Világgazdaság, 1971. január (3. évfolyam, 1/496-20/515. szám)

1971-01-13 / 7. (502.) szám

W ( 1971. JANUÁR 13. A DECEMBERI PLÉNUM HATÁROZATAI ALAPJÁN Befejeződött a lengyel közgazdászkongresszus Varsóban befejezte tanácskozásait a Lengyel Közgazdászok Szövetségének országos kongresszusa. A tárgyaláso­kon — mint erről a VILÁGGAZDA­SÁG január 8-i számában hírt adtunk — 800 szakember vett részt. A csütör­tökön megkezdődött vitát pénteken szakbizottságokban folytatták, majd plenáris ülés foglalkozott a lengyel gazdasági élet és gazdaságpolitika idő­szerű kérdéseivel. A felszólalások egy részét írásban terjesztették elő, így a kongresszus a tervezett három nap he­lyett csak két napig tartott. A felszóla­lások és viták anyagát különbizottság foglalja majd össze, s a párt- és álla­mi vezetés elé terjeszti. Az összefoglaló jelentést a sajtóban is közzéteszik. A tanácskozáson, szereplő kérdések egyes részletei azonban már ismertté váltak. A legélénkebb, legmélyebbre ható vita — mint várható volt — Pajeszka professzor, az Állami Terv­bizottság első elnökhelyettesének be­számolója után bontakozott ki. A re­ferátum címe A lengyel szocialista gaz­dasági rendszer működése és tökélete­sítésének folyamata volt. A lefolytatott eszmecsere alátámasztja, hogy a köz­gazdászok a célkitűzéseknek megfele­lően megpróbálnak választ adni arra, hogyan lehetne felszámolni a jelenlegi gazdasági nehézségeket, és egyúttal felvázolni a kialakítandó hosszú távú gazdaságpolitikát. A kongresszus határozata ezzel kap­csolatban megállapítja, hogy a Len­gyel Egyesült Munkáspárt 1968 no­vemberi V. kongresszusán elfogadott szelektív gazdaságpolitika helyes és to­vább kell folytatni. „A LEMP KB de­cember 20-i plénumának eredménye­ként kezdeményezett változások kiin­dulópontul szolgálnak a gazdasági és társadalompolitikában végrehajtandó pozitív változásokhoz. Ezeket a válto­zásokat a közgazdászok kongresszusa maradéktalanul támogatja” — mondja a határozat. A közgazdászkongresszus iránt igen nagy nemzetközi érdeklődés nyilvánult meg. Szakemberekkel képviseltette ma­gát Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlá­via, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió. Részletes tudósítás­ban foglalkozik a tanácskozással több hírügynökség. Az APA jelentése a kongresszust a közgazdászok szejmjé-­­ nek nevezi, amelyet a mérnökök és más műszaki szakemberek kongresszu­sának kell követnie. Nemcsak a közgazdászkongresszuson vették nagyító alá a múlt havi esemé­nyeket és a jelenlegi gazdasági hely­zetet. A múlt héten minden vajdaság­ban aktívaértekezletet tartottak, sok száz járási, városi, kerületi és nagy­üzemi pártbizottság bővített ülésen elemezte a történteket. Mindenütt átfogó, őszinte vita bonta­kozott ki a decemberi munkásmegmoz­dulások okairól, az ország helyzetéről, a soron levő feladatokról. A felszólalók a többi között határozottan kifejtették nézetüket, hogy a régi pártvezetés te­vékenységében nem érvényesültek a lenini normák, ami a párt tömegkap­csolatainak meggyengüléséhez vezetett. Ez volt a megmozdulások egyik fő oka. A rzeszowi vajdasági pártbizottság ak­tívaértekezletén Josef Tejchma, a LEMP politikai bizottságának tagja is felszó­lalt és többek között hangsúlyozta, hogy a válságjelek már a decemberi munkás­megmozdulások előtt is jelentkeztek. Ezek közé tartoztak a gazdasági és piaci nehézségek, valamint