Világosság, 1975. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám - Murányi Mihály: A társadalmi tudat szerkezete és működése. A társadalmi tudat alapfunkciói és rétegződése

1975. JA­NUÁR • XVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM A társadalmi tudat szerkezete és működése A társadalmi tudat alapfunkciói és rétegeződése A társadalmi tudat problematikája napjaink elmé­leti vizsgálódásaiban különös hangsúlyt nyert. Nem­csak azért, mert a tudatosság, a tudati elem szerepe a szocializmust építő társadalmakban egyre fokozódik, de azért is, mert az utóbbi évtizedek marxista és nem marxista társadalom- és személyiségkutatásai, szo­ciológiai és pszichológiai vizsgálódásai egyre szüksé­gesebbé teszik, hogy legalábbis kísérleteket tegyünk a társadalom szubjektív szférájára vonatkozó isme­reteink rendszerezésére s a marxizmus szemléleti és módszertani alapjain történő összefoglalására — köze­lebb hozván azt a célkitűzést a megvalósításhoz, ame­lyet Engels J. Blochhoz írt levelében több mint nyolc­van évvel ezelőtt már körvonalazott.­ Az alapkérdések, amelyeket alább érinteni kívánunk, részint a társadalmi tudat mibenlétének, szerveződé­sének és szerkezetiségének, részint működésmódjá­nak és funkciójának problémáihoz kapcsolódnak. Ám már ezeknek az alapkérdéseknek felvetése is szüksé­gessé teszi néhány hagyományos fogalomnak problé­mánk kontextusában történő elhelyezését és értel­mezését. Társadalmi tudat és társadalmi felépítmény Része-e a társadalmi tudat egy adott társadalom fel­építményének, illetve ha nem teljes egészében sorol­ható a felépítményhez, akkor milyen kapcsolatban áll azzal? E kérdéssel azért szükséges elöljáróban fog­lalkozni, mert mind a klasszikusok differenciált elemzé­sében­, mind a későbbi leegyszerűsítettebb felépít­mény-jellemzésekben egyaránt találkozhatunk a társa­dalmi eszmék, az adott társadalom uralkodó nézeteinek a felépítményben betöltött szerepére, funkciójára vo­natkozó utalásokkal. Ugyanakkor a társadalmi tudat bizonyos elemeinek — például a természettudomá­nyoknak — nem-felépítmény voltára vonatkozólag is találkozhatunk — bizonyos vonatkozásokban helyt­álló —­ megállapításokkal különböző marxista szerzők­nél. Ezeknek összevetése mintha azt mutatná, hogy a társadalmi tudat bizonyos szférái — elsősorban a politikai, jogi, erkölcsi, filozófiai eszmék — felépít­mény-jellegűek, mások pedig — például a matemati­kai, fizikai, biológiai tudományokban objektiválódó nézetek, ismeretek — nem tartoznak a felépítmény­hez. Durva egyszerűsítéssel : mintha a társadalomtudo­mányokban objektiválódó eszmék felépítmény-jelle­­gűek, a természettudományok pedig a felépítménytől függetlenek lennének. E megkülönböztetési tendencia több szempontból is problematikus. Problematikussá teszi maga a tudo­mány szerkezete, míg például a jog és a fizika eseté­ben a megkülönböztetés lehetősége adottnak látszik, de vajon ilyen könnyű a helyzet például a nyelvtudo­mány, az archeológia, az antropológia vagy a pszicho­lógia esetében? Nyilván nem. De a legnyilvánvalóbban nem-felépítménynek látszó természettudományok (például a fizika) esetében sem könnyű különválasz-i Engelsnek 1890. IX. 21—22-től keltezett, Joseph Bloch-hoz írt levelében világosan utal a társadalmi tudat és azok formáinak aktív funkciójára a történelmi mozgásokban. „Materialista történetfelfogás szerint — írja itt — a történelemben végső fokon a való élet termelése és újratermelése a meghatározó mozzanat. Többet sem Marx, sem én nem állítottunk. Ha pedig ezt valaki úgy forgatja ki, hogy a gazdasági mozzanat az egyetlen meghatározó elem, akkor a fenti tételt semmitmondó, elvont, képtelen frázissá változtatja”. H. Starkenburghoz pedig így ír (1894. I. 25.): „A politikai, jogi, filozófiai, vallási, irodalmi, művészeti stb. fejlő­dés a gazdasági fejlődésen alapszik. De mindezek visszahatnak egymás­ra és a gazdasági alapra is. Nem úgy áll a dolog, hogy a gazdasági helyzet az egyedül aktív, az ok, minden más pedig csak passzív okozat. Kölcsönhatás megy végbe a gazdasági szükségszerűség alapján, amely végső fokon mindig érvényesül.” (Az újabb kutatások szerint a levél igazi címzettje W. Borgius. Lásd MÉM 39. 580. old. — A szerk.) . A klasszikusoktól származó legtömörebb összefoglalás lásd Marx: A politikai gazdaságtan bírálatához. Előszó: MÉM, 13. köt. Bp., 1965. 7­7. old.­­ 1

Next