Vörös Zászló, 1953. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1953-03-01 / 51. szám
Sztárije Turdski húsz évvel ezelőtt még olyan jelentéktelen kis falu volt, hogy a hatalmas szovjet ország térképén a pontnál is kisebb helyet foglalt csak el. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt kínzó földnélküliség fojtogatta a falu lakosságát: 240 parasztgazdaságnak volt mindössze 600 gyeszjatyin — körülbelül 1200 hold — földje a legelőkkel együtt. Nyomorogtak a parasztok, alighogy eltengődtek, ugyanakkor pedig a zsirosparaszt, a kulák, többszáz holdon, a járás dúsgazdag gyárosa közel 30 ezer holdas birtokán urizált. A szovjet hatalom vette kezébe a nép sorsának intézését és megváltozott a dolgozó parasztok élete. Állami támogatással kezdtek a földműveléshez, mivel azonban nem volt saját igájuk, ekéjük koronájuk, gyakran rákényszerültek, hogy ingyen dolgozzanak a kuliknak. Nem volt sokkal különb a középparasztok helyzete sem. Birkóztak ők is a bajokkal, azután fokozatosan, amint évről-évre haladtak az idővel, megtanulták, hogy az egyéni műveléssel a soványka aratás nem sokat hozhat a konyhára. Az első kolhoz-alakulásokról szóló hírek ezidőtájt mind gyakrabban szivárogtak el Sztárije Turdskiba. Egyet akartak most már a parasztok: megszabadulni a szegénységtől. Tanulni akartak, követni akarták azoknak a példáját, akik rátértek a közös gazdálkodás útjára. Így gondolkoztak az emberek és egy kommunista szegényparaszt, Iván Markelovics Golovjaskin mondta ki a döntő szót: — örültünk, amikor földet kaptunk. De egyedül nem birunk vele. Közösen kell gazdálkodnunk, kolhozba kell tömörülnünk. Az is akkoriban, 1929 őszén történt, hogy Golovjaskin egy cikket olvasott fel a parasztoknak. A cikket Sztálin elvtárs írta és ez volt benne: Egy kolhoz születése ...... A mezőgazdaság új, szocialista fejlődése a falusi gazdaságokat, a kapitalistákat félreállítja az útból, a közép- és szegényparasztokat viszont új, modern munkaeszközökkel, traktorokkal és mezőgazdasági gépekkel fegyverzi fel, így lesz módjuk arra, hogy a nyomorból és a kulákok igájából kiszabadulva, a föld társas megmunkálásának útjára térhessenek át.“ — Igazmondó szavak ezek — mondogatták egymásnak izgatottan a parasztok és Golovjaskin két napra rá gyűlésre hívta össze a falu lakosságát. Javasolta a kollektív gazdálkodás megszervezését és hiába volt a kulákok tiltakozása, győzött Golovjaskin terve. Az első nap, a fél falu, 147 tanyaudvar lépett be a kolhozba. A másodikon megválasztották az öttagú intézőbizottságot: Golovjaskin lett az elnök. Alig, hogy a hivatalos eljárásokon túljutottak, átvitték a lovaikat, gazdasági felszereléseiket a közösség portájára, összeöntötték a vetőmagot, az abraktakarmányt és megkezdődött a közös munka. A kollektív gazdálkodás útját Lenin mutatta meg, az újonnan született kolhoznak hát a „Lenin útja“ nevet adták. Volt nehézségük eleinte, nem is kevés. A kormány azonban minden támogatást megadott és már az első időkben sokkal jobb terméseredményt értek el, mint az egyénileg dolgozó parasztok. A földeken megjelentek a mezőgazdasági gépek, traktorok és a hitvány rissz-roesz gabona helyén már nehézkalászú búzát lengetett a szél. Egymásután lépett a kolhozba a többi paraszt is és Sztárije Turdiki teljes egészében kollektivizált faluvá fejlődött. Növekedett a gazdaság, gyümölcsösöket, veteményeseket ültettek és tervszerűen foglalkoztak jószágneveléssel, sertéshizlalással, tejgazdasággal. Mint tavasszal a virág, bújtak ki a földből új lakóházak, magtárak, műhelyépületek, felépült a malom. Az első tíz év megkétszerezte a kolhoz földjét és megháromszorozta a földek hozamát. Tanfolyamokon tanulták, hogyan lehet megjavítani a termelést