Világosság, 1965. július-december (6. évfolyam, 7-12. szám)

1965 / 7-8. szám - Besse, Guy: Vallás-e a marxizmus?

1965 JŰLIUS—AUGUSZTUS a V I. É V F 0 L Y A M 7 — 8. S Z A M Vallás-e a marxizmus? Fellini „Édes élet” c. filmjének első képeiben a nagy­város fölött lassan elrepülő helikopteren Krisztus­szobrot látunk. Értelmezése a nézőre van bízva. Jelentését elég világosnak tartom: az élő isten eltá­vozott. Krisztus, aki azt tanította Izrael népének, hogy a Magasságbeli itt van a földön, aki az emberek közé vegyült és velük együtt szenvedett, elhagyta a földet, fenn lebeg a magasban. Mi már nem halljuk, s ő nem hallathatja szavát. Valami felbomlott tehát: feloldódott az a kötelék, amelyet a vallás isten és az emberek között szőtt. Mintha a távoli magányába visz- szaküldött isten már semmire sem volna használható lent a földön. Hegel „A kereszténység szelleme és sorsa” c. ifjúkori művében a zsidó vallással, a fenségesnek a vallásával, szembeállítja az őskereszténységet, amikor a Tanító átadja helyét az Atyának, s amikor Fia révén, aki elment az emberek közé, az örökkévaló és a történe­lem közötti régi és tragikus szakadás végül kétségessé válik. Ám a Magasságbeli monológját nem is annyira az eljövetel, hanem még inkább a keresztrefeszített Jézus halála szakítja meg. Hogyan juttathatta ki­fejezésre isten az emberekkel való egyesülését job­ban, mint úgy, hogy emberi halált szenvedett? Az igazi végtelen, a teremtő élet végtelenje — nem, ez nem az elérhetetlen tisztaságába bezárkózott isten, az az isten, aki azért isten, mert isten, örökké lelakatolt igazság-börtönében. Ez az önmagából ki nem lépő végtelen csupán absztrakció. Jól tudom, hogy van keresztény eszkatológia. Ha a történelemnek van értelme a keresztény szemében, akkor ez az értelem olyan háttérből domborodik ki, amely nem a történelem, hanem a túlvilág: „A miszté­rium eredményezi azt, hogy van történelem” —írja Lacroix „Történelem és misztérium” c. könyvében. De felmerül a kérdés, vajon mi is lehet egy önmagába zárt transzcendencia. Mit jelenthet a transzcendencia számunkra, emberek számára, akár keresztények vagyunk, akár nem, ha a történelem nem vállalja át? Marxnak, úgy véljük, egyik érdeme volt, hogy túllép ve a szőrszálhasogató teológia és a spekulatív racio­nalizmus közötti vitákon — a történelemben kereste minden hit súlypontját. Fő törekvése nem az volt, hogy megcáfolja a Mennybélit, hanem inkább az, hogy megértse itt a földön a hivő ember indítékait, s már ezzel is emlékezetébe idézi a vallásoknak, hogy születésük helye a föld. A természetfölötti, mind tar­talmát, mind formáját tekintve, nem annyira az istenek hívó szava, mint inkább az emberek védekezése a minden­napi szerencsétlenséggel szemben. A zsidó hagyományt átvevő kereszténység, tudjuk, sokat köszönhet a görög bölcseletnek. Nem véletlen, ha Aquinói Tamás spekulációja során Arisztotelész olvasásából indult ki. De micsoda szakadék van Arisztotelész istene, önmagának örök gondolata, és a közvetítő Jézus között! Az örökkévalóságnak ez a feloldódása, ez a kereszténység nagy pillanata. A tör­ténettudós nem csodálkozik hát, hogy a középkorban és azóta is az igazságosabb életért vívott sok politikai harc a vallások zászlaja alatt folyt. Abban az időben, amikor a kultúra világa még nem, vagy csak kevéssé választotta külön a természetet a természetfölöttitől, a társadalmi igény szükségképpen a hit szavaiban fejezte ki magát. Az eretnekség nem volt kevésbé vallásos, mint az ortodoxia. Akár a falun, akár a városban, a kisembe­rek hite egybefonódott nyomorukkal, haragjukkal, reménységükkel, kétségbeesésükkel. A népi felkelések, amelyek a régi Krisztussal a pénz vagy a születés hatalmasságai ellen folytak, szintén maguk mellett tudták istent. Ilyenformán a hit, amelyet áthatott az osztályharc, amelyet éppoly ellentétek marcangoltak, mint az ember világát általában, ennek a világnak a képét tükrözte. Elérkeznek a modern idők: s velük együtt a szocia­lizmus követelése is — igaz, egyelőre utópia formájá­ban. A szocialista utópia még csak az apostolok nyel­vén beszél. Még amikor szembeszáll is istennel, para­dicsomot ígér. 25

Next

/
Thumbnails
Contents