Világgazdaság, 1985. október (17. évfolyam, 187/4190-209/4212. szám)
1985-10-01 / 187. (4190.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VIZADÍÍODRSÁG 1985. OKTÓBER 1., KEDD XVI. ÉVFOLYAM, 187. (4190.) SZÁM Tények és gondolatok A hét krónikája A múlt hét elején megnyílt az ENSZ őszi ülésszaka, s már az első hét azt mutatta, hogy az ülésteremben elhangzó beszédeknél fontosabbak lehetnek az ülésszak peremén létrejövő találkozások. Nincs sok gyakorlati haszna a meddő filozofálgatásnak a világszervezet jelentőségének kevéssé tagadható csökkenéséről, érdemesebb foglalkozni a dolog jó oldalával, a diplomaták és politikusok négyszemközt folytatott beszélgetéseivel. Különösen a szovjet és az amerikai külügyminiszter, illetve — és főként — Sevardnadze és Reagan tanácskozásával. A genfi csúcskonferenciát előkészítő beszélgetés során az amerikai fél világosabb képet alkothatott a szovjet elképzelésekről, arról, hogy meddig és milyen irányban hajlandó elmenni Gorbacsov a két novemberi tárgyalási napon. Az első, némileg még homályos értesülések alapján egyes újságok a közeledés első kézzel lógható jeléit hajlandók fölfedezni. Ha ez igaz, úgy e közeledés ma még jobbára egyoldalú. Theo Sommer, az egyik, ha nem a legjobb európai hetilap, a hamburgi Die Zeit főszerkesztője ekként ítéli meg a helyzetet: „Gorbacsov nagy vonalakban tudatta a világ közvéleményével, mit remél a hat év óta első csúcskonferenciától. Reagan Washingtonjából viszont — most is, mint mindig, amikor a nagy világpolitikai vetélytársról van szó — csupán ellentmondó vélekedések hallhatóak, az elnök még tovább játssza a szfinxet. Az egyik csoport, amelyet Weinberger vezet, semmire sem tartja a csúcstalálkozót. Szerintük Amerika (az utóbbi öt évben a Pentagon által elköltött 1500 milliárd dollár után) még mindig nem egyenrangú katonailag az oroszokkal, s bármiféle leszerelési megállapodás csak Washington cselekvési szabadságát korlátozza. A második csoport — ide tartozik McFarlane, az elnök tanácsadója — lehetségesnek tart kis lépéseket. De van egy harmadik csoport, és legújabban ez látszik mérvadónak. Célja — összhangban Gorbacsov elképzelésével —: csereüzlet. Az amerikai fDlvállalkozás korlátozása a szovjet támadófegyverek jelentős csökkentése fejében. Sok jelentős kommentátor ugyancsak azt ajánlja a kormánynak, hogy vágjon bele ebbe a dout des üzletbe. Maguk mögött tudhatják a közvéleménynek azt a 47 százalékát, amely technikai délibábnak tartja Reagan álmát a minden rakétatámadástól megvédelmező áthatolhatatlan űrpajzsról. Ez — mondják — nemcsak elviselhetetlenül költséges lenne, de a fegyverkezési versenyt is veszélyes dimenziókig hajtaná. Az amerikaiak 45 százaléka viszont híve az SDI- programnak.” E bizonytalan, de éledő várakozásokat is melengető helyzetben nagy érdeklődés előzi meg Gorbacsov szerdán kezdődő párizsi látogatását. A megfigyelők további válaszokat várnak a mindenkire tartozó kérdésekre. Az előhangok mindenesetre fölhívják a figyelmet a két ország jó kapcsolatainak meszszire visszanyúló hagyományára, a kölcsönös kereskedelem látványos növekedésére, arra, hogy Mitterrand — az Eurákia-program kezdeményezője — visszautasította a részvételt az SDI-vállalkozásban. Ezt nemcsak stratégiai vonatkozásban tartják említésre