Vörös Zászló, 1990. január-június (46. évfolyam, 1-76. szám)
1990-01-01 / 1. szám
* BOLDOG EMBEREK Amikor a rádiógyár szakszervezeti bizottságának ülésén a Vörös Csillag utcában épült új ötszintes lakóház lakásainak elosztása került szóba, senki nem vonta kétségbe, hogy Miksa Viktóriának valóban szüksége van az új, összkomfortos otthonra ! Immár tizenegy éve dolgozik a kollektívában, szak- ,máját alaposan elsajátította, kiváló szakember. A termelés mestere, hozzáértően irányítja a nyolcvan fős kollektívát. Egy nőnek nem volt könnyű tekintélyt szerezni, bizalmat ébreszteni az emberekben. Miksa Viktóriának ez viszonylag rövid idő alatt sikerült. Bizonyítja ezt az is, hogy a munkaegyüttesben immár másodszor választották mesterükké. Nagy családja van, három gyermeket nevel. A legidősebb, Irina, a 2. sz. középiskola elvégzése után szintén a rádiógyárban helyezkedett el. Édesanyjával egy üzemrészben dolgozik, kitanulta a tekercselő szakmát. A hír, hogy a Miklta család új otthonba költözhet, hamar elterjedt az üzemrészben. Miklta Viktóriát legelőbb közvetlen munkatársai köszöntötték — Zsiljajeva Natália tekercselő, aki földije is, hiszen Kamenyec-Podolszkból származik, Bak Erika normázó és mások. Sok boldogságot, békét, szerencsés új évet kívántak neki és családjának. A műszak végeztével Viktória Ivanovna megvárta lányát. Együtt járták be az üzleteket, s vásárolták meg a legszükségesebb dolgokat. Fiai és férje már otthon voltak. Denisz az 5. sz. középiskola első osztályos tanulója, a napköziben már elkészült a házi feladattal. A kis Szásáért az apa megy az óvodába... Borisz Ivanovics szívesen teszi ezt meg, ha van rá lehetősége. Sajnos sokszor hetekig távol van családjától, a Kárpáti építő-szerelő szövetkezetben vízvezetékszerelő. Egy hónapig kiküldetésben vannak, majd két-árom hetet családi körben töltenek. A jövő évben a távoli Tyumenyba szólítja a kötelesség, amely több száz kilométerre van Beregszásztól. Türelmetlenül fogja várni azt a napot, amikor visszatérhet gyermekeihez és feleségéhez. A hazatérő édesanyát boldogan üdvözölték a fiúk. Miksa Borisz feleségére és lányára nézve megkérdezte: — Mi történt? Látszik rajtatok, hogy ez a nap különleges. A feleség elmondta, hogy a gyárban ma döntöttek a lakáselosztásról. — Igencsak bőkezű volt az idén a Télapói — mondta jókedvűen. — Új összkomfortos lakást kaptunk, s már a kiutalást is átvehettem, mégpedig ünnepélyes keretek között! Határtalan volt a család öröme, nehéz még le is írni. Hogyisne! Szűkösen voltak már a régi lakásban, ráadásul vezetékes víz és központi fűtés nélkül. A Mikka család hamarosan birtokába veszi új otthonát. Sok szerencsét, jó egészséget, további munkasikereket kívánunk nekik az új esztendőben is! Balogh Miklós і ÚJ OTTHONBAN A PONGÓ Nagy öröm érte Pongó Ádámot, a Járási nyomda mesterét az új év küszöbén: családjával együtt új otthonba költözhetett a Vörös Csillag utcai ötszintes lakóházban Szívből köszöntötték ebből az alkalomból Pavlisznec Márta, a nyomda főmérnöke. Csokuly Olga. Bakos Sándor gépi szedők és mások. Gratuláltak neki az internacionalista, harcosok is, akikkel együtt Afganisztánban állt helyt. Pongó Ádám alig több mint