Világosság, 1988. július-december (29. évfolyam, 7-12. szám)
1988 / 7. szám - ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK - MAI ÉRTELMEZÉSBEN - Schmidt Péter: A szabadságjogok tartalma
ból? Melyik felel meg a leginkább a marxista hatalomfelfogásnak? Erre a kérdésre aligha lehet egyértelmű választ adni. Még a szocialista országok államelméleti irodalmában is fellelhető a jogok felfogásának mind a három megközelítése. Az első felfogás azért, mert a polgári társadalom feltételei között az ellenzékbe szorult politikai mozgalmak — különösen a munkásmozgalom — a polgári társadalom által többé-kevésbé kimunkált jogokat, már csak politikai okok miatt is, a társadalmi realitásokhoz mérte. A polgári sajtószabadságot nem volt hajlandó a jogpozitivizmus talaján elemezni, mert akkor jórészt kiiktatta volna azt a lehetőséget, hogy a fennálló politikai berendezkedést bírálat tárgyává tegye. De nem tudta elfogadni az államcentrikus állampolgári jogfelfogást, a jogoknak csak a közhatalomhoz való viszonyítását sem. Hiszen ha például a cenzúra hiányát úgy értelmezik, mint az állami beavatkozás jogi korlátainak kimunkáltságát, ebből következően el kellene fogadni a sajtószabadság létét. Ugyanakkor a társadalmi értelemben vett sajtószabadság mégsincs megoldva, mert az államon kívüli társadalmi, politikai, gazdasági viszonyok (pl. a nyomdák tőkés magántulajdona, a papírkészletekkel való rendelkezés stb.) azt mégis megakadályozzák. Ezért a munkásmozgalom az állampolgári jogok széles társadalmi vetületeit közelíti meg. E tradícióktól indíttatva az állampolgári jogok szocialista alkotmányokban történő szabályozásánál is fellelhető ez a széles társadalmi megközelítés. Például a sajtószabadságot az 1918-as szovjet alkotmány óta úgy garantálják a szocialista alkotmányok, hogy a dolgozók vagy a társadalom rendelkezésére bocsátják a nyomdákat és a papírkészleteket. Az állampolgári jogok szocialista felfogásában az elmúlt húsz évben egyre inkább elismertté válik e jogok államcentrikus értelmezése, amely elfogadja a csak az állami tevékenységhez viszonyított állampolgári jogfelfogást is. E felfogás kiindulópontja az SZKP XX. kongresszusa utáni politikai változásokban gyökerezik, amely bírálja a hatalomgyakorlás megelőző korszakainak hibáit, és további demokratikus eszközök bevezetését kívánja a politikai hatalom, különösen pedig az államhatalom gyakorlása során. Ezek sorában jelenik meg, elsősorban a törvénytelen perek gyakorlatát bíráló politikai nézetek alapján, a személyi szabadságjogok és más jogok garanciáinak erősítése is. Megfigyelhető, hogy a legújabb szocialista alkotmányokban erősödnek az állampolgári jogok jogi garanciái. A harmadik: a pozitív jogi felfogás sem ismeretlen a szocialista állampolgári jogok irodalmában. Ez elsősorban a tételes jogi ágazatokban észlelhető. A szocialista jogfelfogásnak az a megközelítése azonban, hogy a jogot nem szakítja el a létrehozó társadalmi, politikai valóságtól, háttérbe szorítja az ilyen tendenciákat. Az állam- és jogelméletben, az államjogban ez a megközelítés nem tud meghatározóvá válni. Mind a három megközelítésnek meglehet a maga jelentősége. A jogok társadalmi méretű felfogása (leegyszerűsítve ezzel a fogalommal a már leírtakat) a társadalom politikai berendezésének síkjára az egyes embernek vagy embercsoportoknak a társadalom egészéhez való viszonyára vetíti a jogok felfogását. A jogok államcentrikus felfogásának is megvan a létjogosultsága a szocializmus feltételei között. Annak vizsgálatát jelenti, hogy a közhatalomnak milyen széles befolyást kell adni a társadalom irányításának rendszerében. Az állam demokratizmusa — mint a társadalom szervezetének a társadalom más mozgásformáitól elhatárolt része — nem oldható meg csak a társadalomnak való alárendeléssel, hanem többek között az állampolgári jogoknak is van szerepe az államiság funkcióinak meghatározása során. Még a pozitív jogi megközelítésnek is megvan a maga funkciója akkor, ha a jogi normákat az állami élet valóságával vetjük össze, azt vizsgáljuk tehát, hogy a jogi garanciarendszerek mennyiben működnek az állam mindennapos gyakorlati tevékenységében. Végül ha a jogok természetét, társadalmi funkcionálását akarjuk vizsgálni, az egyes ideológiai, elméleti viták során mindig meg kell válaszolni azt a kérdést, hogy milyen értelemben beszélünk ezekről az állampolgári jogokról? A fogalommeghatározástól függően más-más lesz a mondanivalónk az állampolgári jogok tartalmáról, garanciarendszeréről is. Az eltérően használt fogalmak összekeverése ködösítésre ad alkalmat. Olyan vitákhoz vezet, ahol a vitázó felek különböző dolgokról beszélnek. Az emberi jogok felfogásának egyik variánsát sem lehet megtagadni, mert a világban mindegyik létezik, meghatározott összefüggésben mindegyik fogalomnak meglehet a létjogosultsága, de az elhatárolásra szükség van. Annyi kétségtelennek látszik, hogy ma a hagyományosan európainak mondható alkotmánytani, államcentrikus jogfelfogás elszigetelődőben 419