az is, hogy a világos és bizakodó távlatok, tervek hiánya miatt nem sikerült az egész társadalom alkotóenergiáját mozgósí­tani. „A feladatok egyre nehezebbé vál­tak, az embereket pedig egyre jobban megbénította az, hogy a határozatokat az ő részvételük nélkül hozták meg” — mondotta Jozef Tejchma. Több vajdasági értekezleten bírálták a szakszervezetek munkáját. Az a vé­lemény alakult ki, hogy a szakszerve­zetek tevékenysége elbürokratizálódott, nem képviselte a dolgozók érdekeit. A varsói vajdasági pártértekezleten hang­súlyozták, hogy a pártvezetőségnek a jövőben következetesen biztosítania kell a munkásosztály és az egész nép objektív és teljes tájékoztatását. A pártaktíva-értekezletek szervesen hozzátartoztak a LEMP KB közelgő bővített teljes ülésének előkészítéséhez. A Központi Bizottság plénumán ismer­tetik a pártaktíva állásfoglalásait, és ezek a KB határozatában is tükröződ­nek majd. A LEMP KB soron követ­kező VIII. plénuma végleges értékelést ad majd a decemberi lengyelországi politikai és társadalmi válság okairól, meghatározza a párt új gazdaságpoli­tikáját és legfontosabb feladatait. • Varsóban aláírták Franciaország és Lengyelország 1971. évi árucsere-for­galmi, gazdasági és ipari együttműkö­dési jegyzőkönyvi megállapodását. Az egyezmény előirányozza a Franciaor­szágba irányuló lengyel export továb­bi liberalizálását és jelentősen növek­szik az olyan termékek cseréje is, amelyekre eddig mennyiségi korlátozás volt érvényben.­­ A CIPEC-nek, a rézexportáló orszá­gok (Peru, Chile, Zambia és Kinshasa- Kongó) kormányközi szervezetének végrehajtó bizottsága szerdán tartja szokásos havi megbeszélését Párizsban. A CIPEC-től származó múlt heti tá­jékoztatás szerint a négy állam már kidolgozta terveit a rézárak hanyatlá­sának megakadályozására. A rézszak­ma azonban szkeptikusan fogadta ezt a hírt és kételkedik abban is, hogy vajon a CIPEC egyáltalán képes-e a rézárak fenntartására.­­ Olaszország 20 millió dolláros köl­csönt folyósít az Egyesült Arab Köz­társaságnak az idén, csakúgy, mint 1969-ben. A megállapodás szerint az EAK a kölcsönt három év alatt fizeti vissza. Olaszország három évre szóló áruhitelt is nyújtott Egyiptomnak 5,7 millió dollár értékű műtrágya vásárlá­sára. 4 A második televíziós műsor Jugo­szláviában 1980-ig megindul — jelentet­ték be a belgrádi parlamentben. Az el­fogadott törvényjavaslat mintegy 380 millió dinárt irányoz elő az új hálózat megteremtésére. 4 Az olasz egészségügyi minisztérium megtiltotta baromfi és tojás importját Hollandiából, és ugyanakkor feloldotta a tilalmat a Skóciából és Észak-Íror­­szágból származó baromfi, illetve tojás bevitelére. A holland import letiltását az országban elterjedt baromfirésszel indokolták. A Nagy-Britannia más ré­szeiből származó importra is ezért tart­ják fenn továbbra is a tilalmat. 4 Jugoszláv geológusok a Vajdaság­ban nagyobb kőolaj-lelőhelyre bukkan­tak. Az új lelőhely a jugoszláv—román határ közelében fekszik. 4 A holland kormány határozatot ho­zott, amely kötelezi az olajfinomítókat és olajimportőröket, hogy az ország 65 napi szükségletének megfelelő készlete­ket tartsanak különböző olajtermékek­ből. A törvény a közös piaci országok együttesen elhatározott programjának része és felváltja az eddigi hallgatólagos megegyezést a kormány és a finomítók között.. 