Világgazdaság, 1970. augusztus (2. évfolyam, 147/392-165/410. szám)
1970-08-08 / 152. (397.) szám
„Szerződés az erőszakról való lemondásról és az együttműködésről” Nagy távlatokkal biztató szovjet—nyugatnémet megállapodás A Gromiko és Scheel nyugatnémet külügyminiszter — egyelőre még nem kötelező erejű — kézjegyével ellátott megállapodást nagy jelentőségűnek tekintik és örömmel üdvözlik világszerte, de elsősorban természetesen a két közvetlenül érdekelt államban: a Szovjetunióban és a Német Szövetségi Köztársaságban. A két ország megállapodását rögzítő okmányt — amelynek hivatalos aláírása a legfrissebb hírek szerint már a jövő héten megtörténik — a világsajtó kiemelt helyen és felső fokú jelzők kíséretében hozza olvasóinak tudomására. De leplezetlen elégedettség csendül ki a felelős politikusok mértéktartóbb nyilatkozataiból is. A nyugatnémet külügyminiszter búcsúztatásakor adott nyilatkozatában Gromiko rámutatott: a tárgyalások eredményét mindkét fél pozitívnak minősítheti. „A szovjet kormány meg van győződve arról, hogy ez a megállapodás a két ország közötti együttműködés folytatásának érdekeit szolgálja, hozzájárul az európai enyhüléshez és Európa biztonságához.” Scheel kijelentette: jelentős lépést tettek a bizalmatlanságnak bizalommá, a konfrontációnak kooperációvá változtatása terén. Hazaérkezése után pedig leszögezte, a szerződés fordulópontot jelent Nyugat-Németország és a Szovjetunió kapcsolataiban. Brandt szövetségi kancellár, aki pénteken a kormányszóvivő útján a nyilvánosság tudomására hozta örömét és megelégedését, nagyon érdekes nyilatkozatában kifejtette, hogy a létrejött megállapodást egyfajta keretszerződésnek tekinti, ami lehetővé teszi a szorosabb együttműködést a kultúra és a gazdaság területén. Ebben az összefüggésben utalt arra, hogy kívánatos a két ország közötti kereskedelmi egyezmény tető alá hozása, jelenleg ugyanis nincs érvényes áruforgalmi megállapodás az NSZK és a Szovjetunió között. Az NSZK küldöttségéhez tartozó Wienand képviselő bonni nyilatkozatában ugyancsak a további — távlati együttműködést biztosító — tárgyalások lehetőségére utalt. E megbeszélések vonatkozhatnak a gazdaságpolitikára és az európai biztonságra — mondotta. A Reuter moszkvai tudósítója kommentárjában ugyancsak felveti a nyugatnémet és a szovjet gazdaság közötti kereskedelem és kooperáció továbbfejlődésének lehetőségét. E perspektívákkal kapcsolatban a megfigyelők felhívják a figyelmet arra, hogy a kereskedelem az NSZK és a Szovjetunió között 1964 és 1969 között megkétszereződött. A múlt esztendőben a két ország áruforgalma háború utáni rekordszintet ért el; 12 hónap alatt több mint 27 százalékkal növekedett, és értékben majd 3 milliárd márkát tett ki. Nyugat-Németország — Japánt, Angliát, Finnországot, Olaszországot és Franciaországot megelőzve — az első helyet foglalta el a Szovjetunió nyugati kereskedelmi partnerei között. Vezető helyét az idei első negyedévben is megőrizte. Ebben az időszakban egyébként létrejött a két ország eddigi legnagyobb kereskedelmi megállapodása, amelynek keretében a Szovjetunió nagy méretű acélcsövek fejében földgázzal látja el a Német Szövetségi Köztársaságot. Az ügylet, amely része egy hatalmas arányú európai gazdasági kooperációs tervnek, sok szakértő szerint első fecskének tekinthető a jövőben kialakuló összeurópai kooperációt illetően, és ugyanakkor utalást tartalmaz arra, hogy az NSZK — gazdasági potenciálja, ipari fejlettsége, földrajzi helyzete révén — milyen fontos szerepet tölthet be ebben az együttműködésben. . A politikusok nyilatkozatai, a hírügynökségek jelentései afelől sem hagynak kétséget, hogy a Moszkvában létrejött megállapodás túlmutat a