mérleg 1969-ben A holland pénzügyminisztérium előzetes jelentést adott ki az 1969. évi fizetési mérleg alakulásáról. Eszerint a fizetési mérleg az elmúlt évben 65 millió guldenes hiánnyal zárult, szemben az 1968. évi 255 millió gulden értékű többlettel. Ez az eredmény lényegesen eltér a központi tervhivatal múlt havi előzetes becslésétől, minthogy abban kiegyensúlyozott fizetési mérlegről volt szó. Az 1968-as évvel összehasonlítva, a tranzakciós bázison számított folyószámla-egyenleg 320 millió guldennel romlott. A pénzügyminisztérium ezt a kereskedelmi mérlegben 1969-ben jelentkezett nagyobb deficitnek tulajdonítja. A folyó tételeket tekintve a mérleg 623 milliós felesleggel zárult. A tranzakciós bázison számított egyenlegtől való ilyen nagymértékű eltérést az okozta, hogy jelentősen megnőttek az év folyamán befutott, nem regisztrált, rövid lejáratú kereskedelmi hitelek. #UnpfliAe? Kommentár a nyugat-európai gumipaktumhoz A sajtóban gumipaktum néven emlegetik az angol Dunlop és az olasz Pirelli konszern fúzióját. Az ügyet övező homály egyre inkább tisztul. Ismeretessé vált, hogy az egyesülés a tőkés világnak gumiabroncsok és egyéb gumiipari cikkek gyártásával foglalkozó harmadik legnagyobb trösztje jött létre. A két legnagyobb tröszt amerikai. Az is kiderült, hogy az egyezmény egyik alapvető célja az amerikai tőkebehatolás elleni védekezés. Mint a Közös Piac egyik hivatalos belső okmányából kiderül, 1958 és 1968 között az USA beruházásai Nyugat- Európában ötszörösre nőttek és 9 milliárd dollárt értek el. A világ egyik más területén sem volt az amerikai beruházások expanziója ilyen fantasztikus mértékű. A Dunlop cégnek az USA-ban is voltak érdekeltségei. A fúzió lehetővé teszi a fokozottabb behatolást az amerikai piacra; a nyugateurópai tőke az ellenfél területére is átviszi a konkurrenciaharcot. A Közös Piac és az USA közötti kapcsolatok az utóbbi években szemmel láthatóan kiéleződtek. A kölcsönös szemrehányásokat tartalmazó dossziék napról napra halmozódnak. A feszültség egyik oka magának az USA-nak kiegyensúlyozatlan gazdasági helyzete. A nyugat-európai lapok arról írnak, hogy meg kell akadályozni az USA-ban levő infláció exportját Európába. V. Jermakov, a Pravda kommentátora felteszi a kérdést: Nyugat-Európa gazdasági köreinek, a jelenlegi NATO- politika mellett, amely az USA-nak való katonai és politikai alárendeltséget jelenti, lesz-e elég erejük ahhoz, hogy kivédjék az amerikai tőke támadását, megőrizzék önállóságukat, s így saját maguk döntsenek fejlesztési elképzeléseik, kereskedelmi kapcsolataik, világpiaci helyzetük problémái tekintetében? Ha elszigetelten cselekszenek, aligha jutnak messzire — állapítja meg a cikkíró. Az európai gazdaság megerősítéséhez nem zártkörű egyezményekre van szükség, amelyek korlátozzák kontinensünk egyes országainak cselekvési lehetőségeit, hanem széles körű, mindenféle diszkriminációtól mentes együttműködésre az összes európai ország érdekében. (A fenti cikknek nemzetközi visszhangja is van. A francia AFP hírügynökség például úgy kommentálja, mint „diszkrét felhívást a nyugat-európai iparhoz, hogy Kelet-Európa és a Szovjetunió tőkéjének segítségével vegye fel a harcot az amerikai befolyás ellen.” — A Szerk.) (1970. május 22.) fremmelsblatt Az ismert nyugatnémet gazdasági napilap terjedelmes mellékletben foglalkozik Dánia különböző gazdasági kérdéseivel. A bevezető cikket P. Nyboe Andersen, dán gazdasági miniszter írta, úgyhogy az hivatalos állásfoglalásnak tekinthető. Amikor a Közös Piac megalakulása után kudarcot vallott egy tágabb nyugat-európai szabadkereskedelmi övezet kiépítése, a kívül rekedt országok létrehozták az EFTA-t és ezzel ténnyé vált a nyugat-európai piac kettészakadása, ami a külkereskedelem szerkezeti változásaival eléggé súlyosan érintette Dániát. Amíg a Közös Piac országai 1959-ben még a dán export egyharmadát vették át, ez a részesedés 1969-re egynegyedre csökkent. Az EFTA részesedése a dán exportból ezalatt az idő alatt viszont 40 százalékról 50 százalékra növekedett. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez a változás a hatvanas években következett be, amikor a gazdasági növekedés mértéke az EGK-országokban lényegesen nagyobb volt, mint az EFTA tagországaiban. Az EGK-ba irányuló dán export kedvezőtlen fejlődésének egyik fő oka, hogy a Közös Piac agrárpolitikájának végrehajtása következtében erősen visszaesett a Nyugat-Németországba irányuló dán mezőgazdasági kivitel. Ennek folyamányaként annyira felbillent a dán—nyugatnémet kereskedelmi mérleg egyensúlya, hogy 1969- ben az NSZK javára már 1,3 milliárd márka többlet mutatkozott. A változott helyzet Dániát az ipar gyorsabb fejlesztésére késztette. Ehhez sok tőkére volt szükség, minthogy egyidejűleg a mezőgazdasági