Világgazdaság, 1970. augusztus (2. évfolyam, 147/392-165/410. szám)

1970-08-08 / 152. (397.) szám

„Szerződés az erőszakról való lemondásról és az együttműködésről” Nagy távlatokkal biztató szovjet—nyugatnémet megállapodás A Gromiko és Scheel nyugatnémet külügyminiszter — egyelőre még nem kötelező erejű — kézjegyével ellátott megállapodást nagy jelentőségűnek te­kintik és örömmel üdvözlik világszer­te, de elsősorban természetesen a két közvetlenül érdekelt államban: a Szovjetunióban és a Német Szövet­ségi Köztársaságban. A két ország megállapodását rög­­­­zítő okmányt — amelynek hivatalos aláírása a legfrissebb hírek szerint már a jövő héten megtörténik — a világsajtó kiemelt helyen és felső fokú jelzők kíséretében hozza olvasóinak tudomására. De leplezetlen elégedett­ség csendül ki a felelős politikusok mértéktartóbb nyilatkozataiból is. A nyugatnémet külügyminiszter búcsúz­tatásakor adott nyilatkozatában Gro­miko rámutatott: a tárgyalások ered­ményét mindkét fél pozitívnak minő­sítheti. „A szovjet kormány meg van győződve arról, hogy ez a megálla­podás a két ország közötti együttmű­ködés folytatásának érdekeit szolgálja, hozzájárul az európai enyhüléshez és Európa biztonságához.” Scheel kije­lentette: jelentős lépést tettek a bizal­matlanságnak bizalommá, a konfron­tációnak kooperációvá változtatása te­rén. Hazaérkezése után pedig leszö­gezte, a szerződés fordulópontot jelent Nyugat-Németország és a Szovjetunió kapcsolataiban. Brandt szövetségi kancellár, aki pén­teken a kormányszóvivő útján a nyil­vánosság tudomására hozta örömét és megelégedését, nagyon érdekes nyi­latkozatában kifejtette, hogy a létre­jött megállapodást egyfajta keretszer­ződésnek tekinti, ami lehetővé teszi a szorosabb együttműködést a kultúra és a gazdaság területén. Ebben az összefüggésben utalt arra, hogy kívá­natos a két ország közötti kereskedel­mi egyezmény tető alá hozása, jelen­leg ugyanis nincs érvényes árufor­galmi megállapodás az NSZK és a Szovjetunió között. Az NSZK kül­döttségéhez tartozó Wienand képvi­selő bonni nyilatkozatában ugyancsak a további — távlati együttműködést biztosító — tárgyalások lehetőségére utalt. E megbeszélések vonatkozhat­nak a gazdaságpolitikára és az euró­pai biztonságra — mondotta. A Reuter moszkvai tudósítója kommentárjában ugyancsak felveti a nyugatnémet és a szovjet gazdaság közötti kereskede­lem és kooperáció továbbfejlődésének lehetőségét. E perspektívákkal kapcsolatban a megfigyelők felhívják a figyelmet arra, hogy a kereskedelem az NSZK és a Szovjetunió között 1964 és 1969 között megkétszereződött. A múlt esz­tendőben a két ország áruforgalma háború utáni rekordszintet ért el; 12 hónap alatt több mint 27 százalékkal növekedett, és értékben majd 3 mil­liárd márkát tett ki. Nyugat-Német­ország — Japánt, Angliát, Finnorszá­got, Olaszországot és Franciaországot megelőzve — az első helyet foglalta el a Szovjetunió nyugati kereskedelmi partnerei között. Vezető helyét az idei első negyedévben is megőrizte. Ebben az időszakban egyébként létrejött a két ország eddigi legnagyobb keres­kedelmi megállapodása, amelynek ke­retében a Szovjetunió nagy méretű acélcsövek fejében földgázzal látja el a Német Szövetségi Köztársaságot. Az ügylet, amely része egy hatalmas arányú európai gazdasági kooperációs tervnek, sok szakértő szerint első fecs­kének tekinthető a jövőben kialakuló összeurópai kooperációt illetően, és ugyanakkor utalást tartalmaz arra, hogy az NSZK — gazdasági poten­ciálja, ipari fejlettsége, földrajzi hely­zete révén — milyen fontos szerepet tölthet be ebben az együttműködés­ben. . A politikusok nyilatkozatai, a hír­­ügynökségek jelentései afelől sem hagynak kétséget, hogy a Moszkvában létrejött megállapodás túlmutat a