három esztendeje dolgozik a nyomdában, de már sikerült tekintélyt kivívnia, jó szakembernek tartják. Párttagjelölt lett. Korábban elvégezte KÖLTÖZÖTT CSALÁD d l.volt Nyomdatechnikai Főiskolát Ott ismerkedett meg Olgával, az ukrán nemzetiségű lánnyal, aki a felesége lett. Eddig a szőlősi járási Újlakon éltek. Olga a Szőcsi Járási Nyomdában dolgozott. A fiatal internacionalista családban két gyerek cseperedik: a hét éves András és a másfél éves Adám Sok most a dolguk: rendbe kell tenni az új otthont. Pongó Ádám, a járási nyomda mestere közben még munkahelyi kötelezettségeit, társadalmi megbízatásait is ellátja, hiszen ő a nyomda szakszervezeti bizottságának elnöke. (Tudósítónk) 1990. január 1. hétfő KIWILVAN sokan fele ’ • figyeltek városunkban a képen látható szokatlan formájú járműre, amely az egyik decemberi napon érkezett hozzánk Újlak Irányából. Utasai maguk a tervezők és a területi ökológiai bizottság munkatársai voltak. A hófehér járműre festett égszínkék és sötétkék csíkok a vizet, éltető elemünket jelképezik. A Magyar Köztársaság Vízgazdálkodási és Tudományos Kutatóközpontjának (VITUKI) tulajdona ez a jármű és járásunkban környezetvédelmi feladatokat lát el. Hogyan került hozzánk? Ezzel a kérdéssel fordultunk a jármű utasaihoz. I SKROBAK FERENC, a VITUKI munkatársa, tervezőmérnök: — Közös ügyünk, a környezetvédelem hozott ide bennünket. Nemrég járt a Magyar Köztársaságban Voroncov elvtárs, a Szovjetunió Természetvédelmi Állami Bizottságának elnöke Cehmisztrov Anatolijnak, a Kárpátontúli Területi ökológiai Bizottság elnökének kíséretében. A VITUK- ba tett látogatáskor felfigyeltek erre a mozgó laboratóriumra. Megtetszett nekik, s szóba került, hogy rendelnének belőle, esetleg a jövőben közösen gyártanánk. Ezért vagyunk Itt: bemutatjuk, mit is tud mobillaborunk Hogy mit tud? Gyors helyszíni laboratóriumi vizsgálatokat végez bármilyen terepen. Műszereivel 6-8 óra hosszattart egy vizsgálat. A mobillabor járt már Ungváron, Munkácson, Nagyszőlősön, nemrégen pedig a Beregszászi Szovhozüzembe látogatott el A mobillabornak URH és CB összeköttetése van ,a központtal, a villanyhálózattól független energiaforrással több napon át működhet. Tervezésekor az a cél vezérelt bennünket, hogy teljes kényelmet biztosítsunk a munkához, minden szükséges műszerrel felszereljük a járművet. Hisz kifogástalan munka csak megfelelő feltételek biztosításával várható el. FLUCK JENŐ, a VITUKI munkatársa, a mobillabor másik tervezője: — Konkrétan ez a jármű vízügyi feladatokat lát el, azért olvasható rajta a »Vízminőségvédelem« szó. De átalakítható geológiai, növényvédelmi és más laboratóriummá is. Nem más ez, mint egy terepjáróra szerelt mozgó laboratórium, amely egyaránt alkalmas sürgős vízvédelmi vizsgálatok és huzamosabb ideig tartó kutatómunka elvégzésére is. Egy példát hoznék felaz utóbbira: gyakran megesik, hogy egy környezetszennyezésben »ludas« gyár vezetőségének tudomására jut: laborvizsgálat készül. Ilyenkor a vizsgálat idejére mindent megtesz, hogy szüneteltesse a szennyvíz kibocsátását. Hosszú távon azonban ezt nem tudja megoldani! Ha tehát kocsinkkal letáborozunk a gyár mellett és egy hétig figyelemmel követjük az