Világgazdaság, 1985. február (17. évfolyam, 22/3725-41/3744. szám)

1985-02-01 / 22. (3725.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI V­­ÁLLALATAINAK 1985. FEBRUÁR 1., PÉNTEK XVII. ÉVFOLYAM, 22. (3725.) SZÁM A brüsszeli bizottság több agrártermék felvásárlási árának a csökkentését javasolja A Közös Piac brüsszeli bizottsága közzétette az áprilisban induló gazdasági évre vonatkozó, várhatóan nagy viharokat kavaró ár­javaslatait. A Közös Piac valutegységében, az ECU-ban kifejezett árak általában a tavalyi szinten maradnak, sőt néhány terméknél csökkennek is, ha a miniszteri tanács áldását adja az indítványra. Az EGK történetének legóvatosabb ár­javaslatait a bizottság az EGK szűkös anyagi lehetőségeivel és az eddig megfékezhetetlen termék­­fölösleggel indokolja. Andriessen, az EGK mezőgazda­­sági kérdésekben illetékes bizottsági tagja ismertette a bizottság javasla­tait az 1985—86-os gazdasági évre. A javaslatok értelmében az EGK me­zőgazdasági kiadásai a következő évadban 19,9 milliárd ECU-ra rúg­nának (körülbelül 14 milliárd dol­lárnak megfelelő összeg), ez hozzá­vetőleg ugyanannyi, mint a jelenlegi gazdasági évben. Ezen belül a ga­bonaárak átlagosan 3,6 százalékkal csökkennének, kivéve a keménybú­zát és a rizst­, amelynek árát a bi­zottság nem kívánja megváltoztatni. A Közös Piac tavalyi 140 millió ton­nás rekord gabonatermést takarított be, ez 30 százalékkal meghaladta a belső fogyasztást. A zöldség- és gyümölcsféléknél 3—6 százalékkal szállítanák le az árat, a hús árát változatlanul hagynák, az olajos­­magvakét 1,5—3,6 százalékkal csök­kentenék. Befagyasztanák a bor és a cukor­répa árát. A tej, az olívaolaj és a gyapot felvásárlási ára legfeljebb 2 százalékkal emelkedne. A bizottság szerint az árjavasla­tok „semlegesek” az árszínvonalra, tehát nem is csökkentenék, de nem is emelnék a fogyasztói árakat. A termelői szervezetek eredetileg 4,5 százalékos áremelést javasol­tak, és mint Andriessen bizottsági tag elismerte: a javaslatok komoly csalódást okoznak a termelőknek. „Nem lesz könnyű, de meg kell ér­teniük, miért nem lehet nagylel­­kűbb velük a Közös Piac.” A megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy a mezőgazdasági politika fenn­tartása tavaly a pénzügyi csőd szé­lére juttatta a Közös Piacot, és a most hivatalba lépett új bizottság jelezte, hogy ha kell, népszerűtlen intézkedéseket is javasolni fog a mi­niszteri tanácsnak a közösség ház­tartásának egyensúlybahozatala vé­gett. A bizottság egy nemrég közzé­tett prognózisa szerint a jelenlegi tendencia folytatódása esetén 1990- ig majd minden agrártermékből to­vább növekedne a túltermelés, s ezt a Közös Piac már nem engedheti meg magának. (AP—DJ, MTI) Likviditásszűkítő intézkedés az NSZK-ban Felemelték a lombard hi­tel kamatát A nyugatnémet központi bank 0,5 százalékponttal 6 százalékra emelte az egyik fontos hiteltípus, a lombardhitel (kézizáloghitel, amelynek keretében, a kereskedel­mi bankok értékpapírok ellenében kapnak kölcsönt a jegybanktól) kamatát — jelentette be a Bun­desbank szóvivője. A másik fon­tos kamat a leszámítolási kamat (ezt a központi bank akkor szá­mítja fel, ha a kereskedelmi ban­kok váltók