Vörös Zászló, 1971. július-december (27. évfolyam, 78-154. szám)

1971-07-03 / 78. szám

(Folytatás: Elejét lásd a Jú­nius 29-i és július 1-i számban) VENDÉGSÉGBEN A FÖLDMŰVELŐKNÉL Mindannyiunkat érdekelt az, milyen sikereket érnek el szlo­vák barátaink a mezőgazdaság fejlesztésében. Éppen ezért örömmel fogadtuk a Bőd­ Termelőszövetkezet megtekin­tésére szóló meghívást. Sipos Ferenc, a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy gaz­daságuk nem tartozik az or­szágrész nagy mezőgazdasági üzemei közé. Mindössze 785 hektár földdel, köztük 689 hektár szántófölddel rendelkez­nek. A gazdaság legfőbb célja biztosítani a termelés legma­gasabb fokú jövedelmezőségét. Ezen a téren szép sikereket ér­tek el: tavaly a szövetkezet bevétele 11 millió koronát tett ki. A gazdaság büszkesége a ba­romfiüzem, melyet a tudomány és technika legújabb követel­ményeinek megfelelően szerel­tek fel. Lehetőségünk nyílt közelebbről megismerkedni termelői tevékenységével. A baromfi gondozásának, eteté­sének folyamatát, a tojás be­gyűjtést és a ketrecek tisztí­tását automatizálták. A ter­melés minden folyamatát egy központi irányító asztal mellől végzik. 6 000 tyúkot tartanak, gondozásukat két szakképzett baromfigondozó végzi. Tavaly minden tojótyúktól 216 darab tojást értek el. Nyolcadik éve vezeti a ba­romfiüzemet Fedorova Olga zootechnikus. Szívesen ismer­kedtünk meg ezzel az energi­kus asszonnyal, aki szakmájá­nak szerelmese. Nagy érdeklő­déssel hallgattuk elbeszélését kollektívájának munkájáról. PRESOV — A BARATSÁG VÁROSA A CSSZSZK Kelet-Szlovák országrészén való tartózkodá­sunk második napján érkeztünk meg Presovba, ebbe az ősrégi, de örökifjú városba. — Városunkat a barátság városának nevezik, — mondot­ta Emil Reinkraut, a városi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke a tiszteletünkre rende­zett fogadáson. — Itt külön­böző nemzetiségű emberek — szlovákok, csehek, ukránok, magyarok, németek élnek és, dolgoznak.­­ Presov szoros kapcsolatokat tart fenn testvérvárosával, Mukacsevóval. Ezek a kapcso­latok egyre mélyebbé válnak, egyre több üzemben hódítanak teret, így például a Presovi Ipari Automatikai Gyár és a Gördülő Csapágygyár bará­ti kapcsolatot tart fenn a Mu­­kacsevói Műszergyárral, a pre­sovi készruhagyár pedig a mu­­kacsevói kötöttárugyárral stb. Jártunk a Nalepki kapitány nevét viselő készruhagyárban, találkoztunk kollektívájának tagjaival. Különösen nagy érdeklődés­sel nézegette az üzem műhelye­it Hnyidenko Olga, ruhagyá­runk főmérnöke. Mikulják Va­­szil, a helybeli üzem vezető közgazdásza szívesen válaszolt az általa feltett kérdésekre. Megkértük Hayidenko elvtárs­nőt, számoljon be az üzemben szerzett élményeiről. — Nagyon megtetszett ne­kem a Hoffman rendszerű elő­készítő vonal és a varrómű­hely, melyet a japán «Youki» cég rendszere szerint szereltek fel. Ezen rendszerek alkalma­zása tette lehetővé, hogy 30 százalékkal fokozzák a munka­termelékenységet a készruhák gyártásánál, javítsák a minő­séget. Az üzemmel való megismerkedés nagyon hasz­nos volt számomra. Kü­lönösen mély benyomást kel­tettek bennem az üzem mun­kásnői, akik jóbarátként, ked­ves vendégekként fogadtak bennünket. Hnyidenko elvtársnő mind­­annyiunk nevében megköszön­te az üzem kollektívájának a meleg fogadtatást, sok sikert kívánt a dolgozóknak munká­jukban, a CSKP XIV. kong­resszusa határozatainak teljesí­téséért folyó harcban. A mun­kásnőknek egy ajándékot nyújtott át — az űrhajósok­ Moszkvában emelt emlékmű­vének makettjét. HOL VAN ÖN, KUC KAPITÁNY? Kelet-Szlovákiában való tar­tózkodásunk alatt számtalan érdekes emberrel, országunk, a szovjet nép igazi barátaival találkoztunk. Mindannyiukról lehetetlen beszélni. De az egyik ilyen találkozóról feltétlenül szólnunk kell. Presovban ismerkedtünk meg Cisaryk Andrej orvossal, a városi béketanács elnökével, aki bemutatott nekünk egy fényképet, melyet már több mint egy negyed százada őriz nagy szeretettel. A fénykép egy szovjet tisztet ábrázol. Hátlapján kalligrafikus írással a következő szavak állnak: •«Barátomnak, Cisaryk And­rej Vlktorovics orvosnak Kuc Jegor Zaharovics szibériai ko­ zákkapitánytól a két testvéri szláv népnek a Nagy Honvédő Háborúban való találkozása emlékéül, valamint az irántam tanúsított gondoskodásért és felgyógyulásomért. 