Világgazdaság, 1970. július (2. évfolyam, 124/369-146/391. szám)

1970-07-15 / 134. (379.) szám

Nyilatkozatok a közös piaci integrációról Még idén dönt a Közös Piac minisz­teri tanácsa a tervbe vett gazdasági és valutaunió első szakaszának részleteiről — jelentette be Wilhelm Haferkamp, a Hatok brüsszeli bizottságának nyu­gatnémet alelnöke. Az 1971-ben kezdődő integrációs fo­lyamat első szakaszában az alelnök véleménye szerint a tagországok között a következő új elemekkel bővül az együttműködés: kötelező jellegű közös gazdaságpolitikai konzultációk lefoly­tatása, a rövid és közép lejáratú hitel­­nyújtási rendszer megszervezése; a kö­zéptávú gazdaságpolitikai célkitűzések együttes irányszámainak kidolgozása, s a költségvetési szándékok és előirány­zatok egyeztetése. Haferkamp a továbbiakban a valuta­­politikai együttműködés legfontosabb feladatának a nemzetközi pénzügyi szervekben való közös fellépést jelölte meg. A közös piaci országoknak egysé­gesen állást kell foglalniuk az egymás közötti devizaügyleteknél megengedett árfolyamingadozások kiszélesítése ellen. Közel sem osztotta ezt az optimizmust a Hatok összehangolt valutapolitikai fellépéséi Barre, a bizottság másik al­elnöke. Szerinte változatlanul megma­radnak a tagországok véleménykülönb­ségei a nemzetközi monetáris rendszer reformját illetően. Annak ellenére, hogy Velencében tartott konferenciájukon megegyeztek, hogy egymás között a valutaárfolyamokat még akkor sem ve­tik alá nagyobb ingadozásoknak, ha az IMF ilyen értelmű döntést hoz, az egyes tagállamok különféleképpen értelmezik a velencei határozatot. Barre a bizottság véleményére hivat­kozott, amikor hangsúlyozta, hogy a közös piaci országoknak egyértelműen el kell utasítaniuk a rugalmasabb árfolya­mokra vonatkozó javaslatot, csak­úgy mint a felvetett csúszóárfolyam-rend­­szert, ami a fokozatos, kisebb jelentő­ségű paritáskiigazításokat jelentené. Az árfolyammódosítások terhét csak egyenlően lehet felosztani a monetáris együttműködésben részt vevő országok között — jelentette ki Barre —, s nem hagyott kétséget afelől, hogy elsősorban az Egyesült Államokra céloz. Szólt az Eurodollár-piacok jellegéről is, s mint mondotta e piacot továbbra is az USA fizetésimérleg-deficitje táplálja. Likvi­ditási alapon számolva e deficit idén 5—6 milliárd dollárra rúghat — jósolta az alelnök. Újabb szovjet—olasz megállapodás A Fiat vállalat újabb négy­­évre szóló műszaki együttműködési egyez­ményt kötött a Szovjetunióval. Az első egyezmény aláírására 1965 jú­liusában került sor. Ez vezetett a togliattigradi autógyár építéséhez és több más szovjet—olasz terv kivitele­zéséhez. Az új egyezmény, amely 1974. augusztus 15-ig marad érvényben, további tudományos és technológiai együttműködést irányoz elő a követ­kező területeken: hajómotorok, gáz­turbinák, ipari járművek motorjai, traktorok, földmozgató és vasúti be­rendezések, valamint bányagépek. A mostani megállapodás az öt év­re szóló szovjet—olasz kereskedelmi egyezmény keretébe illeszkedik. Ennek alapján több olasz társaság keresi az együttműködési lehetőségeket szovjet vállalatokkal. (Reuter) 15 Zűrzavaros állapot keletkezett kedden az angol kikötőkben. A kikötőmun­kások szakszervezete hivatalosan elhalasztotta az általános sztrájkot, mivel a munkáltatók új javaslattal álltak elő. A munkások többsége azonban nem nyugo­dott bele a vezetőség döntésébe, nemhivatalos sztrájkok kezdődtek és délutánra az ország 47 000 kikötőmunkásának túlnyomó többsége abbahagyta a munkát. A bizonytalan sztrájk­helyzet miatti aggodalomhoz újabb gondok csatlakoztak: a kereskedelmi minisztérium jelentése szerint