Világgazdaság, 1971. december (3. évfolyam, 233/728-254/749. szám)

1971-12-01 / 233. (728.) szám

KOSZIGIN NORVÉGIÁBA ÉS DÁNIÁBA UTAZIK Moszkvai tudósítónktól. A szovjet vezetők utazássorozata to­vább folytatódik. Koszigin miniszter­­elnök rövidesen Norvégiába és Dániába érkezik. A tanácskozássorozat közép­pontjában elsősorban külpolitikai kér­dések állnak. A NATO két tagországa többször is pozitívan nyilatkozott, és tett lépéseket különböző kérdésekben. Támogatják az európai biztonsági konferencia össze­hívását, s épp a napokban ismerte el mindkét kormány a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságot. De a világpoli­tika mellett a gazdasági kapcsolatokról is szó lesz. A két országnak a Szovjet­unióval folytatott árucseréje tavaly alig több mint 90 millió rubel volt. (Összehasonlításul: a szomszédos Finn­ország ennél körülbelül hatszor na­gyobb forgalmat bonyolított le.) Norvégia és a Szovjetunió között 1970-ben 46,8 millió rubel volt az áru­csere-forgalom értéke. A szovjet eladá­sok listáján az első helyet a kőolaj és a kőolajtermékek foglalják el mintegy 7,1 millió rubellel, alumíniumot 5,5 millió rubelért, apatit tartalmú kon­­centrátumot pedig 2,6 millió rubelért értékesítettek szovjet vállalatok a nor­vég piacon. A gépek és berendezések részaránya az exporton belül eltérő képet mutat. Kitartó piaci munka eredményeként a kivitel körülbelül 20 százalékát alkotja ez a csoport, szem­ben az 1967. évi 2,1 százalékkal. A szovjet cégek esztergagépeket, elektro­­targoncákat adtak el 500 ezer rubelért. A legjelentősebb tétel a tavaly először az exportlistára felkerült hajók és hajó­berendezések­­ , ezekből 3,7 millió rubelért szállítottak. A dán eladások 1969-re mintegy 50 százalékkal növekedtek, s értékük 22,5 millió rubel volt. Feltűnően visszaesett a gépek és berendezések szállítása, a korábbi évek egyharmados átlagáról alig 13 százalékra. Értékük alig éri el a szovjet eladások 50 százalékát. Siker­ként könyvelhetik el az alapjában véve negatív jelenség ellenére a dánok azt, hogy két új géptípust (élelmiszeripari és energetikai) is sikerült bevezetniök a szovjet piacon. A szovjet importlistán a papír és a pergament foglalja el az első helyet 11,7 millió rubellel. Jelen­tősen megemelkedett a norvég halfilé­­export a Szovjetunióba (egy év alatt közel négyszeresére), s ma már 2 millió rubelt tesz ki. Dániával valamivel szerényebb az árucsere-forgalom, 1970-ben 43,8 millió rubel volt. A szovjet kivitelben első­sorban a nyersanyagok dominálnak: kőszénből és kokszból 4,8 millió rube­lért, kőolajból és kőolajtermékekből 3,3 millió rubelért adtak el. Feltűnően visszaesett a szovjet acélszállítás, alig 2000 tonnára. A gépek és berendezések részaránya 3 százaléka az exportnak. Kedvező jel, hogy hosszú idő után elő­ször vett a dán mezőgazdaság 51 da­rab szovjet traktort az elmúlt évben. A dán kivitel a Szovjetunióba 40 százalékkal emelkedett egy év alatt. A szállítások körülbelül 80 százalékát különböző gépek, berendezések teszik ki. A legjelentősebb tétel a hajók, és hajófelszerelések, amelyekből a Szov­jetunió 14,1 millió rubelért vásárolt. A dán frissen fagyasztott, konyhakész baromfi is meghódította a szovjet piacot, mert egy év alatt 3000 rubelről 2 millió rubelre növekedett a dán ex­port. A két