ellenében fordulnak hozzá kölcsönért) továbbra is vál­tozatlanul 4,5 százalék marad. Polli, a Bundesbank elnöke a bank intézkedését kommentálva, elmondta: e lépésnek semmi köze nincs a márka valutapiaci árfolya­mához. Magyarán nem márkavédő intézkedésről van szó, hanem ar­ról, hogy a Bundesbank el akarja kedvetleníteni a bankokat a lom­bardhitelek túlzott használatától. Az utóbbi hónapokban a Bundes­bank többször is figyelmeztette a nyugatnémet kereskedelmi banko­kat, hogy ne vegyenek igénybe túl sok lombardhitelt, mert a­­ jegy­bank ezt­ a hiteltípust csak végső esetben és csak igen rövid lejá­ratú refinanszírozási műveleteknél tartja célszerűnek. A lombardhite­lek kamatának, emelése tehát vol­taképpen belső likviditásszűkítő intézkedésnek tekinthető. A kamatemelés egyáltalán nem homályosítja el az NSZK gazda­ságának növekedési kilátásait — állapította meg Stollenberg nyugat­német pénzügyminiszter. (Az NSZK növekedési kilátásairól lásd: VI­LÁGGAZDASÁG, 1983. január 30., 1 oldal.) A Bundesbank hitelpoli­tikája alapvetően nem­ változik, a jegybank továbbra is súlyt helyez rá, hogy a gazdaságban ne legyen likviditásszűke. A mostanit intéz­kedés egybevág az eddigi monetá­ris politikával — fűzte hozzá a nyugatnémet politikus. Minthogy a piacok tudomásul vették: a kamatemelés nem a márka jegyzésének támogatását cé­lozta, a valutaközpontokban az ár­folyamok nemigen változtak a hír hallatán. A márka enyhén erősö­dött a dollárhoz képest. Az NSZK pénzpolitikáját többé­­kevésbé követő két szomszédos ál­lam, Ausztria és Svájc nem vál­toztatott kamatain. Az osztrák jegybank a leszámítolási kamatot továbbra is, 4,5, a lombardhitelek kamatát pedig 5,5 százalékon hagy­ta. A bank szóvivője szerint a Bundesbank intézkedése nem ok rá, hogy Ausztria is hasonló lépés­re szánja rá magát. A svájci jegy­bank­ vezetősége szintén kizárta annak a valószínűségét, hogy Svájcban drágulna a­­hitel. A hol­land jegybank ellenben 0.5 sz­áz­a­­llékpontr­ól 5.5 százalékra­­ emelte a leszámítolási kamatot. (Beut er) A­engyelorsz­ágiíji köz­ö­­sítéli a Tavalyi külkereskedelmi adatokat Lengyelországban hivatalosan kö­zölték, hogy tavaly 1,7 milliárd dolláros aktívum képződött a kon­vertibilis elszámolású külkereske­delmi mérlegen, szemben az 1953- as 1,53 milliárdos többlettel. A teljes lengyel export tavaly 3,4 szá­zalékkal, az import 2,6 százalékkal bővült, de ez lemaradást jelent a tervben előírt 7,6,­ illetve 4,3 száza­lékos növekedéshez képest. A szán­kivitel az 1933-as 35,2 millió tonna után a múlt évben 43 millió­ tonnára emelkedett, ebből mintegy 26 mil­lió tonnát értékesítettek tőkés piacokon. (Reuter) Iráni cáfolat •Az importkorlátozásra­ szóló hírekre Az iráni központi bank cáfolta, hogy szigorította volna az import­célú hitellevelek kiadását, azaz ta­gadja, hogy importkorlátozások lép­tek életbe az országban, sőt a köz­lemény hangsúlyozza: az iráni va­lutatartalékok bőségesen elegendők a fizetési kötelezettségek finanszí­rozására. Teheráni diplomáciai és bankárkörökben a hét elején terjedt el a korlátozások híre (VILÁGGAZ­DASÁG, 1985. január 29., 1. oldal), az értesülések úgy szóltak, hogy a valutatartalékok vészesen