Világgazdaság, 1971. február (3. évfolyam, 21/516-40/535. szám)

1971-02-23 / 36. (531.) szám

n . 1971. FEBRUÁR 23. OECD-JELENTÉS A TÖRÖK GAZDASÁGRÓL A Gazdasági Együttműködési és Fej­lesztési Szervezet — OECD — jelen­tést tett közzé a török gazdasági hely­zetről. Az OECD szakértői az 1970 augusztusban végrehajtott leértékelés­től az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének javulását remélik. Prog­nózisukban messzemenően támaszkod­nak azokra a pozitív tapasztalatokra, amelyeket az ország a török líra 1960. évi leértékelésekor szerzett. Az 1960-as értékelést követő dekádban a török­­gazdaság komoly haladást ért el, az ország infrastruktúrája számottevően javult. A mezőgazdaságban a diverzi­fikálás és a termelésfokozás bátorító jeleit sikerült megállapítani. A feldol­gozó iparágak — kivált a magánszek­torban — ugyancsak jelentős mérték­ben fejlődtek és sokrétűbbé váltak. Eme haladás azonban — mondják az OECD szakértői — azzal a káros következménnyel járt, hogy túlságos mértékben a belső fejlesztésre irá­nyult, nem párosult a fizetési mérleg megfelelő javulásával. Az import to­vábbra is gyorsabban nőtt az export­nál. A láthatatlan bevételek eredmé­nyei — eltekintve a török vendégmun­kások átutalásaitól — kiábrándítóak voltak. Végül pedig az sem volt lehet­séges, hogy az előirányzott mértékben fejlesszék a közvetlen külföldi magán­­beruházásokat, s ezért a török kor­mány lényegében továbbra is a ked­vezményes külföldi kormányhitelekre volt utalva és erre lesz utalva még legalább egy ideig. Az 1970 nyarán életbeléptetett sza­nálási programmal kapcsolatban a je­lentés elsősorban a deficites külkeres­kedelmi mérleg javulását reméli. A következő hónapokban, ettől függően dől majd el, sikeresnek bizonyult-e a leértékelés. Az OECD szakértői a török kor­mánynak három általános jellegű ta­nácsot adnak: a mezőgazdaságban nagyobb és ha­tékonyabb termelési egységeket és öntözési rendszereket kívánatos létre­hozni ; a magánszektorban ösztönözni kell a fúziókat és a vállalkozói együttmű­ködés egyéb formáit; a versenyképesség elvének az állami vállalatok vonatkozásában is érvényt kell szerezni. Végezetül: kívánatos az idegenfor­galom lendületesebb fejlesztése. (DPA) Megjelent a piacon az elektromos gépkocsi A jövő hónapban készül el az első száz nyugatnémet gyártmányú elektro­mos gépkocsi. A három vállalat közre­működésével készült elektromos teher­kocsit csak városi közlekedésre szán­ják. Nem szennyezi a levegőt, de két­­órai használat után akkumulátorait újra fel kell tölteni vagy ki kell cse­rélni. Egy másik nyugatnémet elektromos autó is kifejlesztés alatt áll. A gyártó a BMW cég, és ez a jármű személy­­szállítási célokat szolgál majd. A fej­lesztés jelenlegi stádiumában a BMW elektromos kocsijának még igen sok hátránya van: súlya kétszerese egy át­lagos benzinüzemű gépkocsiénak, üze­meltetése 15-ször annyiba kerül és minden 40—50 kilométer után újra kell tölteni az akkumulátorokat. Japán már jóval előbb tart az elekt­romos autó terén. Már kapható a Kogyo gyár által előállított háromkerekű elektromos jármű, amelynek maximális sebessége 40 kilométer óránként, újság, tej vagy egyéb kis árucikk szállítására alkalmas. Akkumulátorait 8 óránként kell feltölteni, ára 1240 dollár. A japán gépkocsiipar ötéves progra­mot dolgozott ki elektromos meghajtású