Világgazdaság, 1988. január (20. évfolyam, 1/4750-20/4769. szám)
1988-01-05 / 1. (4750.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1983. JANUÁR 5., KEDD XX. ÉVFOLYAM, 1. (4750.) SZÁM Takarékos költségvetés Szaúd-Arábiában Megadóztatják a külföldieket Szaúd-Arábiában a jelek szerint vége a szép időknek. A katonai kiadások növekedése, az olajárak csökkenése miatt a világ legnagyobb olajexportőre takarékoskodni kényszerül: az utóbbi idők legszigorúbb költségvetését terjesztette elő a kormány. A 80-as évek elejének olajválsága óta a legnagyobb mértékben csökkentik a költségvetési kiadásokat a tetemes deficit lefaragása céljából. S 25 év óta először a hitelfelvétel sem tabu többé: a kormány államkötvényeket bocsát ki, hogy növelje bevételeit. Emelik a beviteli vámokat is, újra bevezetik a külföldiek jövedelmének megadóztatását, mérséklik az állami beruházásokat. S mintha a külpolitikában is a változás jelei lennének észlelhetők. Szaúd-Arábia búzát adott el a Szovjetuniónak és Kínának. A napokban előterjesztett 1938. évi költségvetési tervezet szerint a költségvetés deficitje 35,9 milliárd rial lesz (1 dollár : 3,740 rial), 32 százalékkal kevesebb az 1937. évi 52,7 milliárd fialnál. A kiadások 17 százalékkal, 141,2 milliárd fiatra csökkennek 1988-ban, a bevétel 10 százalékkal lesz kevesebb, 105,3 milliárd rialra rúg majd. A takarékos költségvetés egyelmi mellett annak a felismerésnek a jele, hogy egyetlen ország sem költekezhet büntetlenül a valutatartalékok terhére. Márpedig Szaúd-Arábia az utóbbi 4 évben ezt tette. Amikor az olaj még busásan jövedelmezett, a költségvetési deficitet ezekből a tartalékokból finanszírozták, s emiatt Szaúd-Arábia valutatartaléka 40 milliárd dollárról 7 milliárd dollárra apadt. A költségvetési deficitet az idén is ezekből a tartalékokból finanszírozzák majd, de a korábbinál már jóval kisebb mértékben, a deficit java részét, 30 milliárd riali államkötvények kibocsátása révén akarják fedezni. A kötvényeket csak belföldiek vásárolhatják , s mivel az iszlám tiltja a kamatokat, a kötvényeket névértékükhöz képest olcsóbban bocsátják forgalomba —, de egyesek szerint nincs messze az idő, amikor a külföldiek is vásárolhatnak majd szaúdarábiai állami kötvényeket. A költségvetési kiadások legnagyobb tétele változatlanul a hadikiadás, az összas kiadások közel 40százaléka, amit a költségvetést előterjesztő Fehd király szavai szerint a térség ingatag politikai helyzete indokol. Csökkentik viszont a kiadásokat a közigazgatásban, lefaragják az állami adminisztrációs költségeket, limitálják a fizetések növekedésének ütemét, s a tervek szerint 14—15 százalékkal visszafogják az állami beruházásokat. A bevételi oldalon a kötvénykibocsátás mellett növelik néhány termék beviteli vámját. Jelesleg ugyanis az importcikkek java része vámmentesen kerül be az országba, egyes termékeken 7százalékos a vám, mások, mint például a réz és az alumínium esetében 29 százalékos. Az új vámemázkedások értelmében 12 százalékos vámot vetnek ki a személygépkocsikra, az elektronikai termékekre, a textíliákra, s 20 százalékra emelik a cement beviteli vámját. Ugyancsak a költségvetési bevételek gyarapodását szolgálja, hogy újra bevezetik a személyi jövedelemadót a Szaúd-Arábiában dolgozó külföldiek számára. Azoknak, akik évente 61 ezer fiatnál (17 600 dollár) többet keresnek, 30 százalékos jövedelemadót kell fizetniük. Ez az intézkedés növelni fogja ugyan a költségvetési bevételeket, de más szempontból hátrányos következményekkel járhat Szaúd- Arábia gazdaságára. A gazdaság szinte valamennyi ágában ugyanis rengeteg a külföldi, igazgatótól a szakmunkásokig, akiket az adómentes fizetés, az olajboom idején a gyors gazdagodás reménye vonzott az országba. De mivel ez a vonzerő most megszűnik, a külföldi szakemberek tömegesen