Világgazdaság, 1977. január (9. évfolyam, 1/2000-20/2019. szám)

1977-01-04 / 1. (2000.) szám

1977. JANUÁR 4. A SZOVJETUNIÓ IDEI BERUHÁZÁSI TERVEI Az új esztendőben 121,5 milliárd rubelt fordítanak beruházásokra a Szovjetunióban, szemben a múlt évi 117 milliárddal — közölte Iszajev, a tervhivatal (Goszplan) első elnök­­helyettese a Pravdának adott inter­jújában. Az idei beruházási program egyik sajátossága, hogy a gépekre és berendezésekre fordított összeg nő az építési költségekhez viszonyítva. Ke­vesebb új beruházást indítanak, hogy az erőforrásokat a korábban megkez­dett beruházásokra összpontosíthas­sák. A rekonstrukciókra, műszaki fel­újításokra és a már működő üzemek bővítésére is nagyobb figyelmet for­dítanak. A szovjet gazdaság teher­bíróképessége egyre inkább alapot te­remt ahhoz, hogy az eddigieknél is nagyobb ipari komplexumokat hozza­nak létre, elsősorban az ország ke­leti területein. Már kialakulóban van­nak ilyen új iparvidékek Dél-Jakut­földön, Uszty-Ilimben és Szajáni­­ban. Az 1977-es esztendő abból a szempontból is fontos lesz, hogy a beruházásoknál áttérnek az új terve­zési és pénzügyi rendszerre. A cél: a hatékonyság és a munka minőségének javítása — hangsúlyozta a Goszplan első elnökhelyettese. Az új elképzelések közül néhány már napvilágot is látott , amint er­ről az Ekonomicseszkaja Gazeta leg­utóbbi száma beszámol. Alapvető vál­tozások történnek a tervezésben, a beruházások előkészítésében, mivel a felmérések szerint a beruházásoknak ezek a gyenge pontjai. Megerősítik a tervezőintézetek anyagi, műszaki bá­zisát, s továbbfejlesztik a szakoso­dást közöttük. Korszerűsítik a köte­lező mutatórendszereket. Az építke­zéseken is új irányítási rendszert ve­zetnek be. A fő cél: a felesleges lánc­szemek kiiktatása, a munkamenet egyszerűsítése. Nagyobb építőipari egységeket alakítanak ki, ami kedvez a specializációnak. Továbbfejlesztik az önelszámolás rendszerét is. A Be­lorussziában végzett előtanulmányok alapján a vállalatok a teljes önelszá­molásra térnek át, bevételeikből fe­dezik a terv szerinti kiadásokat. A vállalatok tevékenységét a jövőben kizárólag a kész, a megrendelőnek át­adott létesítmények alapján értékelik. Az idei év beruházásaiban elsőbb­séget élvez az energetika, a fémkohá­szat, a gépgyártás a vegyipar és az olajfeldolgozóipar. Az energetikai iparban mennyiségi és minőségi vál­tozások mennek végbe, nő az atom­erőművek részaránya az energiater­melő kapacitáson belül. Ez természe­tesen nem jelenti azt, hogy lassul a hő- és vízerőművek építésének üte­me. Erre az évre irányozták elő a többi között a reftini, az uglegori, a szur-darjai, a nureki és az uszty­­ilimi vízerőművek nagy teljesítményű blokkjainak átadását. A fémkohászat­ban 140 féle új acéltermék sorozat­­gyártását kezdték meg. A gépgyártás­ban a cseljabinszki és a minszki trak­torgyár felújítása, a Rámai Teher­autógyár és a csebokszári traktor­gyár építésének folytatása tartozik a legfontosabb beruházásokhoz. A vegy­ipar elsőrendű feladata, hogy fokozza a műtrágyatermelést. Az életszínvonal-politikai elképze­lések valóra váltását is egy sereg be­ruházási program segíti. Például 1977-ben 12 millió négyzetméternyi lakóterület épül. F. A. Japán és az ASEAN kereskedelme A világszerte érdeklődéssel, gyakran nem kis ellenérzéssel figyelt japán exportoffenzíva