Világgazdaság, 1971. február (3. évfolyam, 21/516-40/535. szám)
1971-02-23 / 36. (531.) szám
n . 1971. FEBRUÁR 23. OECD-JELENTÉS A TÖRÖK GAZDASÁGRÓL A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet — OECD — jelentést tett közzé a török gazdasági helyzetről. Az OECD szakértői az 1970 augusztusban végrehajtott leértékeléstől az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének javulását remélik. Prognózisukban messzemenően támaszkodnak azokra a pozitív tapasztalatokra, amelyeket az ország a török líra 1960. évi leértékelésekor szerzett. Az 1960-as értékelést követő dekádban a törökgazdaság komoly haladást ért el, az ország infrastruktúrája számottevően javult. A mezőgazdaságban a diverzifikálás és a termelésfokozás bátorító jeleit sikerült megállapítani. A feldolgozó iparágak — kivált a magánszektorban — ugyancsak jelentős mértékben fejlődtek és sokrétűbbé váltak. Eme haladás azonban — mondják az OECD szakértői — azzal a káros következménnyel járt, hogy túlságos mértékben a belső fejlesztésre irányult, nem párosult a fizetési mérleg megfelelő javulásával. Az import továbbra is gyorsabban nőtt az exportnál. A láthatatlan bevételek eredményei — eltekintve a török vendégmunkások átutalásaitól — kiábrándítóak voltak. Végül pedig az sem volt lehetséges, hogy az előirányzott mértékben fejlesszék a közvetlen külföldi magánberuházásokat, s ezért a török kormány lényegében továbbra is a kedvezményes külföldi kormányhitelekre volt utalva és erre lesz utalva még legalább egy ideig. Az 1970 nyarán életbeléptetett szanálási programmal kapcsolatban a jelentés elsősorban a deficites külkereskedelmi mérleg javulását reméli. A következő hónapokban, ettől függően dől majd el, sikeresnek bizonyult-e a leértékelés. Az OECD szakértői a török kormánynak három általános jellegű tanácsot adnak: a mezőgazdaságban nagyobb és hatékonyabb termelési egységeket és öntözési rendszereket kívánatos létrehozni ; a magánszektorban ösztönözni kell a fúziókat és a vállalkozói együttműködés egyéb formáit; a versenyképesség elvének az állami vállalatok vonatkozásában is érvényt kell szerezni. Végezetül: kívánatos az idegenforgalom lendületesebb fejlesztése. (DPA) Megjelent a piacon az elektromos gépkocsi A jövő hónapban készül el az első száz nyugatnémet gyártmányú elektromos gépkocsi. A három vállalat közreműködésével készült elektromos teherkocsit csak városi közlekedésre szánják. Nem szennyezi a levegőt, de kétórai használat után akkumulátorait újra fel kell tölteni vagy ki kell cserélni. Egy másik nyugatnémet elektromos autó is kifejlesztés alatt áll. A gyártó a BMW cég, és ez a jármű személyszállítási célokat szolgál majd. A fejlesztés jelenlegi stádiumában a BMW elektromos kocsijának még igen sok hátránya van: súlya kétszerese egy átlagos benzinüzemű gépkocsiénak, üzemeltetése 15-ször annyiba kerül és minden 40—50 kilométer után újra kell tölteni az akkumulátorokat. Japán már jóval előbb tart az elektromos autó terén. Már kapható a Kogyo gyár által előállított háromkerekű elektromos jármű, amelynek maximális sebessége 40 kilométer óránként, újság, tej vagy egyéb kis árucikk szállítására alkalmas. Akkumulátorait 8 óránként kell feltölteni, ára 1240 dollár. A japán gépkocsiipar ötéves programot dolgozott ki elektromos meghajtású