Vörös Zászló, 1988. július-december (44. évfolyam, 78-156. szám)

1988-07-02 / 78. szám

ZÁSZLÓNK AZ INTERNACIONALIZMUS w­oojioooooooooooooooooooooooooooooooooooooo HÁROM ÉRDEKES NAP A TŐKETEREBESI JÁRÁSBAN 3. A FRUCONA ...AZ ÖTÖDIK SZINTRŐL Hogy miért éppen a Fruconáról Írok és miért az ötödik szintről? Nem véletlenül választottam a Fruco­­nát, hisz ezzel a vállalattal a Beregovói Konzervgyár dolgozóinak jól kiépített kapcsolatai vannak: meg­osztják tapasztalataikat, örömeiket, gondjaikat egy­aránt. A gyár hatalmas területét összes ipari létesít­ményeivel egyetemben viszont csak úgy­ tekinthetjük át, ha felmegyünk az üzemrészek mellett magasodó adminisztratív épület ötödik szintjére. A hatalmas fehér épülettömbök szinte elvesznek a környező fák sűrű lombozata között. Sajátos üzemi parkot alkotnak itt a fák, a parkban utak, lócák vannak, ahol az ebéd­szünetben, műszakkezdés előtt vagy a munkanap vé­geztével összegyűlnek a munkások, kedélyesen elbe­szélgetnek a legkülönbözőbb témákat érintve. A Frucona Tőketerebes egyik legnagyobb kapaci­tású iparvállalata. Futószalagjairól húskonzervek, zöldségkonzervek és készételféleségek kerülnek le. A gyár egész éven át termel, itt nincs holtidény. A nyári idényben a Frucona 14 ezer tonna nyers­anyagot dolgoz fel: paradicsomot, zöldborsót, babot, uborkát, paprikát stb. A zöldséget és gyümölcsöt nem­csak a tőketerebesi járás gazdaságai szállítják ide, hanem a Ke­ler-szlovákiai kerület más mezőgazda­­sági nagyüzemei is. A gyárnak 15 tehergépkocsija van. A Frucona termékeinek csupán 30 százaléka marad a Szlovák Köztársaságban, a többit Csehországba kül­dik, vagy a Szovjetunióba, Lengyelországba, Magyar­­országra, az NDK-ba, az NSZK-ba, Franciaországba, Angliába és­ Dániába exportálják, s helyettük csere­árut kapnak. A jelenlegi igazgató, Stefan Molnár tíz éve került a gyár élére. Elődei szinte évenként váltották egy­mást, de a termelés sehogyan sem akart fellendülni. Mit sikerült elérnie Stefan Molnárnak egy évtized alatt?"Az új igazgató kádercserékkel kezdte tevékeny­ségét. Minden szakember minősítésen esett át. Aki nem volt képes menet közben átalakítani tevékenysé­gét, az már búcsút is mondhatott a vállalatnak, így megnőtt a szakemberek és a termelési alegységek ve­zetőinek felelőssége a rájuk bízott munkarészlegért. Azonnal nőtt a dolgozók vállalkozási kedve. A mun­kások gazdáknak kezdték érezni magukat. Szavaikra odafigyeltek, véleményüket meghallgatták,­ számba vették. Ma a Frucona mind a 360 dolgozója meg van győződve arról, hogy az igazgató érdekeik képviselője! Az új igazi hangadói a gyárban a kommunisták. Az üzemi pártszervezetnek 66 tagja van. Gyakorlatilag minden termelési részlegen dolgoznak párttagok, ők segítik elő a nyilvánosság, a demokrácia megvalósí­tását, a bírálat és önbírálat fejlesztését. — Hogyan értelmezik a gyári munkások az olyan fogalmakat, mint a nyilvánosság, a demokrácia? — kérdeztem Stefan Molnár igazgatótól. — Ahol több a demokrácia, több a jog is, egyide­jűleg viszont nő a felelősség, innen ered, hogy na­gyobb a rend is. Mindenki egyedül felelős tetteiért. És rendkívül fontos, hogy az emberek meggondolat­­lan lépéseikkel ne csináljanak maguknak bajt, hiszen saját maguknak kell a mulasztást helyrehozni. Sajnos, néha bizony előfordul ilyesmi! — mondta vendéglátóm. 