Világgazdaság, 1970. július (2. évfolyam, 124/369-146/391. szám)

1970-07-15 / 134. (379.) szám

*n. 1970. JÚLIUS 15. Az NDK kereskedelmi és gazdasági kapcsolatai az afrikai országokkal Tudósítónktól: Az NDK 1969-ig elsősorban Guineá­val, Malival, Tanzániával, Zambiával és Ghánával épített ki állami szintű gazdasági kapcsolatokat. Nigéria és néhány más afrikai állam viszonyla­tában a különböző külkereskedelmi szervek és cégek között jöttek létre megállapodások — mondotta Eugen Kattner, az NDK külgazdasági mi­niszterhelyettese a DDR Wirtschafts­­amschaunak adott nyilatkozatában, majd így folytatta: 1970 új szakaszt nyit az NDK és a Szaharától délre elterülő afrikai or­szágok viszonyában. Erre mutat az is, hogy felvették a diplomáciai kapcso­latot a Kongói Népköztársasággal, Szomáliával és a Közép-afrikai Köz­társasággal, és úgy lehetővé vált a szorosabb gazdasági együttműködés. Nemrégiben hosszú lejáratú kormány­megállapodásokat írtak alá a Kongói Népköztársasággal a gazdasági, a mű­szaki-tudományos és a kereskedelmi kapcsolatokról. Az egyezmények ke­retében az NDK egyebek között ipari berendezéseket szállít, illetve állít fel a Kongói Népköztársaságban. Ezen­kívül tudományos szakembereket és szakértőket bocsát az afrikai állam rendelkezésére, és vállalja, hogy ter­meléstechnikai szakembereket képez ki az NDK-ban. Az év elején Tanzániával is sike­rült megszilárdítani a kapcsolatokat: áprilisban írták alá a két ország kö­zötti első hivatalos kormánymegálla­podásokat gazdasági témákról. 1970 első negyedében zambiai kor­mányküldöttség kereste fel az NDK-t Humphrey Mulemba kereskedelmi miniszter vezetésével, hogy tanulmá­nyozza az együttműködés gyors fej­lesztésének lehetőségeit. A tárgyalások eredményeként egyezményt írtak alá, amely többek között különböző gaz­dasági megállapodásokat irányoz elő erre az évre. Guinea és Mali hiva­talos képviselőivel is folytak tárgya­lások az idei tavaszi lipcsei vásáron a kereskedelmi és gazdasági kapcso­latok fejlesztéséről. Az NDK gépek, berendezések és műszerek szállításá­val, licencek, szakértők rendelkezésre bocsátásával és afrikai káderek ki­képzésével hozzájárulhat ezen orszá­gok fejlesztéséhez és nagymértékben növelhetné a citrusfélék, a kávé, a kakaóbab és az olajosmagvak import­ját, ha az érintett országok ugyanilyen arányban fokoznák a beruházási javak és fogyasztási cikkek importját az NDK-ból. A Német Demokratikus Köztársaság egyébként érdekelt az ércek és fél­készgyártmányok, különösen a színes­fémek, például réz, horgany és ón behozatalának fokozásában is. A SIEMENS KONSZERN FÉLÉVES MÉRLEGE A világ egyik legnagyobb elektromos csoportja, a Siemens konszern most hozta nyilvánosságra félévi mérlegét. (Első ízben fordul elő, hogy nyugat­német cég az új törvény értelmében féléves mérleget terjeszt részvényesei elé.) A csoport rendelésállománya az egész világon 1969 október 1-től 18 száza­lékkal emelkedett és 1970 május 31-én már meghaladta a 10 milliárd márkát. Erős expanzióról tanúskodik a forga­lom alakulása is, amely 7 milliárd 179 millió már­kával (15 százalékkal) ha­ladta meg a tavalyi év azonos idő­szakának eredményét. Az alkalmazot­tak létszáma ugyanezen idő alatt 272 200-ról 290 500-ra nőtt. A folyó üzleti­ érv végéig a konszern vezetősége szerint 12,4 milliárd márkás forgalom várható, ami azt jelenti, hogy az egész Siemens-csoport három év alatt 56 százalékkal emelte forgalmát. Az 1970—71. üzleti évet illetően az igazgatóság elnöke beszámolójában már sokkal borúlátóbban nyilatkozott és ezt azzal indokolta, hogy a konjunktúra világszerte lanyhul, a belföldi kereslet csökken és a költségek robbanássze­rűen emelkednek. Az elnök a továbbiakban határozot­tan