adott víztározó vagy folyó vízminőségét, ennyi időre a gyár képtelen visszatartani a szennyvizet és mi reális képet adhatunk arról. A kocsiszekrény poliuretánhab szigetelésű, fűthető. A labor berendezéséhez tartozik a minták tárolására alkalmas jégszekrény, a digitális pH mérő és analizátor, a vízminták szűrésére alkalmas eszközök stb. Utánfutó is tartozik a mobillaborhoz, amelyen a mintavételt és a szemlézést megkönnyítő motorcsónak van POLJANOVSZKIJ ANATOLIJ, a területi ökológiai bizottság helyettes elnöke: — Valóban nagyszerű eszköz ez a mobillabor a természetvédelem szolgálatában. A Szovjetunió Állami Természetvédelmi Bizottsága 350 ilyen jármű megvételét tervezi, s nem sajnálja rá a költségeket, hiszen égető szükség van rá. Egy jármű teljes felszereléssel70 ezer rubelbe kerül, azaz félmillió forintba. Ha létrejön az üzlet, valószínű, hogy az első mobillabort a területi ökológiai bizottság kapja meg. Természetesen mi mindent megteszünk azért, hogy kedvező javaslatainkkal elősegítsük az üzlet megkötését. Balogh Irén * — A képen: a mozgó laboratórium a VITUKI budapesti központja előtt MOBILLABOR A KÖRNYEZETVÉDELEMÉRT * VÉDELMÉBEN VÖRÖS ZÁSZLÓ AJÁNDÉK AZ OLVASÓKNAK Kedves látogató érkezett a napokban könyvtárunkba: Antal Miklós, a Vásárosnamértyi Városi Könyvtár igazgatója, régi ismerősünk és barátunk. Alig pár éve vettük fel a kapcsolatot a vásárosnaményi könyvtári dolgozókkal, de már felbecsülhetetlen értékű segítséget kaptunk tőlük. Közreműködésükkel teremtettünk kapcsolatot az Országos Széchényi Könyvtárral, amelytől a járási központosított könyvtár már több térítésmentes könyvcsomagot kapott. Körülbelül hétszáz kiadvány érkezett hozzánk tőlük: történelmi, társadalomtudományi, földrajzi, irodalomtudományi és szépirodalmi művek. Tavaly a vásárosnaményi könyvtár egy latin betűs írógépet is ajándékozott nekünk, aminek nagy hasznát vesszük a könyvek katalogizálásánál. Antal Miklós most sem jött üres kézzel: Lehoczky Tivadar 1881-ben Ungvárott kiadott »Bereg vármegye monographiája« című könyvének Beregszászra vonatkozó szövegéről készítettek fénymásolatot és takarosan bekötve könyvtárunknak ajándékozta azt. Mintegy hatvan oldalon olvasható e könyvben városunk története, aminek a honismereti szakkörök, helytörténészek nagy hasznát vehetik. Mivel a könyv egyetlen példányban van meg, csupán a Járási könyvtár olvasótermében kölcsönözhető. Ugyancsak egy példányban kaptuk meg a vásárosnaménylaktól az »Október folytatódik« című reprezentatív háromnyelvű, gyönyörűen illusztrált könyvet, amelyet a nagy októberi szocialista forradalom 70 évfordulójára jelentettek meg három szomszédos megye — Kárpátalja, az MK Szabolcs-Szatmár megyéje és a CSSZSZK Keletszlovákiai kerülete — szerkesztő bizottságai. A területünkről szóló fejezet lektorálásában Bandrovszkij Henrik, Tarjaníca Sztepan, Szuhan Zinaida, Gvargyionov Borisz és Szkunc Petro működött közre. A magyar szerkesztőbizottsági tagok között örömmel fedeztük fel Antal Miklós nevét is. Természetesen ezt az egyetlen példányt is csak az olvasóteremben tudjuk látogatóink rendelkezésére bocsátani. Lőrincz Lívia, a járási központosított könyvtárhálózat igazgatója А І akámi