Világosság, 1980. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)

1980 / 7. szám - Pataki Ferenc: Az én és a társadalmi identitás I.

1980. JÚLIUS • XXI. ÉVFOLYAM 7. SZÁM Az én és a társadalmi identitás I­I. A pszichológiai gondolkodás mozgásának történeté­ben olykor különös és meglepő fejlemények tanúi va­gyunk. Mintha léteznének e mozgásban olyan kitün­tetett időszakok, amikor sajátságos módon összetalál­koznak a tudomány fejlődését meghatározó, merőben különböző jellegű tényezők: a tudományos ismeretek szerves felhalmozásának és integrálódásának tényei­­ből eredő új hangsúlykitételek (az ún. immanens tudományfejlődés logikai kényszerei); a szélesen értel­mezett társadalmi gyakorlat és tapasztalás többé­­kevésbé drámai eseményei, amelyek magukra vonják a kutatók figyelmét; a tudomány történeti fejlődésé­ben gyakorta megfigyelhető visszakanyarodás koráb­ban már vizsgált kérdésekhez, amelyeknek egykori elemzése valamiképp megrekedt. (Olykor az elméleti, logikai és módszertani eszközök időleges végessége, olykor a más területeken megnyíló áttörési esélyek ígérete, olykor meg egyszerűen a kellően sohasem mérlegelt „tudományos divatok” hatása miatt kerül­het erre sor.) Ilyenkor rendszerint lehetőség nyílik arra, hogy valamely jelenség, amelyet az emberi szellem már „a régi görögök is tudtak” módjára (a művészetek, a filozófia, esetleg a köznapi tudat esz­közeivel) birtokába vett, módszeres és szakszerű vizs­gálódás tárgyává (vagy újólagos tárgyává) váljék. E fejlemények együttes hatása rendszerint újszerű te­matikus súlypontokat alakít ki a tudományban. Számos jel vall arra, hogy a jelenkori pszichológiában az egyik (semmiképpen sem az egyetlen!) jelenségkör, amelyet az emlegetett tényezők előterébe vonnak, az én és a társadalmi azonosságtudat (szociális identitás) kérdése lesz. Hadd tekintsük e kijelentést egyelőre puszta feltevésnek, ámbár a tények némi ismeretében talán nem is túlságosan kockázatosnak. A 70-es évek második felének pszichológiai (s tegyük tüstént hozzá: szociológiai) közleményeit, tájékozó­dási irányait fürkészve, nyomban szembeötlik a leg­kézenfekvőbb s egyúttal a legfelületibb jelenség: a „Az ember magát az élettevékenységét akarása és tudata tárgyává teszi ■ ■ ■ tárgy­a számára a saját élete. ..” (Marx) ,,Kettő vagyok, alany és tárgy. Csak halál szülhet eggyé engem". (Weöres Sándor) témába vágó közlések, az elméleti, a szemléző­összefoglaló, a módszertani s a kísérleti beszámolók növekvő száma, bővülő áradata. Maga a folyamat — mint arra még módunk lesz visszatérni — valójában már a 40-es években elkezdődött, éspedig szoros kap­csolatban az ortodox behaviorizmus fellazulásával, a neobehaviorista törekvések kibontakozásával, továb­bá néhány más fejleménnyel, mint az amerikai neo­­freudizmus létrejötte, a klinikai pszichológiai gyakor­lat új törekvései (Rogers), az ún. „humanista pszicho­lógia” zászlóbontása (Maslow). A „közbülső válto­zók” már régebbi keletű bevezetése, majd általában a mentalisztikus fogalmak használatában rejlő kihívás korábban (legalábbis a behaviorizmusban) elképzel­hetetlen elfogadása megnyitotta az utat az emberi viselkedés közvetlen, a megfigyelés számára hozzá­férhetetlen előzményeinek és közrejátszó meghatáro­zóinak az újólagos kutatása előtt. Míg a korábbi évtizedekben szinte kizárólag a pszicho­analízis medrében épült tovább az én-pszichológia (már ami a pszichológiát illeti, a szociológiában — látni fogjuk — némiképp másként alakult a helyzet), addig a 40-es évek második felétől érzékelhető fordu­lat kezd kirajzolódni. Ekkortájt — főként azonban később, s el egészen napjainkig — a személyiséglélek­tan némi belső megtorpanása, bizonyos lehetőségei­nek (pl. a tipológiai- és a vonás-elméleteknek kezdődő kimerülése) ugyancsak a jelzett irányba terelte a figyelmet. Ma pedig mintha a személyiséglélektan is e területről remélne ösztönzést és új esélyeket. A for­dulat előkészítésében, majd ösztönzésében, mint egyébként a jelenkori pszichológia mozgásának jó­­néhány más kérdésében (attitűdkutatás, személyiség­lélektan), fontos szerepet játszott Gordon Allport néhány munkája: a Psychological Review-ban (1943, 50, 451—478.) megjelent cikke: „The Ego in contem­* Részletek egy terjedelmesebb tanulmány bevezető fejezetéből.

Next