Világgazdaság, 1977. január (9. évfolyam, 1/2000-20/2019. szám)
1977-01-04 / 1. (2000.) szám
1977. JANUÁR 4. A SZOVJETUNIÓ IDEI BERUHÁZÁSI TERVEI Az új esztendőben 121,5 milliárd rubelt fordítanak beruházásokra a Szovjetunióban, szemben a múlt évi 117 milliárddal — közölte Iszajev, a tervhivatal (Goszplan) első elnökhelyettese a Pravdának adott interjújában. Az idei beruházási program egyik sajátossága, hogy a gépekre és berendezésekre fordított összeg nő az építési költségekhez viszonyítva. Kevesebb új beruházást indítanak, hogy az erőforrásokat a korábban megkezdett beruházásokra összpontosíthassák. A rekonstrukciókra, műszaki felújításokra és a már működő üzemek bővítésére is nagyobb figyelmet fordítanak. A szovjet gazdaság teherbíróképessége egyre inkább alapot teremt ahhoz, hogy az eddigieknél is nagyobb ipari komplexumokat hozzanak létre, elsősorban az ország keleti területein. Már kialakulóban vannak ilyen új iparvidékek Dél-Jakutföldön, Uszty-Ilimben és Szajániban. Az 1977-es esztendő abból a szempontból is fontos lesz, hogy a beruházásoknál áttérnek az új tervezési és pénzügyi rendszerre. A cél: a hatékonyság és a munka minőségének javítása — hangsúlyozta a Goszplan első elnökhelyettese. Az új elképzelések közül néhány már napvilágot is látott , amint erről az Ekonomicseszkaja Gazeta legutóbbi száma beszámol. Alapvető változások történnek a tervezésben, a beruházások előkészítésében, mivel a felmérések szerint a beruházásoknak ezek a gyenge pontjai. Megerősítik a tervezőintézetek anyagi, műszaki bázisát, s továbbfejlesztik a szakosodást közöttük. Korszerűsítik a kötelező mutatórendszereket. Az építkezéseken is új irányítási rendszert vezetnek be. A fő cél: a felesleges láncszemek kiiktatása, a munkamenet egyszerűsítése. Nagyobb építőipari egységeket alakítanak ki, ami kedvez a specializációnak. Továbbfejlesztik az önelszámolás rendszerét is. A Belorussziában végzett előtanulmányok alapján a vállalatok a teljes önelszámolásra térnek át, bevételeikből fedezik a terv szerinti kiadásokat. A vállalatok tevékenységét a jövőben kizárólag a kész, a megrendelőnek átadott létesítmények alapján értékelik. Az idei év beruházásaiban elsőbbséget élvez az energetika, a fémkohászat, a gépgyártás a vegyipar és az olajfeldolgozóipar. Az energetikai iparban mennyiségi és minőségi változások mennek végbe, nő az atomerőművek részaránya az energiatermelő kapacitáson belül. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy lassul a hő- és vízerőművek építésének üteme. Erre az évre irányozták elő a többi között a reftini, az uglegori, a szur-darjai, a nureki és az usztyilimi vízerőművek nagy teljesítményű blokkjainak átadását. A fémkohászatban 140 féle új acéltermék sorozatgyártását kezdték meg. A gépgyártásban a cseljabinszki és a minszki traktorgyár felújítása, a Rámai Teherautógyár és a csebokszári traktorgyár építésének folytatása tartozik a legfontosabb beruházásokhoz. A vegyipar elsőrendű feladata, hogy fokozza a műtrágyatermelést. Az életszínvonal-politikai elképzelések valóra váltását is egy sereg beruházási program segíti. Például 1977-ben 12 millió négyzetméternyi lakóterület épül. F. A. Japán és az ASEAN kereskedelme A világszerte érdeklődéssel, gyakran nem kis ellenérzéssel figyelt japán