állást foglalt a vállalati fúziók kor­látozásával szemben, amelyet anakro­nizmusnak minősített. Rámutatott arra, hogy a környező európai államokban a koncentrációs folyamat lényegesen erősebb. A holland Philips például 2 milliárd márkával nagyobb forgalmat ért el olyan országban, amely az NSZK- nak csak ötödrészét képezné. Szerinte a német nagyvállalatok még mindig csak törpék, ha összehasonlítják őket az USA-ban, Japánban, valamint a Szovjetunióban kialakuló legfőbb ver­senytársaikkal. (APA) . A Német Demokratikus Köztársa­ságban a rossz időjárás ellenére határ­időre teljesítették az első félévi nép­­gazdasági tervet. Mint Walter Ulbricht a „keleti-tengeri hét” megnyitásakor mondott beszédében közölte, az év első hat hónapjában 1969 hasonló időszaká­hoz viszonyítva, az ipar árutermelése 7,5, a munka termelékenysége 7, a kis­kereskedelmi forgalom pedig 5,2 száza­lékkal növekedett.­­ A Szovjetunió és a nyugatnémet Ruhrgas húszéves földgáz szerződése keretében lekötött földgáz egy részét a nyugatnémet vállalat továbbadja egy müncheni gázszolgáltató vállalatnak. A bajor vállalat a gázt a csehszlovák— német határon veszi át és a Duna mentén továbbítja Bajorország déli ré­szébe.­­ A jugoszláv búzatermés az idén előreláthatólag 4 millió tonna lesz, ez 18 százalékkal kevesebb, mint a tavalyi termés. De a jugoszláv piackutató in­tézet közölte, hogy ezzel ki tudják elé­gíteni a hazai igényeket, s nincs szük­ség importra.­­ Guerrero, az UNCTAD főtitkára Szófiában tartózkodik, és tárgyalásokat folytatott Avramov miniszterelnök­helyettessel és Basev külügyminiszter­rel. A megbeszéléseken Bulgária és az UNCTAD további együttműködésének lehetőségeit vitatták meg. • Nukleáris üzemanyagot előállító kö­zös vállalat létesítéséről folytat tárgya­lásokat a japán Mitsubishi Atomic Power Industries Inc. és az amerikai Westinghouse Electric Corp. Részlete­ket eddig nem tettek közzé. A két tár­saság közös vállalkozásban már hosz­­szabb ideje állít elő dúsított urániumot.­­ Az osztrák Vereinigte österreichi­sche Eisen und Stahlwerke AG. (VÖEST) és a chicagói Allis-Chalmers Co. megállapodást kötött. Eszerint az amerikai cég a VÖEST által kikísér­letezett folyamatos acélöntés berende­zéseit gyárthatja és az Egyesült Álla­mokban, valamint Ausztráliában érté­kesítheti.­­ Sebességváltó berendezéseket gyártó üzemet létesít Franciaországban az amerikai Ford-művek. Henry Ford Pompidou köztársasági elnökhöz in­tézett levelében közölte, hogy az üzem felépítése előreláthatólag 300 millió frankba kerül, s az építkezés hely­színéül az Ardennekben levő Charle­­ville-t jelölték ki. • Az 51. Lausanne-i őszi Vásár szep­tember 12-től 27-ig tart nyitva. A be­mutatón képviselteti magát a svájci népgazdaság minden ága, önálló pavi­lonnal vesz részt három fejlődő ország: Algéria, Chile és Ghána, a­mt jelenti . A foglalkoztatás hiánya miatt július 1-én az egész világon 31 teherszállító hajó volt üzemen kívül, összesen 271 456 tonna vízkiszorítással. Egy hónappal korábban 30 hajó volt leállítva, össze­sen 255 022 tonnával.­­ Amerikai—svájci tárgyalások kez­dődtek július 13-án jogsegély-egyez­mény megkötéséről — közölték a svájci külügyminisztériumban. A középpont­ban azoknak az amerikai személyek­nek a helyzete áll, akiknek titkos szám­lái vannak Svájcban. A mostani tár­gyalások a márciusban megkezdett megbeszélések folytatása, de Új növényi eredetű élelmiszereket mutatnak be a vegetáriánus táplálko­zással foglalkozó kutatóintézet (Biggin Hill, Kent) évi ülésével egyidejűleg. Az új élelmiszereket, például az A3­ 5 fehérjehús és a „protoveg” húshelyette­sítő élelemanyagokat a világ több or­szágában uralkodó éhínség elleni küz­delem szolgálatába állítják. 