Vörös Zászló, 1953. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1953-03-01 / 51. szám

Sztárije Turdski húsz évvel ezelőtt még olyan jelentéktelen kis falu volt, hogy a hatalmas szovjet ország térké­pén a pontnál is kisebb helyet foglalt csak el. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt kínzó földnélküliség fojtogatta a falu lakosságát: 240 pa­rasztgazdaságnak volt mindössze 600 gyeszjatyin — körülbelül 1200 hold — földje a legelőkkel együtt. Nyomo­rogtak a parasztok, alighogy eltengőd­tek, ugyanakkor pedig a zsirosparaszt, a kulák, többszáz holdon, a járás dús­­gazdag gyárosa közel 30 ezer holdas birtokán urizált. A szovjet hatalom vette kezébe a nép sorsának intézését és megválto­zott a dolgozó parasztok élete. Állami támogatással kezdtek a földművelés­hez, mivel azonban nem volt saját igájuk, ekéjük koronájuk, gyakran rákényszerültek, hogy ingyen dolgoz­zanak a kuliknak. Nem volt sokkal különb a középparasztok helyzete sem. Birkóztak ők is a bajokkal, az­után fokozatosan, amint évről-évre haladtak az idővel, megtanulták, hogy az egyéni műveléssel a soványka ara­tás nem sokat hozhat a konyhára. Az első kolhoz-alakulásokról szóló hírek ezidőtájt mind gyakrabban szi­várogtak el Sztárije Turdskiba. Egyet akartak most már a parasztok: meg­szabadulni a szegénységtől. Tanulni akartak, követni akarták azoknak a példáját, akik rátértek a közös gaz­dálkodás útjára. Így gondolkoztak az emberek és egy kommunista sze­gényparaszt, Iván Markelovics Golov­­jaskin mondta ki a döntő szót: — örültünk, amikor földet kap­tunk. De egyedül nem birunk vele. Közösen kell gazdálkodnunk, kolhoz­ba kell tömörülnünk. Az is akkoriban, 1929 őszén történt, hogy Golovjaskin egy cikket olvasott fel a parasztoknak. A cikket Sztálin elvtárs írta és ez volt benne: Egy kolhoz születése ...... A mezőgazdaság új, szocialista fejlődése a falusi gazdaságokat, a ka­pitalistákat félreállítja az útból, a közép- és szegényparasztokat viszont új, modern munkaeszközökkel, trak­torokkal és mezőgazdasági gépekkel fegyverzi fel, így lesz módjuk arra, hogy a nyomorból és a kulákok igá­jából kiszabadulva, a föld társas meg­­munkálásának útjára térhessenek át.“ — Igazmondó szavak ezek — mon­dogatták egymásnak izgatottan a pa­rasztok és Golovjaskin két napra rá gyűlésre hívta össze a falu lakossá­gát. Javasolta a kollektív gazdálkodás megszervezését és hiába volt a ku­lákok tiltakozása, győzött Golovjaskin terve. Az első nap, a fél falu, 147 tanya­udvar lépett be a kolhozba. A máso­dikon megválasztották az öttagú inté­zőbizottságot: Golovjaskin lett az el­nök. Alig, hogy a hivatalos eljáráso­kon túljutottak, átvitték a lovaikat, gazdasági felszereléseiket a­ közösség portájára, összeöntötték a vetőmagot, az abraktakarmányt és megkezdődött a közös munka. A kollektív gazdálko­dás útját Lenin mutatta meg, az újonnan született kolhoznak hát a „Le­nin útja“ nevet adták. Volt nehézségük eleinte, nem is kevés. A kormány azonban minden tá­mogatást megadott és már az első időkben sokkal jobb terméseredményt értek el, mint az egyénileg dolgozó parasztok. A földeken megjelentek a mezőgazdasági gépek, traktorok és a hitvány rissz-roesz gabona helyén már nehézkalászú búzát lengetett a szél. Egymásután lépett a kolhozba a többi paraszt is és Sztárije Turdiki teljes egészében kollektivizált faluvá fejlődött. Növekedett a gazdaság, gyümölcsö­söket, veteményeseket ültettek és tervszerűen foglalkoztak jószágneve­léssel, sertéshizlalással, tejgazdaság­gal. Mint tavasszal a virág, bújtak ki a földből új lakóházak, magtárak, műhelyépületek, felépült a malom. Az első tíz év megkétszerezte a kol­hoz földjét és megháromszorozta a földek hozamát. Tanfolyamokon ta­nulták, hogyan lehet megjavítani a termelést és egy nap