gépkocsik kifejlesztésére. A program szerint 1973 végéig három ilyen jármű prototípusa készül el, 1975-ben pedig már a gyártás is megindul. A három típus közül az egyik a rö­vid távú szállítást szolgálja, a másik üzleti és személyszállításokra alkal­mas, a harmadik pedig országúti autó­busz lesz. Rövid távú szállításra olyan könnyű teherautó készül, amely két személyt és 200 kilogramm hasznos terhet bír el. Legnagyobb sebessége óránként 100 kilométer, egy töltéssel 130—150 kilo­métert tesz meg. Ugyanezt a célt szol­gálja egy más kivitelű kis teherautó, amely két személy és 1000 kilogramm teher szállítására, 70 kilométeres ma­ximális sebességgel 180—200 kilométer­re juthat el. Két kivitelben készül a személyszál­lító autó is. Az egyik 2—4 személyt és 100 kilogramm poggyászt szállít 80 ki­lométeres maximális sebességgel 130— 150 kilométernyire, a másik 3—5 sze­mély és 300 kilogramm teher befoga­dására alkalmas, azonos műszaki ada­tok mellett. Az autóbusz 60—80 személyt fogad be, maximális sebessége több mint 60 kilométer lesz óránként, utazó távolsá­ga pedig 230—250 kilométerre terjed. (Reuter, Kyodo) ­ Az idei Lipcsei Tavaszi Vásár igen nagy jelentőségű a VDK szempontjá­ból. A VDK külkereskedelmi vállalatai elsősorban mezőgazdasági termékeket mutatnak be. Az NDK termékei közül főleg a gépek és berendezések érdek­lik az ázsiai szocialista ország szak­embereit — mondta a VDK berlini ki­­rendeltségének vezetője.­­ A chilei kormány államosítja az or­szág nitrátbányáit — jelentette be Allende elnök. Határidőt azonban a bányászok követelésére sem jelölt meg. A chilei nitrátbányákat vegyes vállalat irányítja, amelyben a chilei állam 51, az amerikai Anglo Lautaro pedig 49 százalékban részesedik. 9 Háromnapos sztrájk után felvették a munkát a párizsi tőzsdék tisztviselői. Az alkalmazottak döntése azt követően született, hogy az alkuszok szövetsége vizsgáló bizottságot hozott létre a kö­vetelt béremelés kivizsgálására. 9 Lengyel—tunéziai kereskedelmi tár­gyalások­­kezdődtek Tuniszban. A meg­beszélések célja a két ország közötti gazdasági kapcsolatok erősítése a köl­csönös érdekek alapján. A lengyel ke­reskedelmi küldöttség­­kéthetes tartóz­kodása során megtekinti a tunéziai foszfátüzemeket. Jelenleg a foszfát a legjelentősebb tunéziai exportcikk, amely Lengyelországba irányul. A Földgáz-cseppfolyósító üzem létesí­téséről írt alá Kuwaitban szerződést a kuwaiti kormány és a Gulf Oil, vala­mint a British Petroleum. A Kuwait­ban felépülő gyár­­költsége 30 millió dollár. A termelés előreláthatólag 1973- ban kezdődik el, s kezdeti kapacitása évi 1 millió tonna propán, bután és izopentán lesz.­­ A hajózás a ritka gazdasági tevé­kenység, amelyben Anglia növeli része­sedését a világon — állapítja meg évi jelentésében az angol hajózási kamara. Nagy-Britannia 1970-ben kereskedelmi flottájának tonnatartalmát a világ ösz­­szes kereskedelmi hajóterének 11,9 szá­zalékára emelte az 1969. évi 11,5 száza­lékról. A jelek szerint ez a tendencia folytatódik.­­ További öt-hat hétig elhúzódhat a liverpooli Ford művek 50 000 munká­sának sztrájkja, mivel az elmúlt na­pokban a szakszervezetek és a munkál­tatók álláspontjában ismét éles ellentét mutatkozott. A sztrájk most már negye­dik hetébe lép, s a vállalat vesztesége elérte a 33 millió font sterlinget, ami körülbelül 49 000 autó kiesését jelenti. 