Világgazdaság, 1986. december (18. évfolyam, 231/4481-249/4499. szám)
1986-12-02 / 231. (4481.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1986. DECEMBER 2., KEDD XVIII. ÉVFOLYAM, 231. (4481.) SZÁM Tények és gondolatok A hét krónikája Reagan elnök visszaérkezett Washingtonba Santa Barbarából, hogy elébe álljon azoknak a kínos fejleményeknek, amelyek minden bizonnyal várnak rá. Ha még halkan is, de egyre többen emlegetnek Irangate-et, sőt mi több, még a csúnya „impeachment” szó is elhangzik, utalva Nixon elnök bukására. Közben szovjet gazdasági delegáció készül Iránba, hogy jövő hétfőn tárgyalásokat kezdjen a kölcsönös kereskedelem felélénkítéséről. A Közös Piac a hét végén tartja csúcsértekezletét Londonban, és nemcsak olyan nagy gazdasági témákról lesz szó, mint a közösségen belüli kereskedelmi korlátozások teljes eltörlése, hanem a vezetők nyilván nagy figyelmet szentelnek majd a politikai egység kérdésének is, különös tekintettel a törékeny világpolitikai helyzetre, amit csak aláhúznak Reagan bajai. Ugyancsak csúcsértekezletet tart az afrikai Preferenciális Kereskedelmi övezet, a PTA 15 tagja, de kérdés, hogy a szép szavakon kívül mit tudnak ígérni a Dél-Afrika által leginkább szorongatott tagországoknak. Érdemes kiemelni azt a jelentést, amely a szovjet aranyeladások látványos növekedéséről tudósít. Ez a fejlemény nyilván összefüggésben van a nyersanyagexportból származó szovjet importbevételek esésével. Meg kell még említeni, hogy az önkényeskedések és túlkapások ellen kibontakozó szovjet kampány új megvilágításba helyezi az emberi jogok kezelésének szándékát. Reagan elnök szokásos heti sajtóértekezletén hosszan ecsetelte elképzeléseit az amerikai gazdaság további fellendítéséről, a költségvetési deficit visszafogásáról, miközben a lényegről, az iráni fegyvereladási botrányról csak futólag tett említést Irangate? Márpedig a botrány szinte megbénítja az amerikai kormányzat tevékenységét. Mind a lelépő szenátus többségi csoportjának vezetője, Dole szenátor, mind a januárban összeülő szenátus demokrata többségét vezető Byrd kongresszusi vizsgálóbizottság kiküldését javasolja, olyant, mint amilyen azt boncolgatta, mennyire volt felelős Nixon elnök a demokraták egyik irodájában elkövetett iratlopásért. A jövő adhat csak választ (ha egyáltalán ad) arra a kérdésre, hogy csak néhány tízmillió dollár értékű fegyver került Iránba, mint ahogy azt Reagan állítja, vagy pedig a leszállított fegyverek értéke elérte az 1,3 milliárd dollárt, és további több milliárdos fegyverexportról is tárgyaltak, mint ahogy ezt egy baloldali görög lap, a Dimokratikosz Logosz tudni véli. Az ügy, akármit mondjanak is az érdekeltek, minden részvevő számára kínos. Khameini vallási vezető (aki állítólag szintén tudott a fegyverügyletről, éppúgy mint Khamenei államfő és az egész iráni vezetés), megtiltotta, hogy iráni részről bárki is nyilatkozzon a részletekről. De kínos az ügy Szaúd- Arábiának is, amely állítólag (Izraellel együtt) szintén közvetített az üzlet lebonyolításában. Ha ez így van, akkor Rijád nyilván „vezekelni” akar az arab országok előtt, hogy — mint hírügynökségi jelentések tudtul adják — tankolási lehetőséget adott Irán ellen támadó iraki repülőgépeknek. A szaúdi segítség lehetővé tette az eddig érintetlen laraki olajkikötő elleni támadást. Larak jelentőségét növeli, hogy az irániak addig nagyon biztosnak hitték, és komp-tankhajókkal szállították oda az olajat más nemzetek zászlója alatt futó, tehát biztosabbnak hitt tartályhajókba. A már említett kevéssé ismert baloldali görög lap egyébként azt is állítja: Szaúd-Arábia azért működött közre a fegyverszállításokban (ami miatt most bűnhődik), mert aggódott Kuvait és az emírségek növekvő szovjet kapcsolatai miatt, amelyek, úgymond, elkerülhetők lennének akkor, ha