bilaterális kereteken; jelentősége majd oly nagy az egész kontinens, mint a két szerződő fél szempontjából. A brit külügyminisztérium szóvivője figyelemre méltó nyilatkozatában megállapította: a javulást mutató kelet—nyugati kapcsolatok területén ez a legfontosabb fejlemény első lépésnek tekinthető az Európát megosztó súlyos problémák útján. A szerződést a bonni kormány a Németországgal kapcsolatos kelet—nyugati megállapodás-komplexum részének tekinti — hangoztatta a szóvivő. Az UPI moszkvai tudósítója azt állítja, hogy a szerződés megkönnyíti majd a normális kapcsolatok létrehozását Bonn és a kelet-európai országok között. Scheel ugyancsak leszögezte: „Ajtót nyitottunk Kelet felé, szem előtt tartva szövetségünket és barátságunkat a Nyugattal.” A nyugati szövetségre valló utalásnak ebben az összefüggésben konkrét tartalma van; az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország nyilatkozatban fejezte ki támogatását, s a három nyugati hatalom formálisan és írásbelileg is leszögezi hozzájárulását a szerződés megkötéséhez. A nyugatnémet DPA hírügynökség megjegyzi, hogy Németország történetében ez az első eset, amikor a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok rendezése a nyugati hatalmak és az összes nyugati szövetségesek jóváhagyásával és támogatásával történik. Célszerű azonban figyelmeztetni arra: a szerződés még nem lépett életbe. Nem kétséges, hogy vannak erők — méghozzá nem jelentéktelen erők —, amelyek az utolsó pillanatig is megkísérlik annak elgáncsolását. Korántsem bizonyos, hogy — a hivatalos helyeslés ellenére — csakugyan olyan tiszta szívvel örülnek-e Bonn összes szövetségesei a megállapodásnak, ahhoz pedig kétség sem fér, hogy Brandt ellenzéke folytatja a késhegyig menő harcot az enyhülés folyamatának eltorlaszolására. V. J. Megmenthető-e a skandináv gazdasági együttműködés a ből a DPA hírügynökség az öt északi miniszterelnök trondheimi értekezlete után. A csütörtökön megtartott találkozóról szóló hírügynökségi jelentések szerint Borten norvég, Palme svéd, Baunsgaard svéd, Karlalainen finn és Hafstein izlandi miniszterelnök megállapodott abban, hogy szoros kapcsolatban maradnak, miközben Norvégia és Dánia, sőt esetleg Svédország is tárgyalásokat folytat a Közös Piaccal. Igyekeznek megerősíteni a már meglevő északi együttműködést, például az iparcikkek vámmentes forgalma és a közös munkaerő-piac terén. A miniszterelnökök novemberben Koppenhágában újabb ülést tartanak és ezen megvitatják azt a javaslatot, hogy Északi Miniszteri Tanácsot létesítenek. Ennek a tanácsnak a feladatáról további részleteket nem említ az értekezletről kiadott közlemény. A tanácskozás után tartott sajtóértekezleten a miniszterelnökök megerősítették, hogy a NORDEK néven ismert északi gazdasági unió tervét végleg elejtették. A svéd miniszterelnök elmondta, hogy kormánya szeretne Norvégiával és Dániával párhuzamosan tárgyalni a Közös Piaccal konkrét kérdésekről, de nem a csatlakozás feltételeiről. Ebből arra lehet következtetni, hogy Svédország nem törekszik teljes jogú tagságra a nyugat-európai közösségben, hanem valamilyen lazább társulásra gondol. Karlalainen finn miniszterelnök egy kérdésre válaszolva kijelentette, kormánya nem szándékszik tétlenül félrevonulva nézni, hogy mi történik Norvégiával és Dániával a Hajokkal folyó tárgyalásokon, hanem gondos figyelemmel kíséri a tárgyalásokat, különösen pedig azokat az előkészítő megbeszéléseket, amelyeket a Hatok még az idén elkezdenek a semleges országokkal, Svédországgal, Svájccal és Ausztriával. A skandináv államok szeretnének a tervezett északigazdasági unióból anynyit megmenteni, amennyit csak lehet, a kibővített Közös Piac keretein belül