exportoffenzíva különösen a délkelet-ázsiai országokban kelt aggodalmat, kereskedelmi mérlegük ugyanis tartós hiányt mutat Japánnal szemben. Az 1975. évi adatok szerint a japán aktívum közel 2 milliárd dollár volt, 1976 első 9 hónapjában az összeg csökkent ugyan, de nem biztos, hogy a mérséklődés az év egészében fennmaradt — jelenti a Reuter. A japán külkereskedelmi és iparügyi minisztérium a közelmúltban bejelentette, hogy vámmérséklésekkel igyekszik elősegíteni a kereskedelem kiegyensúlyozottabbá tételét, főként a nyersanyagbehozatal fokozását. Fukuda miniszterelnök is említést tett arról, hogy Tokió kormánykölcsöneit is igyekszik növelni, s a turizmus révén is hozzájárulni az aktívum lefaragásához. A délkelet-ázsiai országok véleményét fejezte ki a szingapúri miniszterelnök egy közelmúltban adott interjújában. Szükség van arra, hangsúlyozta, hogy általános jószándékának hangoztatásán túl Japán konkrét lépéseket is tegyen a szorosabb gazdasági kapcsolatok megteremtéséért, s az eddiginél jobban járuljon hozzá technológiák, tőkék exportjával a térség iparosodásához. Ami az egyes országok Japánnal szembeni kereskedelmi helyzetét illeti, egyedül Indonézia számolhat el szufficitet, ennek fele az olajszállításokból adódik. A külföldre irányuló japán beruházások 26,5 százaléka folyt a délkelet-ázsiai országokba, az invesztíció összege március végén 42,2 milliárd dollár volt. Japán növekvő gazdasági befolyása, helyenként az USA-t is kiszorító kereskedelmi pozíciója óvintézkedések megtételére kényszeríti a térség országait. Különösen a Fülöp-szigetek jár élen a függetlenségi törekvésekben, egyre inkább egyetért azonban az akcióval a Délkelet-ázsai Országok Szervezetéhez (ASEAN) tartozó négy másik ország, Malaysia, Indonézia Szingapúr és Thaiföld is. •A francia Citroen és az illetékes román állami vállalatok a múlt év utolsó napjaiban szerződést írtak alá, amely értelmében az OLTCIT nevű román— francia vegyes vállalat is gyártja és értékesíti a Citroen kisautót. Lengyelország 280 millió rialért (3,3 millió dollárért) vesz Irántól szárított gyümölcsöt, 120 millió halért (1,7 millió dollárért) pedig datolyát. Indiában 1976 első 9 hónapjában 10,9 százalékkal növelték az ipari termelést (1975 azonos időszakában mindössze 3,6 százalékkal). Az 1977. évet illetően Új-Delhiben bíznak abban, hogy az ipari termelés bővülésének üteme nem süllyed 10 százalék alá. Peru 1977-ben 221 milliárd sol (3,2 milliárd dollár) összegű költségvetésből gazdálkodhat, a tervezett deficit 15 milliárd sol. A limai kormány közleménye szerint a költségvetési kiadások 7 százaléka katonai jellegű. • Portugáliában az ipari termelés 1976. augusztusi indexe 101,4 százalékos volt, 25,1 százalékkal alacsonyabb a júliusnál, de 0,1 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál. Az indexet 1970-es bázison számítják. – Uruguayban az infláció 1976 januárja és novembere között 34,9 százalékos volt, 1975-ben 66,8 százalékos. Az elmúlt év inflációs rátáját az előzetes becslések 40 százalékra teszik. Két évvel ezelőtt még 107,4 százalék volt a drágulás. Az izlandi kormány 0,5 százalékra kívánja leszorítani a munkanélküliek arányát, de ennek nagy ára van. A megélhetési költségek tavaly több mint 30 százalékkal emelkedtek, 1975-ben 40 százalékkal. Az állástalanok számának leapasztásához külföldi kölcsönökre van szükség, pedig az évi exportbevételek 18 százalékát már most is az adósságok törlesztésére fordítják. 4. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a hatéves terv időszakában összesen 1055 ipari létesítményt adtak át. Ezek között szerepelt egy évi 1 millió tonna teljesítőképességű műtrágyagyár is, amelynek üzembe helyezése a mezőgazdaság szempontjából nagyjelentőségű. 1976 a hatéves terv teljesítésének és az új hosszú távú terv előkészítésének esztendeje volt a KNDK-ban. • Az idén a Szovjetunió összesen 42 ezer 400 darab személygépkocsit ad el a csehszlovák piacra. • Szovjet hajómotorokat rendelt Finnország. A Szudoimport külkereskedelmi egyesülés 10 darab 3500 lóerős motort vásárol a finn Rauma Repola cégtől. Az alacsony fordulatszámú hajtóműveket 1977 és 1979 között szállítják le.0 A francia iparügyi minisztérium december 30-i felhívásának értelmében az üzletek kirakatainak megvilágítását január 2-től este tízkor ki kell kapcsolni. A rendelkezés a kormány energiatakarékossági kampányának része, a cél, hogy Franciaország olajimportkiadásait 55 milliárd frank alatt tartsák 1977-ben. Ennek érdekében a többi között újabb sebességkorlátozásokat vezetnek be, szigorítják az irodák fűtésének ellenőrzését. « Az Egyesült Államok 10 millió dolláros hitelkeretet nyitott Jamaica számára 38 ezer tonna búza, illetve búzaliszt és a 46 ezer tonna kukorica megvásárlására. «m» A termelőszövetkezeti tagok nyugdíjának emeléséről adott ki rendeletet a bolgár államtanács. Az 1977. június 1-én hatályba lépő rendelet értelmében a 65 évnél idősebb tsz-nyugdíjasok havi alapilletménye 25 leva, a 70 évnél idősebbeké pedig 30 leva lesz. • • • • Szovjet—koreai megállapodás A Tyehnopromexport szovjet és az Elszolbi koreai külkereskedelmi egyesülés magánjogi megállapodást kötött a csongdini hőerőmű felépítésére. A szerződés értelmében a szovjet fél készíti a 150 ezer kilowatt teljesítményű erőmű beruházási terveit és szállítja hozzá a gépi berendezéseket. A három darab (50—50 ezer kilowattos) turbina, a kazánok, valamint a kisegítő berendezések a jövő, illetve az utána következő évben érkeznek a KNDK-ba, felszerelésüket szovjet szakemberek végzik. (Ekotaszsz) Amerikai kölcsön Portugáliának Sürgősen gondoskodni kell arról, hogy Portugália pénzügyileg ne legyen idegen országokra utalva — mondta újévi televíziós nyilatkozatában Banes elnök. „Minél hamarabb meg kell teremteni pénzügyi mechanizmusunkat, amely fokozatosan megszüntetheti függésünket a külföldtől.” Az üzenetben nemzeti egységre, keményebb munkára és takarékosságra szólította fel az ország lakosságát. Portugáliának jelenleg 46 milliárd escudo (mintegy 1,6 milliárd dollár) kölcsöntartozása van és aranytartalékának 30 százalékát kötötte le zálogba. Nem sokkal az elnöki nyilatkozat előtt tették közzé a kormány rendeletét, amely emeli a minimális béreket, a mezőgazdaságban havi 3000 escudóról 3500-ra, az iparban 4000-ról 4500-ra. Ezzel egyidejűleg jelentette be a miniszterelnök hivatala, hogy az USA 300 millió dollár rendkívüli kölcsönt nyújt Portugáliának a gazdaság élénkítésére. Yeo amerikai pénzügyi államtitkár lisszaboni látogatásának eredményeként létrejött a megegyezés a kölcsön feltételeiről — erősítette meg Washingtonban a pénzügyminisztérium a lisszaboni közleményt. (Reuter, AP—DJ) Halászati viták az EGK-ban Az EGK e héten rendkívüli értekezletet tart, mert még mindig nem sikerült megoldani minden kérdést a halászati határok kiterjesztésével kapcsolatban. Az EGK tagállamai mint ismeretes, elvben ugyan megállapodtak abban, hogy január 1-től 200 tengeri mérföldre terjesztik ki a halászati övezet határát, a formai megállapodást azonban Nagy-Britannia fenntartásai miatt nem tudták meghozni, így csak azoknak a tagállamoknak van jogalapuk e határ megvédésére, amelyek nemzeti parlamentje is törvénybe iktatta a halászati határok kiterjesztését. Jelenleg egy ilyen ország van, Nagy-Britannia. London azért vétózta meg az utolsó pillanatban a megállapodást, mert részletesen elő szeretné íratni a Közös Piaccal, hogy a 200 mérföldes határon belül a külső államok hol és mennyit halászhatnak. A britek ugyanis azzal érvelnek, hogy a legtöbb halászhajó tevékenysége a szigetország köré összpontosul. Nagy-Britannia egyébként már meg is tette a védőintézkedéseket a halászati övezet védelmére. Brit hadihajók cirkálnak a térségben, és utasításuk van arra, hogy elűzzenek minden halászhajót, melynek nincsen halászati engedélye. Az illegális halászatért kiróható pénzbüntetés maximális határát 50 ezer font sterlingre emelték, de a bíróság tetszése szerinti büntetést szabhat ki, tekintet nélkül a maximált öszszegre. (Reuter) Török–görög konzultáció az Égei-tengerről Görög és török szakértők január végén ismét találkoznak, hogy folytassák a konzultációt az Égei-tenger szigeteinek hovatartozása körül kirobbant vita megoldásáról. Hivatalos görög források szerint Athénban tanulmányozzák a korábbi találkozó dokumentumát az égeitengeri légifolyosó újbóli megnyitásáról. A légifolyosót 1974-ben a ciprusi fejlemények nyomán zárta le Görögország. Az újév alkalmából Karamanlisz görög miniszterelnök rádió- és tv-üzenetet intézett az ország népéhez, s ebben döntőnek nevezte a következő két évet. Mint mondotta, az országnak semlegesíteni kell a létét fenyegető külföldi veszélyeket. A háborút — mondotta — 1976-ban sikerült elkerülni, s a másik fontos fejlemény az volt, hogy Görögország számára megnyílt az EGK-val való teljes gazdasági integráció útja. „Ez a tény számottevően meghatározza országunk helyzetét.” A kormányfő szerint sikerült tavaly úrrá lenni a káros gazdasági jelenségeken, ugyanakkor utalt arra, hogy további intézkedésekre lesz szükség az ország pénzügyi erőforrásainak teljesebb kihasználása érdekében. (Reuter) Sertéspestis Hollandiában Az olasz sertéstenyésztők országos szövetsége a Hollandiából származó sertésimport szigorúbb ellenőrzését követeli, mert, mint mondották, „aggasztó” számú sertéspestis előfordulást fedeztek fel három holland tartományban. A római egészségügyi minisztériumhoz intézett táviratában a szövetség rámutat „az olasz tenyésztők jogosan félnek e betegség fertőzésétől”. Az EGK az élő sertés bevitelére bátorította Olaszországot s az import naponta növekszik. Ugyanakkor az Olaszországban kötelező oltást Hollandia nem alkalmazta. A szövetség tudomása szerint Hollandiában 30 helyen ütötte fel fejét a járvány és augusztustól kezdve pedig több mint egymillió sertést kellett levágni. A római minisztérium