Világgazdaság, 1971. január (3. évfolyam, 1/496-20/515. szám)
1971-01-13 / 7. (502.) szám
VILAGGAZMSAG 1971. JANUÁR 13., SZERDA I. ÉVFOLYAMMI, 7. (502.) SZÁM Megtorpanás vagy taktikai halogatás Bonn keleti politikájában A bonni kormány hivatalos szóvivője legutóbbi sajtónyilatkozatában megismételte azokat a vádakat, amelyekkel az NDK-ra igyekszik hárítani a felelősséget a nyugat-berlini problémákról folyó négyhatalmi tárgyalások vontatott haladásáért. A nyilatkozatot megelőzően a nyugatnémet sajtóban számos találgatás jelent meg arról, hogy Brandt kormánya — „keleti politikájának” dinamikus folytatása érdekében — lemond eddigi álláspontjáról, hogy csak a nyugat-berlini kérdés rendezése után lehet szó a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződés ratifikálásáról. Adlers nyilatkozata után széles körben felmerült a kérdés, hogy a frontok általános megmerevedéséről van-e szó az őstpolitik egész területén, vagy csupán taktikai lépésről, amellyel Bonn meg akarja nyugtatni az e politikát gyanakodva figyelő amerikai köröket, és a belső ellenzéket is. Schrödernek, a bonni parlament külügyi bizottsága elnökének szerdán kezdődő nyolcnapos moszkvai látogatása, Winternek, az NDK külügyminiszterének keddi egynapos tanácskozása a Szovjetunióban, s ezt megelőzően dereknek, a LEMP Központi Bizottsága első titkárának és Jaroszewicz lengyel miniszterelnöknek hétfői berlini látogatása — ezek a legújabb lépései a diplomáciai mozgásnak, amely közvetve vagy közvetlenül összefügg az európai béke és biztonság, az Európán belüli gazdasági együttműködés ügyével. Ezt az ügyet elősegítené a szovjet—nyugatnémet, illetve a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálása. A fenti megállapítás a Gierek és Jaroszewicz berlini látogatásáról kiadott közleményből származik. A lengyel küldöttek és az NDK képviselői a megbeszélésen egyetértettek abban, hogy tervszerűen erősíteni kell a politikai, a gazdasági, a műszaki-tudományos és katonai együttműködést, nemcsak kétoldalúan, hanem a KGST és a Varsói Szerződés keretében is. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy a tudományos, műszaki és gazdasági kooperáció elmélyítése egyidejűleg elősegíti a gazdasági integrációt a KGST-n belül. Otto Winter, az NDK külügyminisztere kedden egynapos látogatáson Moszkvában tartózkodott. A hivatalos közlemény szerint szívélyes megbeszéléseket folytatott Gromiko külügyminiszterrel a teljes egyetértés légkörében. A megbeszélésen olyan nemzetközi problémákról volt szó, amelyek a két államot érdeklik és az európai biztonság megerősítésével kapcsolatosak. Gerhard Schröder, a bonni Bundestag külügyi bizottságának elnöke, aki szerdán nyolcnapos látogatásra a Szovjetunióba utazik, kedden felkereste Walter Scheel külügyminisztert. Az egyórás megbeszélés a külügyminisztérium közlése szerint ezzel az utazással volt kapcsolatos. Scheel és Schröder, a külügyminisztériumi kommüniké szerint, a keleti politika minden lényeges kérdését megvitatta, közte a nagyhatalmak legközelebbi berlini találkozójának előkészítését is. Scheel ismertette a három nyugati nagyhatalom és az NSZK „közös álláspontját” és aláhúzta, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálását „elképzelhetetlennek” tartja „egy kielégítő berlini rendezés előtt”. A bonni kormány, azzal, hogy a berlini tárgyalásokhoz köti a szerződések ratifikálását, gyakorlatilag az Egyesült Államok kezébe adta a döntést arról, hogy sikerre viheti-e a szocialista országokkal való viszony javítására irányuló politikáját — állapítja meg a lengyel Munkás Sajtó Ügynökség kommentárja. Érthetetlennek minősíti a Brandt-kormánynak ezt az elvét a Rudé Právo bonni tudósítója is, rámutatva, hogy a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződések ratifikálásához megvannak a valós feltételek, mivel a klerikális ellenzék soraiban is