ország és a Szovjetunió gazdasági kapcsolata az elmúlt évek­ben erősen hullámzó volt. Minden bi­zonnyal ezt a jelenséget kiküszöböli a két országgal kötött, 5 évre szóló hosz­­szú lejáratú megállapodás. A norvé­gekkel kötött szerződés 1971—75-re szól, míg Dániával az érvényes szer­ződés 1970-ben lépett érvénybe, és 1974-ben jár le. Mindkét ország cégei nagy erőfeszítéseket tesznek a kapcso­latok további bővítésére. Az elmúlt évben például több mint száz cég részvételével ipari kiállítást tartottak Moszkvában. Dánia és Norvégia kereskedelmének bővítése a Szovjetunióval jelenleg aka­dályokba ütközik. Mindkét ország va­lamilyen formában a Közös Piachoz közeledik, s ez komolyan nehezíti a kapcsolatok alakulását. Szovjet részről azonban nem tartják lehetetlennek, hogy ennek ellenére is előre lépjenek. Koszigin miniszterelnök a napokban azt mondotta a Legfelső Tanács ülé­sén, hogy a következő években több országgal is lényegesen növekedhet a forgalom. A felsoroltak között Dánia és Norvégia is szerepelt. Faragó András ­ Franciaország 450 millió frank hosszú lejáratú hitelt nyújt ipari be­ruházások finanszírozására Iránnak. A most aláírt megállapodás szerint 150 milliót a francia kormány, 300 milliót pedig különböző magánhitelezők biz­tosítanak. Franciaország legutóbb 1959- ben adott kölcsönt Iránnak, akkor 100 millió frankot.­­ Schmitz, az Osztrák Nemzeti Bank elnöke Varsóba utazott. Tárgyalásokat folytat a Lengyel Nemzeti Bank elnö­kével, a pénzügyminiszterrel és más gazdasági kérdésekben illetékes len­gyel személyekkel. Schmitz előadást is tart a „Kelet és Nyugat valutáris prob­lémái” címmel.­­ Ulánbátorban megnyílt a Nagy Népi Hurál ülése. A mongol parla­ment az ország 1971—1975. évi nép­gazdaságfejlesztési és kulturális tervét, 1972. évi népgazdasági tervét és az 1972. évi állami költségvetés terveze­tét vitatja meg és hagyja jóvá.. . Megalakították Abu Dhabi állami olajvállalatát. A társaság alaptőkéje 20 millió bahreini dinár. • A moszkvai Krasznij Proletarij esztergagépgyárban az elmúlt héten kezdődött meg az NDK-ból importált numerikus vezérlésű szerszámgépek kipróbálása. Négyféle eszterga-, maró- és köszörűgépsor, illetve numerikus vezérlőközpont kezdi majd meg rövi­desen a termelést. • Japán fizetési mérlegének aktívuma októberben 133 millió dollárra apadt az egy évvel korábbi 247 millió dollárról. A pénzügyminisztérium adatai szerint a kereskedelmi mérleg aktívuma viszont az idén októberben 727 millió dollár volt, szemben a tavalyi 398 millióval. Az ország devizatartalékai november­ben 738 millió dollárral 14 milliárd 836 millióra nőttek. • Új-Delhiben aláírták India és Bul­gária 1972. évi árucsere-forgalmi jegy­zőkönyvét. A Bulgáriába irányuló in­diai export különböző ipari termékeket és közfogyasztási cikkeket tartalmaz. Bulgária jövőre is hagyományos export­­termékeit szállítja Indiába. 4* A Volkswagen januárban esetleg arra kényszerül, hogy csökkentse ter­melését az amerikai dokksztrájk miatt. A vállalat tavaly 570 ezer gépkocsit exportált az Egyesült Államokba, és ez a teljes termelésének az egyharmada volt. A Perui—japán acéltárgyalások kez­dődtek Limában. A tárgyalásokon meg­vitatják a Japán által nyújtandó mű­szaki és pénzügyi segítség részleteit. A támogatás Peru fejletlen acéliparának kiépítését szolgálja.