Világgazdaság, 1983. június (15. évfolyam, 106/3605-127/3626. szám)
1983-06-01 / 106. (3605.) szám
IEISŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VHAGGAZMSAG 1983. JÚNIUS 1., SZERDA XV. ÉVFOLYAM, 106. (3605.) SZÁM A williamsburgi találkozó visszhangja kiküldött munkatársunktól. A williamsburgi sajtóközpontba — a reggeltől délutánig tartó biztonsági munkálatok után — színpadiasan vonultak be a csúcstalálkozó résztvevői. A pulpitus bal szélén először a brit miniszterelnököt helyettesítő pénzügyminiszter, Howe foglalt helyet, majd a jobb szélre Thom, a brüsszeli bizottság elnöke ült le. A két oldalon felváltva töltődtek fel a helyek, míg végül Mitterrand francia elnöktől és Trudeau kanadai miniszterelnöktől közrefogva, nagy tapstól kísérve besietett Reagan elnök, hogy felolvassa a „Williamsburgi nyilatkozat a gazdasági fellendülésről” nevet viselő közleményt, a sok-sok előkészítő tanácskozás és a csúcstalálkozó eredményét. A tavalyi versailles-i csúcsról kiadott közleménynél sokkal részletesebb, hosszabb, 10 pontos deklaráció, amelyhez további kiegészítést csatoltak (ami nagy, az szép), a résztvevők általános megelégedésére szolgált, mindenkinek jutott belőle valami. Még Mitterrand, Reagan legfőbb „ellenzéke” is azt mondta a deklaráció közzétételét követő sajtóértekezletén, hogy a vártnál könnyebbek voltak a gazdasági viták, s hogy most kedvezőbbek a világgazdasági kilátások, mint Williamsburg előtt. (Igaz, fűzte hozzá, neki még maradtak megválaszolatlan kérdései, de nem tette fel őket, mert a csúcs még legalább egy napig tartott volna.) Trudeau ahhoz gratulált, hogy Reagan nem ragaszkodott mereven semmiféle előzetes menetrendhez, nyilatkozattervezethez — szemben a korábbi csúcsokkal, valóban kötetlen eszmecserék nyomán született a közlemény. A gazdasági kilátások megítélésében az amerikai álláspont érvényesült: megerősíttetett, hogy a fellendülés elkezdődött. Ez egyébként a williamsburgi nyilatkozat alapvető különbsége a versaillesi-hoz képest: jó gazdasági helyzetet tükröz, s eredményeket tud felmutatni az infláció és a magas kamatok elleni küzdelemben. Ami viszont a tavalyi nyilatkozatban nem szerepelt: a nagyarányú amerikai költségvetési deficit és a magas kamatszint miatti aggódás. A dokumentumban az USA természetesen nincs nevén nevezve, de a tárgyalásokon az összes résztvevő egységesen követelte Washingtontól, hogy tegye rendbe államháztartását, moderálja a kamatokat. A Washington Post szerint a hiány csökkentését a nyugatnémet kancellár sürgette a leghevesebben, mint mondotta, ennek a kérdésnek, összefüggésben a munkanélküliséggel, már a nyugati társadalmak biztonsága szempontjából van döntő jelentősége. Trudeau sajtóértekezletén azt állította, hogy Reagan határozott ígéretet tett neki: Washington a költségvetési kiadások csökkentésével próbálkozik, ha ez nem lesz eredményes, fontolóra veszi az adók emelését. Az egy évvel korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott az árfolyamingadozások mérséklésének igénye. Ám az árfolyamok megszilárdítására vonatkozó francia követelés csak nagyon gyenge támogatásra lelt. Thorn záró sajtóértekezletén mégis szükségesnek tartotta elmondani, hogy az EGK-t leginkább a közleménynek a kamatok és a strukturális költségvetési deficitek csökkentésére és a szilárdabb pénzügyi rendszer megteremtésére vonatkozó kitételei töltik el elégedettséggel. Bár a protekcionizmus kérdésében nagyon általános a fogalmazás, újdonság benne 1982-höz képest, hogy nemcsak megállítására, hanem — ha majd a gazdasági helyzet ezt lehetővé teszi — visszaszorítására is felszólít. Az USA-nak sikerült most elérnie azt, amit a GATT tavalyi novemberi miniszteri értekezletén sehogyan sem: a nyilatkozat szorgalmazza, hogy a GATT-szabályokat terjesszék ki a szolgáltatások és a legkorszerűbb technológiák kereskedelmére. Scultz amerikai külügyminiszter hétfő esti sajtóértekezletén rámutatott, hogy a tanácskozásokon megkülönböztetett figyelem fordult a fejlődő