Világosság, 1985. július-december (26. évfolyam, 7-12. szám)
1985 / 7. szám - Töprengő biológia - Szentágothai János: Előszó helyett: Néhány használati tanács
TÖPRENGŐ BIOLÓGIA többi összeállításunkkal a biológia — kivált az elméleti biológia — műhelyébe szeretnénk bevezetni olvasóinkat. Célunk nem a szorosan vett tudománynépszerűsítés. Nem annyira kész eredményeket akarunk bemutatni, inkább a biológiai gondolkodást szeretnénk meglesni alakulásában, történetében, problémáival és kétségeivel együtt. Igyekeztünk hangot adni a a tudomány világképi, világnézeti összefüggéseinek, összeállításunkat Szentágothai János ajánló sorai vezetik be. Tóthmérész Béla és Vida Gábor az első igazán modern, elegáns matematikai nyelven megfogalmazott biológiai elméletről, a populációgenetikáról ír, alapítóinak arcélét felvillantva. 1982-ben volt Darwin halálának centenáriuma, alkalom az evolúcióelmélet újragondolására. Az évforduló kapcsán született nemzetközi irodalomról számol be Vekerdi László. — Közel egy időben született három nagy tudományos fejlődéselmélet: Darwiné az élővilágról, Marxé a társadalomról, Boltzmanné a fizikai természetről. Ropolyi László a közöset keresi bennük. Juhász-Nagy Pál a „természet ökonómiájának" — takarékosságának, okszerű gazdálkodásának — régi gondolatát szembesíti az ökológia mai fogalmi apparátusával. Érdi Péter a matematikai modellek biológiai alkalmazásának nagy reményeiről és nem kisebb nehézségeiről ír. — Arnold Gehlen „Az ember” c. könyve magyarul is megjelent. Az ebben kifejtett antropológiai elmélet kritikai elemzését adja Somlyó Bálint. — A földi élet keletkezésével, a kémiai evolúció és az anyagcsere öszszefüggésével foglalkozik Keleti Tamás. A cikkek sorát Koch Sándor írása zárja, amely kozmikus távlatokból közelít a földi élethez. Előszó helyett: Néhány használati tanács A VILÁGOSSÁG Szerkesztősége helyes időérzékkel bocsátja útjára ezt a „tematikus” füzetét. Századunk első évtizedében indult meg Einstein alapvető közleményeivel fizikai világképünk forradalma, amely azután a második évtized végére főbb vonásaiban már rendelkezésre állt és általános elfogadást nyert. Ami e forradalomban különös — bár a geometria Bolyai János utáni és a matematika számos ágának múlt századi fejlődése nyomán semmikép sem váratlan — az az, hogy a „józan emberi ész” intuíciójával ellentétes gondolkodási formákkal kell megbarátkoznunk. (Például a „józan emberi ész” számára intuitíve sokkal inkább elfogadható végtelen fogalmán belül a sebesség is lehet végtelen, nem pedig mint a relativitástanból következik: a fény sebességénél nagyobb sebesség nincsen.) A ma felnövekvő fiatal generáció számára már modernebb matematikai tanítás nyomán valószínűleg olyan dolgok, amelyek nekünk idősebbeknek annak idején paradoxnak tűntek, sokkal könnyebben lesznek elfogadhatók. Nem titok, hogy a jövő századot a biológia (és alkalmazásai) századának tekintjük, sőt a világ mai állapotának kényszerpályái , a népesség helyi túlszaporodása, a gazdaságosan termelhető élelmiszerek mennyiségének korlátai, a természeti környezet rohamos leromlása, sőt egyes vonatkozásokban már helyrehozhatatlan károk valós rémképe, a „biológia forradalmát” már legalább 15—20 évvel előrehozta. — Ehhez a biológiai világképi forradalomhoz sem elégségesek azok az alapvető konkrét felfedezések. 1985. JÚLIUS • XXVI. évfolyam • 7. szám 401