Világosság, 1961. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)
1961 / 7. szám - Hogy élő virágot szakítsunk...: A "Marx-Engels: A vallásról" című gyűjteményes kötet megjelenése alkalmából
Hogy éld virágot szakítsunk... A „MARX-ENGELS : A VALLÁSRÓL" CÍMŰ GYŰJTEMÉNYES KÖTET MEGJELENÉSE ALKALMÁBÓL „A vallás kritikája .. . letépte a láncról a képzelt virágokat, de nem azért, hogy az ember a fantáziátlan, vigasztalan láncot hordja, hanem azért, hogy a láncot ledobja és élő virágot szakítson.” A porosz feudális abszolutista rendszer fojtogató levegőjéből Párizsba emigráló Marx 1844 elején tette közzé e sorokat „A hegeli jogfilozófia kritikájához. Bevezetés” című írásában. Joggal írta e munkáról Lenin, hogy itt Marx átmenete az idealizmusról a materializmusra és a forradalmi demokratizmusról a kommunizmusra „már teljes és végleges”. A fiatal Marx ebben az írásában összegezi a maga addigi filozófiai, világnézeti fejlődését, s ezáltal világos képet ad arról is, mi az, amiben a tudományos kommunizmus már megszületésekor túlhaladta a francia felvilágosodást és a német bibliakritikát, amiben a vallás dialektikus és történelmi materialista, proletár elemzése felette áll a leghaladóbb polgári ateizmusnak is. A „képzelt virágok” irtása, a vallási ábrándok bírálata, leleplezése a XIX. század közepén korántsem volt új feladat. A XVIII. századi felvilágosítók francia szellemességgel, az 1830— 40-es évek bibliakritikusai német alapossággal támadták a vallás dogmáit, szertartásait. De a gyökerekig, a talajig, amelyből a vallás kisarjad, nem hatoltak le. Nem is tehették, hiszen kiindulópontjuk a minden társadalmi és történelmi vonatkozástól megfosztott, elvont ember, a „természetes” emberi ész volt, ennek nevében minősítették a vallás tanításait tévedésnek és csalásnak. „De az ember nem valami elvont, a világon kívül kuksoló lény” — írja Marx. — „Az ember az az ember világa, az állam, a társadalom. Ez az állam, ez a társadalom termeli a vallást, egy visszájára for 1 1961 JÚLIUS • II. ÉVFOLYAM 7. SZÁM