bi­laterális kereteken; jelentősége majd oly nagy az egész kontinens, mint a két szerződő fél szempontjából. A brit külügyminisztérium szóvi­vője figyelemre méltó nyilatkozatában megállapította: a javulást mutató kelet—nyugati kapcsolatok területén ez a legfontosabb fejlemény első lé­pésnek tekinthető az Európát meg­osztó súlyos problémák útján. A szer­ződést a bonni kormány a Németor­szággal kapcsolatos kelet—nyugati megállapodás-komplexum részének te­kinti — hangoztatta a szóvivő. Az UPI moszkvai tudósítója azt állítja, hogy a szerződés megkönnyíti majd a nor­mális kapcsolatok létrehozását Bonn és a kelet-európai országok között. Scheel ugyancsak leszögezte: „Ajtót nyitottunk Kelet felé, szem előtt tart­va szövetségünket és barátságunkat a Nyugattal.” A nyugati szövetségre valló utalásnak ebben az összefüggés­ben konkrét tartalma van; az Egye­sült Államok, Anglia, Franciaország nyilatkozatban fejezte ki támogatását, s a három nyugati hatalom formá­lisan és írásbelileg is leszögezi hozzá­járulását a szerződés megkötéséhez. A nyugatnémet DPA hírügynökség megjegyzi, hogy Németország történe­tében ez az első eset, amikor a Szov­jetunióhoz fűződő kapcsolatok rende­zése a nyugati hatalmak és az összes nyugati szövetségesek jóváhagyásával és támogatásával történik. Célszerű azonban figyelmeztetni ar­ra: a szerződés még nem lépett élet­be. Nem kétséges, hogy vannak erők — méghozzá nem jelentéktelen erők —, amelyek az utolsó pillanatig is megkísérlik annak elgáncsolását. Ko­rántsem bizonyos, hogy — a hivata­los helyeslés ellenére — csakugyan olyan tiszta szívvel örülnek-e Bonn összes szövetségesei a megállapodás­nak, ahhoz pedig kétség sem fér, hogy Brandt ellenzéke folytatja a késhegyig menő harcot az enyhülés folyamatá­nak eltorlaszolására. V. J. Megmenthető-e a skandináv gazdasági együttműködés a­ ből a DPA hírügynökség az öt északi miniszterelnök trondheimi értekezlete után. A csütörtökön megtartott találkozó­ról szóló hírügynökségi jelentések sze­rint Borten norvég, Palme svéd, Bauns­­gaard svéd, Karlalainen finn és Hafstein izlandi miniszterelnök megállapodott abban, hogy szoros kapcsolatban ma­radnak, miközben Norvégia és Dánia, sőt esetleg Svédország is tárgyalásokat folytat a Közös Piaccal. Igyekeznek megerősíteni a már meglevő északi együttműködést, például az iparcikkek vámmentes forgalma és a közös munkaerő-piac terén. A miniszterelnökök novemberben Koppenhágában újabb ülést tartanak és ezen megvitatják azt a javaslatot, hogy Északi Miniszteri Tanácsot léte­sítenek. Ennek a tanácsnak a felada­táról további részleteket nem említ az értekezletről kiadott közlemény. A tanácskozás után tartott sajtóérte­kezleten a miniszterelnökök megerősí­tették, hogy a NORDEK néven ismert északi gazdasági unió tervét végleg el­ejtették. A svéd miniszterelnök el­mondta, hogy kormánya szeretne Nor­végiával és Dániával párhuzamosan tárgyalni a Közös Piaccal konkrét kér­désekről, de nem a csatlakozás felté­teleiről. Ebből arra lehet következ­tetni, hogy Svédország nem törekszik teljes jogú tagságra a nyugat-európai közösségben, hanem valamilyen lazább társulásra gondol. Karlalainen finn miniszterelnök egy kérdésre válaszolva kijelentette, kor­mánya nem szándékszik tétlenül félre­vonulva nézni, hogy mi történik Nor­végiával és Dániával a Hajokkal folyó tárgyalásokon, hanem gondos figyelem­mel kíséri a tárgyalásokat, különösen pedig azokat az előkészítő megbeszé­léseket, amelyeket a Hatok még az idén elkezdenek a semleges országok­kal, Svédországgal, Svájccal és Auszt­riával. A skandináv államok szeretnének a tervezett északi­­gazdasági unióból any­­nyit megmenteni, amennyit csak lehet, a kibővített Közös Piac keretein belül is. A Benelux gazdasági unió