Szaddam Husszein rendszere megbukna, ez ugyanis lecsillapíthatná az öböl menti konfliktust. Bonyolult ez az okfejtés, de hogy a Közel- Keleten mennyi az ellentmondás, azt illusztrálja — hogy ne keressünk távolabbi példát — a síiták és a palesztinok háborúskodása Libanonban. Washington iráni bonyodalmainak fényében a szokottnál is nagyobb érdeklődéssel fogadta azt a teheráni bejelentést, hogy a Szovjetunió és Irán gazdasági egyezményt parafáit, amelyet a jövő héten kezdődő vegyesbizottsági ülésen írnak alá. A két ország még februárban elhatározta: újraéleszti hibernált állapotából a gazdasági bizottság munkáját. Az iráni olajipari miniszter augusztusban Moszkvába látogatott, és arról tárgyalt, hogy Irán felújítja földgázszállításait a Szovjetunióba. A miniszter egyik helyettese a múlt hónapban a szovjet fővárosban járt és tárgyalásai után közölte: reméli, a jövő év elején megkezdődhet a földgázexport, noha az árkérdésben még nem állapodtak meg. Teherán 1980-ban állította le a földgáz exportját, miután a Szovjetunió nem volt hajlandó elfogadni az Irán által tetemesen megemelt árat. A vegyesbizottság a teheráni rádió közlése szerint azt a tervet is megvitatja, hogy a szovjet szakértők ismét visszatérnek egyes félbehagyott iráni létesítményekhez. A szovjetek azért hagyták ott az általuk irányított építkezéseket, mivel az iraki bombázások miatt személyes biztonságuk nem volt szavatolva. Ki kell még emelni, hogy 1983-ban igen feszültté vált a két ország viszonya, amikor a Tudeh Párt tagjait bebörtönözték, és 18 szovjet diplomatát kiutasítottak Iránból. Az Európai Tanács ülése Az iráni fegyverügylet új helyzetet teremtett a Közös Piac pénteken Londonban összeülő csúcsértekezletére. Nemcsak azért, mert Reagan elnök pozícióját aláásta, hanem tágabb értelemben azért is, mert azok pozícióját erősíti, akik azt vallják, hogy a „megbízhatatlan” amerikai szövetséges helyett az EGK országai jobban teszik, ha inkább egymásra számítanak. Erősítette az amerikai-ellenes érzelmeket az a washingtoni bejelentés is, hogy az USA nem tartja magát a SALTA II. megállapodáshoz. Ezt még Washington leghűbb szövetségese, Thatcher angol miniszterelnök sem nyelte le, bírálóan nyilatkozott róla. Gazdasági téren egyébként a londoni csúcsértekezlet résztvevői annak az angolok által kezdeményezett és egy éve Luxembourgban elfogadott döntésnek a részleteit vitatják meg, miként lehetne 1992-ig valóban egységesíteni a belső piacot és megvalósítani az áruk, szolgáltatások és a tőke igazán akadálytalan mozgását. Thatcher november 19-én üzenetet küldött a többi közös piaci vezetőnek, és felszólította őket: 13 kérdésben könnyítsék meg a liberalizáló intézkedések elfogadását azzal, hogy kijelentik: az érintett kérdések nem „létfontosságúak” tehát nem élnek vétójogukkal. A brüsszeli bizottság ezt a 13 liberalizáló javaslatot ez év végi elfogadásra készítette elő. Hétfőn összeültek az EGK kereskedelmi kérdésekben illetékes miniszterei, és elválik, hogy a tagországok hajlandók-e elállni a vétótól. Hírek szerint nem, s a 13 kérdésből csak 3 esetben lehet döntésre számítani. A brüsszeli bizottság egyébként összesen 300 olyan akadály elmozdítását javasolta, amelyek nehezítik a Közös Piac működését és egyes szkeptikus megfigyelők szerint aligha lehet betartani az 1992- es határidőt. A Közös Piac legégetőbb gondja a mezőgazdasági túltermelés, amit már alig bírnak finanszírozni. A megoldás lehetősége azonban távolabbinak látszik, mint valaha. A szegényebb déli országok csak akktor hajlandók elfogadni ugyanis a mezőgazdasági termelés korlátozását, ha cserében nagy anyagi támogatást kapnak, erre viszont nincs kilátás. Ráadásul az NSZK-ban néhány hét múlva választások lesznek, s Kohl kancellár aligha fog belemenni a saját parasztszavazóit minden bizonnyal elriasztó termelésvisszafogásba. Szovjet aranyeladások A Közös Piacot is érintette, hogy a Szovjetunió a devizabevételek esése miatt kevesebb árut vásárolt tőle. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának jelentése, amelyet szombati számunkban röviden már ismertettünk, közli, hogy a Szovjetunió nyugati importja összehasonlító árakon az első félévben 16 százalékkal csökkent, exportja ugyanakkor 30 százalékkal emelkedett, de az olaj- és üzemanyagárak, illetve a dollárárfolyam esése miatt bevételei mégis zsugorodnak és a kereskedelem nyugati viszonylatban egyre deficitesebb. Az AP-DJ hírügynökség nyugati szakértőkre hivatkozva azt jelenti, hogy a bevételkiesés ellensúlyozására a Szovjetunió tetemesen növeli aranyeladásait. Míg tavaly összesen 6,8 millió uncia aranyat értékesített külföldön, addig az idén várhatóan 9 milliót, és ez már akkora mennyiség, hogy óhatatlanul az arany árára is hat. Az arany világpiaci ára október eleje óta 12 százalékkal csökkent. Az aranyeladás mellett a Szovjetunió egyre több kölcsönt vesz fel: az év eleje óta nyugati bankok 3,6 milliárd dolláros kölcsönt nyújtottak neki. Boronkay Tamás NAPRÓL NAPRA NEM KAP HOSSZÚ TÁVÚ FEJLESZTÉSEKRE SZÓLÓ megbízásokat a veszprémi MÁFKI. (3. oldal) + A FIAT ÚJABB LENGYEL KOOPERÁCIÓKRÓL folytat előrehaladott tárgyalásokat. (2. oldal) + TARTÓSABB ÚTBURKOLAT KÉSZÍTHETŐ egy osztrák cég által szabadalmaztatott bitumenkeverékkel. (8. oldal) + AZ EGK TOVÁBBRA IS TÁMOGATJA az energiamegtakarítást célzó kutatásokat. (6. oldal) + A TÉL BEÁLLTÁVAL ROMÁNIA ISMÉT drasztikus energiakorlátozásokra kényszerült. (2. oldal) + NÖVEKVŐ ÁRKONKURENCIÁT TÁMASZT az import az USA papírgyárainak. (8. oldal) - BIZONYTALANUL HALAD AZ EGYIPTOMI VEZETÉS a gazdaság szanálásának útján. (4. oldal) + A LÉGIKÖZLEKEDÉSBEN MEGHIRDETETT SZABADVERSENY nem kívánatos következményekkel járt az USA-ban. (5. oldal) + BŐVÍTENI KÉSZÜLNEK A MAGÁNVÁLLALKOZÁS lehetőségeit Jugoszláviában. (2. oldal) -f SANYO-MÁRKABOLT NYÍLT BUDAPESTEN a Generalimpex közreműködésével. (3. oldal) GATT-jelentés a világkereskedelemről Eltérő hírügynökségi tálalásban Merőben ellentétes hangsúllyal ismerteti a GATT hétfőn kiadott jelentését az amerikai AP&DJ, illetve a brit Reuter hírügynökség. Az előbbi örömmel szögezi le, hogy a világkereskedelem az idén az eredetileg reméltnél gyorsabb ütemben bővül. Az utóbbi azt emeli ki a jelentésből, hogy a nemzetközi áruforgalom növekedése még mindig az előző évtizedeké mögött kullog, s még ezt a tempót is veszélyeztetik a protekcionista tendenciák. A nemzetközi árukereskedelem jóval gyorsabban nőtt 1986-ban, mint azt korábban feltételezték, ez pedig a fűtőanyagexport felívelésének köszönhető — írja az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény, a GATT hétfőn közzétett jelentéséről az AP—DJ. A vártnál jobb növekedési tempó azzal függ össze, hogy csökkentek a nyersolajárak és ennek következtében a nyár óta a vártnál élénkebbé vált a kereskedelem a világ olajpiacain. Ezért jósolja a GATT, hogy a nemzetközi kereskedelem volumene az idén 4 százalékkal növekszik, szemben a tavalyi 3,5 százalékkal. De ez még mindig elmarad a 70-es évek 5,5 százalékos átlagos éves növekedési ütemétől vagy a 60-as évek 8,5 százalékos átlagos tempójától. Az első tíz hónap adataiból az is kiderült, hogy 1986-ban az NSZK megelőzi az USA-t, dollárban számolva ő a világ legnagyobb exportőre. De ez jórészt csak a dollár árfolyamának gyengülését tükrözi, ténylegesen az USA marad a legnagyobb kereskedő ország. A jelentés másik újdonsága, hogy az idén a harmadik világ első ízben tett szert nagyobb bevételre feldolgozóipari termékekből, mint fűtőanyagokból, így kommentálta az APA DJ hírügynökség a GATT jelentését. Az angol Reuter a jelentés borúlátó megállapításait hangsúlyozza, csekélynek minősíti