Világgazdaság, 1971. február (3. évfolyam, 21/516-40/535. szám)
1971-02-25 / 38. (533.) szám
4 ifi 1Ő71 FEE 2 5 A HATOK ÉS ANGLIA Makacs alkudozás a költségvetési hozzájárulásról Bonnban tegnap befejezte tanácskozásait az úgynevezett Monnet-bizottság. Az európai egyesült államok megteremtéséért küzdő nem hivatalos nyugat-európai szervezet megbeszéléseinek egyik fő témáját ezúttal a Közös Piac és Anglia kapcsolatai szolgáltatták. Az ülésen részt vevő Douglas Home brit külügyminiszter és Brandt kancellár tárgyalásain a hivatalos közlés szerint mindketten azt a reményt fejezték ki, hogy még idén nyáron „kézzelfogható haladás” lesz a csatlakozási tárgyalásokon. Brandt a bizottság ülésén mondott beszédében hangoztatta, hogy „realista kompromisszumot” kell találni a vitás pénzügyi kérdésekben. Úgy látszik azonban, hogy ezt a kompromisszumot nem lesz könnyű dolog kidolgozni, mert a beavatottak szerint a két legszélsőségesebb álláspont — az angoloké és a franciáké — túlságosan eltér egymástól. A csatlakozási tárgyalások legfontosabb csomópontja, amelyen a megbeszélések eredményessége múlhat, Anglia hozzájárulása a Közös Piac költségvetéséhez. A Reuter-iroda tájékozott forrásból származó értesülései szerint Schumann francia külügyminiszter teljesen elfogadhatatlannak minősíti Anglia legutóbbi javaslatát, hogy a csatlakozás utáni első évben a közösség 3,5 milliárd dollárosévi költségvetéséhez 2,63 százalékkal járuljon hozzá és ezt a részesedést az átmeneti időszak végéig fokozatosan 13—15 százalékra emelje. Franciaország álláspontja — legalábbis hivatalosan — az, hogy Angliának már a belépés pillanatától kezdve a költségvetési kiadások 21,5 százalékának fedezését kell magára vállalnia. A hat tagállam állandó brüsszeli képviselői titkos megbeszéléseken próbálták egyeztetni az álláspontokat, de mindeddig eredménytelenül. Belgium állítólagazzal a közvetítő elgondolással állt elő, hogy 1973-ban, tehát a csatlakozás utáni első évben, Anglia hozzájárulása 7,5 és 9,5 százalék között legyen, 1978-ban pedig érje el a 19,5 százalékot. Franciaország képviselője azonban ezt a kompromisszumos javaslatot is elutasította, mint amely nem alkalmas tárgyalási alapnak. A közösség és Anglia képviselőinek legutóbbi tárgyalási fordulójában Anglia azt kérte, hogy a tőke szabad mozgását biztosító mechanizmus kidolgozását hagyják függőben a csatlakozásig és ne foglalják a tárgyalások témái közé. A Hatok ezt a javaslatot elvetették. Ellenállásba ütközött az angoloknak az a javaslata is, hogy a brit ipar számára létfontosságú nyersanyagok egy sorára tarifalkontingenst állapítsanak meg, amely lehetővé teszi, hogy az átmeneti időszak után is vámmentesen importálhassa ezeket az anyagokat. A költségvetési hozzájárulás kérdésében mutatkozó nagy nézeteltérés mármár kérdésessé teszi a csatlakozási tárgyalások sikerének reményét, a hivatalosan továbbra is hangoztatott optimizmus ellenére. A napokban Schumann francia külügyminiszter Párizsban sajtóértekezleten szembenézett ezzel a lehetőséggel. Kijelentette, hogy a Közös Piac számára kétségtelenül nagy megpróbáltatás lenne, ha Anglia belépése végül is elmaradna. Arról azonban semmiképpen sem lehet szó, hogy a közösség ebben az esetben felbomlana. Ahhoz túl erős már a Hatok szolidaritása. Mindenesetre — mondta a francia külügyminiszter — nem szabad hitelt adni annak a felfogásnak, hogy a csatlakozási tárgyalások kudarca egyben a közösséget is felbomlással fenyegeti. Ugyanakkor hangsúlyozni kell a Közös Piac tagállamainak azt a szilárd akaratát, hogy a csatlakozási tárgyalásokat sikerre vigyék. A Hatok és Ausztria tárgyalásai közvetlenül nem függnek össze az angolokkal folytatott megbeszélésekkel, de az Ausztriával tervezett ideiglenes megállapodás sikerén múlik a Közös Piac