különösen a dél­kelet-ázsiai országokban kelt aggodal­mat, kereskedelmi mérlegük ugyan­is tartós hiányt mutat Japánnal szemben. Az 1975. évi adatok szerint a japán aktívum közel 2 milliárd dol­lár volt, 1976 első 9 hónapjában az összeg csökkent ugyan, de nem biztos, hogy a mérséklődés az év egészében fennmaradt — jelenti a Reuter. A japán külkereskedelmi és ipar­ügyi minisztérium a közelmúltban be­jelentette, hogy vámmérséklésekkel igyekszik elősegíteni a kereskedelem kiegyensúlyozottabbá tételét, főként a nyersanyagbehozatal fokozását. Fu­­kuda miniszterelnök is említést tett arról, hogy Tokió kormánykölcsöneit is igyekszik növelni, s a turizmus ré­vén is hozzájárulni az aktívum lefara­gásához. A délkelet-ázsiai országok véle­ményét fejezte ki a szingapúri mi­niszterelnök egy közelmúltban adott interjújában. Szükség van arra, hang­súlyozta, hogy általános jószándé­kának hangoztatásán túl Japán konkrét lépéseket is tegyen a szoro­sabb gazdasági kapcsolatok megte­remtéséért, s az eddiginél jobban já­ruljon hozzá technológiák, tőkék ex­portjával a térség iparosodásához. Ami az egyes országok Japánnal szembeni kereskedelmi helyzetét il­leti, egyedül Indonézia számolhat el szufficitet, ennek fele az olajszállítá­sokból adódik. A külföldre irányuló japán beruházások 26,5 százaléka folyt a délkelet-ázsiai országokba, az invesztíció összege március végén 42,2 milliárd dollár volt. Japán növekvő gazdasági befo­lyása, helyenként az USA-t is kiszo­rító kereskedelmi pozíciója óvintézke­dések megtételére kényszeríti a térség országait. Különösen a Fülöp-szigetek jár élen a függetlenségi törekvések­ben, egyre inkább egyetért azonban az akcióval a Délkelet-ázsai Országok Szervezetéhez (ASEAN) tartozó négy másik ország, Malaysia, Indonézia Szingapúr és Thaiföld is. •A francia Citroen és az illetékes ro­mán állami vállalatok a múlt év utolsó napjaiban szerződést írtak alá, amely értelmében az OLTCIT nevű román— francia vegyes vállalat is gyártja és értékesíti a Citroen kisautót. Lengyelország 280 millió rialért (3,3 millió dollárért) vesz Irántól szá­rított gyümölcsöt, 120 millió h­alért (1,7 millió dollárért) pedig datolyát. Indiában 1976 első 9 hónapjában 10,9 százalékkal növelték az ipari ter­melést (1975 azonos időszakában mind­össze 3,6 százalékkal). Az 1977. évet il­letően Új-Delhiben bíznak abban, hogy az ipari termelés bővülésének üteme nem süllyed 10 százalék alá. Peru 1977-ben 221 milliárd sol (3,2 milliárd dollár) összegű költségvetésből gazdálkodhat, a tervezett deficit 15 mil­liárd sol. A limai kormány közlemé­nye szerint a költségvetési kiadások 7 százaléka katonai jellegű. • Portugáliában az ipari termelés 1976. augusztusi indexe 101,4 százalékos volt, 25,1 százalékkal alacsonyabb a júliusnál, de 0,1 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál. Az indexet 1970-es bázison számítják. – Uruguayban az infláció 1976 ja­nuárja és novembere között 34,9 szá­zalékos volt, 1975-ben 66,8 százalékos. Az elmúlt év inflációs rátáját az elő­zetes becslések 40 százalékra teszik. Két évvel ezelőtt még 107,4 százalék volt a drágulás. Az izlandi kormány 0,5 százalékra kívánja leszorítani a munkanélküliek arányát, de ennek nagy ára van. A megélhetési költségek tavaly több mint 30 százalékkal emelkedtek, 1975-ben 40 százalékkal. Az állástalanok számá­nak leapasztásához külföldi kölcsönökre van szükség, pedig az évi exportbevé­telek 18 százalékát már most is az adósságok törlesztésére fordítják. 4. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságban a hatéves terv időszaká­ban összesen 1055 ipari létesítményt adtak át. Ezek között szerepelt egy évi 1 millió tonna teljesítőképességű mű­trágyagyár is, amelynek üzembe he­lyezése a mezőgazdaság szempontjából nagyjelentőségű. 1976 a hatéves terv teljesítésének és az új hosszú távú terv előkészítésének esztendeje volt a KNDK-ban. • Az idén a Szovjetunió összesen 42 ezer 400 darab személygépkocsit ad el a csehszlovák piacra. • Szovjet hajómotorokat rendelt Finnország. A Szudoimport külkeres­kedelmi egyesülés 10 darab 3500 lóerős motort vásárol a finn Rauma Repola cégtől. Az alacsony fordulatszámú haj­tóműveket 1977 és 1979 között szállít­ják le.­­0 A francia iparügyi minisztérium de­cember 30-i felhívásának értelmében az üzletek kirakatainak megvilágítását január 2-től este tízkor ki kell kap­csolni. A rendelkezés a kormány ener­giatakarékossági kampányának része, a cél, hogy Franciaország olajimport­kiadásait 55 milliárd frank alatt tart­sák 1977-ben. Ennek érdekében a többi között újabb sebességkorlátozásokat ve­zetnek be, szigorítják az irodák fűté­sének ellenőrzését. «­ Az Egyesült Államok 10 millió dol­láros hitelkeretet nyitott Jamaica szá­mára 38 ezer tonna búza, illetve búza­liszt és a 46 ezer tonna kukorica meg­vásárlására. «m» A termelőszövetkezeti tagok nyug­díjának emeléséről adott ki rendeletet a bolgár államtanács. Az 1977. június 1-én hatályba lépő rendelet értelmé­ben a 65 évnél idősebb tsz-nyugdíjasok havi alapilletménye 25 leva, a 70 évnél idősebbeké pedig 30 leva lesz. • • • • Szovjet—koreai megállapodás A Tyehnopromexport szovjet és az Elszolbi koreai külkereskedelmi egye­sülés magánjogi megállapodást kö­tött a csongd­ini hőerőmű felépítésére. A szerződés értelmében a szovjet fél készíti a 150 ezer kilowatt teljesítmé­nyű erőmű beruházási terveit és szál­lítja hozzá a gépi berendezéseket. A há­rom darab (50—50 ezer kilowattos) tur­bina, a kazánok, valamint a kisegítő berendezések a jövő, illetve az utána következő évben érkeznek a KNDK-ba, felszerelésüket szovjet szakemberek végzik. (Ekotaszsz) Amerikai kölcsön Portugáliának Sürgősen gondoskodni kell arról, hogy Portugália pénzügyileg ne legyen idegen országokra utalva — mondta újévi televíziós nyilatkozatában Banes elnök. „Minél hamarabb meg kell te­remteni pénzügyi mechanizmusunkat, amely fokozatosan megszüntetheti füg­gésünket a külföldtől.” Az üzenetben nemzeti egységre, keményebb munkára és takarékosságra szólította fel az or­szág lakosságát. Portugáliának jelenleg 46 milliárd escudo (mintegy 1,6 mil­liárd dollár) kölcsöntartozása van és aranytartalékának 30 százalékát kötöt­te le zálogba. Nem sokkal az elnöki nyilatkozat előtt tették közzé a kormány rendele­tét, amely emeli a minimális béreket, a mezőgazdaságban havi 3000 escudó­­ról 3500-ra, az iparban 4000-ról 4500-ra. Ezzel egyidejűleg jelentette be a miniszterelnök hivatala, hogy az USA 300 millió dollár rendkívüli kölcsönt nyújt Portugáliának a gazdaság élén­kítésére. Yeo amerikai pénzügyi állam­titkár lisszaboni látogatásának ered­ményeként létre­jött a megegyezés a kölcsön feltételeiről — erősítette