Világgazdaság, 1985. december (17. évfolyam, 230/4233-247/4250. szám)
1985-12-03 / 230. (4233.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILÁGGAZDASÁG 1985. DECEMBER 3., KEDD XVII. ÉVFOLYAM, 230. (4233.) SZÁM " Tények és gondolatok A hét krónikája Ismét egy csúcs, de ezúttal nem a Mount Everest, csak a Mont Blanc, de az is lehet, hogy csak egy dombocska. Gondolom, kitalálták, hogy a közös piaci vezetők luxembourgi értekezletéről van szó. Ennek részleteibe azonban itt nem megyünk bele, majd a krónika végén, hátha történik addig valami. Luxembourgba új kormányfő rándult át a szomszédos Belgiumból, Martens, aki egyben a régi is. Az új jobbközép kormány is azonos nagyjában az előzővel, a program sem változott: folytatódik a szigorú takarékossági politika. Kissé arrébb, Olaszországban kevésbé egyértelmű a stabilizációs irányzat támogatása, de azért ott is halad, ha megállókkal, kitérőkkel is. Most, úgy látszik, megszületik, több évi vajúdás és több meddő erőpróba után a bérezés új rendje. A kormány, megállapodásra, jutott az állami alkalmazottak képviselőivel a bérek pótlékolásának új módjáról, és ez valószínűleg modellje lesz az iparban érvényesítendő új, mozgó — de az eddiginél jóval lassabbab mozgó — bérskálának is. A még aláírásra váró, de már végleges egyezség szerint nem az egész bért „indexálják” (azaz pótolják ki attól függően, hogy hová emelkedik az inflációs kosár), csak a havi 580 ezer líráig terjedő keresetet. Ezenfelül az élet megdrágulásának csupán 25 százalékát térítik meg. Ez, a számok prózájára lefordítva, annyit tesz, hogy az eddigi 70 százalékkal szemben ezentúl csak az infláció 50 százalékáért kárpótolják a bérből, fizetésből élőket. Még mindig Itália földjén maradunk, de nem Olaszországban, hanem a Vatikánban, ahol éles viták közepette folyik a zsinat. A hírügynökségek arról beszélnek, hogy növekszik az „Észak —Dél” ellentét az egyházon belül. A „szegények egyházának” a latin-amerikai főpapok a szószólói, de általában mögéjük sorakozik fel a harmadik világ többi püspöke is, kifejezve az ázsiai és az afrikai katolikusok érzelmeit. Még egy (részben) vallási téma. Az energikus Thatcher keresztülhajtotta a parlamenten az ulsteri rendezési tervet, nem vette szívére az észak-ír protestáns képviselők lemondását. Három héten belül öszsze is ülnek az Egyesült Királyság és az Ír Köztársaság megbízottai, hogy hozzálássanak a program megvalósításához. Fitzgerald ír miniszterelnök egyébként is jó partner: alkotmánymódosítási kampányt indít, hogy országa elfogadható legyen a protestánsok számára is. A britek közben a spanyolokkal is tárgyalnak Gibraltár vitatott státuszáról. De most nem ez a Gonzá Zez-kormány legnagyobb gondja, hanem a NATO-tagság. Erről a kérdésről parlamenti vitát és népszavazást kellene rendezni. A közvéleménykutatások szerint azonbancsak az állampolgárok 20 százaléka támogatja a Csatlakozást a NATO politikai szárnyához.. A kormányfő már harmadszor veszi le a témát a parlament napirendjéről és állítólag új választások kiírásával kísérel meg kijutni a dilemmából. Egy másik közvéleménykutatás. Ezúttal olyan, amiben kedvét leli a kormány. Ez tudtul adja, hogy — a változatlanul igen nagy munkanélküliség ellenére — a nyugatnémetek derűsebben