országok problémái felé, a nyilatkozatok feltűnően sokat foglalkoztak velük. Megfigyelők szerint a nyilatkozat összeállítói már az UNCTAD közelgő ülésszakát is számításba vették, de a cselekvési terv nincsen arányban a hosszú mondatokkal, amelyek egyébként Mitterrand és Trudeau kezdeményezésére szövegeződtek. Regan amerikai pénzügyminiszter sajtókonferenciáján külön felhívta a figyelmet a függelék azon kitételére, amely a fejlődők adósságproblémáinak megoldására a középtávú megközelítést szorgalmazza, rámutatva, hogy szükség van ugyan az adósok azonnali megsegítésére, ám ezzel csak pillanatnyilag enyhítenek gondjaikon. Mitterrand hatására hangoztatja az idén is a költemény, hogy milyen fontos ösztönözni az élenjáró technológiák közös fejlesztését, a fogalmazás azonban sejteti, hogy a közös kutatási programok igen lassan haladnak. A konfliktusokat elsimító előzetes erőfeszítések a leglátványosabban a kelet-nyugati kereskedelem témájában bizonyultak sikeresnek. Állítólag a williamsburgi vitákban sem került előtérbe, s „higgadtságról”, leginkább kompromisszumról tanúskodik a közlemény erről szóló kitétele: az USA nem hozta fel a szocialista országokkal szemben hirdetett kereskedelemkorlátozó javaslatait, a többiek viszont „belátták”, hogy szükség van a biztonsági érdekek érvényesítésére, magyarán a COCOM-lista revíziójára. Schultz azért nem állta meg, hogy sajtóértkezletén ne hangoztassa ismét: a kelet-nyugati kereskedelmet kizárólag piaci elvek szerint, nem pedig szubvenciók segítségével szabad folytatni. Nincs könnyű helyzetben, aki a csúcsnyilatkozatot akarja értékelni, hiszen ez már nagyon lecsupaszított, „érzéstelenített” változata a többnapos, sőt több hónapos vitáknak. A keddi amerikai lapok kompromisszumról és az USA sikeréről beszélnek, a Washington Times „konzervatív alkunak” minősíti a nyilatkozatot. Idéz egy vezető amerikai kormánypolitikust, aki azért magasztalja a megállapodást, mert óvakodik a gazdaságpolitikai tanácsadástól, nem ajánl olyan recepteket,mint a bonni 1978-as csúcson jóváírt, majd rossznak minősített lokomotív elméletet De nincs könnyű dolga annak sem, aki a nyilatkozat segítségével próbálja elérni a benne megfogalmazott célt: az inflációmentes, foglalkoztatást ösztönző gazdasági növekedést,hiszen éppen a hogyanra nem ad konkrét választ. Ez viszont megkönnyíti a Williamsburgból hazatérő politikusok dolgát: hazai szájízek szerint fűszerezhetik a nyilatkozatot. Kedden újabb parádé volt: az állam- és kormányfők ünnepélyesen hazautaztak, Williamsburg pedig visszasüllyed álmos, mesevárosi mindennapjaiba. Az egység demonstrációja után az USA és az EGK hamarosan újra találkozik az agrárkereskedelmi vita folytatására. Földvári Zsuzsa A valutapiacok szkeptikusan ítélik meg a csúcsértekezletet Tegnap tovább erősödött a dollár, jelezvén, hogy a devizapiacok ítélete szerint a williamsburgi csúcsértekezleten mit sem sikerült elérni — legalábbis rövid távon a legfontosabb két kérdésben: az amerikai kamatszint csökkentésében és a valutaárfolyamok ingadozásának enyhítésében. A résztvevők — beleértve az USA-t — kifejezték ugyan általános óhajukat, hogy leszorítsák a kamatlábakat jelenlegi túl magas szintjükről, Washington azonban nem ígért konkrét lépéseket ebben a tekintetben. Az amerikai kamatszintet így belátható időn belül központi eszközökkel nem fogják leszorítani, ennélfogva a tőkemozgás egyik fő célpontja az Egyesült Államok és a dollár lesz, ami erősíti az amerikai valutát és gyengít másokat. Ami a dollár erejének megtörésére kínálkozó másik eszközt, a valutapiaci intervenciót illeti, Williamsburgben alig léptek tovább Versailles-nál. A közlemény idevonatkozó passzusa így hangzik: „Készek vagyunk összehangolt valutapiaci intervenciókra azokban az esetekben, amikor egyetértés van az ilyen beavatkozás hasznosságát illetően.” Ez a megfogalmazás úgyszólván vétójogot biztosít az Egyesült Államoknak, felhatalmazván rá, hogy a maga részéről adott esetben ne tartsa