9 A brit ipari termelés indexe decem­berben 125,8 pontra nőtt, a novemberi 123,6 és az egy évvel korábbi 123,9 pontról. (Bázis: 1963) A WQEJ JELENTI 9 Az athéni kormány nem tervezi a drachma leértékelését — írja a gazda­sági csúcsminisztérium hivatalos közle­ménye, s ezzel cáfolja a görög pénznem árfolyamának megváltoztatásáról elter­jedt híreket. A közlemény megállapít­ja, hogy Görögország gazdasága a mo­netáris stabilitás korszakában van, a drachma árfolyama szilárd és a görög­­országi infláció nem olyan mértékű, mint más európai országokban.­­ Acélművet épít Brazíliában a duis­­burgi Demag AG. A vállalkozásban részt vesz a Demag spanyol leányválla­lata, és a brazíliai Siderama cég. Az Amazonas tartományban felépülő acél­mű 1973-ban kezdi meg működését és évente 78—80 000 tonna acélhuzalt és kábelt állít majd elő. A szerződés értéke 12.5 millió márka, s a Demag ezenfelül 7.5 millió márka értékben berendezést is szállít.­­ Az A­mp­­ri­can Airlines, hasonlóan a többi amerikai repülőtársasághoz, defi­cittel zárta a tavalyi évet. A vállalat nettó vesztesége meghaladta a 26 mil­lió dollárt. Egy évvel korábban viszont 38,5 millió dolláros nyereséget ért el. Az AAL vezetői a kedvezőtlen ered­ményeket a költségek növekedésével és a forgalom vártnál kisebb növekedésé­vel magyarázták.­­ Luns holland külügyminiszter há­romnapos látogatásra Máltába utazott. Tartózkodása során aláírja a két ország közötti új légiegyezményt, és tárgya­lásokat folytat a kereskedelmi kapcso­latok bővítésének lehetőségéről. A Venezuela vasérctermelése és ex­portja tavaly 15—20 százalékkal ha­ladta meg az egy évvel korábbi ered­ményeket. A teljes termelés 22 millió tonna körül alakult. Az exportból származó bevétel meghaladta az 54 millió dollárt az év kilenc hónapjában. Az acéltermelés 1970-ben 900 ezer tonna volt, a tervek szerint az idén megha­ladja az 1 millió tonnát is.­­ A rostocki Warnow hajógyárban vízre bocsátották a Szovjetunió meg­rendelésére készült Harry Pollitt névre keresztelt, 17. típusú, 13 500 tonnás teherszállító hajót. A gyár az idén összesen hat teherhajót készít a Szov­jetuniónak.­­ Az NSZK-ban tavaly 129 vállalat 184 000 alkalmazottja sztrájkolt, s a munkabeszüntetések , következtében 93 000 munkanap esett ki — írja a statisztikai intézet jelentése. Az 1969. évi adat sokkal kedvezőtlenebb hely­zetről tanúskodott: akkor 249 000 mun­kanap esett ki a termelésből. A ta­valyi sztrájkok kétharmada a gépgyár­tásban és a járműiparban zajlott le. Schweitzer a papírarány jelentőségéről Az ipari országoknak elsősorban költségvetési és pénzpolitikai intézke­désekhez kell folyamodniuk az infláció leküzdése érdekében, az úgynevezett jövedelmi politika ezt csak kiegészíti, de nem pótolhatja. Ezt a többször han­goztatott nézetét ismételte el egy fran­cia lapnak adott nyilatkozatában Pierre-Paul Schweitzer, a Nemzetközi Valuta Alap vezérigazgatója. Nyilatkozatában kifejtette azt is, hogy az Egyesült Államok fizetési mérlege még mindig „igen súlyos problémát okoz”, de nem annyira súlyosat, mint az USA jelenlegi deficitjéből gondolni lehetne. A probléma gyökere Schweit­zer szerint abban van, hogy a fizetési mérleg folyó tételeinek aktívuma nem elegendő a hosszú lejáratú magántőke-­ kivándorlásának és az állam külföldi kiadásainak fedezésére. Amíg az USA- n­ak nem sikerül