­­ Zulfikar egyiptomi gazdasági és külkereskedelmi államtitkár az NDK-ba utazott az 1972. évi kereskedelmi jegy­zőkönyv megtárgyalására és aláírására. Az idei évre várható 44 millió egyip­tomi font értékű forgalom a jegyző­könyv szerint előreláthatólag 10 száza­lékkal bővül. JELENTI 0 Több mint 700 ezer török munkás dolgozik jelenleg az ország határain kívül. Hivatalos becslések szerint az év végére eléri az 500 millió dollárt az általuk hazautalt bérek összege.­­ Bolgár segítséggel építik fel Török­országban azt a televízió-teléállomást, amelynek révén a jövő év nyarától kezdve lehetőség nyílik majd egyes nyugat-európai tv-állomások műsorai­nak átvételére is. Az építkezéshez Bul­gária szakemberekben is segítséget nyújt a török szerveknek. • Egyiptom nemzeti jövedelme az 1970—1971-es pénzügyi évben 2 mil­liárd 312,1 millió egyiptomi fontra emelkedett az 1967—1968. évi 2 mil­liárd 48,7 millió fontról. A tervezésügyi miniszter nyilatkozata szerint a foglal­koztatottak száma 223 ezer fővel nö­vekedve elérte a 8 millió 274 ezer főt. 40 Az International Computers Ltd. előrehaladott szakaszban tárgyalásokat folytat a nyugatnémet Nexdorf Com­puters AG. vállalattal a komputerek előállításában való esetleges együttmű­ködésről. A Nexdorf ezenkívül az AEG Telefunken vállalattal is tárgyal kom­puteripari együttműködésről. • Az olasz kiskereskedelmi árindex októberben 0,5 százalékkal haladta meg a szeptemberit és 5 százalékkal az egy évvel korábbit, és 1970. évi bázison szá­mítva 106,2 pontot tett ki. A központi statisztikai intézet adatai szerint a nagykereskedelmi árindex azonos bá­zison számítva 104,3 ponton állt. • A nyugatnémet Ford Werke AG., az amerikai Ford Motor leányvállalata egyezményt írt alá az Audi NSU Auto Union és a Wankel GmbH. vállalattal a Wankel típusú bolygódugattyús motor műszaki leírásának átvételéről. A meg­állapodás értelmében a nyugatnémet Ford jogot szerzett arra, hogy e motor­ral kapcsolatos műszaki információkat megkapja és ennek alapján gyártsa az NSZK-ban. • A múlt héten Berlinben lezajlott tárgyalások eredményeként légiforgal­mi egyezményt írt alá Wilpert, az NDK közlekedésügyi miniszterhelyettese és Szterev, a Balkan bolgár légiforgalmi vállalat vezérigazgatója. Az új megálla­podás a két ország kormánya között 1955. július 30-án megkötött légiforgal­mi egyezmény helyébe lép. • A Dow Chemical Europe európai és afrikai eladásai 1972-ben elérik majd­­az 550 millió dollárt — mondta sajtóérte­kezletén Zoltán Merszel, a vállalat el­nöke. A profit Európában kedvezően alakul és a Dow Chemical Corp. leány­­vállalatának sikerül az idén a nyeresé­get 10 százalékkal növelnie. • Olaszországban kétnapos sztrájkba lépett 44 ezer „fehérgalléros”. Az álla­mi adminisztráció alkalmazásában álló hivatalnokok magasabb bért és a mun­ka újraszervezését követelik.­­ Az EGK tavalyi búzaexportjának értéke 207 millió dollár volt. (Lapunk tegnapi szá­mában az „Új gabonakészletezési politika a Közös Piacon” című cikkünkben az ösz­­szeg 2,7 millió dollárként szerepelt.) 