1945. jú­nius 9­­. — Kuc kapitány nagyszerű tiszt, hazájának hű fia volt, — mondotta Cisaryk elvtárs. — A háború utolsó napjaiban megsebesült. De nem hagyta el a csatateret. Amikor be­szállították a trnavai kórházba, csizmáját átitatta a vér. Fenn­állt az amputálás veszélye. De mégis sikerült elkerülni a csonkolást. Barátságot kötöt­tünk. Kuc kapitány sokat me­sélt a távoli Szibériáról, ha­tártalanul örült, hogy véget ért a háború, hogy elérkezett a régvárt béke napja. Nagyon szeretnék találkozni vele, de sajnos nem tudom a címét. Mi megígértük, hogy felku­tatjuk Kuc kapitányt, s ha ez sikerül, közöljük címét Cisa­ryk A. orvossal. Lehet, hogy sikerülni fog... ☆ Két napot töltöttünk a CSSZSZK Kelet-Szlovák or­szágrészen. Éreztük azt, hogy valódi barátok vesznek körül bennünket, olyan emberek, akik számára drága a béke ügye és a népek közötti barát­ság. Ezért a határon búcsúz­­kodva tőlük tiszta szívből mondtuk nekik: — Viszontlátásra, barátaink! CSANÁDI Gy. A felvételen:Hnyidenkó O., a Berehovói Ruhagyár főmér­nöke emléktárgyat nyújt át a Nalepki kapitány nevét viselő készruhagyár dolgozóinak. Két nap a szlovák barátok földjén Ebbe a házba, amely a Kijev alatti festői vidék egyik csen­des sarkában húzódik meg, a postás rendszerint egy táska levéllel tér be. Páncs Petro Joszifovicsnak írnak barátai Torontóból és Azerbajdzsán­ból, földijei Valkiból, tanítók Karagandából, diákok és kezdő irodalmárok... Tanácsot kér­nek, elmondják elképzeléseiket, szívélyes üdvözletüket küldik és jó egészséget kívánnak. Az egyik iskolai füzetlapon gyer­mekírással gondosan megraj­zolt hetük állnak: «Köszönet önnek a Tarascsanszki ezred fia könyvért. Pionirüdvözletü­­ket küldik a 32. számú Zapo­­rozsjei Középiskola negyedik osztályos tanulói». Átlapozva Petro Joszifovics «levéltárát», öröm tölti el az embert. Felcseng a telefon: a ház gazdáját egy ifjú prózaíróval való beszélgetésre hívják meg. Néhány perc múlva újabb csengetés: megérkeztek az új­ságírók, egy újabb csengetés a kiadóból Az olvasókkal va­ló találkozók várnak rá, s szá­mos társadalmi megbízatás S ez így van napról napra, év­ről évre, örömmel tölt el a sok elfog­laltság, mondogatja Petro Jo­szifovics. Petro Páncs 1921-ben lépett az irodalmi tevékenység útjá­ra, amikor Kultúrgazdaság című első elbeszélését közöl­ték. Eddig az ideig a szegény paraszt család sarja bonyolult élet- és politikai utat tett meg. Szemtanúja volt 1905 viharos eseményeinek, kapcsolatban állt Harkov forradalmi beállí­tottságú diákifjúságával, a rendőrség titkos felügyelete alatt állt. A forradalom után a Vörös Hadsereg egyik tüzér­ségi alegységének parancsnoki tisztjét töltötte be. A polgárháború befejezése után leszerelt, elbeszéléseket és kisregényeket írt, melyek azonnal felkeltették a közvéle­mény érdeklődését s azt bizo­nyították, hogy a fiatal szov­jet-ukrán irodalomban új pró­zaíró, a művészi szó sajátos mestere jelent meg. Legjobb alkotásaiban minden kifejezés, minden szó helyénvaló, elke­rülhetetlen, segít a szerzőnek még hívebben megrajzolni a kort, teljesebben feltárni a hő­sök benső világát, megértetni az olvasókkal a művek eszmei tartalmát. Petro Páncs 80 éves. Éle­téből egy félévszázadot az iro­dalomnak szentelt. Ez alatt az idő alatt sok könyvet írt, szá­mos hőst formált meg, akik kö­zeliek számunkra. Az író ak­tívan foglalkozik az élettel, igyekszik bemutatni azt a pár­tosság és a népiesség szemszö­géből. ...Petro Joszifovics az író­asztalhoz lépett Elolvasott