példáját hozzák fel annak bizonyítására, hogy lehetséges a szorosabb regionális együttműködés a Hatok közösségén belül. Erről értesült tájékozott forrás­ MÉG KORAI LENNE AZ AMERIKAI FELLENDÜLÉSE VÁRNI Elhamarkodottak a washingtoni gaz­daságpolitikai vezetők kijelentései, akik már látni vélik az amerikai gazdaság küszöbönálló erőteljes fellendülésének jeleit — írja legújabb havi gazdasági szemléjében a New York-i First Natio­nal City Bank. A bank szerint nagyon is valószínű, hogy a harmadik negyedévben is von­tatott lesz a gazdasági tevékenység. Ez­zel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy a pénzügyi tiszt­viselők majd túlzottan reagálnak, ha a gazdaság alakulása csalódást okoz és a fellendülés nem következik be a har­madik negyedévben. Pedig, írja, ha az expanziót az eddiginél is jobban ösz­tönző pénzügyi intézkedésekhez és adó­politikához folyamodnak, annál nehe­zebb lesz majd 1971-ben az infláció le­küzdése. Felfogásuk alátámasztására a bank szakértői kifejtik, hogy a vállalatok el­adási forgalma — ha az árak emelke­désének hatásától eltekintünk — a má­sodik negyedévben ugyanolyan mérték­ben csökkent, mint az első negyedév­ben. A bruttó nemzeti termék ha­nyatló tendenciájának látszólagos meg­állása valószínűleg csak a raktári kész­letek alakulásának trendjeiben bekövet­kezett változásnak tulajdonítható. Ha azonban nyilvánosságra kerülnek a hiánytalan júniusi adatok, könnyen le­hetséges, hogy kiderül: a bruttó nem­zeti termék reálértéke a második ne­gyedévben nem emelkedett, hanem egy árnyalattal tovább csökkent. Annyit elismer a bank jelentése, hogy az Egyesült Államok vállalatainak — eltekintve a bankoktól — sikerült a má­sodik negyedévben megállítania a nye­reségek csökkenő tendenciáját. A bank­jelentés 1400 vállalat adatain alapszik. Az első negyedévben a vállalati nyere­ségek átlag 8 százalékkal voltak ala­csonyabbak, mint egy évvel korábban. A második negyedévben ezt a hátrányt 6 százalékra sikerült csökkenteni. A legjobban szereplő ágazatok: a gép­kocsiipar, az elektrotechnika, az elekt­ronika és a színesfém-feldolgozóipar. Az acél- és gépiparban, a gumiiparban, a repülőgépgyártó- és az űrhajózással összefüggő ágazatokban viszont folyta­tódott a nyereségek hanyatlása. A jelentés végül figyelmeztet arra, hogy valamilyen nagyobb ipari válság, például gépkocsiipari sztrájk egy-kettő­re semmivé teheti a nyereségben mu­tatkozó javulást. A washingtoni munkaügyi miniszté­rium egyébként közölte, hogy a munka­­nélküliségben történt meglepő júniusi fordulat (amikor a munkanélküliek aránya 4,7 százalékra esett) nem bizo­nyult tartósnak. Júliusban a munkanél­küliek aránya ismét elérte a májusi 5 százalékot. A kormány azzal számol, hogy a munkanélküliség növekedése az inflációellenes politika következtében még néhány hónapig eltart. (Reuter) JAPÁN ÉS AMERIKAI KÖZREMŰKÖDÉS A KAZANYI VEGYIKOMBINÁTBAN Japán és amerikai társaságok meg-r­állapodást kötöttek, amelynek értelmé­ben 26 millió dollár értékű vegyi gyá­rat exportálnak a Szovjetunióba — je­lenti a Reuter. A gyár szállításába a japán Nissyo Iwai, Nitsubishi Heavy Industries és Geon, valamint az ame­rikai Houdry Chemical and Processing Company kapcsolódik be. Az üzemben évente 90 000 tonna butadiént állítanak majd elő. A gyár része lesz a kazanyi térségben tervezett hatalmas vegyi­­kombinátnak. Az amerikai és japán kormány már jóváhagyta a megállapo­dást, dollárba kerül. Ezeket a költségeket, ugyanúgy, mint az évi 11 milliárd kilo­wattórás energiatermelést, a két ország fele-fele arányban osztja meg. A mo­dern hajózási rendszer biztonságos közlekedést tesz lehetővé a Duna szűk vaskapus szakaszán. A dunai áru­forgalom így az eddigi 12 millió ton­náról évi 50 millió tonnára