Világgazdaság, 1983. május (15. évfolyam, 85/3584-105/3604. szám)
1983-05-03 / 85. (3584.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILÁGGAZDASÁG 1983. MÁJUS 3., KEDD XV. ÉVFOLYAM, 85. (3584.) SZÁM GYORSAN, DE NEM A TERVEK SZERINT NÖVEKEDETT A KÍNAI GAZDASÁG Mitterrand Pekingben Rendkívül gyorsan növekedett tavaly a kínai gazdaság, különösen a mezőgazdaságban értek el látványos sikereket. A központi hivatal most közzétett jelentése szerint a kívántnál sokkal gyorsabban fejlődött a nehézipar, s növekedtek a tőkeberuházások. Ezeknek a könnyűipar fejlődése, s így a lakosság ellátása látta kárát. Aktív volt a külkereskedelmi mérleg, s növekedtek az ország valutatartalékai, megerősítve azokat a várakozásokat, hogy Peking néhány év szünet után ismét erőteljes iparfejlesztésbe kezd. Egyebek között erről is szó lesz a francia elnök ma kezdődő pekingi megbeszélésein: Mitterrand repülőgépek eladásáról, atomreaktorok szállításáról tárgyal vendéglátóival. A kínai nemzeti össztermék (GNP) tavaly 9 százalékkal bővült, értéke 499 milliárd dollárnak felelt meg. A központi statisztikai hivatal most tette közzé a múlt év gazdasági eredményeit jellemző adatokat, s első ízben számította ki az ország nemzeti össztermékét, amellyel kapcsolatban külföldi szakértők még vizsgálják, a számítások teljesen egybeesnek-e a Nyugaton követett szempontokkal. Eleddig Kína csak az ipar és a mezőgazdaság növekedésére vonatkozó adatokat tette közzé. Ezeket ezúttal is ismerteti: az ipar és a mezőgazdaság termelési értéke tavaly 8,7 százalékkal növekedett, 214 milliárd dollárnak felelt meg. A statisztikai hivatal közleményéből kitűnik, hogy bár Peking tavaly erőfeszítéseket tett a nehézipari termelés növekedésének fékezésére, az iparág a tervezettnél sokkal gyorsabban bővült, s ugyanez mondható el általában a beruházásokról. Márpedig a kínai kormánynak az volt a szándéka, hogy kiadásait főként a fogyasztási cikkek termelésére, továbbá a szállítás és az energiatermelés fejlesztésére összpontosítsa. A nehézipari termelés 9,9 százalékkal 125 milliárd dollárra növekedett, a tőkeberuházások az állami vállalatoknál 25 százalékkal ugrottak meg, értékük 28 milliárd dollárral volt egyenlő. Peking mindkét területen 1982-re közel nulla növekedést irányzott elő. Ami a tőkeberuházásokat illeti, ezeknél a költségvetési hozzájárulás nem érte el tavaly az 50 százalékot, szemben az 1981-es majd 57 százalékkal, növekedett viszont — a reformprogramnak megfelelően — a finanszírozásban a helyi vállalatok tőkéje és a belföldi kölcsönök aránya. A nehéziparnak és a tőkeberuházásnak a kívántnál nagyobb arányú növekedése — állapítja meg a közlemény — nem új jelenség, mérete azonban meglepő. Tavaly 71 ezer beruházást fejeztek be, közülük 34 ezer új volt. A közlemény megállapítása szerint a nehézipar fontos energiaforrásokat és építőipari alapokat vont el a könnyűipartól. A könnyűipar tavaly 3,7 százalékkal növelte termelését, elmaradt a 7 százalékos tervcéltól. „Ennek következtében nem tudják eléggé kielégíteni a lakosság növekvő vásárlóerejét.” Ez tavaly 15 százalékkal növekedett, az egy főre jutó átlagos nettó jövedelem éves szinten 135 dollárnak felelt meg, míg a kiskereskedelmi árak a 12 hónap alatt mindössze 1,9 százalékkal drágultak. A mezőgazdaság látványos eredményeket ért el 1982-ben, termelési értéke 125 milliárd dollárnak felelt meg, növekedése 11 százalékos volt, messze, túlszárnyalva a 4 százalékos előirányzatot. A gabonatermelés 15 százalékkal rekordnagyságúra nőtt, 353,4 millió tonna volt, a gyapottermelés 21 százalékkal 3,6 millió tonnára növekedett. Az elemzés szerint a kiváló eredmény részben az új értékesítési rendszernek köszönhető, amelybena parasztok terményük bizonyos hányadát a szabadpiacon értékesíthetik, részben a kedvező időjárásnak. Az energiatermelés tavaly 5,7 százalékkal növekedett, de továbbra sem tudta kielégíteni az országos szükségletet. Az energiaellátás és a szállítás — ahogyan azt a közlemény is leszögezi — változatlanul az ország szűk keresztmetszetei közé tartozik. A kivitel tavaly 13 százalékkal növekedett, értéke 21 milliárd dollár volt, az import 2,7 százalékkal visszaesett, összege 18 milliárd dollárnak felelt meg. Nem számítva az ár- és az árfolyamváltozásokat, az export növekedése 6,5 százalékos volt, az importpedig stagnált. A külkereskedelmi mérleget 2,83 milliárd dolláros többlettel zárták, amiből szakértők azt a következtetést vonják le, hogy Kína elegendő valutatartalékkal rendelkezik tervezett ipari expanziójához. Az ország valutatartalékai egyébként a múlt év végén 9,23 milliárd dollárnak feleltek meg. A bőséges valutatartalékokkal magyarázzák, hogy Kína az utóbbi két hónapban tőle szokatlanul aktívan kereskedett az árupiacokon, nagy mennyiségben vásárolt rezet, horganyt, acélt és gumit. A londoni fémtőzsdén a réz ára az utóbbi két hónapban részint azért növekedett, mert Kína mintegy 200 ezer tonna fémet vásárolt. A kereskedők attól tartanak, hogy ez a mennyiség nem kizárólag az iparfejlesztés céljait szolgálja, sőt külföldön feszülten figyelik, hogy miként alakul a kínai gazdaságpolitika, mikor vág bele ismét merészebben Peking a gazdaság fejlesztésébe, s épp ekkora érdeklődéssel lesik, érzékelhetők-e változások Peking külpolitikai orientációjában. Számos jel vall arra, hogy a kínai—amerikai kapcsolatok feszültebbé válásával, Peking politikai és gazdasági megfontolásokból egyaránt a korábbinál jobban közeledik Nyugat-Európához. Ennek az irányzatnak a jegyében járt néhány héttel ezelőtt kéthetes nyugat-európai körúton Csen Mu-hua külkereskedelmi miniszter, aki Párizsban előkészítette Mitterrand francia köztársasági elnök ma kezdődő pekingi megbeszéléseit is. Mitterrand azzal a szándékkal érkezik Kínába, hogy eloszlassa Peking neheztelését amiatt, hogy Franciaország változatlanul élelmiszersegélyben részesíti Hanoit, és tavaly hozzájárult a vietnami adósságok átütemezéséhez is. Eltér a két kormány álláspontja a kambodzsai kérdés rendezését illetően is. Mitterrandnak megvannak a tervei arra vonatkozóan is, hogyan lehetne a tavaly 685 millió dollárnak megfelelő kétoldalú áruforgalmat úgy fellendíteni, hogy csökkenjen a mintegy 82 millió dolláros francia deficit. Párizs arra számít, hogy francia cégek kapnak megrendelést a Kanton mellett létesítendő 1800 megawattos atomerőmű reaktorainak szállítására, és bekapcsolódhatnak a kínai távközlési rendszer korszerűsítésébe, ami mintegy 7,8 milliárd frankosüzletet ígér. A franciák jogot szeretnének szerezni a kínai kontinentális talapzatban levő olajkészletek kitermelésére. Franciaország szeretné, az USA által szabadon hagyott technológiai űrt is betölteni, a francia elnök ezenkívül tárgyalni fog Mirage— 2000 típusú katonai repülőgépek eladásáról. Szerdán Hu Jao-pang Romániát és Jugoszláviát érintő kelet-európai útra indul, Romániában elsősorban külpolitikai kérdésekről tárgyal, Belgrádban pedig kivált a jugoszláv gazdaságirányítási rendszer iránt érdeklődik. Pekingben dolgozó diplomaták a Reuter értesülése szerint nem várnak különösebb eredményt Hu útjától, ez szerintük inkább a kínai pártvezető nemzetközi tekintélyét van hivatva erősíteni éppúgy, mint Csao miniszterelnök nemrégiben tett afrikai és ausztráliai körútja. F. Zs. Rekordértékre futott fel márciusban a brit export Márciusban rekordértéket ért el Nagy-Britannia kivitele, s ennek hatására 556 millió fontos (867 millió dolláros) többlet képződött az ország múlt havi fizetési mérlegén. A brit kereskedelmi adatok így a januári mélypont után februárban és márciusban is látványos javulást mutattak. A kormány az eredményeket nagyszerűnek minősítette, megfigyelők azonban rámutatnak, hogy a javulás hátterében a nemzetközi olajpiac aránytalanságai húzódnak meg. A márciusi brit export 5,28 milliárd fontra emelkedett, ami Lord Cockfield kereskedelmi miniszter szerint értékben minden idők legnagyobb, volumenben pedig második legnagyobb havi eredménye. Az import ugyanakkor 4,9 