ítélik meg a jövőt. A Frankfurter Allgemeina Zeitung az első oldalon foglalkozik a jelentéssel, azon a helyen, ahol a világvégét szokta megjósolni, ami bizonnyal eljövend, mert a hesseni szociáldemokraták nem átallottak egy zöldet is megtenni miniszternek. Az ipar kipusztul a tartományból, a szociáldemokraták elvesztik hitelüket, a zöldek elvesztik identitásukat, jövendölte makacsul ez az újság. Most pedig épp itt, ebben a komor jóslatokat ontó lapban olvasható, mégpedig az öt főből álló vezetői kollektíva egyik tagjának tollából, hogy „már nem jó üzlet a politikai félelemkeltés”, persze, a kancellár ellenfelei számára. E tekintetben a vezércikk önkéntelen hurkoreszk. Más tekintetben azonban elgondolkoztató. Több fontos ágazat, megrendelésállománya biztató, a gépiparé, az autóiparé egyenesen lelkesítő — hangoztatja a cikk ..A károgók végső érve az volt, hogy e virágzás csak látszólagos, a dollár felértékelődésének köszönhető. De lám, a Bundesbank megállapítja, hogy élénkül a belföldi kereslet, vagyis a fellendülés akkor se inog meg, ha a dollár gyengül.’’ A következtetés: a szociáldemokraták korán örültek, amikor azt hitték, hogy az 1087-es választás győzteseinek tekinthetik magukat. Igaz, ami igaz: javultak a Kohlkabinet esélyei. És a Bundesbank jósolta fellendülésnek is hitelt adnak szinte az összes bel- és külföldi szakértők. Még rá is licitálnak. Ez pedig már baj. Azt mondják, függetlenül attól, hogy a belföldi kereslet is támasztéka a konjunktúrának, túl nagy a nyugatnémet kivitel, túl szerény az igyekezet a dollár értékének leszállítására. Az amerikaiak már a bonni csúcskonferencián javasolták — mivelhogy náluk lassul a növekedés — az Egyesült Államok és az NSZK közötti „lokomotívcserét”, azt, hogy legyen ezentúl az NSZK a világgazdaság húzóereje. A kívánságot legutóbb Mulford pénzügyminiszterhelyettes hangoztatta. De mások is. A londoni Economist szerint a dollár értékének leszorítására öszszefogó öt ország közül valójában csak Japán teljesítette a vállalást: több dollárt adott el a többi országnál, emelte kamatait, növelte költségvetési deficitét Az a kialakult felfogás — írja az újság —, hogy a dollár reális ellenértéke 195 jen, 0,65 font sterling, 2,05 márka lenne. Ebből következik, hogy ötven nappal a New York-i megállapodás után a dollár a jen viszonylatában 5 százalékkal, a fontéban 10, de a márkáéban 25 százalékkal van túlértékelve. A nyugatnémet költségvetési deficit, a GNP arányában kifejezve, talán a legkisebb az OECD-országok között, a kormány mégsem siet az adók leszállításával. Szép lenne elhinni, hogy „a germánok külső késztetés nélkül is levetik bőrnadrágjukat. Szép, de irreális.”’ Bennt szektálni kell a reflációs politikára: bőkezűbb, munkahelyeket is teremítő állami kiadási politikára, az adók leszállítására. Az Egonomist követelésében a bonni kormány számára talán az a legbosszantóbb, hogy részben találkozik a szociáldemokraták kívánságlistájával. Az NSZK kitart a megfontolt növekedés és pénzügyi stabilitás kombinációja mellett — válaszolt a bírálatokra Stoltenberg pénzügyminiszter. Megszólaltak a Bundesbank vezetői is. Schlesinger, a bank alelnöke azt bizonygatta, hogy szerény dolláreladásokkal is jó hatást, értek el a piacokon. De