4 Izrael idén több kereskedelmi kül­döttséget indít távol-keleti, afrikai, európai és amerikai országokba, hogy áruinak új piacokat keressen. Az Európába látogató delegáció a tervek szerint Törökországba, Jugoszláviába, Görögországba, Nagy-Britanniába és az NSZK-ba utazik majd. a WS JELENTI 4 Japánban vízre bocsátották a világ legnagyobb cseppfolyósított gázt szállító hajóját. A 41250 tonna űrtartalmú World Bridgestone-t, a Kawasaki Heavy Industries cég gyártotta, hosszúsága 210, szélessége 32 méter, legnagyobb sebes­sége 15 csomó. 4 Dánia külkereskedelmi mérlegének deficitje 1970 novemberében 814 millió korona volt. Ez 339 millió koronával több, mint az 1969 novemberi adat. Az ország kereskedelmi mérlegének defi­citje a tavalyi év tizenegy hónapjában így 6,83 milliárd koronára emelkedett, amely 508 millió koronával magasabb, mint 1969 azonos időszakában volt. 4 A befagyott Amúr folyón áthaladt az idei tél első vasúti szerelvénye. Min­den évben síneket fektetnek le a be­fagyott folyón, hogy a hosszú és kemény tél idején is folytatódjék az áruszállítás a két part között. 4 Hardin amerikai földművelésügyi miniszter a közeljövőben megbeszélés­re hívja össze az Egyesült Államok legnagyobb gabonaexportáló cégeinek vezetőit, hogy megvitassa velük, mi­lyen lépéseket kell tenni, ha a Közös Piac és Anglia politikája veszélyezteti az amerikai mezőgazdasági cikkek, kü­lönösen a gabona kivitelét. A Ceylon 1971-ben 200 000­ tonna rizst vásárol Kínától 41 000 tonna gumi elle­nében, az évenként megújított áru­csere-egyezmény keretében — közölte a colombói kereskedelmi minisztérium. A rizs ára tonnánként 35 font sterling lesz. A szerződés aláírására érkező kí­nai kereskedelmi delegációt január 14-én várják Colombóba.­­ A belga fémipari munkások 3 szá­zalékos órabéremelést harcoltak ki, amely visszamenőleges hatállyal ez év január 1-től érvényes. A 350 ezer mun­kást tömörítő fémipari szakszervezet egy évre szóló megállapodást kötött a munkáltatókkal, és e megállapodás ér­telmében emelték a munkások bérét.­­ Két japán cég, a Nippon Kokan Kais­­ha és a C. Itoh and Co. Ltd. megegye­zett a görög Papas tőkecsoporttal, hogy Görögországban hatalmas acélhenger­­művet épít. A gyár összköltsége mint­egy 200 millió dollár lesz. A Papas­­csoport a hengermű mellett egy komp­lex vas- és acélgyártó üzemet is akar építeni a japán cégekkel együttmű­ködve.­­ A Világbank 1970. december 31-i hatállyal 27 milliárd dollárra emelte eddigi 24 milliárd dolláros alaptőké­jét. Az emelést a 75 tagország pénzügyi hozzájárulásának növekedése tette le­hetővé. 4 Új biztonsági előírást jelentett be az amerikai kormány: 1972. szeptem­ber 1-től az autók belseje csak olyan anyagokból készülhet, amelyek nem égnek gyorsabban a percenkénti 10 centiméternél. Jugoszlávia és a Közös Piac Belgrádban — mint röviden már je­lentettük —, befejeződött Jugoszlávia és a Közös Piac vegyes bizottságának ülésszaka. Az ülés napirendjén a nyolc hónap­pal ezelőtt aláírt külkereskedelmi egyezmény szerepelt. A felek megálla­pították, hogy az egyezmény jó alapot nyújt a kereskedelmi és gazdasági együttműködés fejlesztésére. Az áru­csere-forgalom az elmúlt évben jelen­tősen nőtt, de emelkedett a jugoszláv külkereskedelmi deficit is és ezt az áruforgalmon kívüli fizetések csak kis mértékben ellensúlyozták. Megállapítást nyert, hogy a deficit csökkentését az árucsere-forgalom növelésével lehet elősegíteni, de ezen