júniusban a brit külkereskedelem mérlege kedvezőtlenebb volt, mint tavaly április óta bármikor. A kikötői zűrzavar és az 51 millió fontos külkereskedelmi deficit híre lenyomta a részvényárfolyamo­kat az értéktőzsdén és megingatta a brit valutát a devizapiacokon. A munkáltatók szervezete hétfőn késő este új javaslatot tett, hogy az utolsó pillanatban elhárítsa a kikötőmunkások kedd reggelre meghirdetett országos ál­talános sztrájkját. Az új javaslatot szer­dán vitatja meg a kikötőmunkások kül­dötteinek gyűlése. A szakszervezet or­szágos vezetői felszólították a tagságot, hogy folytassa a munkát, amíg ez az ülés el nem dönti, hogy elfogadja-e az új javaslatot, vagy újabb időpontot tűz ki az általános sztrájkra. A kikötőmunkások „radikális” cso­portja azonban — mint a Reuter­­iroda jelenti — arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szakszervezet vezetőségének nincs joga elhalasztani a sztrájkot, újabb küldöttgyűlés ha­tározata nélkül. Így kedden reggel a kikötőmunkások fele nemhivatalos sztrájkot kezdett, amely fokozatosan terjedt. Kedden délután egy kivéte­lével a londoni kikötő valamennyi dokkjában megállt a munka. Sztráj­koltak a kikötőmunkások Glasgowban és más kisebb kikötőkben is. Liver­poolban nincs sztrájk, de a kikötő bejáratánál támadt zűrzavarban végül is csak 950 rakodómunkás állt mun­kába a szokásos 7000 helyett. Az or­szág kikötői, amelyekben normális munkanapokon óránként másfél mil­lió font értékű import- és exportárut rakódnak, úgyszólván teljesen meg­bénultak. A munkáltatók új javaslatáról rész­letek egyelőre nem ismeretesek. A Reuter-iroda meg nem erősített érte­sülése szerint 7 százalékos béremelést irányoznak elő. A szakszervezet ere­deti követelésének teljesítése a mun­káltatók szerint több mint 30 száza­lékos béremelésnek felelne meg. A konzervatívpárti kormány, mely­nek ez lesz az első nagy erőpróbája, rendkívüli intézkedéseket készített elő a kikötősztrájk következményeinek elhárítására, többek között felkészült arra, hogy a hadsereget vesse be. A brit kormánynak az a jelentése, hogy az ország külkereskedelmében a júniusi eredmény volt a legrosszabb ta­valy április óta, megrázta az értéktőzs­dét és megingatta a font devizapiaci helyzetét — írja egy másik jelentésé­ben a Reuter-iroda. A kereskedelmi minisztérium adatai szerint a júniusi import 796 millió font volt, megdöntve minden eddigi havi rekordot. A máju­si import revideált értékét 731 millió fontban adja meg a jelentés. Az ex­port 672 millió fontra emelkedett a má­jusi 633 millióról. Az így adódó 124 mil­lió fontos deficitet a láthatatlan bevé­telek 51 millióra csökkentik. A májusi deficit 32 millió font volt. (Az adatok, mint rendesen, ezúttal sem tartalmaz­zák az amerikai katonai repülőgépek beszerzésére fordított összegeket.) . A minisztérium jelentése hozzáteszi, hogy a látható külkereskedelmi deficit havi átlaga a második negyedévben 31 millió fontra emelkedett az előző ne­gyedévi 11 millióról. Mindazonáltal a fizetési mérleg folyó tételeinek egyen­lege még a második negyedévben is ak­tív volt, s az egész első félévet tekint­ve, jelentős aktívumot eredményezett. A minisztériumi jelentés közzététele után az értéktőzsdén az állami kötvé­nyek­­ árfolyama hirtelen visszaesett, az ipari részvények piacán pedig hanyat­ló irányzat váltotta fel az előző napi szilárdságot. A devizapiacon kezdetben emelkedett a font, a kikötőmunkás-sztrájk elha­lasztásának hírére. Később azonban a külkereskedelmi deficit közzététele után 20 ponttal esett. A délutáni órákban egy árnyalattal javult a helyzete. Vég­eredményben a font jegyzése 2,3910— 2,3912 dolláron állapodott meg a nyi­táskor jegyzett 2,3919—2,3921 dollárral szemben. A határidős jegyzés tovább lanyhult. • • // London gondjai: ZŰRZAVAR A KIKÖTŐKBEN, DEFICIT A KÜLKERESKEDELEMBEN T NAPRÓL NAPRA ♦ DERŰLÁTÓBBRA FORDULT AZ OLASZ tőkés körök megítélése a még mindig kormány nélküli ország pénzügyi helyzetéről.