hasznosnak az intervenciót. Magyarul: semmi sem kötelezi az USA-t, hogy ha a dollár jegyzése bizonyos határt elér, más valutákat vásároljon fel dollárért, hogy növelve a dollárkínálatot s ugyanakkor a többi Valuta iránti keresletet, gyengítse ezt és erősítse amazokat. Egy új árfolyamrendszer kialakításáról, amely intézményes formában mérsékelné a jegyzések ingadozását, a közlemény ezt mondja: .. mérlegelik, hogy egy megfelelő időben tartott magas szintű nemzetközi konferencia milyen szerepet tölthetne be”. Ezt a mondatot elsősorban a franciák kapták, akik egy új Bretton Woods zászlajával indultak a csúcstalálkozóra. Alkalmasint szerencsétlen dolog volt Bretton Woods nevét forgalomba hozni, hisz ez egyet jelent a rögzített valutaárfolyamokkal, amelyek bevezetése a jelenlegi viszonyok között nyilvánvaló képtelenség. Emiatt a franciák a nyugateurópaiak között is eléggé egyedül maradtak. . ' ; i ■ .'VyV*... • ItfKttTgUkP 1 NAPRÓL NAPRA A MAGYAR—AMERIKAI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK STABILIZÁLÁSÁT tükrözték a magyar—USA gazdasági tanács budapesti tárgyalásai. (3. oldal) HÉTFŐN KEZDŐDIK A BELGRÁDI UNCTAD-KONFERENCIA, amelytől a fejlődő országok gazdasági problémáik enyhülését remélik. (2. oldal) , AZ USA ÉS AZ EGK AGRÁRTÁRGYALÁSAIT három héttel elhalasztották, miközben folynak a szovjet—amerikai gabonatárgyalások. (8. oldal) A BOLGÁR TERMÉKEK MINŐSÉGI SZÍNVONALÁNAK EMELÉSÉT SÜRGETTE Várnában mondott beszédében Zsivkov államfő. (2. oldal) A BRIT TELEFONIPAR LIBERALIZÁLÁSA lassan halad, mivel a British Telecom eddigi beszállítói kényelmesebbnek ítélik a megszokott kapcsolatot. (6. oldal) A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK IPARFEJLESZTÉSI KILÁTÁSAIVAL FOGLALKOZOTT AZ UNIDO 1984-re tervezett IV. világkonferenciáját előkészítő nemzetközi tanácskozás Limában. (4. oldal) EMELTE FAÁRAIT A SZOVJETUNIÓ, az NSZK-nak a második félévre 10 százalékkal kínálja drágábban a fenyőfűrészárut. (8. oldal) A kormány a kvalitatív gazdasági növekedés híve Bemutatkozott a parlamentben az új osztrák kormány Sinowatz, az új osztrák kancellár tegnap megtartotta programbeszédét a képviselőházban, leszögezve, hogy a szocialista-liberális koalíció legfőbb célja a munkanélküliség elleni küzdelem, a költségvetési deficit mérséklése, a társadalombiztosítás finanszírozásának reformja. Kormánya, hangoztatta a kancellár, nem ódzkodik népszerűtlen rendszabályok bevezetésétől sem, hogy az államadósságokat lefaragja. A programbeszédet az ellenzéki néppárt szószólói bírálták, homályosnak és túlságosan a múltba tekintőnek minősítették. Az ipar képviselői viszont a programnyilatkozatban offenzív ipari politikára irányuló akaratot fedeztek fel, és ezt üdvözölték, de bírálták a költségvetési és a társadalombiztosítási reformra vonatkozó elképzeléseket. A Die Presse kételyeinek adott hangot a koalíció életképességével kapcsolatban, azt állítva: „szinte beprogramozottnak látszik a szakítás”. A szocialista-liberális koalíció létrejötte új fejezetet jelent az osztrák köztársaság történetében, hangoztatta programadó beszédében Sinowatz kancellár, de a politikai nemzedékváltás ellenére a folyamatosság fontos elemei is megvannak, méghozzá nemcsak a külpolitika területén. Erről szólva az új kancellár hitet tett a béke, a leszerelés és az enyhülés, az aktív semlegességi politika mellett, amely biztosítja a nemzetközi együttműködés előnyeit. Ausztria aktívan kíván közreműködni a nemzetközi testületekben, és ápolni akarja a kapcsolatokat mind a szomszédos országokkal, mind az osztrák államszerződést aláíró hatalmakkal. Visszatekintve, a kancellár kifejtette, hogy Ausztriát jóval kevésbé sújtotta a gazdasági válság, illetve evvel összefüggésben a munkanélküliség, mint számos más, az öszszehasonlítás alapjául szolgáló országot. A munkahelyek számát 1970 óta kereken 400 ezerrel sikerült növelni. A legutóbbi statiszti-kák szerint jelenleg az aktív lakosság 3,9 százaléka, azaz mintegy 110 ezer ember van