és egy nap ünnepélyesen felavathatták a gazdaság saját erőművét. A legtöbb munkát most már gép végezte és a villamosítással egyidőben megjelent a faluban a rádió és a hangosfilm. Az asszonyoknak is a kolhozgazdálkodás hozta meg igazi felszabadulásukat: bekapcsolódtak a termelő munkába, függetlenek lettek. Asszonyt, Sztyepanida Szavodcsikovát választották meg gazdasági vezetőnek és hogy jól választottak, arra bizonyíték a Lenin-rendjel, amelyet munkája elismeréséül kapott. De mert sokszor a szónál is többet mondanak a számok, ezek szerint az utolsó évben egy családra átlagban 124 mázsa gabona, 72 mázsa burgonya, 16 mázsa zöldségféle, sok másfajta élelmiszer és 3500 rubel készpénz jutott. Alaposan megváltozott a falu képe, de megváltozott az emberek élete is. Húsz évvel ezelőtt még jó termésnek számított, ha hektáronként 6—8 mázsa rozsot tudtak begyűjteni. A „Lenin útja“ kolhoz ma ugyanarról a földterületről 24—28 mázsa rozsot és 20—24 mázsa búzát takarít be. A megfiatalodott falut egyenes, tiszta utcák, új házak, emeletes középületek, iskolák, klubok, színházak, kórházak, gazdasági épületek díszítik. A kolhozparasztok két kezük munkájával teremtették meg ezt a gondtalan, dolgos, békés életet, amelyről a kolhoz elnöke, a Szocialista Munk Hőse, Iván Golovjaskin olvasta fel 1929 őszén azt az emlékezetes cikket. A Szovjetunió kolhozparasztjai felhasználják a téli időszakot a mezőgazdasági gépek megjavítására, hogy jól felkészülve kezdhessék meg a tavaszi vetési munkálatokat. Téli munka a Molotov-kolhozban A „Molotov“ kolhoz, Kiev tartomány Cserkaszk rajonjának Cservonaja Szloboda községében fekszik. A kolhozt, miután megalakult, a Szovjetunió Kommunista Pártjának egyikvezetőjéről, Molotov elvtársról nevezték el. Szidor Antonovics Kuznyec, az elnök, régi kolhozvezető már. Saját tapasztalataiból tudja, hogy a terméseredményeket igen nagy mértékben a kolhozvezetőség és kolhoztagok téli munkája dönti el. Éppen ezért a kolhozvezetőség részletes téli munkatervet dolgozott ki. Ugyanakkor el is határozták, hogy a téli munkák közül elsőnek a mezőgazdasági gépek és szerszámok rendbehozatalát és megjavítását végzik el. Néhány napra rá röpgyűlést hívott össze a kolhoz vezetősége. A röpgyűlésen a vezetőségi tagok közül Roman Szidorenko tartott beszámolót a gépek és szerszámok megjavításának és takarításának munkálatairól. Szavaiból kitűnt, hogy a munkairam nem elég gyors. A kolhoz gépészei túl sok időt vesztegetnek el ezzel és ezáltal más fontosabb munka marad el. Megvitatták a kérdést, majd úgy határoztak, hogy ezentúl a mezőgazdasági gépeket annak a brigádnak a tagjai szerelik le és tisztítják meg, amelyik gondozásba vette azokat. A vezetőség megbízta Nyikoláj Grubijt ezeknek a munkálatoknak vezetésével. Nyikoláj Grubij munkához látott. Grafikont állított fel, meghatározta a gépek leszerelésének és megtisztításának normáját. Ülést tartott a kolhoz gépészeivel, majd a kovácsműhely vezetőjével és annak segédjeivel. A tervszerű munka meg is hozta a kellő eredményt: a „Molotov“ kolhoz valamennyi mezőgazdasági gépét, szerszámát sikerült igen rövid idő alatt leszerelni, megtisztítani, kijavítani. Most alaposan megtisztítva, bezsírozva, kiélesítve, megjavítva várják a tavaszt. A vetőmag előkészítése az egész kolhoz figyelmének központjában áll Ez természetes is, hiszen ettől függ nagyrétben a kolhoz termése is. Érthető tehát, hogy a vetőmagvak kiválogatásában, megtisztításában és ellenőrzésében a kólhoz valamennyi dolgozója részt vett. Ez alkalommal tíz napos határidőt állítottak fel ennek a nagyfontosságú munkának az elvégzésére. Valamennyi mezei munkabrigádra egy bizonyos mennyiségű vetőmag selejtezését, tisztítását bízták. Ezt a munkát