Világosság, 1989. január-június (30. évfolyam, 1-6. szám)
1989 / 1. szám - MAGYARORSZÁG, 1953–1956 - Az "új szakasz" - egy meghiúsított kísérlet (Kerekasztal-beszélgetés: Balogh Sándor, Kazal János, Nyers Rezső, Papp Gábor, Újhelyi Szilárd és Vásárhelyi Miklós)
utóbbit Rákosi és Gerő. Ők nem voltak reformerek egy pillanatig sem, csak a gyakorlaton akartak változtatni. A kettő egy darabig együtt is tudott menni, mihelyt azonban a politika lényeges részének — akár az agrárpolitika, akár az iparfejlesztési politika lényeges részének — a módosítására került a sor, szakadás keletkezett. ÚJHELYI SZILÁRD: Sőt, én azt hiszem, hogy a szakadás már tulajdonképpen a rehabilitációs folyamat megállításánál keletkezett. Minket még azzal bocsájtottak ki a börtönből, hogy ha kérdeznek, mi volt velünk, azt kell mondani: „volt egy ügyem". Ebbe persze nem lehetett belenyugodni, mert úgy éreztük, hogy ez nem a mi „ügyünk", itt az egész néppel történt valami, és ez a nép ügye. Gerő volt a belügyminiszter ebben az időszakban, és mi — hogy mondjam? — a börtönben hagytuk az összes szociáldemokrata elvtársainkat, akiket a koncepciós perekben letartóztattak. Valahol megállt, megrekedt ez a folyamat, hiszen a Szakasitsék csak 1956-ban jöttek ki. És Rajk Lászlónak a rehabilitálásáról sincsen szó. Tehát nemcsak a gazdasági, hanem a törvényességi problémákban is volt vita. VÁSÁRHELYI MIKLÓS: A pontosság kedvéért csak egyet szeretnék hozzátenni. A gazdasági átalakulás akadályozásában, a gazdasági reform elkenésében valóban Gerőnek volt a legnagyobb szerepe, hiszen ő volt a legerőteljesebben és a legnyilvánvalóbban felelős azért a gazdaságpolitikáért, ami addig folyt. Érdekes módon viszont mégsem lehet azt mondani, hogy létezett egy Rákosi—Gerő vonal, mert a rehabilitálásokat tekintve Gerő Nagy Imre oldalára állt. Rákosi a rehabilitációt Piros Lászlón keresztül — aki közvetlenül ennek a biztonsági rendőrségnek volt a vezetője — igyekezett akadályozni. A dolognak persze más háttere is volt: Gerő nem egy ízben fölajánlotta Nagy Imrének azt, hogy fogjanak össze Rákosival szemben, hiszen nyilvánvalóan látszott, hogy Nagy Imre egyedül nem bír el Rákosival. NYERS REZSŐ: Igen, és ebben nyilván része volt annak is, hogy Rákosi személyesen irányította az Államvédelmi Hatóságot és a törvénysértéseket. Gerő szerepe ebben jelentéktelen volt. Nem jutottak el Rajk László rehabilitálásáig, ennek ellenére megkezdődött egy politikai reform még a törvényesség tekintetében is — ám ahol a szálak Moszkva felé vezettek, ahol együttműködött az NKVD és a magyar ÁVH, ott érdemben semmi sem változott. Két dolgot még hozzáteszek: a külpolitikában 1953-ban nem volt reformjellegű változás, és nem volt az ideológiában sem. Illetve elkezdődött, hiszen a parasztkérdésben Nagy Imre ideológiailag mindig, még 1948-ban is eltért a fő vonaltól. Egészében mégis azt mondanám, hogy az ideológia reformja oly mértékben, ami már a sztálini rendszer egész ideológiáját érintette volna, akkor még nem merült, nem is merülhetett fel. KAZAL JÁNOS: Az eddigiek nagyjából úgy foglalhatók össze, hogy a reform nagyon felemás volt. Nyers Rezső arról is beszélt, hogy volt egy vonulat, amelyik igazi reformot akart, és volt egy másik vonulata a politikai vezetésnek, amelyik a reformot fölhasználta taktikai célú lépések megtételére ... NYERS REZSŐ: ... gyakorlati javításokra, mondjuk így... KAZAL JÁNOS:... gyakorlati javításokra, de a lényeget tekintve nem kívánt reformot. Ugyanakkor Balogh Sándor úgy fogalmazott, hogy 1953 tavaszára-nyarára a rendszer válságba jutott, és a válság nyilvánvalóvá is vált. Nem mond-e ellent ennek az a tény, hogy a Politikai Bizottság beszámolója még az 1953. júniusi központi vezetőségi ülés résztvevői számára is komoly megrázkódtatást okozott. Tehát egyrészt ezt nézzük meg, hogy tényleg mennyire volt nyilvánvaló a válság, illetve kanyarodjunk vissza az első alapkérdésre: honnan, és mitől indult el ez a reform? PAPP GÁBOR: Különösen azért javaslom, hogy nyúljunk vissza az alapkérdéshez, mert az előzőekben mind a négy vendégünk mondta, hogy az első perctől kezdve érzékelték: két, egymástal ellentétes politikai irányzat, politikai koncepció létezik. Honnan ered ez a két irányzat? Az egyiknek, a Rákosi—Gerő irányzatnak az eredete világos. De honnan ered a másik? 1953 júniusáig a magyar párt — hasonlóképpen, mint a többi szocialista ország vezető pártja — egyetlen monolitikus politikai erőt képviselt. Tulajdonképpen mit jelent az, amit Nagy Imre körének neveznek? Kik tartoztak ebbe, s mikor alakult ki? Mikor lehetett érzékelni, hogy a Rákosi-féle vezetés mellett létezik egy másik koncepció, amely nyilván nem egyetlen embernek, Nagy Imrének a koncepciója? NYERS REZSŐ: Honnan indult a reform? Ez egy moszkvai kezdeményezés volt. Moszkvát — a moszkvai vezetést — nemzetközi politikai tényezők befolyásolták ebben. Egy, az egész kelet-európai szocialista régióban való gondokodás, az itteni folyamatoknak a szovjet viszonyokra való hatása befolyásolta őket — tehát ők indították el ezt. Ez tény. Ennek ellenére nagy hiba volna ezt a reformot pusztán moszkvai reformként jellemezni. Moszkva akarata elindított valamit, ami véleményem szerint felszínre hozta a magyarországi munkásmozgalomban, sőt a Magyar Dolgozók Pártjában meglévő politikai különbözőségeket, az eltérő nézeteket és törekvéseket. Valójában tehát a reform innen, magyar talajból nőtt ki, noha a kezdeményezés külpolitikai volt. Például a politikai represszió csökkentésére vagy megszüntetésére a szovjetek felhívták a magyar vezetés figyelmét. Az élelmiszer-ellátás fontosságára emlékezetem szerint talán szintén ők utaltak. De azt, hogy mi történjen az agrárpolitikában, azt nagy mértékben Nagy Imrének és körének a már korábban meglévő és makacsul fenntartott véleménye, elméleti nézete szülte meg. Én — a párt mezőgazdasági osztályán dolgoztam akkor — 1950-ben és 1951-ben részt vettem olyan elméleti-politikai tanácskozásokon, amelyeken a mezőgazdasági elmélettel, az agrárelmélettel foglalkoztak, s amelyeken Nagy Imre változatlanul hangsúlyosan és tudományosan megalapozva képviselte a maga nézetét, aminek a lényege az volt, hogy az agrárpolitikában a 3