ünnepélyesen felavathatták a gazdaság saját erő­művét. A legtöbb munkát most már gép végezte és a villamosítással egy­­időben megjelent a faluban a rádió és a hangosfilm. Az asszonyoknak is a kolhozgazdálkodás hozta meg igazi felszabadulásukat: bekapcsolódtak a termelő munkába, függetlenek lettek. Asszonyt, Sztyepanida Szavodcsikovát választották meg gazdasági vezetőnek és hogy jól választottak, arra bizo­nyíték a Lenin-rendjel, amelyet mun­kája elismeréséül kapott. De mert sokszor a szónál is többet mondanak a számok, ezek szerint az utolsó év­ben egy családra átlagban 124 mázsa gabona, 72 mázsa burgonya, 16 má­zsa zöldségféle, sok másfajta élelmi­szer és 3500 rubel készpénz jutott. Alaposan megváltozott a falu képe, de megváltozott az emberek élete is. Húsz évvel ezelőtt még jó termésnek számított, ha hektáronként 6—8 má­zsa rozsot tudtak begyűjteni. A „Le­nin útja“ kolhoz ma ugyanarról a földterületről 24—28 mázsa rozsot és 20—24 mázsa búzát takarít be. A megfiatalodott falut egyenes, tiszta utcák, új házak, emeletes középüle­tek, iskolák, klubok, színházak, kór­házak, gazdasági épületek díszítik. A kolhozparasztok két kezük mun­kájával teremtették meg ezt a gond­talan, dolgos, békés életet, amelyről a kolhoz elnöke, a Szocialista Munk­ Hőse, Iván Golovjaskin olvasta fel 1929 őszén azt az emlékezetes cikket. A Szovjetunió kolhozparasztjai felhasználják a téli időszakot a mezőgazda­­sági gépek megj­a­vítására, hogy jól felkészülve kezdhessék meg a tavaszi vetési m­un­kál­a­tokat. Téli munka a Molotov-kolhozban A „Molotov“ kolhoz, Kiev tarto­mány Cserkaszk rajonjának Cservo­­naja Szloboda községében fekszik. A kolhozt, miután megalakult, a Szov­jetunió Kommunista Pártjának egyik­­vezetőjéről, Molotov elvtársról nevez­ték el. Szidor Antonovics Kuznyec, az el­nök, régi kolhozvezető már. Saját tapasztalataiból tudja, hogy a ter­méseredményeket igen nagy mérték­ben a kolhozvezetőség és kolhozta­gok téli munkája dönti el. Éppen ezért a kolhozvezetőség részletes téli munkatervet dolgozott ki. Ugyan­akkor el is határozták, hogy a téli munkák közül elsőnek a mezőgaz­dasági gépek és szerszámok rendbe­hozatalát és megjavítását végzik el. Néhány napra rá röpgyűlést hívott össze a kolhoz vezetősége. A röp­­gyűlésen a vezetőségi tagok közül Roman Szidorenko tartott beszámolót a gépek és szerszámok megjavításá­nak és takarításának munkálatairól. Szavaiból kitűnt, hogy a munkairam nem elég gyors. A kolhoz gépészei túl sok időt vesztegetnek el ezzel és ezáltal más fontosabb munka marad el. Megvitatták a kérdést, majd úgy határoztak, hogy ezentúl a mezőgaz­dasági gépeket annak a brigádnak a tagjai szerelik le és tisztítják meg, amelyik gondozásba vette azo­kat. A vezetőség megbízta Nyiko­­láj Grubijt ezeknek a munkálatoknak vezetésével. Nyikoláj Grubij munká­hoz látott. Grafikont állított fel, meg­határozta a gépek leszerelésének és megtisztításának normáját. Ülést tar­tott a kolhoz gépészeivel, majd a kovácsműhely vezetőjével és annak segédjeivel. A tervszerű munka meg is hozta a kellő eredményt: a „Mo­lotov“ kolhoz valamennyi mezőgaz­dasági gépét, szerszámát sikerült igen rövid idő alatt leszerelni, meg­tisztítani, kijavítani. Most alaposan megtisztítva, bezsírozva, kiélesítve, megjavítva várják a tavaszt. A vetőmag előkészítése az egész kolhoz figyelmének központjában áll Ez természetes is, hiszen ettől függ nagyrétben a kolhoz termése is. Érthető tehát, hogy a vetőmagvak kiválogatásában, megtisztításában és ellenőrzésében a kólhoz valamennyi dolgozója részt vett. Ez alkalommal tíz napos határidőt állítottak fel en­­nek a nagyfontosságú munkának az elvégzésére. Valamennyi mezei mu­n­­kabrigádra egy bizonyos mennyiségű vetőmag selejtezését, tisztítását bíz­ták. Ezt a munkát csak úgy