csak úgy tudták a tíznapos határidőre elvégezni, hogy naponta három nyolc-nyolc órás váltásban dolgoztak, így aztán éjjelnappal zúgott a trier, működtek az elektromos tisztítógépek, dolgoztak a brigádtagok. Az egyes brigádok szocialista munkaversenyekre hívták ki egymást. Ezenkívül páros munkaverseny is alakult ki az egyes dolgozók között. Ilyen körülmények között aztán természetes, hogy sikerült teljesíteni a tervet. . Másik nagyfontosságú munka az istállótrágya kihordása a kolhoz szántóföldjeire. A kolhoz agronómusa részletes trágyázási tervet dolgozott ki. A terv szerint 860 vagon istállótrágyát kellett a földekre kihordani. Az agronómus természetesen pontosan részletezte, hogy a hatalmas szántóknak melyik helyére, milyen mennyiségű trágya szükséges. Itt is brigádokat szerveztek. A kolhoz minden egyes tagja részt vett a munkában. A szocialista verseny itt sem hiányzott. Ennek eredményeképpen több, mint ezer vagon istellótráskát, 22 tonna hamut és 15 tonna taromfitrágyát szállítottak a földekre A műhelyek teljes lendülettel dolgoznak a tél folyamán a „Molotov" kolhozban. Munkában van az asztalosműhely, a kovács-, a lakatos- és kerekesműhely is. Ez természetes, hiszen a tél beállta egyszersmind a műhelyi munka évadját is jelenti. A „Molotov“ kolhozban szerény építkezési munka folyik. Megnagyobbítják a magtárakat, kultúrotthont építenek, a megnövekedett állatállomány részére újabb istállók építése vált szükségessé. Ezt mind a tél folyamán tudják a kolhoztagok elvégezni. A „Molotov“ kolhoz dolgozói tisztában vannak azzal, hogy elnökük, Szidor Antonovics Kuznyec, nem hiába kapta meg a megtisztelő Sztálin-díjat. Megfogadják téli munkára irányuló ösztönzését és minden erejükből dolgoznak téli tervük teljesítéséért. Természetesen emellett nem hanyagolják el a politikai, kulturális és szakmai színvonaluk emelését sem. A Povolzsje-tartományi vetőmag kutató intézet A Volga folyam jobboldalán terül el Száratov város, Povolzsje tartomány egyik nagy ipari és művelődési központja. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után Száratov, mint mezőgazdasági tudományos központ is, igen ismertté lett. A forradalom előtt az állandó szárazság és aszály következtében a parasztok szüntelenül az éhínséggel küzködtek, szörnyűséges nyomorban tengődtek. Ma ezeken a vidékeken is a szovhozok és kolhozok a legfejlettebb agrotechnikai módszereket alkalmazzák. A tudományos talajművelés segítségével a pordzsjei földművelők gabona-, zöldségfélék és az ipari növények termesztése terén nagyszerű eredményeket érnek el. A vetőmag kutató intézet igen fontos szerepet tölt be az aszályos vidék, szocialista mezőgazdaságának fejlődésében. Az intézet egyike az ország legnagyobb ilyenszerű tudományos intézeteinek. A vetőmagiutató intézet munkatársai fagyálló és az aszállyal kitűnően megbirkózó búzafajtákat, napraforgót és kölesfajokat termesztenek ki. A vetőmagkutató intézet újabb módszereket dolgoz ki, hogy a legcélszerűbb vetésforgókat vezessék be a kolhozok és szovhozok földjein s a föld helyes megművelésével minél jobban megőrizzék a talaj nedvességtartalmát. A száratovi gyümölcsfatermesztő állomáson új gyümölcsfajtákkal ki- s femeteknek. A tudósok rendkívül élénk tevékenységet fejtenek ki. Tanulmányozzák a mezőgazdaság legidőszerűbb problémáit és szoros kapcsolatban vannak a földet megmunkáló kolhoz - emberekkel. ★ ★ ★ Mocsaras területek lecsapolásához használják Mihail Macsepiiv akadémikus csatorna vágógépét, amely 10 óra alatt 8—10 kilométer hosszú és 2 méter mélységű csatornát vág. ★ ★ ★ A Szovjetunió boldog ifjúsága munkaidő után politikai és kulturális színvonala fejlesztéséért a klubokban tanulással és szórakozással tölti idejét.