is. A Benelux gazdasági unió példáját hozzák fel annak bizonyítására, hogy lehetséges a szorosabb regionális együttműködés a Hatok közösségén belül. Erről értesült tájékozott forrás MÉG KORAI LENNE AZ AMERIKAI FELLENDÜLÉSE VÁRNI Elhamarkodottak a washingtoni gazdaságpolitikai vezetők kijelentései, akik már látni vélik az amerikai gazdaság küszöbönálló erőteljes fellendülésének jeleit — írja legújabb havi gazdasági szemléjében a New York-i First National City Bank. A bank szerint nagyon is valószínű, hogy a harmadik negyedévben is vontatott lesz a gazdasági tevékenység. Ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy a pénzügyi tisztviselők majd túlzottan reagálnak, ha a gazdaság alakulása csalódást okoz és a fellendülés nem következik be a harmadik negyedévben. Pedig, írja, ha az expanziót az eddiginél is jobban ösztönző pénzügyi intézkedésekhez és adópolitikához folyamodnak, annál nehezebb lesz majd 1971-ben az infláció leküzdése. Felfogásuk alátámasztására a bank szakértői kifejtik, hogy a vállalatok eladási forgalma — ha az árak emelkedésének hatásától eltekintünk — a második negyedévben ugyanolyan mértékben csökkent, mint az első negyedévben. A bruttó nemzeti termék hanyatló tendenciájának látszólagos megállása valószínűleg csak a raktári készletek alakulásának trendjeiben bekövetkezett változásnak tulajdonítható. Ha azonban nyilvánosságra kerülnek a hiánytalan júniusi adatok, könnyen lehetséges, hogy kiderül: a bruttó nemzeti termék reálértéke a második negyedévben nem emelkedett, hanem egy árnyalattal tovább csökkent. Annyit elismer a bank jelentése, hogy az Egyesült Államok vállalatainak — eltekintve a bankoktól — sikerült a második negyedévben megállítania a nyereségek csökkenő tendenciáját. A bankjelentés 1400 vállalat adatain alapszik. Az első negyedévben a vállalati nyereségek átlag 8 százalékkal voltak alacsonyabbak, mint egy évvel korábban. A második negyedévben ezt a hátrányt 6 százalékra sikerült csökkenteni. A legjobban szereplő ágazatok: a gépkocsiipar, az elektrotechnika, az elektronika és a színesfém-feldolgozóipar. Az acél- és gépiparban, a gumiiparban, a repülőgépgyártó- és az űrhajózással összefüggő ágazatokban viszont folytatódott a nyereségek hanyatlása. A jelentés végül figyelmeztet arra, hogy valamilyen nagyobb ipari válság, például gépkocsiipari sztrájk egy-kettőre semmivé teheti a nyereségben mutatkozó javulást. A washingtoni munkaügyi minisztérium egyébként közölte, hogy a munkanélküliségben történt meglepő júniusi fordulat (amikor a munkanélküliek aránya 4,7 százalékra esett) nem bizonyult tartósnak. Júliusban a munkanélküliek aránya ismét elérte a májusi 5 százalékot. A kormány azzal számol, hogy a munkanélküliség növekedése az inflációellenes politika következtében még néhány hónapig eltart. (Reuter) JAPÁN ÉS AMERIKAI KÖZREMŰKÖDÉS A KAZANYI VEGYIKOMBINÁTBAN Japán és amerikai társaságok meg-rállapodást kötöttek, amelynek értelmében 26 millió dollár értékű vegyi gyárat exportálnak a Szovjetunióba — jelenti a Reuter. A gyár szállításába a japán Nissyo Iwai, Nitsubishi Heavy Industries és Geon, valamint az amerikai Houdry Chemical and Processing Company kapcsolódik be. Az üzemben évente 90 000 tonna butadiént állítanak majd elő. A gyár része lesz a kazanyi térségben tervezett hatalmas vegyikombinátnak. Az amerikai és japán kormány már jóváhagyta a megállapodást, dollárba kerül. Ezeket a költségeket, ugyanúgy, mint az évi 11 milliárd kilowattórás energiatermelést, a két ország fele-fele arányban osztja meg. A modern hajózási rendszer biztonságos közlekedést tesz lehetővé a Duna szűk vaskapus szakaszán. A dunai áruforgalom így az eddigi 12 millió tonnáról évi 50 