­ Olasz­ország hivatalos tartalékai még mindig igen tekintélyesek, meghalad­ják a 4 milliárd dollárt. Mindazonáltal az olasz jegybank elhatározta, hogy jelentős — állítólag 430 millió dolláros — összeget hív le a Nemzetközi Valuta Alaptól. ♦ TÖBB GOND IS SZAKADT EGYSZERRE AZ ÚJ LONDONI kor­mány nyakába: a kikötőmunkások sztrájkja, bár hivatalosan lefúj­ták, gyakorlatilag megkezdődött és megbénította az ország külkeres­kedelmi szállításait. Ugyanakkor a kereskedelmi minisztérium csúcs­­eredménynek számító külkereskedelmi deficitet jelentett be június­ban. A rossz híreket az állami kötvények, az ipari részvények és a font sterling árfolyama is megsínylette. ♦ NIGÉRIA OLAJIPARÁNAK FEJLESZTÉSÉRŐL MAGYARORSZÁG a szakemberképzés támogatása útján vállalhat a leggyorsabban és leghatásosabban szerepet. Magyarország így nemcsak szellemi kapa­citást értékesíthet, hanem jelen lehet a piacon is, mondja a Nigéria helyzetével magyar szempontból foglalkozó cikkünk. ♦ A HOSSZÚ POLGÁRHÁBORÚ PUSZTÍTÁSÁT lassan kiheverő af­­rikai ország helyzetét egy másik cikkünk is elemzi, a­ nigériai kor­­mány egyik tagjának beszámolója alapján. A külföldi fizetési esz­közök hiányán kívül a szakemberek hiányát jelöli meg a felemelke­dés fő akadályának ez az elemzés is. ♦ A MEZŐGAZDASÁGI CIKKEK VILÁGPIACÁN ÉLESEDŐ VER­SENY egyre nagyobb alkalmazkodást követel. A mezőgazdaság gyor­san fejlődő exportjának és a hazai piac ellátásának összefüggéseit elemző cikkünk többek között megemlíti a természeti adottságok a javító beruházásokat és az exportra kerülő termékek felvásárlási árát, mint ahol javítani lehetne. ♦ KÍNA ÉS A TÖKÉSORSZÁGOK KERESKEDELMÉNEK fejlődéséhez nagy mértékben hozzájárult Franciaország. A Sajtószemle rovatunk­ban a kínai—francia kereskedelmi kapcsolatokról közölt cikknek aktualitást ad Bettencourt francia tervezésügyi miniszter jelenlegi pekingi látogatása. Budapestre érkezett az iráni gazdasági miniszter Hushang Ansari gazdasági miniszter vezetésével kedden iráni küldöttség ér­kezett Budapestre, hogy dr. Bíró József külkereskedelmi miniszterrel tárgyalá­sokat folytasson a két ország gazdasá­gi kapcsolatainak bővítéséről. A dele­gáció néhány napos magyarországi tar­tózkodása alatt tárgyal a két ország külkereskedelmi kapcsolatairól, az im­portról, illetve a magyar gépipari ex­port fokozásának lehetőségeiről. NIGÉRIA A GAZDASÁGI STABILITÁS KÜSZÖBÉN Magyar ajánlat a földgáz hasznosítására Nigéria 12 szövetségi államában 55—60 millió lakos él. Az országot a Lagosban székelő központi kormány irányítja, amelynek az ország egy­ségesítése, és a gazdaság erőteljes ex­panziója a fő célkitűzése. Nigéria legnagyobb gazdasági kincse, a fellendülés legfontosabb eszköze az olaj. A nemrég feltárt újabb kutak­kal együtt 1-2 éven belül 50 millió tonnás évi termelésre számítanak. A nagyrészt szárazföldi lelőhelyek kiter­melése azonban már ma is jelentős bevételhez juttatja az afrikai orszá­got (becslések szerint napi 100—200 ezer barrel mennyiségű, igen jó minő­ségű olajat termelnek ki). A leg­nagyobb nyugat-európai és tengeren­túli olajtársaságok — például a Bri­tish Petroleum, a Shell vagy a Gulf — már meglehetősen szilárd pozíció­kat vívtak ki Nigéria olajpiacán s mindent megtesznek, hogy újabb cé­gekkel ne bővülhessen a vevők, illetve feldolgozók köre. (Az újjáépítésről és