Világgazdaság, 1983. május (15. évfolyam, 85/3584-105/3604. szám)

1983-05-03 / 85. (3584.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILÁGGAZDASÁG 1983. MÁJUS 3., KEDD XV. ÉVFOLYAM, 85. (3584.) SZÁM GYORSAN, DE NEM A TERVEK SZERINT NÖVEKEDETT A KÍNAI GAZDASÁG Mitterrand Pekingben Rendkívül gyorsan növekedett tavaly a kínai gazdaság, külö­nösen a mezőgazdaságban értek el látványos sikereket. A központi hivatal most közzétett jelentése szerint a kívántnál sokkal gyor­sabban fejlődött a nehézipar, s növekedtek a tőkeberuházások. Ezeknek a könnyűipar fejlődése, s így a lakosság ellátása látta ká­rát. Aktív volt a külkereskedelmi mérleg, s növekedtek az ország valutatartalékai, megerősítve azokat a várakozásokat, hogy Peking néhány év szünet után ismét erőteljes iparfejlesztésbe kezd. Egye­bek között erről is szó lesz a francia elnök ma kezdődő pekingi megbeszélésein: Mitterrand repülőgépek eladásáról, atomreaktorok szállításáról tárgyal vendéglátóival. A kínai nemzeti össztermék (GNP) tavaly 9 százalékkal bővült, értéke 499 milliárd dollárnak fe­lelt meg. A központi statisztikai hivatal most tette közzé a múlt év gazdasági ered­ményeit jellemző adatokat, s első ízben számította ki az ország nemzeti össztermékét, amellyel kapcsolatban külföldi szakértők még vizsgálják, a számí­tások teljesen egybeesnek-e a Nyu­gaton követett szempontokkal. El­eddig Kína csak az ipar és a me­zőgazdaság növekedésére vonatkozó adatokat tette közzé. Ezeket ezút­tal is ismerteti: az ipar és a me­zőgazdaság termelési értéke tavaly 8,7 százalékkal növekedett, 214 mil­liárd dollárnak felelt meg. A statisztikai hivatal közlemé­nyéből kitűnik, hogy bár Peking tavaly erőfeszítéseket tett a nehéz­ipari termelés növekedésének féke­zésére, az iparág a tervezettnél sokkal gyorsabban bővült, s ugyan­ez mondható el általában a beru­házásokról. Márpedig a kínai kor­mánynak az volt a szándéka, hogy kiadásait főként a fogyasztási cik­kek termelésére, továbbá a szállí­tás és az energiatermelés fejleszté­sére összpontosítsa. A nehézipari termelés 9,9 száza­lékkal 125 milliárd dollárra növe­kedett, a tőkeberuházások az álla­mi vállalatoknál 25 százalékkal ug­rottak meg, értékük 28 milliárd dol­lárral volt egyenlő. Peking mindkét területen 1982-re közel nulla növe­kedést irányzott elő. Ami a tőke­beruházásokat illeti, ezeknél a költségvetési hozzájárulás nem ér­te el tavaly az 50 százalékot, szemben az 1981-es majd 57 szá­zalékkal, növekedett viszont — a reformprogramnak megfelelően — a finanszírozásban a helyi válla­latok tőkéje és a belföldi kölcsö­nök aránya. A nehéziparnak és a tőkeberuházásnak a kívántnál na­gyobb arányú növekedése — álla­pítja meg a közlemény — nem új jelenség, mérete azonban meglepő. Tavaly 71 ezer beruházást fejez­tek be, közülük 34 ezer új volt. A közlemény megállapítása szerint a nehézipar fontos energiaforrásokat és építőipari alapokat vont el a könnyűipartól. A könnyűipar tavaly 3,7 száza­lékkal növelte termelését, elmaradt a 7 százalékos tervcéltól. „Ennek következtében nem tudják eléggé kielégíteni a lakosság növekvő vá­sárlóerejét.” Ez tavaly 15 százalék­kal növekedett, az egy főre jutó átlagos nettó jövedelem éves szin­ten 135 dollárnak felelt meg, míg