támadott is: „az intervenció,nem lehet elég”. Csak akkor lesznek egészséges állapotok, ha Washington mérsékli a költségvetési deficitet. Amíg ez várat magára, az amerikai kamatok magasak lesznek, a külföldi tőke Amerikába áramlása folytatódik, a dollár árfolyama újra és újra fölszökik. Most itt tartunk. De ez nem az utolsó szó. Folytatása, engedékenyebb folytatása következik. Talán már hamarosan is: szavakban és tettekben. Nem volt érdemes várni: a Luxemburgból érkező jelentések továbbra is szkepszist árasztanak.„Csak kisebb, kozmetikai értékű változtatásokra lehet számítani.” Ha így lesz, nagy remények temetődnek el vagy halasztódnak későbbi bizonytalan távolokba. A nyáron Milánóban három okot is találtak a nekigyűrkőzésre, megállt a közösség fejlődése; állni kell a sarat az Egyesült Államokkal és Japánnal szemben; a spanyol és a portugál csatlakozás előtt meg kell gyorsítani a döntéshozatali mechanizmust. Ezért át kell dolgozni az EGK alapokmányát, a Romnai Szerződést, el kell indulni az Európai Unió felé vezető úton. Hogyan? Úgy, hogy a strasbourgi parlamentet európai törvényhozó testületté, a brüsszeli bizottságot európai kormánnyá kell fejleszteni, a javak, tőkék és embereik szabad mozgását gátló akadályokat föl kell számolni a térségen belül. Biztatást kaptak erre olyanoktól is, akiknek a tanácsát meg szokták fogadni. Nyugat-Európa 27 vezető nagyvállalata, többek között a FIAT és az Olivetti, a Siemens és a Grundig, a holland Philips, a brit Thorn—EMI, a francia Malta ésThomson nógatta cselekvésre a politikusokat. Ez is kevés azonban. Anglia és az NSZK jelezte, hogy a pénzügyi együttműködést — a gazdasági nagytérség kialakításának előfeltételét — nem engedik belefoglalni az új szerződésbe. Anglia, Dánia és Görögország mindig is a vétó fenntartása mellett volt, de időközben világos lett, hogy Franciaország meg az NSZK se hajlandó másra, csak a vétójog némi lazítására. Az európai parlament se kap nagyobb hatáskört, legföljebb holmi szépségtapaszt a sebeire. A miniszterek azonban összes jogaikat féltékenyen őrzik, semmit se adnak le belőlük a brüsszeli bizottságnak. A Reuter tudósítója a luxembourgi értekezletet nem az előző, nagy terveket melengető milánói találkozással állítja párhuzamba, hanem az 1983-as stuttgarti csúccsal, ahol első osztályú temetést rendeztek a nagy terveknek: beértek egy senkit semmire sem kötelező „Ünnepélyes Nyilatkozattal”, aztán szépen hazamentek. Andreotti, a reformok legőszintébb híve most azt mondja, amit nem tudnak elvégezni Luxembourgban, azt elvégzik majd márciusban, a következő, hágai csúcsértekezleten. De ebben, kevesen hisznek." Úgy vélik, ilyen esély nem lesz, mégegyszer.talán évekig. A márciusi francia választásokkal megkezdődik a parlamentek újjáválasztásának időszaka : a rákövetkezőt az NSZK-ban tartják, s mire ennek hullámai elülnek, Angliában kezdődik a küzdelem, ami mindig elvonja a figyelmet az európai kérdésektől. .Mindez elég vigasztalanul hangzik. De, ez a hétfői látásmód, Luxembourgban kedden...a késő esti órákban húzzák le a rolót. A kormányfők — erre is volt már példa — addig, még meggondolhatják magukat. Mert hazamenni üres kézzel, az se jó. Vajna János t ------------------1 NAPITÓL NAPRA + HAT KÜLFÖLDI TAGJA 13 LESZ jövő tavasztól a tokiói értéktőzsdének. (2. oldal) FELEMELTÉK A BENZIN ÁRÁT Lengyelországban. (2. oldal) -1 ÁRUSZÁLLÍTÁSSAL ELLENTÉTELEZHETŐ hitelekről tárgyal Finnországgal a Szovjetunió. (2. oldal) KERESKEDŐHÁZZÁ szeretne alakulni az INTERAG. (3. oldal) -f FELKÉSZÜL új feladataira a SZKIV. (3. oldal) -f A VILÁG IMPORT ADATAI. (4. oldal) -f CSÖKKEN A TEHERAUTÓN SZÁLLÍTOTT áruk mennyisége, romlik a gyártók üzlete. (6. oldal) -f A TEHERHAJÓK 10 SZÁZALÉKA tétlenül vesztegel a dokkokban. (5. oldal) - OLASZ CÉG vegyiművet épít Szaúd-Arábiában. (8. oldal) -f ELBOCSÁTÁSOKKAL igyekszik áramvonalasítani a termelését a Dow Chemical. (8. oldal) + GYORSÍTJÁK A SZÉNPROGRAMOT, Nagy-Britanniában. (3. oldal) A SZOVJET MEZŐGAZDASÁG FEJLESZTÉSI TERVEI Moszkvai tudósítónktól: Nagyszabásúak a szovjet mezőgazdaság fejlesztésének tervei, s csak igen nagy erőfeszítéssel, a mezőgazdaság ipari módszereinek alkalmazásával, a termelési hatékonyság növelésével, minden lehetséges erőforrás maximális kihasználásával lehet elérni őket. Ezt sugallja a Pravda, amely ismét áttekinti a lakosság élelmiszer-ellátásának javításával kapcsolatos legfontosabb feladatokat. A következő öt évben a szovjet mezőgazdasági termelésnek 14—16 százalékkal kell nőnie. A jövő évi terv 4,4 százalékos növekedést irányoz elő. Az SZKP központi lapja számos kolhozt és szovhozt sorol fel, amelyek ügyesen, gazdaságosan, rendkívül eredményesen használják fel az állami segítséget, amely az anyagi—műszaki ellátásban, műtrágyaszállításban, a talajművelésben nyilvánul meg. Ezzel szemben számos olyan szövetkezet van, ahol a gabonatermés a hektáronkénti 10—15 mázsát sem éri el, ahol kevés takarmányt készítenek, gyenge a mezőgazdasági termények minősége. A szovjet mezőgazdaságban évtizedek óta a legfontosabb mutatónak tekintik, az egész ágazat teljesítményének mércéjeként szokták említeni a gabonatermesztési adatokat. A nemrég közzétett hosszú távú gazdaságfejlesztési program azt irányozza elő, hogy 1990-re 250 —255 millió tonnás legyen a gabonatermés. Hogy ehhez képest hol tartanak, azt nem könnyű felmérnie egy kívülállónak, mert hivatalos adatokat a gabonatermésről 1980-ban tettek utoljára közzé. Az eddigi rekordtermést 1978-ban érték el 237 millió tonnával, az 1979- es adat 179, az 1980-as 195 millió tonna. Az 1983-as termésről Csernyenko akkori pártfőtitkár szólt egy beszédében, megemlítve, hogy az több volt, mint 190 millió tonna. A jövő évi terv adatainak előterjesztésekor a legfelső tanács ülésén Talizin, a tervhivatal elnöke 26 millió tonnás gabonatermesztési növekményt helyezett kilátásba az intenzív talajgazdálkodás kiterjesztése révén. A Pravda szükségesnek tartja, hogy erősebb búzafajták telepítésével, a kukorica, a cukorrépa, a gyapot, a burgonya, a zöldség és a gyümölcs betakarításánál keletkező veszteségek csökkentésével javítsák a gazdaságok a mezőgazdasági eredményeket. Nem először tesz említést a szovjet sajtó arról sem, hogy az állattenyésztési eredmények csak a takarmánynövények termesztésének fokozásával, a takarmánygyártás felfuttatásával érhetők el. Márpedig az ötéves tervidőszak végére a tavaly évi 16,7 millió tonnás hústermelést 21 millió tonnára, a 97,6 millió tonnás tejtermelést 106—110 millió tonnára, a 