belül is elsősorban a jugoszláv mezőgazdasági exportot kell fokozni. A vegyes bizottság azon az állásponton van — írja tudósítónk és a DPA jelentése —, hogy a közös piaci tagországok cégei és a jugoszláv vállalatok közötti ipari együttműködés elősegítheti a jugoszláv külkereskedel­mi deficit csökkentését. A tárgyalások során megállapították, hogy az UNC­TAD irányelvei alapján a preferenciák általános rendszerét Jugoszlávia irá­nyában is alkalmazzák. Ennek ugyan­csak a jugoszláv külkereskedelmi de­ficit csökkenésére kell vezetnie. A Fertő tó rendezéséről Az osztrák Neusiedlersee-Planungs­­gesellschaft (a Fertő tó tervező vállalat) legutóbbi közgyűlésén olyan határozat született, hogy a 8 éve működő vállalat tevékenységét 1971. december 31-ig meghosszabbí­t­j­a. A vállalatot azért hozták létre, hogy kezdeményezze, támogassa és irányítsa a Fertő tó hasznosítását célzó alapvető tudományos kutatásokat. Különösen a tó sajátosságának és természetességének megőrzését tartja szem előtt. A legfon­tosabb feladatok közé tartozott a tóba torkolló patakok és folyók pontos fel­­térképezése, a víz mennyiségének, áramlásának megállapítása. A patakok és folyók kérdése különö­sen időszerűvé vált, mivel a kiszáradás komoly veszélyként fenyegetett. A víz­szintet 1965-ben az osztrák—magyar zsilipszabályozással sikerült stabilizálni. Még az idén tavasszal elkészül az a terv, amely a Lajta vizének a Fertő tóba vezetését irányozza elő. A tervező vállalat további legfontosabb feladat­köre volt a tó környéki ásványi gyógy­források feltárása. Ezzel kapcsolatban tervek készültek a források hasznosítá­sáról és olyan elképzelés is született, hogy gyógycentrumot létesítenek. A tervező vállalat felkérésére az osztrák területtervezési intézet három tanulmányt készített a Fertő tó rende­zésével kapcsolatban: „Általános közle­kedés-tervezés”, „A Fertő tó idegenfor­galmi tervezése” és „A gazdaság, a tele­pülés, a közlekedés, a természetvéde­lem, a szövetségi hadsereg területi igé­nyei”. E három tanulmány, valamint az elmúlt években készült mintegy 70 szakvélemény elkészülte után — véli az APA hírügynökség — osztrák részről befejezettnek tekinthető a Fertő tó gaz­dasági feltérképezése. Színes televízió Bulgáriában Még ebben az évben megkezdődnek a színes televízió kísérleti adásai Bulgáriában. Az 1971-re vonatkozó szovjet—bolgár tudományos-műszaki együttműködési megállapodás többek között előirányozza a színes kísérleti adások megkezdését. Az együttműkö­désről szóló jegyzőkönyvet a két or­szág kormányának képviselői a napok­ban írták alá. (MTI) Helyreigazítás A VILÁGGAZDASÁG január 12-i szá­mának 2. oldalán Megkezdte tevékeny­ségét a KGST nemzetközi beruházási bankja címmel megjelent tudósítás utolsó előtti bekezdése helyesen a kö­vetkezőképpen olvasandó: A bank lehetőséget biztosít a tagjai közé nem tartozó országoknak is hitel felvételére — ez esetben a kommen­tátor Romániával, Jugoszláviával, Ku­bával, esetleg az „el nem kötelezett világgal” számol. VILÁGGAZDASÁG A tőkés gazdaság 1970-ben A NOVOJE VREMJA ELEMZÉSE Sumilin szovjet közgazdász a Novoje Vremja legújabb számában átfogó hely­zetjelentést közöl a tőkés gazdaságról. Rámutat: a vezető kapitalista országok számára az 1970-es esztendő sok tekin­tetben kedvezőtlen volt. Szinte vala­mennyi vezető tőkésországban lassult az expanzió. Az ipari termelés abszolút növekedése