Világosság, 1967. július-december (8. évfolyam, 7-12. szám)
1967 / 7-8. szám - Lukács József: Újabb lépés a párbeszéd útján: A marxisták és keresztények Marianské Lázné-i dialógusáról
1967 JÚLIUS-AUGUSZTUS • VIII. ÉVFOLYAM 7-8. SZÁM Újabb lépés a párbeszéd útján A marxisták és keresztények Marianské Lázné-i dialógusáról s A Marianské Lázné-i párbeszéd színteréről sokan írtak már: a fenyőborította domboldalak között húzódó kedves völgyről, a kissé régies, de otthonos szállókról, a Di Vittorio nevét viselő üdülőközpont termeiről, ahol április végén három napon át a viták,é■ s éttermeiről, ahol a sokszor a vitáknál is izgalmasabb magánbeszélgetések folytak. Valóban, a nagymúltú fürdőhelyek levegőjének sajátos zamatát érezte itt mindenki, a fürdőhelyeket, amelyek az antikvitás óta nemcsak a testi megtisztulásnak és gyógyulásnak, de a szellemi épülésnek és érintkezésnek, a kultúra, és a politika anyagcseréjének zónái is voltak, ahol a humanizált táj szelíd bája önvizsgálatra és a másik türelmes-figyelmes meghallgatására késztet, ahová eszmét cserélni is úgy érkezik az ember, hogy a nagyvárosok füstjével-kazmával együtt legszívesebben maga mögött hagyná atmoszférájuk vibráló idegességét is. A szomszédban: Karlsbad — az idős Marx gyógyítgatta itt magát, s — az ember eljátszik a gondolattal — egy padon üldögélhetett Arany Jánossal, aki ,,e forrás csuda hévvízének” köszönte a Toldi szerelme befejezését. Karlovy Vary ez, ahol még egy nappal a mi vitánk kezdete előtt az európai béke és biztonság reményét kovácsolták az európai kommunista pártok vezetői, ahonnan biztatóan hangzott át a szó hozzánk a hegyeken — marxisták és keresztények együttműködésének, közös cselekvésének és dialógusának szükségességéről. S ráadásul Csehszlovákiában voltunk, olyan országban, ahol — Macek akadémikus megnyitó szavaira emlékezem — a világnézeti türelem Husz János kora óta nemzeti hagyomány, amely önszántából soha nem fogadta el a cuius regio eius religio feudális-klerikális elvét s amelynek népe a katolikus ellenreformáció tombolásának időszakában is őrizte a hagyományt, respektálni a másik véleményét. S noha a dialógus teherpróbája nem volt csekély, noha a vita bővelkedett feszült (olykor pedig mesterségesen feszített) pillanatokban, a párbeszéd alapjában véve beváltotta azt a reményünket, hogy jobban megismerjük egymást, tisztázzunk számos félreértést és a dialógus útját tovább építhessük. Marxisták és keresztények nemzetközi párbeszéde — a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Paulus Gesellschaft együttes rendezésében — ezúttal első ízben került sorra szocialista országban. A tény önmagát demonstrálja: eszméik szembesítését, a más világnézetű emberekével közös utak vitában való felkutatását — ezt nemcsak a tőkés, hanem a szocialista országok marxistái is igénylik, óhajtják, megvalósítják. A dialógus szocialista országokból érkező résztvevőinek szaporodása is beszédesen bizonyította ezt a tendenciát: ez évben csehszlovák, magyar, jugoszláv, bulgár, román marxisták, csehszlovák, magyar, lengyel, jugoszláv és az NDK-ból érkezett keresztények vettek részt a találkozón — jóval nagyobb létszámban, mint az eddigieken. (A mi magyar delegációnk különösen népes volt: a vendéglátó Csehszlovákia után a mienk volt a szocialista országokból érkezett legnagyobb küldöttség: öt katolikus — Mihelics Vid, a Vigília, Saád Béla, az Új Ember felelős szerkesztői, Rónay György, a neves író, Gál Ferenc és Szennay András teológusok — Pákozdy László Márton református teológus, a Theológiai Szemle főszerkesztője és három marxista: Szigeti József, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója, Munkácsy Gyula egyetemi docens és jómagam vettünk részt a párbeszéden.) A nyugati országokból érkezett a résztvevők túlnyomó többsége: elsősorban a Paulus Társaság tagságát kitevő nyugatnémetek, továbbá francia, olasz, osztrák, spanyol marxisták és keresztények, akiknek körét néhány angol, amerikai, holland, belga, svájci vendég egészítette ki. Jores professzor, a megnyitó ünnepség egyik szónoka azt a célt tűzte a tanácskozás elé, hogy a téma — ,,Alkotás és szabadság egy humánus társadalomban” — 385