a kiskereskedelmi árak a 12 hónap alatt mindössze 1,9 százalékkal drágultak. A mezőgazdaság látványos ered­ményeket ért el 1982-ben, termelési értéke 125 milliárd dollárnak felelt meg, növekedése 11 százalékos volt, messze, túlszárnyalva a 4 százalé­kos előirányzatot. A gabonaterme­lés 15 százalékkal rekordnagysá­­gúr­a nőtt, 353,4 millió tonna volt, a gyapottermelés 21 százalékkal 3,6 millió tonnára növekedett. Az elemzés szerint a kiváló eredmény részben az új értékesítési rendszer­nek köszönhető, amelyben­­a pa­rasztok terményük bizonyos hánya­dát a szabadpiacon értékesíthetik, részben a kedvező időjárásnak. Az energiatermelés tavaly 5,7 százalékkal növekedett, de tovább­ra sem tudta kielégíteni az orszá­gos szükségletet. Az energiaellátás és a szállítás — ahogyan azt a köz­lemény is leszögezi — változatlanul az ország szűk keresztmetszetei közé tartozik. A kivitel tavaly­­ 13 százalékkal növekedett, értéke 21­ milliárd dol­lár volt, az import 2,7 százalékkal visszaesett, összege 18 milliárd dol­lárnak felelt meg. Nem számítva az ár- és az árfolyamváltozásokat, az export növekedése 6,5 százalé­kos volt, az import­­pedig stagnált. A külkereskedelmi mérleget 2,83 milliárd dolláros többlettel zárták, amiből szakértők azt a következte­tést vonják le, hogy Kína elegendő valutatartalékkal rendelkezik ter­vezett ipari expanziójához. Az or­szág valutatartalékai egyébként a múlt év végén 9,23 milliárd dollár­nak feleltek meg. A bőséges valu­tatartalékokkal magyarázzák, hogy Kína az utóbbi két hónapban tőle szokatlanul aktívan kereskedett az árupiacokon, nagy mennyiségben vásárolt rezet, horganyt, acélt és gumit. A londoni fémtőzsdén a réz ára az utóbbi két hónapban részint azért növekedett, mert Kína mint­egy 200 ezer tonna fémet vásárolt. A kereskedők attól tartanak, hogy ez a mennyiség nem kizárólag az iparfejlesztés céljait szolgálja, sőt külföldön feszülten figyelik, hogy miként alakul a kínai gazda­ságpolitika, mikor vág bele ismét merészebben Peking a gazdaság fej­lesztésébe, s épp ekkora érdeklő­déssel lesik, érzékelhetők-e válto­zások Peking külpolitikai orientá­ciójában. Számos jel vall arra, hogy a kínai—amerikai kapcsolatok feszültebbé válásával, Peking poli­tikai és gazdasági megfontolásokból egyaránt a korábbinál­ jobban kö­zeledik Nyugat-Európához. Ennek az irányzatnak a jegyében járt né­hány héttel ezelőtt kéthetes nyu­gat-európai körúton Csen Mu-hua külkereskedelmi miniszter, aki Pá­rizsban előkészítette Mitterrand francia köztársasági­ elnök ma kez­dődő pekingi megbeszéléseit is. Mitterrand azzal a szándékkal ér­kezik Kínába, hogy eloszlassa Pe­king neheztelését amiatt, hogy Franciaország változatlanul élelmi­szersegélyben részesíti Hanoit, és tavaly hozzájárult a vietnami adós­ságok átütemezéséhez is. Eltér a két kormány álláspontja a kam­bodzsai kérdés rendezését illetően is. Mitterrandnak megvannak a ter­vei arra vonatkozóan is, hogyan le­hetne a tavaly 685 millió dollárnak megfelelő kétoldalú áruforgalmat úgy fellendíteni, hogy csökkenjen a mintegy 82 millió dolláros francia deficit. Párizs arra számít, hogy francia cégek kapnak megrendelést a Kanton mellett létesítendő 1800 megawattos atomerőmű reaktorai­nak szállítására, és