Világosság, 1980. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)
1980 / 7. szám - Pataki Ferenc: Az én és a társadalmi identitás I.
1980. JÚLIUS • XXI. ÉVFOLYAM 7. SZÁM Az én és a társadalmi identitás II. A pszichológiai gondolkodás mozgásának történetében olykor különös és meglepő fejlemények tanúi vagyunk. Mintha léteznének e mozgásban olyan kitüntetett időszakok, amikor sajátságos módon összetalálkoznak a tudomány fejlődését meghatározó, merőben különböző jellegű tényezők: a tudományos ismeretek szerves felhalmozásának és integrálódásának tényeiből eredő új hangsúlykitételek (az ún. immanens tudományfejlődés logikai kényszerei); a szélesen értelmezett társadalmi gyakorlat és tapasztalás többékevésbé drámai eseményei, amelyek magukra vonják a kutatók figyelmét; a tudomány történeti fejlődésében gyakorta megfigyelhető visszakanyarodás korábban már vizsgált kérdésekhez, amelyeknek egykori elemzése valamiképp megrekedt. (Olykor az elméleti, logikai és módszertani eszközök időleges végessége, olykor a más területeken megnyíló áttörési esélyek ígérete, olykor meg egyszerűen a kellően sohasem mérlegelt „tudományos divatok” hatása miatt kerülhet erre sor.) Ilyenkor rendszerint lehetőség nyílik arra, hogy valamely jelenség, amelyet az emberi szellem már „a régi görögök is tudtak” módjára (a művészetek, a filozófia, esetleg a köznapi tudat eszközeivel) birtokába vett, módszeres és szakszerű vizsgálódás tárgyává (vagy újólagos tárgyává) váljék. E fejlemények együttes hatása rendszerint újszerű tematikus súlypontokat alakít ki a tudományban. Számos jel vall arra, hogy a jelenkori pszichológiában az egyik (semmiképpen sem az egyetlen!) jelenségkör, amelyet az emlegetett tényezők előterébe vonnak, az én és a társadalmi azonosságtudat (szociális identitás) kérdése lesz. Hadd tekintsük e kijelentést egyelőre puszta feltevésnek, ámbár a tények némi ismeretében talán nem is túlságosan kockázatosnak. A 70-es évek második felének pszichológiai (s tegyük tüstént hozzá: szociológiai) közleményeit, tájékozódási irányait fürkészve, nyomban szembeötlik a legkézenfekvőbb s egyúttal a legfelületibb jelenség: a „Az ember magát az élettevékenységét akarása és tudata tárgyává teszi ■ ■ ■ tárgya számára a saját élete. ..” (Marx) ,,Kettő vagyok, alany és tárgy. Csak halál szülhet eggyé engem". (Weöres Sándor) témába vágó közlések, az elméleti, a szemlézőösszefoglaló, a módszertani s a kísérleti beszámolók növekvő száma, bővülő áradata. Maga a folyamat — mint arra még módunk lesz visszatérni — valójában már a 40-es években elkezdődött, éspedig szoros kapcsolatban az ortodox behaviorizmus fellazulásával, a neobehaviorista törekvések kibontakozásával, továbbá néhány más fejleménnyel, mint az amerikai neofreudizmus létrejötte, a klinikai pszichológiai gyakorlat új törekvései (Rogers), az ún. „humanista pszichológia” zászlóbontása (Maslow). A „közbülső változók” már régebbi keletű bevezetése, majd általában a mentalisztikus fogalmak használatában rejlő kihívás korábban (legalábbis a behaviorizmusban) elképzelhetetlen elfogadása megnyitotta az utat az emberi viselkedés közvetlen, a megfigyelés számára hozzáférhetetlen előzményeinek és közrejátszó meghatározóinak az újólagos kutatása előtt. Míg a korábbi évtizedekben szinte kizárólag a pszichoanalízis medrében épült tovább az én-pszichológia (már ami a pszichológiát illeti, a szociológiában — látni fogjuk — némiképp másként alakult a helyzet), addig a 40-es évek második felétől érzékelhető fordulat kezd kirajzolódni. Ekkortájt — főként azonban később, s el egészen napjainkig — a személyiséglélektan némi belső megtorpanása, bizonyos lehetőségeinek (pl. a tipológiai- és a vonás-elméleteknek kezdődő kimerülése) ugyancsak a jelzett irányba terelte a figyelmet. Ma pedig mintha a személyiséglélektan is e területről remélne ösztönzést és új esélyeket. A fordulat előkészítésében, majd ösztönzésében, mint egyébként a jelenkori pszichológia mozgásának jónéhány más kérdésében (attitűdkutatás, személyiséglélektan), fontos szerepet játszott Gordon Allport néhány munkája: a Psychological Review-ban (1943, 50, 451—478.) megjelent cikke: „The Ego in contem* Részletek egy terjedelmesebb tanulmány bevezető fejezetéből.