millió tonnára emelkedhet. (Tanjug) RIPPON KÖRÚTJA Geoffrey Rippon, Nagy-Britannia közös piaci tárgyalásainak új vezetője nagyszabású útiprogramot dolgozott ki. Útja során a különböző kormányokkal megvitatja az angol csatlakozással felmerülő különleges kereskedelmi problémákat — jelenti jól értesült körökre hivatkozva a Reuter. Szeptemberben Ausztráliába, Új- Zélandba és Hongkongba látogat az angol államférfi. Még a Hatokkal kezdődő újabb tárgyalás-sorozat előtt felkeres néhány közös piaci tagországot, valószínűleg Párizsba, Bonnba és Brüsszelbe látogat el. Az év későbbi felében, vagy jövő év elején a karibtengeri nemzetközösségi országokba repül, s elsősorban a Nagy-Britanniába irányuló cukorexport jövőjéről folytat tárgyalásokat. Rippon részt vesz november elején az EFTA-országok miniszteri tanácsának értekezletén is. ItT NAPRÓL NAPRA ♦ GROMIKO ÉS SCHEEL PARAFÁLTA a szovjet—nyugatnémet megállapodást, amelynek címe — előzetes értesülésünk szerint — „Szerződés az erőszakról való lemondásról és az együttműködésről”. A nagy jelentőségű megállapodás biztató perspektívákat ígér a két ország gazdasági kapcsolatainak továbbfejlesztését illetően és kiinduló pontja lehet az NSZK, valamint a szocialista országok közötti normalizálódásnak, fontos fejezete az európai enyhülésnek. Megjegyzendő azonban, hogy a megállapodás még nem kötelező érvényű, s komoly erők vannak, amelyek elgáncsolásán fáradoznak. ♦ A HELYES PIACPOLITIKA KIALAKÍTÁSÁRÓL és a külkereskedelem iparral való együttműködéséről fejtette ki álláspontját Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese a TECHNOIMPEX vezetői előtt. A vállalat vezérigazgatója elmondotta, hogy az első félévben export-import-forgalmuk 20 százalékkal haladta meg a múlt év első hat hónapjának eredményét. AZ AFRIKAI ORSZÁGOK MÉG MA IS FENNÁLLÓ GAZDASÁGI FÜGGŐSÉGÉT tükrözi külkereskedelmük viszonylag lassú fejlődése és előnytelen szerkezeti összetétele. A kontinensen belüli gazdasági kapcsolatok élénkítésével és a helyi viszonyokat figyelembe vevő beruházásokkal lehet csak elérni, hogy az afrikai országok függősége a fejlett tőkésországokkal szemben meglazuljon — állapítja meg a nyugat-berlini Gazdaságkutató Intézet. ♦ A NYERSANYAGOK ÁRÁNAK HANYATLÓ TENDENCIÁJA váratlan segítséget nyújthat az infláció elleni harcban, ha eddig még nem is hatolt el a fogyasztói árszint befolyásolásáig. A negyedik oldalunkon ismertetett amerikai jelentés cikkről cikkre elemzi a fontosabb árucikkek piacának alakulását. ♦ MÓDOSÍTOTTA GAZDASÁGPOLITIKÁJÁT A NEPÁLI KORMÁNY, a fejlesztést szolgáló tőkeberuházásokat igyekszik ösztönözni és erős védővámfallal veszi körül a belföldi ipart. Sajtószemle rovatunk ismerteti a fejlesztési terveket ebben az országban, amely a VILÁGGAZDASÁG előző számának jelentése szerint most kötött kereskedelmi egyezményt a Szovjetunióval. A lengyel gazdasági reformról immár egy hónapja annak, hogy tíz lengyel gyárban és üzemben kísérletképpen bevezették az anyagi ösztönzés új rendszerét. A rendszer — mint ismeretes — a LEMP KB plénumán hozott határozat értelmében 1971 januárjától, az új ötéves terv kezdetétől lép életbe a lengyel gazdasági élet szocialista szektorának minden területén. A napokban Varsóban két fontos tanácskozásra került sor a lengyel „új mechanizmussal” kapcsolatban. A kormány és a szaktanács gazdasági bizottsága megvitatta: az új anyagi ösztönzési rendszer bevezetésének előkészületeit, és a kísérleti üzemek tapasztalatait. Mindkét helyen megállapították, hogy az első eredmények lényegében kedvezőnek mondhatók. Ami az előkészületeket illeti, majdnem mindenütt működnek már az üzemi bizottságok, amelyek az új ösztönzési rendszer lényegét adó, úgynevezett