munka nélkül. A gazdaságpolitikában elsőbbsége van a foglalkoztatottsági szint megőrzésének. A kínálati oldalon a cél az invesztícióknak kedvező légkör teremtése, a keresleti oldalon a tömeges vásárlóerő növelése. A kormány a kvalitatív gazdasági növekedés híve, a tíz esztendőre szóló beruházási program folytatásával kellő tájékozódási lehetőséget nyújt a gazdaságnak. Jelentős és számottevő munkaerőt igénybe vevő rendelések vannak a láthatáron. A kancellár megismételte a bejelentést, amely szerint pótlólagosan egy milliárd schillinget fordítanak a nagyipar és további egymilliárdot a kis- és közepes üzemek támogatására. Tervbe vették az exportösztönzés fokozását is. A technikai fejlődés meggyorsítása végett Innovációs hivatalt alapítanak, amely meghatározza az innovációs politika súlypontjait. Tízezer új lakást építenek az új építési program keretében, továbbá hiteleket bocsátanak rendelkezésre a régi lakóházak karbantartásához és a városrendezéshez. Növelik a beruházásokat a vasút, a posta és a telefonhálózat modernizálása céljából. Kiindulva abból a megfontolásból, hogy az egész ipari szektor egységet alkot, a kancellár hangsúlyozta az államnak, mint az államosított ipar tulajdonosának a felelősségét. Evvel kapcsolatban megemlítette, hogy modernizálni akarják az alapanyagipar tevékenységét, és új területeket akarnak meghódítani a végtermékek gyártására. Mindehhez szükséges, hogy az egyes vállalkozóknak távlati, a jövőre orientált stratégiája legyen, amihez a vállalat tulajdonosának kellő anyagi eszközökkel kell rendelkeznie. Mindent meg kell tenni a kis és közepes üzemek modernizálására és versenyképességük erősítésére. Változatlanul fennmarad a következő években is az idegenforgalom központi szerepe Ausztria számos övezetében. Ezért tíz osztrák kormány aggodalommal szemléli, hogy néhány európai országban restriktív intézkedéseket és utazási korlátozásokat vezettek be. Ahhoz, hogy az energia- és nyersanyagellátás kielégítő legyen, szükséges az energiafelhasználás hatásfokának növelése, az energia-visszaforgatás magasabb szintre emelése. Az aktív fizetési mérleg megőrzéséhez javítani kell az osztrák termékek exportesélyeit. A kormány ezért együtt akar működni gazdaságilag minden országgal, függetlenül társadalmi rendjüktől A valutapolitika vonatkozásában a cél a schillingnek mint erős és stabil valutának a megőrzése. A valutarendszer megszilárdítására és a fizetési nehézségekkel küzdő államok adósságainak átütemezésére irányuló akciók támogatást érdemelnek. A kancellár különösen fontos ügynek nevezte a költségvetési politikát. Az expanzív, foglalkoztatottságot ösztönző költségvetési politikát takarékossági rendszabályokkal kell ötvözni. 1970 óta az állami beruházások összege 520 milliárd schillingre ment fel, ugyanezen időben az eladósodás 342 milliárd schillingre nőtt. Ezért, amidőn az állam új feladatokat vállal magára, meg kell vizsgálni annak összes költség- valamint konjunkturális hatásait. Ám a takarékosság önmagában nem elegendő, mivel 1981 óta csökken az adó és a társadalombiztosítási hozzájárulás részesedése a GDP-ben, a belföldi társadalmi termékben. Ezt szem előtt tartva 1984. január 1-től 20 százalékos adót vetnek ki az anonim értékpapírok és takarékbetétek kamathozamára, egyidejűleg fontolóra veszik bizonyos fogyasztási cikkek értéknövekedési adójának felemelését. Eltörlik a havi 30 schillinges lakbérhozzájárulást, a közszolgáltatások díjait rövidebb időközönként módosítják, végezetül átfogó adóreformot készítenek elő. Javítani akarnak a mezőgazdasági népesség életkörülményein, és az agrártermelést jobban hozzá akarják igazítani a belföldi kereslethez, valamint az exportlehetőségekhez. A kancellár végül hitet tett a környezetvédelemnek, az élet minőségét javító intézkedéseknek a fontossága mellett, leszögezve, hogy környezetvédelem és gazdaság nem alkotnak ellentétet, a körültekintő környezetvédelem lényeges hozzájárulás az előrelátó közegészségügyi politikához is. (APA)