tudták a tíznapos határidőre elvégezni, hogy naponta három nyolc-nyolc órás váltásban dolgoztak, így aztán éjjel­nappal zúgott a trier, működtek az elektromos tisztítógépek, dolgoztak a brigádtagok. Az egyes brigádok szo­cialista munkaversenyekre hívták ki egymást. Ezenkívül páros munkaver­seny is alakult ki az egyes dolgozók között. Ilyen körülmények között aztán természetes, hogy sikerült teljesíteni a tervet. . Másik nagyfontosságú munka az istállótrágya kihordása a kolhoz szántóföldjeire. A kolhoz agronómusa részletes trágyázási tervet dolgozott ki. A terv szerint 860 vagon istálló­­trágyát kellett a földekre kihordani. Az agronómus természetesen ponto­san részletezte, hogy a hatalmas szántóknak melyik helyére, milyen mennyiségű trágya szükséges. Itt is brigádokat szerveztek. A kol­hoz minden egyes tagja részt vett a munkában. A szocialista verseny itt sem hiányzott. Ennek eredményekép­pen több, mint ezer vagon istellótrá­­skát, 22 tonna hamut és 15 tonna taromfitrágyát szállítottak a földekre A műhelyek teljes lendülettel dol­goznak a tél folyamán a „Molotov" kolhozban. Munkában van az asz­talosműhely, a kovács-, a lakatos- és kerekesműhely is. Ez természetes, hi­szen a tél beállta egyszersmind a műhelyi munka évadját is jelenti. A „Molotov“ kolhozban szerény építke­zési munka folyik. Megnagyobbítják a magtárakat, kultúrotthont építenek, a megnövekedett állatállomány részé­re újabb istállók építése vált szük­ségessé. Ezt mind a tél folyamán tudják a kolhoztagok elvégezni. A „Molotov“ kolhoz dolgozói tisz­tában vannak azzal, hogy elnökük, Szidor Antonovics Kuznyec, nem hiába kapta meg a megtisztelő Sztálin-díjat. Megfogadják téli mun­kára irányuló ösztönzését és minden erejükből dolgoznak téli tervük tel­jesítéséért. Természetesen emellett nem hanyagolják el a politikai, kul­turális és szakmai színvonaluk emelését sem. A Povolzsje-tartományi vetőmag kutató intézet A Volga folyam jobboldalán terül el Száratov város, Povolzsje tarto­mány egyik nagy ipari és művelődési központja. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom után Száratov, mint mező­­gazdasági tudományos központ is, igen ismertté lett. A forradalom előtt az állandó szárazság és aszály kö­vetkeztében a parasztok szüntelenül az éhínséggel küzködtek, szörnyűsé­ges nyomorban tengődtek. Ma ezeken a vidékeken is a szovhozok és kol­hozok a legfejlettebb agrotechnikai módszereket alkalmazzák. A tudomá­nyos talajm­űvelés segítségével a po­­rd­zsjei földművelők gabona-, zöld­ségfélék és az ipari növények ter­mesztése terén nagyszerű eredmé­nyeket érnek el. A vetőmag kutató intézet igen fon­tos szerepet tölt be az aszályos vi­dék, szocialista mezőgazdaságának fejlődésében. Az intézet egyike az ország legnagyobb ilyenszerű­ tudo­mányos intézeteinek. A vetőmagi­utató intézet munka­társai fagyálló és az aszállyal kitű­nően megbirkózó búzafajtákat, nap­raforgót és kölesfajokat termesztenek ki. A vetőmagkutató intézet újabb módszereket dolgoz ki, hogy a leg­célszerűbb vetésforgókat vezessék be a kolhozok és szovhozok földjein s a föld helyes megművelésével mi­nél jobban megőrizzék a talaj ned­vességtartalmát. A száratovi gyümölcsfatermesztő­­ állomáson új gyümölcsfajtákkal ki- s fem­eteknek. A tudósok rendkívül élénk tevékenységet fejtenek ki. Tanulmá­nyozzák a mezőgazdaság legidősze­­rűbb problémáit és szoros kapcsolat­ban vannak a földet megmunkáló kolhoz - emberekkel. ★ ★ ★ Mocsaras területek lecsapolásához használják Mihail Macsepiiv akadémi­kus csa­torn­a vágógépét, amely 10 óra alatt 8—10 kilométer hosszú és 2 mé­ter mélységű csatornát vág. ­ ★ ★ ★ A Szovjetunió boldog ifjúsága munkaidő után politikai és kulturális szín­vonala fejlesztéséért a klubokban tanulással és szórakozással­ tölti idejét.

Next