Világgazdaság, 1984. szeptember (16. évfolyam, 169/3623-189/3643. szám)

1984-09-01 / 169. (3623.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILAG­GAZ­DASAG 1984. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT XVI. ÉVFOLYAM, 169. (3623.) SZÁM Önelszámolás, anyagi érdekeltség Aganbegjan a gazdasági kísérlet kínálta leh­eteségekre! Moszkvai tudósítónktól: A munkaerőforrások kimerülésével és a felhalmozási ráta csök­kentésével a szovjet gazdaság egyetlen növekedési lehetősége a ter­melékenység javítása. A január óta tartó és a jövő évtől újabb ága­zatokra kiterjesztendő gazdaságirányítási kísérlet éppen ezt a célt szolgálja — írja a Trud című napilapban kétrészes cikkében Agan­­begjan akadémikus. Figyelmeztet, hogy a brigádmozgalom csak ak­kor eredményes, ha anyagi érdekeltséggel párosul. Az anyagi ér­dekeltséget az anyagtakarékossághoz, önköltségcsökkentéshez, szer­ződés szerinti teljesítéshez kell kötni. Helyteleníti a­­cikkíró, ha a minisztériumok beavatkoznak a mindennapi operatív vállalati te­vékenységbe. Az utóbbi években új helyzetbe került a szovjet gazdaság. Olyanba, amellyel korábban sohasem kellett számot vetnie. Az előző ötéves terv­időszakban még 11 millióval nőtt a munkaképes korúak száma, a jelen­legiben mindössze 3 millióval, eb­ből is 2,5­ millióval a közép-ázsiai köztársaságokban és Azerbajdzsán­ban. A következő, XXI. tervidőszakok­ban tovább lassul a munkaképes ko­rúak számának növekedése. Mind­ezek következtében hosszú távon az­zal kell számolni, hogy a szovjet gazdasági növekedés csak a terme­lékenység javításával valósítható meg. Jobb lenne természetesen a helyzet, ha például a mostani ötéves tervidőszakban a korábbihoz ha­sonlóan másfél százalékkal nőne a beruházásokra fordított összeg. De nem így van; a munkaerőforrások apadásával egyidejűleg a beruházási növekedés is lassul. Ennek különbö­ző okai vannak. Az egyik, hogy a szocialista szempontok előtérbe ke­rülésével a nemzeti jövedelem fo­gyasztásra fordított része nő, auto­matikusan csökken tehát a felhal­mozás. Emellett a fűtőanyag- és a nyersanyaglelőhelyek mind kele­­­­tebbre és északabbra kerülnek, olyan körzetekbe, ahol településeket kell kialakítani. Aganbegjan ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy az­­ország fűtőanyag- és energiaforrá­sainak mindössze 9 százaléka talál­ható az európai országrészeken, 88 százaléka pedig Szibériában és a Távol-Keleten. Ráadásul a kiterme­lés üteme is csökken. Mindezek kö­vetkeztében ahhoz, hogy a nemzeti jövedelem például 4 százalékkal nö­vekedjék, a termelés hatékonyságá­nak 2,5—3 százalékkal kell nőnie. Más szavakkal: a gazdaság normális növekedéséhez a munka termelé­kenységének javulási ütemét leg­alább másfélszeresére kell felgyor­sítani. Ezek után azt tárgyalja cikkében Aganbegjan, az akadémia szibériai tagozatához tartozó ipargazdasági intézet igazgatója, hogy hol vannak tartalékok a termelékenységnövelés­hez. A gépiparban, az átlagos mű­szakszám alig több mint 1,3 ez azt jelenti, hogy az első műszakban 100 gépből 17 nem dolgozik, a második­ban már 70. Azaz 17 gép egyáltalán nem dolgozik, be sem kapcsolják egész nap, nem is beszélve ráadásul arról, hogy mennyi időbe tellett a felesleges gépek gyártása. Emlékeztetve a január elsején öt minisztérium vállalatainál megindí­tott gazdasági kísérletre, Aganbeg­jan elmondta, hogy az egyik legfon­tosabb cél: érdekeltté tenni a válla­latokat a termelés végső eredményé­nek a kívánalmak szerinti elérésé­ben. Ha egy vállalat tehát tökélete­sen teljesíti szállítási vállalását, a Serémiu­m a­lapja 15 százalékkal nő, a­z elektrotechnikai és a szállító- és nehézgépgyártási minisztérium vál­lalatainál a felére csökkent a szer­ződéseket nem teljesítők­­száma, a három köztársasági minisztériumnál pedig 100 százalékig a szerződések szerint szállítottak. Mindemellett, mint azt az utóbbi időben