és általában a semleges országok kapcsolatainak rendezése. Ezt jelentette ki Thorn luxemburgi külügyminiszter a napokban folytatott bécsi megbeszélései után, amelyeken biztosította az osztrákokat Luxemburg támogatásáról a tárgyalásokon. Thorn nyilatkozata után azonban Brüsszelben közölték, hogy a tárgyalások nehézségekbe ütköztek. Ausztria nem találta kielégítőnek a Hatok által javasolt engedményeket a mezőgazdasági termékek, a sör, az acél- és papírtermékek szektorában. A következő tárgyalási forduló időpontját nem tűzték ki és a Hatok nevében tárgyaló brüsszeli bizottság jelentést tesz a sikertelen megbeszélésekről a közösség miniszteri tanácsának. Svájc és a Közös Piac megbeszélésein egyelőre nem jelentkeztek nehézségek: a körülbelül egy hete folyó tárgyalásokat szerdától kezdve szakbizottságokra oszolva folytatják. Svájc nem elégszik meg az egyszerű kereskedelmi egyezménnyel — mondják tájékozott körökben —, hanem együttműködésre törekszik a közösséggel az iparpolitika és a kutatás területén, sőt a gazdasági és pénzügyi unió bizonyos aspektusaiban is. A nyugat-európai integráció elmélyítésének és kiszélesítésének törekvéseit ■— mint lapunkban már többször utaltunk rá — vegyes érzelmekkel figyelik az Egyesült Államokban. Hardin földművelésügyi miniszter a múlt héten ismét hangsúlyozta a kongresszusban, hogy a washingtoni kormány „folyamatosan ellenzi” Anglia mezőgazdasági rendszerének integrálását a közös mezőgazdasági politikába. A miniszter elítélte a Hatok protekcionista agrárpolitikáját és elismételte, az Egyesült Államok gabonaexportjára nézve igen hátrányos lenne, ha a mezőgazdasági illetékek rendszerét Anglia is átvenné. Váratlan dicséretet kapott viszont a közösség a Kínai Népköztársaság részéről. Az Új Kína hírügynökség hétfőn kiadott kommentárja helyeslően emlékezik meg a gazdasági és pénzügyi unió megteremtésére irányuló brüsszeli megállapodásról. Ezt „nagy jelentőségű lépésnek” nevezi, amelyet a közösség annak érdekében tett, hogy lerázza az Egyesült Államok gazdasági és valutapolitikai egyeduralmát a kapitalista világ felett. A brüsszeli megállapodás jelzi, hogy a nyugat-európai országokban tovább erősödik az Amerika-ellenes tendencia. A kínaisajtó, amely általában nem említi a Közös Piacot (utóljára 1969-ben foglalkozott vele), az utóbbi napokban némi késéssel, de igen alaposan és tárgyilagosan ismerteti a Werner-szervről folytatott brüsszeli tanácskozásokat — írja a DPA pekingi tudósítója. 1 Nixon befagyasztja az építőipari béreket A Fehér Ház bejelentette, hogy felfüggeszti annak a törvénynek az érvényességét, amely szabályozza a kormánytámogatással folyó építkezéseken dolgozók bérét. Az elnök elhatározása a jelenleg folyamatban levő mintegy 90 milliárd dollár értékű építkezések egyharmadát érinti. Nixon már korábban hangot adott annak a véleményének, hogy az Egyesült Államokban kialakult inflációs folyamat egyik legfontosabb előidézője az építőipari költségek emelkedése. Mostani lépésétől azt reméli, hogy az építkezési vállalkozók ezentúl az állami megbízásokra olcsóbb ajánlatokat fognak tenni. Egy washingtoni Reuter jelentés rámutat, hogy a bérbefagyasztás Nixon eddigi legdrasztikusabb lépése a bérpolitika terén és az elmúlt 40 év alatt csupán másodszor fordul elő, hogy az USA elnöke ilyen intézkedésre szánta el magát. Meany, az AFL—CIO szakszervezet elnöke az intézkedést elvileg hibásnak és egyoldalúnak jellemezte. Az elnök — jelentette ki Meany — a dolgozók egyetlen rétegének büntetésével kísérli meg rendezni azt az országos gazdasági problémát — nevezetesen az infláció közepette kialakult tömeges munkanélküliség csökkentését —, amelyet tanácsadóival együtt kialakított hibás pénzügyi és adópolitikája idézett elő. Nixon lépését a vállalkozók szóvivője is „kiábrándítónak” minősítette, s hangoztatta, hogy a bérbefagyasztás alkalmatlan az építőipar stabilitásának helyreállítására. A jelek szerint az USA kormánykörei maguk sem bíznakaz elnök lépésének hatékonyságában. Noha Nixon több esetben kijelentette, hogy elveti az ár- és bérellenőrzés gondolatát, mint mostani beavatkozásából is kitűnik, a dolgozókra kívánja hárítani az infláció terheinek nagy részét, és a kormány felhatalmazást kíván kérni a törvényhozástól az esetleges ellenőrzési jogok gyakorlásához. Connally pénzügyminiszter a képviselőház bankügyi bizottsága előtt tett nyilatkozatában a fennálló elnöki jogok további két évvel történő meghosszabbításáért szállt síkra. Újból leszállították a kanadai bankkamatlábat A Bank of Canada kilenc napon belül másodszor hajt végre kamatlábcsökkentést: február 15-én 6 százalékról 530 százalékra, február 23-án pedig 534 százalékra. A kamatlábleengedés azokra a hitelekre vonatkozik — írja a Reuter jelentése —, amelyeket a kanadai bank a kereskedelmi bankoknak és a nagy beruházóknak nyújt. Rasminsky, a Bank of Canada kormányzója kijelentette, hogy az utóbbi, az előzőnél jóval nagyobb engedményt az ország hitelviszonyainak fejlesztésére tették, s a kamatlábleszállítás megfelel mind a belföldi gazdasági viszonyoknak, mind Kanada nemzetközi fizetési helyzetének. A szövetségi kormány szeretné, ha Kanadában általában könnyebbek lennének a hitelfeltételek, ezzel bátorítanák a beruházásokat, s általuk teremtenének több üzleti és munkalehetőséget. A pénzpiacok, amelyek az elmúlt hónapokban kisebb mértékben hanyatlottak, a február 18-i kamatleszállítás után is szűkösek maradtak és bizonyos köröknek nehézségeik támadtak az ipari beruházásokhoz szükséges anyagi alapok előteremtésében. A nemzetközi fizetési helyzetre való utalást ottawai körök úgy értelmezik, hogy az az amerikai dollár beáramlására vonatkozik, az Egyesült Államok pénzembereit vonzotta az otthoninál magasabb kanadai kamat. Ennek következtében ment feljebb a kanadai dollár devizaparitása, s e héten megközelítette a dollárét. A Royal Bank of Canada március elsejei hatállyal 7 százalékról 612 százalékra leszállította a legfontosabb ügyfeleknek nyújtott prime rate kamatlábat. A Royal intézkedését követte a Provincial Bank of Canada, a Bank of Nova Scotia és a Canadian Imperial Bank of Commerce. (Kanada gazdasági kilátásairól lásd a 2. oldalon közölt tudósításunkat.) Algéria államosítja a földgáztermelést Algéria úgy látszik elvesztette türelmét a Franciaországgal folytatott tárgyalások elhúzódása miatt. Rumedien elnök, mint az AFP jelenti, szerdán este közölte: az állam „egyoldalú lépéssel” 51 százalékra emeli részesedését az ország területén működő francia olajvállalatok tőkéjében. Ezzel egyidejűleg államosítják az algériai földgáztermelést és minden azzal kapcsolatos szállítóeszközt. A intézkedések azonnal hatállyal életbe lépnek. (Az olajvita egyéb fejleményeit a 2. oldalon közölt írás ismerteti.) NAPRÓL NAPRA ♦ NEHÉZNEK ÍGÉRKEZIK A MEGEGYEZÉS ANGLIA és a Közös Piac tárgyalásain. A közös költségvetéshez való brit hozzájárulás kérdésében az álláspontok túlságosan eltérnek egymástól. A hangulatra — a hivatalos optimizmus ellenére — jellemző, hogy a francia külügyminiszter szükségesnek tartotta hangsúlyozni: a közösség nem bomlik fel, ha Anglia belépése elmarad. ♦ LÍBIA KÉPVISELI A FÖLDKÖZI-TENGERI KŐOLAJTERMELŐ ORSZÁGOKAT a nyugati olajvállalatokkal folytatott tárgyalásokon. Az arab olajminiszterek tripoli konferenciáján megállapodás született a minimális árkövetelésekről. Cikkünk rámutat, hogy a közös álláspont kialakítása valószínűleg komoly nézeteltérések elsimítása útján történhetett. Nigéria is elhatározta, hogy az adózás alapjául szolgáló ár emelését követeli az olajvállalatoktól, s