Világosság, 1990. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 1. szám - Gergely András: Liberalizmus és nemzet: Eötvös József és a Habsburgok az 840-es években

1990. JANUAR XXXI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 9 GERGELY ANDRÁS Liberalizmus és nemzet Elötvös József és a Habsburgok az 1840-es években ötvös József eszmékben és fordula­tokban gazdag politikai pályájának két változatlan sarktétele volt: a libe­rális alkotmányosság érvényesítése és a Habsburg Birodalom fennmaradása. Politi­kai működése e két cél egyeztetési kísérletei sorozatának tekinthető, s törekvései nem is maradtak eredménytelenek. Liberalizmusát kétségbe soha nem vonták, s a Habsburg- hatalommal, időnként magukkal a Habs­burgokkal is, folyvást igyekezett fenntarta­ni az érintkezést.1 'A politikába az 1830-as években bekap­csolódó, s az 1840-es évek elején már a libe­rális ellenzéki vezetők között számon tar­tott Eötvös részleteiben és egészében osztot­ta a magyar reformerek politikai nézeteit.2 Elég idéznünk azokat a kérdéseket, ame­lyekben később álláspontja változott: a me­gye és a nemzetiség dolgáról van szó. Az ellenzékkel ekkor fenntartások nélkül azo­nosuló Eötvös harcos municipalista volt. Széchenyit igyekezett lebeszélni a Pesti Hírlap elleni támadásról, a Kelet Népe megjelenése után Kossuth védelmében írt röpiratot.3 Ebben „municipális rendszerün­ket” „nemzeti kincseink legnagyobbiká­nak” tartotta, s leszögezte: „nincs közöt­tünk senki, ki, habár centralizáció által szűnni látná mindazon visszaéléseket, me­lyek megyéinkben itt-ott léteznek, e hasz­not ily áron akarná vásárolni”/1 1842 elején, amikor Pest megye közgyűlésén napirendre került a Helytartótanácsnak a megyék sta­tútumalkotási jogát korlátozó rendelete, Eötvös ütötte meg a legharciasabb hangot. Szerinte a statútumalkotás joga az egyetlen intézmény, amely fenntartja az országot, ezért legszentebb kötelességének ismeri, hogy abból soha semmit ne adjon fel.5 Na­cionalizmusa is koráé: a magyarság fenn­maradását, jövőjét csak az egynyelvűvé vá­ló országban tudja elképzelni. „Ha nemzeti­ségünkre jövő vár, ha csakugyan a végzet könyvében áll, mit én erősen hiszek: hogy a magyar élni fog, szükséges, hogy nemzetisé­günk terjedjen, hogy a hazának most any- nyi ajkú népeit egy nagy, erős láncként a szép magyar szó tartsa öszve, melynek hal­lásán Árpád nagy országának minden lakó­ja egy érzeményben egyesülhessen”.6 Később is aggodalommal említette, hogy „minden néptöredék, mely hazánkban századokon ke­resztül nyugodtan élvezé a magyar polgári állomány védelmét, független nemzetiség­1 A Habsburgok Is fenntartották Eötvössel aiz érint­kezést. 2 Szabad György, „Eötvös József a poiitiika útjain”. Századok, Ш1 3—4, 058—059. O. 3 Eötvös József Széchenyi Istvánnak, Sály, 1041. március II. Eötvös József, Levelek (S. a. r. Oltvá­nyi Ambrus). Bp. 1978, 1,35—14®. o.; Eötvös József, „kelet Népe és Pesti Hfrűáp” In: Eötvös József, Reform és hazafiság I. (S. a. r. Fenyő István), Bp. : 1978. 1 Eötvös József, 1. mi. 328—329. o. 5 varga János „Megye és haladás a reformkor de­rekán (1840—1043)”. In: Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 12. Kaposvár: 1981. I. 232, o. 8 Eötvös József, „A zsidók emancipációja”. (Eötvös József, i. m.) 292. o.

Next

/
Thumbnails
Contents