bekapcsolódhat­nak a­­ kínai távközlési rendszer korszerűsítésébe, ami mintegy 7,8 milliárd frankos­­üzletet ígér. A franciák jogot szeretnének szerezni a kínai kontinentális talapzatban levő olajkészletek­­ kitermelésére. Franciaország szeretné, az USA ál­tal szabadon hagyott technológiai űrt is betölteni, a francia elnök ezenkívül tárgyalni fog Mirage— 2000 típusú katonai repülőgépek el­adásáról. Szerdán Hu Jao-pang Romániát és Jugoszláviát érintő kelet-európai útra indul, Romániában elsősorban külpolitikai kérdésekről tárgyal, Belgrádban pedig kivált a jugoszláv gazdaságirányítási rendszer iránt érdeklődik. Pekingben dolgozó dip­lomaták a Reuter értesülése szerint nem várnak különösebb eredményt Hu útjától, ez szerintük inkább a kínai pártvezető nemzetközi tekin­télyét van hivatva erősíteni éppúgy, mint Csao miniszterelnök nemrégi­ben tett afrikai és ausztráliai kör­útja. F. Zs. Rekordértékre futott fel márciusban a brit export Márciusban rekordértéket ért el Nagy-Britannia kivitele, s ennek hatására 556 millió fontos (867 millió dolláros) többlet képződött az ország múlt havi fizetési mér­legén. A brit kereskedelmi adatok így a januári mélypont után feb­ruárban és márciusban is látvá­nyos javulást mutattak. A kor­mány az eredményeket nagysze­rűnek minősítette, megfigyelők azonban rámutatnak, hogy a javu­lás hátterében a nemzetközi olaj­piac aránytalanságai húzódnak meg. A márciusi brit export 5,28 mil­liárd fontra emelkedett, ami Lord Cockfield kereskedelmi miniszter szerint értékben minden idők leg­nagyobb, volumenben pedig máso­dik legnagyobb havi eredménye. Az import ugyanakkor 4,9 milliárd­­fontra­ esett vissza. A látható ke­reskedelem mellett a szolgáltatá­sokat is magában foglaló fizetési mérleg januárban 311 millió fon­tos hiánnyal, februárban 42 mil­liós többlettel zárult. A fizetési mérleg hosszú ideje csak az északi­tengeri olaj exportjának köszön­heti viszonylagos egyensúlyát, bár Cockfield most kijelentette, hogy a márciusi eredmények azt bizo­nyítják: erősödik az olajon kívüli export is. Ezt viszont nem tá­masztja alá az a körülmény, hogy az olajat és még néhány speciális terméket kivéve, az idei első ne­gyedéves brit kereskedelmi mérleg 2,2 milliárd fontos deficitet mutat.­­ A világ gazdasági fellendülését illetően óvatos derűlátásnak adott hangot Heivé , pénzügyminiszter is egy televíziós interjúban. Kijelen­tette azonban, hogy a folyamat veszélybe kerülhet, ha a kormá­nyok gyors reflációs politikával próbálják siettetni. (Reuter) NAPRÓL NAPRA­ ­ A MALÉV NEM KIS ÁLDOZATOT HOZOTT, hogy időben elkészüljön a kerozinvezeték a százhalombattai DKV és a Ferihegyi repülőtér között — írja hozzászólásában a légitár­saság gazdasági igazgatója. (3. oldal) -„ AZ NSZK-BAN REÁLIS FELLENDÜLÉS MEGY VÉGBE, amelynek ereje és tartóssága azonban bizonytalan — véli az öt vezető nyugatnémet kutatóintézet közös jelentése. (2. oldal) + A NYUGAT-EURÓPAI TEXTILIPAR TALPRAÁLLÁSÁNAK lehetőségeit országonként eltérően befolyásolta a valuták át­rendezése. (6. oldal) + AZ ÚJ CUKOREGYEZMÉNYT ELŐKÉSZÍTŐ TÁRGYALÁ­SOKON elsősorban az EGK és a többi exportőr között vár­ható vita. (8. oldal) + ZAIRE FELDOLGOZÓIPARÁNAK VÁLSÁGA az iparfejlesz­tés többi szektorra kiható húzóerejét