Vörös Zászló, 1971. július-december (27. évfolyam, 78-154. szám)
1971-07-03 / 78. szám
(Folytatás: Elejét lásd a Június 29-i és július 1-i számban) VENDÉGSÉGBEN A FÖLDMŰVELŐKNÉL Mindannyiunkat érdekelt az, milyen sikereket érnek el szlovák barátaink a mezőgazdaság fejlesztésében. Éppen ezért örömmel fogadtuk a Bőd Termelőszövetkezet megtekintésére szóló meghívást. Sipos Ferenc, a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy gazdaságuk nem tartozik az országrész nagy mezőgazdasági üzemei közé. Mindössze 785 hektár földdel, köztük 689 hektár szántófölddel rendelkeznek. A gazdaság legfőbb célja biztosítani a termelés legmagasabb fokú jövedelmezőségét. Ezen a téren szép sikereket értek el: tavaly a szövetkezet bevétele 11 millió koronát tett ki. A gazdaság büszkesége a baromfiüzem, melyet a tudomány és technika legújabb követelményeinek megfelelően szereltek fel. Lehetőségünk nyílt közelebbről megismerkedni termelői tevékenységével. A baromfi gondozásának, etetésének folyamatát, a tojás begyűjtést és a ketrecek tisztítását automatizálták. A termelés minden folyamatát egy központi irányító asztal mellől végzik. 6 000 tyúkot tartanak, gondozásukat két szakképzett baromfigondozó végzi. Tavaly minden tojótyúktól 216 darab tojást értek el. Nyolcadik éve vezeti a baromfiüzemet Fedorova Olga zootechnikus. Szívesen ismerkedtünk meg ezzel az energikus asszonnyal, aki szakmájának szerelmese. Nagy érdeklődéssel hallgattuk elbeszélését kollektívájának munkájáról. PRESOV — A BARATSÁG VÁROSA A CSSZSZK Kelet-Szlovák országrészén való tartózkodásunk második napján érkeztünk meg Presovba, ebbe az ősrégi, de örökifjú városba. — Városunkat a barátság városának nevezik, — mondotta Emil Reinkraut, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke a tiszteletünkre rendezett fogadáson. — Itt különböző nemzetiségű emberek — szlovákok, csehek, ukránok, magyarok, németek élnek és, dolgoznak. Presov szoros kapcsolatokat tart fenn testvérvárosával, Mukacsevóval. Ezek a kapcsolatok egyre mélyebbé válnak, egyre több üzemben hódítanak teret, így például a Presovi Ipari Automatikai Gyár és a Gördülő Csapágygyár baráti kapcsolatot tart fenn a Mukacsevói Műszergyárral, a presovi készruhagyár pedig a mukacsevói kötöttárugyárral stb. Jártunk a Nalepki kapitány nevét viselő készruhagyárban, találkoztunk kollektívájának tagjaival. Különösen nagy érdeklődéssel nézegette az üzem műhelyeit Hnyidenko Olga, ruhagyárunk főmérnöke. Mikulják Vaszil, a helybeli üzem vezető közgazdásza szívesen válaszolt az általa feltett kérdésekre. Megkértük Hayidenko elvtársnőt, számoljon be az üzemben szerzett élményeiről. — Nagyon megtetszett nekem a Hoffman rendszerű előkészítő vonal és a varróműhely, melyet a japán «Youki» cég rendszere szerint szereltek fel. Ezen rendszerek alkalmazása tette lehetővé, hogy 30 százalékkal fokozzák a munkatermelékenységet a készruhák gyártásánál, javítsák a minőséget. Az üzemmel való megismerkedés nagyon hasznos volt számomra. Különösen mély benyomást keltettek bennem az üzem munkásnői, akik jóbarátként, kedves vendégekként fogadtak bennünket. Hnyidenko elvtársnő mindannyiunk nevében megköszönte az üzem kollektívájának a meleg fogadtatást, sok sikert kívánt a dolgozóknak munkájukban, a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak teljesítéséért folyó harcban. A munkásnőknek egy ajándékot nyújtott át — az űrhajósok Moszkvában emelt emlékművének makettjét. HOL VAN ÖN, KUC KAPITÁNY? Kelet-Szlovákiában való tartózkodásunk alatt számtalan érdekes emberrel, országunk, a szovjet nép igazi barátaival találkoztunk. Mindannyiukról lehetetlen beszélni. De az egyik ilyen találkozóról feltétlenül szólnunk kell. Presovban ismerkedtünk meg Cisaryk Andrej orvossal, a városi béketanács elnökével, aki bemutatott nekünk egy fényképet, melyet már több mint egy negyed százada őriz nagy szeretettel. A fénykép egy szovjet tisztet ábrázol. Hátlapján kalligrafikus írással a következő szavak állnak: •«Barátomnak, Cisaryk Andrej Vlktorovics orvosnak Kuc Jegor Zaharovics szibériai ko zákkapitánytól a két testvéri szláv népnek a Nagy Honvédő Háborúban való találkozása emlékéül, valamint az irántam tanúsított gondoskodásért és felgyógyulásomért. 