gépkocsik kifejlesztésére. A program szerint 1973 végéig három ilyen jármű prototípusa készül el, 1975-ben pedig már a gyártás is megindul. A három típus közül az egyik a rövid távú szállítást szolgálja, a másik üzleti és személyszállításokra alkalmas, a harmadik pedig országúti autóbusz lesz. Rövid távú szállításra olyan könnyű teherautó készül, amely két személyt és 200 kilogramm hasznos terhet bír el. Legnagyobb sebessége óránként 100 kilométer, egy töltéssel 130—150 kilométert tesz meg. Ugyanezt a célt szolgálja egy más kivitelű kis teherautó, amely két személy és 1000 kilogramm teher szállítására, 70 kilométeres maximális sebességgel 180—200 kilométerre juthat el. Két kivitelben készül a személyszállító autó is. Az egyik 2—4 személyt és 100 kilogramm poggyászt szállít 80 kilométeres maximális sebességgel 130— 150 kilométernyire, a másik 3—5 személy és 300 kilogramm teher befogadására alkalmas, azonos műszaki adatok mellett. Az autóbusz 60—80 személyt fogad be, maximális sebessége több mint 60 kilométer lesz óránként, utazó távolsága pedig 230—250 kilométerre terjed. (Reuter, Kyodo) Az idei Lipcsei Tavaszi Vásár igen nagy jelentőségű a VDK szempontjából. A VDK külkereskedelmi vállalatai elsősorban mezőgazdasági termékeket mutatnak be. Az NDK termékei közül főleg a gépek és berendezések érdeklik az ázsiai szocialista ország szakembereit — mondta a VDK berlini kirendeltségének vezetője. A chilei kormány államosítja az ország nitrátbányáit — jelentette be Allende elnök. Határidőt azonban a bányászok követelésére sem jelölt meg. A chilei nitrátbányákat vegyes vállalat irányítja, amelyben a chilei állam 51, az amerikai Anglo Lautaro pedig 49 százalékban részesedik. 9 Háromnapos sztrájk után felvették a munkát a párizsi tőzsdék tisztviselői. Az alkalmazottak döntése azt követően született, hogy az alkuszok szövetsége vizsgáló bizottságot hozott létre a követelt béremelés kivizsgálására. 9 Lengyel—tunéziai kereskedelmi tárgyalásokkezdődtek Tuniszban. A megbeszélések célja a két ország közötti gazdasági kapcsolatok erősítése a kölcsönös érdekek alapján. A lengyel kereskedelmi küldöttségkéthetes tartózkodása során megtekinti a tunéziai foszfátüzemeket. Jelenleg a foszfát a legjelentősebb tunéziai exportcikk, amely Lengyelországba irányul. A Földgáz-cseppfolyósító üzem létesítéséről írt alá Kuwaitban szerződést a kuwaiti kormány és a Gulf Oil, valamint a British Petroleum. A Kuwaitban felépülő gyárköltsége 30 millió dollár. A termelés előreláthatólag 1973- ban kezdődik el, s kezdeti kapacitása évi 1 millió tonna propán, bután és izopentán lesz. A hajózás a ritka gazdasági tevékenység, amelyben Anglia növeli részesedését a világon — állapítja meg évi jelentésében az angol hajózási kamara. Nagy-Britannia 1970-ben kereskedelmi flottájának tonnatartalmát a világ öszszes kereskedelmi hajóterének 11,9 százalékára emelte az 1969. évi 11,5 százalékról. A jelek szerint ez a tendencia folytatódik. További öt-hat hétig elhúzódhat a liverpooli Ford művek 50 000 munkásának sztrájkja, mivel az elmúlt napokban a szakszervezetek és a munkáltatók álláspontjában ismét éles ellentét mutatkozott. A sztrájk most már negyedik hetébe lép, s a vállalat vesztesége elérte a 33 millió font sterlinget, ami körülbelül 49 000 autó kiesését jelenti. 