több felső szintű elemzés is hangsúlyozta, „az új gazdálkodási körülmények adta lehetőségek nincsenek teljesen kiak­názva”. Szól a cikk a brigádmozgalomról mint a termelékenység növelésének formájáról. Az akadémikus vélemé­nye szerint önmagában csupán a brigádba szervezés még nem­ jelent hatékonyságnövelést. Az iparban minden 10 munkásból 6 brigád­tag, a termelési hatékonyság növekedése azonban alig tapasztalható. Megvan­nak azonban a brigádok anyagi ösz­tönzésének formái, jó a tapasztalat például az ismert scsokinói mód­szerrel. .Ha a dolgozók önelszámoló alapon kevesebb munkaerővel, anyag- és energiafelhasználással ter­melik meg a tervezett árut vagy végzik el a vállalt munkát, a kelet­kezett jövedelem többletén osztoz­hatnak. Az ilyen jellegű elszámolás­ra való áttérés várhatóan növeli majd a munka termelékenységét. Arról is szól Aganbegjan, hogy he­lyes lenne a vállalatoknál hagyni az amortizációs összeget, sőt lehetővé kellene tenni a gyorsított gépleírá­­sokat. ha az amortizációs alappal az önelszámoló egységeknek kell gazdálkodniuk,­­ akkor érdekeltek lesznek a minél jobb gepfehaszná­­lásban. Hogyan lehet érdekeltté tenni a vállalatokat az anyag- és energia­­megtakarításban? — teszi fel a kérdést az akadémikus. Ma az a helyzet, hogy például egy arany­bányában a következőképpen fize­tik a dolgozókat: a bulldózerkezelőt a megmozgatott föld szerint, az aranymosót az átmosott mennyiség alapján, a műszakiakat pedig az el-'' töltött munkaidőnek megfelelően. Helyesebb lenne a következőkép­pen: mondjuk, 3 gramm aranyért három rubelt adnak. Ennyibe ,meg ennyibe kerül a géphasználat, a víz, az egyéb anyagok. Gazdálkodjanak, a brigádok úgy, hogy a megtakarí­tást kioszthassák a dolgozók között. Volt már ilyen kísérlet, s az ered­ménye fényesen bizonyított­, azt a munkát, amit korábban 1200 dolgo­zó végzett az aranybányában, ma már csak 284, a munka termelé­kenysége négyszeresére nőtt, a ter­melési önköltség a felére csökkent. Az efféle önelszámoló alapon va­ló gazdálkodáshoz arra is szükség van, hogy a vállalatok, azon belül pedig a brigádok önállóan szervez­hessék meg a legésszerűbbnek lát­szó módon a saját munkájukat. Ezért Aganbegjannak, az a vélemé­nye, hogy a minisztériumok ne fe­leljenek a vállalatok operatív tevé­kenységéért, ne szóljanak bele a vállalatok munkájába, de a kolho­zokéba, szovhezokéba se. A mi­nisztérium maradjon a tudományos­műszaki, gazdasági, fejlesztési irá­nyító. Gazdálkodjanak a vállalatok a beruházási eszközökkel is, mun­kájukat pedig gazdasági szabályo­zókkal kell irányítani, úgy mint az árrendszerrel, a finanszírozási kö­rülmények meghatározásával stb. A vállalaton belül pedig valamifé­le szerződéses rendszernek kellene működnie, amelyben az adminiszt­ratív vezetés felelősséget vállal a gazdálkodó egységekkel szemben a szükséges anyag, gép, pénzeszközök rendelkezésére bocsátásáért. Ha nem teljesíti, érintse ez a prémiu­mát — mondja Aganbegjan. Hosszabb távon az önelszámoló alapon­­ azt kellene megvalósítani, hogy a vállalat ne csak az újrater­melés,­­hanem a bővített újraterme­lés eszközeivel is önállóan gazdál­kodjék. Legyen lehetősége tehát sa­ját eszközeivel önállóan beruházni, saját elhatározásból fejlesztési hi­telt felvenni a banktól. Minden ilyen jellegű kísérlet azt bizonyítja, hogy jó irányban válto­zik az emberek közötti kapcsolat, javul a munkaszellem, nő a fegye­lem, nő a dolgozók szerepe saját termelési körülményeik kialakításá­ban, végső soron „teljesebben képe­sek kihasználni azokat a jogokat, amelyeket, a dolgozó kollektívákról szóló törvény tesz lehetővé számuk­ra” — fejezi be cikkét az akadé­mikus, hozzátéve, hogy mindezeket a XII. ötéves terv legfontosabb kér­déseinek kell tekinteni. Pető András Lambsdorff élesen bírálja az amerikai technológiaembargót Lambsdorff volt nyugatnémet gazdasági miniszter óva intette Washingtont annak