Vörös Zászló, 1960. január-június (16. évfolyam, 1-77. szám)
1960-01-01 / 1. szám
Az én családom A múló évek mindig hátrahagynak az embereknek valami szépet és boldogat, így volt ez az idén is. Pár héttel ezelőtt szüleim aranylakodalmukat tartották. Együtt volt az egész család. János, a legidősebb testvérem mondta a felköszöntőt. A 12 éves Attila, az egyik a 35 unoka közül, harmónikán játszott és elénekelte a szüleink kedvenc dalát. Víg volt a hangulat. Daloltunk, beszélgettünk. Emlékeztünk a múltra. Terveztük a jövőt Volt mire emlékezni. Milyen nehéz volt apámnak, a búcsús falusi levélhordónak felnevelni 11 gyermeket. És most mindannyian révbe jutottunk. A kolhozban végzett munka hozta meg számunkra a boldogságot, a jólétet. — A Pércsi családból egy egész brigádot lehetne kiállítani, — szokták mondani a kolhozisták. És ez tényleg így van. Mikor megalakult Búcsúban a kolhoz, családunk valamennyi felnőtt tagja — 15 ember egyszerre lépett be. Alig van a Kalinin Kolhoznak olyan termelési ágazata, ahol ne dolgozna valaki közülünk. Egyedül a sertésfarmon négyen vagyunk. Amint az asztal körül ülve beszélgettünk, valaki tréfásan megjegyezte: Ne sajnáljátok az ételt, italt, hiszen termelünk mi eleget. Albert bátyámmal mindjárt ki is számítottuk. Amióta a farmon dolgozunk, több mint 8 ezer sertést neveltünk fel, közel 6 ezer mázsa sertéshúst termeltünk. Az adja az újévi örömet életünknek, hogy munkánkkal nemcsak a magunk, hanem embertársaink számára is bőséget teremtünk. És ma, az újév éjszakáján, ismét együtt vagyunk. Ülünk az asztal körül. Vigadunk. Az én részemre ennek az új esztendőnek különösen nagy jelentősége van. Nemrégen vettek fel a kommunista párt soraiba. János és Albert bátyám után én is kommunista lettem. Milliókat számláló családban, a kommunisták nagy családjának tagjaként ünneplem ma az újévet. Pércsi Miklós, a Kalinin Kolhoz tagja. A múlt év dicső eseményei ★ Az SZKP Központi Bizottságának plénuma, melyet június 24—29-én tartottak, megvitatta a XXI. kongreszszusnak a technikai haladásnak az iparban és az építkezésben való meggyorsításáról szóló határozatának teljesítéséről szóló kérdést. A plénum felhívta a szovjet embereket, hogy fokozott energiával harcoljanak a további technikai haladásért, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a tudomány és a technika sikerei, az nyitók élenjáró tapasztalata a tömegek közkincsét képezzék. ★ Újabb fejezetet írt a szovjet nép a világűrnek az emberiség által való meghódításának történelmébe, ami,kor űrrakétát bocsátott fel más égitestre. Szeptember 14- én a szovjet űrrakéta elérte a Hold felületét, eljuttatta oda az SZSZKSZ zászlaját, rajta az állam címerével. ★ A harmadik szovjet űrrakéta, amely fedélzetén automatikus bolygóközi állomást vitt, október 4-én kezdte meg Hod körüli útját. Az emberiség történelmében első ízben nyertek fényképfelvételt a Föld bolygójának túlsó oldaláról. ★ «A béke és barátság történelmi jelentőségű küldetése» — így nevezték az egész világ országainak haladó szellemű emberei Hruscsov N. Sz.-nek szeptember 15-től 27-ig az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatását. Hruscsov N. Sz. USA városaiban tartott felszólalásait olvasva, a szovjet emberek nagy örömet és büszkeséget éreztek a szovjet Haza hatalmassága, népünknek a kommunizmus építésében elért történelmi jelentőségű győzelme, a marxizmus-leninizmus eszméjének legyőzhetetlen ereje iránt. Új év — új célok Vége az 1959. évnek. Szép, vidám esztendő volt ez az én számomra is. Talán a legszebb a hat esztendő közül, melynek folyamán mint fejőnő dolgozom. Ilyenkor mindenki felidézi emlékezetében a múlt eseményeit. Én is igy teszek. Bár hat évvel ezelőtt történt, de még mindig jól emlékszem arra az őszi napra amikor így szóltam Dzsanda elvtárshoz, a volt dzvinkovói kolhoz akkori elnökéhez: — Ferenő szeretnék lenni. Az elnök tekintetéből csodálkozást olvastam ki. — Nem értem magát. Négy éve csoportvezető. Csoportja mindig bő termést takarított be... Közbeszóltam. Őszintén elmondtam, hogy jobban szeretnék fejőnő lenni. Régi vágyam ez. A vezetőség teljesítette kérésemet. Másnap már a farmon dolgoztam. Eleinte bizony nem volt könnyű. Féltem is, hogy hátha nem állom meg a helyem. — Ennek nem szabad megtörténnie, — határoztam el erősen. Attól kezdve nagy kedvvel végeztem munkámat és így sikerült legyőznöm a kezdeti nehézségeket. A következő újesztendő első napján már én is együtt örültem a többi fejőnőkkel. Egyre jobb eredményeket kezdtem elérni. 