Vörös Zászló, 1953. április (2. évfolyam, 78-103. szám)

1953-04-01 / 78. szám

* Vasárnap a 2-es számú leánylíceum nagytermében zajlott le a harmadik országos szakszervezeti kultúrverseny énekkarainak és szólistáinak tarto­­mányi döntője. Ha visszatekintünk az elmúlt, évekre, azt látjuk, hogy szakszervezeti kultúrcsoportjaink hosszú utat tettek meg és a fejlő­désnek igen magas színvonalára ju­tottak el. Számuk megszaporodott, s tevékenységükbe új elemek kapcso­lódnak be. Sztahanovistáink és él­munkásaink, akik az első állásokban küzdenek ötéves tervünk négy év alatti teljesítéséért,­­ mint Lajnár Ferenc, Szabó Mária sztahanovisták. Fülöp Márton, Csiki Olga él munká­sok nemcsak értékes bírálataikkal adnak segítséget, hanem személyesen is részt vesznek a munkában. Egyre szorosabbra fűződik a barátság a tisztviselők, az értelmiségiek és a munkások között. Ma kultúrcsoport­jaink összehasonlíthatatlanul nagyobb anyagi és erkölcsi támogatást kap­nak, mint ezelőtt. Mindezek az eredmények a ver­senyt magas színvonalra emelték és most nem a gyengébbek közül kellett kiválasztani a jót, hanem a jók közül a legjobbat. Beszélnünk kell a dalok megválasz­tásáról, arról, hogy az énekkarok ho­gyan látták meg napjaink égető kér­déseit és hogyan énekelték meg azt. Ilyen kérdés a munka. Ma a mun­kás és a dolgozó paraszt keze nyomán megváltozik hazánk arculata, felszíne, termőföldekké válnak a pusztaságok, megváltozik a vizek folyásának irá­nya, hihetetlenül rövid idő alatt üzemóriások nőnek ki a földből, mun­káslakások százai és ezrei épülnek s a falvakban kigyúl a fény. Erről a nagyszerű munkáról énekeltek a vla­­hicai üzemek munkásai, „Munka nyomában nincsen gond“ című dal­ban is. A tervet, melyet a munkások, pár­tunk irányításával hívtak létre és amelyet ők valósítanak meg, számos esetben énekelték meg költőink és megzenésítették zeneszerzőink. Ma a ♦érvről száll a dal, a Duna—Fekete­tengeri csatorna, a „V. I. Lenin" vizierőmű, a bufteai és vajdahunyadi ifjúsági munkatelepek fölött és vissz­hangozzák a felépített falak: „Kö­szöntünk, tervünk". Ezt éneklik a sepsiszentgyörgyi ,­Dózsa György“ textilgyár énekesei is. A hazafiasságról zengtek a dalok. Megénekelték a katonát, aki fodrozó határainkat őrzi, a gyönyörű tájat, a hegyeket, ahol még fel nem­­írt ki­apadhatatlan kincsek szunnyadnak, s zengett a dal Kónya Lajos ajkán: „Szép hazámban szerte száll az ének". A hazafiasság csendült a gyimesi és hargitai hegyek alá­ jött, dalosok ajkáról is. „A jövő kapuját Sztálin nyitotta meg­­. Köszönjük Neked Sztálin“ — zengett erőteljesen a szovátai szava­lókórus tagjainak ajkán s tovább szállt a dal: „Hol bércek és sziklák merednek" — énekelték a nyomdá­szok. S akik énekelték, látszott, hogy Sztálin tanítását megőrzik, az életbe átviszik, látszott, hogy Sztálin em­lékét örökre szívükbe zárták. Megállapíthatjuk, hogy a műsor összeállítása jó volt. Nagy, lelkiismeretes munkáról tet­tek tanúbizonyságot a „Simó Géza" bútorgyár énekesei. Csiki László kar­mester becsületes munkájának meg is látszott az eredménye. Az énekkar szép sikert aratott a versenyen. A sikert aratott énekkarok közé kell sorolnunk a sepsiszentgyörgyi „Dózsa György“ textilgyár énekkarát, a ma­rosvásárhelyi kereskedelmi vállalat (OCL) énekeseit, valamint