9 A brit ipari termelés indexe decemberben 125,8 pontra nőtt, a novemberi 123,6 és az egy évvel korábbi 123,9 pontról. (Bázis: 1963) A WQEJ JELENTI 9 Az athéni kormány nem tervezi a drachma leértékelését — írja a gazdasági csúcsminisztérium hivatalos közleménye, s ezzel cáfolja a görög pénznem árfolyamának megváltoztatásáról elterjedt híreket. A közlemény megállapítja, hogy Görögország gazdasága a monetáris stabilitás korszakában van, a drachma árfolyama szilárd és a görögországi infláció nem olyan mértékű, mint más európai országokban. Acélművet épít Brazíliában a duisburgi Demag AG. A vállalkozásban részt vesz a Demag spanyol leányvállalata, és a brazíliai Siderama cég. Az Amazonas tartományban felépülő acélmű 1973-ban kezdi meg működését és évente 78—80 000 tonna acélhuzalt és kábelt állít majd elő. A szerződés értéke 12.5 millió márka, s a Demag ezenfelül 7.5 millió márka értékben berendezést is szállít. Az Amprican Airlines, hasonlóan a többi amerikai repülőtársasághoz, deficittel zárta a tavalyi évet. A vállalat nettó vesztesége meghaladta a 26 millió dollárt. Egy évvel korábban viszont 38,5 millió dolláros nyereséget ért el. Az AAL vezetői a kedvezőtlen eredményeket a költségek növekedésével és a forgalom vártnál kisebb növekedésével magyarázták. Luns holland külügyminiszter háromnapos látogatásra Máltába utazott. Tartózkodása során aláírja a két ország közötti új légiegyezményt, és tárgyalásokat folytat a kereskedelmi kapcsolatok bővítésének lehetőségéről. A Venezuela vasérctermelése és exportja tavaly 15—20 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi eredményeket. A teljes termelés 22 millió tonna körül alakult. Az exportból származó bevétel meghaladta az 54 millió dollárt az év kilenc hónapjában. Az acéltermelés 1970-ben 900 ezer tonna volt, a tervek szerint az idén meghaladja az 1 millió tonnát is. A rostocki Warnow hajógyárban vízre bocsátották a Szovjetunió megrendelésére készült Harry Pollitt névre keresztelt, 17. típusú, 13 500 tonnás teherszállító hajót. A gyár az idén összesen hat teherhajót készít a Szovjetuniónak. Az NSZK-ban tavaly 129 vállalat 184 000 alkalmazottja sztrájkolt, s a munkabeszüntetések , következtében 93 000 munkanap esett ki — írja a statisztikai intézet jelentése. Az 1969. évi adat sokkal kedvezőtlenebb helyzetről tanúskodott: akkor 249 000 munkanap esett ki a termelésből. A tavalyi sztrájkok kétharmada a gépgyártásban és a járműiparban zajlott le. Schweitzer a papírarány jelentőségéről Az ipari országoknak elsősorban költségvetési és pénzpolitikai intézkedésekhez kell folyamodniuk az infláció leküzdése érdekében, az úgynevezett jövedelmi politika ezt csak kiegészíti, de nem pótolhatja. Ezt a többször hangoztatott nézetét ismételte el egy francia lapnak adott nyilatkozatában Pierre-Paul Schweitzer, a Nemzetközi Valuta Alap vezérigazgatója. Nyilatkozatában kifejtette azt is, hogy az Egyesült Államok fizetési mérlege még mindig „igen súlyos problémát okoz”, de nem annyira súlyosat, mint az USA jelenlegi deficitjéből gondolni lehetne. A probléma gyökere Schweitzer szerint abban van, hogy a fizetési mérleg folyó tételeinek aktívuma nem elegendő a hosszú lejáratú magántőke- kivándorlásának és az állam külföldi kiadásainak fedezésére. Amíg az USA- nak nem sikerül