Világosság, 1990. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 1. szám - Gergely András: Liberalizmus és nemzet: Eötvös József és a Habsburgok az 840-es években

ról, vagy más rokon, de nem magyar fajok­kal egyesülésről ábrándozik”.­ Eötvös egyéni, a reformellenzékben őt el­különítő, jellegzetessé tévő politikai elkép­zeléseinek kialakulását nem tudjuk ponto­san dokumentálni. Az 1842—1843-as évek­ből egyetlen levele sem maradt ránk. Cik­ket, tanulmányt ebben az időben nem írt. Politikai tevékenységének súlypontja a bün­tető törvénykönyv kidolgozására kiküldött országos választmány nyilvánosság elől el­zárt vitatásaiba helyeződött.­ Nézeteinek változásakor számolhatunk azzal a hatással, amelyet sógora, Trefort Ágoston; azután legjobb barátja, a centralista eszmékkel a nyilvánosság előtt először fellépő Szalay László, s nem utolsósorban a külföldi iro­dalom tanulmányozása gyakorolt reá. Dön­tőnek alighanem azt a kiábrándulást tart­hatjuk, amely már az 1843—44-es ország­­gyűlés tárgyalásainak kezdetén nem egy re­formernél regisztrálható.­ A közteherviselés első lépéseként szorgalmazott közösen vál­lalandó háziadó a megyék többségében el­bukott, s más érdemi reformokat illetően is bizonytalan volt az országgyűlés alsó táblai többsége. Tehát az eddig követett politikai taktika, amely a köztanácskozásokon, a saj­tón keresztül kívánta rávenni a reformokra a nemességet, s azoknak a megyei közgyű­léseken többséget teremtve érte volna el or­szággyűlési elfogadásukat, revíziót igényelt. Eötvös ekkor, alkotmányos reformprog­ramja változatlan fenntartásával, Széchenyi taktikája, a kormány megnyerésének (illet­ve hasznosításának) gondolata felé közele­dett. De továbbra is külön utakon jártak, lépéseiket nem egyeztették. Eötvöst Bécs­­ben különben sem csupán egy aulikus mág­náscsalád „tévelygő” fiaként tartották szá­mon. Eötvös József apja, Eötvös Ignác tárnok­­mester, Magyarország egyik első közjogi méltósága 1841-ben vagyonilag tönkrement, s a megrendült hitelű kormánypolitikus ál­lásáról is lemondani kényszerült. Ismert, hogy Eötvös József ekkor elhagyta család­ját, mert nem akart részt venni apjának és az ügyvédeknek birtok- és vagyonmentő­s praktikáiban. A közelmúltban Kolowrat mi­niszteri iratai között rábukkantam a külön­válás konkrét okára. Eötvös Ignác egziszten­ciája mentése érdekében az udvar segítsé­gét vette igénybe. Nyugdíjaztatása nem old­hatta meg anyagi gondjait, mivel hitelezői ennek lefoglalásával is fenyegették. Ezt el­kerülendő Bécsben szándékosan halogatták nyugdíja megállapítását, s helyette a csá­szári pénztár titkos alapjából szokatlanul magas, fizetése kétharmadát kitevő, havi hatszáz forintnyi összeget kapott.10 A csá­szári ház és annak minisztere, Metter­nich lekötelezettjévé vált a Magyarország legmagasabb nyugdíját élvező Eötvös csa­lád. A kormánypárti Földváry adminisztrá­tor, nyilván a suttogó pletykákat visszhan­gozva, még 1847-ben is hozzáfűzte egy el­lenzéki fellépése kapcsán Eötvös József ne­véhez: „ki az atyja penziójában szinte ré­szesül”.11 1843 közepén, röviddel az országgyűlés megnyitása után, Eötvös József Metter­­nichhez, egyéni kezdeményezésből, emlék­iratot intézett, amelyben a szabad királyi városok országgyűlési szavazat jogának ki­bővítését fejtegette.­­Az államkancellár, szo­kásától eltérően, válaszolt az emlékiratra, s a felvetett kérdésekkel érdemben ugyan nem foglalkozott, ám Eötvöst nézeteinek ki­fejtésére szólította fel. Megtörtént a kapcso­latfelvétel a formálódó centralista körrel. Szalay László 1843 szeptemberében „a kor­mány embereivel” tárgyalt, akik hivatalt ajánlottak neki, amelyet ő elutasított.12 Eötvös december 2-án újabb emlékiratot Eötvös József, „Reform”. (Eötvös József, 1. m.) 409. o. Eötvös a nemzetiség veszélyeztetésével is indokolta centralista álláspontját: „megyei szer­kezetünk, mivel éppen e törvényhozásnak az egyes megyére való befolyását gyengíti, sőt néha megsemmisíti, nemzetiségünk fenntartására csak veszedelmes lehet” (TJp. 408. o.) Varga János, Deák Ferenc és az első magyar pol­­gári büntetőrendszer tervezete, zalai Gyűjtemény II. Zalaegerszeg, 1980. 9 Legismertebb Kossuth Lajos „Kiábrándulás” c. vezércikke. (Pesti Hírlap, 1849. december 8.)­ ­ Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien (HHStA), Kabinietsarchiv, Minister Kolowrat Akten, Kt. 228. No Ш397. 1 Földváry Gábor adminisztrátor — Apponyi György kancellár. Pest, 1847. október 10. Kossuth Lajos összes Munkái XI. Kossuth Lajos 1848/49-beni I. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/ 48. (S. a. r. Bartha István) Bp., 1951, (a továbbiak­ban: KÖM XI.) 221. o.

Next