vállalati részfeladatok kimunkálását végzik el. Feladatuk elsősorban az, hogy az intenzív gazdálkodásra való áttérés alapelemeit, az állóalapok és a munkaerő-tartalékok jobb, hatékonyabb kihasználásának lehetőségeit mérjék fel. Munkájuk fontosságát már az első tapasztalatok is jelzik. Kimutatták, hogy éppen a munkaerő-tartalékokkal való helytelen gazdálkodás a fejlődés egyik fő fékje. (Az üzemi bizottságokban a vállalat vezetőségének képviselői, a pártszervezet és a szakszervezeti bizottság megbízottai kapnak helyet. Mellettük részt vesznek a munkában a tudományos-műszaki és gazdasági egyesületek képviselői is, bár — mint a lengyel sajtó neheztelően hírül adja — meglehetősen kis számban.) A kísérleti üzemek tapasztalatairól mindössze annyit mondtak el az illetékesek, hogy az érintett vállalati kollektívák nagy kedvvel és igyekezettel láttak neki a választott szintetikus mutatók és részfeladatok konkretizálásának. (MTI) A FRANCIA-ALGÉRIAI OLAJVITA HÁTTERE Franciaország és Algéria tárgyalásokat kezd az 1965. évi olaj- és segélyegyezmény módosításáról — közölték tájékozott párizsi körökben. A tárgyalások időpontját még nem jelölték ki, annyi azonban ismeretes, hogy a középpontban az algériai olaj kiaknázása és az ezzel kapcsolatos pénzügyi kérdések állnak — írja a Reuter. A francia—algériai olajtárgyalások két hónappal ezelőtt megszakadtak és ezután Algéria egyoldalúan úgy döntött, hogy 50 százalékkal növeli a francia olajvállalatokra kivetett adót. A francia kormány tekintettel az új tárgyalásokra, valószínűleg nem ragaszkodik ahhoz a tervéhez, hogy az olajvita megoldására döntőbíróság segítségét kérje. Nem csupán olajról, hanem az algériai—francia kapcsolatok egészéről, ezen belül is elsősorban az algériai bor franciaországi eladásáról van szó a Párizs és Algír közötti jelenlegi válságban — állapítja meg több francia lap. A l’Humanité csütörtöki számában rámutat arra, hogy az olaj problémájával együtt az algériaiak nem mulasztják el bortermésük felvásárlásának a kérdéseit is felvetni — írja az MTI párizsi tudósítója. A gyarmati rendszerből Algéria hatalmas szőlőterületeket örökölt, amelyek átállítása más termékek termelésére rendkívül költséges. Algéria viszont ma nem tudja eladni a hatalmas mennyiségű borát, mert a francia kormány megszegte korábbi kötelezettségvállalásait. A Canard Enchainé című szatirikus hetilap is azt hangsúlyozza legújabb számában, hogy nem az olajügy a fő probléma. Algériának ugyanis eladni való olaja van, a francia olajvállalatoknak pedig szükségük van olajra, úgy hogy végül is meg fognak egyezni. Az olajválság azonban egy másik még kényesebb ügyet, a bor problémáját takarja. Rumedien nem tudja eladni az ország hatalmas borkészletét, s nem tudja átalakítani a szőlővidékeket. Franciaország ugyanakkor nagyon kevés bort importál, hogy ne haragítsa meg a dél-franciaországi bortermelőket. Algír viszont az irányban gyakorol nyomást Párizsra, hogy vásárolják fel az algériai bort. Ha nem, akkor ennek az olajvállalatok fizetik meg az árát — írja a lap. A francia kormánynak tehát a francia olajtársaságok és a dél-franciaországi bortermelők érdekei között kell döntenie. A kormány kétségkívül nem sokat fog habozni, nagy mennyiségű algériai bort fog importálni — fejezi be cikkét a lap. ÜZEMBE HELYEZTÉK A VASKAPUI VÍZI ERŐMŰ ELSŐ ÁRAMFEJLESZTŐJÉT Augusztus 6-án, a tervezettnél öt hónappal korábban üzembe helyezték a vaskapui vízi erőmű első gépegységét A jugoszláv és román együttműködéssel már hat éve épülő erőmű első gépcsoportjának próbaüzemelése 1 millió kilowatt elektromos energiát biztosít Belgrádnak és a Djezdapkörnyéki fogyasztóknak. A teljes kiépítés kereken 440 millió