helyreállítania az egyensúlyt, arra kell törekednie, hogy deficitjét lehetőleg a tartalékokból fe­dezze és így elkerülje a hivatalos kül­földi dollárkövetelések túlzott felhal­mozódását. A „papírarany” fő jelentőségét Schweitzer abban látja, hogy a világ­­gazdaság likviditása most már nem kizárólag azon múlik, hogyan alakul az aranyhalmozás, vagy a fizetési mérleg azokban az országokban, amelyek ha­gyományosan tartalékvalutával látják el a világot. Figyelmeztetett azonban arra, hogy a speciális lehívási jogok csak eszköznek tekintendők, helyes fel­­használásukat még meg kell tanulni. (Reuter) Ötéves megállapodás az NDK és Jugoszlávia között Tudósítónktól­ Horst Solle, az NDK külgazdasági minisztere és Muh­amad Hadzsics, jugo­szláv külkereskedelmi miniszter a múlt hét végén Berlinben aláírta a két or­szág öt évre szóló árucsere-forgalmi megállapodását. A szerződés értelmé­ben az NDK és Jugoszlávia árucsere­forgalma 1971 és 1975 között közel 50 százalékkal növekszik a megelőző 5 év­hez viszonyítva és eléri a 4,6 milliárd valutamárkát. A megállapodás alapján az NDK gé­peket és berendezéseket, így szerszám­gépeket, nyomdaipari gépeket, kohá­szati, szódagyári, cementgyári komplett berendezéseket, ezenkívül optikai cik­keket, vasúti járműveket, személy- és tehergépkocsikat, irodagépeket, külön­böző műszereket, vegyipari és könnyű­ipari termékeket szállít Jugoszláviának. Jugoszlávia mezőgazdasági és erdő­­gazdasági termékeket, élelmiszeripari árucikkeket, gépeket, vasúti kocsikat, vaskohászati, elektrotechnikai és vegy­ipari cikkeket, valamint alapanyagokat, így többek között bauxitot, titándioxi­­dot exportál. A megállapodás alapján Jugoszlávia építkezéseket is kivitelez a következő öt évben az NDK-ban. Mind­két fél kölcsönösen növeli majd a fo­gyasztási cikkek szállítását. Lengyel—algériai jegyzőkönyv Tudósítónktól: Lengyelország és Algéria képviselői Varsóban február 19-én aláírták a két ország 1971-re szóló árucsere-forgalmi jegyzőkönyvét. Jaker algériai külke­reskedelmi miniszter lengyelországi látogatása alkalmából tárgyalt a len­gyel gazdasági vezetőkkel, a külkeres­kedelmi és tudományos-műszaki együtt­működésről és a közeljövőben alá­írandó hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásról. Ami az idei évre szóló árucsere­forgalmi jegyzőkönyvet illeti, a két­oldalú forgalom jelentős emelésében állapodtak meg. Lengyelország egye­bek között bányagépeket és felszerelé­seket, vegyipari termékeket, gyógysze­reket, ként, és tartós fogyasztási cik­keket exportál. Az algériai szállítások legfontosabb tételei a vasérc, a hor­­ganykoncentrát, déligyümölcsök, ször­pök, és gyümölcskoncentrátumok, bo­rok, bútorgyártáshoz szükséges alap­anyagok, és néhány ipari tartós fo­gyasztási cikk. Lassul a holland gazdasági növekedés A holland gazdaságban lehűlés vár­ható az idén, a bel- és külföldi ke­reslet növekedése lelassul, a bruttó nemzeti termék a tavalyi 6 százalék helyett idén várhatóan csak 4,5 szá­zalékkal növekszik — véli a hágai központi tervezési hivatal. Az export a múlt évi 14 százalék helyett idén csak 7,5 százalékkal lesz nagyobb, de lassul az import növekedése is, 15 százalékról 6 százalékra. A fizetési mérleg passzívuma a ta­valyi 1 milliárd 500 millióról idén 1 milliárd 250 millióra apad. A bérek bruttó emelkedése a folyó évben a becslés szerint 