milliárdfontra esett vissza. A látható kereskedelem mellett a szolgáltatásokat is magában foglaló fizetési mérleg januárban 311 millió fontos hiánnyal, februárban 42 milliós többlettel zárult. A fizetési mérleg hosszú ideje csak az északitengeri olaj exportjának köszönheti viszonylagos egyensúlyát, bár Cockfield most kijelentette, hogy a márciusi eredmények azt bizonyítják: erősödik az olajon kívüli export is. Ezt viszont nem támasztja alá az a körülmény, hogy az olajat és még néhány speciális terméket kivéve, az idei első negyedéves brit kereskedelmi mérleg 2,2 milliárd fontos deficitet mutat. A világ gazdasági fellendülését illetően óvatos derűlátásnak adott hangot Heivé , pénzügyminiszter is egy televíziós interjúban. Kijelentette azonban, hogy a folyamat veszélybe kerülhet, ha a kormányok gyors reflációs politikával próbálják siettetni. (Reuter) NAPRÓL NAPRA A MALÉV NEM KIS ÁLDOZATOT HOZOTT, hogy időben elkészüljön a kerozinvezeték a százhalombattai DKV és a Ferihegyi repülőtér között — írja hozzászólásában a légitársaság gazdasági igazgatója. (3. oldal) -„ AZ NSZK-BAN REÁLIS FELLENDÜLÉS MEGY VÉGBE, amelynek ereje és tartóssága azonban bizonytalan — véli az öt vezető nyugatnémet kutatóintézet közös jelentése. (2. oldal) + A NYUGAT-EURÓPAI TEXTILIPAR TALPRAÁLLÁSÁNAK lehetőségeit országonként eltérően befolyásolta a valuták átrendezése. (6. oldal) + AZ ÚJ CUKOREGYEZMÉNYT ELŐKÉSZÍTŐ TÁRGYALÁSOKON elsősorban az EGK és a többi exportőr között várható vita. (8. oldal) + ZAIRE FELDOLGOZÓIPARÁNAK VÁLSÁGA az iparfejlesztés többi szektorra kiható húzóerejét is gyengíti. (4. oldal) + KILENC EL NEM KÖTELEZETT ORSZÁG MINISZTEREI AZ ÉSZAK—DÉLI PÁRBESZÉD ÚJJÁÉLESZTÉSÉRŐL tárgyaltak. (2. oldal) Felemás egyezség a valutapiaci intervenciókról Befejeződtek a hét fejlett tőkésország washingtoni tárgyalásai a jegybanki intervenciókról. A pénzügyminiszterek egyezsége egy kommünikében öltött testet, amely voltaképpen az eddigi amerikai gyakorlatot szentesíti. A kommüniké nem kötelezi az USA-t arra, hogy mesterségesen lejjebb nyomja valutája árfolyamát, mint ahogy Franciaországban szerették volna. Párizs nem tudja maga mögé felsorakoztatni ebben az ügyben nyugat-európai társait, a szövetségesek megosztottsága Washingtonnak kedvezett. Két napig tartó éles viták után az USA, az NSZK, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Kanada és Japán pénzügyminisztere közös közleményt adott ki, amelyben egységes álláspontot foglalnak el a valutapiaci intervenciók kérdésében. Ismeretes, hogy már hetek, sőt tulajdonképpen a tavalyi versailles-i tőkés csúcs óta a legkülönbözőbb fórumokon folytak a tárgyalások, amelyeken azt vitatták meg, hogy van-e szükség a valutapiaci intervenciókra vagy nem, s ha igen, akkor milyen gyakorisággal. A két szélsőséges álláspontot az USA és Franciaország képviselte. A washingtoni kormány eleve ellenezte, és feleslegesnek tartotta, hogy a jegybankok beavatkozzanak a valutaárfolyamok alakulásába, a párizsi kabinet viszont híve az intervencióknak. Annál inkább, mert a dollár az utóbb időben igencsak megerősödött a francia frankkal szemben. A többi nyugat-európai ország e két vélemény között helyezkedett el. Szövetségi megosztottságát kihasználva, a washingtoni kormány igyekezett a saját szája íze szerint megfogalmazni a közös kommünikét, amely — noha nemzetközi pénzügyi berkekben kompromisszumként emlegetik —, valójában egyértelműen az amerikai felfogást tükrözi. A kommüniké kimondja, hogy a fejlett tőkésországok egyaránt kívánatosnak tartják az árfolyamok megszilárdítását. Hozzáfűzi viszont, hogy nem szabad lemondani az egyéb fontos gazdaságpolitikai célokról, mint amilyen az inflációellenes harc és a növekedés. A hét fejlett tőkésország elhatározta, hogy a belföldi gazdasági és pénzpolitika kialakításakor az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet szentelnek az árfolyamoknak. A miniszterek egyetértettek abban, hogy meg kell akadályozni az árfolyamok szélsőséges