hagyhatják el az országot, s ez igen káros következményekkel járhat. (Hogy Szaúd-Arábia mennyire rá van utalva a szakképzett munkaerőre, azt az is bizonyítja, hogy a költségvetési kiadásk második legnagyobb tétele a hadikiadások után az oktatás és a szakemberképzés.) A tervezett takarékossági intézkedések azonban az „utca emberét” egyelőre nem érintik. A fizetések nem csökkennek, és nem terveznek általános jövedelemadót, ezért az átlagembereknek nincs mitől félniük — mondta az uralkodó. Az utóbbi években tapasztalt építkezési láz, valamint a kivándorlás növekedése miatt esnek a lakások bérei, ennél fogva folyamatosan csökkennek a megélhetési költségek. A fogyasztói árak 1937-ben 1,4 százalékkal, a megélhetési költségek pedig 9,2 százalékkal estek, s ez a tendencia az idén is folytatódik. A szaúdi gazdasági vezetés a jövőben is kiemelten kívánja fejleszteni a nem olajra épülő iparágakat, 1987-ben a nem olajtermékek exportja 25 százalékkal gyarapodott, míg a teljes export 16 százalékkal. A költségvetési bevételek 65,5 százalékát változatlanul az olaj adja majd 1988-ban is, előreláthatóan 68,933 milliárd kalt az 1987. évi 65,195 milliárdot követően. A változás jelei észlelhetők Szaúd-Arábia külpolitikájában is: Szaúd-Arábia a Szovjetuniónak 50 ezer, Kínának 300 ezer tonna búzát adott el. Külföldi értékelések szerint az ügyletnek inkább politikai,semmint gazdasági jelentősége van: szakértők az exportot Rijád „óvatos közeledési kísérletének” minősítik, mivel Szaúd-Arábia nem tart fenn hivatalos kapcsolatokat a szocialista országokkal. De Szaúd-Arábiának többlete is van búzából, 2,3 millió tonnát takarítanak be, a belföldi fogyasztás azonban csak 800-900 ezer tonna körüli. A királyság 10 évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni a búzatermesztéssel — sivatagi körülmények között —, s 1986-ban a világ hatodik búzaexportőre lett. Az is igaz, hogy a tetemes állami támogatás miatt 1 tonna búza az államnak 533 dollárjába kerül, s az egyéb támogatások, illetve az olcsó kölcsönök tovább növelik ezt az árat. De nemcsak Kínával és a Szovjetunióval kötött üzletet Szaúd-Arábia, a Financial Times értesülése szerint Dacia személyautók járják Rijád utcáit, áruk a már eleve nem drága dél-koreai autókénál 20 százalékkal alacsonyabb.. Szovjet gyártmányú porcelánok, kínai élelmiszerek és textíliák is kaphatók a szaúd-arábiai üzletekben, s az ugyancsak Kínának exportált 300 ezer tonna nitrogénműtrágya is jelzi a bővülő kapcsolatokat. K. K. HIVATALOS INDONÉZ TÖREKVÉS A SZOCIALISTA EXPORT NÖVELÉSE Indonézia 1988-ban nagy fontosságot tulajdonít kínai és az európai szocialista országokba irányuló exportja növelésének — jelentette ki az indonéz kabinet múlt év végi ülésén Suharto elnök. Diplomaták szerint Suhardo, kijelentésének azértvan jelentősége, mert indonéz körökben, a hivatalos belföldi kommunistaellenesség miatt,még mindig bizonytalanul ítélik meg a szocialista országokkal folytatandó kereskedelem kilátásait. Indonézia a korábbi hűvös viszony után, az utóbbi négy évben növeli szocialista kereskedelmét. 1985 óta újra közvetlen kereskedelmet folytat Kínával is, bár még nem állították helyre az akkori puccskísérletben játszott, pekingi szerep miatt 1965-ben megszakított diplomáciai kapcsolatokat. Tény, hogy Indonézia az utóbbi időben több üzleti delegációt menesztett Kelet-Európába, s tavaly júniusban nagy kínai kereskedelmi küldöttség járt Jakartában, szintén a kereskedelem bővítése céljából. Részletes adatokat nem tudni,, de a Kínával folytatott kereskedelem az utóbbi, időben, gyors növekedésnek indult. Novemberben példiddául Indonézia 15 milliárd dolláros szerződést írt alá, amelyszerint 3 év alatt 4,5 millió köbmé-ter furnérlemeztszállít Kínának. Indonézia, amelyet — mint jelentős olajexportőrt — sújt az olaj árának ingadozása, igyekszik növelni olajon kívüli egyéb cikkeinek kivitelét. ■ Részben ezt szolgálják a legújabb külkereskedelem-liberalizáló intézkedések (VILAGGAZDASAG, 1937. december 30. 