differenciálódás történik és feltehető, hogy a CDU-CSU néhány képviselője a ratifikálás mellett szavaz majd. Figyelemre méltó a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija véleménye. A nyugatnémet gazdaság — írja a lap legújabb száma az „Európai problémák” című rovatában — függ a külföldi piactól, a konkurrenciaharc éleződik. Ehhez járul a szocialista országok többségének földrajzi közelsége. Mindez egyre jelentősebbé teszi Bonn számára a kereskedelmi együttműködést a szocialista országokkal. A lap éppen ezért elkerülhetetlennek tartja, hogy a szovjet—nyugatnémet kereskedelmi együttműködés idővel kiszélesedjék, egyes nyugatnémet tőkés körök minden ellenállásával szemben is. FOKOZÓDIK A FESZÜLTSÉG AZ ANGOL GAZDASÁGBAN jobb szigorú hitelkorlátozás Új A napokban az angol dolgozók tízezrei tiltakoztak munkabeszüntetésekkel a parlament elé kerülő új „ipari kapcsolatok” törvényjavaslat ellen. A legnagyobb angol kikötők 14 ezer dolgozója, a gépkocsigyárak több mint 20 ezer dolgozója vonult ki az utcára, hogy felemelje szavát a sztrájkjogot korlátozó, a sztrájkra hívó szakszervezeteket súlyos pénzbüntetéssel sújtó törvényjavaslat ellen. A szakszervezeti szövetség, a TUC, eredetileg csak munkaidőn túli üzemi gyűléseket tervezett, a harcosabb szakszervezetek viszont — írják a hírügynökségi összefoglalók — ugyanolyan országos egynapos sztrájkot szerveztek, mint decemberben. A kormányt nem tántorítja el a dolgozók fenyegetése az ipari kapcsolatok törvényétől — jelentette ki Barber pénzügyminiszter a birminghami kereskedelmi kamarában tartott beszédében. A kormány meggyőződése — hangsúlyozta —, hogy az inflációt csak a béremelések csökkentésével lehet leküzdeni. Elő kell mozdítani az egyéni takarékoskodást és gyorsítani kell az ipar versenyképességét. Bármilyen nehéz is ez a folyamat — mondotta Barber. — Kétségtelen, hogy az ipart vagy a versennyel kell ösztönözni, vagy állami kezelésbe kell venni. A kormány úgy véli, hogy a verseny a hatásosabb eszköz. A miniszter újból hangsúlyozta Anglia közös piaci csatlakozásának fontosságát és ennek fényében az ipari kapcsolatok megreformálásának szükségességét. Barber ismertette a kormány január 12-én bejelentett új döntését, amely szerint belföldi beruházáshoz csak az esetben lehet devizakölcsönt felvenni, ha az legalább öt évre szól. Az angol vállalatok egyre sűrűbben kölcsönöznek külföldről és ez veszélyezteti Anglia pénzszűkítési politikáját. Az új intézkedés egyúttal azt is jelenti, hogy külföldi kölcsönöket ezentúl csak az Angol Bankon keresztül lehet felvenni. A külföldi beruházásokhoz szükséges devizakölcsönöket az intézkedés nem érinti, az angol exportőrök viszont nem finanszírozhatják többé külföldi kölcsönnel az exportra kerülő árukat. Normális körülmények között azt sem engedélyezik, hogy brit cégek font sterlinget vagy más sterling-valutát a sterling-övezeten kívülről kölcsönözzenek. Az új rendelkezés csak a jövőre vonatkozik: a már létező vagy már kérvényezett és engedélyezett kölcsönök felvételét nem akadályozza. Az elmúlt néhány hét alatt jelentősen megnőtt a külföldről felvett kölcsönök — közte Eurodollár-kölcsönök — összege, ezekkel finanszírozták a brit vállalatok belföldi fejlesztési beruházásait. A jelek szerint ez az irányzat erősödőben volt. NIXON INTÉZKEDÉSEI A BERUHÁZÁSI KEDV FOKOZÁSÁRA Nixon elnök a hét elején egy sor intézkedést hozott, amelyek az amerikai gazdaság felélénkítését célozzák, mint az AP hírügynökség megállapítja: „egytől-egyig az államkassza terhére”. Az intézkedések lehetővé teszik, hogy a vállalatok 20 százalékkal meggyorsítsák az 1970 után vásárolt gépek és berendezések adóleírását, és általában az amortizációs költségek elszámolását az adózás szempontjából nagyvonalúbban írják elő. Nixon becslései szerint a leírási kedvezmények már az első évben 2,6 milliárd dollárral növelik a