Világgazdaság, 1975. január (7. évfolyam, 1/1498-21/1518. szám)
1975-01-03 / 1. (1498.) szám
Anglia az importkorlátozás küszöbén ELKÉPZELÉSEK A FIZETÉSI DEFICIT ENYHÍTÉSÉRE Londoni tudósítónktól: A gazdasági válság halmozódó jelei közepette egyre több hír kering arról, hogy a brit kormány kénytelen lesz importkorlátozó intézkedéseket bevezetni. Az elmúlt hetekben — amikor a nagy olajtermelő országok sorra elutasították, hogy fontot fogadjanak el szállítmányaikért, és ragaszkodtak a dollárban történő fizetéshez — a font, ahogy a Cityben mondják, kisebb „szívrohamot” kapott. Ez komoly figyelmeztetésül szolgált a kormánynak: Anglia nem élné túl, ha igazi és koncentrált támadás indulna a font ellen. Kétségtelenül jobb lett volna, ha az ország a mostani recesszióba versenyképes exportárakkalkerül, azaz olyan export árszínvonallal, amely bizonyos segítséget nyújtott volna a hatalmas fizetési deficit enyhítéséhez. A hiány egyedül novemberben 400 millió font volt, kereken 100 millióval több, mint az előző hónapban. Ez egy évre számítva 5 milliárd fontnak felel meg. A Cityben most azt mondják, hogy Anglia elmulasztotta ezt a lehetőséget, marad tehát a bérszabályozás vagy az importkorlátozás. A munkáspárti kabinet azonban a bérszabályozástól visszariadt, és így csak a másik lehetőség van — az import hatósági úton való korlátozása. Úgy látszik, a szigetország ma olyan helyzetben van, mint Olaszország volt az év első felében — mondják Londonban, s ezzel tulajdonképpen arra céloznak, hogy az egész Közös Piacnak érdekében áll az angol gazdaság szanálása. A deficitet tűrhető arányokra kell visszaszorítani, helyre kell állítani a brit gazdaság jó hírét. Nemzetközi következményei lennének — teszik hozzá — ha összeomlana a világ hatodik ipari hatalmának gazdasága. Milyen jellegű és milyen mértékű behozatali korlátozásra lenne szükség? Annak ellenére, hogy a termelés és a fogyasztói kereslet jelenleg 1973 első negyedévének szintjén mozog, a feldolgozott ipari termékek importja ma több mint 12 százalékkal nagyobb mint akkor volt. Ezek a termékek a teljes brit importnak kereken a felét adják, és értékük — folyó áron — mintegy 12 milliárd font. Egy 12 százalék körüli csökkentés tehát másfél milliárd fontos megtakarítást jelentene, azaz a teljes importösszeg 6 százalékát. Úgy látszik, hogy az angol közgazdászok ezt reálisnak tartják, hiszen két éve azonos termelési és fogyasztási szintet lehetett fenntartani ennyivel kisebb import mellett. A számítások szerint az importkorlátozást ki lehetne terjeszteni élelmiszerekre és nyersanyagokra is. Reálisnak tartják, hogy itt 10 százalékos megtakarítást, azaz további két és félmilliárd fontot érjenek el, ami a folyó fizetési mérleg deficitjét már önmagában is felére csökkentené. A korlátozandó importcikkek közt említik a dohányt és (a minket is érintő) alkohol tartalmú italokat. A tervek szerint nem az egyéni importőröket akarják korlátozni, hanem csak a globális importszámok felső határát kívánják megadni — ez aránylag gyorsan keresztülvihető, és ezért nem lehetetlen, hogy a kormány rövid időn belül életbe léptet ilyen jellegű rendszabályokat (a GATT-egyezményeknek is jobban megfelel az engedélyeknek árlejtés alapján való kiadása, mint a direkt korlátozás). Az importkorlátozások kétségkívül növelnék a belföldi termékek iránti keresletet. A recesszió körülményei között azonban emiatt senkinek sem fájna a feje Nagy-Britanniában. Nagyobb gondot okoz, hogy más országok esetleg hasonló megtorló intézkedéseket foganatosítanának a brit exporttal szemben. Ezt a veszélyt nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, de csökkenteni fogja valamelyest az a tény — mutatnak rá Londonban —, hogy a korlátozások nem lesznek diszkriminatívek. A SITC (Az ENSZ egységes nemzetközi