emelked­het. (Tanjug) RIPPON KÖRÚTJA Geoffrey Rippon, Nagy-Britannia közös piaci tárgyalásainak új vezető­je nagyszabású útiprogramot dolgozott ki. Útja során a különböző kormá­nyokkal megvitatja az angol csatlako­zással felmerülő különleges kereske­delmi problémákat — jelenti jól érte­sült körökre hivatkozva a Reuter. Szeptemberben Ausztráliába, Új- Zélandba és Hongkongba látogat az angol államférfi. Még a Hatokkal kez­dődő újabb tárgyalás-sorozat előtt fel­keres néhány közös piaci tagországot, valószínűleg Párizsba, Bonnba és Brüsszelbe látogat el. Az év későbbi fel­ében, vagy jövő év elején a karib­­tengeri nemzetközösségi országokba repül, s elsősorban a Nagy-Britanniá­­ba irányuló cukorexport jövőjéről foly­tat tárgyalásokat. Rippon részt vesz november elején az EFTA-országok miniszteri tanácsának értekezletén is. It­T NAPRÓL NAPRA ♦ GROMIKO ÉS SCHEEL PARAFÁLTA a szovjet—nyugatnémet meg­állapodást, amelynek címe — előzetes értesülésünk szerint — „Szer­ződés az erőszakról való lemondásról és az együttműködésről”. A nagy jelentőségű megállapodás biztató perspektívákat ígér a két or­szág gazdasági kapcsolatainak továbbfejlesztését illetően és kiinduló pontja lehet az NSZK, valamint a szocialista országok közötti norma­lizálódásnak, fontos fejezete az európai enyhülésnek. Megjegyzendő azonban, hogy a megállapodás még nem kötelező érvényű, s komoly erők vannak, amelyek elgáncsolásán fáradoznak. ♦ A HELYES PIACPOLITIKA KIALAKÍTÁSÁRÓL és a külkereskede­lem iparral való együttműködéséről fejtette ki álláspontját Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese a TECHNOIMPEX vezetői előtt. A vállalat vezérigazgatója elmondotta, hogy az első fél­évben export-import-forgalmuk 20 százalékkal haladta meg a múlt év első hat hónapjának eredményét.­­ AZ AFRIKAI ORSZÁGOK MÉG MA IS FENNÁLLÓ GAZDASÁGI FÜGGŐSÉGÉT tükrözi külkereskedelmük viszonylag lassú fejlődése és előnytelen szerkezeti összetétele. A kontinensen belüli gazdasági kapcsolatok élénkítésével és a helyi viszonyokat figyelembe vevő be­ruházásokkal lehet csak elérni, hogy az afrikai országok függősége a fejlett tőkésországokkal szemben meglazuljon — állapítja meg a nyugat-berlini Gazdaságkutató Intézet. ♦ A NYERSANYAGOK ÁRÁNAK HANYATLÓ TENDENCIÁJA­ várat­lan segítséget nyújthat az infláció elleni harcban, ha eddig még nem is hatolt el a fogyasztói árszint befolyásolásáig. A negyedik olda­lunkon ismertetett amerikai jelentés cikkről cikkre elemzi a fonto­sabb árucikkek piacának alakulását. ♦ MÓDOSÍTOTTA GAZDASÁGPOLITIKÁJÁT A NEPÁLI KORMÁNY, a fejlesztést szolgáló tőkeberuházásokat igyekszik ösztönözni és erős védővám­fallal veszi körül a belföldi ipart. Sajtószemle rovatunk ismerteti a fejlesztési terveket ebben az országban, amely a VILÁG­GAZDASÁG előző számának jelentése szerint most kötött kereske­delmi egyezményt a Szovjetunióval. A lengyel gazdasági reformról immár egy hónapja annak, hogy tíz lengyel gyárban és üzemben kísérlet­képpen bevezették az anyagi ösztön­zés új rendszerét. A rendszer — mint ismeretes — a LEMP KB plénumán hozott határozat értelmében 1971 ja­nuárjától, az új ötéves terv kezdeté­től lép életbe a lengyel gazdasági élet szocialista szektorának minden terü­letén. A napokban Varsóban két fontos tanácskozásra került sor a lengyel „új mechanizmussal” kapcsolatban. A kor­mány és a szaktanács gazdasági bi­zottsága megvitatta:­­ az új anyagi ösztönzési rendszer bevezetésének előkészületeit, és­­ a kísérleti üzemek tapasztalatait. Mindkét helyen megállapították, hogy az első eredmények lényegében kedvezőnek mondhatók. Ami az előkészületeket illeti, majd­nem mindenütt működnek már az üzemi bizottságok, amelyek az új ösz­tönzési rendszer lényegét adó, úgyne­vezett