Vörös Zászló, 1967. július-december (23. évfolyam, 78-154. szám)

1967-09-16 / 111. szám

N­EHÉZ és hő­sies utat tét­­el­tek meg kerületünk dol­gozói a szociális felszabadulá­sukért vívott harcban. Évti­zedeken keresztül küzdöttek törvényes jogaikért, szabadsá­gukért, jobb életükért. Az orosz munkások és parasztok harca és élete volt az a ragyo­gó világítótorony, amely felé irányultak tekinteteink és re­ményeink. Ők, — akik sorsuk gazdái lettek a megújhodott földön — szolgáltattak példát, amelyet igyekeztünk követni. A berehovói kerület dolgozói nagy elragadtatással hallgatták az Oroszországból érkező híre­ket arról, miként erősödik a fiatal szovjethatalom. Új forradalmi fellendülés hullámzott végig Kárpátontú­­lon. A városokban és falvak­ban népes tüntetéseket ren­deztek a kommunista párt jel­szavai alatt. A munkások, nők és Berehovó ifjainak ezrei vet­tek részt a sanyargatott élet, a nehéz munkakörülmények és alacsony munkabér elleni til­takozó tüntetéseken. Magyarok, ukránok, szlovákok, csehek, len­gyelek és más nemzetiségek képviselői haladtak vállvetve a tömött sorokban. Rövidesen, 1919-ben Magyar­­országon megalakult a Tanács­­köztársaság. A Tanácsköztársa­ság vívmányainak védelmére keltek Berehovó ipari üzemei­nek dolgozói. A város és a környék lakosai a Vörös Gár­da soraiban bátran harcoltak a külföldi beavatkozók ellen, akik minden oldalról megtá­madták a fiatal Tanácsköztár­saságot. Kerületünk számos dolgozója esett el 1919 vész­terhes napjaiban. Az ellenfor­radalom győzedelmeskedni tu­dott. Kárpátomál a burzsoá Csehszlovákia gyarmata lett. De a kommunisták és a mun­kások nem gondoltak a fegy­ver letételére. Folytatták szo­ciális felszabadulásukért indí­tott harcukat. 1­921-ben elhatározták, hogy felépítlnék­ a Munkásotthont, amely a dolgozók politikai ne­velésének központja lett. A különböző nemzetiségű munká­sok és jparasztok adták össze meg­takarí­tott pénzüket, min­denki annyit, amennyit tudott, hogy elősegítsék a Munkásott­hon építését. Amikor az építke­zési munkálatok befejeződtek, a kommunistáknak nagyobb le­hetőségük nyílt a propaganda­­munka folytatására, a különbö­ző politikai rendezvények le­vezetésére. itt rendezték gyű­léseiket, itt tartottak előadáso­kat a kommunisták a világ proletariátusának internaciona­lista feladatairól. A város dolgozói előtt gyak­ran tartottak lelkesítő előadá­sokat Lekota Iván, Fascsics László, Török Pál, Csehi And­rás és a cseh parlament más képviselői. Mint a nemzetközi szolidari­tás példájára emlékszem arra a politikai tüntetésre, amelyre az ukrán nemzetiségű Luka Deme­ter temetésén került sor. Mind­ez 1930-ban történt. Huszt- Boronyán Luka Demetert ha­lálosan megsebesítették a cseh csendőrök. Súlyos állapotban a berehovói kórházba szállítot­ták, ahol később meg is halt. Luka Demeter temetése Bere­hovó dolgozóinak igazi mani­­fesztációjává vált. Hatalmas erő a különböző nemzetiségű emberek barátsá­ga. Ez a barátság vezetett ben­nünket győzelmekre, boldog életünk felépítésére a szovjet­hatalom csillagzata alatt. DANCS GY., személyi nyugdíjas, az SZKP tagja 1928-tól. ÖRÖK BARÁTSÁGBAN EGYESÜLVE A NAGY ÖSSZEFOGÁS ÚTJÁN EGYSÉGES családként élnek és dolgoz­nak a szeretett haza javára a Gépkocsi­­javító Üzem különböző nemzetiségű dolgozói Például a benzinkutak elkészítésén a magyar nemzetiségű­ Popovics P. és Rónai A., az orosz nemzetiségű Mojszejenkó A. és az ukrán Fre­­gán J. dolgoznak. Iberál