Világgazdaság, 1971. január (3. évfolyam, 1/496-20/515. szám)

1971-01-13 / 7. (502.) szám

VILAGGAZMSAG 1971. JANUÁR 13., SZERDA I. ÉVFOLYAMMI, 7. (502.) SZÁM Megtorpanás vagy taktikai halogatás Bonn keleti politikájában A bonni kormány hivatalos szóvivője legutóbbi sajtónyilatkozatában meg­ismételte azokat a vádakat, amelyekkel az NDK-ra igyekszik hárítani a felelős­séget a nyugat-berlini problémákról folyó négyhatalmi tárgyalások vontatott haladásáért. A nyilatkozatot megelő­zően a nyugatnémet sajtóban számos találgatás jelent meg arról, hogy Brandt kormánya — „keleti politikájának” di­namikus folytatása érdekében — le­mond eddigi álláspontjáról, hogy csak a nyugat-berlini kérdés rendezése után lehet szó a Szovjetunióval és Lengyel­­országgal kötött szerződés ratifikálásá­ról. Adlers nyilatkozata után széles körben felmerült a kérdés, hogy a fron­tok általános megmerevedéséről van-e szó az őstpolitik egész területén, vagy csupán taktikai lépésről, amellyel Bonn meg akarja nyugtatni az e politikát gyanakodva figyelő amerikai köröket, és a belső ellenzéket is. Schrödernek, a bonni parlament kül­ügyi bizottsága elnökének szerdán kez­dődő nyolcnapos moszkvai látogatása, Winternek, az NDK külügyminiszteré­­­nek keddi egynapos tanácskozása a Szovjetunióban, s ezt megelőzően de­reknek, a LEMP Központi Bizottsága első titkárának és Jaroszewicz lengyel miniszterelnöknek hétfői berlini látoga­tása — ezek a legújabb lépései a dip­lomáciai mozgásnak, amely közvetve vagy közvetlenül összefügg az európai béke és biztonság, az Európán belüli gazdasági együttműködés ügyével. Ezt az ügyet elősegítené a szovjet—nyugat­német, illetve a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálása. A fenti megállapítás a Gier­ek­ és Jaroszewicz berlini látogatásáról ki­adott közleményből származik. A len­gyel küldöttek és az NDK képviselői a megbeszélésen egyetértettek abban, hogy tervszerűen erősíteni kell a poli­tikai, a gazdasági, a műszaki-tudomá­nyos és katonai együttműködést, nem­csak kétoldalúan, hanem a KGST és a Varsói Szerződés keretében is. Mind­két fél hangsúlyozta, hogy a tudomá­nyos, műszaki és gazdasági kooperáció elmélyítése egyidejűleg elősegíti a gaz­dasági integrációt a KGST-n belül. Otto Winter, az NDK külügyminisz­tere kedden egynapos látogatáson Moszkvában tartózkodott. A hivatalos közlemény szerint szívélyes megbeszé­léseket folytatott Gromiko külügymi­niszterrel a teljes egyetértés légköré­ben. A megbeszélésen olyan nemzetkö­zi problémákról volt szó, amelyek a két államot érdeklik és az európai biz­tonság megerősítésével kapcsolatosak. Gerhard Schröder, a bonni Bundes­tag külügyi bizottságának elnöke, aki szerdán nyolcnapos látogatásra a Szov­jetunióba utazik, kedden felkereste Walter Scheel külügyminisztert. Az egyórás megbeszélés a külügyminiszté­rium közlése szerint ezzel az utazással volt kapcsolatos. Scheel és Schröder, a külügyminisz­­tériumi kommüniké szerint, a keleti politika minden lényeges kérdését meg­vitatta, közte a nagyhatalmak legköze­lebbi berlini találkozójának előkészí­tését is. Scheel ismertette a három nyu­gati nagyhatalom és az NSZK „közös álláspontját” és aláhúzta, hogy a szov­jet—nyugatnémet szerződés ratifikálá­sát „elképzelhetetlennek” tartja „egy kielégítő berlini rendezés előtt”. A bonni kormány, azzal, hogy a berlini tárgyalásokhoz köti a szerző­dések ratifikálását, gyakorlatilag az Egyesült Államok kezébe adta a dön­tést arról, hogy sikerre viheti-e a szo­cialista országokkal való viszony javí­tására irányuló politikáját — állapítja meg a lengyel Munkás Sajtó Ügynök­ség kommentárja. Érthetetlennek mi­nősíti a Brandt-kormánynak ezt az el­vét a Rudé Právo bonni tudósítója is, rámutatva, hogy a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződések ratifikálásához megvannak a valós fel­tételek, mivel a klerikális ellenzék so­raiban is differenciálódás történik és feltehető, hogy a CDU-CSU néhány képviselője a ratifikálás mellett szavaz majd. Figyelemre méltó a Szocialisztyi­­cseszkaja Indusztrija véleménye. A nyugatnémet gazdaság — írja a lap legújabb száma az „Európai problé­mák” című rovatában — függ a kül­földi piactól, a konkurrencia­harc éle­ződik. Ehhez járul a szocialista orszá­gok többségének földrajzi közelsége. Mindez egyre jelentősebbé teszi Bonn számára a kereskedelmi együttműkö­dést a szocialista országokkal. A lap éppen ezért elkerülhetetlennek tartja, hogy a szovjet—nyugatnémet kereske­delmi együttműködés idővel kiszélesed­jék, egyes nyugatnémet tőkés körök minden ellenállásával szemben is. ­ FOKOZÓDIK A FESZÜLTSÉG AZ ANGOL GAZDASÁGBAN jobb szigorú hitelkorlátozás Új A napokban az angol dolgozók tízezrei tiltakoztak munkabeszüntetésekkel a parlament elé kerülő új „ipari kapcso­latok” törvényjavaslat ellen. A legna­gyobb angol kikötők 14 ezer dolgozója, a gépkocsigyárak több mint 20 ezer dol­gozója vonult ki az utcára, hogy fel­emelje szavát a sztrájkjogot korlátozó, a sztrájkra hívó szakszervezeteket sú­lyos pénzbüntetéssel sújtó törvényjavas­lat ellen. A szakszervezeti szövetség, a TUC, eredetileg csak munkaidőn túli üzemi gyűléseket tervezett, a harcosabb szakszervezetek viszont — írják a hír­­ügynökségi összefoglalók — ugyan­olyan országos egynapos sztrájkot szer­veztek, mint decemberben. A kormányt nem tántorítja el a dol­gozók fenyegetése az ipari kapcsolatok törvényétől — jelentette ki Barber pénzügyminiszter a birminghami ke­reskedelmi kamarában tartott beszédé­­­­ben. A kormány meggyőződése — hang­súlyozta —, hogy az inflációt csak a béremelések csökkentésével lehet le­küzdeni. Elő kell mozdítani az egyéni taka­rékoskodást és gyorsítani kell az ipar versenyképességét. Bármilyen nehéz is ez a folyamat — mondotta Barber. — Kétségtelen, hogy az ipart vagy a ver­sennyel kell ösztönözni, vagy állami ke­zelésbe kell venni. A kormány úgy véli, hogy a verseny a hatásosabb eszköz. A miniszter újból hangsúlyozta Anglia közös piaci csatlakozásának fontosságát és ennek fényében az ipari kapcsola­tok megreformálásának szükségességét. Barber ismertette a kormány január 12-én bejelentett új döntését, amely szerint belföldi beruházáshoz csak az esetben lehet devizakölcsönt felvenni, ha az legalább öt évre szól. Az angol vállalatok egyre sűrűbben kölcsönöz­nek külföldről és ez veszélyezteti Ang­lia pénzszűkítési politikáját. Az új in­tézkedés egyúttal azt is jelenti, hogy külföldi kölcsönöket ezentúl csak az Angol Bankon keresztül lehet felvenni. A külföldi beruházásokhoz