Világosság, 1990. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám - Gergely András: Liberalizmus és nemzet: Eötvös József és a Habsburgok az 840-es években
1990. JANUÁR XXXI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 9 GERGELY ANDRÁS Liberalizmus és nemzet Elötvös József és a Habsburgok az 1840-es években ötvös József eszmékben és fordulatokban gazdag politikai pályájának két változatlan sarktétele volt: a liberális alkotmányosság érvényesítése és a Habsburg Birodalom fennmaradása. Politikai működése e két cél egyeztetési kísérletei sorozatának tekinthető, s törekvései nem is maradtak eredménytelenek. Liberalizmusát kétségbe soha nem vonták, s a Habsburghatalommal, időnként magukkal a Habsburgokkal is, folyvást igyekezett fenntartani az érintkezést.1A politikába az 1830-as években bekapcsolódó, s az 1840-es évek elején már a liberális ellenzéki vezetők között számon tartott Eötvös részleteiben és egészében osztotta a magyar reformerek politikai nézeteit.2 Elég idéznünk azokat a kérdéseket, amelyekben később álláspontja változott: a megye és a nemzetiség dolgáról van szó. Az ellenzékkel ekkor fenntartások nélkül azonosuló Eötvös harcos municipalista volt. Széchenyit igyekezett lebeszélni a Pesti Hírlap elleni támadásról, a Kelet Népe megjelenése után Kossuth védelmében írt röpiratot. Ebben „municipális rendszerünket” „nemzeti kincseink legnagyobbikának” tartotta, s leszögezte: „nincs közöttünk senki, ki, habár centralizáció által szűnni látná mindazon visszaéléseket, melyek megyéinkben itt-ott léteznek, e hasznot ily áron akarná vásárolni”. 1842 elején, amikor Pest megye közgyűlésén napirendre került a Helytartótanácsnak a megyék statútumalkotási jogát korlátozó rendelete, Eötvös ütötte meg a legharciasabb hangot. Szerinte a statútumalkotás joga az egyetlen intézmény, amely fenntartja az országot, ezért legszentebb kötelességének ismeri, hogy abból soha semmit ne adjon fel. Nacionalizmusa is koráé: a magyarság fennmaradását, jövőjét csak az egynyelvűvé váló országban tudja elképzelni. „Ha nemzetiségünkre jövő vár, ha csakugyan a végzet könyvében áll, mit én erősen hiszek, hogy a magyar élni fog, szükséges, hogy nemzetiségünk terjedjen, hogy a hazának most anynyi ajkú népeit egy nagy, erős láncként a szép magyar szó tartsa öszve, melynek hallásán Árpád nagy országának minden lakója egy érzeményben egyesülhessen”.6 Később is aggodalommal említette, hogy „minden néptöredék, mely hazánkban századokon keresztül nyugodtan élvezé a magyar polgári állomány védelmét, független nemzetiség-1 A Habsburgok is fenntartották Eötvössel az érintkezést. 2 Szabad György, „Eötvös József a politiika útjain”, Századok, Ш1 3—4, 058—059. o. 3 Eötvös József Széchenyi Istvánnak, Sály, 1041. március II. Eötvös József, Levelek (S. a. r. Oltványi Ambrus), Bp. 1978, 1,35—14®. o.; Eötvös József, „Kelet Népe és Pesti Hírnap” In: Eötvös József, Reform és hazafiság I. (S. a. r. Fenyő István), Bp. , 1978. 1 Eötvös József, i. mi. 328—329. o. 5 Varga János „Megye és haladás a reformkor derekán (1840—1043)”. In: Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 12. Kaposvár, 1981. I. 232. o. 8 Eötvös József, „A zsidók emancipációja”. (Eötvös József, i. m.) 292. o.