190 nő dolgozik a vállalatnál. Tőketerebes egyik legtekintélyesebb, legharcosabb nőtanácsa éppen a Fruconánál van. Vezetője Melada Fedakova. Ez a társadalmi egyesülés magára vállalja a fiatal szakem­berek, az egyedülálló és sokgyermekes anyák, a ve­terán dolgozó nők összes gon­djait-bajait. A nőtanács foglalkozik az emberek hétvégi pihenésének megszer­vezésével, a gyerekek óvodai elhelyezésével, a nőta­nács tagjai gyakran látogatnak el azokba a taninté­zetekbe, amelyekben a Frucona dolgozóinak gyerme­kei tanulnak. Gyümölcsöző kapcsolatot létesítettek a gyermekgondozási szabadságon levő anyákkal. A gyárnál jelenleg 40-en nevelik otthon gyermeküket. A gyárban­ hagyományosak a kirándulások a Tát­rába, a Sirjavára. A közös pihenéseken, üdüléseken kívül elterjedt itt a családi vagy egyéni kirándulás. A közös kirándulások a családi kapcsolatokat is erő­sítik. Ily módon javul a kollektíva közérzete, s a jó pihenés után még erőteljesebb munkát végeznek. A gyár igazgatósága, pártszervezete megkülönböz­tetett figyelmet fordít, a szociális-gazdasági fejlesz­tésre. A Frucona dolgozói saját tágas klubbal, étkez­dével rendelkeznek, ahol a gyár naponta 20 féle ételt kínál a dolgozóknak. Egyidejűleg 200 ember ebédel­het. A Fruconának Debrecenben saját üdülője van. Pár évvel ezelőtt bölcsőde-óvodát épített, amely je­lentős mértékben megkönnyíti a kisgyermekes szülők helyzetét. Nehéz-­e az élvonalban lenni? A gyár igazgatója erre a kérdésre így válaszolt: — Nehéz is, megtisztelő is. Az egész járás, az egész ágazat­ szeme rajtunk van. Látják sikereinket, de hi­báinkat is! A kollektíva azonban nem akar felhagyni a jó kez­deményezésekkel. S a legjobban itt a különféle sza­bályozóktól tartanak. Hisz a fogyasztó számára ér­dektelen, hogy a vállalatnál miképp honosítják meg a termelési folyamatok gépesítését vagy automatizá­lását, hány ezer tonna nyersanyagot szállítanak le a vállalatnak és mennyit dolgoznak át, ki milyen mun­kapadnál dolgozik stb. Az a lényeg, mennyi termék kerül az üzletek polcaira, milyen annak minősége és ára. E követelményekre orientálják a termelőmunká­sokat, s ők megértik, hogy tőlük mindenekelőtt minő­­séges munkát várnak! Az igazgató kibékíthetetlen minden kétértelműség­gel szemben, bírálja a túlságosan megszorított szabá­lyozásokat, a nyilvántartási apparátus nehézkes rend­szerét, a különböző ellenőrző és kontrolláló szerveket. Mindez együttvéve ismételten csak felelőtlenséghez vezet. Sok igazság van abban, amit a vállalati vezető mond. Hiszen ami a termékek árazását illeti, az nem mindig ésszerű, nem mindig megalapozott közgazda­ságilag. Ha egyszer önállóságot kapott a vállalat, hadd döntse el egyedül, mit gyártson, mindenekelőtt a piac igényeihez igazodva. A­ gyárban 55 szakember dolgozik, közülük 12-nek felsőfokú végzettsége van. Az igazgatónak három he­lyettese van: Helena Zborovska gazdasági ügyekkel foglalkozik, Jaroslav Fialkovic a termelésért felel, Miroslav Bartos pedig az építkezésért. Minden alegy­ség, minden vezető szakember tevékenységét az igaz­gató ellenőrzi. Hetente jönnek össze tanácskozásra, ahol röviden és lényegretörően elemzik az elvégzett munkát, a problémákat, a hiányosságokat pedig min­denkin azonnal számonkérik, méghozzá szigorúan és elvszerűen. Nyilván ez a biztosítéka annak, hogy a gyár immár tíz esztendeje nem hiúsította meg sem a havi, sem az évi terveket. A termékelőállítás pedig 1987-ben az 1977. évi 52 millió koronáról 220 mil­lió koronára nőtt. Nő, terebélyesedik a Frucona. A beregovóiak ba­rátsága is hozzásegíti ehhez a gyárat! Papis Mihail A képen: a beregovóiak a Zemplén Tapolcai Szö­vetkezetben az állattenyésztő-képző központ munká­jával