helyreállítania az egyensúlyt, arra kell törekednie, hogy deficitjét lehetőleg a tartalékokból fedezze és így elkerülje a hivatalos külföldi dollárkövetelések túlzott felhalmozódását. A „papírarany” fő jelentőségét Schweitzer abban látja, hogy a világgazdaság likviditása most már nem kizárólag azon múlik, hogyan alakul az aranyhalmozás, vagy a fizetési mérleg azokban az országokban, amelyek hagyományosan tartalékvalutával látják el a világot. Figyelmeztetett azonban arra, hogy a speciális lehívási jogok csak eszköznek tekintendők, helyes felhasználásukat még meg kell tanulni. (Reuter) Ötéves megállapodás az NDK és Jugoszlávia között Tudósítónktól Horst Solle, az NDK külgazdasági minisztere és Muhamad Hadzsics, jugoszláv külkereskedelmi miniszter a múlt hét végén Berlinben aláírta a két ország öt évre szóló árucsere-forgalmi megállapodását. A szerződés értelmében az NDK és Jugoszlávia árucsereforgalma 1971 és 1975 között közel 50 százalékkal növekszik a megelőző 5 évhez viszonyítva és eléri a 4,6 milliárd valutamárkát. A megállapodás alapján az NDK gépeket és berendezéseket, így szerszámgépeket, nyomdaipari gépeket, kohászati, szódagyári, cementgyári komplett berendezéseket, ezenkívül optikai cikkeket, vasúti járműveket, személy- és tehergépkocsikat, irodagépeket, különböző műszereket, vegyipari és könnyűipari termékeket szállít Jugoszláviának. Jugoszlávia mezőgazdasági és erdőgazdasági termékeket, élelmiszeripari árucikkeket, gépeket, vasúti kocsikat, vaskohászati, elektrotechnikai és vegyipari cikkeket, valamint alapanyagokat, így többek között bauxitot, titándioxidot exportál. A megállapodás alapján Jugoszlávia építkezéseket is kivitelez a következő öt évben az NDK-ban. Mindkét fél kölcsönösen növeli majd a fogyasztási cikkek szállítását. Lengyel—algériai jegyzőkönyv Tudósítónktól: Lengyelország és Algéria képviselői Varsóban február 19-én aláírták a két ország 1971-re szóló árucsere-forgalmi jegyzőkönyvét. Jaker algériai külkereskedelmi miniszter lengyelországi látogatása alkalmából tárgyalt a lengyel gazdasági vezetőkkel, a külkereskedelmi és tudományos-műszaki együttműködésről és a közeljövőben aláírandó hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásról. Ami az idei évre szóló árucsereforgalmi jegyzőkönyvet illeti, a kétoldalú forgalom jelentős emelésében állapodtak meg. Lengyelország egyebek között bányagépeket és felszereléseket, vegyipari termékeket, gyógyszereket, ként, és tartós fogyasztási cikkeket exportál. Az algériai szállítások legfontosabb tételei a vasérc, a horganykoncentrát, déligyümölcsök, szörpök, és gyümölcskoncentrátumok, borok, bútorgyártáshoz szükséges alapanyagok, és néhány ipari tartós fogyasztási cikk. Lassul a holland gazdasági növekedés A holland gazdaságban lehűlés várható az idén, a bel- és külföldi kereslet növekedése lelassul, a bruttó nemzeti termék a tavalyi 6 százalék helyett idén várhatóan csak 4,5 százalékkal növekszik — véli a hágai központi tervezési hivatal. Az export a múlt évi 14 százalék helyett idén csak 7,5 százalékkal lesz nagyobb, de lassul az import növekedése is, 15 százalékról 6 százalékra. A fizetési mérleg passzívuma a tavalyi 1 milliárd 500 millióról idén 1 milliárd 250 millióra apad. A bérek bruttó emelkedése a folyó évben a becslés szerint 12 