áruszerkezeti nomenklatúrája) szerint Anglia ez évi legnagyobb deficites importtétele sorrendben a 3-as (ásványok, tüzelőanyagok), a 0-ás (élelmiszerek és élőállatok) és a 2-es (nyersanyagok). Aktív tétel kétségtelenül a 7-es (gépek és szállítóeszközök), de itt az exporttal szemben aránylag nagy import is áll. A 6-os csoport (feldolgozott ipari termékek) lényegében egyensúlyban van, a behozatal és a kivitel egyaránt körülbelül négy és félmilliárd font. A következő ipari termékekből Nagy-Britannia jelenleg még jelentős importőr, de a CBI iparszövetség és más ipari források szerint teljes egészében el tudja magát látni pamutszövettel, műszálas anyagokkal, rádió- és tévékészülékekkel, hűtőszekrénnyel, mosógéppel, valamint utazási kellékekkel. Ausztria: optimista prognózis 1975-re és 1976-ra Viszonylag kedvező kilátásokat vázol fel az osztrák gazdaságról az a prognózis, amelyet a bécsi Institut für Höhere Studien gazdaságkutató intézetben dolgoztak ki. Az új, úgynevezett negyedévi modell alapján kialakított előrejelzés abból indul ki, hogy a tőkés világ legtöbb országában a teljes foglalkoztatottság elsőbbséget élvez majd a gazdasági stabilitás követelménye felett, másrészt 1975 második felében általános gazdasági megélénkülés veszi kezdetét, ami nem lesz hatás nélkül Ausztriára sem. Az osztrák gazdasági helyzet alakulását 1975-ben és 1976-ban a következő jelemzi: A gazdasági növekedés üteme elmarad a korábbi évekétől, de a nemzetközi összehasonlításban magas marad. A GNP 1974-es 4,6 százalékos emelkedését 1975-ben 3,9, 1976-ban pedig 4,4 százalékos gazdasági növekedés követi. A jövedelmek mindkét esztendőben, de különösen 1975-ben, az adóreform és a gyarapodó társadalmi juttatások eredményeképpen, erőteljesen fokozódnak és kielégítő fogyasztói konjunktúrát biztosítanak. A felhasználható jövedelmek 1975-ben 15,9 százalékkal, 1976-ban 13 százalékkal bővülnek. A külkereskedelem, amelynek fejlődése jelenleg is élénknek mondható, fellendül, és az 1975 második félévére várható nemzetközi felélénkülés a kereslet legdinamikusabb eleme marad. A fogyasztás és a külkereskedelem kedvező alakulása, valamint a kapacitások viszonylag magas kihasználtsági foka gátat vet a beruházások stagnálásának. A prognózis 1976-ban a bruttó beruházások majdnem 5 százalékos emelésével számol. Mivel ezek a tendenciák nem nevezhetők erőteljesnek, a drágulás lassulása csak hatékony stabilizációs politikával érhető el. Az infláció mérséklése ezért a gazdaságpolitikáért felelős szervek, valamint a társadalmi partnerek tartózkodó magatartását is feltételezi. Ennek alapján az intézet 1975-re 9,3 százalékos, 1976-ban pedig 8,5 százalékos inflációt jósol, szemben a fogyasztói árak idei előreláthatólag 9,6 százalékos emelkedésével. (APA) • Soares portugál külügyminiszter indiai tárgyalásai befejezésével Moszkvában a szovjet vezetőkkel a Szovjetunió és Portugália kapcsolatainak fejlesztéséről, további elmélyítéséről tárgyal. • A három amerikai olajvállalatból alakult konzorcium két tagja — a Petroleum Corp. of Baltimore és az Apco Oil Corp. of Houston — visszalépett az iráni nemzeti olajvállalattal tervezett közös vállalkozástól, így az Iránban tervezett olajfinomító építésében az iráni konszernen kívül csak a Shell cég vesz részt. • Indiai kereskedelmi delegáció látogat Pakisztánba, január első hetében, hogy a két ország kereskedelmi forgalmának újbóli megindításáról tárgyaljon. • A csehszlovák tengeri flottának 1974 végén 12 hajója volt, ebből 9 lengyel hajógyárakban épült. Ez év első negyedévében adják át a csehszlovák megrendelésre Decinben épülő új 33 ezer tonnás tengerjárót. A poznani Cegielski vagongyárban átadták az új nagy teljesítményű, 2250 lóerős Diesel-mozdony prototípusát a lengyel államvasutaknak. A korszerű