Világosság, 1988. január-június (29. évfolyam, 1-6. szám)
1988 / 1. szám - Antonio Gramsci a mozgalomról és a jövőről
1988. JANUÁR • XXIX. ÉVFOLYAM • I. SZÁM Az igazság megragadására tett erőfeszítés kicsit olyannak látszik, mint maga az igazság, akkor is, ha az új kinyilatkoztatásához semmi igazán saját nincs hozzátéve, még könnyed egyéni színezet sem. Ez az, amiért nem tudatosan gyakran plagizálnak és kiábrándulunk amiatt, mert hűvösen fogadják azokat az állításokat, amelyeket képeseknek véltünk arra, hogy felrázza, lelkesítse az embereket. Barátom, vigasztalanul ismételjük önmagunkat, a tiéd Kolumbusz tojása. Ugyan mit is számít, ha Kolumbusz tojásának felfedezője vagyok. Inkább szeretnék egy már ismert igazságot ismételgetni, mint gondolkodásomat aprópénzre váltani azért, hogy briliáns paradoxonokat, szellemes szójátékokat, verbális akrobatamutatványokat találjak ki, amelyek mosolygásra késztetnek, de nem gondolkodtatnak. A közönséges zöldségkeret mindig a legtáplálóbb és legétvágygerjesztőbb éppen azért, mert a legszokványosabb hüvelyesekből készítik. Szeretem látni, amint nagykanálnyi falatokat kapnak be belőle délceg és gyomornedvekben gazdag férfiak, akik akaraterejükben és izmaikban a jövőt hordozzák. A legelkoptatottabb igazságot sem ismételték meg soha annyiszor, hogy az minden emberben irányelvvé és cselekvésre való ösztönzéssé váljon. 2. Amikor ellenféllel vitatkozol, próbáld meg a bőrébe képzelni magad. Jobban meg fogod őt érteni, és talán egyszer csak azon veszed észre magad, hogy egy kicsit vagy nagyon is igaza van. A bölcseknek ezt a tanácsát jó ideig követtem. De ellenfeleim bőre olyan piszkos volt, hogy arra a következtetésre jutottam: jobb néha tévedni, mint újra érezni azt az undort, amitől elájul az ember. 3. Nagyon sok úgynevezett értelmiség (apropó, értelmiség mindig értelmes embert jelent?) elpártolása a szocializmustól az ostobák számára eszménk erkölcsi szegénységének legjobb bizonyítékává vált. Tény az, hogy hasonló jelenségek történtek és történnek meg a pozitivizmussal, a nacionalizmussal, a futurizmussal és minden más izmussal. Ott vannak a politika válságát előidézők, a mindig a szilárd pontot kereső gonosz lelkek, akik belevetik magukat az első eszmébe, ami azt a látszatot kelti, hogy ideállá válhatna és ebből élnek, amíg tart a birtokba vételére tett erőfeszítés. Amikor erőfeszítésük végére értek és észreveszik (de ez valójában alacsony szellemi színvonal, a kevés értelmi képesség hatása), hogy ez az eszme mindenre nem elég, hogy vannak problémák, amelyek megoldása (ha egyáltalán létezik) attól az ideológiától független (de talán összhangba hozható vele egy magasabb szinten), valami másba vetik magukat, ami az igazság, ami még ismeretlent képvisel és így új megelégedettség valószínűségét jelenti. Az emberek mindig önmagukon kívül keresik saját szellemi csődjeik okait, nem akarnak meggyőződni arról, hogy ennek oka mindig és csakis az ő szegényes lelküknek, jellemüknek, intelligenciájuknak hiánya. Vannak a hitnek is dilettánsai, ahogy a tudásnak is vannak dilettánsai. Ezek a legjobb feltételezések. Sokak számára a lelkiismeret válsága nem más, mint lejárt váltó vagy folyószámla nyitásának óhaja. 4. Azt mondják, hogy Olaszországban van Európa legrosszabb szocializmusa. És legyen csak: Olaszországnak olyan a szocializmusa, amilyent megérdemel. 1 Antonio Gramsci a mozgalomról és a jövőről