ismerkednek. A Vörös Zászló c. újság egyik régebbi számában töb­­­ben felfigyeltek arra a hirdetésre, hogy a Kárpátontúli Geológiai Expedíció kútfúrást vállal a lakosság és a szervezetek megrendelésére. Azóta sokan fordultak a szerkesztőséghez azzal a kéréssel, hogy részletesebb tájékoztatást szeretnének nyerni a megrendelések teljesítésének feltételeiről. Ezért kerestük fel a geo­lógiai expedíciót, ahol megtudtuk, hogy e szolgálta­tást az expedíció mellett megalakult Barátság szövet­kezet tagjai vállalják. Megkértük Ku­banec Alek­­szandert, a szövetkezet elnökét, tájékoztasson mun­kájuk jellegéről, rendjéről. — Szövetkezetünknek négy tagja van: egy nyug­díjas és három aktív dol­gozó, mindegyiknek van már tapasztalata ebben a munkában. A megrende­léseket mind kézi pompa­kutakra, mind vízvezeték­­kutakra, mind földfeletti szivattyúval ellátott vízve­­zetékkutakra felvesszük. Mindent adunk a munkála­tokhoz: csöveket, filtereket, szivattyút. Szerződést kötöt­­tünk ezek megvásárlására a geológiai expedícióval. A megrendelőnek csak annyi a dolga, hogy tájé­koztasson bennünket, hová milyen kutat milyen átmé­rőjű csövekből kíván elké­szíttetni.­­ A polgárok felfoko­zott érdeklődéssel fogadták ezt a szolgáltatást. Hiszen a területen mindenütt di­vatba jöttek a hétvégi tel­kek, egyre-másra épülnek rajtuk a hétvégi házak, különböző kertbarát-társasá­gok alakultak, a kertészet­hez pedig víz kell. Viszont a hétvégi telkek zöme já­rásunkban eddig használat­ba nem vett hegyoldalakon van. Nyilván sokkal nehe­zebb a kútfúrás ilyen te­rületeken. Számolnak-e ez­zel a szövetkezet tagjai? — Igen. Természetesen a hegyekben fúrni egy ku­tat, ahol különböző kőzete­ken kell áthatolni, s a mély­ség is számottevőbb, lénye­gesen nehezebb a munka. Vannak olyan helyek is, ahová gépkocsi nem jut fel a fúróberendezéssel, ott kézzel végezzük a fúrást. Ilyen esetben természete­sen a kút ára is magasabb. Vannak árkalkulációink, költségelőirányzataink, ame­lyeket a járási tanács pénz­ügyi osztálya jóváhagyott. Higgye el, hogy csak any­­nyit kérünk az elvégzett munkáért, amennyi jár. — Mégis, minek alapján számolják fel a munka árát? Meg tudják-e előre mon­dani, hogy a kijelölt helyen mennyibe kerül egy kút fú­rása? — A munka elvégzése után kiszámítjuk, hány mé­ter és milyen átmérőjű csö­vet ha­­ználtunk el, eszerint végezzük az árkalkulációt. Az tehát, hogy milyen ré­tegeken kell áthaladni, a m kockázatunk. Egy 12 mé­ter mélységű vízvezeték­kutat 200—250 rubelból kihozunk. A munka után, attól függően, hány méter­re fúrtunk le, elkészítjük a költségvetésről a jegyző­könyvet, amit a megrende­lő aláír, aztán vagy átutal­ja a pénzt a bankszámlánk­ra, vagy készpénzzel fizet­het a pénztárba. Szövetke­zetünket támogatja a járá­si végrehajtó bizottság, a geológiai expedíció igazga­tósága is. Egyébként a fú­róberendezést a geológusok­tól béreljük. A Barátság szövetkezet kész MA VAN A NEMZETKÖZI SZÖVETKEZETI NA­P A JÖVŐBE TEKINTVE A szövetkezetek idei nemzetközi ünnepe jelentős eseménnyel — a XIX. országos pártkonferencia mun­kájával — esik egybe. A konferencián jóváhagyott okmányok új lehetőségeket nyújtanak a társadalom további demokratizálásához, tartalékaink és lehetősé­geink kutatására, az ötéves tervidőszak feladatai tel­jesítésére ösztönzik a dolgozókat. Jó mutatókkal fogadták szakmai ünnepüket a bere­govói járás szövetkezeti dolgozói. A közszükségleti cikkek értékesítésének öthavi tervét például 101,4 százalékra, a közétkeztetési szféra saját