műszaki megoldások eredményeképpen súlya nem nagyobb, mint 55 lóerővel gyengébb elődjéé. Ezenkívül a korábban importált alkatrészek nagy részét hazai gyártmányúakkal helyettesítették. aWE JELENTI 9 Egy szakszervezeti tulajdonban levő svéd építkezési vállalat, a BPA 400 millió koronás megállapodást kötött Algériával öntözési rendszer építéséről. A munkálatok 1975 tavaszán kezdődnek meg. Az öntözőrendszer Algéria délnyugati területein 112 kilométeres körzetet lát el vízzel. A svájci autóipar súlyos recesszió elé néz ebben az évben — állapítja meg az Union Bank előrejelzése. Az autóiparban 1974-ben 10 százalékos visszaesés volt, az idei visszaesés várhatóan még komolyabb lesz. • Indonézia exportja 1974 első 10 hónapjában 5,97 milliárd dollár volt, szemben az előző év 2,2 milliárdos értékével. Ausztrália 2,5 millió ausztrál dollár segélyt nyújt a délkelet-ázsiai nemzeteket tömörítő szervezetnek, az ASEAN- nak magas proteintartalmú élelmiszercikkek kutatására. Két millió dollárt a tagországok már át is vettek a múlt héten Bangkokban. Bolívia külügyminiszterének nyilatkozata szerint nem lehet szó arról, hogy Bolíviától függetlenül más ország vegyen részt az ország nyersanyagforrásának közvetlen kitermelésében.A külföldiek munkájára csak meghatározott szerződés szerint és bolíviai ellenőrzés mellett kerülhet sor. • • • 1975. JANUÁR 3. Az új EGK-tagok vámleszállítása Január 1-én életbe lépett Nagy-Britannia, Írország és Dánia, illetve az EGK többi tagországának vámcsökkentési megállapodása. Ezzel a három ország 60 százalékban építette le vámtételeit a belépés előtti szinthez képest, s a hátramaradó részt 1976 és 1977 elején 20—20 százalékos lépcsőben építi le. A három ország a közösségen kívüli országokkal folytatott kereskedelemben érvényes vámtételeit is az EGK-szabványhoz igazította. Nagy-Britanniának is végre kellett hajtania a módosításokat, tekintet nélkül a csatlakozási feltételek újratárgyalása érdekében kifejtett erőfeszítéseire. (Reuter) Nemcsak a drága olaj a bűnös Nem csak a drágább olaj az oka a tőkésországok kereskedelmi deficitjeinek — állítja egy connecticuti gazdaságkutató intézet most közzétett jelentése. A kőolaj rendkívül magas importköltségei gyökeresen megváltoztatták a fejlett tőkésországok kereskedelmi mérlegét. A kilenc legnagyobb fejlett tőkésország, köztük az Egyesült Államok összesített kereskedelmimérleg-aktívuma 1973-ban 7 milliárd dollár körül alakult, 1974-ben a deficitjük megközelítette a 21 milliárd dollárt. Az okok között igen előkelő helyen szerepel — az idézett jelentés szerint — az NSZK óriási kereskedelmi aktívuma, a közel 15 milliárd dollár. Az NSZK-n kívül másik nagyobb fejlett tőkésországban nem zárult aktívummal a kereskedelmi mérleg. Olaszországban például 1973-ban több mint 5 milliárd dolláros kereskedelmi aktívumot tudtak elérni, 1974 első felében viszont a deficit több volt mint 6 milliárd dollár. Az NSZK kereskedelmi aktívuma nélkül a nyugat-európai országok együttes kereskedelmi deficitje 25 milliárd dollár volna, a tényleges 10 milliárd dollár körüli importtöbblettel szemben. (AP—DJ) A repülővállalatok történetének egyik legrosszabb éve Ez az év valószínűleg nem lesz olyan rossz, mint 1974 volt, amely a polgári repülés történetének talán legkedvezőtlenebb eredményével, 3 százalékos nettó veszteséggel zárult — mondta Hammarskjoeld, a 110 légi vállalatot tömörítő IATA Vezérigazgatója. A személyszállítás, amely 1963 és 1973 között évente átlagosan 13 százalékkal növekedett, 1974-ben mindössze 3 százalékkal bővült. A légi teherszállítás a korábbi átlagosan évi 20 százalékos forgalomnövekedéssel szemben 1974-ben 6 százalékkal nőtt. A charter-légijáratok forgalma 13 százalékkal visszaesett az elmúlt évben. A kedvezőtlen eredményekhez az általános