9 Új-Zéland 40 millió dollár értékű automatikusan megújítható hitelt kap egy nemzetközi bankkonzorciumtól, amely a londoni S. G. Warburg és az amerikai Bankers Trust Co. vezetése alatt áll. A konzorcium a hitelt hét évre nyújtja.­­ Az arany jelenleg a nemzetközi valutarendszer legfontosabb támasza és hosszú ideig az is marad — mondta az olasz La Stampa című lapnak adott nyilatkozatában Schweitzer, a Nemzet­közi Valuta Alap igazgatója. Hozzátette, a különleges lehívási jogok bevezetésé­vel kivonták a talajt az aranyspekulán­sok alól.­­ Ipar- és mezőgazdasági fejlesztési célokra 20 millió dollárt folyósít az Indiai Köztársaságnak a negyedik öt­éves terv időszakában az Egyesült Álla­mok. A devizában nyújtott segélyt In­dia műtrágya, vas- és acél, vegyipari cikkek, festékek és más, a mezőgazda­ságban és az iparban használatos nyers­anyagok vásárlására fordíthatja. A jugoszláv—román kishatárforgalom A jugoszláv és a román kormány július 4-én léptette életbe a két ország közötti kishatárforgalmi egyez­ményt — írja a Magyar Szó. Az elő­rejelzések szerint a kishatármenti áru­forgalom értéke eléri majd a 700 ezer dollárt. Lehet, hogy a két ország vállalatai közszükségleti cikkeket áru­sító üzleteket is nyitnak egymás or­szágában. Szovjet—olasz szövetkezeti együttműködés A Szovjet Fogyasztási Szövetkezetek Központi Uniójának külkereskedelmi szerve és az Olasz Szövetkezetek Or­szágos Ligája közötti kereskedelmi forgalom az idén eléri a 300 millió rubelt. Az olasz szövetkezetek szőr­mét, cementet, erdei termékeket és egyéb árukat vásárolnak a Szovjet­uniótól, ez pedig textilárut, ruházati cikkeket és lábbelit importál ezen az úton. Az ol­asz szövetkezetek delegációja nemrégiben a Szovjetunióban járt, hogy megismerje az ottani szövetke­zeti vállalkozásokat, és azok beszer­zési és értékesítési hálózatát. A dele­gáció tárgyalt a két ország közötti szövetkezeti árucsere-forgalom további kibővítéséről is. Szóba került a többi között egy nagy gyümölcstároló kom­binát létesítése a Szovjetunióban. A szovjet fél valószínűleg később visz­­szatér annak a lehetőségnek a részle­tesebb megtárgyalására, hogy a tároló­­berendezéseket Olaszországból vásá­rolja meg. Jelenleg a Szovjetunió ilyen berendezéseket főképpen Magyar­­országtól vásárol. (Ekotaszsz) A szankciók hatása Rhodesiára Az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankcióbizottsága részletes jelentést tett közzé, amely a Rhodesia ellen 1968-ban életbe léptetett szankciókkal és azok hatásával foglalkozik — írja a Reuter-iroda. A jelentés szerint a gaz­dasági embargóval nem sikerült elérni a szakadár brit gyarmat ásványkincs­­exportjának elfojtását. A kivitel tavaly minden intézkedés ellenére tovább nö­vekedett, csak a mezőgazdasági export alakulásában éreztette hatását az em­bargó. A dokumentum a továbbiakban meg­állapítja, hogy „a legutóbbi jelentés óta jelentékeny mértékben nőtt azok­nak a bizottságnak is jelentett esetek­nek a száma, amelyeknél„ minden való­színűség szerint kijátszották a szank­ciókat”. Különösen a Dél-afrikai Köz­társaság és Portugália állásfoglalása csökkenti az embargó hatékonyságát. Utóbbi nyilatkozatban közölte a bizott­sággal, hogy nem hajlandó eleget tenni a szankcióknak. Rhodesiai termékek több más ország piacára is eljutnak, s ennek elkerülése érdekében — írja a szankcióbizottság jelentése — „szüksé­ges, hogy a legfontosabb tengerhajó­zási hatalmak jobban működjenek együtt a bizottsággal”. Végül a dokumentum üdvözli a japán és a francia kormány legutóbbi intéz­kedését. A két ország érvénytelenített két szerződést, mivel nem lehetett meg­állapítani, hogy a vásárolt termékek Rhodesiából származnak-e, avagy a szomszédoá Mogambique-ból. A csehszlovák cipőtermelés és értékesítés Csehszlovákia az európai szocialista országok között a Szovjetunió és Len­gyelország után a harmadik helyet fog­lalja el a cipőgyártás mennyiségét te­kintve. 