12 százalék lesz. A hi­vatal véleménye szerint a fogyasztói árak 6,5 százalékkal nőnek a tavalyi 4,4 százalék helyett, a tényleges vásárló­erő 2,6 százalékra csökken. Az üzemek­re és berendezésekre fordított tőke­­beruházás az 1970. évi 12 százalék he­lyett idén csak 7 százalékot ér el. (Reu­ter) A csehszlovák energiaipar Az elmúlt tíz esztendőben nem egy esetben alakult ki az energiahordozók és az energiaellátás terén kritikus hely­zet Csehszlovákiában. Nem véletlen te­hát, hogy a csehszlovák szakemberek mind tüzetesebben vizsgálják a kiala­kult energiastruktúrát és a lehetőséget, hogy 15—20 éven belül az energiaszer­kezetet a szükségletnek megfelelően ala­kítsák át. Erre komplex tervek készültek, ame­lyek az alábbi irányelveket tartalmaz­zák: — magenergiát elektromos áram ter­melésére nem fognak jelentősen felhasz­nálni a következő 15—20 évben; — növelik a vízienergia-termelést ab­szolút értékben, de aránya a 13 száza­lékot nem fogja meghaladni; — csökkentik a kőszén felhasználását és növelik a felszíni fejtésű barna szé­nét. Számítások szerint ugyanis a fel­színi fejtésű, teljesen gépesített mód­szerrel bányászott barnaszén verseny­­képes a kőolajjal és a földgázzal; — a folyékony tüzelőanyagok és a gáz felhasználása az elektromos áram termelésben 5—8 százalékkal növeked­ni fog; — az elektromos áram importja — bár kiegészítő jelentőségű marad —, tovább­ra is szükséges lesz és nagysága 2—3 százalékkal növekedni fog. A fenti irányelvekben elsősorban a fejlődés lehetőségeinek reális felisme­rését láthatjuk. Csehszlovák szakembe­rek szerint az országban a nemzeti jö­vedelem egyszázalékos növeléséhez a primér energiafelhasználás egyszázalé­kos emelkedése szükséges. Bár a haté­konyság javítása igen fontos feladata a csehszlovák energetikának, nem egye­dül ez a járható út az energiamérleg egyensúlyba hozatalára. Érdemes meg­vizsgálni, milyen tervek születtek a fenti irányelveknek megfelelően az energiatermelés növelésére. Az atomenergia felhasználásával gya­korlatilag már ez évtől lehet számolni. A nyugat-szlovákiai Jaslovsky-Bohuni­­ceben nehézvízreaktor működik 150 MW teljesítménnyel. Ez a működő ka­pacitás is csak azt teszi lehetővé, hogy az elektromosenergia-termelés 0,3 szá­zalékát állítsák elő magenergiából. Csehszlovákia 1970-ben — előzetes adatok szerint — 45 milliárd kilowatt­óra elektromos áramot termelt, így az egy főre jutó elektromosáram-mennyi­­ség meghaladta a 3000 kilowatt/órát. Ebből a vízi erőművekre — a Vltava és a Vág folyók energiájának hasznosítá­sával — 18,3 százalék jutott. A folyók vízhozama nem teszi lehetővé a beépí­tett teljesítmények optimális kihaszná­lását, ezért a szakemberek inkább tar­talék- és csúcskiegyenlítő, valamint mi­nőségjavító szerepet szánnak a vízi erő­műveknek. A hőenergiával termelt elektromos áram a felhasznált energiahordozók sze­rinti struktúrája jelenleg a következő képet mutatja: kőszén 26 százalék, bar­naszén és lignit 68 százalék, folyékony tüzelőanyag 4 százalék, gáznemű tüzelő­anyag 2 százalék. A jelen és a közeljövő legfontosabb feladata, minél gyorsabban befejezni az épülőben levő erőműveket, továbbiak építését megkezdeni és a jelenlegi erő­művek teljesítményét a lehető leggyor­sabb ütemben növelni, be kell fejezni a Pacerady 800 megawattos, a Melnik II. 440 megawattos és a Vojany II. 660 megawattos