vállalati részfeladatok kimun­kálását végzik el. Feladatuk elsősor­ban az, hogy az intenzív gazdálkodás­ra való áttérés alapelemeit, az álló­alapok és a munkaerő-tartalékok jobb, hatékonyabb kihasználásának lehető­ségeit mérjék fel. Munkájuk fontossá­gát már az első tapasztalatok is jel­zik. Kimutatták, hogy éppen a munka­erő-tartalékokkal való helytelen gaz­dálkodás a fejlődés egyik fő fékje. (Az üzemi bizottságokban a vállalat vezetőségének képviselői, a pártszer­vezet és a szakszervezeti bizottság megbízottai kapnak helyet. Mellettük részt vesznek a munkában a tudomá­nyos-műszaki és gazdasági egyesü­letek képviselői is, bár — mint a len­gyel sajtó neheztelően hírül adja — meglehetősen kis számban.) A kísérleti üzemek tapasztalatairól mindössze annyit mondtak el az ille­tékesek, hogy az érintett vállalati kol­lektívák nagy kedvvel és igyekezettel láttak neki a választott szintetikus mutatók és részfeladatok konkretizá­lásának. (MTI) A FRAN­­CIA-ALGÉRIAI OLAJVITA HÁTTERE Franciaország és Algéria tárgyaláso­kat kezd az 1965. évi olaj- és segély­egyezmény módosításáról — közölték tájékozott párizsi körökben. A tárgya­lások időpontját még nem jelölték ki, annyi azonban ismeretes, hogy a kö­zéppontban az algériai olaj kiaknázása és az ezzel kapcsolatos pénzügyi kérdé­sek állnak — írja a Reuter. A fran­cia—algériai olajtárgyalások két hónap­pal ezelőtt megszakadtak és ezután Algéria egyoldalúan úgy döntött, hogy 50 százalékkal növeli a francia olajvál­lalatokra kivetett adót. A francia kor­mány tekintettel az új tárgyalásokra, valószínűleg nem ragaszkodik ahhoz a tervéhez, hogy az olajvita megoldására döntőbíróság segítségét kérje. Nem csupán olajról, hanem az algé­riai—francia kapcsolatok egészéről, ezen belül is elsősorban az algériai bor franciaországi eladásáról van szó a Párizs és Algír közötti jelenlegi vál­ságban — állapítja meg több francia lap. A l’Humanité csütörtöki számában rámutat arra, hogy az olaj problémá­jával együtt az algériaiak nem mulaszt­ják el bortermésük felvásárlásának a kérdéseit is felvetni — írja az MTI párizsi tudósítója. A gyarmati rendszer­ből Algéria hatalmas szőlőterületeket örökölt, amelyek átállítása más termé­kek termelésére rendkívül költséges. Algéria viszont ma nem tudja eladni a hatalmas mennyiségű borát, mert a francia kormány megszegte korábbi kö­telezettségvállalásait. A Canard Enchainé című szatirikus hetilap is azt hangsúlyozza legújabb számában, hogy nem az olajügy a fő probléma. Algériának ugyanis eladni való olaja van, a francia olajvállala­toknak pedig szükségük van olajra, úgy hogy végül is meg fognak egyezni. Az olajválság azonban egy másik még kényesebb ügyet, a bor problémáját takarja. Rumedien nem tudja eladni az ország hatalmas borkészletét, s nem tudja átalakítani a szőlővidékeket. Franciaország ugyanakkor nagyon ke­vés bort importál, hogy ne haragítsa meg a dél-franciaországi bortermelő­ket. Algír viszont az irányban gyako­rol nyomást Párizsra, hogy vásárolják fel az algériai bort. Ha nem, akkor ennek az olajvállalatok fizetik meg az árát — írja a lap. A francia kormány­nak tehát a francia olajtársaságok és a dél-franciaországi bortermelők érde­kei között kell döntenie. A kormány kétségkívül nem sokat fog habozni, nagy mennyiségű algériai bort fog im­portálni — fejezi be cikkét a lap. ÜZEMBE HELYEZTÉK A VASKAPUI VÍZI ERŐMŰ ELSŐ ÁRAMFEJLESZTŐJÉT Augusztus 6-án, a tervezettnél öt hó­nappal korábban üzembe helyezték a vaskapui vízi erőmű első gépegységét A jugoszláv és román együttműködés­sel már hat éve épülő erőmű első gép­csoportjának próbaüzemelése 1 millió kilowatt elektromos energiát biztosít Belgrádnak és a Djezdap­­környéki fogyasztóknak. A teljes kiépítés kereken 440 millió

Next