világgazdasági recesszió, a repülőgépek üzemanyag-költségének 2 milliárd dolláros drágulása, a repülőjegyek árának nagyon erős — egyes útvonalakon 30 százalékos emelkedése vezetett. (Reuter, AP) Szovjet földgázt exportál Jugoszlávia Belgrádi tudósítónktól. Növekvő mennyiségben vásárol szovjet földgázt Jugoszlávia. Belgrádban befejeződött az olaj- és gáz szállításáról és feldolgozásáról tárgyaló szovjet—jugoszláv munkacsoport ülése. Jegyzőkönyvet írtak alá, s hosszú lejáratú megállapodást kötöttek szovjet földgáz szállításáról. A jegyzőkönyv értelmében 1976-tól 1980-ig növekvő mennyiségek kerülnek szállításra: 1976-ban 700 millió köbméter gáz, 1980-ban 3 milliárd köbméter. A szerződés értelmében a gázt a Szovjetunió a szovjet—magyar határon adja át. Elvi megállapodás jött létre arról is, hogy 1990-ig évi 3 milliárd köbméter szovjet gázt kap Jugoszlávia. Délkelet-Ázsia tőkésországai az új év küszöbén Délkelet-Ázsia tőkésországai — néhány kivételtől eltekintve — szerény várakozásokkal néznek az új esztendő elé. Az általános helyzetre talán a malaysiai pénzügyminiszter szavai a legjellemzőbbek: „lesz mit ennünk, és képesek leszünk fenntartani magunkat’. A térség államai közül Indonézia és Thaiföld van a legkedvezőbb helyzetben. Thaiföld — úgy tűnik — 1974-ben elég rizst, cukrot és egyéb mezőgazdasági terméket exportált ahhoz, hogy ki tudja fizetni a megnövekedett olajszámlát. Indonézia — maga is olajtermelő lévén — az egyetlen ország, amely hasznot húzott a nyersanyagok és az energiahordozók árának felszökéséből. Ebben az évben fizetési mérlegének aktívuma várhatóan 3 milliárd dollárra rúg majd. Az ország 1974 első nyolc hónapjában megkettőzte exportbevételeit. Délkelet-Ázsia többi országában tervekről aligha lehet beszélni, céljuk a tömeges éhínség elkerülése és a munkanélküliek számának csökkentése. Az általános képpel szemben Dél- Korea kormánya optimistán ítéli meg a jövő évi fejlődést. A gazdasági növekedés ütemét 5—8 százalékra teszik. Magyar—finn szabadkereskedelem I. Ahogyan Helsinkiben látják Január elsejével életbe lépett a magyar—finn szabadkereskedelmi megállapodás. Ennek alapján 1975-ben a két ország a vámokat kölcsönösen 60 százalékkal csökkenti, olcsóbbá téve a vállalatoknak a kereskedelmet. A vámok és a bilaterális kereskedelemben alkalmazott mennyiségi korlátozások 1977. július 1-ig teljesen megszűnnek, kivéve néhány érzékeny cikket, ahol a vámlebontás 1985-ig történik meg. Finnországban nagy várakozással tekintenek az egyezmény elé, de már nyugati országok is figyelemmel kísérik, hogy milyen hatást gyakorol a forgalomra. Finnországban járva — egy magyar gazdasági újságíró-küldöttség tagjaként — igyekeztem a véleményeket megismerni és képet kapni a finn gazdaság helyzetéről és a külkereskedelem bővítésének lehetőségeiről. A program gazdag volt, sikerült miniszterekkel, más politikusokkal, a gyáripari szövetségek vezetőivel, több gyárossal találkozni és beszélgetni. Minden szinten nagy tájékozottságot tapasztaltam. Valóban ismerik a megállapodást, számolnak vele, és bizony nagyon sokat várnak tőle. Felső szinten politikailag tartják fontosnak, az üzletemberek hasznot várnak tőle, és új lehetőségeket kínálnak. A tájékozottság meglepő volt, s nem csodálkoztam volna, ha a gyárigazgató pontos kalkulációt tesz elénk az előnyökről konkrét cikkekre bontva. Viszont nem találkoztam propagandatervvel, aminek célja a finn termékek megismertetése a magyar vásárlókkal. Pedig a finnek szeretnék nálunk is eloszlatni az illúziót, hogy Finnország „a fa és a papír országa”, mert van sokfajta gépük is, meg fogyasztási cikkeik nagy választékban. Amikor Jermy Laine külkereskedelmi miniszternek felvetettem, hogy áprilisban Helsinkiben Magyar Gazdasági Napok lesznek, nem terveznek-e hasonlót