a maros­vásárhelyi CFR-isták énekkarát. Nö­veli az énekkarok értékét az, hogy valamennyien fegyelmezettek voltak, mindvégig. A verseny folyamán új dalok szü­lettek dolgozóink ajkán. A CFR énekkara sikerrel adta elő Kardos András kezdő zeneszerző „Vasutasok indulójá“-t. Meg kell említenünk azonban azt, hogy Petruca Ioan karmester nem tudta elérni a legma­gasabb színvonalat az énekkarral, mert az utóbbi időben bizonyos fokú elbizakodottság észlelhető, mind a karmester, mind az énekkar tagjai részéről. Ez akadályozta fejlődésüket. Nem kétséges, hogy a szólisták közül számos tehetség kerül ki, lelki­­ismeretes munka, sok tanulás és tü­relmes tanítás után. Vannak tehetsé­gesek, így Pacuraru Emilia és Kónya László, a marosvásárhelyi CFR-től. Mikor a közönség meghallgatta Mik­lós Eszter udvarhelyi énekest, többen megjegyezték, hogy jó népdalénekes válik belőle. Hasonlóan tehetségesek Koncsag Anna és Bodor Katalin ga­­lócási énekesek is. Az eredmények mellett voltak hiá­nyosságok is, így például sokkal na­gyobb eredményt tudott volna elérni a „Minszki Lajos“ üzem énekkara, ha csak egy kevés támogatást is ka­pott volna az üzemvezetőség részé­ről. De az üzem vezetősége és üzem­bizottsága, élén Kohn Andorral, nem­hogy segítették volna, hanem letörték az énekkar tagjainak lendületét. Em­ber József azonban jó munkát végzett és az énekkar nem vallott szégyent. A verseny után egyik dolgozó meg­jegyezte: „azért is csinálunk mi ének­kart“. Az énekkar munkáját messze­menően kell támogatnia az üzem ve­zetőségének. A maroshévizi IFIS énekkara jobb eredménnyel szerepelhetett volna, ha egyes helytelenül gondolkozó tiszt­­­viselő nem helyezkedik arra az ál­láspontra, hogy „a munkásokkal nem énekelünk együtt“, akik — úgy lát­szik — „fennebb valónak“ érzik ma­gukat a munkásoknál. Ez nagyon helytelen , ezen a magatartáson sürgősen változtatniuk kell Egyes énekkarok nem fordítottak kellő gondot a fegyelemre, mint pél­dául a marosvásárhelyi nyomdászok, a hévízi és más énekkarok. A szár­hegyi szavalókórusnál teljesen fölös­leges, sőt káros volt a vezénylés. Ezt el lehetett volna kerülni, ha a sza­valókórus tagjai jól megtanulták volna a szöveget. A felsorolt eredmények és hiányos­ságok távolról sem kimerítőek, de ez a néhány példa érzékelteti, hogy a kulhírcsoportjaink komoly minőségi fejlődésen mentek át és egyre feljebb jutnak ezen az úton, elhárítva az előttük álló akadályokat. Így tovább­fejlődve betölthetik hivatásukat a kul­­túrforradalomban, nevelik elsősorban azokat, akik részt vesznek a kultúr­­munkában, hogy ezáltal aztán nevelni tudják a dolgozók széles tömegeit és hozzájáruljanak első ötéves tervünk négy év alatti teljesítéséhez és a dolgozók kulturális színvonalának emeléséhez. LAJOS ANTAL : Énekkarok és szólisták tartományi versenyén Beszélgetés egy éltanítónővel Munkába mélyedve találtuk Gáli Er­zsébet tanítónőt, a 2-es számú leány­­líceum aligazgatónőjét. Történelem­könyv feküdt előtte az asztalon. Tanult. Munkája, eredményei felől érdek­lődtünk. Tanítási kérdések merültek fel. Csak a lecke alapos áttanulmányo­zása, kipolitizálása alapján tanítha­tunk úgy, — mondotta — hogy min­den leadott anyagnak meggyőző ereje legyen, s hogy elérje nevelő-oktató célját. — Milyen cél vezeti nevelő-oktató munkájában ? — Szeretem a munkásosztályt és pártomat, s amikor a sok kiváncsi, ta­nulni vágyó ifjú várakozó tekintetét ér­zem magamon, a tudományos ismere­tek legjavát igyekszem nyújtani nekik, hogy szocializmust építő hazánknak becsületes, hazájukat és a dolgozó né­pet szerető, az élet minden területén helyüket megálló kádereket neveljek. — Nagy segítséget jelent számomra — folytatta — az, amit a marxista-le­ninista esti egyetemen tanulok. Az ott tanultakat felhasználom az általam előadott történelmi anyagban. A tanuló­­ifjúságot a reális élet igazságaival is­mertetem meg, a dialektikus és törté­nelmi materializmus szemszögéből megvilágított leckék alapján. — Milyen munkamódszerrel tudja eredményesen megoldani oktató-nevelő és aligazgatói feladatait ? , — Munkámat megszervezem, mun­katervemet tiszteletben, tartom, nincs holtidőm a munkámban és a felmerülő kérdéseket közösen tárgyalom meg munkatársaimmal... Ez munkám ered­ményének titka — mondja szerényen és minden szavából érzik, hogy nem szívesen beszél magáról. őszinte, egyenes ember. Mint az is­kola aligazgatónője, minden alkalmat megragad, amikor segítséget adhat módszertani vagy más nevelési kérdé­sekben az iskola tanügyi kádereinek. Mind a tanügyi káderekkel, mind a tanulóifjúsággal szemben közvetlen, baráti, elvtársas magatartást tanúsít, de minden kérdésben következetes és szigorúan ellenőrzi a feladatok végre­hajtása. Öntudatos kommunista, aki nem riad vissza semilyen nehézségtől és a kö­zösségi érdeket egyéni érdekei fölé he­lyezve, nem ismer fáradságot, ha a munka jó menetének biztosításáról van szó­ilyen, a munkásosztályhoz hű káde­rek kezében biztosítva látjuk ifjúságunk kommunista szellemben való nevelését. Az ilyen káderek betöltik azt a meg­tisztelő feladatot, amit szeretett veze­tőnk, Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs a ta­nítók kongresszusán a tanügyi káderek elé tűzött: „A tanítók hazafias feladata ifjúságunkból olyan embereket nevelni, akik szívvel-lélekkel szolgálják a dol­gozó nép ügyét, hazánkat, a Román Népköztársaságot, a béke ügyét, olyan embereket, akikbe beoltották a népek közötti testvériség szellemét, a határ­talan szeretetet felszabadítónk és ba­rátunk, a Szovjetunió és a világ dolgo­zóinak tanítója, a tudomány és kultúra lángeszű korifeusa, Sztálin iránt.“ PÁLL ERZSÉBET VÖRÖS Z­SILI. Megszilárdítjuk és tartóssá tesszük a békét Elmúlt egy éve, hogy elvetemült vad gondolattal, tehetetlen dühükben az amerikai barbárok Korea védtelen lakosságát baktériumfegyverrel pusz­títják. Az amerikai-angol kannibálok, az egész világ becsületes békeszerető emberei előtt, megmutatták igazi arcukat. Az imperialistáknak már rég szo­kásukká vált, hogy meghamisítják a tényeket, letagadják azokat. Ezt próbálják most is csinálni. Arról kiabálnak lektorokkal, hogy ők nem használnak baktériumfegyvert. Sze­mérmetlenül hazudnak. A tényeket azonban nem lehet letagadni, meg­másítani. A világon ma szervezett béketábor van, amely képes arra, hogy ráhúzza e megvadult fenevadakra a kényszer­zubbonyt. Ugyanakkor figyelmeztet is, hogy minden erőlködés, minden brutalitás ellenére közeledik az a nap és az az óra, amikor a gyilkosok a békeszerető népek ítélőszéke elé ke­rülnek és felelnek gaztetteikért. A békeszerető embereknek elszánt