Vörös Zászló, 1990. január-június (46. évfolyam, 1-76. szám)

1990-01-01 / 1. szám

* BOLDOG EMBEREK Amikor a rádiógyár szakszervezeti bizottságának ülésén a Vörös Csillag utcában épült új ötszintes­­ lakóház lakásainak elosztása került szóba, senki nem vonta kétségbe, hogy Miks­a Viktóriának valóban szüksége van az új, összkomfortos otthonra ! Immár tizenegy éve dolgozik a kollektívában, szak- ,­máját alaposan elsajátította, kiváló szakember. A termelés mestere, hozzáértően irányítja a nyolcvan fős kollektívát. Egy nőnek nem volt könnyű tekin­télyt szerezni, bizalmat ébreszteni az emberekben. Miks­a Viktóriának ez viszonylag rövid idő alatt sikerült. Bizonyítja ezt az is, hogy a munkaegyüt­tesben immár másodszor választották mesterükké. Nagy családja van, három gyermeket nevel. A legidősebb, Irina, a 2. sz. középiskola elvégzése után szintén a rádiógyárban helyezkedett el. Édesanyjá­val egy üzemrészben dolgozik, kitanulta a tekercse­lő szakmát. A hír, hogy a Miklta család új otthonba költöz­het, hamar elterjedt az üzemrészben. Miklta Viktó­riát legelőbb közvetlen munkatársai köszöntötték — Zsiljajeva Natália tekercselő, aki földije is, hiszen Kamenyec-Podolszkból származik, Bak Erika nor­­mázó és mások. Sok boldogságot, békét, szeren­csés új évet kívántak neki és családjának. A műszak végeztével Viktória Ivanovna megvárta lányát. Együtt járták be az üzleteket, s vásárolták meg a legszükségesebb dolgokat. Fiai és férje már otthon voltak. Denisz az 5. sz. középiskola első osztályos tanulója, a napköziben már elkészült a házi feladattal. A kis Szásáért az apa megy az óvodába... Borisz Ivanovics szívesen teszi ezt meg, ha van rá lehetősége. Sajnos sokszor hetekig távol van családjától, a Kárpáti építő-szerelő szövetkezetben vízvezetékszerelő. Egy hónapig ki­küldetésben vannak, majd két-árom hetet családi körben töltenek. A jövő évben a távoli Tyumenyba szólítja a kötelesség, amely több száz kilométerre van Beregszásztól. Türelmetlenül fogja várni azt a napot, amikor visszatérhet gyermekeihez és fele­ségéhez. A hazatérő édesanyát boldogan üdvözölték a fiúk. Miks­a Borisz feleségére és lányára nézve megkérdezte: — Mi történt? Látszik rajtatok, hogy ez a nap különleges. A feleség elmondta, hogy a gyárban ma döntöt­tek a lakáselosztásról. — Igencsak bőkezű volt az idén a Télapói — mondta jókedvűen. — Új összkomfortos lakást kap­tunk, s már a kiutalást is átvehettem, mégpedig ün­nepélyes keretek között! Határtalan volt a család öröme, nehéz még le is írni. Hogyisne! Szűkösen voltak már a régi lakás­ban, ráadásul vezetékes víz és központi fűtés nélkül. A Mikk­a család hamarosan birtokába veszi új ott­honát. Sok szerencsét, jó egészséget, további munkasike­­reket kívánunk nekik az új esztendőben is! Balogh Miklós і ÚJ OTTHONBA­N A PONGÓ Nagy öröm érte Pongó Ádámot, a Járási nyomda mesterét az új év küszö­bén: családjával együtt új otthonba költözhetett a Vörös Csillag utcai öt­szintes lakóházban Szív­ből köszöntötték ebből az alkalomból Pavlisz­­nec Márta, a nyomda főmérnöke. Csokuly Olga.