1958-ban az első lettem kolhozunk fejőnőinek versenyében. És 1959-ben? El sem tudom mondani, hogy milyen nagy az örömöm. Már december 5-ig, vagyis a Szovjet Alkotmány Napjáig teljesítettem évi kötelezettségvállalásomat. A napokban tudtam meg, hogy a kerület összes fejőnői között én értem el a legmagasabb tejhozamot — több mint 3600 litert tehenenként. Itt van 1960 — a hétéves terv második éve. Első napjától megkezdem a harcot azért, hogy tehenenként átlag 4550 liter tejet fejjek. KANAJLÓ ANNA, a Győzelem Kolhoz fejőnője. KULTÚRA TOVÁBBI FEJLŐDÉSÉNEK ÉVE Az 1959. évet kerületünkben is méltán nevezhetjük a termelési sikerek évének. De az elmúlt év nemcsak arról nevezetes hogy ipari és mezőgazdasági dolgozóink az eddiginél is nagyobb eredményeket értek el, hanem arról is, hogy kerületünkben jelentősen fejlődött a formájában nemzeti, s tartalmában szocialista kultúra. 1959-ben kerületünk lakosai tartalmasabban és érdekesebben tölthették el szabadidejüket, mint az előző években. Berehovón nyári filmszínház nyílt. A dicső forradalmi múlttal rendel- l kező Munkásotthon néhány szobájában múzeum létesült. A városban Művelődési Egyetem működik. Megjavították munkájukat a falusi klubok és könyvtárak. Több ezer könyvvel gyarapodott könyvtáraink könyvállománya. Kerületünk élenjáró műkedvelő körei sikerrel szerepeltek a területi szemléken. A Kerületi Kultúrház színjátszó csoportjai megkapták a Népi Színház megtisztelő elnevezést. Ez nem elbizakodottabbá, hanem még szorgalmasabbá tette a műkedvelőket. Az utóbbi időben úgy az ukrán, mint a magyar színjátszók komoly alkotó sikereket értek el. Itt az újév. Ilyenkor új gondolatok, új tervek születnek. Kétségtelen, hogy kulturmunkásaink is számos szép új tervet fognak megvalósítani az 1960. év folyamán, s még jobban megszervezik a dolgozók kulturális pihenését, fellendítik a kulturmunkát. Kovács E., a kerületi kulturügyosztály vezetője. - Villám és érdekes volt a jelmezbál December 29-én, az újév küszöbén, valami különös készült a Pionir-otthonban. Alighogy sötétedni kezdett, a nagyteremben és a Pioniriotthon többi szobáiban már gyülekeztek a fiúk és leányok. Sok szülő is eljött. ...A terem megtelt. A tekintetek a szépen feldíszített fenyőfára szegeződnek. Egy lánycsoport jelenik meg, mely zongorakísérlet mellett táncot lejt a fenyőfa körül. Ezzel kezdetét is vette az újévi fenyőfaévinépség. Egy ukrán tánc után a fiatal táncosnők nagyszerűen mutatnak be egy magyar csárdást, román és lengyel népi táncokat. A jelenlévők lelkes tapssal jutalmazzák Glegyák Évát, Bódi Katót, Rozenstein Katót, Ilku Máriát és a többieket. A nézők előtt, mintha a fenyőfa alól nőtt volna ki, egy kicsi indiai táncosnő jelenik meg. A fekete kislány fehér indiai táncruhában, kidolgozott, művészi mozdulataival mindenkit csodálatba ejt. Gliba Álla, második osztályos tanuló ez. Az érdekes műsor végéhez közeledik. A szomszéd szobából örömteli gyermekhangok hallatszanak: — Jön a Télapó! Utat a Télapónak! Néhány perces várakozás után még izgalmasabb percek következnek, a Télapó ajándékokat ad a legjobb pioníroknak. — Egy év múlva ismét eljövök. Viszontlátásra gyerekek. — búcsúzik a Télapó. ...Csupán néhány perc telik el és a gyermekek már a legkülönbözőbb jelmezekben vannak. Van itt rakéta-jelmez, tengeri kalózok, indiánok, lepkék, orvosok, hableány, cigány és ki tudná felsorolni valamennyit. Megszólal a vidám zene. A lányok és a fiúk táncba kezdenek. Nincs határa a gyermekek és a szülők örömének. De lehet-e nagyobb örömük a felnőtteknek annál, ha gyermekeiket, jövő nemzedékünket vidámnak, boldognak láthatják?! Ilyen örömteli érzéssel hagyták el a gyermekek és a felnőttek a jelmezbál végezetével a Plonir-otthont. Veress G.