kierőszakolásá­tól, hogy nyugat-európai szövetsé­gesei is alkalmazkodjanak az­ ame­rikai rendszabályokhoz a szocialis­ta országokba irányuló technológia­­transzfer szigorításában. A gazda­sági miniszteri tisztet közel 8 évig betöltő Lambsdorff egy újságcikk­ben reagált azokra a jelentésekre, amelyek szerint az USA meg akar­ja szigorítani a nyugati technoló­giaexportot, például ami a számí­tógépek műszaki adataira vagy a szoftverprogramokra vonatkozik. Lambsdorff örömét fejezte ki, hogy utódja Bangemann, egyértelműen kifejtette Bonn rosszallását, s azt, hogy ,­ ha szükséges, akkor a nyu­gatnémet kormány ellenintézkedé­sekkel tiltja meg vállalatainak, hogy alkalmazkodjanak az ameri­kai rendszabályokhoz. Egy augusz­tus eleji sajtóértekezleten Bange­­m­ann h­ingoztatta, hogy Bonn nem tolerálja tovább azokat az ameri­kai törekvéseket, amelyekkel dik­tálni próbálja, hogy a nyugatnémet cégek mit exportálhatnak és mit nem a szocialista országokba. „A nyugat-európaiakkal szemben eb­ben a kérdésben indokolatlan a bizalmatlanság” — írja Lambsdorff, különösen egy olyan kormány ré­széről, amely a szocialista orszá­gokba irányuló gabonakivitelt tel­jesen mentesítette a kereskedelmi korlátozásoktól. (Reuter) NAPRÓL NAPRA -1 A SVÉD—MAGYAR KERESKEDELEM BŐVÍTÉSÉRE jó le­hetőséget kínál a svéd piacon tovább tartó konjunktúra. (3. oldal) -1 FRANCIAORSZÁGBAN A SZIGORÚ GAZDASÁGPOLITIKA ELLENÉRE sem tudták még felszámolni a külgazdasági és a költségvetési deficitet. (2. oldal) + ALIG NÖVEKSZIK A REPCEOLAJ-FELHASZNÁLÁS a kö­­­vetkező idényben szakmai értesülés szerint, mivel a piac telí­tődni látszik. (4. oldal) + PORTUGÁLIÁBAN SIKERÜLT MEGVALÓSÍTANI AZ IMF AJÁNLÁSAINAK NAGY RÉSZÉT, a fő gond a gyors ütemű infláció. (2. oldal) + A FORMALDEHID VESZÉLYESSÉGÉRE NEM TALÁLT BI­ZONYÍTÉKOT a nyugatnémet vegyipari szövetség, de az egészségügyi miniszter szigorú intézkedésekre készül. (4. oldal) A gyors infláció semlegesítheti a javuló gazdasági eredményeket Jugoszláviában A jugoszláv gazdaság idei vi­szonylag kedvező alakulásáról szá­molt be a szövetségi kormány egyik alelnöke, hangoztatva egy­úttal, hogy a gazdaságszilárdítás sikere szempontjából döntő jelen­tőségű az inflációellenes program megvalósítása. Szrebrics a Tan­­jug hírügynökségnek adott nyilat­kozatában rámutatott, hogy a ja­nuár és július közötti időszakban megélénkült a termelés: 5,3 száza­lékkal növekedett. Ebben jelentős része volt a szükséges nyersanya­gok és félkésztermékek javuló be­vitelének. A kivitel növelése ered­ményeként az export az importnak 88 százalékát fedezte — szemben a múlt évi 78, vagy például az öt évvel ezelőtti 48 százalékos szint­tel. A kereskedelmi mérleg hiánya 700 millió dollár alá csökkent. Több mint egy évtized után po­zitív a fizetési mérleg, növeked­tek a devizatartalékok és Jugo­szlávia — a megkötött átütemezé­si megállapodások alapján — rendszeresen eleget tesz külső fi­zetési kötelezettségeinek. Ezzel ösz­­szefüggésben Szrebrics elmondotta, hogy Jugoszlávia most olyan meg­állapodásokat szeretne elérni, ame­lyek körülbelül 20 milliárd dollár­nyi adósságának eddigi évenkénti átütemezése helyett hosszabb idő­tartamot, legalább négy-öt évet fognának át. Egy ilyen „pénzügyi pihenő” — mondotta — lehetővé tenné a fejlesztési politika foko­zottabb előtérbe állítását, és ez­által megteremtődnének az adóssá­gok gyorsabb visszafizetésének fel­tételei is. Az adósságszolgálat miatt ugyanis — valamint a sta­bilizációs politikával összhangban — Jugoszlávia 10 százalékkal csök­kentette népgazdasági beruházásait, amelyekre az előző időszakban nemzeti össztermékének 35—40 százalékát fordította. A jugoszláv kormány alelnöke aggasztónak nevezte az infláció gyors ütemét. Emlékeztetett rá, hogy július végén a múlt év azo­nos időszakához viszonyítva a fo­gyasztói árak 61 százalékkal emel-1­­kedtek, így megeshet, hogy az év végére