Világosság, 1963. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)

1963 / 1. szám - Balló István: Az állam és az egyházak viszonyának néhány kérdése

ahhoz, hogy dacolhassanak a dolgozók hatalmával. Mindszenty ez idő tájt még kiközösítéssel fenyegette meg azokat, akik támogatták az iskolák államosítá­sát, reakciós papok Mindszentyvel az élen államelle­nes összeesküvésekben vettek részt. Csakhogy szá­mításaikban csalódtak : mindez ellenkező hatást vál­tott ki, mint szerették volna. A vallásos, de politikai­lag már öntudatosabb dolgozók nemhogy támogatták volna az egyházi reakciót, mindinkább szembefordul­tak ezzel a nyíltan reakciós, az „úri Magyarország” visszaállítására törekvő politikával. Mindszenty támo­gatói törekvéseiket nem tudták érvényre juttatni, a fejlődést feltartóztatni. A földreform, majd a mal­mok, bankok, ipari vállalatok államosítása elzárta az egyház kizsákmányolásból eredő jövedelmének forrá­sait. A hívő tömegek állásfoglalása a népi demokrá­cia mellett — tehát a katolikus egyház politikai befo­lyásának csökkenése — és a gazdasági hatalom elvesz­tése végül is arra kényszerítette az egyház vezetőit, hogy keressék a megegyezést. Az 1948—50 között megkötött egyezmények után megszűnt az egyház nyílt szembenállása népi demok­ratikus rendszerünkkel, csökkent a reakciós erők be­folyása és nőtt a haladó papoké. A lojális áramlat erősödésében szerepe volt a szocialista állam által az egyházak részére nyújtott anyagi támogatásnak is , hiszen nyíltan harcolni a szocializmus ellen és közben az anyagi segítséget elfogadni államától, ez hosszú időn át nem lehetséges. Megalakultak a papi békebi­­zottságok, és tevékenységük, mely népünk helyeslé­sével találkozott, azt jelentette, hogy most már az egyházon belül is szervezett erő lép fel az egyházi reak­cióval szemben.,17, papi csoportok progresszív politikai állásfoglalása, amiben a hívők hangulatának változása jutott kifejezésre, jelentős befolyást gyakorolt az egyházi vezetőkre is abban az irányban, hogy lojális magatartást tanúsítsanak rendszerünk iránt. A papi békemozgalom — a reakciós rágalmakkal szemben —­­ kumentálta : az állampolgári kötelességek teljesí­­se és az aktív hitbuzgalmi tevékenység egyidejű lytatása lehetséges. A reakciós erők természetesen nem adták fel a harcot a szocializmus ellen. A hivatalos egyházi vonal mellett létrejött egy illegális vonal is, amelynek kialakulását egyes egyházi vezetők is támogatták. Lelkes buzdítást kaptak ebben egyes nemzetközi egyházi szervektől és a háborúra spekuláló imperialista monopoltőkések­­től is. Reakciós nyugati egyházi körök az uszító politi­kai anyagok tömegét juttatták illegálisan az országba és a reakciós papok terjesztették azokat stb. Különösen a Vatikán buzgólkodott e téren : XII. Pius pápa egyenesen „megtiltotta”, hogy papok és hívők a szocializmust írásban, szóban, vagy cselekedetben támogassák. Egyike az­ 1950-es években elhangzott 2 karácsonyi szózatában „ártalmas tendenciának” bé­lyegezte a szocialista országok egyházaiban megnyil­vánuló, az állammal való normális viszony kialakítá­sára irányuló törekvéseket. Hangoztatta, hogy nem jöhet létre megegyezés akkor, ha az állam „tagadja a közös abszolút értékeket” és még bibliai idézettel is bizonygatta: „összeegyeztethetetlen dolog, hogy va­­laki az Úr asztalánál és az Úr ellenségeinek asztalánál is akarjon ülni.” Az egyházi reakció tehát — noha vereséget szenve­dett — a megegyezés után is eleven maradt, és kül­földről is ösztönzést kapott. Sőt, az ellenforradalom alatt ez az egyházi reakció gyorsan talpra ugrott és még az ellenforradalmi erők fegyveres leverése után is megpróbálta régi pozícióit visszaszerezni, az egész egyházat és a vallásos hívőket is reakciós politikai célok megvalósításához kötni. Ismeretes, hogy az ellenforradalom leverése után a munkás-paraszt hatalom visszaverte az egyházi reak­ció támadását is. Vereséget szenvedett a reakciós erőknek az az elképzelése is, hogy sikerül valamiféle „kultúrharcot” rákényszeríteniök a szocializmus erői­re. Ezek az erők sok fontos egyházi pozícióból is ki­szorultak és politikai befolyásuk is tovább csökkent. Ez természetesen még nem azt jelenti, hogy az egy­házi reakció megszűnt volna létezni — működnek külföldi sugalmazói is. Még 1961 tavaszán is részt vettek reakciós papok államellenes összeesküvésben. És hogy milyen célokat tűztek maguk elé, azt bizo­nyítja az egyik illegálisan terjesztett röpirat szövege is : „Eljön az idő, amikor ti is azt a parancsot kapjá­tok Istentől : irts ! rombolj ! pusztíts !” Pártunk és kormányunk fontos feladatának tekinti a klerikális reakció politikai leleplezését, államellenes tevékenységük megakadályozását. De emellett a jövő­ben is a méltányos türelmesség alapján keresi az együtt­működés javításának lehetőségét az egyházakkal. Az egyházak a Magyar Népköztársaságban szabadon működnek, hogy kielégítsék a vallásos emberek hit­beli és kultikus igényeit. Sajtótermékeket terjeszte­nek, búcsújáró helyeket tartanak fenn, fakultatív alapon hittan-tanítás folyik az iskolákban stb. Álla­munk emellett anyagi támogatást is nyújt az egyhá­zaknak, a lelkészkedő papságnak. Nem engedheti meg azonban azt, hogy a vallás terjesztésének ürügyén re­akciós elemek politikailag megosszák a dolgozókat, el­várja, hogy az egyházak is lépjenek fel a reakció el­len, segítsék a szocialista nemzeti egység erősödését. A szocializmus alapjainak lerakása hazánkban, külö­nösen a mezőgazdaság szocialista átszervezése — ami a legutóbbi évek legjelentősebb forradalmi eseménye volt — nagy hatással van a vallásos tömegekre és egyházakra is. A papság többsége reálisan látja, hogy a mezőgazdaság átszervezésével új helyzet alakult ki. A vallás és az egyházak objektív társadalmi bázisa hazánkban is jelentősen csökkent.

Next