vállalatok bevételeit. A következő években ez az összeg tovább növekszik, és az 1976-os pénzügyi évben már mintegy 4 milliárd dollárra rúgnak majd az elmaradt költségvetési bevételek. Az intézkedések indoklásánál az elnök arra hivatkozott, hogy a leírási könnyítések fokozzák az amerikai áruk külföldi versenyképességét, ezáltal hozzájárulnak a fizetési mérleg javításához. Másfelől elősegítik a gazdaság gyorsabb növekedését, ily módon a munkanélküliség problémájának leküzdését. Washingtoni megfigyelők rámutatnak arra, hogy a leírási adórendszer módosítása tovább növeli a szövetségi költségvetés deficitjét, amely már amúgy is a legmagasabbnak ígérkezik a második világháború óta. Az új intézkedéseket csak röviddel előzték meg a 6 százalékos rekord munkanélküliségről és a vállalatok beruházási kedvetlenségéről szóló jelentések. Hivatalos felmérések szerint a vállalatok folyó áron számolva mindössze 1,4 százalékkal kívánják növelni tőkeberuházásaikat jövőre, ami az inflációs hatások kiküszöbölésével valójában 2 százalékos visszaesést jelent. A pénzügyminisztérium azt reméli, hogy a leírási kedvezmények következtében 1972-től ismét 5 százalékos lehet a beruházások növekedési üteme és 1980-ig biztosítható lesz ez a fejlesztési arány. Ez az expanzió — mondják hivatalos körökben — megkönnyítené az egyre növekvő létszámú munkaerő elhelyezését és gyorsabb ritmusra pörgetné az ipar kerekeit. A kongresszusi ellenzék részéről azonban már számos bírálat hangzott el. Bayh demokratapárti szenátor, akit az 1972-es elnökválasztások egyik esélyesének tekintenek, kétségbe vonta, hogy az elnök a megfelelő gyógyszert alkalmazta az ország gazdasági betegségére. „Az új intézkedések nem érik el céljukat, mert 1972-ig nem lesznek eredményesek” — mondotta. Romániát felvették a KGST Nemzetközi Beruházási Bankjába Romániát január 12-én felvették a KGST Nemzetközi Beruházási Bankjába — jelenti a TASZSZ-iroda. A bank tanácsának ülése — amelyen a Szovjetunió, Magyarország, a Bolgár Népköztársaság, az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország és a Mongol Népköztársaság képviselői vesznek részt, egyhangúlag szavazta meg Románia felvételét. Ezzel egyidejűleg elhatározták a bank eredetileg 1 milliárd transzferábilis rubelben megszabott alaptőkéjének arányos emelését. Az alaptőke emelésének mértékét a TASZSZ jelentése nem közli. Az egyes tagállamoknak az alaptőkéhez való hozzájárulását — mint január 12-i számunk cikke ismertette — a kölcsönös forgalomban való részesedésük (exportjuk) arányában határozták meg, így a kvóták eddig a következőképpen alakultak: Bulgária 85,1, Magyarország 83,7, az NDK 176,1, Mongólia 4,5, Lengyelország 121,4, a Szovjetunió 399,3, és Csehszlovákia 129,9 millió transzferábilis rubel. ______ian.1 AU 13 MPRÓL NAPRA ♦ A KERESKEDELMI EGYÜTTMŰKÖDÉS A SZOCIALISTA ORSZÁGOKKAL egyre fontosabb Bonn számára, ezért elkerülhetetlen, hogy a szovjet—nyugatnémet gazdasági együttműködés — egyes tőkés körök minden ellenállásával szemben — idővel kiszélesedjék. Ez a kicsengése tudósításunknak, amely a Brandt „keleti politikájával” kapcsolatos újabb fejleményeket ismerteti, és kitér Gierek berlini, valamint Winter moszkvai látogatására is. ♦ MUNKABESZÜNTETÉSEKKEL TILTAKOZNAK AZ ANGOL DOLGOZÓK az „ipari kapcsolatokat” szabályozó törvényjavaslat ellen. A kormány azonban hajthatatlan. Barber pénzügyminiszter szerint az inflációt a béremelések csökkentésével kell leküzdeni, miközben mindenképpen gyorsítani kell az ipar versenyképességét. ♦ CSÖKKENT A TERMELÉS NÖVEKEDÉSÉNEK ÜTEME A TŐKÉSORSZÁGOKBAN a múlt évben. A 2. oldalon közölt cikkünk részletes adatokkal támasztja alá: az Egyesült Államok gazdaságára a munkanélküliség és az infláció nyomta rá a bélyegét, de az elmúlt években leggyorsabban fejlődő két tőkésországban, Japánban és az NSZK-ban is lassult az ipari termelés növekedése. ♦ A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN A NÉPSZAPORULAT nagymértékben visszaesett az utóbbi időben, és ez a tizenötéves születésszabályozási mozgalom sikerét jelzi. A legutóbbi felmérések szerint számos tartományban a születési arányszám már megközelíti a hivatalosan előirányzott egy százalékot. A nyilvánvaló siker ellenére Kínának számolnia kell azzal, hogy a demográfiai robbanás problémája nem oldódik meg egy csapásra. Egyes statisztikák szerint az ország lakossága tíz év múlva 900 millióra növekszik — írja a Sajtószemle rovatunkban megjelent cikk. _ ♦ SERTÉSHIZLALÓ BERENDEZÉSEKET SZÁLLÍT CSEHSZLOVÁKIÁBA az Agárdi Állami Gazdaság. A gazdaság igazgatója munkatársunknak elmondotta, hogy hosszú ideje foglalkoznak a sertéstartás iparszerű zárt rendszerének kifejlesztésével, és sikereiket külföldön is kamatoztatták. Tervbe vették, hogy 1973-ban a csehszlovák nagymagyari talajjavító szövetkezettel vegyes vállalatot alakítanak — olvasható a 3. oldalon a Kooperáció című rovatban. 'Pf'fí— MAGYAR-LENGYEL MEGÁLLAPODÁS 1971-RE Aláírták az 1971. évi magyar—lengyel árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv értelmében a két ország közötti kereskedelmi forgalom idén mintegy 8 százalékkal haladja meg a múlt évit. Jelentősen növekszik a Lengyelországba irányuló magyar export, különösen a gépek és berendezések, valamint a közfogyasztási cikkek terén. Magyarország többek között szerszámgépeket és szerszámokat, nagy- és kisfeszültségű készülékeket, vegyipari, élelmiszeripari, ruhaipari, vendéglátóipari, híradástechnikai berendezéseket, különféle műszereket, pénztárgépeket, vasúti motorkocsikat, traktorokat, mezőgazdasági gépeket, autóbuszokat és különleges gépkocsikat, a lengyel autóipar számára a kooperációban készülő járművekhez alkatrészeket, továbbá fürdőkádakat, alumínium radiátorokat szállít. Az exportlistán szerepel még bauxit, timföld, kőolajtermék, alumíniumipari félgyártmány, ioncserélő hatóanyag, egészségügyi fajanszáru, műbőr, lucerna, kukorica és napraforgó vetőmag, valamint több más termék. Az elmúlt évekhez hasonlóan a magyar fél a lakosság fogyasztására több terméket szállít, így növekvő mennyiségben gyümölcs- és zöldségfélét, bort, a könnyűipar termékei közül selyem- és pamutszövetet, bőrkesztyűt, bútort és a lengyel vásárlók körében kedvelt bőrcipőt. A háztartási felszerelések közül hűtőszekrényeket, villanybojlereket, autószifonokat, patronokat, grillsütőket, kávéfőzőket és más gyártmányokat vásárolnak a lengyel importőrök Magyarországtól. A magyar exportcikkek között ezenkívül megtalálhatók a televíziók, a sztereorádiók és a gyógyszerek. A Magyarországra irányuló lengyel áruszállításokban a leggyorsabb növekedés a gépek és berendezések importjánál tapasztalható. A magyar külkereskedelem nagy mennyiségben vásárol lengyel gyártmányú személygépkocsikat, áruszállító gépkocsikat, gépjárműalkatrészeket, mezőgazdasági, gépeket, erősáramú berendezéseket, szerszámokat, bányagépeket, textilipari, élelmiszeripari, vegyipari, papíripari berendezéseket,, építő és útépítő gépeket, számítástechnikai berendezéseket, repülőgépeket, a járműipar számára ugyancsak a kooperációs termékekhez alkatrészeket. A napokban írtak alá megállapodást a MOGÜRT és a POLMOT képviselői, amelynek értelmében a magyar fél újabb ötezer személygépkocsit vásárol Lengyelországból. A gépipari termékeken kívül nagy mennyiségben importál a magyar külkereskedelem Lengyelországból kőszenet, kokszot, horganyféleségeket, alumíniumtömböt, marónátront, vetőburgonyát, cukorrépa- és fűmagvakat, továbbá étkezési célokra szolgáló burgonyát, ezenkívül sört, sót, textilipari termékeket, lakberendezési tárgyakat, bútort, valamint gyógyszert, kozmetikai cikkeket, háztartási varrógépeket, magnetofonokat, sportfelszereléseket, elemeket. Különleges figyelmet érdemelnek a mindinkább