hullámzását, azzal a megszorítással, hogy nem ésszerű mereven megközelíteni ezt a kérdést. Vagyis a jelenlegi világgazdasági helyzetben olykor érdemes jegybanki intervenciókkal csitítani az árfolyam-ingadozásokat, de a valutapiaci beavatkozások sikere meglehetősen korlátozott. A kommüniké szerint az intervenciók még rövid távon is csak akkor lehetnek eredményesek, ha megfelelő pénzügyi- hitel- és költségvetési politikával párosulnak. A kommüniké végül leszögezi: a fejlett tőkés országoknak szükségük van a gyakoribb gazdaságpolitikai konzultációkra, s megtartva politikaformáló függetlenségüket, hajlandók összehangolni intervencióikat, amennyiben mindegyikük úgy látja, hogy a valutapiaci beavatkozás szükséges. A kommüniké megszövegezéséből tisztán látszik, hogy az intervenciós vita győztese az USA, vesztese pedig Franciaország. Ezt a véleményt látszik alátámasztani Regan pénzügyminiszter nyilatkozata is, amelyet közvetlenül a kommüniké nyilvánosságra hozatala után adott. A pénzügyminiszter leszögezte: az USA eddigi álláspontjában gyakorlatilag nincs változás, Washington ezentúl is csak különleges helyzetekben hajlandó beavatkozni a dollár rozgásán. Ő a maga részéről nem fogadja meg feltétlenül Volckernek az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board elnökének tanácsát, amely szerint az USA-nak mérsékelten ugyan, de szövetségeseivel együtt részt kellene vennie a valutapiaci intervenciókban. A pénzügyminisztériumnak, nem a FED- nek a hatásköre, hogy megmondja: az USA mikor interveniáljon, és mikor nem — hangsúlyozta a pénzügyminiszter. Regan elmondta még: akommünikében a többi hat tagország is úgy látta, hogy az intervencióknak csak akkor van értelmük, ha gazdasági kiigazításokkal járnak együtt. Az utóbbi években éppen Franciaország és Olaszország, amelyek a leghangosabban követelték a beavatkozást, követett merőben más — s kevésbé hatékony - - politikát, tránt a többiek — fűzte hozzá. Delors francia gazdasági és pénzügyminiszter, aki a tárgyalások után elégedetten nyilatkozott a kommünikéről, később meglepetésének adott hangot Regan nyilatkozata miatt. A francia csúcsminiszter a kommünikét úgy értelmezte ugyanis, hogy az USA mégis hajlandó mesterségesen gyengíteni a dollárt. Regan viszont az ellenkezőjéről beszélt, s ezzel óriási meglepetést okozott francia kollégájának — írják a hírügynökségek. B. R. Felemelték a kamatokat Hollandiában Jól kezdte a hetet az amerikai dollár, jegyzése az összes nyugateurópai valutával szemben emelkedett, de különösképpen, a nyugatnémet márkához és a francia frankhoz képest. A háttérben az lehet, hogy a fejlett tőkés országok megállapodtak ugyan valutapiaci intervenciójuk összehangolásában, de az amerikai gyakorlat e tekintetben mit sem változik (lásd feljebb), így a valutapiacokon nem tartanak tőle, hogy az USA mesterségesen gyengíteni fogja valutáját. Frankfurtból a márka további gyengülését jelezték, holott az NSZK gazdasági mutatóinak javulása inkább a márka erősödését kellett volna, hogy eredményezze. Ráadásul a Bundesbank ismét nagy összeggel interveniált, közel 40 millió dollárt dobott piacra márka ellenében. A statisztikák szerint az utóbbi két hétben , a nyugatnémet jegybank összesen 450 millió dollárt fordított valutája védelmére. Párizsban 7,40 frank körül jegyezték a dollárt, amelynek ereje egyre jobban aggasztja a francia gazdasági vezetést. Félő ugyanis, hogy veszélybe kerül a nemrégiben indított francia gazdaságkiigazító program, amelynek legfontosabb célja a kereskedelmimérleg-hiény csök-kkentése. Ezt az erős dollár keresztezheti, hiszen az országnak így mind többet kell áldoznia importra, mivel ennek zömét dollárban fizeti. Hollandiában nem intervenciókkal, hanem kamatemeléssel védekeznek a dollár ereje ellen. A holland jegybank bejelentette, hogy 1 százalékponttal, 4,5 százalékra emeli a leszámítolási kamatot, amelyet akkor számít fel a kereskedelmi bankoknak, ha azok váltók ellenében fordulnak hozzá kölcsönért. (Reuter, AP,DJ)