meg Washingtonban a pénzügyminiszté­rium a lisszaboni közleményt. (Reuter, AP—DJ) Halászati viták az EGK-ban Az EGK e héten rendkívüli értekez­letet tart, mert még mindig nem sike­rült megoldani minden kérdést a ha­lászati határok kiterjesztésével kapcso­latban. Az EGK tagállamai mint isme­retes, elvben ugyan megállapodtak ab­ban, hogy január 1-től 200 tengeri mér­földre terjesztik ki a halászati övezet határát, a formai megállapodást azon­ban Nagy-Britannia fenntartásai miatt nem tudták meghozni, így csak azoknak a tagállamoknak van jogalapuk e határ megvédésére, amelyek nemzeti parlamentje is tör­vénybe iktatta a halászati határok kiterjesztését. Jelenleg egy ilyen or­szág van, Nagy-Britannia. London azért vétózta meg az utolsó pillanat­ban a megállapodást, mert részletesen elő szeretné íratni a Közös Piaccal, hogy a 200 mérföldes határon belül a külső államok hol és mennyit halász­hatnak. A britek ugyanis azzal érvel­nek, hogy a legtöbb halászhajó tevé­kenysége a­ szigetország köré összpon­tosul. Nagy-Britannia egyébként már meg is tette a védőintézkedéseket a halá­szati övezet védelmére. Brit hadihajók cirkálnak a térségben, és utasításuk van arra, hogy elűzzenek minden ha­lászhajót, melynek nincsen halászati engedélye. Az illegális halászatért ki­róható pénzbüntetés maximális határát 50 ezer font sterlingre emelték, de a bíróság tetszése szerinti büntetést szab­hat ki, tekintet nélkül a maximált ösz­­szegre. (Reuter) Török–görög konzultáció az Égei-tengerről Görög és török szakértők január vé­gén ismét találkoznak, hogy folytassák a konzultációt az Égei-tenger szigetei­nek hovatartozása körül kirobbant vita megoldásáról. Hivatalos görög források szerint Athénban tanulmányozzák a ko­rábbi találkozó dokumentumát az égei­­tengeri légifolyosó újbóli megnyitásáról. A légifolyosót 1974-ben a ciprusi fejle­mények nyomán zárta le Görögország. Az újév alkalmából Karamanlisz gö­rög miniszterelnök rádió- és tv-üzenetet intézett az ország népéhez, s ebben dön­tőnek nevezte a következő két évet. Mint mondotta, az országnak semlege­síteni kell a létét fenyegető külföldi veszélyeket. A háborút — mondotta — 1976-ban sikerült elkerülni, s a másik fontos fejlemény az volt, hogy Görög­ország számára megnyílt az EGK-val való teljes gazdasági integráció útja. „Ez a tény számottevően meghatározza országunk helyzetét.” A kormányfő sze­rint sikerült tavaly úrrá lenni a káros gazdasági jelenségeken, ugyanakkor utalt arra, hogy további intézkedésekre lesz szükség az ország pénzügyi erő­forrásainak teljesebb kihasználása érde­kében. (Reuter) Sertéspestis Hollandiában Az olasz sertéstenyésztők országos szövetsége a Hollandiából származó sertésimport szigorúbb ellenőrzését követeli, mert, mint mondották, „ag­gasztó” számú sertéspestis előfordu­lást fedeztek fel három holland tar­tományban. A római egészségügyi mi­nisztériumhoz intézett táviratában a szövetség rámutat „az olasz tenyész­tők jogosan félnek e betegség fertő­zésétől”. Az EGK az élő sertés bevitelére bátorította Olaszországot s az import naponta növekszik. Ugyanakkor az Olaszországban kötelező oltást Hol­landia nem alkalmazta. A szövetség tudomása szerint Hollandiában 30 he­lyen ütötte fel fejét a járvány és augusztustól kezdve pedig több mint egymillió sertést kellett levágni. A római minisztérium az