2. oldal). Az ország igyekszik ■ új piacokat keresni egyéb exportcikkeinek. Indonézia a világ második számú természetesgumi-termelője, emellett jelentős kávé-,pálmaolaj-, tea- és ontermelői (Reuter) Schlütter az EGK kibővüléséről Paul Schlüter dán miniszterelnök szerint elképzelhető, hogy hagyományos, semlegesség politikájuk ellenére is még az ezredforduló vége előtt a Közös Piac tagjainak sorába lép Svédország, Ausztria és Svájc. A dánpolitikus, aki az elmúlt fél évben az EGK soros elnöke volt, a Die Welt című nyugatnémet lapnak adott nyilatkozatában arról is szólt: szerinte Norvégia is a közösség tagjává válik majd.(Mintismeretes, a skandináv ország lakossága egy 1972-es népszavazáson elvetette a közös piaci tagságot.) Schlüter szerint Svédországnak, Svájcnak és Ausztriának — ha ezek az országok a Közös Piac tagjaivá akarnak válni. — ,semlegességük kevésproblémát fog okozni. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ A VEGYESVÁLLALKOZÁSBA FOGÓ SZOVJET CÉGEKNEk be kellene kapcsolódniuk a nemzetközi értékpapír-kereskedelembe is (2. oldal) ♦ AZ EURÓPAI SZOCIALISTA ORSZÁGOK ÁLTAL FELVETT KÖLCSÖNÖK FUTAMIDEJE jelentős mértékben meghosszabodott (2. oldal) ♦ NEM KERÜLHET SOR A HAZAI VASKOHÁSZAT FELSZÁMOLÁSÁRA vagy akár termelésének mérséklésére, inkább az egyes kohászüzemek termelését kell gazdaságosabbá tenni (3. oldal) ♦ AZ EDDIG LÁTHATATLAN BELSŐ MUNKATARTALÉK kezd láthatóbbá válni a magyar gazdaságban (4. oldal) ♦ A VERSENYKÉPESSÉG FOKOZÁSÁRA a gyorsan fejlődő lengyel iparágaknak bővíteniük kell közvetlen kapcsolataikat a nemzetközi technológiapiaccal (5. oldal) ♦ AZ ÚJ ÉVTŐL TILOS AZ EGK ORSZÁGAIBAN az állatállomány beoltása természetes hormonnal (8. oldal) Az 1988. év elé... Boldog Újévet! Akárcsak a korábbi esztendőben, a most elmúlt év végén is elmondtuk egymásnak ezt a szokásos jókívánságot. A múlthoz hasonlóan ezúttal is belesűrítve e két szóba reményeinket és vágyainkat, hozzon ez az év örömet, megelégedést, nyugalmat a hozzánk közelállók, valamennyiünk számára. Mégis, ha őszintén magunkba nézünk, nem tagadhatjuk, hogy a karácsonyfák csillagszórós fényességére homályt vontak a jövő feletti tűnődés árnyai. Mintha láthatatlan, finom repedés tompította volna az összekoccintott poharak ünnepi csengését. A szilveszteri petárdadurrogásból ki-kihallatszottak az üstdobok az előttünk álló hónapok nem csupa örömöt ígérő mindennapi sorsszimfóniájából. Az évváltás mindig is egy percnyi megállást, felmérést jelent. A magunkkal szembenézést, mérlegbe állítását annak, amit teljesítettünk, s ami előttünk áll. Leltárt készítünk. S most, amikor egy ország von mérleget a nemzet gazdaságának állapotáról, nem lehetünk elégedettek. De gyávák sem! Szembe kell néznünk mulasztásainkkal, az elszalasztott lehetőségekkel, jószándékú elhatározásainkkal, amelyekből nem lett valóság. Mindazzal, ami miatt nehéz, kemény esztendő előtt állunk. Nem osztom azok véleményét, akik szerint a visszatekintés nem segíti a jövők Ellenkezőleg. Csakis az elkövetett hibák feltárása, okainak elemzése nyújthat valós alapot arra az útra lépéshez, amely a kibontakozáshoz vezethet. Az a nemzet, amely nem tanul saját történelméből, megérdemli, hogy újból átélje azt. Vajon ki tagadhatja e most különösképpen időszerű mondás bölcsességét? Nem érzem helyénvalóinak, hogy ez a köszöntő az ilyenkor sablonos jókívánságok foglalata legyen. Jól tudom, hogy mindazok, akikkel tevékenységem a legtöbb szállal összefűz — s ezek legyenek munkások, igazgatók, vagy más beosztásban, de mindenképpen a vállalati munka fő terheit hordozók —, erre nem tartanak igényt. De azt is tudom, hogy közülük