szükséges devizakölcsönöket az intézkedés nem érinti, az angol exportőrök viszont nem finanszírozhatják többé külföldi köl­csönnel az exportra kerülő árukat. Nor­mális körülmények között azt sem en­gedélyezik, hogy brit cégek font ster­linget vagy más sterling-valutát a ster­ling-övezeten kívülről kölcsönözzenek. Az új rendelkezés csak a jövőre vonat­kozik: a már létező vagy már kérvé­nyezett és engedélyezett kölcsönök fel­vételét nem akadályozza. Az elmúlt néhány hét alatt jelentő­sen megnőtt a külföldről felvett köl­csönök — közte Eurodollár-kölcsönök — összege, ezekkel finanszírozták a brit vállalatok belföldi fejlesztési beruhá­zásait. A jelek szerint ez az irányzat erősödőben volt. NIXON INTÉZKEDÉSEI A BERUHÁZÁSI KEDV FOKOZÁSÁRA Nixon elnök a hét elején egy sor intézkedést hozott, amelyek az ame­rikai gazdaság felélénkítését célozzák, mint az AP hírügynökség megállapít­ja: „egytől-egyig az államkassza ter­hére”. Az intézkedések lehetővé te­szik, hogy a vállalatok 20 százalékkal meggyorsítsák az 1970 után vásárolt gépek és berendezések adóleírását, és általában az amortizációs költségek el­számolását az adózás szempontjából nagyvonalúbban írják elő. Nixon becslései szerint a leírási ked­vezmények már az első évben 2,6 mil­liárd dollárral növelik a vállalatok be­vételeit. A következő években ez az összeg tovább növekszik, és az 1976-os pénzügyi évben már mintegy 4 mil­liárd dollárra rúgnak majd az elma­radt költségvetési bevételek. Az intézkedések indoklásánál az el­nök arra hivatkozott, hogy a leírási könnyítések fokozzák az amerikai áruk külföldi versenyképességét, ezáltal hozzájárulnak a fizetési mérleg javí­tásához. Másfelől elősegítik a gazda­ság gyorsabb növekedését, ily módon a munkanélküliség problémájának leküz­dését. Washingtoni megfigyelők rámu­tatnak arra, hogy a leírási adórend­szer módosítása tovább növeli a szö­vetségi költségvetés deficitjét, amely már amúgy is a legmagasabbnak ígér­kezik a második világháború óta. Az új intézkedéseket csak röviddel előzték meg a 6 százalékos rekord mun­kanélküliségről és a vállalatok beruhá­zási kedvetlenségéről szóló jelentések. Hivatalos felmérések szerint a vállala­tok folyó áron számolva mindössze 1,4 százalékkal kívánják növelni tőke­­beruházásaikat jövőre, ami az inflációs hatások kiküszöbölésével valójában 2 százalékos visszaesést jelent. A pénzügyminisztérium azt reméli, hogy a leírási kedvezmények következ­tében 1972-től ismét 5 százalékos lehet a beruházások növekedési üteme és 1980-ig biztosítható lesz ez a fejlesztési arány. Ez az expanzió — mondják hi­vatalos körökben — megkönnyítené az egyre növekvő létszámú munkaerő el­helyezését és gyorsabb ritmusra pörget­né az ipar kerekeit. A kongresszusi ellenzék részéről azon­ban már számos bírálat hangzott el. Bayh demokratapárti szenátor, akit az 1972-es elnökválasztások egyik esélyesé­nek tekintenek, kétségbe vonta, hogy az elnök a megfelelő gyógyszert alkalmaz­ta az ország gazdasági betegségére. „Az új intézkedések nem érik el céljukat, mert 1972-ig nem lesznek eredménye­sek” — mondotta. Romániát felvették a KGST Nemzetközi Beruházási Bankjába Romániát január 12-én felvették a KGST Nemzetközi Beruházási Bank­jába — jelenti a TASZSZ-iroda. A bank