is gyengíti. (4. oldal) + KILENC EL NEM KÖTELEZETT ORSZÁG MINISZTEREI AZ ÉSZAK—DÉL­I PÁRBESZÉD ÚJJÁÉLESZTÉSÉRŐL tár­gyaltak. (2. oldal) Felemás egyezség a valutapiaci intervenciókról Befejeződtek a hét fejlett tőkésország washingtoni tárgyalásai a jegybanki intervenciókról. A pénzügyminiszterek egyezsége egy kommünikében öltött testet, amely voltaképpen az eddigi amerikai gyakorlatot szentesíti. A kommüniké nem kötelezi az USA-t arra, hogy mesterségesen lejjebb nyomja valutája árfolyamát, mint ahogy Franciaországban szerették volna. Párizs nem tudja maga mögé felsorakoztatni ebben az ügyben nyugat-európai társait, a szövet­ségesek megosztottsága Washingtonnak kedvezett. Két napig tartó éles viták után az USA, az NSZK, Nagy-Britan­nia, Franciaország, Olaszország, Ka­nada és Japán pénzügyminisztere közös közleményt adott ki, amely­ben egységes álláspontot foglalnak el a valutapiaci intervenciók kérdé­sében. Ismeretes, hogy már hetek, sőt tulajdonképpen a tavalyi ver­­sailles-i tőkés csúcs óta a legkü­lönbözőbb fórumokon folytak a tár­gyalások, amelyeken azt vitatták meg, hogy van-e szükség a valuta­piaci intervenciókra vagy nem, s ha igen, akkor milyen gyakoriság­gal. A két szélsőséges álláspontot az USA és Franciaország képviselte. A washingtoni kormány eleve elle­nezte, és feleslegesnek tartotta, hogy a jegybankok beavatkozzanak a valutaárfolyamok alakulásába, a párizsi kabinet viszont híve az intervencióknak. Annál inkább, mert a dollár az utóbb időben igencsak megerősödött a francia frankkal szemben. A többi nyu­gat-európai ország e két vélemény között helyezkedett el. Szövetségi megosztottságát kihasználva, a wa­shingtoni kormány igyekezett a sa­ját szája íze szerint megfogalmazni a közös kommünikét, amely — noha nemzetközi pénzügyi berkekben kompromisszumként emlegetik —, valójában egyértelműen az ameri­kai felfogást tükrözi. A­ kommüniké kimondja, hogy a fejlett tőkésországok egyaránt kí­vánatosnak tartják az árfolyamok megszilárdítását. Hozzáfűzi viszont, hogy nem szabad lemondani az egyéb fontos gazdaságpolitikai cé­lokról, mint amilyen az infláció­­ellenes harc és a növekedés. A hét fejlett tőkésország elhatározta, hogy a belföldi gazdasági és pénzpolitika kialakításakor az eddigieknél sok­kal nagyobb figyelmet szentelnek az árfolyamoknak. A miniszterek egyetértettek ab­ban, hogy meg kell akadályozni az árfolyamok szélsőséges hullámzását, azzal a megszorítással, hogy nem ésszerű mereven megközelíteni ezt a kérdést. Vagyis a jelenlegi világ­­gazdasági helyzetben olykor érde­mes jegybanki intervenciókkal csi­­títani az árfolyam-ingadozásokat, de a valutapiaci beavatkozások sikere meglehetősen korlátozott. A kom­müniké szerint az intervenciók még rövid távon is csak akkor lehetnek eredményesek, ha megfelelő pénz­ügyi- hitel- és költségvetési politi­kával párosulnak. A kommüniké végül leszögezi: a fejlett tőkés or­szágoknak szükségük van a gyako­ribb gazdaságpolitikai konzultációk­ra, s megtartva politikaformáló füg­getlenségüket, hajlandók összehan­golni intervencióikat, amennyiben mindegyikük úgy látja, hogy a va­lutapiaci beavatkozás szükséges. A kommüniké megszövegezéséből tisztán látszik, hogy az intervenciós­ vita győztese­ az USA, vesztese