E. felvétele. MESÉLNEK A KIÁLLÍTÁSI TÁRGYAK A berehovói Barátság­ Ház naponta vendégszeretet­en megnyitja ajtaját a láto­gatók előtt. Számos kiállítá­si tárgyat gyűjtöttek itt össze, amelyek ragyogóan tükrözik vissza kerületünk dolgozóinak barátságát a szövetségi köztársaságok, valamint Magyarország, Csehszlovákia és más test­véri országok lakosságával. Figyelmesen vizsgálgatva az időtől megsárgult fényképe­ket, okmányokat, feltétlenül arra a következtetésre ju­tunk, hogy az emberek bol­dogsága a barátságban és összefogásban rejlik. A marxizmus-leninizmus nagy eszméi által egyesített mun­kások és parasztok a közelmúltban hősiesen har­coltak szebb jövőjükért. Függetlenül nemzetiségük­től, vállvetve haladtak a boldog életért folyó harc tö­vises útjain Előttünk van az ukrán nemzetiségű Borka­­nyuk fényképe. Kőszáli sas­nak nevezték őt az em­berek. Lelkesen védelmez­te Kárpátomul parasztjai­nak és munkásainak érde­keit. Egy másik fényképen a magyar nemzetiségű Ko­vács János látható, aki 1918-tól a vörös hadsereg­ben politikai dolgozóként részt vett a különböző ellen­forradalmi csoportok fel­morzsolásában, majd később Lenin V. I. és Szverdlov J. M. testőrségéhez tarto­zott. Számos hasonló példát lehetne felhozni. A különböző nemzetiségű emberek közötti barátság a mi időnkben egyre jobban szilárdul és virágzik. Ennek bizonyítéka a Barátság-kert, amelynek makettjét a mú­zeumban őrzik. A szovjet — magyar határon létesített gyümölcsös szimbolizálja a két ország népei közötti ba­rátságot. A Barátság-kőolaj­vezeték szorosan egybe­kapcsolta a Szovjetuniót, Magyarországot, Csehszlo­vákiát, Lengyelországot és a Német Demokratikus Köz­társaságot. A kőolajvezeték építéséről egész sor pasz­tellképet készített Garanyi Ps. festőművész, majd a mú­zeumnak ajándékozta azo­kat. A sok-sok kiállítási tárgy mindegyike azt bizonyítja: barátságunk megbonthatat­­ la a" ZAHARI­P. 2. VÖRÖS oldal Z A S Z L Ó 1967 szept. 16. szombat * A kerület könyvtárainak könyvalapja meghaladja a 424 ezer példányt. A falusi könyv­tárakban több mint 143 ezer könyv van, közöttük 55 ezer orosz, 32 ezer ukrán és 56 ezer magyar könyv.­­*• A kerület közép- és nyolc­­osztályos iskoláiban több mint 30 nemzetközi barátság sarkot létesítettek. Különösen gyü­mölcsözően dolgoznak a Bere­gi Középiskola, a berehovói 4. és 2. számú középiskolák, va­lamint a kvaszovói és badalo­­vói nyolcosztályos iskolák ifjú internacionalistái. A Berehovói 2. számú Középiskola tanulói például baráti kapcsolatokat létesítettek a hősi vietnami nép gyermekeivel. Ifjú baráta­iknak csomagokban tanszere­ket küldenek. A vietnami gyer­mekek leveleikben hálás köszö­­neteiket fejezik ki. ★ Kerületünk dolgozói nagy érdeklődéssel kisérik a Magyar Népköztársaság népgazdaságá­nak és kultúrájának fejlődését. Ebben nagy segítséget nyújt nekik az Ország-Világ című ké­pes folyóirat, a Magyar-Szov­jet Baráti Társaság lapja. A folyóiratot 2235-en fizették elő. A SZÁMOK NYELVÉN LEVELEK ÉRKEZNEK SEPETOVKÁRÓL Biztosan nincs olyan pionír, aki ne ismerné Kotyik Vályá­­nak a Nagy Honvédő Háború folyamán véghezvitt hőstetteit. Vörös nyomolvasóink szintén tudomást szereztek Válya rö­vid, de bátor életéről. Ismere­teik jelentősen bővültek az­után, hogy levelet írtak Sepe­­tovkába. A válaszból megtud­tuk, hogyan tanult Válya, ki maradt életben hozzátartozói közül. Jelenleg nemzetközi barát­ság sarkunkban több leve­let őrzünk, amelyek