AP&DJ tudó­sítójának értesülése szerint még nem válaszolt a tenyésztők felhívására, nem kaptak rá választ a Rómába akkreditált holland diplomatáktól sem. VILÁGGAZDASÁG Belgium gazdasági kilátásai Nem sok jót ígér 1977 a belga gaz­daságnak, s a problémákat még a nemzetiségi ellentétek is súlyosbítják. A vallon területeken kulcsfontosságú szénbányászat hanyatlik, ezzel szemben Flandria tengerparti területein új ipar­ágak épültek ki. A gazdasági fejlett­ség regionális eltérése a munkanélkü­liségi rátában is megnyilvánul. A val­lon lakta részeken 10,7 százalék volt a munkanélküliek aránya 1976-ban, Flandriában csak 8,5 százalékos. Sajá­tos belga gond, hogy a lakosság rend­kívül kevéssé mozgékony, a munkaerő átirányítása az új ipari körzetekbe csaknem lehetetlen — természetesen nem utolsósorban a nemzetiségi villon­gások miatt. A kormány így az ipari­lag hanyatló tartományokban is kény­telen munkahelyteremtő beruházásokra pénzt költeni. Gátolja a kormányt akcióképességé­ben, hogy több parlamenti párt támo­gatásától függ, e pártok részben nem­zetiségi alapon szerveződtek. Ily módon a törvényjavaslatok egy-egy kis párt el­lenállásán is megbukhatnak. Részben ez magyarázza, hogy Tindemans mi­niszterelnök kormánya képtelen volt hosszú távú programot kidolgozni a gazdaság talpraállítására, és a napi ne­hézségeket sem tudta mindig leküz­deni. Az egyik legnagyobb gond az inflá­ció. A belföldi termelési költségek 1970 óta gyorsabban emelkednek, mint az exportáraik és a béremelkedések üte­me is magasabb, mint számos ver­senytárs országban. 1970 és 1975 között a bérköltségek 137 százalékkal emel­kedtek, míg az NSZK-ban csak 114 százalékkal, az USA-ban pedig 34 szá­zalékkal. Az export versenyképességé­nek csökkenése súlyosan érinti a gazda­ságot, a kivitelben realizálódik ugyan­is a GDP 58 százaléka. Erősítette az inflációt, hogy a közkiadások az utób­bi években 50 százalékkal nagyobb ütemben emelkedtek, mint a GDP. Az államadósság 1976 augusztusában meg­haladta az ezer milliárd frankot. Az adósságszolgálat 1976-ban 93 milliárd frankot visz el, a folyó kiadások 10 szá­zalékát. 1977-ben az adósságszolgáló költségei várhatóan 119 milliárd frank­ra emelkednek, így illuzórikusnak tű­nik a kormány ígérete, hogy 1977-n egyensúlyba hozza a költségvetést, leg­feljebb a fizetési mérleg folyó tétele kerülhetnek egyensúlyba. A nemzetisé­gi ellentétek és a súlyosbodó gazdasá­gi nehézségek ellenére valószínű, hogy a Tindemans-kormány a következő vá­lasztásokig, 1978-ig hivatalban marad A fellendülés Belgiumban jóva lanyhább volt, mint Nyugat-Európa többi országában, főként a beruházások pangása, a fogyasztói kiadások alacsony szintje és a szigorú monetáris politika miatt. 1975-ben a GDP 1,4 százalékka zsugorodott az előző évhez képest, s várhatóan 1976-ban és 1977-ben is csak­­3,5 százalékkal nő. A becslések szerint tavaly az ipari termelés nem egészen 7 százalékkal emelkedett, így nem ér­te el az 1974-es szintet, hiszen 1975- ben 10 százalékos volt a visszaesés. Az ipari termelés növekedésének üteme az idén is 7 százalék körül lesz. A villa­mosipari, a vegyipari és a textilipari termékek gyártása kedvezően alakult, a fémipar és a fogyasztásicikk-ipar azonban stagnál. Az üzemek kapacitá­sát 1976-ban átlagosan 77 százalékban használták ki (1975-ben 71, 1974-ben pedig 81 százalékos volt a kihasznált­­sági fok). A magánfogyasztás várhatóan 3,5—4 százalékkal bővül 1977-ben, azaz gya­korlatilag az előző évi ütemben. Ez az előrejelzés túl derűlátó lehet, mert Bel­giumban igen magas a személyi meg­takarítások aránya. (A magas betétállo­mánynak köszönhető többek között, hogy a kormány finanszírozni tudta adósságait.) 