tanácsának ülése — amelyen a Szovjetunió, Magyarország, a Bolgár Népköztársaság, az NDK, Csehszlová­kia, Lengyelország és a Mongol Nép­­köztársaság­­ képviselői vesznek részt, egyhangúlag szavazta meg Románia felvételét. Ezzel egyidejűleg elhatároz­ták a bank eredetileg 1 milliárd transzferábilis rubelben megszabott alaptőkéjének arányos emelését. Az alaptőke emelésének mértékét a TASZSZ jelentése nem közli. Az egyes tagállamoknak az alaptőkéhez való hozzájárulását — mint január 12-i számunk cikke ismertette — a kölcsö­nös forgalomban való részesedésük (exportjuk) arányában határozták meg, így a kvóták eddig a következő­képpen alakultak: Bulgária 85,1, Ma­gyarország 83,7, az NDK 176,1, Mon­gólia 4,5, Lengyelország 121,4, a Szov­jetunió 399,3, és Csehszlovákia 129,9 millió transzferábilis rubel. ______ian.1 AU 1­3 MPRÓL NAPRA ♦ A KERESKEDELMI EGYÜTTMŰKÖDÉS A SZOCIALISTA OR­SZÁGOKKAL egyre fontosabb Bonn számára, ezért elkerülhetetlen, hogy a szovjet—nyugatnémet gazdasági együttműködés — egyes tő­kés körök minden ellenállásával szemben — idővel kiszélesedjék. Ez a kicsengése tudósításunknak, amely a Brandt „keleti politikájá­val” kapcsolatos újabb fejleményeket ismerteti, és kitér Gierek ber­lini, valamint Winter moszkvai látogatására is. ♦ MUNKABESZÜNTETÉSEKKEL TILTAKOZNAK AZ ANGOL DOL­GOZÓK az „ipari kapcsolatokat” szabályozó törvényjavaslat ellen. A kormány azonban hajthatatlan. Barber pénzügyminiszter szerint az inflációt a béremelések csökkentésével kell leküzdeni, miközben mindenképpen gyorsítani kell az ipar versenyképességét. ♦ CSÖKKENT A TERMELÉS NÖVEKEDÉSÉNEK ÜTEME A TŐKÉS­­ORSZÁGOKBAN a múlt évben. A 2. oldalon közölt cikkünk részletes adatokkal támasztja alá: az Egyesült Államok gazdaságára a munkanélküliség és az infláció nyomta rá a bélyegét, de az elmúlt években leggyorsabban fejlődő két tőkésországban, Japánban és az NSZK-ban is lassult az ipari termelés növekedése. ♦ A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN A NÉPSZAPORULAT nagymér­tékben visszaesett az utóbbi időben, és ez a tizenötéves születéssza­bályozási mozgalom sikerét jelzi. A legutóbbi felmérések szerint szá­mos tartományban a születési arányszám már megközelíti a hivata­losan előirányzott egy százalékot. A nyilvánvaló siker ellenére Kí­nának számolnia kell azzal, hogy a demográfiai robbanás problé­mája nem oldódik meg egy csapásra. Egyes statisztikák szerint az ország lakossága tíz év­ múlva 900 millióra növekszik — írja a Sajtó­szemle rovatunkban megjelent cikk. _ ♦ SERTÉSHIZLALÓ BERENDEZÉSEKET SZÁLLÍT CSEHSZLOVÁ­KIÁBA az Agárdi Állami Gazdaság. A gazdaság igazgatója munka­társunknak elmondotta, hogy hosszú ideje foglalkoznak a sertéstartás iparszerű zárt rendszerének kifejlesztésével, és sikereiket külföldön is kamatoztatták. Tervbe vették, hogy 1973-ban a csehszlovák nagy­­magyari talajjavító szövetkezettel vegyes vállalatot alakítanak — ol­vasható a 3. oldalon a Kooperáció című rovatban. 