százalék lesz. A hivatal véleménye szerint a fogyasztói árak 6,5 százalékkal nőnek a tavalyi 4,4 százalék helyett, a tényleges vásárlóerő 2,6 százalékra csökken. Az üzemekre és berendezésekre fordított tőkeberuházás az 1970. évi 12 százalék helyett idén csak 7 százalékot ér el. (Reuter) A csehszlovák energiaipar Az elmúlt tíz esztendőben nem egy esetben alakult ki az energiahordozók és az energiaellátás terén kritikus helyzet Csehszlovákiában. Nem véletlen tehát, hogy a csehszlovák szakemberek mind tüzetesebben vizsgálják a kialakult energiastruktúrát és a lehetőséget, hogy 15—20 éven belül az energiaszerkezetet a szükségletnek megfelelően alakítsák át. Erre komplex tervek készültek, amelyek az alábbi irányelveket tartalmazzák: — magenergiát elektromos áram termelésére nem fognak jelentősen felhasználni a következő 15—20 évben; — növelik a vízienergia-termelést abszolút értékben, de aránya a 13 százalékot nem fogja meghaladni; — csökkentik a kőszén felhasználását és növelik a felszíni fejtésű barna szénét. Számítások szerint ugyanis a felszíni fejtésű, teljesen gépesített módszerrel bányászott barnaszén versenyképes a kőolajjal és a földgázzal; — a folyékony tüzelőanyagok és a gáz felhasználása az elektromos áram termelésben 5—8 százalékkal növekedni fog; — az elektromos áram importja — bár kiegészítő jelentőségű marad —, továbbra is szükséges lesz és nagysága 2—3 százalékkal növekedni fog. A fenti irányelvekben elsősorban a fejlődés lehetőségeinek reális felismerését láthatjuk. Csehszlovák szakemberek szerint az országban a nemzeti jövedelem egyszázalékos növeléséhez a primér energiafelhasználás egyszázalékos emelkedése szükséges. Bár a hatékonyság javítása igen fontos feladata a csehszlovák energetikának, nem egyedül ez a járható út az energiamérleg egyensúlyba hozatalára. Érdemes megvizsgálni, milyen tervek születtek a fenti irányelveknek megfelelően az energiatermelés növelésére. Az atomenergia felhasználásával gyakorlatilag már ez évtől lehet számolni. A nyugat-szlovákiai Jaslovsky-Bohuniceben nehézvízreaktor működik 150 MW teljesítménnyel. Ez a működő kapacitás is csak azt teszi lehetővé, hogy az elektromosenergia-termelés 0,3 százalékát állítsák elő magenergiából. Csehszlovákia 1970-ben — előzetes adatok szerint — 45 milliárd kilowattóra elektromos áramot termelt, így az egy főre jutó elektromosáram-mennyiség meghaladta a 3000 kilowatt/órát. Ebből a vízi erőművekre — a Vltava és a Vág folyók energiájának hasznosításával — 18,3 százalék jutott. A folyók vízhozama nem teszi lehetővé a beépített teljesítmények optimális kihasználását, ezért a szakemberek inkább tartalék- és csúcskiegyenlítő, valamint minőségjavító szerepet szánnak a vízi erőműveknek. A hőenergiával termelt elektromos áram a felhasznált energiahordozók szerinti struktúrája jelenleg a következő képet mutatja: kőszén 26 százalék, barnaszén és lignit 68 százalék, folyékony tüzelőanyag 4 százalék, gáznemű tüzelőanyag 2 százalék. A jelen és a közeljövő legfontosabb feladata, minél gyorsabban befejezni az épülőben levő erőműveket, továbbiak építését megkezdeni és a jelenlegi erőművek teljesítményét a lehető leggyorsabb ütemben növelni, be kell fejezni a Pacerady 800 megawattos, a Melnik II. 440 megawattos és a Vojany II. 660 megawattos erőművek