Indonézia már emelte a Japánba irányuló olaj árát. ♦ KÉTHARMADÁRA CSÖKKENT TÍZ ÉV ALATT A CUKORRÉPA TERMÉSTERÜLETE, s a termésátlagok is messze elmaradnak az európai szint mögött. Fogyasztásunk ugyanakkor rohamosan nőtt. Mindez indokolttá tette, hogy a Gazdasági Bizottság határozatot hozott a cukorrépatermelés ösztönzésére, gépesítés, vegyszeres gyomirtószerek és új, nagyobb termőképességű fajták bevezetésére. A 3. oldalon közölt írás bebizonyítja, kedvező feltételek esetén a termesztés előnyösebb a népgazdaságnak, mint az import. ♦ A SZOVJET—NYUGATNÉMET GAZDASÁGI KAPCSOLATOK kedvező alakulását bizonyos politikai okok mellett gazdasági nehézségek is gátolják — írja a Sajtószemle rovatunkban közölt cikk. A kereskedelmi forgalom növelésének akadálya az is, hogy nem hosszabbították meg az 1963-ban lejárt szovjet—nyugatnémet kereskedelmi egyezményt. Japán gazdasági „külpolitikájának” távlatai Tegnap a japán külügyminisztérium igen figyelemre méltó közleményt tett közzé az 1971-es év várható gazdasági fejleményeiről. A jelentés azt állítja, az idei év legfőbb gazdasági mozzanatai: az infláció növekedése és a fejlett országok kereskedelmi protekcionizmusának fokozódása. Ezért — hangoztatja a jelentés — a világ országainak együtt kell működnie az infláció megfékezésére és a protekcionista hajlamok eltorlaszolására. Az inflációról szólva az okmány borúlátó, felhívja a figyelmet arra, hogy a folyamatot a nyersanyagok árának emelkedése kíséri. A protekcionizmussal foglalkozva megjegyzi, hogy Japán most már nemzetközi gazdasági hatalomnak tekinthető, s ilyenformán kezdeményező szerepet vállalhat a szabadkereskedelem elveinek fenntartásában és erősítésében. A japán külügyminisztérium évi jelentése — ellentétben az előző jelentésekkel — ezúttal a nemzetközi kereskedelem fő problémáival foglalkozik. Nyolc fejezetének jellemző címei a következők: A jelenlegi világgazdasági helyzet; Az árak emelkedése a fejlett országokban; A nemzetközi pénzügyi helyzet; Nyugat-Európa gazdasági egysége; Szabadkereskedelem és az amerikai protekcionizmus; Környezeti problémák; Észak-déli problémák; A Szovjetunió, Kína illetve a KGST-országok gazdasági helyzete. E sokatmondó, pontosabban szólva sokat sejtető jelentésnél is kétségkívül érdekesebbek azok a hírek, amelyek beszámolnak a Pekingben időző hivatalos kereskedelmi küldöttség vezetőjének és a kínai miniszterelnöknek két órás megbeszéléséről. Abból, hogy a megbeszélésre ilyen hamar sor került (a japán küldöttség február 15-én érkezett a kínai fővárosba), és abból, hogy ilyen sokáig tartott, a megfigyelők arra következtetnek, hogy a félhivatalos, úgynevezett „memorandum-kereskedelmi” egyezmény megújítására irányuló tárgyalások jól haladnak, s egyszersmind javulnak a kilátások arra, hogy sikerül kidolgozni a két partner politikai kapcsolatairól szóló nyilatkozatot. Fuzsijama a Csou En-Lajjal folytatott megbeszéléséről adott nyilatkozatában elmondotta, hogy a megbeszélés fő témája az volt: miként állítható helyre a diplomáciai kapcsolat Japán és Kína között. Ennek előfeltétele — közölte —, hogy Japánban az „egy Kína” elvét elismerjék. A japán küldöttség vezetője az újságíróknak azt is elmondotta: remélhető, hogy a tárgyalások — jóval előbb mint tavaly — már ennek a hónapnak a végén befejeződnek. Ebben az összefüggésben figyelmet érdemel az MTI tudósítójának egyik minapi jelentése arról, hogy Tokióban sokan arra számítanak: Sato miniszterelnök, akinek Amerika és Tajvanbarát politikája mélypontra hűtötte le a Kína és Japán közötti viszonyt, még az idén, de legkésőbb jövő tavasszal kénytelen lesz távozni a kormány éléről. A pekingi tárgyalásokon ezért mindkét fél már a „Sato utáni” politikai helyzet perspektíváit tartja szem előtt. Eközben folynak a japán cégek előkészületei