gyártmányú termékeinek előállítását 105,7 százalékra teljesítették. Vállalataink több mint 75 féle termék gyártását sa­játították el, amelyekből az év elejétől kezdve a ter­vezett 2 millió 320 ezer helyett 2 millió 496 ezer rubel értékű árut adtunk el. Ez nem kis mértékben az ipari kombinát kollektí­vái, a kaszonyi műszaki cikkeket árusító üzlet, a vá­ri kereskedelmi központ, a Jánosi áruház cipőosztá­lya, a Vörös Zászló Kolhoz étkezdéje dolgozóinak ér­deme. Nálunk mind jobban kibontakozódik az Irányítás demokratizálódására irányuló munka, meghonosodnak a lakosság ellátásának új, haladó formái. A falusi fo­gyasztási szövetkezetek megalakulásának köszönhető­en lehetőség nyílt az árutermékeknek a vásárlókhoz való közelítésére, a szövetkezeti mozgalom­­ kiterjesz­tésére. Napjainkban több mint 35 ezer szövetkezeti részvényest­ tartanak számon. Kedvező feltételek ala­kulta­k ki új szövetkezetek létrehozására. Többek kö­zött már jó hírnevet szerzett magának a kolhozpiacon működő Delikát kávézó, a napokban nyílt meg a köz­­fogyasztási cikkeket előállító Tisza szövetkezet Веге­­govón a Leszta Ukrajinka utcában. Előkészületi stá­diumban van egy másodlagos nyersanyagokat készle­tező és feldolgozó szövetkezet megalakítása is. Az átalakítás folyamata segített elmélyíteni szlovák és magyar barátainkkal való együttműködésünket. Napjainkban szövetkezeti dolgozóink közvetlen­­ kap­csolatokat tartanak fenn a baráti CSSZSZK Kelet­­szlovákiai kerületének tőketerebesi járásával. Baráta­inkkal 288 ezer rubelről szóló együttműködési szerző­dést kötöttünk. Áprilisban kezdtük el az árucserefor­galmat. Szilárdulnak baráti kapcsolataink a Magyar Nép­­köztársaság vásárosnaményi vonzáskörzetének tisza­­szalkai szövetkezeti dolgozóival. Munkadelegáció-cse­­réket bonyolítunk le annak érdekében, hogy tanulmá­nyozhassuk az új kereskedelmi formákat, az üzletek­ben folyó kereskedelmi munkát, a vásárlói igényeket, a kiszolgálás kultúrájának tökéletesítését, stb. Kollektívánk közel 1 éve a teljes gazdasági önel­számolás és önfinanszírozás közepette dolgozik. Bizo­nyos előrelépés már észlelhető. Azonban még nem ját­­­szanak kellő szerepet a munkaegyüttesek az olyan ne­gatív jelenségek leküzdésében, mint a közömbösség, a kereskedelmi szabályok megszegése, stb. Szakembe­reinknek, aktivistáinknak helyben több elvszerűséget kell tanúsítaniuk annak érdekében, hogy az üzletek­ben és a közétkeztetési vállalatoknál ne pult alatt találjanak gazdára a kelendő áruk és élelmiszerkész­letek, a mérésnél ne károsítsák meg a vásárlókat. Ilyen esetek, sajnos, előfordulnak a Jánosi, vári és bá­tyúi fogyasztási szövetkezeteknél is. Meg kell javítani a készletezési tevékenységet. Ha­bár jelenleg több mint 6 ezer szerződést kötöttünk a lakossággal a mezőgazdasági termékfelesleg felvá­sárlására, ezek feltételeit nem teljesítjük teljes mér­tékben. Adósak vagyunk a háztáji gazdaságok növen­dékjószággal, baromfival, keveréktakarmánnyal, stb. való ellátásával. További fejlődést igényel a fogyasztási szövetke­zetek anyagi-műszaki bázisa is, új kereskedelmi egy­ségeket, készletezési átvevőhelyeket, stb. kell építeni. Ebbe viszont be kell kapcsolódniuk járásunk válla­latainak és gazdaságainak is, mivel csak közös erőfe­szítések révén oldhatjuk meg ezt a bonyolult prob­lémát. Pavlovics Ligyija, a járási fogyasztási szövetkezet szervezési főinst­ruktora ф 2. oldal >0000000000000000000000000000000000000 VÖRÖS ZÁSZLÓ »oooooooooooooooooooooooo* 1988. július 2., szombat

Next