érdemesnek: célzások hangzanak el a két térség technológiai együttműködésének esetleges továbbfejlesztéséről is. A kommentátorok azonban nem rejtik véka alá kételyeiket Mitterrand súlyát, külpolitikai játékterét, jövőjét illetően. A pesszimisztikus megítélések folyományai a Greenpeace-afférnak, amely a kormány erőfeszítései dacára sem zárult le. Figyelembe véve a kezdeti sikereken fölbuzdult sajtó leleplezési kedvét, valószínűleg élénken folytatódik majd. Vasárnap megkezdődött a brit Munkáspárt konferenciája. A tanácskozásra a Scargill—Kinnock párviadal, vagyis az intranzigens bányászvezér és a parlamenti csoport mérsékelt, a középtől kissé jobbra álló vezetőjének vitája nyomja rá a bélyeget. Hétfőn a GATT-hoz tartozó országok fogtak tanácskozásba: megkísérlik egy újabbb liberalizálási, vámtarifa-leszállítási körforduló előkészítését. Szerdán Dél-Korea fővárosában megnyílik a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank éves közgyűlése. A tanácskozás jelentőségét némileg gyöngíti az ötök csoportjának New York-i rendkívüli konferenciája, amely Szöul előtt két hétre rendezte a valutaproblémák zömét. Az adósságok ügyének — a második nagy kérdéskörnek — a vitáját valószínűleg átszínezi majd a mexikói katasztrófa. Csütörtökön az olajkartell, az OPEC országai kezdenek konferenciát. A megfigyelők találgatják, csakugyan megvalósítja-e Szaúd- Arábia, amivel fenyegetőzik, vagyis hivatalosan is bejelenti e termelésének növelését és árainak leszállítását? A másik nagy ügy az iráni—iraki háború eszkalációjának hatása az olajpiacra. Az utóbbi napok eseményei közelebb hozták a félve várt eseményt az Öböl menti olajkivitel megbénítását a Kharg szigeti rakodó használatától mindinkább elütött Irán által. A szaúdi honvédelmi miniszter ennek kapcsán sajtóértekezletet tartott. Kijelentette: „a Hormuzi-szoros nem egyedül Szaúd-Arábia tulajdona” — jelezve, fűzi hozzá az AP—DJ tudósítója, hogy más országoknak, közte a Nyugat nagy ipari országainak is érdeke a vízi út nyitottságának megőrzése. Ehhez a témához tartozik, de inkább csak közvetve, hogy az Öböl szoros szövetségben álló országai közé tartozó Omán diplomáciai kapcsolatot létesített a Szovjetunióval. Ebben valószínűleg része van a térség kiélezett helyzetének, a szomszédos, baloldali Dél-Jemenhez fűződő viszony megjavítására irányuló szándéknak. De összefügghet időben, térben távolabbi elgondolásokkal is, például a valamelyest határozottabb kontúrokat öltő közel-keleti rendezéshez való hozzájárulás szándékával. Ezúttal nem megyünk bele ennek a rendkívül bonyolult és sokágú témának a taglalásába. Csupán az egyik főszereplőre térünk ki, Izraelre. Izrael dilemmája, hogy akarja a békét, de nem akarja megfizetni az árát. Pontosabban a kormánykoalíció Perez miniszterelnök mögött álló szárnya hajlandó lenne a jordániai—palesztinai unió javára — feltételekkel és megszorításokkal — lemondani a Jordán túlpartján lévő területekről. Ez volna az ár. A Sarrir miniszterelnök-helyettest követő jobboldali Likud blokk azonban nem. Ez pedig szakítópróbának tenné ki a nehezen összehozott és még nehezebben összetartott koalíciót. A szakítás azonban visszavetné az országot — az egyáltalán nem eredménytelen a koalíció megalakulása előtti gazdasági és politikai zűrzavarba. Perez