építését. Ezek előreláthatólag 1972-re készülnek el. Az 1975-es záródó ötéves terv végéig el kellene készülnie a műszakilag már előkészített paskowi, detmarovicei és tusimicei erőműveknek. Említettük, hogy az elektromos áramimport, bár kiegészítő jellegű, számottevő a csehszlovák áramigények kielégítésében. Legjelentősebb az import a Szovjetunióból és Romániából. Ezt a továbbiakban is fokozni szeretnék, úgy, hogy a Szovjetunió a következő években legalább évi 400 millió, később 1 milliárd kilowatt/óra áramot adna, Románia pedig legalább 500 millió kilowatt/órát. Ezzel kapcsolatban felmerült a magyar export megszüntetése is, amire a legújabb megállapodás szerint 1973 után kerül sor. Tervek készültek a Jugoszláviából és Bulgáriából származó behozatalra is. Ismeretes, hogy a jugoszláv import biztosítására szóba került egy Magyarországon átmenő vezeték építése is. Terítéken van egy csehszlovák—lengyel kooperáció terve, amely szerint Lengyelországban, Balchatow térségében épülne erőmű, amely Csehszlovákiának is adna áramot. A Csehszlovákiában felhasznált elsődleges tüzelőanyag 78 százaléka szilárd halmazállapotú, 18 százaléka folyékony, 3 százaléka gáznemű. Az elsődleges tüzelőanyagok felhasználásával kapcsolatban a következő álláspont alakult ki a csehszlovák szakértők körében: megszűnt egyeduralkodó lenni a szén és általában a szilárd tüzelőanyag és ezzel párhuzamosan fokozódik a folyékony és gázhalmazállapotú tüzelőanyagok jelentősége. Tovább nőnek a követelmények a felszínű fejtésű barnaszénnel szemben; jelentősége a kémiai feldolgozásban csökkenni fog, az energiatermelésben nő. A kőszén felhasználás a közlekedésben csökken, a fémiparban pedig növekszik. Az ötödik ötéves terv időszakában a hazailag előállított és importból beszerzett tüzelőanyag-mennyiségnek a következő igényeket kell kielégítenie: szilárd tüzelőanyagból 135—140 millió tonnára van szükség, nyersolajból körülbelül 17 millió tonnára, gázhalmazállapotú tüzelőanyagból 12—13 milliárd köbméterre, elektromos energiából 65— 68 milliárd kilowatt/órára. • Hazai forrásokból fedezhető a szilárd tüzelőanyagoknak és az elektromos energiának mintegy 90—95 százaléka. A gázszükségletnek ezzel szemben 93—95 százalékát, a nyersolajszükségletnek pedig 97—98 százalékát importálni kell. Bár Csehszlovákia — mint látjuk — több tüzelőanyagot tudna felhasználni ma és a jövőben is, mint amennyi rendelkezésére áll, mégsem tartja megszüntetendőnek szén- és, kokszexportját. A 2,6 millió tonna kivitelre kerülő kőszén nagyobb hányada a szocialista országok (Magyarország, Románia, NDK és kismértékben Jugoszlávia) számára igen nagy fontosságú. Kisebb hányadát a hagyományos tőkés piacokra szállítják. Az évi egymillió tonna exportált barnaszén rendszeres vásárlója az NSZK. A kokszexport, vevőköre ennél sokkal szélesebb. Két és fél millió tonna a teljes kivitelre szánt mennyiség, melynek nagyobb hányadát a szocialista országok veszik át, a fennmaradó részt pedig 13 tőkésország importálja. A többi eladási lehetőség kihasználása konjunkturális és üzletpolitikai elképzelések függvénye. Összefoglalóan elmondható, hogy a kőszénexport csere jellegű, energetikai szenet importálnak és gáz-, valamint kokszgyártásra alkalmas szenet exportálnak. A csere két oldalának összege a hazai termelés