1945. június 9. — Kuc kapitány nagyszerű tiszt, hazájának hű fia volt, — mondotta Cisaryk elvtárs. — A háború utolsó napjaiban megsebesült. De nem hagyta el a csatateret. Amikor beszállították a trnavai kórházba, csizmáját átitatta a vér. Fennállt az amputálás veszélye. De mégis sikerült elkerülni a csonkolást. Barátságot kötöttünk. Kuc kapitány sokat mesélt a távoli Szibériáról, határtalanul örült, hogy véget ért a háború, hogy elérkezett a régvárt béke napja. Nagyon szeretnék találkozni vele, de sajnos nem tudom a címét. Mi megígértük, hogy felkutatjuk Kuc kapitányt, s ha ez sikerül, közöljük címét Cisaryk A. orvossal. Lehet, hogy sikerülni fog... ☆ Két napot töltöttünk a CSSZSZK Kelet-Szlovák országrészen. Éreztük azt, hogy valódi barátok vesznek körül bennünket, olyan emberek, akik számára drága a béke ügye és a népek közötti barátság. Ezért a határon búcsúzkodva tőlük tiszta szívből mondtuk nekik: — Viszontlátásra, barátaink! CSANÁDI Gy. A felvételen:Hnyidenkó O., a Berehovói Ruhagyár főmérnöke emléktárgyat nyújt át a Nalepki kapitány nevét viselő készruhagyár dolgozóinak. Két nap a szlovák barátok földjén Ebbe a házba, amely a Kijev alatti festői vidék egyik csendes sarkában húzódik meg, a postás rendszerint egy táska levéllel tér be. Páncs Petro Joszifovicsnak írnak barátai Torontóból és Azerbajdzsánból, földijei Valkiból, tanítók Karagandából, diákok és kezdő irodalmárok... Tanácsot kérnek, elmondják elképzeléseiket, szívélyes üdvözletüket küldik és jó egészséget kívánnak. Az egyik iskolai füzetlapon gyermekírással gondosan megrajzolt hetük állnak: «Köszönet önnek a Tarascsanszki ezred fia könyvért. Pionirüdvözletüket küldik a 32. számú Zaporozsjei Középiskola negyedik osztályos tanulói». Átlapozva Petro Joszifovics «levéltárát», öröm tölti el az embert. Felcseng a telefon: a ház gazdáját egy ifjú prózaíróval való beszélgetésre hívják meg. Néhány perc múlva újabb csengetés: megérkeztek az újságírók, egy újabb csengetés a kiadóból Az olvasókkal való találkozók várnak rá, s számos társadalmi megbízatás S ez így van napról napra, évről évre, örömmel tölt el a sok elfoglaltság, mondogatja Petro Joszifovics. Petro Páncs 1921-ben lépett az irodalmi tevékenység útjára, amikor Kultúrgazdaság című első elbeszélését közölték. Eddig az ideig a szegény paraszt család sarja bonyolult élet- és politikai utat tett meg. Szemtanúja volt 1905 viharos eseményeinek, kapcsolatban állt Harkov forradalmi beállítottságú diákifjúságával, a rendőrség titkos felügyelete alatt állt. A forradalom után a Vörös Hadsereg egyik tüzérségi alegységének parancsnoki tisztjét töltötte be. A polgárháború befejezése után leszerelt, elbeszéléseket és kisregényeket írt, melyek azonnal felkeltették a közvélemény érdeklődését s azt bizonyították, hogy a fiatal szovjet-ukrán irodalomban új prózaíró, a művészi szó sajátos mestere jelent meg. Legjobb alkotásaiban minden kifejezés, minden szó helyénvaló, elkerülhetetlen, segít a szerzőnek még hívebben megrajzolni a kort, teljesebben feltárni a hősök benső világát, megértetni az olvasókkal a művek eszmei tartalmát. Petro Páncs 80 éves. Életéből egy félévszázadot az irodalomnak szentelt. Ez alatt az idő alatt sok könyvet írt, számos hőst formált meg, akik közeliek számunkra. Az író aktívan foglalkozik az élettel, igyekszik bemutatni azt a pártosság és a népiesség szemszögéből. ...Petro Joszifovics az íróasztalhoz lépett