kormányfő kifejtette, hogy javítani kívánja „az arab állampolgárok életének minőségét”, majd megvonta működése első évének mérlegét. Tevékenységének legnagyobb sikere a gazdasági reform — jelentette ki. „Leszállítottuk a béreket és fizetéseket” — mondta a The Times tudósítójának. „Az embereknek meg kellett húzniuk a nadrágszíjat, a lakosság 75 százaléka mégis helyesli a gazdasági tervét.” Emellett — igen hosszú közjáték után — ismét növekszik a gazdaság. „A zéró növekedés évei után idén 3 százalékos növekedésre számítunk.” És most: egy pillantás a korántsem idilli térség, ha lehet, még zavarosabb peremvidékére. Szudánban államcsínyt kíséreltek meg. Az ok: a Nimeri örökébe lépő kormány semmit sem valósított meg ígéretei közül. A puccsot leverték, de a helyzet nem tisztázódott. Az ország összes politikai erői, a szélsőbaltól ,a szélsőjobbig izgalmi és mobilizált állapotban vannak. Az újabb megrázkódtatások szinte be vannak programozva, és — mondják a megfigyelők — gyakorlatilag minden variáció lehetséges. Befejezésül egy Reuter hír, amelyet a brit hírügynökség a jugoszláv Tanjugtól vett át. Eszerint egy várnai tanácskozáson, amelyen nyugati üzletemberek is jelen voltak, Todor Zsivkov bejelentette, hogy Bulgária gabonát kíván importálni a Nyugattól. Zsivkov emlékeztetett a kemény télre és az azt követő tartós szárazságra, amely gyengítette a mezőgazdaság teljesítményét, és problémákat okoz az energiaszolgáltatásban. Bulgária — hangsúlyozta az ország vezetője — abban a helyzetben van, hogy beszerezhet gabonát a nyugati piacokon, mivel az utóbbi években csökkentette külső adósságait, és növelte a devizatartalékait. Nyugati diplomaták feltevése szerint Bulgária a rossz betakarítás következményeit argentin gabona vásárlásával akarja ellensúlyozni. V. J. Kedvező kilátásokat ígér az USA szintetikus gazdasági indexe Az amerikai gazdaság rövid távú kilátásait tükröző szintetikus mutató, az összesített előrejelző index augusztusban igen jónak tartott mértékben, 0,7 százalékkal emelkedett, s az adatot közlő washingtoni kereskedelmi minisztérium azt is hozzátehette, hogy a korábbi becslések felülvizsgálata után a mutató júliusi növekedését is 0,7 százalékra módosították a korábban kiadott 0,4 százalékról. A mutató az azt megelőző négy hónap folyamán csökkent. A szakértők az alábbi összetevők javulására mutatnak rá: a pénzellátás, az építési engedélyek kiadása, a ledolgozott munkaórák száma, a vállalkozások alakulásának és megszűnésének egyenlege, a feldolgozóipari megrendelések s a munkanélküliségi segélyigénylések terén egyaránt kedvezően alakult a helyzet. Negatív fejleményeket észleltek viszont a részvényárfolyamoknál, a kereskedelemben, a stratégiai fontosságú nyersanyagok áránál és a hitelállománynál. A kedvező belgazdasági kilátások — megtoldva a kereskedelmi mérleg deficitjének viszonylag alacsony augusztusi értékéről szóló hírrel — feltehetően módosítani fogják az USA gazdasági növekedésére vonatkozó becsléseket. A kereskedelmi minisztérium a harmadik negyedévre korábban 2,3 százalékos GNP-növekedést jósolt, ezt most várhatóan 3,5—4 százalékra fogja emelni. (Reuter, AP—DJ) íi .) V, «£, ______________________V/ t / iV NAPRÓL NAPRA ■... ■ — ■ ■ ■ ■ ■ —......... ■■ ■■ ■ - -f A TEXTILIPARI VÁLLALATOKAT ELSŐSORBAN