az AP&DJ tudósítójának értesülése szerint még nem válaszolt a tenyésztők felhívására, nem kaptak rá választ a Rómába akkreditált holland diplomatáktól sem. VILÁGGAZDASÁG Belgium gazdasági kilátásai Nem sok jót ígér 1977 a belga gazdaságnak, s a problémákat még a nemzetiségi ellentétek is súlyosbítják. A vallon területeken kulcsfontosságú szénbányászat hanyatlik, ezzel szemben Flandria tengerparti területein új iparágak épültek ki. A gazdasági fejlettség regionális eltérése a munkanélküliségi rátában is megnyilvánul. A vallon lakta részeken 10,7 százalék volt a munkanélküliek aránya 1976-ban, Flandriában csak 8,5 százalékos. Sajátos belga gond, hogy a lakosság rendkívül kevéssé mozgékony, a munkaerő átirányítása az új ipari körzetekbe csaknem lehetetlen — természetesen nem utolsósorban a nemzetiségi villongások miatt. A kormány így az iparilag hanyatló tartományokban is kénytelen munkahelyteremtő beruházásokra pénzt költeni. Gátolja a kormányt akcióképességében, hogy több parlamenti párt támogatásától függ, e pártok részben nemzetiségi alapon szerveződtek. Ily módon a törvényjavaslatok egy-egy kis párt ellenállásán is megbukhatnak. Részben ez magyarázza, hogy Tindemans miniszterelnök kormánya képtelen volt hosszú távú programot kidolgozni a gazdaság talpraállítására, és a napi nehézségeket sem tudta mindig leküzdeni. Az egyik legnagyobb gond az infláció. A belföldi termelési költségek 1970 óta gyorsabban emelkednek, mint az exportáraik és a béremelkedések üteme is magasabb, mint számos versenytárs országban. 1970 és 1975 között a bérköltségek 137 százalékkal emelkedtek, míg az NSZK-ban csak 114 százalékkal, az USA-ban pedig 34 százalékkal. Az export versenyképességének csökkenése súlyosan érinti a gazdaságot, a kivitelben realizálódik ugyanis a GDP 58 százaléka. Erősítette az inflációt, hogy a közkiadások az utóbbi években 50 százalékkal nagyobb ütemben emelkedtek, mint a GDP. Az államadósság 1976 augusztusában meghaladta az ezer milliárd frankot. Az adósságszolgálat 1976-ban 93 milliárd frankot visz el, a folyó kiadások 10 százalékát. 1977-ben az adósságszolgáló költségei várhatóan 119 milliárd frankra emelkednek, így illuzórikusnak tűnik a kormány ígérete, hogy 1977-n egyensúlyba hozza a költségvetést, legfeljebb a fizetési mérleg folyó tétele kerülhetnek egyensúlyba. A nemzetiségi ellentétek és a súlyosbodó gazdasági nehézségek ellenére valószínű, hogy a Tindemans-kormány a következő választásokig, 1978-ig hivatalban marad A fellendülés Belgiumban jóva lanyhább volt, mint Nyugat-Európa többi országában, főként a beruházások pangása, a fogyasztói kiadások alacsony szintje és a szigorú monetáris politika miatt. 1975-ben a GDP 1,4 százalékka zsugorodott az előző évhez képest, s várhatóan 1976-ban és 1977-ben is csak3,5 százalékkal nő. A becslések szerint tavaly az ipari termelés nem egészen 7 százalékkal emelkedett, így nem érte el az 1974-es szintet, hiszen 1975- ben 10 százalékos volt a visszaesés. Az ipari termelés növekedésének üteme az idén is 7 százalék körül lesz. A villamosipari, a vegyipari és a textilipari termékek gyártása kedvezően alakult, a fémipar és a fogyasztásicikk-ipar azonban stagnál. Az üzemek kapacitását 1976-ban átlagosan 77 százalékban használták ki (1975-ben 71, 1974-ben pedig 81 százalékos volt a kihasználtsági fok). A magánfogyasztás várhatóan 3,5—4 százalékkal bővül 1977-ben, azaz gyakorlatilag az előző évi ütemben. Ez az előrejelzés túl derűlátó lehet, mert Belgiumban igen magas a személyi megtakarítások aránya. (A magas betétállománynak köszönhető többek között, hogy a kormány finanszírozni tudta adósságait.) 