a forgalomnövekedést a tavalyi esztendőhöz képest. Az olajkereskedelem megélénkülésénél fontosabb tényezőnek tekinti a terjedő protekcionizmust, amely a GATT szerint félő, hogy elhúzódó stagnálást vagy a nemzetközi kereskedelem csökkenését okozza. Szakértők szerint a fejlett tőkésországok a vártnál lanyhábban reagáltak az olajárak, a kamatok csökkenésére és az árfolyamváltozásokra. Aggasztónak mondja, hogy a fejlődő országok részesedése a nemzetközi export és import értékében egyfolytában csökkent az utóbbi öt esztendő során. A nemzetközi kereskedelem szabad folyását egyre inkább veszélyeztetik a protekcionizmus különböző formái, például a mezőgazdaságban, a textilkereskedelemben meglévő szubvenciók, amelyek átterjednek a gazdaság más ágazataira is. Anélkül, hogy nyílttá válna a kereskedelmi háború, az irányított kereskedelem folytatódása egyre inkább korlátozza a nemzetközi gazdasági növekedést és a munkahelyteremtés folyamatát. TÖBB ÉVES MÉLYPONTON A DOLLÁR Hétfőn hatéves mélypontra esett a dollár a nyugatnémet márkához képest, s több más valutával szemben is negatív árfolyamrekordot döntött. Frankfurtban a kora délutáni árfolyam-meghatározáskor 1,99 márka körül jegyezték az amerikai valutát, a New York-i tőzsde nyitásakor pedig még ennél is alacsonyabban. A dollárra nehezedő nyomás legfontosabb összetevője a mind hatalmasabbá duzzadó politikai botrány, amelyet az Iránnak szóló titkos amerikai fegyverszállítások kitudódása kavart, s amely már fejeket követelt a washingtoni legfelsőbb vezetésben is. Az amerikai valutát olyan pillanatban érte ez az ütés, amikor egyébként is lefelé tartott az árfolyama az USA gazdaságáról közzétett újabb és újabb kedvezőtlen adatok miatt. Ilyen körülmények között az sem lenne meglepő, ha a mostaninál még sokkal gyorsabban esne a dollár árfolyama. Valutapiaci szakértők szerint azért nem alakulnak így a dolgok, mert általánosan elterjedt az a nézet, hogy a fejlett tőkésországok jegybankjai a dollárt védő beavatkozással reagálnának egy igazán nagy árfolyamváltozásra. Jegybanki akciókra hétfőn állítólag egyik valutaközpontban sem került sor. Ilyen lépés legfőképpen a Bundesbanktól várható, amely októberben már 1,98 márkás dollárárfolyamnál is beavatkozott, hogy megakadályozza a nyugatnémet valuta további erősödését. Az erős márka ugyanis nem kedvez az NSZK exportorientált gazdaságának. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint az iráni fegyvereladástól a nicaraguai kontrák finanszírozásáig sok mindent magában foglaló botrány rányomja majd a bélyegét Reagan elnökségének maradék két évére, s ez a presztízsveszteség a dollár hosszú távú gyengélkedését vetíti előre. (Reuter) TAKARÉKOS KÖLTSÉGVETÉS AZ NSZK-BAN Hosszas alkudozás után a nyugatnémet parlament alsóháza elfogadta a jövő évi, meglehetősen szűkre szabott költségvetést. Az előirányzatok szerint a kiadások jövőre kevesebb mint 2 százalékkal növekedhetnek, a költségvetési deficitnek pedig 22,3 milliárd márkára kell csökkennie az idei évre tervezett 23,7 milliárdról. A költségvetési kiadások várhatóan 268,5 milliárd márkára emelkednek jövőre. A bevételek nagyságáról egyelőre nem közölnek adatokat a hírügynökségi jelentések, csupán annyit lehet tudni, hogy a kormány reprivatizációs programja jövőre 3,3 milliárd márkával gyarapítja az állam bevételeit. Stoltenberg, a szűkmarkú pénzügyminiszter, az államosított vállalatok kiárusításának lelkes híve védelmébe vette az új költségvetési tervezetet, mondván: az eddigi ugyancsak szigorú gazdaságpolitika meghozta a várt eredményeket: az NSZK-ban felgyorsult a gazdasági növekedés üteme, új munkahelyek létesültek, és csökkent az infláció. Ezért folytatni kell az eddigi gazdaságpolitikát, már csak azért is, hogy előkészítsék a talajt a tervezett adóreformok számára. (Reuter)