egy újabb levelet. Elgondolkozott. Néhány sort vetett papírra. Le­het, hogy egy újabb alkotás el­ső sorai jelentek meg a fehér lapon. MATVEJEV A. (RATAU) PETRO PANCS 80 ÉVES Lelkes, fáradhatatlan munka 2. VÖRÖS oldal ZÁSZLÓ 1971. július 3., szombat Indul a stafétaalbum A napokban a Kerületi Felnőtt Olvasók Könyvtára a kerületi mozihálózat igazgatóságá­val közösen egy stafétát indított Útnak. «A kul­­túrmunkások megvalósítják a XXIV. pártkong­resszus határozatait» — ez a felírat díszíti an­nak az albumnak a fedelét, amelyben rögzítik majd a staféta kétéves útjának eseményeit. Fő célja e mozgalomnak, hogy szorosabbra von­va a kapcsolatot a kultúrmunkások és a falu élenjárói között, elősegítse a kongresszusi ha­tározatok minél teljesebb megvalósítását. A sta­féta Novoszelón rajtolt. Déncs György, a falusi mozihálózat igazgatója nyújtotta át (a felvéte­len) Gyurkó Margitnak, a novoszelói könyvtá­rosnak az albumot. A jelenlévők meghallgatták a Lenin Kolhoz rovoszelói részlege élenjáró munkásait, akik beszámoltak az előttük álló fe­ladatokról, a mezőgazdasági munkák menetéről, eredményeikről. Tibor Béla és Ács Sámuel cso­portvezetők, Koszmeda A. gépkezelő és Mándi József részlegvezető felszólalásait nagy figye­lemmel hallgatták az egybegyűltek, majd meg­tekintették a Kongresszustól kongresszusig című dokumentumfilmet. A staféta következő állomása N. Remetén lesz. LŐRINC Livia, a Kerületi Felnőtt Olvasók Könyvtárának módszerésze. Szabó Sándor felvétele. Hogy a tervek megvalósuljanak Ma szerte az országban megemlékeznek a Nemzetközi Szövetkezeti Napról. Az Iva­­nivkai Fogyasztási Szövetke­zet dolgozói jelentős munkasi­kerekkel fogadják ezt a napot. Július 1-re teljesítették az áru­­értékesítés és felvásárlás fél­évi tervét, s ezzel jó rajtot vettek az ötéves terv első évé­ben. Dédában, Kis- és Nagybé­­gányban, Harazgyivkán, Gá­ton, Ivanivkán és a többi hoz­zánk tartozó falvakban lévő üzletekben udvariasan, előzé­kenyen szolgálják ki az eláru­sítók a vásárlókat. Braun Má­riát, a 2. számú élelmiszerüz­let vezetőjét kitüntették a szovjet kereskedelem kiváló dolgozója címmel és a heses munkáért éremmel. Hozzá ha­sonló odaadással dolgoznak még Orosz Mária, Fejes Ol­ga, Homoki Gyula és más ke­reskedők. Különösen kitűnik jó munkájával az ivanivkai ke­reskedelmi kombinát. Habcsuk Mária, a kombinát igazgatója arra törekszik, hogy mindig idejében adja le a megrendelé­seket az árulerakatnál. Állan­dóan tanulmányozza a fogyasz­tók igényeit, igyekszik kielé­gíteni azokat. Marosi Ilona, a Találka ven­déglő főszakácsa több területi versenyen ért el komoly helye­zést ételkészítményeivel, a múlt évben pedig munkáját oklevéllel jutalmazták. Ugyan­itt dolgozik Medvigy Margit büfésnő, aki már 18 éve áll a pult mögött. És még sorol­hatnám a neveket. Sokat fejlődött szövetkeze­tünk az utóbbi években. Kü­lönösen jelentősek az elmúlt ötéves terv eredményei. Hi­szen minden egyes hozzánk tartozó községben épült vala­milyen kereskedelmi objektum. Különösen nagyot haladt előre a közétkeztetés. Átépí­tettük az ivanivkai és a gáti vendéglőt,, az utóbbit ifjúsági kávézóval is bővítettük, más falvakban pedig étkezdéket nyitottunk. Áprilistól a fo­gyasztási szövetkezet mellett közétkeztetési kombinátot lé­tesítettünk. A nyári időszakra is felké­szültünk. A nyári táborokban az állattenyésztők számára ön­­kiszolgáló büfét nyitunk. Ilyen működik már a Marx Károly Kolhoz dédai farmjának nyári táborában, most nyílik meg ha­sonló az ivanivkai farmon is. Az aratásnál szorgoskodóknak mozgó autóbü­fé szállítja a me­zőre a hűsítő italokat és a kü­lönböző fogyasztási cikkeket. Kereskedelmi dolgozónak lenni­­ nagy felelősség. A lakosság kiszolgálását­ udvari­asan, hozzáértően végezni, teljesíteni az ötéves terv cél­kitűzéseit — ezért harcolnak szövetkezetünk dolgozói. КОТА Ferenc, az Ivanivkai Fogyasztási Szövetkezet elnöke.

Next