1967 és 1968 között az előállítás 6 százalékkal 109,1 millió párra nőtt. A legtöbb Csehszlovákiában előállított cipő bőrből készül, az utóbbi időben azonban a műanyagokból előállított láb­belik száma is emelkedik. Csehszlovákiában ma 18 nagy cipő­gyár működik, köztük leghíresebb a SVIT kombinát (Gottwaldov) és a zruci Sazavan. A 18 nagyvállalaton kívül szá­mos kisebb gyár és javítóműhely mű­ködik az országban. Az előállított cipőknek mintegy 40 százaléka kerül exportra 1967-ben és 1968-ban (1960-ban csak 34 százalék volt ez az arány). A kivitel legnagyobb része a szocialista országokba irányul, mindenekelőtt a Szovjetunióba, amely 1968-ban az exportált bőrcipők 67, a gumi és más anyagokból készült cipők 33 százalékát vette át. A csehszlovák cipő második legnagyobb importőre az Egyesült Államok, majd Svájc és Nagy- Britannia következik. Ausztráliába a csehszlovák gyárak elsősorban férfi­cipőt, Kanadába gumiból és szintetikus anyagokból készült cipőket szállítanak. Az egy otthoni lakosra jutó cipő­fogyasztás 1968-ban 5,66 pár volt (1 év alatt), 1965-ben csak 4,35 pár, 1958- ban 3,25 pár. (MIA) A VÖEST tégelyberendezéseket szállít a kassai acélműnek A VÖEST állami osztrák acélvál­lalat szerződést kötött Csehszlovákiá­val, amely lehetővé teszi az osztrák cég részvételét a kelet-szlovákiai vas- és acélmű második egységének meg­építésében. Az APA jelentése szerint a VÖEST két komplett „LD” típusú egyenként 150 tonna űrtartalmú té­gelyberendezést szállít Csehszlovákiá­nak a hozzá tartozó lándzsaberende­zéssel. Az acélmű második egysége a szerződés szerint 1973 első negyedé­ben készül el. Az üzem kapacitása,­­ amely ma 2 millió tonna évente, a második egység beállításával évi 3,5 millió tonnára emelkedik. A SZOVJET ENERGIAHÁLÓZAT FEJLESZTÉSE D. Zsimerin, a Szovjetunió miniszter­­tanácsának energetikai- és elektrotech­nikai állami bizottságának vezetője tollából érdekes cikk jelent meg a Szocialisztyicseszkaja Industrija-ban. A cikk az ország elektromos távvezeték­­hálózatának jövőjével foglalkozik. A Szovjetunióban már az első ötéves terv éveiben nagy távvezeték-rendsze­reket hoztak létre Szibériától és Dnyep­­rovszktól az európai ipari központig. A volgai Lenin vízi erőmű energiáját 900 kilométer hosszú, kezdetben 400, később 500 kilovolt feszültségű táv­vezeték szállította Moszkvába. Ma kö­rülbelül 14 ezer kilométerre tehető az 500 kilovoltos feszültséget továbbító szovjet távvezetékek összhossza. A kö­zeljövőben pedig a 800 megawatt ka­pacitású erőművekben termelt áram ezer kilométerre való továbbítását is kidolgozzák. Sőt, a Szovjetunió tudó­sai és kutatómérnökei elkészítették azt a berendezést, amely 750 kilovoltos áramot 1500 kilométerre képes közve­títeni. Az első ilyen vonalat 1968-ban kapcsolták be a hálózatba. Az új iparvállalatok és komplexumok létesítése — különösen a távoli terü­leteken — az energia­ellátás javítását célozza. Ennek nem egyetlen módja az egymástól nagy távolságban levő kis energiabázisok alkotása, sokkal inkább az energiarendszerek egyesítése és ezek hatásfokának emelése. Eddig az Ural­ban és a Szovjetunió európai terüle­tén összesen 53 energiarendszert egye­sítettek. A rendszerekhez tartozó erő­művek összkapacitása 100 millió kilo­­w­att. Ezek az erőművek 1969-ben 500 milliárd kilowattóra áramot állítottak elő, az ország teljes energiatermelésé­nek 67 százalékát. Hatalmas, összefüggő energiarend­szert hoztak létre Szibériában. Az ára­mot ehhez a bratszki és a kraszno­­jarszki erőmű szolgáltatja. A kaukázusi energiarendszer ebben az évben csat­lakozik az egységes európai energia­­hálózathoz. 