'Pf'fí— MAGYAR-LENGYEL MEGÁLLAPODÁS 1971-RE Aláírták az 1971. évi magyar—lengyel árucsere-forgalmi és fizetési jegyző­könyvet. A jegyzőkönyv értelmében a két ország közötti kereskedelmi for­galom idén mintegy 8 százalékkal ha­ladja meg a múlt évit. Jelentősen nö­vekszik a Lengyelországba irányuló ma­gyar export, különösen a gépek és be­rendezések, valamint a közfogyasztási cikkek terén. Magyarország többek között szerszám­gépeket és szerszámokat, nagy- és kis­feszültségű készülékeket, vegyipari, élelmiszeripari, ruhaipari, vendéglátó­ipari, híradástechnikai berendezéseket, különféle műszereket, pénztárgépeket, vasúti motorkocsikat, traktorokat, me­zőgazdasági gépeket, autóbuszokat és különleges gépkocsikat, a lengyel autó­ipar számára a kooperációban készülő járművekhez alkatrészeket, továbbá fürdőkádakat, alumínium radiátorokat szállít. Az exportlistán szerepel még bauxit, timföld, kőolajtermék, alumí­niumipari félgyártmány, ioncserélő hatóanyag, egészségügyi fajanszáru, mű­bőr, lucerna, kukorica és napraforgó vetőmag, valamint több más termék. Az elmúlt évekhez hasonlóan a ma­gyar fél a lakosság fogyasztására több terméket szállít, így növekvő mennyi­ségben gyümölcs- és zöldségfélét, bort, a könnyűipar termékei közül selyem- és pamutszövetet, bőrkesztyűt, bútort és a lengyel vásárlók körében kedvelt bőr­­cipőt. A háztartási felszerelések kö­zül hűtőszekrényeket, villanybojlereket, autószifonokat, patronokat, grillsütőket, kávéfőzőket és más gyártmányokat vá­sárolnak a lengyel importőrök Magyar­­országtól. A magyar exportcikkek kö­zött ezenkívül megtalálhatók a tele­víziók, a sztereorádiók és a gyógyszerek. A Magyarországra irányuló lengyel áruszállításokban a leggyorsabb növe­kedés a gépek és berendezések im­portjánál tapasztalható. A magyar kül­kereskedelem nagy mennyiségben vá­sárol lengyel gyártmányú személygép­kocsikat, áruszállító gépkocsikat, gép­járműalkatrészeket, mezőgazdasági, gé­peket, erősáramú berendezéseket, szer­számokat, bányagépeket, textilipari, élelmiszeripari, vegyipari, papíripari berendezéseket,, építő és útépítő gépe­ket, számítástechnikai berendezéseket, repülőgépeket, a járműipar számára ugyancsak a kooperációs termékekhez alkatrészeket. A napokban írtak alá megállapodást a MOGÜRT és a POL­­MOT képviselői, amelynek értelmében a magyar fél újabb ötezer személygép­kocsit vásárol Lengyelországból. A gépipari termékeken kívül nagy mennyiségben importál a magyar kül­kereskedelem Lengyelországból kősze­net, kokszot, horganyféleségeket, alu­míniumtömböt, marónátront, vetőbur­gonyát, cukorrépa- és fűmagvakat, to­vábbá étkezési célokra szolgáló burgo­nyát, ezenkívül sört, sót, textilipari termékeket, lakberendezési tárgyakat, bútort, valamint gyógyszert, kozmeti­kai cikkeket, háztartási varrógépeket, magnetofonokat, sportfelszereléseket, elemeket. Különleges figyelmet érdemelnek a mindinkább bővülő gyártásmegosztá­son alapuló kölcsönös szállítások. Kü­lönösen tapasztalható ez a közúti jár­művek alkatrészeinek szakosításában és kölcsönös szállításában, a vaskohá­szati termékek, alumínium félgyártmá­nyok, gumiabroncsok és műszaki gu­miáruk, műszálak, szeszesitalok, édes­ipari termékek cseréjében. A jármű­ipari kooperáció bővülésével a MO­GÜRT és a POLMOT export-import forgalmának egyharmad részét a ko­operációs alkatrészek és részegységek képezik. A tárgyalások jegyzőkönyvét ma­gyar részről Tordai Jenő külkereske­delmi miniszterhelyettes, lengyel rész­ről Marian Dmochowski külkereske­delmi miniszterhelyettes írta alá. „IRÁNY