sokkal kisebb volt, mint 1969- ben. A jelek arra mutatnak, hogy nem csupán az Egyesült Államok, ha­nem más tőkésországok is olyan sza­kaszba jutottak, amelyet a gazdasági nehézségek gyors fokozódása jellemez. A tavalyi esztendőre — húzza alá Su­­milin tanulmánya — jellemző volt az imperialista országok egyenlőtlen gaz­dasági fejlődése is. Az Egyesült Álla­mok részesedése a kapitalista világ ter­meléséből az 1969-es 43,4 százalékról 1970- ben 41,3 százalékra csökkent. Ez természetesen nem csupán az amerikai gazdaság helyzetével magyarázható, ha­nem azzal is, hogy megnövekedett a fő tőkés versenytársak, az NSZK, Japán, Anglia, Franciaország és Olaszország gazdasági potenciálja. A továbbiakban Sumilin egyenként elemzi a vezető tőkésországok helyzetét. Mint kiemeli: a tőkés világ vezető or­szágában, az Egyesült Államokban már másfél éve megfigyelhető az ipari ter­melés visszaesése. A feldolgozóiparban 1970 végén a termelési kapacitás ki­használása 76 százalékos. Ez a legala­csonyabb szint az utóbbi tíz esztendő folyamán. A termelés hanyatlása kiterjedt az összes ipari ágazatokra. Az Egyesült Ál­lamok 1969-ben 128 millió tonna acélt gyártott. A tavalyi teljesítmény 120 mil­lió tonna. A legfontosabb ágazatok közé számító gépkocsigyártás termelése 9 százalékkal csökkent. Ennek megfele­lően esett vissza a kapcsolódó ágazatok termelése is. Az amerikai ipari termelés 1970-ben az előző évhez képest 2 százalékkal csökkent, s 1958 óta első ízben fordult elő ilyen abszolút mértékű csökkenés. 1970-ben 8940 cég jelentett csődöt. Ez is a rekordszám. Az amerikai gazdaság válságos hely­zetét szemléltetően mutatja a munka­­nélküliség gyors növekedése. A munka­­nélküliek száma 1970 végére elérte a 4,6 milliót. Ez a szám az ország egész mun­kaerejének 5,8 százalékát jelenti. Az Egyesült Államok jelenlegi gazda­sági helyzetének szembeszökő sajátos­ságát alkotja az inflációs folyamatok alakulása. Az ipari termelés visszaesése rendszerint áreséssel jár. Az Egyesült Államokban azonban most ellentétes folyamat játszódik le. Míg 1957 és 1967 között az árak évi átlagban 1,7 száza­lékkal emelkedtek, az 1968—1970-es idő­szakban az áremelkedés 6 százalékos volt. Az infláció fő okozója a gigászi méretű katonai költségvetés. Az amerikai gazdaságban végbemenő folyamatok kihatnak a többi tőkés­országra is. Míg 1969-ben az iparilag fejlett tőkésországok többségében (Ang­lia kivételével) viszonylag magas volt a növekedési ütem, 1970 derekától fogva már megfigyelhető a gazdasági fejlő­dés lelassulása. „Az Egyesült Államok gazdaságát átfogó visszaesés nemzet­közi méreteket öltött” — idézi Sumilin a Wall Street Journal-t. Az üzleti tevékenység lanyhulásának legszembetűnőbb jelei az NSZK-ban mutatkoznak. Ez kifejezésre jut az ipari termelés növekedési ütemének fokoza­tos lassulásában, a tőkeberuházási prog­ram felülvizsgálatában (egy év alatt 20 százalékkal csökkentek a beruházá­sok), az építőipari megrendelések szá­mának apadásában. A vaskohászatban a megrendelések mintegy 25 százalék­kal estek vissza, az acélgyártás pedig mindössze 1 millió tonnával növeke­dett, holott 1969-ben a növekedés 4 mil­lió tonna volt. Lelassul az NSZK gép­kocsi- és vegyiparának növekedési üteme. Jóllehet Japán a tőkésországok között­­a termelés növekedésének üteme tekin­tetében az élen járt a múlt év folya­mán, ebben az országban is észlelhetők a