1976-ban a beruházások reálértékben 5,5 százalékkal hanyatlottak, idén azon­ban már gyorsan emelkedhetnek, ha a gazdasági klíma javul. Gondot jelent, hogy igen alacsony az önfinanszírozá­si hányad: 1971 és 1974 között a belga beruházásoknak átlagosan csak 44 százalékát fizették saját eszközökből, míg 1960—1965 között 65 százalékát. Az előzetes számítások szerint 1976- ban 9 százalékkal emelkedett az ex­port, gyakorlatilag az 1974. évi szintre kúszott fel. A kivitel valószínűleg 1977- ben is hasonló ütemben növekszik. Az import növekedési üteme azonban gyor­sabb, és számításba véve a nyersanya­gok drágulását, a cserearányok romla­nak Belgium szempontjából. A fogyasz­tói árak 1976-ben mintegy 10 százalék­kal emelkedtek, és 1977-ben várható, hogy erősödik az inflációs nyomás: az áremelkedés elérheti a 11 százalékot. A külföldi beruházások 1975-ben 10,9 milliárd frankra rúgtak Belgiumban, az előző évi 24,4 milliárddal szemben. Az utóbbi 15 évben a külföldi beruházá­sok az összes beruházások felét adták Belgiumban, 1975-ben viszont csupán negyedét. A belga frank jóformán az egész múlt év folyamán erős spekulációs nyomás alatt volt, s ez csupán a nyu­gatnémet márka 2 százalékos felértéke­lése után enyhült. A belga frank na­gyobb mértékű leértékelése nem való­színű, mert a kormány szerint a de­valváció csak felkorbácsolná az inflá­ciót. Minthogy azonban a belga inf­lációs ráta a nyugatnémethez és az amerikaihoz képest magas, a belga frank helyzete a márkához és a dollár­hoz viszonyítva belátható ideig gyenge marad. (Business International) KÖZEL-KELETI PÉNZ PAKISZTÁNBAN A közel-keleti olajexportáló országok egyre több tőkét ruháznak be az ázsiai és csendes-óceáni államokban, egyszers­mind jó üzleti lehetőséget kínálva a nyugati vállalatoknak is. Figyelemre­méltó, hogy az OPEC tagállamainak beruházási tevékenysége akkor sem mérséklődött ebben a térségben, ami­kor vásárlóerejük lemorzsolódása és sa­ját fejlesztési programjaik költséges volta miatt általában visszafogták külföldi befektetéseiket és lefaragták külföldi segélyeiket. A közel-keleti beruházók fő figyel­me jelenleg Pakisztán felé fordul. Az OPEC tagállamai kölcsönök és közvet­len beruházások formájában eddig mintegy 400 millió dollárt helyeztek el az országban, s várhatóan a következő öt évben sem mérséklődik a tőkeáram­lás. A pénz elsősorban Szaúd-Arábiá­­ból, Abu Dhabiból, Kuvaitból és Irán­ból érkezik. Nyolcvanmillió dolláros szaúdi hoz­zájárulással épül Pakisztánban a Mir­­pur Mathelo-i műtrágyagyár, amely 1977 végétől évi 516 ezer tonna karba­­midot gyárt. A szaúd-arábiai fejleszté­si alap 30 millió, a h­adi kormány pe­dig 50 millió dollár kölcsönt adott. Az új létesítmény önellátóvá teszi Pakisz­tánt nitrogénműtrágyából és évi 1­57 millió dollár deviza megtakarítását te­szi lehetővé. Mintegy 27 millió dolláros költséggel poliészter szálat termelő üzem épül, ez 1978-ban készül el, eh­hez a szaúd-arábiai kormány 17 millió dollár hitelt