AZ INTEGRÁCIÓ” Moszkvai tudósítónktól: Fenti cím alatt közli a Pravda keddi száma Dobos Györgynek, az Alumí­niumipari Tröszt vezérigazgatójának cikkét, amelyben a szerző az alumí­niumipari együttműködés fejlődését is­merteti, tapasztalatait elemzi. A szer­kesztőség a cikkhez írt bevezetőjében hangsúlyozza, hogy a KGST-tagorszá­­gok gazdasági együttműködésének, in­tegrációjának megerősítése mindegyik országban a nemzeti ipar gyorsított fejlesztésének és modernizálásának egyik feltételét képezi. Mind nagyobb szerepre tesz szert a szocialista nem­zetközi ipari kooperáció. Érdekes ta­pasztalatok halmozódtak fel a Szov­jetunió és Magyarország alumínium­­iparának kölcsönhatásában, amelyek­ből hasznos következtetéseket lehet levonni a jövőre vonatkozólag. Dobos György cikkében bemutatja az alumíniumipari együttműködés fej­lődésének főbb szakaszait, a szovjet— magyar vegyes vállalatnak, valamint az 1950-es évek elején megkötött ma­gyar—csehszlovák alumíniumipari egyezménynek a szerepét. A magyar­­országi alumíniumgyártás további gyors fejlesztését a volgai vízi erőmű olcsó villamos energiájának felhaszná­lásával, az 1962-ben a Szovjetunióval megkötött timföld-alumíniumipari együttműködési egyezmény biztosította. A Magyarországon gyártott timföld tel­jes fémtartalmát visszakapva, az or­szág a saját és a többi szocialista or­szág számára szükséges termékké dol­gozhatja fel. A termelés bővítésének beruházási költségeit az országok ará­nyosan viselik. Az elszámolások a szo­cialista országok közötti áruforgalom árain történnek, s ez — hangsúlyozza a szerző — Magyarország számára azt is jelenti, hogy a szállítási költségek ellenére az alumínium sokkal olcsóbb, mint ha az országban állítanák elő. A Szovjetunió számára is előnyt jelent az egyezmény egyebek között azért is, mert kedvező áron értékesíthető ily módon hatalmas vízi erőműveinek olcsóbb villamos energiája. A szocialista gazdasági fejlődés, és elsősorban a szocialista országokkal való együttműködés eredményeképpen Magyarországon gyorsan nő a félkész- és késztermékek termelése. Ezt a mi­nőségi előnyt, amelyet elsősorban a Szovjetunióval és Lengyelországgal kö­tött együttműködési egyezmények biz­tosítanak, a szocialista nemzetközi munkamegosztás jellegzetes példájának lehet tekinteni. A műszaki és terve­zési tapasztalatok átadása, a közös tu­dományos kutatások megszervezése mellett különösen jelentős a KGST Színesfémkohászati Állandó Bizottsá­gának sokoldalú tevékenysége is, amelynek Jugoszlávia is tagja. A sok­oldalú eszmecsere alapján a szakem­berek körében kialakult az a véle­mény, hogy az exportáló országok a lehetőség szerint lássák el a többi ba­ráti országot az alumíniumönteéseken kívül különböző félkésztermékekkel is. Javasolják szakosított vállalatok létre­hozását erre a célra. Az Állandó Bi­zottság operatív és hatékony tevé­kenysége alapján egyebek között ki­dolgozásra kerültek a KGST-országok­­ban és Jugoszláviában meglevő szí­nesfémtermelési kapacitások gazdasá­gos leterhelésére vonatkozó tervek is. Az alumíniumipar fejlődésének je­lenlegi színvonala napirendre tűzi a szocialista integráció folyamatának to­vábbi kibontakozását és meggyorsítá­sát, a még intenzívebb fejlődés biz­tosítása céljából.

Next