süllyed­nek az iráni vezetés által kritikus­nak tartott 4 milliárd dolláros szint­hez, s emiatt a kormány már csak élelmiszerek és hadifelszerelések be­vitelét engedélyezi. „A központi bank nem körözött semmiféle belső utasítást a hitellé­­velek kiállításának módosításáról — hangzik a cáfolat —, erre nem is lett volna oka, hiszen az ország ex­portbevételei napi szinten pontosan megegyeznek a múlt év első kilenc hónapjának napi átlagával.” Az utóbbi megjegyzéssel a jegybank nyilvánvalóan az­ iráni olajbevételek zuhanásszerű csökkenéséről szóló találgatásokat utasította vissza. (R­euter) NAPRÓL NAPRA -­ A CSEPELI SZERSZÁMGÉPGYÁR HIÁBA ÉR EL EGYRE NAGYOBB NYERESÉGET, helyzete nem javul a tröszttől öröklött tetemes adóssága miatt. (3. oldal) + A JAPÁN KÜLKERESKEDELMI AKTÍVUM tavaly is látvá­nyosan növekedett. (2. oldal) + A HONEYWELL-G­ÁZSZELEPEK HIBÁIBÓL eredő baleseteit következtében az amerikai vállalatnak számos bírósági kere­settel kell szembenéznie. (4. oldal) + GRÖNLAND MA HIVATALOSAN IS KILÉP a Közös Piacból. (2. oldal) + A MEZŐGAZDASÁGI CÉLÚ GÉNÁTALAKÍTÁS a következő évtizedek nagy üzletének ígérkezik amerikai becslések szerint. (4. oldal) AZ OPEC ÉPÍTÉSÉNEK VISSZHANGJA A hosszabb távú kilátások bizonytalanok A szabadpiacokon az árak az OPEC keddi árcsökkentése nyo­mán paradox módon emelkedtek. Vagy azért, mert a piac ennél erősebb OPEC-árl­eszállításra számított, vagy­, mert — ha keveslik is az olcsóbbítást — mégis úgy ítélik meg, hogy a szervezet megtet­te az első lépést a helyes irányba, egyrészt olcsóbbított, másrészt reálisabb árkülönbözetet alakított ki a nehéz- és a könnyűolajok kö­zött. Két kérdés foglalkoztatja most a szakértőket. Hosszabb távon az, hogy az OPEC képes lesz-e szigorúan korlátozni termelését, enél­kül a mostani árcs­ökken­tés nem szilárdíthatja meg a piacot. A má­sik, hogy mit cselekszenek az OPEC-en kívüli jelentős exportőrök, amelyek a napokban teszik közzé új áraikat. Elsősorban Nagy-Bri­­tanniára figyelnek. Ha a brit olaj árát az OPEC gesztusa ellenére akármilyen formában csökkentik, akkor újabb árcsökkentési hul­lám indulhat el. „Az OPEC széthúzóbb, mint va­laha, az elhatározott árcsökkenté­sek pedig még mindig a szabad­piacinál magasabb hivatalos OPEC- árakat jelentenek, azaz érdemben aligha szilárdítják meg a piacot” — így foglalható össze azoknak a vé­leménye, akik elégedetlenek a rendkívüli OPEC-konferencia ked­di, csak a tagországok egy része által elfogadott árdöntésével. Többségben vannak azonban azok a kommentárok, amelyek szerint az OPEC legalább az első lépést megtette a helyes irányba, és az­zal, hogy elszánta magát az árak csökkentésére, másrészt hogy­ a megváltozott piaci igényekhez iga­zította a különböző minőségű ola­jak közötti differenciákat, megmu­tatta, hogy ha rá van szorítva, képes még ésszerű rugalmasságra. A piacot, legalábbis egy ideig, megszilárdíthatja, hogy az utóbbi időben kelendőbb nehézolaj és a kevésbé keresett könnyűolaj kö­zötti árrést oly módon csökkentet­ték, hogy a nehézolajat változatlan áron hagyták, s a könnyűolajok árát, vitték le­­ a nigériai köny­­nyűolajtól eltekintve, amelynek ára az egyezmény értelmében 65 cent­tel nőtt. Az elemzők nem tekintik súlyos presztízsveszteségnek, hogy a meg­állapodást nem sikerült minden tagállammal elfogadtatni.