1971. DECEMBER 1. A nyugatnémet sztrájkhelyzet Speciális döntőbizottsági tárgyalások kezdődnek szerdán Frankfurtban az Észak-Badenben és Észak-Württem­­bergben dolgozó fémmunkások és a munkáltatók közötti nézeteltérések el­simítására. A fémmunkások szakszer­vezete bejelentette, hogy képviselői megegyeztek a munkaadók szövetségé­vel a közvetítő személyében. Georg Wannagat, a szövetségi munkaügyi bíróság elnöke, akit most az álláspon­tok összehangolásával bíztak meg, a vegyipari munkások sztrájkját köve­tően már fellépett közvetítőként. A 360 000 munkás munkabeszünte­tése súlyos következményekkel jár a nyugatnémet iparra. Egyes gyárak máris bejelentették, hogy kénytelenek ideiglenesen leállni. Így a Thyssen Niederrhein AG. ideiglenesen bezár egy 500 munkást foglalkoztató kohót, a Continental Gumi-Werke 3200 mun­kásának nem tud folyamatos munkát biztosítani. A szakszervezetek remélik, hogy a hét végére a vitákat sikerül rendezni. (Reuter, DP­A) Árucsere-forgalmi egyezmény az NDK és Csehszlovákia között Berlinben aláírták az NDK és Cseh­szlovákia 1972. évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyvét. Ez a kölcsönös áruszál­lítások és más gazdasági szolgáltatások jelentős növelését irányozza elő. A meg­állapodás értelmében az NDK Cseh­szlovákiába többek között szerszám­gépeiket, mezőgazdasági gépeket és traktorokat, vasúti személykocsikat és hűtőkocsikat, textilipari gépeket, elekt­rotechnikai és elektronikai készítmé­nyeket, valamint vegyipari termékeket, műtrágyát és barnaszénből készült brikettet exportál. Csehszlovákia fűtőanyagokat, henge­relt árukat, vegyipari terméket, komp­lett berendezéseket, textilipari gépeket, öntödei felszereléseket, légkondicionáló berendezéseket, élelmiszeripari gépeket és nagy teljesítményű tehergépkocsikat szállít az NDK-ba. Jelentősen bővült a fogyasztási javak cseréje is. Az NDK gépkocsikat, játékokat, textilipari ter­mékeket szállít. Csehszlovákia személy­­gépkocsikat, mopedeket, cipőket, tex­tíliát és sört. (ADN) Szovjet-belga-luxemburgi megbeszélések Moszkvában megkezdődött a szov­jet—belga—luxemburgi gazdasági tudo­mányos és műszaki együttműködési ve­gyes bizottság ülésszaka. A kormány­közi testületet 1969-ben hozták létre. A belga delegáció élén Ballot külügymi­niszter áll, a szovjetet pedig Gvisiani, a tudományos­ és technológiai állami bizottság alelnöke vezeti. A TASZSZ az eseménnyel kapcsolatban méltatja a Szovjetunió gazdasági együttműködését Belgiummal és Luxemburggal. Különö­sen sikeresnek tartja a vegyipari, gép-, elektromos, élelmiszer- és acélipari kooperációt. (Reuter) Új információs központ Franciaországban A Honeywell-Bull átszervezi infor­mációs szolgálatát — írja a Le Monde. Az átszervezés során az IMSAC, a CO­­RANORD, a CETAM, a CAM és még három, Nantes-ban, Rennes-ben és Mans-ban működő Honeywell-Bull in­formációs központ egyetlen leányválla­lattá olvadt össze, amelynek neve „Compagnie des Services en Informa­­tique Honeywell-Bull”. Az új társaság összefogottan, koordináltan látja el mindazt a tevékenységet, amelyet ko­rábban összehangolás nélkül végzett a hét fiókvállalat. Az új filiálé Franciaországban a leg­rangosabb információs szolgáltató és tanácsadó vállalatok közé tartozik. Állományában 950 dolgozó van és üz­leti forgalma 1970-ben 60 millió fran­kot ért el. Tevékenységének háromnegyede­ a vállalatok részére végzett számlázási, fi­zetésnyilvántartási, könyvelési munka. Ezek végzésére mintegy 40 darab szá­mítógéppel rendelkezik a vállalat. A tisztán szellemi jellegű