­ Bakos Sándor gépi sze­dők és mások. Gratuláltak neki az internacionalista, harcosok is, akikkel együtt Afganisztánban állt helyt. Pongó Ádám alig több mint három esztendeje dolgozik a nyomdában, de már sikerült tekintélyt ki­vívnia, jó szakembernek tartják. Párttagjelölt lett. Korábban elvégezte KÖLTÖZÖTT CSALÁD d l.volt Nyomdatechnikai Főiskolát Ott ismerke­dett meg Olgával, az ukrán nemzetiségű lánnyal, aki a felesége lett. Ed­dig a szőlősi járási Új­lakon éltek. Olga a Sző­­csi Járási Nyomdában dol­gozott. A fiatal inter­nacionalista családban két gyerek cseperedik: a hét éves András és a másfél éves Adám Sok most a dolguk: rendbe kell tenni az új otthont. Pongó Ádám, a járási nyomda mestere közben még munkahelyi kötelezettségeit, társadal­mi megbízatásait is el­látja, hiszen ő a nyomda szakszervezeti bizottsá­gának elnöke. (Tudósítónk) 1990. január 1. hétfő KIWILVAN sokan fel­e ’ • figyeltek városunk­ban a képen látható szo­katlan formájú járműre, amely az egyik decembe­ri napon érkezett hoz­zánk Újlak Irányából. Utasai maguk a terve­zők és a területi ökoló­giai bizottság munkatár­sai voltak. A hófehér jár­műre festett égszínkék és sötétkék csíkok a vizet, él­tető elemünket jelképe­zik. A Magyar Köztársa­ság Vízgazdálkodási és Tudományos Kutatóköz­pontjának (VITUKI) tu­lajdona ez a jármű és járásunkban környezet­védelmi feladatokat lát el. Hogyan került hoz­zánk? Ezzel a kérdéssel fordultunk a jármű uta­saihoz. I­ SKROBAK FERENC, a VITUKI munkatársa, tervezőmérnök: — Közös ügyünk, a környezetvédelem hozott ide bennünket. Nemrég járt a Magyar Köztár­saságban Voroncov elv­társ, a Szovjetunió Termé­szetvédelmi Állami Bi­zottságának elnöke Ceh­misztrov Anatolijnak, a Kárpátontúli Területi ökológiai Bizottság elnö­kének kíséretében. A VITUK- ba tett látogatás­kor felfigyeltek erre a mozgó laboratóriumra. Megtetszett nekik, s szó­ba került, hogy ren­delnének belőle, esetleg a jövőben közösen gyár­tanánk. Ezért vagyunk Itt: bemutatjuk, mit is tud mobillaborunk Hogy mit tud? Gyors helyszíni laboratóriumi vizsgálatokat végez bár­milyen terepen. Műsze­reivel 6-8 óra hosszat­­tart egy vizsgálat. A mobil­­labor járt már Ungvá­ron, Munkácson, Nagy­szőlősön, nemrégen pe­dig a Beregszászi Szov­hozüzembe látogatott el A mobillabornak URH és CB összeköttetése van ,a központtal, a villany­hálózattól független ener­giaforrással több napon át működhet. Tervezése­kor az a cél­­ vezérelt bennünket, hogy teljes kényelmet biztosítsunk a munkához, minden szük­séges műszerrel felsze­reljük a járművet. Hisz kifogástalan munka csak megfelelő feltételek biz­tosításával várható el. FLUCK JENŐ, a VITUKI munkatársa, a mobillabor másik tervezője: — Konkrétan ez a jár­mű vízügyi feladatokat lát el, azért olvasható raj­ta a »Vízminőségvédelem« szó. De átalakítható geo­lógiai, növényvédelmi és más laboratóriummá is. Nem más ez, mint egy terepjáróra szerelt mozgó laboratórium, amely egyaránt alkalmas sür­gős vízvédelmi vizsgála­tok és huzamosabb ideig tartó kutatómunka elvég­zésére is. Egy példát hoznék fel­­az utóbbira: gyakran megesik, hogy egy környezetszennyezés­ben »ludas« gyár veze­tőségének tudomására jut: laborvizsgálat ké­szül. Ilyenkor a vizsgá­lat idejére mindent meg­tesz, hogy szüneteltesse a szennyvíz kibocsá­tását. Hosszú távon azon­ban ezt nem tudja meg­oldani! Ha tehát kocsink­kal letáborozunk a gyár mellett és egy hétig figyelemmel követjük az adott víztározó