Magyarországon is? Jó ötletnek tartotta (mint aki először hall ilyet), s hozzátette: amikor Magyarországon járt a finn textilipar képviselőjével, az volt a benyomásuk, hogy kellene árubemutató, sőt szimpózion is, ahol elsősorban a fán és a papíriparon kívüli termékeket ismertetnék meg. Amíg tehát a szerződés ismeretében jól állnak, a propagandában elég rosszul. Viszont nagyon elégedettek, hogy sok magyar küldöttség járt és érkezik Finnországba a piacot kutatni, s jelentős megállapodások is születnek. A beszélgetések sok mindenre kiterjedtek, sokkal többre, mint amire ki lehet térni néhány cikkben. S most csak arra szorítkozom, hogy néhány kulcspozícióban levő vezető legjellemzőbb megállapítását idézem. Arvo Rytkönen, a külügyminisztérium külkereskedelmi főosztályának vezetője inkább általánosságban beszélt. „Finnország bruttó nemzeti termékében (GNP) mintegy 28 százalék a külkereskedelem, tehát jelentős a részaránya — mondotta. A mai világgazdasági helyzetben, de egyébként is, törekszünk, hogy a külkereskedelmet minden irányban fejlesszük. Ebből a célból kötöttünk megállapodást a Közös Piaccal, hiszen forgalmunk 40 százaléka vele bonyolódik le. Ez az egyezmény hasonló a magyarokkal kötötthöz, de különbözik abban, hogy a közös piaci megállapodás nem terjed ki a mezőgazdasági cikkekre. A maradék EFTA-,tagállamokkal (a forgalom 25 százaléka, ezen belül a döntő hányad Svédországra jut) szintén szabadkereskedelmi megállapodás szabályozza a forgalmat.” Jermy Laine, külkereskedelmi miniszter viszont a lehetőségeket hangsúlyozta: „A két ország közötti forgalom éveken át szerény volt, amivel egyik fél sem volt elégedett. A részarány mindkét oldalon a fél százalék körül mozgott. Lehetőséget látok rá, hogy ez belátható időn belül elérje a 2 százalékot. A finn—magyar kapcsolatok tradicionálisak, de ez inkább a kulturális frontra érvényes, most meg lehet alapozni a gazdaságban is. Finnországot a közvélemény úgy ismeri, hogy a fa és a papír országa, holott ez már nem igaz, mert jelentős a gépgyártása, a fémipara (ez utóbbi termékei adják az export 27 százalékát). Ugyanakkor Magyarország is sok nem hagyományos cikket exportál, így háztartási gépeket, fogyasztási cikkeket, gépeket, erőművi berendezéseket stb. A szabadkereskedelmi megállapodás segíthet a nem „hagyományos” termékek kölcsönös eladásában. Finnországban már hat a tudata annak, hogy létezik a szerződés, és az üzleti körök érdeklődnek a lehetőségek iránt.” Hogyan ítéli meg, a finn—magyar szerződés gazdaságilag, vagy inkább politikailag jelentős? És mit szól az EFTA a megállapodáshoz? — kérdeztem. „Nehéz ilyen vonatkozásban különbséget tenni a politika és a gazdaság között” — mondta a miniszter. „Felfoghatjuk úgy is, hogy a jó gazdasági kapcsolatokból fejlődnek ki a kedvező politikai hatások. Ami pedig az EFTA-t illeti, nekünk a megállapodást be kellett jelenteni, s amikor megtettük, az állásfoglalás nem volt negatív. Tapasztalatunk szerint a tagállamok érdeklődnek iránta. De több semleges EFTA-ország egyelőre várakozó álláspontot foglal el. Érthető, hiszen nem volt még szabadkereskedelmi megállapodás piacgazdaságú és tervgazdálkodást folytató ország között. (A Szovjetunióval érvényben levő egyezmény nem ilyen jellegű. A szerk.) Bizonyos félelem is tapasztalható, hogy Magyarország tényleg tud-e előnyt adni cserébe. Figyelemmel kísérik, hogy miként jelentkezik majd a gyakorlatban a kölcsönösség. Bízom benne, hogy a tapasztalat kedvező lesz.” Matti Tuovinen, a külügyminisztérium politikai főosztályának vezetője egy gondolattal megtoldotta a külkereskedelmi miniszter szavait, amikor kérdésemre: mi volt finn részről az indíték az egyezmény megkötésére? így felelt: „Szeretnénk növelni a kölcsönös külkereskedelmi forgalmat. Rendkívül fontos ez Finnországnak, a