Világosság, 1990. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám - Gergely András: Liberalizmus és nemzet: Eötvös József és a Habsburgok az 840-es években
ról, vagy más rokon, de nem magyar fajokkal egyesülésről ábrándozik”. Eötvös egyéni, a reformellenzékben őt elkülönítő, jellegzetessé tévő politikai elképzeléseinek kialakulását nem tudjuk pontosan dokumentálni. Az 1842—1843-as évekből egyetlen levele sem maradt ránk. Cikket, tanulmányt ebben az időben nem írt. Politikai tevékenységének súlypontja a büntető törvénykönyv kidolgozására kiküldött országos választmány nyilvánosság elől elzárt vitatásaiba helyeződött. Nézeteinek változásakor számolhatunk azzal a hatással, amelyet sógora, Trefort Ágoston; azután legjobb barátja, a centralista eszmékkel a nyilvánosság előtt először fellépő Szalay László, s nem utolsósorban a külföldi irodalom tanulmányozása gyakorolt reá. Döntőnek alighanem azt a kiábrándulást tarthatjuk, amely már az 1843—44-es országgyűlés tárgyalásainak kezdetén nem egy reformernél regisztrálható. A közteherviselés első lépéseként szorgalmazott közösen vállalandó háziadó a megyék többségében elbukott, s más érdemi reformokat illetően is bizonytalan volt az országgyűlés alsó táblai többsége. Tehát az eddig követett politikai taktika, amely a köztanácskozásokon, a sajtón keresztül kívánta rávenni a reformokra a nemességet, s azoknak a megyei közgyűléseken többséget teremtve érte volna el országgyűlési elfogadásukat, revíziót igényelt. Eötvös ekkor, alkotmányos reformprogramja változatlan fenntartásával, Széchenyi taktikája, a kormány megnyerésének (illetve hasznosításának) gondolata felé közeledett. De továbbra is külön utakon jártak, lépéseiket nem egyeztették. Eötvöst Bécsben különben sem csupán egy aulikus mágnáscsalád „tévelygő” fiaként tartották számon. Eötvös József apja, Eötvös Ignác tárnokmester, Magyarország egyik első közjogi méltósága 1841-ben vagyonilag tönkrement, s a megrendült hitelű kormánypolitikus állásáról is lemondani kényszerült. Ismert, hogy Eötvös József ekkor elhagyta családját, mert nem akart részt venni apjának és az ügyvédeknek birtok- és vagyonmentős praktikáiban. A közelmúltban Kolowrat miniszteri iratai között rábukkantam a különválás konkrét okára. Eötvös Ignác egzisztenciája mentése érdekében az udvar segítségét vette igénybe. Nyugdíjaztatása nem oldhatta meg anyagi gondjait, mivel hitelezői ennek lefoglalásával is fenyegették. Ezt elkerülendő Bécsben szándékosan halogatták nyugdíja megállapítását, s helyette a császári pénztár titkos alapjából szokatlanul magas, fizetése kétharmadát kitevő, havi hatszáz forintnyi összeget kapott.10 A császári ház és annak minisztere, Metternich lekötelezettjévé vált a Magyarország legmagasabb nyugdíját élvező Eötvös család. A kormánypárti Földváry adminisztrátor, nyilván a suttogó pletykákat visszhangozva, még 1847-ben is hozzáfűzte egy ellenzéki fellépése kapcsán Eötvös József nevéhez: „ki az atyja penziójában szinte részesül”.11 1843 közepén, röviddel az országgyűlés megnyitása után, Eötvös József Metternichhez, egyéni kezdeményezésből, emlékiratot intézett, amelyben a szabad királyi városok országgyűlési szavazat jogának kibővítését fejtegette.Az államkancellár, szokásától eltérően, válaszolt az emlékiratra, s a felvetett kérdésekkel érdemben ugyan nem foglalkozott, ám Eötvöst nézeteinek kifejtésére szólította fel. Megtörtént a kapcsolatfelvétel a formálódó centralista körrel. Szalay László 1843 szeptemberében „a kormány embereivel” tárgyalt, akik hivatalt ajánlottak neki, amelyet ő elutasított.12 Eötvös december 2-án újabb emlékiratot Eötvös József, „Reform”. (Eötvös József, 1. m.) 409. o. Eötvös a nemzetiség veszélyeztetésével is indokolta centralista álláspontját: „megyei szerkezetünk, mivel éppen e törvényhozásnak az egyes megyére való befolyását gyengíti, sőt néha megsemmisíti, nemzetiségünk fenntartására csak veszedelmes lehet” (TJp. 408. o.) Varga János, Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete, zalai Gyűjtemény II. Zalaegerszeg, 1980. 9 Legismertebb Kossuth Lajos „Kiábrándulás” c. vezércikke. (Pesti Hírlap, 1849. december 8.) Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien (HHStA), Kabinietsarchiv, Minister Kolowrat Akten, Kt. 228. No Ш397. 1 Földváry Gábor adminisztrátor — Apponyi György kancellár. Pest, 1847. október 10. Kossuth Lajos összes Munkái XI. Kossuth Lajos 1848/49-beni I. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/ 48. (S. a. r. Bartha István) Bp., 1951, (a továbbiakban: KÖM XI.) 221. o.