SÚLYOS HITELTÖRLESZTÉSI kötelezettségeik miatt nyomasztják a jelenleg érvényes szabályozók. (3. oldal) -f KUBAJÖVŐ ÉVI CUKORTERMELÉSE AZ ASZÁLY MIATT jóval elmarad az ideitől. (2. oldal) + AZ AMERIKAI PIONEER OSZTRÁK LEÁNYVÁLLALATA EXPORTÁL kukorica-vetőmagot a Szovjetunióba. (8. oldal) -f A MALÉV EGYRE SZOROSABBRA FŰZI KAPCSOLATAIT A SITA-VAL, a nemzetközi légitársaságok telekommunikációs rendszerével. (5. oldal) -f A 45 SZÁZALÉKBAN MAGYAR ÉRDEKELTSÉGŰ AUSZTRIAI TUNGSRAM az energiatakarékos izzók eladásának növelésével akarja tovább emelni forgalmát. (8. oldal) -f TÖBBEK KÖZÖTT A SZOCIÁLIS JUTTATÁSOK SZŰKÍTÉSÉVEL kívánják csökkenteni az új olasz költségvetés kiadásait. (2. oldal) + A CAOLA ÚJ, AZ NSZK-BELI SCHWARZKOPFFAL KöZÖS VÁLLALATA a jövő év elején kezd termelni. (3. oldal) VITÁK A SZOVJET-AMERIKAI GABONAEGYEZMÉNNYEL KAPCSOLATBAN Hétfőn lezárult az amerikai— szovjet hosszú távú gabonaegyezmény második éve, s a hétvégi hírügynökségi jelentések szerint a Szovjetunió továbbra sem vette meg az előírt búzamennyiségből hiányzó 1,1 millió tonnát (VILÁGGAZDASÁG, 1985. augusztus 29., 2. oldal). Az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) illetékesei nem tartják kizártnak,hogy az utolsó pillanatban a szovjet fél még leköti ezt a mennyiséget. Tíz év óta egyébként ez az első eset, hogy a Szovjetunió nem vásárolja szerződésben rögzített kvótáját. A kép teljességéhez azonban hozzátartozik, hogy kukoricából viszont rekordmennyiséget vásárolt 1934—85-re. Amstutz mezőgazdasági miniszterhelyettes nyilatkozata szerint az USA nem állapodott meg a Szovjetunióval, hogy az 1985—88. évi vásárlásoknál beszámítja az idén hiányzó mennyiséget. Ha a Szovjetunió nem teljesíti minimális búzavásárlási kötelezettségét, az az egyezmény „egyoldalú felmondása” lenne — mondotta Amstutz pénteken. Ha viszont hétfőn megvásárolja a hiányzó mennyiséget, az amerikai fél rugalmasságot tanúsítana a szállítási határidőkkel kapcsolatban — fűzték hozzá a hét végén Washingtonban. A búzavásárlási lemaradás kérdése kétségkívül napirendre kerül a hónap közepén esedékes szokásos féléves gabonamegbeszéléseken Washingtonban. Mint emlékezetes, a két ország legújabb hosszú lejáratú (5 évre szóló) gabonaegyezményét 1983-ban írták alá. Ennek alapján az október'91—szeptember 30. közötti mezőgazdasági években a Szovjetunió minimálisan 9 millió tonna gabona (fele-fele arányban búza és kukorica) átvételére kötelezte magát. (További 3 millió tonnás mennyiséget pedig minden előzetes konzultáció nélkül adhat el az USA.) Az USDA szeptember 19-i adatai szerint a Szovjetunió 1984—85-re 2 millió 887 ezer tonna búzát és 15 millió 750 ezer tona kukoricát vásárolt, s 1 millió tonna kukoricát már 1985- 88-ra kötött le. (Reuter) Szovjet szállítások más KGST-államokben?Százasaihoz Moszkvai tudósítónktól: Befejező szakaszába lépett a Szovjetunió és a többi KGST-ország 1986—90-es ötéves terveinek egyeztetése, amelyek keretében bővül a Szovjetunió részvétele a külföldön megvalósuló beruházásokban, s nő a rekonstrukciós munkák aránya. Kacsanov, a külgazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnökhelyettese nyilatkozott erről a Pravda hasábjain. . Az európai KGST-országok beruházásaihoz való szovjet szállítások zöme a fűtőanyag-energetikai