­­Algéria, Líbia és Irán azt szerette volna, ha a rosszabb és a jobb fajták közötti árkülönbözetet a nehézolajak árának emelésével szűkítik, ez pedig csak annyit jelentett volna, hogy az OPEC­ nehézolaja is kiszorul a piac­ról — mondják. A megállapodást el nem fogadó országok nem igazán veszélyeztetik az áregyezmény piac­szilárdító hatását — véli a szakér­tők többsége. Algéria amúgy is jó­részt feldolgozott olajtermékeket ex­portál, ezekre nem vonatkoznak az OPEC árszabályai. Líbia olaját dön­tően nagy nemzetközi olajcégek ter­melik ki, így a hivatalos ár csak megadóztatásuk szempontjából ér­dekes, Iránnak pedig, amely külön­böző címeken amúgy is kedvez­ményt ad áraiból, nem érdeke, hogy magas árat szabjon, s ezzel tovább rontsa exportlehetőségeit és devi­zahelyzetét. Gabon pedig túlságosan jelentéktelen exportőr, semhogy magatartása befolyásolja a piacot. Ha a fenti országok ragaszkodnak magasabb áraikhoz, akkor csökkenni fog exportjuk, de valószínűbb, hogy a piac rákényszeríti őket az olcsób­­bításra. Hosszabb távon a piac alakulá­sát az dönti el, hogyan lép Nigé­ria, mit tesznek az OPEC-en kívüli exportőrök, és képes lesz-e az OPEC betartani a mostani konfe­rencián újra megerősített napi 16 millió barreles termeléskorlátozást. Ez utóbbi ügyben sok függ attól, hogy működőképes lesz-e az OPEC decemberben elhatározott szigorú termelés- és exportellenőrzési rendszere, amelynek kivitelezésével állítólag már meg is bíztak egy meg nem nevezett, OPEC-től füg­getlen céget. Nigéria magatartása azért per­döntő, mert a megállapodás kere­tében azt vállalta, hogy október­ben önkényesen­­28 dollárra csök­­kentett, s azóta is érvényben le­vő árait 65 centtel megemeli. Az új ár — nem véletlenül — azonos a nigériai olajjal azonos minőségű északi-tengeri brit Brent fajta utolsó, decemberi hivatalos árával.­­Januárra a brit állami olajválla­lat, a BNOC nem adott meg még hivatalos árat, a gyakorlatban pe­dig a szabadpiacon, olcsóbban ér­tékesíti olaját.­ Az OPEC szerint miután a nigériai olaj drágább lett, s nem támaszt már tisztes­ségtelen versenyt a brit olajnak, a briteknek nincs okuk az árcsök­kentésre. Ez azonban az alacso­nyabb szabadpiaci árak miatt ko­rántsem ilyen egyértelmű. A nigé­riai olaj­ügyi miniszter máris kö­zölte, hogy az új ár csak addig érvényes, amíg a britek nem kí­nálnak alá, s emlékezetbe idézte: Nigéria októberben már megmu­tatta, hogy ha rászorítják, akkor az árleszállítástól sem riad visz­­sza. (Reuter, AP—DJ) _„._­ j * * »P ' * + | A KÍNAI kormányfő az árreformról­­ Kína az idén az első lépéseket teszi meg az irányba, hogy az árak fogyasztói kereslet alapján alakul­janak ki, és ez más szocialista or­szágok számára is nagyjelentőségű — állapítja meg a Zsenmin Zsipao csütörtöki számában megjelent cik­kében a kínai miniszterelnök. Csao Ce-jang szerint még egyetlen szocia­lista országnak sem sikerült megol­dania a tervgazdaságok alapvető problémáját: hogyan érvényesítsék a pi­aci erők hatását az árakban. Ezért tartja a kínai sikereket alap­vető jelentőségűnek. Cikkében