nyújtott. A berendezéseket a nyugatnémet Luigi Oil, a műszak know-how-t pedig a svájci Inventi AG. adja. Rijad 33 millió dollárra járul hozzá két cementgyár létesítésé­hez is, az üzemek kapacitása évi 300 ezer tonna lesz, a berendezéseket az amerikai Fuller Co. szállítja. Abu Dhabi 48 százalékos részesedést vállalt a 32 millió dolláros mustani műtrágyagyárban. A komplexum évi kapacitása 850 ezer tonna lesz, 1977- ben lép üzembe. A kooperációs meg­állapodás értelmében Abu Dhabinak a befektetett tőke mindenképp legalább 15 százalékos nyereséget biztosítana, és a profitot nem adóztatják meg. Az emirátus további 16 millió dollárral járul hozzá a mostani olajfinomító fel­építéséhez. Kuvait 49 százalékos részesedéssel, papírgyár felépítésében vesz részt. Az üzem 1977-ben kezd termelni, évi kapa­citása 9 ezer tonna különféle minősé­gű író- és rotációs papír lesz. Az emi­rátus és Pakisztán ezen kívül 50—50 százalékos részesedéssel, 25 millió dol­lár alaptőkéjű beruházási vállalatot ala­pított. A vállalat feladata a beruházási lehetőségek felmérése, a kivitelezhető­­ségi tanulmányok elkészítése és a szükséges tőske előteremtése. Kuvait ezen felül 150 millió dollárt ad egy 500 kilovoltos elektromos hálózat kiépí­tésére. A pakisztáni-iráni vegyes vállalatok közül az évi 300 ezer tonna kapacitá­sú cementgyár a legjelentősebb, ebben Teherán részesedése 49 százalék. Az előállított mennyiség 30 százalékát Irán veszi át és megvásárolja ezen felül azokat a tételeket is, amelyeket Pa­kisztán belföldön nem tud felhasznál­ni. A másik nagyszabású közös vállal­kozás egy, az iráni határ közelében épülő textilgyár. Teherán a létesítmé­nyekhez tőkerészesedés és kölcsönök formájában összesen 66 millió dol­lárt ad. Tervezik egy évi 516 ezer ton­na kapacitású műtrágyagyár, egy újabb cementüzem és három textilgyár fel­építését is. Iránnak abban az arány­ban, ahogyan az alaptőkékből részese­dik, elővásárlási joga lenne az üzemek termékeire. Líbia egy közös holding társaság ala­pításáról írt alá megállapodást Pakisz­tánnal. A társaság 100 millió dolláros alaptőkéjéből többek közt egy hajózási vállalat, valamint műtrágyagyárak és cukorfinomítók építését finanszírozzák. Líbia ezen kívül majd 100 millió dol­lárral vett részt különféle programok végrehajtásában. A nemzetközi társaságok, noha köz­vetlenül nem vesznek részt e létesít­mények finanszírozásában, a berende­zések és a technológia szállításából te­kintélyes nyereséget húznak. A multi­nacionális vállalatok a jelek szerint hosszú távon a közel-keleti piac hátsó bejáratának tekintik Pakisztánt. Ka­rachi és a közeli muzulmán országok kereskedelme 1973 óta rohamosan emelkedik. 1973-ban Pakisztán export­jának csak 9 százaléka került a közel­­keleti országokba, tavaly már 30. Az irányzat várhatóan tartós marad, mi­helyt a közös vállalkozásokban épülő műtrágya-, cement- és textilüzemek elkészülnek, termékeik jó része a kö­zel-keleti piacra kerül. Pakisztán és Irán, valamint Törökország egymás­közti kereskedelmét feltehetően ösz­tönzi majd az a háromoldalú preferen­ciális vámmegoldás is, amelyről je­lenleg folynak a tárgyalások. Pakisz­tán ugródeszka szerepét erősíti, hogy szoros politikai, vallási és etnika szá­lak fűzik a Közel-Kelethez, és beruhá­zási előírásai jóval liberálisabbak mint például Iránéi. (Business Asia)

Next