a kantoni tavaszi vásárra. Egy tegnapi jelentés szerint a Nissan Diesel Motor Co. Japán egyik vezető tehergépkocsigyára kért engedélyt, hogy részt vehessen az április 8-án megnyíló vásáron. Két másik nagy japán gépkocsigyár, a Toyota és a Hino már korábban jelezte, hogy részt akar venni a vásáron. Az utóbbi időben a japán cégek nagyobb teherautó rendeléseket kaptak Japántól. A japán—amerikai kapcsolatokkal összefüggésben tegnap két hír érkezett. Az egyik hír szerint a japán textilipar ráfanyalodott arra, hogy önként korlátozza az Egyesült Államokba irányuló exportot, s erről a jövő héten valószínűleg nyilatkozatot tesz közzé. A Tokióból származó közlemény szerint azonban egyes textilipari körök attól tartanak, hogy a tervezett lépés nem vet véget a vitának, nem akadályozza meg az amerikai kongresszust a kontingentálás kimondásában és nem elégíti ki az amerikai konkurrenciát. A másik hír arról számol be, hogy Japán farostlemez exportja 1968-ban érte el a csúcsszintet, amely ekkor 106 millió négyzetméter volt. A kivitel azóta folyamatosan csökken, s 1970-ben már csak 83 millió négyzetmétert tett ki. A japán farostlemez export 78 százaléka az amerikai piacra irányul, ott azonban a fejlődő országok — a Fülöp- Szigetek, Dél-Korea és Tajvan — növekvő versenyébe ütközik, ami a kivitel visszaesésének fő oka. E körképet — amely az elmúlt napok híreit veszi számba és korántsem törekszik teljességre — talán a következő hír egészítheti ki. Az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottsága ülésszakának utolsó napján határozatot hoztak a transz-afrikai út megépítéséről. A kenyai Mombasát és a nigériai Lagost öszszekötő 7350 kilométeres út építésében hat ország érdekelt, Kenya, Uganda, Kongó, Közép-Afrika, Kamerun és Nigéria. Az út építését elsősorban Japán finanszírozza majd. V. J. Hatvan százalékkal bővül a külkereskedelem A BOLGÁR ÖTÉVES TERV IRÁNYELVEI Szerdán Szófiában nyilvánosságra hozták a bolgár kommunista párt kongresszusi irányelveinek tervezetét az ország 1971—1975. évi társadalmi és gazdasági fejlesztésére vonatkozóan. A hatodik ötéves terv fő feladata a tudományos-műszaki forradalom eredményeinek sokoldalú hasznosítása, a termelékenység növelése és az életszínvonal emelése. A hatodik ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelemnek 47—50 százalékkal, az ipari termelésnek 55—60 százalékkal, a mezőgazdasági termelésnek 18—20 százalékkal kell emelkednie az előirányzatok szerint. Az iparon belül kétszeresére nő a kohászat termelése és 1975-ben eléri a 2,8 millió tonnát. Megháromszorozódik a műanyagok gyártása és tízszeresére nő az elektronikus számítástechnika felhasználása. A munka termelékenységének az iparban 40, a mezőgazdaságban 40—45 százalékkal kell növekednie. Az ötödik ötéves terv idején beruházott 15 milliárd levával szemben az 1971— 75-ös időszakban 20—21 milliárd leva lesz a beruházás. Az életszínvonal további emelése érdekében az egy személyre jutó reáljövedelmet öt év alatt 25—30 százalékkal akarják növelni. A városokban 250—260 ezer új lakás felépítését tervezik. A falvakban ma sincs lakásprobléma. A szolgáltatásokat 70—80 százalékkal kívánják bővíteni. Fokozatosan áttérnek a rövidebb munkahétre és legalább 50 százalékkal növelik a közszükségleti cikkek gyártását, miközben nagy gondot fordítanak a minőség javítására. A tervek szerint a külkereskedelemnek 1975-ig 60 százalékkal kell növekednie és a kormány különös gondot fordít a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés fejlesztésére. Tudományos kutatásokra az ötéves időszakban a nemzeti jövedelem 2,5— 3 százalékát fordítják. A feladatokat az új gazdaságirányítási rendszer körüményei között kell végrehajtani, melyet idén január elsején vezettek be minden ágazatra kiterjedően.