a miniszterelnök egyér­telműen utal rá, hogy a piaci erők alkalmazásában Kína sokkal mesz­­szebb kíván lépni, mint ahogyan azt a korábbi nyilatkozatok sejtet­ték. Mindazonáltal Csao igyekszik megnyugtatni a fogyasztókat, hogy az idei intézkedések, amelyek a me­zőgazdasági termelői árak liberali­zálását­ célozzák, az árak általános csökkenéséhez, nem pedig emelke­déséhez vezetnek. Azt is hangoztatta, hogy a kor­mány nem fogja hagyni a mezőgaz­dasági termelők jövedelmének csök­­­kenését, ha a termésfelesleg a piaci árak­ csökkenését idézi elő. Az álla­milag megszabott árak helyett át­térnek a piaci ellenőrzési árakra, ezt a változást úgy kell végrehaj­tani, hogy megvédjék mind a fo­gyasztók, mind a termelők érdekeit. A kötelező terménybeszolgáltatás helyett a termelők az idén termelési szerződéseket kötnek, amelyek sze­rint árufeleslegük jórészét az ál­lamnak adják el kedvezményes áron, a többit pedig a szabadpia­con. A cikkből kitűnik, hogy az állam nem kíván lemondani szabályozó szerepéről, amikor szükséges, akikor a termelő vagy más esetben a fo­gyasztó érdekében lép fel. Ha a piaci árak az állami felvásárlási árak alá esnének, akikor az állam felvásárolja a paraszt nyakán ma­radó felesleget. Ha viszont a piaci áraik felszöknének, az állam saját tartalékait mozgósítja, így törve le az árakat. Az idén enyhülni , fog Kínában a mezőgazdasági árak állami ellenőr­zése, de bizonyos alapvető­­ élelmi­szerek esetében érvényben hagyják a jegyrendszert. E termékeket a kormány által megállapított áron árusítják, kijelölt üzletekben, a piaci árnál olcsóbban. De a fejada­got alacsonyan fogják megállapítani, így a fogyasztó, ha többet kíván vásárolni, főleg a piacon lesz kény­telen beszerezni az árut. (Reuter) TERVEK AZ EXIMBANK HITELEZÉSI GYAKORLATÁNAK MÓDOSÍTÁSÁRA Reagan elnök felkérte az ame­rikai törvényhozást, hogy járuljon hozzá, korlátozzák és módosítsák az amerikai Eximbank tevékeny­ségét. Mint ismeretes, ez a pénz­intézet finanszírozta az amerikai kivitel jelentős részét. Mint a The New York Times lap írja, az ame­rikai elnök jónak tartja Stockman­­nak, a Fehér Ház költségvetési hi­vatalvezetőjének javaslatát, misze­rint az Eximbanknak meg kell szüntetnie a közvetlen hitelezési gyakorlatot. Ehelyett az amerikai kormány azt indítványozza, hogy a pénzintézet az­ egyes bankoknak ad­jon kamatkedvezményeket. Ez a javaslat szerepelni fog a Reagan elnök által a jövő héten a kong­resszus elé terjesztendő javaslat­­csomagban. A cél az, hogy vala­melyest csökkentsék az ország im­már 220 milliárd dolláros költség­vetési hiányát — írja a The New York Times. Tavaly az amerikai törvényhozás felhatalmazta az Eximbankot, hogy közvetlen formában összesen 3,8 milliárd dollár exporthitelt­ folyó­sítson. A pénzintézet 1981-ben elő­segítette , többek között Boeing re­pülőgépek, General Electric tur­binák és Caterpillar traktorok ki­vitelét. Az új terv értelmében a bank 130 millió dollár kamattá­mogatást nyújtana az exporthitelt folyósító pénzintézeteknek. Az USA-ban a közvetlen hitelek hí­vei azzal érvelnek a javaslat el­len, hogy ez volt az egyik legha­tékonyabb eszköz a külföldi pia­cok meghódításában. (Reuter)

Next