Világosság, 1961. január-május (2. évfolyam, 1-6. szám)

1961 / 1. szám - Hévizi István: I. sz. 1961

nyilvánvaló, hogy H­e­r­ó­d­e­s parancsa csak a király életében születhe­tett meg. Ha a hagyományos szóhasználattal akarnánk élni, azt kellene tehát mondanunk, hogy Krisztus Máté evangéliumának közlése szerint „Krisztus születése előtt legkésőbb 4-ben jött világra”.­­ A helyzetet bonyolultabbá teszi azonban a Lukács­evangélium szerzőjének egy közlése, mely nagyobb pontosságra törekszik. Ez a hellénisztikus művelt­ségű orvos, aki a kereszténység kialakulására vonatkozó hagyományokat a klasszikus történet­írók művein iskolázott, művelt görög olvasó szá­mára is elfogadható módon óhajtotta előadni, pontosabb adatok nyújtására is törekedett. Míg a neki tulajdonított evangélium I. fejezete a Mátéban foglalt tradícióhoz hasonlóan Jézus születését Heródes uralkodásával hozza kapcso­latba, a II. fej. 1—5. mondatai a születés év­ét is meghatározták, és azt Quirinius helytartó judaeai népszámlálásának és ezzel kapcsolatos adószedésének évére teszik. Publius Sulpicius Quirinius syriai legátus valóban ismert történeti személy , i. sz. 6­ 7-ben, ugyanabban az évben került legátus minőségében Syria provincia élére, amikor Augustus császár Archelaoszt, Heródes fiát, az ellene érkezett pana­szok jogcímén királyságától megfosztotta, és Judaea provinciát megszervezte Heródes egykori államának nyugati részén. Az új provincia alacsonyabb rangú helytartót, procuratort kapott Coponius személyében. A népszámlálást és adó­kivetést kellően megindokolja az a tény, hogy Judaea közvetlen formában ekkor került római fennhatóság alá, és a római típusú adórendszer bevezetése az adózó személyek és vagyontárgyak összeírása nélkül nem lett volna lehetséges. Ugyan­ilyen nyilvánvaló az is, hogy Heródes alatt r­ó­­m­a­i tisztviselő által végrehajtott nép­­számlálás és adókivetés nem mehetett végbe orszá­gában. Heródesnek, mint csatlós királynak a birodalommal szemben fennállott anyagi kötele­zettségeit pontosan nem ismerjük; valószínű, hogy az Imperium más, névleg „barát és szövet­séges” fsocius atque amicus), valójában függő helyzetben levő csatlósaihoz hasonlóan, csu­pán alkalmi ajándékokkal, és szükség esetén­­ ugyancsak alkalomszerű „segítséggel"1­1 kellett rendelkezésre állnia — az adók behajtásáról azonban maguk ezek az uralkodók saját hatás­körükben gondoskodtak. Hiszen az uralom eme formájának Róma szempontjából éppen az volt az előnye, hogy megszabadította a birodalmat a helyi adminisztráció terhétől. Josephus Flavius közlései alapján (Bellum II, 8, 1) értesülünk arról a felháborodásról is, amely az ország lakóit Coponius és a föléje rendelt Quirinius adószedése miatt eltöltötte. Számukra ez tette fájdalmasan kézzelfoghatóvá a római uralom közvetlen jelen­létét. Ha már ezt megelőzően is lett volna „római típusú” adószedés és attól elválaszthatatlan nép­­számlálás, a felháborodás aligha váltotta volna ki az első nagy Róma-ellenes felkelést és azt a zelóta szervezkedést, amelyből két emberöltő múltán kinőtt a Róma elleni nagyarányú felkelés, a „Bellum Judaicum”. Teljesen megalapozatlanok tehát azok az egyházi szerzőktől eredő, és nyilván apologetikus célzatú feltevések, amelyek szerint Quiriniusnak a rendel­kezésünkre álló forrásokból ismert, i.sz. 6/7 évvel kezdődő helytartósága előtt már lett volna egy korábbi syriai helytartósága is — amelyről azon­ban forrásaink sajnálatos módon nem tesznek említést —, és hogy Quirinius e korábbi hely­­tartósága, s egyben Heródes judaeai királysága idején ment volna végbe (vagy legalább is kezdődött volna meg) az a népszámlálás, amelyre Lukács evangéliumának szerzője gondolt. Annál elkép­zelhetetlenebb ez, mert hiszen Syria helytartóinak nevét — bár ismereteink e téren korántsem teljesek — éppen Heródes uralkodásának utolsó idősza­kában, amely a Mátéval való egyeztetés céljaira számbajöhetne, jól ismerjük : i. e. 9—6 között S­e­n­t­i­u­s Saturninus, i. e. 6—4 között, de még a Heródes halálát követő hónapokban is, Q­uintiliu­s V­a­r­u­s (a későbbi teutoburgi csatavesztő) viselte ezt a tisztséget. Nem marad más hátra : bele kell nyugodnunk abba, hogy Lukács evangéliumának ez a közlése „Krisztus születését a Krisztus utáni 6/7 évre teszi” (és ez még a legkorábbi lehetőség). A Máté- és Lukács-féle előadás tehát kölcsö­nösen kizárja egymást. Ezek után már csak kevéssé teszi bonyolultabbá a kérdést ugyancsak Luk. 3,23 azon adata, amely szerint Jézus Tiberius császár uralkodása 15. évében „mintegy 30 éves volt”, tehát i . e . 1 - b­e­n

Next