többi között azért, mert a szocialista országokkal folyó külkereskedelem nem konjunktúrához kötött, s így stabilitást ad a finn gazdaságnak. Az is lényeges, hogy a szocialista országokba irányuló exportunk zöme munkaigényes termék, míg a Nyugat felé főleg papír. A szocialista forgalom segíti a finn gazdaság fejlődését.” Keijo Räikkönen, a Finn Iparszövetség (amely egyesíti a fafeldolgozó ipar kivételével a mintegy 30 ágazati ipari szövetséget) osztályvezetője rendkívül optimista volt. Szerinte „Magyarországgal a forgalom úgy fog fejlődni, hogy nem kell beleavatkozni. Ugyanis a magyar külkereskedelem liberális, és a nemzetközi normáknak megfelelő vámrendszere van. Így a szerződés szinte automatikusan működhet. Természetesen azért sokat kell tenni egymás megismerésére.” Sokszor elhangzott, hogy a finn ipar fél a magyar áruk versenyétől a vámfalak leomlása után. Valóban tartanak-e tőle? „Finnország külkereskedelmének 90 százaléka szabadkereskedelmi területtel bonyolódik le. Eddigi tapasztalataink kedvezőek, beleértve természetesen az EFTA-t is. A magyarokkal kötött szerződéstől is ezt várjuk. Természetesen a kedvező hatásban nagy szerepe volt a finn valutapolitikának. A finn márkát kétszer devalváltuk, mindkét alkalommal 30 százalékkal, és ezzel vásároltuk meg a szabadkereskedelmet. Sajnos ma már olyan nagy a külföldi kölcsönök aránya a fizetési mérlegben, hogy a devalváció nem lehetséges, s így nagyobb szerep jut a termelékenységnek és ily módon a versenyképességnek. Vagyis ma már a problémákat kereskedelempolitikai eszközökkel kell megoldani. Megítélésem szerint a verseny jó, erősíti az ipart, és a valóban versenyképes iparágakat segíti.” Nils Helléntől, a Finn Fém- és Gépipari Szövetség vezérigazgatójától ugyanezt kérdeztem. Ő sem volt peszszimista: „A szabadkereskedelem nem okozott problémát a belkereskedelemben, de hogy mit hoz a jövő, nem lehet tudni. Különösen azért, mert külső tényezők erőteljesen léptek be: az olajárak és általában a nyersanyagárak emelkedése. Finnország nyersanyagszegény, s ezért túlságosan hatnak ezek a világpiaci változások. Nagy a munkaerőhiány, sok finn szakember külföldön, főleg Svédországban keres munkát, mert ott két-háromszor akkora bért kap, mint a finn gyárakban. Gyorsan romlik a terms of trade (cserearány) a finn külkereskedelemben. Ráadásul a finn gépipar szűk skálában termel, ami az eladási lehetőségeket számottevően befolyásolja. Bár meg kell említenem, hogy van néhány ágazat, ahol világszínvonalon termelünk, így a fafeldolgozó gépek, a konténerek, egyes fémipari eljárások gépei stb. El tudom képzelni, hogy mind Finnországnak, mind Magyarországnak előnyös lenne, ha a fémfeldolgozó iparban kooperálna egymással, esetleg harmadik piacra is kiterjesztve ezt. Gyulai István Az NDK kereskedelmi flottája Rekordmennyiségű, 11,5 millió tonna árut fuvarozott tavaly az NDK 195 hajóból álló kereskedelmi flottája. Az Európa, Afrika, Dél-Amerika és Dél- Ázsia közötti húsz menetrendszerű vonalon kívül számos charter-járatot is indítottak. A forgalom jelentős részét képezték az NDK és a Szovjetunió közötti szállítások: az árucsere 44 százaléka bonyolódik le tengeri úton. Folytatódott 1974-ben a flotta bővítése is, az NDK megtartotta harmadik helyét a KGST-országok között. (ADN) VILÁGGAZDASÁG Egy hétre bezárja kapuit a Volkswagen A Volkswagen cég hét napra hazaküldte mintegy 86 ezer munkását; a hatalmas nyugatnémet autógyár leállítja teljes termelését. A cég szóvivője szerint e leállással a termelés körülbelül 35 ezer járművel csökken, egy hét alatt normális körülmények között ennyit gyártanának. Az autóipar gazdasági nehézségei miatt a Volkswagenmodellek árait átlag 3,5 százalékkal emelik a belföldi piacon. Az exportárakban egyelőre nincs változás. (Reuter)