erőművek építését. Ezek előreláthatólag 1972-re készülnek el. Az 1975-es záródó ötéves terv végéig el kel­lene készülnie a műszakilag már elő­készített paskowi, detmarovicei és tusimicei erőműveknek. Említettük, hogy az elektromos áram­import, bár kiegészítő jellegű, számotte­vő a csehszlovák áramigények kielégí­tésében. Legjelentősebb az import a Szovjetunióból és Romániából. Ezt a továbbiakban is fokozni szeretnék, úgy, hogy a Szovjetunió a következő évek­ben legalább évi 400 millió, később 1 milliárd kilowatt/óra áramot adna, Ro­mánia pedig legalább 500 millió kilo­watt/órát. Ezzel kapcsolatban felmerült a magyar export megszüntetése is, ami­re a legújabb megállapodás szerint 1973 után kerül sor. Tervek készültek a Jugoszláviából és Bulgáriából származó behozatalra is. Is­meretes, hogy a jugoszláv import bizto­sítására szóba került egy Magyarorszá­gon átmenő vezeték építése is. Teríté­ken van egy csehszlovák—lengyel ko­operáció terve, amely szerint Lengyel­­országban, Balchatow térségében épül­ne erőmű, amely Csehszlovákiának is adna áramot. A Csehszlovákiában felhasznált elsőd­leges tüzelőanyag 78 százaléka szilárd halmazállapotú, 18 százaléka folyékony, 3 százaléka gáznemű. Az elsődleges tüzelőanyagok felhasználásával kapcso­latban a következő álláspont alakult ki a csehszlovák szakértők körében: meg­szűnt egyeduralkodó lenni a szén és ál­talában a szilárd tüzelőanyag és ezzel párhuzamosan fokozódik a folyékony és gázhalmazállapotú tüzelőanyagok jelen­tősége. Tovább nőnek a követelmények a felszínű fejtésű barnaszénnel szem­ben; jelentősége a kémiai feldolgozás­ban csökkenni fog, az energiatermelés­ben nő. A kőszén felhasználás a közle­kedésben csökken, a fémiparban pedig növekszik. Az ötödik ötéves terv időszakában a hazailag előállított és importból beszer­zett tüzelőanyag-mennyiségnek a követ­kező igényeket kell kielégítenie: szi­lárd tüzelőanyagból 135—140 millió ton­nára van szükség, nyersolajból körül­belül 17 millió tonnára, gázhalmazálla­potú tüzelőanyagból 12—13 milliárd köbméterre, elektromos energiából 65— 68 milliárd kilowatt/órára. • Hazai forrásokból fedezhető a szilárd tüzelőanyagoknak és az elektromos energiának mintegy 90—95 százaléka. A gázszükségletnek ezzel szemben 93—95 százalékát, a nyersolajszükségletnek pe­dig 97—98 százalékát importálni kell. Bár Csehszlovákia — mint látjuk — több tüzelőanyagot tudna felhasználni ma és a jövőben is, mint amennyi ren­delkezésére áll, mégsem tartja megszün­tetendőnek szén- és, kokszexportját. A 2,6 millió tonna kivitelre kerülő kőszén nagyobb hányada a szocialista országok (Magyarország, Románia, NDK és kis­mértékben Jugoszlávia) számára igen nagy fontosságú. Kisebb hányadát a ha­gyományos tőkés piacokra szállítják. Az évi egymillió tonna exportált barnaszén rendszeres vásárlója az NSZK. A koksz­export, vevőköre ennél sokkal szélesebb. Két és fél millió tonna a teljes kivitelre szánt mennyiség, melynek nagyobb há­nyadát a szocialista országok veszik át, a fennmaradó részt pedig 13 tőkésország importálja. A többi eladási lehetőség kihasználása konjunkturális és üzletpo­litikai elképzelések függvénye. Összefoglalóan elmondható, hogy a kőszénexport csere jellegű, energetikai szenet importálnak és gáz-, valamint kokszgyártásra alkalmas szenet expor­tálnak. A csere két oldalának összege a