pedig Franciaország. Ezt a véleményt lát­szik alátámasztani Regan pénzügy­­miniszter nyilatkozata is, amelyet közvetlenül a kommüniké nyilvános­ságra hozatala után adott. A pénz­ügyminiszter leszögezte: az USA ed­digi álláspontjában gyakorlatilag nincs változás, Washington ezentúl is csak különleges helyzetekben haj­landó beavatkozni a dollár r­ozgá­­sá­n. Ő a maga részéről nem fogad­ja meg feltétlenül Volckernek az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board elnökének tanácsát, amely szerint az USA-nak mérsékelten ugyan, de szövetségesei­vel együtt részt kellene vennie a va­lutapiaci intervenciókban. A pénz­ügyminisztériumnak, nem a FED- nek a hatásköre, hogy megmondja: az USA mikor interveniáljon, és mikor nem — hangsúlyozta a pénz­ügyminiszter. Regan elmondta még: a­­kommünikében a többi hat tagor­szág is úgy látta, hogy az interven­cióknak csak akkor van értelmük, ha gazdasági kiigazításokkal járnak együtt. Az utóbbi években éppen Franciaország és Olaszország, ame­lyek a leghangosabban követelték a beavatkozást, követett merőben más — s kevésbé hatékony - - politikát, tránt a többiek — fűzte hozzá. Delors francia gazdasági és pénz­ügyminiszter, aki a tárgyalások után elégedetten nyilatkozott a kommüni­kéről, később meglepetésének adott hangot Regan nyilatkozata miatt. A francia csúcsminiszter a kommüni­két úgy értelmezte ugyanis, hogy az USA mégis hajlandó mesterségesen gyengíteni a dollárt. Regan viszont az ellenkezőjéről beszélt, s ezzel óriási meglepetést okozott francia kollégájának — írják a hírügynök­ségek. B. R. ­ Felemelték a kamatokat Hollandiában Jól­­ kezdte a hetet az amerikai dollár, jegyzése az összes nyugat­európai valutával szemben emel­kedett, de különösképpen, a nyu­gatnémet márkához és a francia frankhoz képest. A háttérben az lehet, hogy a fejlett tőkés országok megállapodtak ugyan valutapiaci intervenciójuk összehangolásában, de az amerikai gyakorlat e tekin­tetben mit sem változik (lásd fel­jebb), így a valutapiacokon nem tartanak tőle, hogy az USA mes­terségesen gyengíteni fogja valutá­ját. Frankfurtból a márka további gyengülését jelezték, holott az NSZK gazdasági mutatóinak javu­lása inkább a márka erősödését kellett volna, hogy eredményezze. Ráadásul a Bundesbank ismét nagy összeggel interveniált, közel 40 millió dollárt dobott piacra márka ellenében. A statisztikák szerint az utóbbi két hétben , a nyugatnémet jegybank összesen 450 millió dol­lárt fordított valutája védelmére. Párizsban 7,40 frank körül jegyez­ték a dollárt, amelynek ereje egy­re jobban aggasztja a francia gaz­dasági vezetést. Félő ugyanis, hogy veszélybe kerül a nemrégiben indí­tott francia gazdaságkiigazító prog­ram, amelynek legfontosabb célja a kereskedelmimérleg-hiény csök-­k­kentése. Ezt az erős dollár keresz­tezheti, hiszen az országnak így mind többet kell áldoznia import­ra, mivel ennek zömét dollárban fizeti. Hollandiában nem intervenciók­kal, hanem kamatemeléssel véde­keznek a dollár ereje ellen. A hol­land jegybank bejelentette, hogy 1 százalékponttal, 4,5 százalékra eme­li a leszámítolási kamatot, amelyet akkor számít fel a kereskedelmi bankoknak, ha azok váltók ellené­ben fordulnak hozzá kölcsönért. (Reuter, AP,DJ)

Next