szolgáltatások (programkészítés, rendszerelméleti ta­nulmányok) jóval szerényebb mérték­ben részesednek a vállalat tevékenysé­gében. Asztalok és székek — papírból Japánban az elmúlt években lehe­tővé vált tartós, szilárd papírcikkek előállítása. Az új technológia alkalmazása mel­lett az eddiginél erősebb cikkek készí­tése is lehetséges. Például egy olyan hullámpapírlemezből készült láda, amelynek a hossza 50 centiméter, szé­lessége 25 centiméter, magassága 40 centiméter, felülről történő egyenletes terhelésnél majdnem 1 tonnás nyomás­nak is ellenáll. Az újfajta technológiával előállított papírbútorok között szerepelnek székek, asztalok, fiókos szekrények, sőt gyer­mekágyak is. (MTI) Exportszám lázas lebegő árfolyamok mellett Május óta a legtöbb vezető nyugati deviza árfolyamát lebegővé tették. A külkereskedelem felismerte, hogy emiatt az államközi üzletmenet minden egyes fázisát felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy az új devizahelyzet mellett a haszon maximumát — vagy a lehetséges veszteségek minimumát — lehessen biztosítani — írja a Business International. Jelentős problémák merülnek fel ezzel kapcsolatban a külföldi vevők, részére kiállított számlák elkészítésénél, sok vállalat már alapvetően megváltoztatta az e téren eddig követett gyakorlatot. A feladat az USA, Európa és Japán vállalatai számára alapvetően azonos: minél többet a felértékelődő (kemény) pénznemekben számlázni, minél keve­sebbet pedig a bizonytalan devizákban, elsősorban dollárban. Az általános cél­kitűzés mellett azonban a probléma sokkal bonyolultabb lesz, ha az egyes országok közötti kétoldalú tranzakció­kat mérlegeljük. A nyugatnémet vállalatok például valószínűleg min­den akadály nélkül márkában állíthatják ki számláikat a holland és svájci vevők számára, na­gyon nehéz lesz azonban elérni a francia vagy észak-amerikai ügyfeleknél, hogy másban mint frankban vagy dollárban fizessenek. Az USA exportőrei is ne­hezen ragaszkodhatnak márkában való fizetéshez nyugatnémet vevőikkel szem­ben, akik eddig szokás szerint dollárban fizettek. Ezek a nyugatnémet vevők, akik az amerikai szállítók régi árai alapján fizettek, a márka felértékelő­dése folytán 8—10 százalékos árcsök­kenést élveztek, és erről aligha lesznek hajlandók lemondani. Másrészt előfor­dulhat az is, hogy azok a vállalatok, amelyek most térnek át a keményde­vizában való számlázásra, rejtett enged­ményt nyújtanak külföldi vevőiknek, mivel a legtöbb kormány a piacon inter­veniál, ha devizája túlságosan emel­kedő irányzatot mutat. Így előfordulhat, hogy a számlázásban alkalmazott pénz­nem később még magasabb valóságos értékére emelkedik. Az alapvető téma igen sok változat­ban tárgyalható, de vannak még ezen­kívül is fontos gyakorlati meggondolá­sok, amelyekre figyelemmel kell lenni. Vajon nem fogja-e megzavarni annak a vállalatnak az adminisztrációját a kü­lönböző devizákban való számlázás, amelynél az elszámolások messzeme­nően automatizáltak. Felmerül az a kérdés is, hogy a számlában szereplő deviza könyvelési árfolyama hónapról hónapra, vagy negyedévről negyedévre változzék-e vagy mesterségesen kreált árfolyamot alkalmazzanak-e. A külke­reskedelmi vállalatok számos ilyen ne­héz kérdéssel állnak szemben és ezért a kiválasztott megoldások is rendkívül