az infláció már háromszám­jegyűvé duzzad. Megfékezése első­sorban a termelés még intenzívebb növelése útján lehetséges — han­goztatta Szrebrics a jugoszláv hír­ügynökségnek adott nyilatkozatá­ban. (MTI) hi UNCIAI) a harmadik világ fejlődésének meggyorsítását sürgeti Az ENSZ Kereskedelmi és Fej­lesztési Konferenciája (UNCTAD) reformot sürget a világkereskede­lemben és annak finanszírozási módjában, hogy valamennyi állam, köztük a fejlődő országok számá­ra is biztosítani lehessen a gaz­dasági növekedés lehetőségeit. Pénteken közzétett éves jelentésé­ben az UNCTAD megállapítja, hogy a harmadik világ­ elmaradott gaz­daságai nem fognak az iparosodott országok gazdasági fellendülésének egyszerű melléktermékeként fel­élénkülni. Megfontolt politikai ter­vezésre van szükség, hogyan lehet oly módon a kereskedelmi és a fi­zetési rendszer szerkezetét átala­kítani, hogy jobb gazdasági elő­menetelt tegyen lehetővé a nem­zetgazdaságok számára — hangzik a jelentés. Az UNCTAD nem áll elő konk­rét javaslatokkal, ehelyett egy al­ternatív megközelítési módot sür­get, amely a kereskedelmi és a financiális problémákat összekap­csolja a foglalkoztatás és a fej­lesztés kérdéseivel. A jelentés sze­rint az 1944-es Bretton—Woods-i egyezmény logikus folytatása len­ne annak elismerése, hogy az egész világgazdaság számára elengedhe­tetlen a harmadik világ gyors fej­lődése. Míg az említett egyezmény a teljes foglalkoztatásra összponto­sított inkább, mint a gyors fejlő­désre, most össze kellene kapcsol­ni a krét célt. Miközben a fejlett tőkésországok a második világháború óta bekö­vetkezett legsúlyosabb recessziót lassan maguk mögött hagyják, igen sok fejlődő ország továbbra is vál­ságban van, fejlődésük megállt, súlyos szociális problémákat okoz­va. Az UNCTAD szerint csak arra lehet számítani, hogy a fellendülés rendkívül lassan terjed át a har­madik világra, a magas kamatok, a stagnáló exportbevételek és az erős dollár azt jelentik, hogy a fejlődő országok csak úgy képesek törleszteni adósságaikat, hogy az UNCTAD szerint elfogadhatatlan mértékben kényszerülnek létfontos­ságú importjuk visszafogására. (Reuter) VESZTESÉGES MARADT A VOLKSWAGEN AZ ELSŐ FÉLÉVBEN Százhatvankét millió márka volt a Volkswagen első félévi vesztesége, szemben a múlt esztendő azonos időszakában kimutatott 147 millió márkával. A cég vezetői szerint az első öt hónapban még nyereséges autógyár deficitjének okai a június végén véget ért 50 napos fémipari sztrájkban keresendők. Bíznak ab­ban, hogy az év végi jelentésben — az előző két, év 300 millió, illetve 215 millió márkás veszteségeit kö­vetően — újra profitról adhatnak számot. A nyár eleji sztrájk miatt a VW- nél és legnagyobb leányvállalatánál, az Audinél állítólag 160 ezer autó­val kevesebbet gyártottak. Ennek tulajdonítják, hogy az év első hat hónapjában a csoport gépjárműter­melése 1 millió 2000-re, az egy év előttinél 11,5 százalékkal kevesebbre süllyedt. Amellett, hogy az NSZK- ban 12,3­ százalékkal, 653 ezerre esett a termelés, a brazil és a mexikói összeszerelő üzemekből is kevesebb autó került ki. A termelés csökkenése nem tükrö­ződik az eladási adatokban: az el­adások értéke június végéig 22 mil­liárd 258 millió márkára, az egy év­vel ezelőttit 10,5 százalékkal megha­ladó szintre emelkedett. A sztrájk számlájára 2,8 milliárd márkányi el­­adáskiesést írnak a cégnél. Az Egyesült Államokban a VW- és az Audi-eladások a múlt év első feléhez viszonyítva 35 százalékkal, 142 ezerre nőttek. Tekintettel a dol­lár " magas árfolyamára, ez kedve­zően befolyásolta a bevételek alaku­lását. A Volkswagen szóvivője szerint a második félévben jobb lesz a hely­zet, mert változatlanul nagy az ame­rikai és a nyugat-európai kereslet. Mint mondta, ennek kielégítésére a VW minden eszközt megragad, a sztrájkból eredő termeléskiesést kü­lön műszakok bevezetésével is ellen­súlyozza. (AP—DJ)

Next