1976-ban a beruházások reálértékben 5,5 százalékkal hanyatlottak, idén azonban már gyorsan emelkedhetnek, ha a gazdasági klíma javul. Gondot jelent, hogy igen alacsony az önfinanszírozási hányad: 1971 és 1974 között a belga beruházásoknak átlagosan csak 44 százalékát fizették saját eszközökből, míg 1960—1965 között 65 százalékát. Az előzetes számítások szerint 1976- ban 9 százalékkal emelkedett az export, gyakorlatilag az 1974. évi szintre kúszott fel. A kivitel valószínűleg 1977- ben is hasonló ütemben növekszik. Az import növekedési üteme azonban gyorsabb, és számításba véve a nyersanyagok drágulását, a cserearányok romlanak Belgium szempontjából. A fogyasztói árak 1976-ben mintegy 10 százalékkal emelkedtek, és 1977-ben várható, hogy erősödik az inflációs nyomás: az áremelkedés elérheti a 11 százalékot. A külföldi beruházások 1975-ben 10,9 milliárd frankra rúgtak Belgiumban, az előző évi 24,4 milliárddal szemben. Az utóbbi 15 évben a külföldi beruházások az összes beruházások felét adták Belgiumban, 1975-ben viszont csupán negyedét. A belga frank jóformán az egész múlt év folyamán erős spekulációs nyomás alatt volt, s ez csupán a nyugatnémet márka 2 százalékos felértékelése után enyhült. A belga frank nagyobb mértékű leértékelése nem valószínű, mert a kormány szerint a devalváció csak felkorbácsolná az inflációt. Minthogy azonban a belga inflációs ráta a nyugatnémethez és az amerikaihoz képest magas, a belga frank helyzete a márkához és a dollárhoz viszonyítva belátható ideig gyenge marad. (Business International) KÖZEL-KELETI PÉNZ PAKISZTÁNBAN A közel-keleti olajexportáló országok egyre több tőkét ruháznak be az ázsiai és csendes-óceáni államokban, egyszersmind jó üzleti lehetőséget kínálva a nyugati vállalatoknak is. Figyelemreméltó, hogy az OPEC tagállamainak beruházási tevékenysége akkor sem mérséklődött ebben a térségben, amikor vásárlóerejük lemorzsolódása és saját fejlesztési programjaik költséges volta miatt általában visszafogták külföldi befektetéseiket és lefaragták külföldi segélyeiket. A közel-keleti beruházók fő figyelme jelenleg Pakisztán felé fordul. Az OPEC tagállamai kölcsönök és közvetlen beruházások formájában eddig mintegy 400 millió dollárt helyeztek el az országban, s várhatóan a következő öt évben sem mérséklődik a tőkeáramlás. A pénz elsősorban Szaúd-Arábiából, Abu Dhabiból, Kuvaitból és Iránból érkezik. Nyolcvanmillió dolláros szaúdi hozzájárulással épül Pakisztánban a Mirpur Mathelo-i műtrágyagyár, amely 1977 végétől évi 516 ezer tonna karbamidot gyárt. A szaúd-arábiai fejlesztési alap 30 millió, a hadi kormány pedig 50 millió dollár kölcsönt adott. Az új létesítmény önellátóvá teszi Pakisztánt nitrogénműtrágyából és évi 157 millió dollár deviza megtakarítását teszi lehetővé. Mintegy 27 millió dolláros költséggel poliészter szálat termelő üzem épül, ez 1978-ban készül el, ehhez a szaúd-arábiai kormány 17 millió dollár hitelt