Világosság, 1997. július-december (38. évfolyam, 7-12. szám)
1997 / 7. szám - TERMÉSZETFILOZÓFIA - Székely László: Bevezetőül
Természetfilozófia BEVEZETŐÜL Generációm számára, mely a hetvenes-nyolcvanas években járt egyetemre, fogalom volt a Világosság nyitottságával, szabadabb szellemiségével és tematikus sokoldalúságával élénk színfoltot jelentett a tudományos és kulturális tematikájú folyóiratok között. Azt, hogy mily széles olvasóközönséget szólított meg, bizonyítja, hogy egyformán ismerték és olvasták a bölcsészettudományi, jogtudományi és a természettudományos szakos hallgatók - amit volt matematikus-hallgatóként személyesen tanúsíthatok. Később, miután filozófiai diplomámat is megszerezve a filozófiával hivatásból kezdtem el foglalkozni, a Világosság jelentősége - sok más pályakezdő kollégámhoz hasonlóan - továbbra is megmaradt számomra. Bizonyára valamennyien föllapoztuk azt a nevezetes hatvanas évekbeli számot, melyben Bence György Magyarországon elsőként foglalkozott Thomas Kuhnnal, s a tudományfilozófiával foglalkozó, illetve a természettudományok és a filozófia határvidékén mozgó kollégák számára a filozófiai, teológiai, szociológiai és kultúrtörténeti témák mellett mindmáig emlékezetesek Fehér Mártának, Vekerdi Lászlónak, Altrichter Ferencnek - és másoknak - itt megjelent tudományfilozófiai és tudománytörténeti írásai. A 89-90-es, eseményekben és változásokban gazdag évek fordulóján sokan úgy éreztük azonban, mintha a változásokkal párhuzamosan a Világosság profilja némileg beszűkült volna, s az általános filozófiai tematika rovására az aktuális társadalomelméleti, politikai, jogi és szociológiai témák kaptak volna prioritást. Ezért most kétszeresen is öröm számomra, hogy ezt a természetfilozófiai számot beköszönthetem. Egyrészt elismerés és megtiszteltetés, hogy e számot összeállíthattam, másrészt tanúsága annak is, hogy az utóbbi időszakban a folyóirat újra visszatért a „régi” Világosság ma már klasszikusnak tekinthető tematikájához, s ennek részeként újra határozottan megjelentek kereteiben a mindennapok aktuális politikai-társadalmi problémáihoz még csak közvetve sem kapcsolódó, de hosszabb távon e mindennapok számára is fontossá válható általánosabb filozófiai témák. Mert bár a filozófia igazi értelme csak akkor marad meg, ha a klasszikus, nagy kérdések feletti töprengést nem váltja pragmatikus „aprópénzre”, e tisztán öncélú tevékenység hosszabb távon sokszor a mindennapok vonatkozásában is meghatározóbb lehet, mint az aktuális problémákhoz kapcsolódó - természetesen ugyancsak nélkülözhetetlen - pragmatikus irányultságú elméleti vizsgálódások. S itt a Hérakleitoszról szóló nevezetes anekdotára gondolhatunk. Amikor a város mindennapi közügyeitől tüntetően elforduló, az istenek szentélyébe visszavonuló filozófusnak szemére vetették, hogy nem törődik a polisszal, hanem haszontalan dolgokkal tölti idejét, fölháborodottan utasította vissza a vádat: „Nem tudjátok talán, hogy a legjobb törődés és a leghasznosabb tevékenység, ha az istenek dolgaival foglalatoskodunk?” S hol vannak már az epheszoszi polgárok? S hol lenne magának Epheszosznak emléke, ha történetesen nem itt született, élt és alkotott volna Hérakleitosz, kinek hatása a görög gondolkodásra (s ezzel az egész európai történe t Világosság 1997/7