76 milliárd darabos tojástermelést 80—82 milliárd darabosra kell felfuttatni. E nehezen teljesíthető feladatokra a Legfelsőbb Tanács agráripari bizottságának legutóbbi ülésén is, felhívták a figyelmet, amikor megemlítették, hogy az élelmiszerprogram céljai csak akkor teljesülhetnek, ha az ideihez képest 9 százalékos lesz jövőre a növénytermesztés és az állattenyésztés növekedése. Az élelmiszer-ellátásban nagy szerepük van a Szovjetunióban az egyéni háztáji gazdaságoknak, habár erről nem esik gyakran szó. A statisztikai adatok azonban bizonynyitanak. A háztájikból származik a hús- , a tej-, a tojástermelés közel 30 százaléka, a zöldségtermesztés egyharmada, a burgonyatermesztésnek ennél is nagyobb része. Egy főtitkári beszédben hangzott el már több mint három éve, hogy „elfogadhatatlan az az állapot, hogy sok falun élő család semmiféle állatot nem tart”. A háztájikkal kapcsolatban ismert a gond: általában olyan nehéz a megfelelő mennyiségű takarmányhoz hozzájutniuk az állattulajdonosoknak, és annyi gond van a felvásárlások körül, hogy nem túl nagy az állattartási kedv. Néha szó esik róla, hogy kistraktorok gyártásával, vetőmag, műtrágya, növényvédőszer, takarmány és takarmányadalékok nyújtásával az államnak erőteljesebben kellene támogatnia az egyéni háztáji gazdagságokat. A Pravda most ugyanezeket sorolja fel, hozzátéve, hogy a lakossági értékesítésre szánt háztáji eredetű mezőgazdasági terményeket, termékeket jobban megszervezve kell felvásárolni. Szó esik emellett a cikkben arról is, hogy fontos a termékek minősége, a veszteségek csökkentése, a gyermekélelmezés, a diétás ételek választékának és mennyiségének növelése, több feldolgozott mezőgazdasági termékre van szükség, növelni kell a gyorsfagyasztott áruk, az alkoholmentes italok kínálatát. P. A. GYÖNGÜL A DOLLÁR Két és félévi mélypontra sülylyedt tegnap a dollár a nyugatnémet márkával szemben a frankfurti tőzsdén: egy dollár 2,50 márkáért cserélt gazdát. Az amerikai valutával szemben a márkát az nyomta fel, hogy a piacokon a nyugat-európai pénzügyi rendszer, az EMS árfolyamainak küszöbön álló átrendezéséről suttognak. „A tendencia mindaddig folytatódik, amíg ki nem derül, mennyire igazak vagy hamisak a jóslatok” — így egy nyugatnémet alkusz. A szóbeszéd szerint az EMS-kiigazítás keretében felértékelnék a márkát, (s talán a holland guldent is) a többi tagvalutával szemben — mégpedig azért, mert a nyugatnémet, valuta a múlthéten eléggé jelentősen erősödni kezdett. A gyenge EMS-valutának tartott olasz,líra és francia, illetve belga frank gyengesége isi az átrendezést, sejteti Megbízható források azonban kizárnak tartották, hogy a Közös Piac vezetői luxembourgi csúcsértekezletükön kitérjenek az EMS- átrendezés kérdésére is — írja az AP—DJ. Kiberiíyben az OPEC fejlesztési alapja A Kőolajexportáló Országok Szervezete, az OPEC tagjai az olajbevételek esése miatt beszüntették a szervezet fejlesztési alapjába való befizetéseket — mondta a kuvaiti An Aliba című lapban közölt nyilatkozatában Ali Kalifa al Szabah olajügyi miniszter. Az alapot pilla-natnyilag csak a már folyósított hitelek után befolyó kamatok töltik fel. Az alap döntően az OPEC- államokban megvalósuló fejlesztési tervek finanszírozását szolgálja. (APA)