bővülő gyártásmegosztáson alapuló kölcsönös szállítások. Különösen tapasztalható ez a közúti járművek alkatrészeinek szakosításában és kölcsönös szállításában, a vaskohászati termékek, alumínium félgyártmányok, gumiabroncsok és műszaki gumiáruk, műszálak, szeszesitalok, édesipari termékek cseréjében. A járműipari kooperáció bővülésével a MOGÜRT és a POLMOT export-import forgalmának egyharmad részét a kooperációs alkatrészek és részegységek képezik. A tárgyalások jegyzőkönyvét magyar részről Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, lengyel részről Marian Dmochowski külkereskedelmi miniszterhelyettes írta alá. „IRÁNY AZ INTEGRÁCIÓ” Moszkvai tudósítónktól: Fenti cím alatt közli a Pravda keddi száma Dobos Györgynek, az Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatójának cikkét, amelyben a szerző az alumíniumipari együttműködés fejlődését ismerteti, tapasztalatait elemzi. A szerkesztőség a cikkhez írt bevezetőjében hangsúlyozza, hogy a KGST-tagországok gazdasági együttműködésének, integrációjának megerősítése mindegyik országban a nemzeti ipar gyorsított fejlesztésének és modernizálásának egyik feltételét képezi. Mind nagyobb szerepre tesz szert a szocialista nemzetközi ipari kooperáció. Érdekes tapasztalatok halmozódtak fel a Szovjetunió és Magyarország alumíniumiparának kölcsönhatásában, amelyekből hasznos következtetéseket lehet levonni a jövőre vonatkozólag. Dobos György cikkében bemutatja az alumíniumipari együttműködés fejlődésének főbb szakaszait, a szovjet— magyar vegyes vállalatnak, valamint az 1950-es évek elején megkötött magyar—csehszlovák alumíniumipari egyezménynek a szerepét. A magyarországi alumíniumgyártás további gyors fejlesztését a volgai vízi erőmű olcsó villamos energiájának felhasználásával, az 1962-ben a Szovjetunióval megkötött timföld-alumíniumipari együttműködési egyezmény biztosította. A Magyarországon gyártott timföld teljes fémtartalmát visszakapva, az ország a saját és a többi szocialista ország számára szükséges termékké dolgozhatja fel. A termelés bővítésének beruházási költségeit az országok arányosan viselik. Az elszámolások a szocialista országok közötti áruforgalom árain történnek, s ez — hangsúlyozza a szerző — Magyarország számára azt is jelenti, hogy a szállítási költségek ellenére az alumínium sokkal olcsóbb, mint ha az országban állítanák elő. A Szovjetunió számára is előnyt jelent az egyezmény egyebek között azért is, mert kedvező áron értékesíthető ily módon hatalmas vízi erőműveinek olcsóbb villamos energiája. A szocialista gazdasági fejlődés, és elsősorban a szocialista országokkal való együttműködés eredményeképpen Magyarországon gyorsan nő a félkész- és késztermékek termelése. Ezt a minőségi előnyt, amelyet elsősorban a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött együttműködési egyezmények biztosítanak, a szocialista nemzetközi munkamegosztás jellegzetes példájának lehet tekinteni. A műszaki és tervezési tapasztalatok átadása, a közös tudományos kutatások megszervezése mellett különösen jelentős a KGST Színesfémkohászati Állandó Bizottságának sokoldalú tevékenysége is, amelynek Jugoszlávia is tagja. A sokoldalú eszmecsere alapján a szakemberek körében kialakult az a vélemény, hogy az exportáló országok a lehetőség szerint lássák el a többi baráti országot az alumíniumönteéseken kívül különböző félkésztermékekkel is. Javasolják szakosított vállalatok létrehozását erre a célra. Az Állandó Bizottság operatív és hatékony tevékenysége alapján egyebek között kidolgozásra kerültek a KGST-országokban és Jugoszláviában meglevő színesfémtermelési kapacitások gazdaságos leterhelésére vonatkozó tervek is. Az alumíniumipar fejlődésének jelenlegi színvonala napirendre tűzi a szocialista integráció folyamatának további kibontakozását és meggyorsítását, a még intenzívebb fejlődés biztosítása céljából.