Világosság, 1975. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám - Murányi Mihály: A társadalmi tudat szerkezete és működése. A társadalmi tudat alapfunkciói és rétegződése
1975. JANUÁR • XVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM A társadalmi tudat szerkezete és működése A társadalmi tudat alapfunkciói és rétegeződése A társadalmi tudat problematikája napjaink elméleti vizsgálódásaiban különös hangsúlyt nyert. Nemcsak azért, mert a tudatosság, a tudati elem szerepe a szocializmust építő társadalmakban egyre fokozódik, de azért is, mert az utóbbi évtizedek marxista és nem marxista társadalom- és személyiségkutatásai, szociológiai és pszichológiai vizsgálódásai egyre szükségesebbé teszik, hogy legalábbis kísérleteket tegyünk a társadalom szubjektív szférájára vonatkozó ismereteink rendszerezésére s a marxizmus szemléleti és módszertani alapjain történő összefoglalására — közelebb hozván azt a célkitűzést a megvalósításhoz, amelyet Engels J. Blochhoz írt levelében több mint nyolcvan évvel ezelőtt már körvonalazott. Az alapkérdések, amelyeket alább érinteni kívánunk, részint a társadalmi tudat mibenlétének, szerveződésének és szerkezetiségének, részint működésmódjának és funkciójának problémáihoz kapcsolódnak. Ám már ezeknek az alapkérdéseknek felvetése is szükségessé teszi néhány hagyományos fogalomnak problémánk kontextusában történő elhelyezését és értelmezését. Társadalmi tudat és társadalmi felépítmény Része-e a társadalmi tudat egy adott társadalom felépítményének, illetve ha nem teljes egészében sorolható a felépítményhez, akkor milyen kapcsolatban áll azzal? E kérdéssel azért szükséges elöljáróban foglalkozni, mert mind a klasszikusok differenciált elemzésében, mind a későbbi leegyszerűsítettebb felépítmény-jellemzésekben egyaránt találkozhatunk a társadalmi eszmék, az adott társadalom uralkodó nézeteinek a felépítményben betöltött szerepére, funkciójára vonatkozó utalásokkal. Ugyanakkor a társadalmi tudat bizonyos elemeinek — például a természettudományoknak — nem-felépítmény voltára vonatkozólag is találkozhatunk — bizonyos vonatkozásokban helytálló — megállapításokkal különböző marxista szerzőknél. Ezeknek összevetése mintha azt mutatná, hogy a társadalmi tudat bizonyos szférái — elsősorban a politikai, jogi, erkölcsi, filozófiai eszmék — felépítmény-jellegűek, mások pedig — például a matematikai, fizikai, biológiai tudományokban objektiválódó nézetek, ismeretek — nem tartoznak a felépítményhez. Durva egyszerűsítéssel : mintha a társadalomtudományokban objektiválódó eszmék felépítmény-jellegűek, a természettudományok pedig a felépítménytől függetlenek lennének. E megkülönböztetési tendencia több szempontból is problematikus. Problematikussá teszi maga a tudomány szerkezete, míg például a jog és a fizika esetében a megkülönböztetés lehetősége adottnak látszik, de vajon ilyen könnyű a helyzet például a nyelvtudomány, az archeológia, az antropológia vagy a pszichológia esetében? Nyilván nem. De a legnyilvánvalóbban nem-felépítménynek látszó természettudományok (például a fizika) esetében sem könnyű különválasz-i Engelsnek 1890. IX. 21—22-től keltezett, Joseph Bloch-hoz írt levelében világosan utal a társadalmi tudat és azok formáinak aktív funkciójára a történelmi mozgásokban. „Materialista történetfelfogás szerint — írja itt — a történelemben végső fokon a való élet termelése és újratermelése a meghatározó mozzanat. Többet sem Marx, sem én nem állítottunk. Ha pedig ezt valaki úgy forgatja ki, hogy a gazdasági mozzanat az egyetlen meghatározó elem, akkor a fenti tételt semmitmondó, elvont, képtelen frázissá változtatja”. H. Starkenburghoz pedig így ír (1894. I. 25.): „A politikai, jogi, filozófiai, vallási, irodalmi, művészeti stb. fejlődés a gazdasági fejlődésen alapszik. De mindezek visszahatnak egymásra és a gazdasági alapra is. Nem úgy áll a dolog, hogy a gazdasági helyzet az egyedül aktív, az ok, minden más pedig csak passzív okozat. Kölcsönhatás megy végbe a gazdasági szükségszerűség alapján, amely végső fokon mindig érvényesül.” (Az újabb kutatások szerint a levél igazi címzettje W. Borgius. Lásd MÉM 39. 580. old. — A szerk.) . A klasszikusoktól származó legtömörebb összefoglalás lásd Marx: A politikai gazdaságtan bírálatához. Előszó: MÉM, 13. köt. Bp., 1965. 77. old. 1