változatosak. Egy amerikai autóalkatrész-gyár, amely otthonról csak minimális mennyi­ségeket exportál, továbbra is dollárban számláz, angliai leányvállalata viszont át akar térni a font sterlingben való elszámolásra. Ez gyakorlatilag áreme­lést jelent, kérdés, hogy a vevők ezt mennyire fogadják majd el. A nyugatnémet Siemens igyekszik mindent márkában számlázni, de azt tapasztalta, hogy nem mindig célszerű ehhez ragaszkodni, főleg ha nagyobb volumenű gyárlétesítési vagy berende­zési szerződésekről van szó. Ausztriá­ban például egy atomerőmű felépítésé­re szóló megbízást erős verseny mellett csak úgy tudtak elnyerni, hogy vállal­ták a schillingben való elszámolást. Ilyen esetekben a Siemens azonban azt a politikát követi, hogy márkaklauzulát köt ki arra az esetre, ha a hivatalos vagy tényleges paritásban változás áll elő. Az amerikai vegyipari vállalat csak akkor számlázza exportját dollárban, ha ez még előnyösnek látszik. Így a pu­havalutájú országok vállalatainak dol­lárban számláz, a kemény valutájú or­szágok számára azonban a számlákat az ottani devizákban állítja ki. Az el­számolásoknál eredetileg a mindenkori devizaárfolyamokat akarta alkalmazni, a vevők ellenállása miatt azonban az elszámolási árfolyamokat kénytelen volt rögzíteni, éspedig egy meghatározott időpontban érvényes árfolyam alapján. A változott számlázás miatt zúgolódó vevőket azzal lehetett lecsillapítani, hogy ilyenformán szilárd árakkal kal­kulálhatnak. A nyugatnémet BASF túlnyomórészt márkában, kisebb arányban dollárban állítja ki számláit. A vevők egyre na­gyobb hányada, amely eddig­ elfogadta a márkában való elszámolást, most in­kább ragaszkodik a dollárban vagy más európai devizában való elszámo­láshoz. Az árak márkában rögzítettek, ahol a vállalat kénytelen más pénznem­ben elszámolni, igyekszik az árakat az érvényes váltó­árfolyamokhoz igazítani. A Business International által e tárgyban megkérdezett vállalatok nagy része az exportot továbbra is hazai pénznemben számolja el és külföldi leányvállalataik is ugyanígy járnak el. Általában az az irányzat uralkodik, hogy ki kelll bírni addig, amíg a devi­zaárfolyamokban végleges helyzet ala­kul ki, amikor ugyanis nemcsak a szám­lázásban, hanem az ármegállapításban és számos más területen is alapvető változásokat kell majd végrehajtani. Az NDK újraszervezi tervezési rendszerét Tudósítónktól. A Nyugat-berlini Gazdaságkutató In­tézet szerint az NDK módosította a gazdasági tervezés rendszerét. Az üze­mek döntési jogköre lényegesen le­szűkült, megnövekedett ismét a terv­mutatók és a kötelező érvényű végre­hajtási előírások száma. A gazdaság­­kutató intézet véleménye szerint pilla­natnyilag még nem lehet véglegesen állást foglalni abban a kérdésben, hogy a megnövekedett központosítás tényle­ges irányváltozást jelent-e a gazdaság­­vezetés rendszerében vagy csupán re­akció a jelenlegi súlyos ellátási nehéz­ségekre. A pénzügyi irányítás fő té­nyezői: a hitel és kamat szerepe, vala­mint jelentősége változatlanul érvény­ben marad. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a főkönyvelők hatásköre jelentősen ki­szélesedik és az „üzemi ellenőrök” szerepét töltik be. A szakminisztériumok megnöveke­dett döntései jogköre abban jut kifeje­zésre, hogy ismét ők az illetékesek bi­zonyos termékek gyártásának megszün­tetésében, illetve egyes üzemegységek más üzemekhez történő áthelyezésében. A megnövekedett üzemi szintű köte­lező érvényű tervmutatók főleg a be­ruházásokat és a termelést kívánják az eddiginél hatásosabban szabályozni. Például a fogyasztási cikkek termelé­sének folyamatos biztosítása érdeké­­­ben, mivel az utóbbi időben fokozódott a hiánycikkek száma, a termelési ter­vet mennyiség, minőség és árfekvés szerint is bontják és előírják kötele­zően. Másrészről ez a rendelkezés azt a célt is szolgálja, hogy az üzemek termelése ne tolódhasson el a „ked­vezőbb” (magasabb árfekvésű) terme­lési cikkek gyártása felé. A Nyugat-berlini Gazdaságkutató In­tézet kétkedéssel fogadja az üzemi mérlegrendszer újraszervezésének haté­konyságát. A mérlegrendszer, amely a nyersanyagok, beruházási javak és a különféle fogyasztási cikkek pozícióit fogja össze, eddig sem volt elég rugal­mas és így a váratlan szükségletek ki­elégítésére az illetékes gazdasági egy­ségek nem tudtak megfelelő gyorsaság­gal reagálni. Ezen túlmenően hiányoz­nak a tartalékok is, így a hiányokat rak­tárról történő szállítással sem tudják enyhíteni. Nem utolsósorban kell meg­említeni azokat a nehézségeket sem, amelyekkel az NDK állami tervbizott­ságának kell szembenéznie az árrend­szer, a minőségi problémák és a szűk keresztmetszetek megszüntetése, illetve enyhítése kérdésében. A Taft—Hartley törvény a dokkmunkások ellen Az amerikai kormány lépéseket tett a keleti partokon dolgozó 45 ezer kikö­tői munkás immár 60 napja tartó sztrájkjának letörésére. A kormány szerint a munkabeszüntetés veszélyez­teti az egész amerikai gazdaságot. A Taft—Hartley törvénnyel már kikény­szerítették a nyugati partokon dolgozó kikötői munkások sztrájkjának felfüg­gesztését december 24-ig. A kikötői sztrájkokat egyébként a kormány az amerikai kereskedelmi mérleg októberi kedvezőtlen alakulásának egyik fő okául tünteti fel. (DPA) Munkanélküliség Nyugat-Európában A hivatalos statisztikákat összegező Reuter-elemzés szerint az elmúlt hó­napban Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Nyugat-Németország és Hollandia munkanélkülieinek száma 4,8 százalékkal emelkedett. Ez abszolút számokban mintegy 130 ezer újabb munkanélkülit jelent. ■ VILÁGGAZDASÁG Befektetési konferencia Tokióban Huszonöt ország pénzügyi szakértőit hívta össze az ENSZ, hogy a külföldi befektetésekről szóló szimpozion kere­tében új utakat találjanak a fejlődő or­szágokban eszközölt befektetések növe­lésére. A négynapos vita során a világ különböző részeiből összegyűlt szakér­tők őszintén és nyíltan megvitatták a fejlődő és a fejlett országok e területen tapasztalt problémáit és csalódásait. A fejlődő országok kifejtették: szeretnék, ha növekedne országaikban a külföldi magánbefektetés, de csak akkor, ha nem a pénzcsinálás a célja. A legtöbb fejlődő ország a közös vállalkozások híve olyan esetekben, ha mindkét fél előre megegyezik a tervezet egészében és mindkettőjüket védik a szerződések. A gazdag országok nagy befektetőit viszont aggasztja az államosítás lehe­tősége, sok fejlődő ország gazdaságá­nak túl lassú növekedése és egyes kor­mányok által alkalmazott pénzügyi, politikai és munkaügyi megszorítások. A viták és megbeszélések összegezé­sét a szakértők az ENSZ-hez juttatják el. (Reuter)

Next