1971—75-re irányozták elő a közép-ázsiai energiarendszer megja­vítását és az európaihoz való kapcso­lását. Az egységes szovjet energiaháló­zat létrehozásának ez lesz egyébként az utolsó fázisa. Ezzel nemcsak az energia­szolgáltatás megbízhatósága növekszik, hanem a tartalékok csökkentése is le­hetővé válik. Az egységes rendszerben ugyanis 4 millió kilowatt tartalékkapa­citásra van szükség, amely a jelenlegi­hez képest több mint 400 millió rube­les tőkemegtakarítást jelent. A gazda­ságosságot növeli az a tényező is, hogy az egységesítés után a különböző zó­nákban más-más időben igényelt csúcs­mennyiség rendelkezésre áll. A nagy területre kiterjedő távveze­ték-rendszer azonban megköveteli, hogy magasfeszültségű áram keringjen a ve­zetékben. A 2 ezer kilométerre való továbbítás csak 1200 kilovoltos feszült­ség esetén valósítható, meg. Ez pedig igen bonyolult feladat. A végleges meg­oldás egyik útjaként a szerző azt a­ lehetőséget jelöli meg, hogy a vezeték váltóáram helyett egyenárammal mű­ködjön. Ennek előnye, hogy három ve­zeték helyett csak kettőre van szükség , így csökkenne a fémköltség és az energiaveszteség. Míg a váltóáramú rendszerek egyesítésekor valamennyi generátornak szinkronban kell működ­nie, az egyenáram alapján összekötött rendszerek mindegyike saját frekven­ciával üzemel, függetlenül a többitől, így a hiba nem befolyásolja az egész rendszer működését. A szakemberek előtt álló legfonto­sabb feladat most tehát az egyenáram nagy távolságra való továbbításának kidolgozása. Már létrehoztak egy 750 megawatt kapacitású, az áramot 500 kilométer távolságra szállító távveze­téket, sőt az eddigi tapasztalatok alap­ján egy olyan terv is született, amely szerint egy 2400 kilométer hosszúság­ban húzódó vezeték (Tambov és Eki­­basztuz között) évi több mint 40 mil­liárd kilowattóra energiát továbbítana. A terv olyan közel áll a megvalósí­táshoz, hogy ennek alapján az ekibasz­­tuzi szénm­edencére néhány igen nagy hőerőművet építenek, melyek olcsó energiát szolgáltatnának. Az első erő­mű építését már megkezdték. Sajnálatos — írja a szerző —, hogy a Szovjetunió energetikai és villamosí­tási minisztériumához tartozó Energo­­szervprojekt Intézetben és a Szovjet­unió energiaipari minisztériumához tartozó Összszövetségi Elektrotechnikai Intézetben nem foglalkoznak jelentősé­géhez mérten az egyenáramra épülő villamos távvezeték-rendszer létrehozá­sával, nincsenek tisztában ennek gaz­dasági lehetőségeivel. Holott — hang­súlyozza a szerző — éppen ezek az intézetek azok, amelyek tehetnének va­lamit egy ilyen rendszer megteremtése érdekében. Ennek ellenére remélhető, hogy már a közeljövőben felállítanak egy 2200 kilovolt feszültségű egyenárammal mű­ködő távvezetéket, amely a kanszkr­acsinszki szénmedencét kötné össze az Urallal és a központi területekkel. Az egyenáramú távvezetéknek ma még igen kis szerepe van a gazdaságban. A higanyos egyenirányítók drágák és nem eléggé megbízhatók. A kutatók most félvezető-átalakítók kidolgozásán munkálkodnak. A kutatás ütemét azon­ban meg lehetne gyorsítani és ez a Szovjetunió elektrotechnikaipari mi­nisztériumától függ. A nagy kapacitású villamos távveze­ték-hálózatok egyesítése felveti a disz­­pécserizálás problémáját. A diszpécser­nek automata irányítási rendszerrel kell felszerelve lennie. Ennek kidolgo­zása is folyamatban van. Az egységes energiahálózat megteremtése — írja a szerző — nem kisebb feladat, mint az egyes energiaelőállító bázisok létre­hozása. Az elektrifikáció fejlesztése, az energetikai kapacitások növekedése és az elektromos energia iránti szükséglet állandó