vagy fo­lyó vízminőségét, ennyi időre a gyár képtelen visszatartani a szennyvi­zet és mi reális képet adhatunk arról. A kocsi­­szekrény poliuretánhab szigetelésű, fűthető. A labor berendezéséhez tartozik a minták tárolá­sára alkalmas jégszek­rény, a digitális pH mérő és analizátor, a vízminták szűrésére alkalmas eszkö­zök stb. Utánfutó is tarto­zik a m­obillaborhoz, amelyen a mintavételt és a szemlézést megkönnyítő motorcsónak van POLJANOVSZKIJ ANATOLIJ, a területi ökológiai bi­zottság helyettes elnöke: — Valóban nagyszerű eszköz ez a mobillabor a természetvédelem szol­gálatában. A Szovjetunió Állami Természetvédelmi Bizottsága 350 ilyen jármű megvételét tervezi, s nem sajnálja rá a költségeket, hiszen égető szükség van rá. Egy jármű teljes felszerelés­sel­­70 ezer rubelbe kerül, azaz félmillió forintba. Ha létrejön az üzlet, va­lószínű, hogy az első mobillabort a területi öko­lógiai bizottság kapja meg. Természetesen mi mindent megteszünk azért, hogy kedvező javasla­tainkkal elősegítsük az üzlet megkötését. Balogh Irén * — A képen: a mozgó la­boratórium a VITUKI bu­dapesti központja előtt MOBILLABOR A KÖRNYEZETVÉDELEMÉRT * VÉDELMÉBEN VÖRÖS ZÁSZLÓ AJÁNDÉK AZ OLVASÓKNAK Kedves látogató érke­zett a napokban könyv­tárunkba: Antal Miklós, a Vásárosnamértyi Váro­si Könyvtár igazgatója, régi ismerősünk és barátunk. Alig pár éve vettük fel a kapcsolatot a vásárosnaményi könyv­tári dolgozókkal, de már felbecsülhetetlen értékű se­gítséget kaptunk tőlük. Köz­reműködésükkel teremtet­tünk kapcsolatot az Or­szágos Széchényi Könyv­tárral, amelytől a járási központosított könyvtár már több térítésmentes könyvcsomagot kapott. Körülbelül hétszáz kiad­vány érkezett hozzánk tőlük: történelmi, társa­dalomtudományi, földraj­zi, irodalomtudományi és szépirodalmi művek. Ta­valy a vásárosnaményi könyvtár egy latin be­tűs írógépet is ajándéko­zott nekünk, aminek nagy hasznát vesszük a könyvek katalogizálásá­nál. Antal Miklós most sem jött üres kézzel: Lehoczky Tivadar 1881-ben Ung­­várott kiadott »Bereg vár­megye monographiája« című könyvének Bereg­szászra vonatkozó szö­vegéről készítettek fény­másolatot és takarosan bekötve könyvtárunknak ajándékozta azt. Mint­egy hatvan oldalon olvasható e könyvben vá­rosunk története, ami­nek a honismereti szak­körök, helytörténészek nagy hasznát vehetik. Mivel a könyv egyetlen példányban van meg, csupán a Járási könyvtár olvasótermében kölcsönöz­hető­­. Ugyancsak egy pél­dányban kaptuk meg a vásárosnaménylaktól az »Október folytatódik« cí­mű reprezentatív három­nyelvű, gyönyörűen il­lusztrált könyvet, ame­lyet a nagy októberi szo­cialista forradalom 70 évfordulójára jelentettek meg három szomszédos megye — Kárpátalja, az MK Szabolcs-Szatmár me­gyéje és a CSSZSZK Kelet­szlovákiai kerülete — szerkesztő bizottságai. A területünkről szóló fe­jezet lektorálásában Band­­rovszkij Henrik, Tarja­níca Sztepan, Szuhan Zi­­naida, Gvargyionov Bo­risz és Szkunc Petro mű­ködött közre. A ma­gyar szerkesztőbizottsá­gi tagok között örömmel fedeztük fel Antal Mik­lós nevét is. Természe­tesen ezt az egyetlen példányt is csak az ol­vasóteremben tudjuk lá­togatóink rendelkezésére bocsátani. Lőrincz Lívia, a járási központosított könyvtárhálózat igaz­gatója А І akámi

Next