nyújtott. A berendezéseket a nyugatnémet Luigi Oil, a műszak know-how-t pedig a svájci Inventi AG. adja. Rijad 33 millió dollárra járul hozzá két cementgyár létesítéséhez is, az üzemek kapacitása évi 300 ezer tonna lesz, a berendezéseket az amerikai Fuller Co. szállítja. Abu Dhabi 48 százalékos részesedést vállalt a 32 millió dolláros mustani műtrágyagyárban. A komplexum évi kapacitása 850 ezer tonna lesz, 1977- ben lép üzembe. A kooperációs megállapodás értelmében Abu Dhabinak a befektetett tőke mindenképp legalább 15 százalékos nyereséget biztosítana, és a profitot nem adóztatják meg. Az emirátus további 16 millió dollárral járul hozzá a mostani olajfinomító felépítéséhez. Kuvait 49 százalékos részesedéssel, papírgyár felépítésében vesz részt. Az üzem 1977-ben kezd termelni, évi kapacitása 9 ezer tonna különféle minőségű író- és rotációs papír lesz. Az emirátus és Pakisztán ezen kívül 50—50 százalékos részesedéssel, 25 millió dollár alaptőkéjű beruházási vállalatot alapított. A vállalat feladata a beruházási lehetőségek felmérése, a kivitelezhetőségi tanulmányok elkészítése és a szükséges tőske előteremtése. Kuvait ezen felül 150 millió dollárt ad egy 500 kilovoltos elektromos hálózat kiépítésére. A pakisztáni-iráni vegyes vállalatok közül az évi 300 ezer tonna kapacitású cementgyár a legjelentősebb, ebben Teherán részesedése 49 százalék. Az előállított mennyiség 30 százalékát Irán veszi át és megvásárolja ezen felül azokat a tételeket is, amelyeket Pakisztán belföldön nem tud felhasználni. A másik nagyszabású közös vállalkozás egy, az iráni határ közelében épülő textilgyár. Teherán a létesítményekhez tőkerészesedés és kölcsönök formájában összesen 66 millió dollárt ad. Tervezik egy évi 516 ezer tonna kapacitású műtrágyagyár, egy újabb cementüzem és három textilgyár felépítését is. Iránnak abban az arányban, ahogyan az alaptőkékből részesedik, elővásárlási joga lenne az üzemek termékeire. Líbia egy közös holding társaság alapításáról írt alá megállapodást Pakisztánnal. A társaság 100 millió dolláros alaptőkéjéből többek közt egy hajózási vállalat, valamint műtrágyagyárak és cukorfinomítók építését finanszírozzák. Líbia ezen kívül majd 100 millió dollárral vett részt különféle programok végrehajtásában. A nemzetközi társaságok, noha közvetlenül nem vesznek részt e létesítmények finanszírozásában, a berendezések és a technológia szállításából tekintélyes nyereséget húznak. A multinacionális vállalatok a jelek szerint hosszú távon a közel-keleti piac hátsó bejáratának tekintik Pakisztánt. Karachi és a közeli muzulmán országok kereskedelme 1973 óta rohamosan emelkedik. 1973-ban Pakisztán exportjának csak 9 százaléka került a közelkeleti országokba, tavaly már 30. Az irányzat várhatóan tartós marad, mihelyt a közös vállalkozásokban épülő műtrágya-, cement- és textilüzemek elkészülnek, termékeik jó része a közel-keleti piacra kerül. Pakisztán és Irán, valamint Törökország egymásközti kereskedelmét feltehetően ösztönzi majd az a háromoldalú preferenciális vámmegoldás is, amelyről jelenleg folynak a tárgyalások. Pakisztán ugródeszka szerepét erősíti, hogy szoros politikai, vallási és etnika szálak fűzik a Közel-Kelethez, és beruházási előírásai jóval liberálisabbak mint például Iránéi. (Business Asia)