egynegyedével egyenlő, tehát jelentősnek mondható. Ebből is következik, hogy az import esetleges zökkenői (ilyenek voltak a lengyel szállításokban nemrég), komolyan érintik a csehszlovák kőszénfelhasználó ipart és mindig magukban rejtik azt a veszélyt, hogy a kieső import pótlására a hazai termelést veszik igénybe az export terhére. A nyugatnémet ru Az NSZK ruházaticikk-termelése és forgalma 1969-ben igen gyors ütemben nőtt és az import is magas szintet ért el. Ez a tendencia a múlt évben is érvényesült, nem kis mértékben a divatváltozás (mini-maxi) okozta keresletnövekedés következtében. Tavalyelőtt az NSZK-ban 18 új ruházati üzem épült (a kötöttárut előállító gyárak nem tartoznak ide) és ezzel az ágazat üzemeinek száma 5220-ra emelkedett. Az iparágban a foglalkoztatottak száma 1968-ban 367 ezer, 1969- ben pedig 382 ezer volt. A ruházati ipar termelési indexe — a kötöttáru nélkül — 1969-re 130,5 pontot ért el, szemben 1968-as 119,1 és az 1967-es 106,8 ponttal (1962 - 100). 1970 első öt hónapjában az index 133,6 pontra nőtt. A ruházati ipar forgalma a megelőző évi 11,64 milliárd márkáról 12,91 milliárd márkára emelkedett 1969- ben. 1970 első negyedében 3,57 milliárd márkás forgalmat bonyolítottak le. (Összehasonlításul 1969 első negyedében 3,28 milliárd márka volt a forgalom.) Legnagyobb növekedés a férfi, női és gyermek felsőruházati cikkek területén volt. A ruházati cikkek kiskereskedelmi árai 1969-ben 1 százalékkal emelkedtek, 1970 első felében pedig 3,4 százalékkal. A nyugatnémet ipar megrendelései 1969-ben 8,1 százalékkal növekedtek, ennek 33,6 , százaléka külföldi megbízás volt. A megbízások 1970 első felében 6,1 százalékkal növekedtek. A ruházati cikkek külkereskedelme is igen gyorsan fejlődött 1969-ben. Főként az importról mondható ez elu házaticikk-import amely 41 százalékkal haladta meg az 1968. évit, míg a kivitel jóval kisebb mértékben növekedett. A nyugatnémet ruházaticiikk-import — melyhez egyúttal a divattartozékokat is számíthatjuk — 81 százalékkal növekedett 1961 és 1969 között. A kivitel növekedése csak 70 százalék volt. (A kötöttáruk forgalmát itt is figyelmen kívül hagytuk.) Ezzel a magas importrátával az NSZK a ruházati cikkek vásárlásában az Egyesült Államok mögött a második helyen áll. A nyugatnémet ruházaticikk-import 90 százalékát a felsőruházat és a fehérnemű teszi ki. A szocialista országokból az NSZK 1969-ben 227,8 millió márka értékű felsőruházati cikket és fehérneműt vásárolt (1965-ben csak 74,7 millió márka értékűt). A fejlődő országokból tavalyelőtt 281,5 millió márka értékű volt az importja. Az 1965 és 1969 közötti időszakban az OECD- országokból származó ruházaticikkbehozatal 65 százalékkal emelkedett. A közös piaci országok 90 százalékkal növelték szállításaikat. Az NSZK 1969- ben teljes ruházaticikk-importjának 65 százalékát az OECD-országokból szerezte be (1965-ben 75 százalékot). 1970 első öt hónapjában az import az előző év hasonló időszakához képest 31 százalékkal nőtt. A kivitel 1965 és 1969 között 73 százalékkal emelkedett. Az ágazat összexportjának 94,3 százaléka (1965: 96) irányult az OECD- országokba. 1970 január és május között nyugatnémet ruházaticikk-export 1,7 százalékkal, 332,8 millió márkára növekedett. (MIA) A nyugatnémet ruházaticikk-import VILÁGGAZDASÁG