gazdasági fejlődés lelassulásának je­lei. 1970 végére megnőttek a raktári készletek, érezhetően csökkent az acél­gyártás, a gépkocsik és a tartós fo­gyasztási cikkek előállításának növeke­dési üteme. Sumisin aláhúzza azt a tényt, hogy Japán 1970-ben szorosan felzárkózott az NSZK mellé az ipari termelés volu­menének tekintetében és jelenleg a harmadik helyet foglalja el a tőkés világban. (Az NSZK részaránya a ka­pitalista világ termelésében 9,7 száza­lék, Japáné 9,6 százalék.) A szovjet közgazdász utal arra, hogy egyes gaz­dasági szakemberek véleménye szerint Japán már két évvel ezelőtt elfoglalta a második helyet. Ezeknek a számítá­soknak alapja az, hogy Japánban az utóbbi időszakban sokkal gyorsabb ár­emelkedés volt, mint az NSZK-ban, s így került sor a két ország termelési méreteinek tényleges viszonyát némi­leg eltorzító következtetésre. Angliában az ipari termelés már 1969 óta pang. Egész sor iparágban, így a szénbányászatban és a textilipar­ban a termelés folyamatosan csökken, ami vállalatok bezárásához és munkás­elbocsátásokhoz vezet. A munkanélkü­liség az egész háború utáni időszak re­kordszintjét érte el: 1970 végén 660 ezer munkanélkülit tartottak nyilván. Ez az egész kereső lakosság 2,7 száza­léka. A kormánynak minden erőfeszí­tése ellenére nem sikerült az exportot növelnie, ezzel szemben véghezvitte az árak emelését. Más tőkésországokhoz képest Fran­ciaország gazdasága 1970-ben valami­vel jobb helyzetben volt. Kedvező ha­tást gyakorolt a frank 1969-ben vég­rehajtott leértékelése, továbbá egész sor állammonopolista szabályozó intéz­kedés. Megerősödött a frank helyzete, sikeresen növekszik a kivitel, javul a kereskedelmi, a pénzügyi és a fizetési mérleg. Ugyanakkor sok gazdasági probléma megoldatlan. Sumilin közé­jük sorolja a munkanélküliség növe­kedésének veszélyét, és a fogyasztói kereslet csökkenését. Olaszország ugyancsak állami sza­bályozó intézkedésekkel igyekszik meg­oldani gazdasági problémáit: a ter­melés növekedésének 1970 első felé­ben mutatkozó alacsony ütemét, a kereskedelmi mérleg deficitjét. A líra ingatag helyzete arra kényszerítette az olasz kormányt, hogy korlátozza a nem produktív keresletet, ösztönözze a tő­keberuházást, és javítsa a fizetési mérleget. A szovjet közgazdász rámutat: egé­szében véve a közös piaci országok termelési növekedésének üteme tavaly 1969-hez képest csökkent, és ez az irányzat tartós jellegű. Nyugati prog­nózisok szerint a Hatok ipari termelése 1971-ben 4,5 százalékkal növekszik az 1970. évi 6 százalékkal szemben. Ezek a prognózisok semmiféle reményt nem táplálnak arra vonatkozóan, hogy meg lehetne állítani az egész tőkés világot felölelő inflációt. Ennek az inflációs folyamatnak a jel­legzetességét Sumilin abban látja, hogy rendkívül gyorsan terjed és tartósnak ígérkezik. Az árak Angliában 1970-ben 7 százalékkal, Belgiumban, Francia­­országban és Japánban 6, az NSZK-ban 4, Svédországban és Dániában 7—8 szá­zalékkal emelkedtek. A tőkés világ ter­mészetesen látott már ennél sokkal na­gyobb méretű inflációt is, de arra há­ború után, a nemzetgazdaság szétzilált­­sága idején került sor. Az infláció je­lenlegi „lendülete” újabb megrázkódta­tásokkal fenyegeti a tőkés világot. Az uralkodó osztályoknak az a kísér­lete, hogy a gazdasági nehézségeket a dolgozók vállára rakják, az osztályharc nagyarányú kibontakozásához vezetett. Az Egyesült