mindazok, akik feltétlen hívei a megújulásnak — márpedig ezek vannak többségben —, velem együtt mit várnak most, az új év küszöbén ? Azt várják, hogy a szilárd, egyértelmű vezetés járjon együtt szilárd ' következetességgel az előremutató határozatok végrehajtásában. Azt, hogy jelszóból váljék valósággá a bátor távlatnyitás a növekvő vállalati mozgástér és kezdeményezés előtt, s az eredményesség hozza meg azt az előnyt, amelyet megérdemel. Kapjon méltó eüsmjzíst si alkotó munka, s mindazok, akik annak részesei. Hogy meginduljunk e várakozásaink teljesülése útján — ebben foglalom össze újévi jókívánságaimat. Beck Tamás, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke Szóbeszéd a Hetek árfolyamvétló titkos záradékáról Szilárdulóban a dollár? Csak összehangolt nyugat-európai valutapiaci intervencióval tudták a jegybankok megállítani az új év első munkanapján a dollár leértékelődését. A Távol-Keleten, később pedig Nyugat-Európában történelmi mélyponttal indított a dollár a valutapiacok nyitásakor. Később azonban a japán, a nyugatnémet és a svájci központi bank beavatkozása révén az amerikai valuta árfolyama feljebb araszolt. Hétfőn egyébként a Bundesbank többször is vásárolt dollárt. Hogy az amerikai valuta kicsit magához tért, annak más oka is volt. A nyugat-európai politikusok hétfőn szellőztetni kezdték azt a hírt, hogy a világ hét legfejlettebb tőkésországa december 23-án konkrét megállapodásra jutott a dollár árfolyamának védelméről. Ezt azonban napokig nem hozták nyilvánosságra. Balladur francia gazdasági, pénzügyi és magánkézbeadási miniszter kijelentette, hogy a Hetek titkos záradékot írtak alá, amely alapján központi bankjaik a jövőben összehangoltan védik a dollárt. A titkos záradék tartalmazza azokat az eljárásokat is, amelyek alapján a Hetek beavatkoznak az árfolyamok mozgásába. A hétfői nap egyébként Balladurt látszik alátámasztani — mondják, a szakemberek. Azonnal hozzáfűzik azonban, elképzelhető, hogy a francia csúcsminiszter nyilatkozata csak a valutapiacok megnyugtatására szolgál. Mindenesetre az intervenciók és a nyilatkozatok után New Yorkban már erősebben nyitott az amerikai valuta. Árfolyamának emelkedésére azonnal reagált a Wall Street is. A részvények jegyzése emelkedni kezdett, a harminc legfontosabb amerikai , értékpapír mozgását leíró Dow Jones-index, már nyitáskor 22 ponttal megugrott. A bizakodó hangulat délutánra Nyugat-Európára is átterjedt. A dollár erősödésével magyarázható az is, hogy az egyik kisebb amerikai bank, a Southwest Bank of St. Louis 8,75 százalékról 8,5 százalékra szállította le a leghitelképesebb ügyfeleknek kijáró kedvezményes kamatlábat, a prime rate-et. Lapzártáig nem érkezett újabb értesülés arról, hogy példáját a nagyobb bankok is követték volna. Nyugat-Európában nem nagy lelkesedéssel fogadták az amerikai kamatláb-leszállítást, annál is kevésbé, mert az USA szövetségesei éppen arról igyekeznek meggyőzni Washingtont, hogy kamatemeléssel járuljon hozzá a dollár árfolyamának megszilárdításához. Az amerikai pénzügyi vezetés erről persze hallani sem akar, hiszen kormánykörökben voltaképpen még mindig tartanak egy újabb receszsziótól. Márpedig, ha megdrágítják a hiteleket, akkor bizonyosan lanyhulni fog a gazdaság. Viszont az sem jó megoldás, ha a dollár jegyzését továbbra is hagyják esni — állapítják meg a szakemberek. Lawson brit pénzügyminiszterszerint az amerikai valuta további hanyatlása veszélyezteti a világgazdaság egészséges fejlődését. Ő a maga részéről csatlakozott francia kollégájának javaslatához, amely szerint új nemzetközi valutarendszert kellene létrehozni. Ebben a jegybankokat köteleznék a beavatkozásra. Megismételte azt az indítványát, hogy a mostani szabad árfolyamlebegés helyett ajövőben „menedzselni” kellene a jegyzések mozgását. (Reuter, AP—DJ)