Világosság, 1990. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám - Gergely András: Liberalizmus és nemzet: Eötvös József és a Habsburgok az 840-es években
fogalmazott, amelyben már a politika egészére vonatkozóan feltárta eszméit. Az emlékiratokról első ízben Varga János tett említést egy 1981-ben megjelent tanulmányában, részletes tartalmuk nem ismeretes.13 Magunk is találkoztunk viszont azzal a kísérőlevéllel, amellyel Eötvös elokiratát átnyújtotta.11 Ebben félreérthetetlenül leszögezte: „az a meggyőződésem alakult ki, hogy a reform Magyarországon csak akkor vezet célhoz, ha a kormány irányítja”. A városoknak felajánlott 16 országgyűlési szavazat bizonyítja — folytatja fejtegetését —, hogy az országgyűlés jelenlegi szerkezete értelmes reformot nem tesz lehetővé. (Eötvös valószínűleg kevesellette az 52 megyei mellett a 16 tervezett városi szavazatot az eddigi egy helyett. Nyilvános országgyűlési felszólalásaiban a kérdéssel így nem foglalkozott.) Bár a maga nevében beszélt, nem csinált titkot abból, hogy nézetei megegyeznek azokéval, „akiket ez ügyben kompetens bírónak tart”. Úgy véli, hogy elképzelései könnyen megvalósíthatók, s ha azok a kormányéval megegyeznek, maga is kész segédkezet nyújtani. „Ami személyemet illeti, különösnek tűnhetik, hogy egy férfiú, aki az ellenzékhez tartozik, tesz indítványokat a kormánynak arról, hogy hogyan növelhetné ez hatalmát? Magyarország helyzete mindenkit meg kell győzzön arról, hogy ebben az országban a haladás a törvényes kormányhatalom növelésétől függ, s ez mindenre magyarázatot ad, és még csak azt kell megjegyeznem, hogy én csak akkor működhetek a rend érdekében, ha megtartom az ellenzékben elfoglalt helyemet, és ezért a jövendőben is gyakran indíttatva érzem magam, hogy fellépjek a kormány némely rendszabásai ellen hogy annak azután fontosabb ügyekben hasznos lehessek. Közhivatal vállalása, bármilyen kívánatossá is tenné helyzetem, hogy érte folyamodjam, tönkretenné befolyásomat, és az államot kiszolgálók közé s nem azok sorába helyezne, akik az államnak valóban hasznos szolgálatokat tesznek.” Végül egyéni fordulatoktól sem mentes udvariassággal zárja levelét: „életem legnagyobb büszkesége leend, hogy egy olyan művön dolgozhattam, amely által Főméltóságod — mert csak az Ön vezetése alatt haladhat mindez — a monarchia nagyságát másodjára megalapozandja és Magyarországnak boldog jövendőt biztosítaná”.15 Eötvös érezhetően „Széchenyis” taktikája — mint erre maga is utalt levelében — a kormány valódi céljaitól függött. Néhány hónap múlva Eötvös ráébredt, hogy a kormány nemcsak taktikából rejtegeti céljait, hanem azért, mert másként aligha valósíthatja meg azokat. Metternichék ugyanis Magyarországnak a birodalomba való betagozásán munkálkodtak, s végső céljaikat ezért még a konzervatívok előtt sem fedték fel.16 A kormánnyal együttműködve megvalósított reform illúzió volt. Az a módszer pedig, amely rejtőzködve, az ellenzékben maradva kívánta ezt a politikát érvényesíteni, nemcsak etikailag problematikus, hanem súlyos hibának bizonyult. Az egymás kölcsönös „utilizálására”, hasznosítására törekvő partnerek közül Metternich utilizálta, szándékukon, sőt részben tudtukon kívül, a centralistákat. Metternich akciója nem váratott sokáig magára. 1843. december utolsó napjaiban Szalay Lászlót Bécsbe hívták, s ott napokig tárgyalt „magas állású urakkal”, akik „ragyogó kilátásokat nyitottak meg előtte”. Január első napjaiban újra tárgyal Bécsben.17 Az ugyancsak Bécsben kilincselő Széchenyi meglepetten regisztrálja, hogy Metternich irodaigazgatója, Gervay József, Eötvöst dicséri neki.18 Ugyanezen 12 Szalay László menyasszonyához, özv. Még Józsefnéhez. Pozsony, 1843. szeptember 22. Szalay László Levelei (S. a. r. Szalay Gábor), Bp., 1913, НОШ. o. 13 Varga János, Megye és Haladás ... II. 182. o. 14 HHStA Politisches Archiv Staatskanzlei Provinzen Ungarn Kt. 2. Konv. , fo®. 4—6. o. 15 Bizonytalan, hogy Metterniche az, aki másodjára alapozza meg a monarchiát (tehát 1815 után most újra), vagy az 1526 utáni birodalomalapításra gondol-e Eötvös. Az utóbbit gyanítjuk: Kossuth is felemlíti nevezetes 1848. március 3-i felirati beszédében: „az leszem a Habsburg ház második alapítója, a birodalom kormányrendszerét alkotmányos Irányba reformálandja” (KÖM XI. 622. o.). Jovarga János, Helyét kereső Magyarország. Bp., 1982., 9—25. o. 17 Szalay László menyasszonyához, özv. Mág .Józsefnél rez. Pozsony, 1844. jan. 12. szalay László, i. m. да. о. 15 Széchenyi István, Napló (S. a. r. Oltványi Ambi itus, Bp., 1978, ГО32. o. (11844. jan. 8.) - Egy feb ’