bázis bővítését szolgálja. Szovjet részvétellel épült ki például évi 167 milliárd kilowattóra áramot termelő villamoserőművi kapacitás, ez a többi KGST-ország termelésének egyharmada. Az eddig szovjet részvétellel kialakított atomerőművi teljesítmény 6 millió kilowatt, ez 14 energiablokkot jelent — sorolta tovább Kacsanov. Megemlítette emellett, hogy az európai KGST-államokban szovjet részvétellel épült objektumok termelnek évente 12 millió tonna öntöttvasat, 17 millió tonna acélt, 7 millió tonna cementet, 5 millió négyzetméternyi lakáshoz szükséges házgyári elemet. Hosszabb távon nagyobb a kohászat fejlesztésének ilye a partnerországokban, semhogy csupán újabb építkezésekkel ki lehessen elégíteni. Így fontos szerep jut a már meglévő üzemek rekonstrukciójának. Az ennek szellemében szállított korszerű berendezések közé sorolta a 250— 300 tonnás konvertereket, a nagy teljesítményű meleg- és hideghengerművi berendezéseket, a folyamatos öntést lehetővé tevő berendezéseket. Másik fontos területe a KGST-országokba irányuló szovjet létesítményszállításoknak a vegyipar és a kőolajfeldolgozás, például Bulgáriában és Magyarországon — mondta Kacsanov. A tagországok vegyipari termelésének 60 százaléka a szovjetunióból importált létesítményekből származik. Végezetül arról szólt az állami bizottság elnökhelyettese, hogy a tudományos-műszaki fejlesztésről szóló SZKP KB határozat a külföldön végzendő szovjet beruházási munkákra is vonatkozik, így előtérbe kell kerülniük a minőségileg korszerűbb, a technikai haladást hordozó berendezések szállításának. Körvonalazódik Oslo nagy nyugat-európai földgázügylete Már csak az utolsó simítások hiányoznak ahhoz a több milliárd dolláros megállapodáshoz, amelynek keretében Nyugat-Európa 1995-től kezdődően több mint 20 éven át norvég gázhoz jut. Oslói értesülések szerint az egyezményt a tervezettnél korábban, várhatóan •• már karácsonykor aláírják. A nyugat-európai vásárlóknak a nyugatnémet Ruhrgas vezette konzorciuma és a norvég eladók csoportja állítólag már közel jutott a megállapodáshoz a legtöbb vitát kiváltó, kérdésben az északi-tengeri Troli gázmezőről szállítandó gázárában. A hatalmas gázmező készlete mintegy 1300 milliárd köbméter. A vásárlók a nyugatnémet, a francia, a holland és a belga állami gázvállalatok, amelyek ily módon akarják biztosítani 1995 után a belföldi gázellátást és korlátozni a szovjet gázimportot. Emlékezetes, hogy a norvég kormány felszólította a nyugat-európai kormányokat és NATO-beli szövetségeseit, hogy vegyék tekintetbe a szovjet szállításoktól való „túlzott függőség” biztonsági következményeit. Mint ismeretes, a brit kormány nemrégiben elvetette az elgondolást, hogy Nagy-Britannia jelentős mennyiségű norvég gázt kössön le, többek között a nagy költségekre hivatkozva. (Reuter) ________ Albánia iparfejlesztési tervei Az albán gazdasági vezetés következesen tartja magát az albán kommunista párt néhai főtitkára, Enver Hodzsa által elindított iparosítási programhoz — mondta Celiku albán ipari és bányászati miniszter. Ez a program a szocialista ipar, ezen belül is a nehézipar kiépítését célozza. A hangsúly a bányászat fejlesztésén van, mivel az ország ásványkincsekben igen gazdag, s ez lehet a nehézipar továbbfejlődésének az alapja — fűzte hozzá. (APA)