Nigéria egyéb gazdasági eredményeiről szól cikkünk e számunk 4. oldalán). Amennyire feszített tempóban fo­lyik az olajtermelés felfuttatása, any­­nyira „nagyvonalúan” kezelt a fel­törő földgáz ügye. Még csak el se égetik a kutak üzemeltetői — na­ponta 8—10 millió köbméter gázt engednek a levegőbe. Hasznosítá­sára, feldolgozóipari kooperációs le­hetőségeinek vizsgálatára nemrég ma­gyar olajipari delegáció járt Nigériá­ban. Ajánlata elektromos centrálok és vegyi bázis létesítésére, propán-bután­­kitermelés megindítására irányul. A Kőolaj és Gázipari Vállalat ötfőnyi delegációja egyelőre csak azt vizsgálta, van-e számukra lehetőség, hogyan fogadja a nigériai fél kapcsolatteremtő törekvéseinket. Úgy tűnik, a leggyorsabban és a leg­hatásosabban a szakemberképzésben adott támogatáson keresztül vállalhat szerepet Magyarország a nigériai olaj­ipar fejlesztéséből. Jelenleg ennek megoldására még nem találtak módot Nigériai gazdasági vezetői, jóllehet, ők maguk is azt vallják, hogy néhány ösztöndíjas külföldre küldésének költ­ségei bőségesen meghaladják az egye­temi tanszék alapításához szükséges financiális eszközöket. Létrehozása — amelynek gondolatát örömmel üdvö­zölte a lagosi kormány —, lehetőséget nyújtana arra, hogy a magyar oktató­­személyzeten keresztül szellemi kapa­citást értékesítsünk s ugyanakkor je­len legyünk az olajpiacon is. 1970 áprilisában lépett életbe Nigé­riában a négyéves terv, amely az olaj- és vegyipar fejlesztése mellett a me­zőgazdasági termelés megerősítését is célul tűzte maga elé. (Az olajkitermelés felfutása alatt a gazdaság alapja az évi 10 millió tonnás földidió-termesztés és a kakaó exportja volt.) Ez a két cikk sze­repel a legnagyobb súllyal a magyar— nigériai árucsere-forgalom nigériai ex­portoldalán is: 1969-ben az 50 millió devizaforint értékű magyar importból egyedül a kakaóvásárlás 39 millió de­vizaforinttal részesült. Mellette a földi­dió, az ón és a gumi behozatala volt jelentős. A magyar export 36 millió devizaforint értékű volt az elmúlt év­ben, kétharmadát különböző henge­reltáruk, a fennmaradó részt gyógy­szerek, textíliák, cukor és fémtömeg­cikkek tették ki. Az 1970-es év üzleti eseményei kö­zül három kisipari üzem — esőkabát­készítő, kerámiagyártó és fémnyomó — leszállítása emelkedik ki, nem is annyira a volumen (az üzlet összér­téke mintegy 250 ezer dollár), hanem az exportőr HUNGAROCOOP első jelentkezése miatt. Az 1971-es év tervei között szerepel önálló magyar kiállítás megszervezése Lagosban. A magyar kiállítók ezen szeretnék meg­mutatni, mely területeken képesek leginkább részt vállalni Nigéria gaz­daságfejlesztéséből, milyen reális ko­operációs javaslatokkal kereshetik meg az afrikai partnerországot. Úgy tűnik, elsősorban a gépi berendezések és elektromos felszerelések, valamint a járműipar területén nyílnak majd az együttműködésre kedvező lehetőségek. (Kisebb volumenű üzletet már kötött a MOGÜRT nigériai partnerrel, s je­lenleg is fut egy magyar tenderaján­lat árammérők szállításáról.) A magyar külkereskedelem az áru­csere-forgalomban és a szellemi ex­portban, szakemberküldésben egyaránt érdekelt. A kapcsolatok erősödése, feltehetően, a következő években in­dul meg a korábbinál erőteljesebb mértékben. — pit — DERŰLÁTÁS OLASZ ÜZLETI KÖRÖKBEN - ERŐSÖDÖTT A LÍRA A milánói devizapiacról érkezett je­lentések szerint az azonnali líraárfo­lyam keddre megszilárdult, a határidős líráé pedig még meg is erősödött a dol­lárhoz képest. A részvénypiacokon szinte valamennyi iparág részvényei emelkedtek, megfigyelők szerint — írja a Reuter — a hazai politikai fronton végbement haladás, a líra leértékelé­sének­ egyértelmű elutasítása a vezető miniszterek és bankárok részéről, s a közzétett statisztikai adatok nagyban befolyásolták az üzleti körök hangula­tát. Andreotti kijelölt miniszterelnök kor­mányalakítási kísérletének jegyében kedden fogadta a középbal-koalíció pártjának vezetőit. La Massa, a tőkés érdekek védelmezőjeként ismert re­publikánus párt főtitkára, elismerően nyilatkozott Andreottinak arról a „pozitív válaszáról, amit a gazdasági és pénzügyi problémák megoldására adott”. A republikánusok — jelentette ki a főtitkár — szigorú és fegyelmezett politikai vonalvezetést követelnek a gazdasági nehézségek leküzdésére. Andreotti sikere — vagy sikertelensége — egyébként csak csütörtökre derül ki, amikor jelentést tesz Sár­agat elnöknek eddigi tárgyalásainak eredményeiről. A nyilvánosságra hozott statisztikák meglehetősen ellentmondó képet ad­nak az ország pénzügyi pozíciójáról. Az üzleti körök derűlátását elsősorban az a jelentés idézte elő, hogy az év el­ső felében csökkent a fizetési mérleg deficitje a múlt év hasonló időszakához képest: 560 milliárd líráról 350 mil­l­liárdra. Másrészt az ország hivatalos tartalékai több mint 4,3 milliárd dol­lárt tettek ki május végén, s 5 millió dollárral voltak magasabbak, mint múlt év májusában. De az örömbe né­mi üröm is vegyül. Júniusban a fizeté­si mérleg aktívuma csupán 15 milliárd lírára rúgott, szemben a májusi 215 milliárd lírával. Ezek az adatok a tő­kekiáramlás fokozódására mutatnak — vélik a római megfigyelők —, hiszen májusban (mint arról korábbi szá­munkban beszámoltunk), a kereskedel­mi mérleg 87 milliárd lírás deficittel zárult, de akkor még a tőkeforgalmi tételek bőségesen ellensúlyozták e de­ficitet. Az olasz jegybank bejelentette, hogy lehívja a Nemzetközi Valuta Alapnál igénybe vehető kvótájának egy részét. E döntésére a tőkekiáramlás megaka­dályozása s a líra megvédése indította a bankot. A jegybank a múlt héten a piaci in­tervenciói során napi 40—50 millió dol­lárt költött a líra megvédésére. Kedden azonban drasztikusan csökkentek a jegybank dollár-eladásai, jelentések szerint az 5 millió dollárt sem érték el. Mindez — hangoztatják Rómában — tükrözi az üzleti körök bizakodását az új kormány mielőbbi megalakulásá­ban. Ugyanakkor rámutatnak arra, hogy a líra védelmében — legvégső esetben — további 1,2 milliárd dollár áll a jegybank rendelkezésére a New York-i Federal Reserve Bankkal kö­tött készenléti hitelmegállapodás alap­ján. KÍNAI KÖLCSÖN A TANZAM VASÚTVONALRA Pekingben a Kínai Népköztársaság, a Tanzániai Egyesült Köztársaság és a Zambiai Köztársaság kormánya alá­írta a „Tanzam” vasútvonal közös építéséhez nyújtandó kínai kölcsönről intézkedő egyezményt, továbbá a vasútvonal építését megelőző helyszíni szemléről, az építési tervekről, s az építési tárgyalásokról készült jegyző­könyvet — jelenti az MTI. A Reuter értesülése szerint a hitel összege 400 millió dollár. Kína ezt az összeget kamatmentesen harmincévi visszafizetésre nyújtja. A türelmi idő öt év. A vasút építését, amelyet a Kínai Népköztársaság legnagyobb kül­földi vállalkozásának neveznek, még az idén megkezdik. Kínai szakembe­rek már tanulmányozták a helyszínt, s mérnökök kidolgozták a terveket. Az 1800 km hosszúságú vasútvonal a gazdag zambiai rézmezőket Dar­­es-Salaam kikötőjével köti össze. Ezzel megszünteti a zambiai rézexport függő­ségét. Mint ismeretes, az export eddig Rhodésián, illetve Angolán keresztül jutott a világpiacra. Tanzánia szá­mára pedig lehetővé teszi, hogy ki­aknázza az ország déli területén ta­lálható vasércet és szenet, ami eddig a szállítási lehetőségek hiánya miatt nem volt kifizetődő.

Next