emelkedése pedig egyenesen szükségessé teszi a közvetítő rendsze­rek technikájának fejlesztését. NAGY JELENTŐSÉGŰ TALÁLMÁNY A TEXTILIPARBAN Tudósítónktól: A libereci Textilgépészeti Kutató Intézet fejlesztői előállították a sza­kadt fonál munkaigényes kézi össze­­kötözését megszüntető automatikus összekötőgépet. A gép segítségével a termelékenység 200 százalékkal növek­szik. A gép gyártó kapacitása már teljesen le van kötve a Szovjetunió és az NDK részére. Igen nagy a kül­földi érdeklődés a licenc megvásárlása iránt. Az első megállapodás máris létrejött az NSZK textiliparával. CSEPPFOLYÓSÍTOTT FÖLDGÁZ MINT FŰTŐANYAG Április óta szolgáltat áramot a joko­­hamai hőerőmű első generátora, amely­nek üzemeltetéséhez kizárólag csepp­folyósított földgázt használnak. A ge­nerátor teljesítménye 350 megawatt és azzal évente 2,1 milliárd kilowattóra áramot kívánnak termelni — jelenti a japán külügyminisztérium tájékoztató szolgálata. Az Egyesült Államokban és Angliá­ban vannak már olyan erőművek, amelyek fűtőanyagként földgázt­­hasz­­nálnak fel. De most első ízben fordul elő a világon, hogy olyan földgázzal fűtenek erőművet, amelyet alacsony hőmérséklet mellett finomítanak és cseppfolyósítanak, majd hosszú szállí­tás után ismét gázneművé alakítanak vissza. Ez az eljárás a maga nemében korszakalkotó, mondja a jelentés. VILÁGGAZDASÁG Szovjet—lengyel energiaszerződés A Szovjetunió 1,5 milliárd kilowatt­óra áramot szállít Lengyelországnak a Moszkvában hétfőn aláírt szerződés ér­telmében — jelenti a TASZSZ. Az idén lejáró előző szerződés alap­ján Lengyelország három és fél év alatt 800 millió kilowattóra áramot importált a Szovjetunióból. A TASZSZ- jelentés ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy az 1966—1970-ig terjedő időszak­ban a Szovjetunió az előzetes becslés szerint négyszer annyi áramot ad át a kelet-európai szocialista országoknak, mint az előző ötéves időszakban. Magyarország, a szovjet energia má­sik nagy átvevője, a jelentés szerint évi 4 milliárd kilowattórára akarja emelni importját. Erre a célra már el is ké­szült a távvezeték Munkács és Göd között. Legalább évi 3 milliárd kilowattóra áramot szándékszik vásárolni a Szov­jetuniótól Bulgária is, amint megépül a Moldovát és Dobrudzsát összekötő távvezeték. Finnország is kap majd a Szovjet­uniótól áramot a Murmanszk melletti energiahálózatból, amely jelenleg Nor­végia egyes részeit látja el árammal. A TASZSZ-jelentés további részleteket erről nem közölt. (Reuter) IPAR ÉS TECHNIKA A földgáz felhasználásának nagy elő­nye, hogy nincs kéntartalma és így nem szennyezi a levegőt kénes égés­termékekkel. A második hasonló teljesítményű ge­nerátor a közeli napokban kezdi meg üzemét, a harmadiknak a beindítására pedig 1973-ban kerül sor. A felhasznált földgázt az alaszkai gázmezőkből nye­rik, a helyszínen cseppfolyósítják és 30 ezer tonnás gázszállító hajókkal hozzák Japánba. RENAULT-AUTÓKAT GYÁRTANAK ALGÉRIÁBAN Az algériai Sonacome állami vál­lalat szerződést kötött a francia Renaulttal, egy gépkocsigyártó üzem felállítására. Az Oran közelében, 700 millió dinár (majdnem 144 millió dol­lár) költséggel épülő üzemben „R—6” típusú személygépkocsikat és teher­autókat állítanak elő. Az irányszám évi 25 000 gépkocsi. Az üzemben mint­egy 3000 algériai munkást alkalmaz­nak. Építését három év alatt fejezik be. A szerződés aláírását a Sonacome több tárgyalása előzte meg a Fiattal, a Mercedes-Benzzel és a Chryslerrel. A tervezet becsült költségeinek egy­­tizedét algériai szakmunkások kikép­zésére fordítják. A Renaultnak már van összeszerelő üzeme Algériában; ebben a gyárban 1968-ban 7500 személygépkocsit és több mint 3000 célgépkocsit állítottak elő. (Reuter)

Next