Elolvasott egy újabb levelet. Elgondolkozott. Néhány sort vetett papírra. Lehet, hogy egy újabb alkotás első sorai jelentek meg a fehér lapon. MATVEJEV A. (RATAU) PETRO PANCS 80 ÉVES Lelkes, fáradhatatlan munka 2. VÖRÖS oldal ZÁSZLÓ 1971. július 3., szombat Indul a stafétaalbum A napokban a Kerületi Felnőtt Olvasók Könyvtára a kerületi mozihálózat igazgatóságával közösen egy stafétát indított Útnak. «A kultúrmunkások megvalósítják a XXIV. pártkongresszus határozatait» — ez a felírat díszíti annak az albumnak a fedelét, amelyben rögzítik majd a staféta kétéves útjának eseményeit. Fő célja e mozgalomnak, hogy szorosabbra vonva a kapcsolatot a kultúrmunkások és a falu élenjárói között, elősegítse a kongresszusi határozatok minél teljesebb megvalósítását. A staféta Novoszelón rajtolt. Déncs György, a falusi mozihálózat igazgatója nyújtotta át (a felvételen) Gyurkó Margitnak, a novoszelói könyvtárosnak az albumot. A jelenlévők meghallgatták a Lenin Kolhoz rovoszelói részlege élenjáró munkásait, akik beszámoltak az előttük álló feladatokról, a mezőgazdasági munkák menetéről, eredményeikről. Tibor Béla és Ács Sámuel csoportvezetők, Koszmeda A. gépkezelő és Mándi József részlegvezető felszólalásait nagy figyelemmel hallgatták az egybegyűltek, majd megtekintették a Kongresszustól kongresszusig című dokumentumfilmet. A staféta következő állomása N. Remetén lesz. LŐRINC Livia, a Kerületi Felnőtt Olvasók Könyvtárának módszerésze. Szabó Sándor felvétele. Hogy a tervek megvalósuljanak Ma szerte az országban megemlékeznek a Nemzetközi Szövetkezeti Napról. Az Ivanivkai Fogyasztási Szövetkezet dolgozói jelentős munkasikerekkel fogadják ezt a napot. Július 1-re teljesítették az áruértékesítés és felvásárlás félévi tervét, s ezzel jó rajtot vettek az ötéves terv első évében. Dédában, Kis- és Nagybégányban, Harazgyivkán, Gáton, Ivanivkán és a többi hozzánk tartozó falvakban lévő üzletekben udvariasan, előzékenyen szolgálják ki az elárusítók a vásárlókat. Braun Máriát, a 2. számú élelmiszerüzlet vezetőjét kitüntették a szovjet kereskedelem kiváló dolgozója címmel és a heses munkáért éremmel. Hozzá hasonló odaadással dolgoznak még Orosz Mária, Fejes Olga, Homoki Gyula és más kereskedők. Különösen kitűnik jó munkájával az ivanivkai kereskedelmi kombinát. Habcsuk Mária, a kombinát igazgatója arra törekszik, hogy mindig idejében adja le a megrendeléseket az árulerakatnál. Állandóan tanulmányozza a fogyasztók igényeit, igyekszik kielégíteni azokat. Marosi Ilona, a Találka vendéglő főszakácsa több területi versenyen ért el komoly helyezést ételkészítményeivel, a múlt évben pedig munkáját oklevéllel jutalmazták. Ugyanitt dolgozik Medvigy Margit büfésnő, aki már 18 éve áll a pult mögött. És még sorolhatnám a neveket. Sokat fejlődött szövetkezetünk az utóbbi években. Különösen jelentősek az elmúlt ötéves terv eredményei. Hiszen minden egyes hozzánk tartozó községben épült valamilyen kereskedelmi objektum. Különösen nagyot haladt előre a közétkeztetés. Átépítettük az ivanivkai és a gáti vendéglőt,, az utóbbit ifjúsági kávézóval is bővítettük, más falvakban pedig étkezdéket nyitottunk. Áprilistól a fogyasztási szövetkezet mellett közétkeztetési kombinátot létesítettünk. A nyári időszakra is felkészültünk. A nyári táborokban az állattenyésztők számára önkiszolgáló büfét nyitunk. Ilyen működik már a Marx Károly Kolhoz dédai farmjának nyári táborában, most nyílik meg hasonló az ivanivkai farmon is. Az aratásnál szorgoskodóknak mozgó autóbüfé szállítja a mezőre a hűsítő italokat és a különböző fogyasztási cikkeket. Kereskedelmi dolgozónak lenni nagy felelősség. A lakosság kiszolgálását udvariasan, hozzáértően végezni, teljesíteni az ötéves terv célkitűzéseit — ezért harcolnak szövetkezetünk dolgozói. КОТА Ferenc, az Ivanivkai Fogyasztási Szövetkezet elnöke.