Államokban tavaly 3,5 millió munkás és alkalmazott sztrájkolt, Angliában a sztrájkolók száma az 1926. évi általános sztrájk óta rekordszintet ért el. A tőkésországokban több mint 65 millió dolgozó vett részt sztrájkok­ban. Sumilin külön foglalkozik azzal, hogy a vezető tőkésországok kedvezőtlen gaz­dasági helyzete negatívan hatott a „har­madik világ” államaira is. Ennek kapcsán két mozzanatot emel ki: 1. A fejlődő országokba szállított iparcikkek árának emelése, a nyers­anyagvásárlások csökkenése a terme­lési ütem lanyhulása miatt gyakorla­tilag semmivé tette azokat a vám­­engedményeket, amelyeket a fejlődő országok korábban értek el a fejlett tőkésországokkal folytatott kereskedel­mükben. 2. A monopóliumok rablásszerű te­vékenysége, a tőkés „segítség” ala­csony hatásfoka, és a nem egyenjogú kereskedelem folytán nem szűkült a fejlettségi színvonalban mutatkozó rés. A „harmadik világ” részesedése a vi­lág ipari termelésében 20 év óta gya­korlatilag nem változott. Sumilin körképét befejezve, arra a megállapításra jut, hogy az idei esztendő a tőkés gazdaság számára még az eddigieknél is feszültebb lesz. .A prognózisok borúlátását — húzza alá — alapvetően az indokolja, hogy a tőkés gazdaság betegségei — az ipa­ri termelés pangása, a növekvő mun­kanélküliség, az infláció — súlyosbod­nak, s az uralkodó osztály nincs bir­tokában a gyógyítás eszközeinek. Inflációellenes költségvetés Svédországban A svéd kormány a parlament elé ter­jesztette az 1972. június 30-val végződő pénzügyi évre vonatkozó költségvetést. A kormány megpróbálja mind a ma­gán-, mind a közületi szektor fogyasz­tását korlátozni az ipari expanzió egy­idejű ösztönzésével. Straeng pénzügyminiszter a költség­­vetés beterjesztésekor azt mondta, hogy a kormány folytatja az infláció elleni harcot, amelyet a múlt évben teljes árbefagyasztással és hitelmegszorítá­sokkal kezdett. A leglényegesebb fel­adat az ország fizetési mérlegének ja­vítása a következő évben, mert a va­lutatartalékok csökkentek és mind a kereskedelmi, mind a turistaforgalom deficites volt. Az előirányzat szerint az állami kiadások 8 százalékkal, 51,5 milliárd koronára emelkednek. A be­vételeknek ennél gyorsabb, 10 száza­lékos növekedést terveznek, amelyek így 51,7 milliárd koronára rúgnak. Az ipari expanziót elősegítő intézke­dések sorában a legfontosabb: adóked­vezményt nyújtanak gépek vásárlása­kor és könnyítik a hitelfeltételeket is. Straeng becslése szerint e könnyítések az ipari beruházások 12 százalékos nö­vekedését teszik lehetővé a következő pénzügyi évben. Az export 8,5 százalékos és az import 4 százalékos emelkedésére számítanak. Ha ez megvalósul, akkor a külkeres­kedelmi mérleg egyensúlyba kerül. A bruttó nemzeti termék előreláthatólag 3 százalékkal emelkedik 1971-ben, a múlt évi 4 százalékkal szemben. A bé­rek 9 százalékos növekedését várják és ezt egyesek nagyon derűlátónak vélik, hiszen a szakszervezetekkel folyamat­ban levő bértárgyalásokon 20 száza­lékos béremelésekről is szó van. Az állami bevételeket növelő egyet­len konkrét intézkedés a sajtóban meg­jelenő kereskedelmi hirdetésekre vo­natkozik. E hirdetésekre 10 százalékos adó bevezetését jelentették be. Ez évi 120 millió korona többletbevételhez jut­tatja az államkasszát. A költségvetés ugyanakkor 25 százalékkal, 1 milliárd koronára emeli a fejlődő országoknak nyújtandó segély összegét. (Reuter)

Next