Sepetov­­kából érkeztek. Tanulóink ezenkívül levelezést folytatnak Magyarországon és Csehszlo­vákiában élő ifjú barátaikkal. Annak érdekében, hogy a ta­nulók közelebbről megismer­kedjenek a testvéri Szovjet Köztársaságok népgazdaságá­val és kulturális építésével, megrendezzük a 15 szovjet köz­társaság napjait. Ezeket az ün­nepeket a Nagy Október 50. évfordulója előestéjén tartjuk meg. HEGEDŰS Ev a Koszinói Középiskola pionírvezetője. RAGYOGÓ JÖVŐNK NEVÉBEN VÉGZETT MUNKA Több mint két évtized telt el azóta, hogy a megújhodott Kárpátontúl dolgozói, megsza­badulva az elnyomók igájától, hozzáláttak új életük építésé­hez. Az Odera és a Spree part­ján még dörögtek az ágyuk, de a Tisza, Borzsa és Ung folyók mentén már hozzáláttak a há­ború okozta sebek begyógyítá­­sához. A kommunista párt köré tö­mörült emberek hozzáfogtak a kerület népgazdaságának fel­lendítéséhez. 1945 márciusá­ban Berehovóra érkezett a Kárpátontúli Népbizottság kép­viselője és Gábor Ödön kom­munistának átnyújtotta a Má­jus Elseje nevet viselő fafel­dolgozó üzem igazgatójául tör­tént kinevezéséről szóló ok­mányt. Így született meg a Be­rehovói Bútorkombinát. Az üzemben vállvetve dolgoztak az ukránok, magyarok, szlovákok, csehek és a kerületben élő más nemzetiségű emberek. Éppen ebben az időben érezték az em­berek legjobban a barátság ha­talmas, összetartó erejét. Nem feledkeztek meg róluk orosz testvéreik sem, új berendezése­ket küldtek Berehovóra, így már 1947-ben megkezdhette az üzem a műbutorok gyártását. Most is összetartó családként élnek és dolgoznak a Butor­kombinát dolgozói. Kollektí­vánkban 15 nemzetiség képvi­selői dolgoznak, akiknek a ba­rátsága és kölcsönös segély­nyújtása a közös munkapadok­nál kovácsolódik. Különösen gyümölcsözően dolgozik soknemzetiségű kol­lektívánk az idei, a szovjetha­­talom fennállásának jubileumi évében. Erről tanúskodik az a tény is, hogy az idén már kétszer érdemeltük ki a fa,­cellulóz-pa­pír és famegmunkáló minisz­térium vörös vándorzászlaját, valamint az első országos pénzjutalmat. Munkaajándékokat készítve a Nagy Októbernek, műbútor­asztalosaink vállalták, hogy évi tervüket december 25-ig teljesítik és 160 ezer rubel ér­tékű terven felüli terméket gyártanak. A sikerek eléréséit segítik elő azok a szilárd ter­melési kapcsolatok, amelyeket soknemzetiségű hazánk testvéri köztársaságainak rokonszakmá­ja üzemeivel tartunk fenn. «A népek barátságában épít­jük fel a kommunizmust» — ez alatt a jelszó alatt elkészí­tették kombinátunkban a Szov­jetunió térképét, ahol fel van­nak tüntetve árutermékeink eladásának helyei, valamint azok a helyek, ahonnan az alap- és segédanyagokat kap­juk a bútorgyártáshoz. Az ál­talunk gyártott termékek eljut­nak az Üzbég, Kazah, Moldo­van, Tadzsik és más testvéri köztársaságokba. Alapanyagok pedig orosz barátainktól Gor­kijból, Ribinszkból, Szverd­­lovszkból, Bijszkből és más városokból érkeznek. A népek közötti barátság elmélyítését elősegítő szilárd termelési kapcsolatokat létesí­tettünk a Balti-melléki köztár­saságok dolgozóival is. Nem­rég egy küldöttségünk látoga­tott el balti-melléki barátaink­hoz. Dolgozóink átadták baráta­inknak a munkában szerzett tapasztalataikat s ugyanakkor ők is sok hasznosat vettek rá tőlük. Az ilyen termelési kapcsola­tok mélyítik az emberek kö­zötti barátságot, elősegítik al­kotó, lelkes munkájukat. GAVRILOV M., a Berehovói Bútorkombi­nát pártbizottságának tit­kára.

Next