hazai termelés egynegyedével egyenlő, tehát jelentősnek mondható. Ebből is következik, hogy az import esetleges zökkenői (ilyenek voltak a lengyel szál­lításokban nemrég), komolyan érintik a csehszlovák kőszénfelhasználó ipart és mindig magukban rejtik azt a veszélyt, hogy a kieső import pótlására a hazai termelést veszik igénybe az export terhére. A nyugatnémet ru Az NSZK ruházaticikk-termelése és forgalma 1969-ben igen gyors ütemben nőtt és az import is magas szintet ért el. Ez a tendencia a múlt évben is ér­vényesült, nem kis mértékben a divat­változás (mini-maxi) okozta kereslet­­növekedés következtében. Tavalyelőtt az NSZK-ban 18 új ru­házati üzem épült (a kötöttárut előállí­tó gyárak nem tartoznak ide) és ezzel az ágazat üzemeinek száma 5220-ra emelkedett. Az iparágban a foglalkoz­tatottak száma 1968-ban 367 ezer, 1969- ben pedig 382 ezer volt. A ruházati ipar termelési indexe — a kötöttáru nélkül — 1969-re 130,5 pon­tot ért el, szemben 1968-as 119,1 és az 1967-es 106,8 ponttal (1962 - 100). 1970 első öt hónapjában az index 133,6 pont­ra nőtt. A ruházati ipar forgalma a megelőző évi 11,64 milliárd márkáról 12,91 milliárd márkára emelkedett 1969- ben. 1970 első negyedében 3,57 milliárd márkás forgalmat bonyolítottak le. (Összehasonlításul 1969 első negyedé­ben 3,28 milliárd márka volt a for­galom.) Legnagyobb növekedés a férfi, női és gyermek felsőruházati cikkek területén volt. A ruházati cikkek kis­kereskedelmi árai 1969-ben 1 százalék­kal emelkedtek, 1970 első felében pedig 3,4 százalékkal. A nyugatnémet ipar megrendelései 1969-ben 8,1 százalékkal növekedtek, ennek 33,6 , százaléka külföldi megbízás volt. A megbízások 1970 első felében 6,1 százalékkal növekedtek. A ruházati cikkek külkereskedelme is igen gyorsan fejlődött 1969-ben. Fő­ként az importról mondható ez elu­ házaticikk-import amely 41 százalékkal haladta meg az 1968. évit, míg a kivitel jóval kisebb mértékben növekedett. A nyugatnémet ruházaticiikk-import — melyhez egy­úttal a divattartozékokat is számíthat­juk — 81 százalékkal növekedett 1961 és 1969 között. A kivitel növekedése csak 70 százalék volt. (A kötöttáruk forgalmát itt is figyelmen kívül hagy­tuk.) Ezzel a magas importrátával az NSZK a ruházati cikkek vásárlásában az Egyesült Államok mögött a második helyen áll. A nyugatnémet ruházaticikk-import 90 százalékát a felsőruházat és a fehér­nemű teszi ki. A szocialista országok­ból az NSZK 1969-ben 227,8 millió márka értékű felsőruházati cikket és fehérneműt vásárolt (1965-ben csak 74,7 millió márka értékűt). A fejlődő or­szágokból tavalyelőtt 281,5 millió márka értékű volt az importja. Az 1965 és 1969 közötti időszakban az OECD- országokból származó ruházaticikk­­behozatal 65 százalékkal emelkedett. A közös piaci országok 90 százalékkal növelték szállításaikat. Az NSZK 1969- ben teljes ruházaticikk-importjának 65 százalékát az OECD-országokból sze­rezte be (1965-ben 75 százalékot). 1970 első öt hónapjában az import az előző év hasonló időszakához ké­pest 31 százalékkal nőtt. A kivitel 1965 és 1969 között 73 százalékkal emelke­dett. Az ágazat összexportjának 94,3 százaléka (1965: 96) irányult az OECD- országokba. 1970 január és május kö­zött nyugatnémet ruházaticikk-export 1,7 százalékkal, 332,8 millió márkára növekedett. (MIA) A nyugatnémet ruházaticikk-import VILÁGGAZDASÁG

Next