lakosság elvándorlása miatt új munkaalkalmakat kellett teremteni a városokban. Az átalakítás finanszírozása mély nyo- Dánia jövője az EGK keretében mókát hagyott Dánia nemzetközi pénzforgalmában. A fizetési mérleg egyre romlott és a nemzetközi tőkepiacon nagyobb kölcsönöket kellett felvenni. A Közös Piac agrárpolitikájára történő áttérés magával hozza, hogy a dán termelők lényegesen magasabb árat kapnak termékeikért, ugyanakkor azonban magasabb nyersanyagárakat jelent és az egyes agrártermékek árarányának változását is. Egészben véve jelentős többletbevételre van kilátás, bár a mezőgazdasági termelés fokozása nem látszik valószínűnek. Így Dánia nem súlyosbítja majd a közös agrárpiac felesleg-gondjait annál is kevésbé, mert vele egyidejűleg csatlakozik a viág legnagyobb élelmiszer importálója, Anglia. A vámsorompók ledöntése megkönynyíti a dán ipar termékeinek értékesítését, de a belső piacon kiélezi a versenyt. A dán ipar előnye, hogy igen korszerű, minthogy az iparosításra viszonylag későn került sor. A hetvenes évek problémái valószínűleg más természetűek lesznek. Az érdeklődés fokozódó mértékben fordul a gazdasági és monetáris együttműködés, a nem vámjellegű kereskedelmi akadályok elhárítása és az adóügy, a technológia és a kutatás terén kiépítendő együttműködés felé. A Közös Piaccal eddig folytatott együttműködés arra is megtanított, hogy egyes szektorokra korlátozódó gazdasági integráció elképzelhetetlen, ha más területeken nem valósítják meg az együttműködést. Az igen meszszemenő integrációt jelentő közös piaci agrárpolitika erre igen jó példa. A fejlődés a technológia terén is megköveteli a szoros együttműködés politikájának meghonosítását, hogy így kedvezőbb alapot teremtsenek a tudományos és műszaki haladásnak. (1970. május 23.) FAR EASTERN ■ ECONOMIC review A yen felértékelésének problémája az 1970-es évek elején sem szűnik meg nyugtalanítani az illetékes japán hatóságokat, amelyek viszont a jelek szerint továbbra is visszautasítják ezt a lehetőséget. Fukuda, az ország pénzügyminisztere hivatalosan bejelentette, hogy a japán devizatartalékok még nem érik el az éves exportbevétel egyharmadát, azaz azt a szintet, amely megítélése szerint nélkülözhetetlen a felértékeléshez. E kijelentés nyilvánvaló háttere a miniszternek az a szándéka, hogy ellensúlyozza a külföldi érveléseket, melyek szerint a jen 1949 óta változatlan árfolyamát a dollárral szemben — egy USA-dollárt 360 jen — felül kellene vizsgálni. Bizonyos, hogy Japán az egyetlen ipari ország, amelynek valutaátváltási árfolyama ilyen hosszú időn keresztül változatlan maradt. Az NSZK, amelynek gazdasága némi hasonlóságot mutat Japánéval, az utóbbi években kétszer emelte a márka árfolyamát, az Egyesült Királyság és Franciaország viszont az éles és intenzív nemzetközi konkurrencia következtében leértékeléshez kellett, hogy folyamodjon. A felértékelés hívei azt állítják, hogy Japán jelenlegi helyzete teljes mértékben különbözik az árfolyam rögzítése idején fennállt körülményektől, s még ha vannak is érvek, melyek a felértékelés ellen szólnak, a művelet politikai és gazdasági szempontból is teljesen indokolt. Sőt kívánatos lenne. A gazdasági és pénzügyi hatóságok számos érvet sorakoztatnak fel a felértékelés ellen, s részletesen vizsgálják A jen felértékelése mellett és ellen a Japán és az NSZK helyzete közötti különbséget. Japán devizatartalékai valójában jóval alacsonyabbak, mint bármely hasonló országé. Az NSZK 7 milliárd USA-dollár tartalékkal rendelkezett a felértékelést megelőzően; exportértéke 1988-ban meghaladta a 20 milliárdot, kereskedelmi mérlegtöbblete pedig 4,6 milliárd dollár volt. Ezzel szemben Japán devizatartaléka, annak ellenére, hogy az 1969-es exportérték mintegy 15 milliárd dollár, s a kereskedelmimérleg-többlet majdnem eléri a 3 milliárdot, 4 milliárd dollárt sem tesz ki. A felértékelés valójában a hazai árak emelkedését sem tudná megakadályozni, mivel a fogyasztói árak emelkedése — amelyet 1970 márciusában éves viszonylatban 8,7 százalékban állapítottak meg — főként a munkabérköltség-tényezőből adódott. Japán társadalmi terméke (GNP) 1970-ben feltehetően eléri a 200 milliárd dollárt, s így a kapitalista országok között, az USA mögött a második helyen áll. Az ország életszínvonala viszont — amely 1968-ban világviszonylatban csak a 19. helyen volt — még javításra szorul. A japán tartalék kevés ahhoz, hogy befolyásoljaaz ország likviditását a nemzetközi piacokon. Az NSZK jövedelmező piacnak bizonyult a spekulánsok számára, ezzel szemben japán szigorú törvényes és adminisztratív eszközökkel veszi elejét a széles körű spekulatív jellegű valutaügyleteknek, s rövid lejáratú kamatlábai távoltartják a spekulatív forró pénzt. (1970. évi 18. szám) VILÁGGAZDASÁG A VILÁGSAJTÓBÓL