aka­ratuk a béke megvédése. Ezért készek bármilyen áldozatra nemcsak itt ná­lunk, a felszabadult országokban, ha­nem ott, a tengeren túli országokban is. Angliában, Amerikában, Mexikó­ban, a gyarmatokon, mindenhol van­nak békeszerető emberek s ezek nagy tanítómesterünktől, a Nagy Sztálin­tól kapott tanítások alapján megszi­lárdítják és tartóssá teszik a békét. DRAGOMIR JÁNOSNÉ, a sepsiszentgyörgyi „Május 1“ termelőszövetkezet békebrigádjá­­nak tagja állami székely színház műsora. Április 1, szerda este 8 órakor: Az ellopott boldogság. Sorozatszám : 92. Üzemi bérlet: V—9. Április 2, csütörtök este 8 órakor: Az ellopott boldogság. Sorozatszám: 93. Üzemi bérlet: V—10. A Csik-rajoni Szövetkezeti Szövetség fokozza felvásárlási tevékenységét Pártunk szeretett vezetője, Gh. Gheor­­ghiu-Dsj elvtárs arra tanít, hogy „a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége a város és falu közötti, a tőkések ellen irányuló együttműködés formáját ölti magára. E szövetség cél­ja: a városok és falvak dolgozóinak kölcsönös ellátása és a paraszti töme­gek bevonása a szocializmus építésébe, főként a szövetkezetek útján." E tanítások alapján vizsgáljuk meg, hogyan tesz eleget feladatainak a Csik-rajoni Szövetkezeti Szövetség és hogyan segítik munkájában a többi tö­megszervezetek, hogyan irányítja po­litikailag a rajoni pártszervezet az árucsereforgalom kérdésében. Ha meglátogatjuk a Csik-rajomi köz­ségek szövetkezeteit, mindenütt külön­böző ruházati cikkekkel, kartonnal, vá­szonnal, szövetekkel, finom bőrcipők­kel, zománcozott edényfélékkel és fű­szeráruval zsuroásig megtömött pol­cokat látunk. Nézzük meg, hogy a csiki dolgozó parasztok hogyan viszonozzák a mun­kásosztálynak a tőle kapott javakat. Vanna­k egyes szövetkezetek, ame­lyek érnek el bizonyos eredményeket a mezőgazdasági termények felvásárlásá­ban, így például a karcfalvi szövetke­zet, amely első negyedévi felvásárlási tervét március 15-ig 83 százalékban, a Csíkszeredát 82 százalékban, a szent­­simoni 70 százalékban teljesítette. Ezeket az eredményeket, a nép­ta­náccsal, a többi tömegszervezetekkel és magukkal a dolgozó parasztokkal való szoros kapcsolat révén érték elt A Csik-rajoni dolgozó parasztok egy­­része azonban a szövetkezet útján kis­mértékben járul hozzá az ipari mun­kásság élelmiszer- és az ipar nyers­anyagellátásához. Például a szentdo­­mokosi szövetkezet felvásárlási tervét március 15-ig fél százalékban teljesí­tette. Hasonló a helyzet Rákoson is, ahol nagyon csekély gabonamennyisé­get vásároltak fel, így fel lehet sorol­ni tovább Pálfalvát, Szentléleket, s a rajon más szövetkezeteit is. Ha a ra­joni Szövetkezeti Szövetség felvásár­lási tervét vesszük figyelembe, termé­szetes ott sem találunk jobb eredményt. A rajoni Szövetkezeti Szövetség glo­bálisan 53 százalékban teljesítette e fontos feladatát. Ha terményfélékként vizsgáljuk meg a terv teljesítését, a gabonaféléknél még rosszabb a hely­zet. Nézzük meg, mivel magyarázha­tók ezek a hiányosságok. Ha jól megvizsgáljuk a kérdést, ar­ra a megállapításra jutunk, hogy mind a rajoni, mind a községi szövetkezetek és a néptanácsok tevékenységében a felvásárlást illetőleg egész sor mulasz­tás, nemtörődömség nyilvánul meg. A pártszervezeteknek és tömegszerveze­teknek az árucsereforgalom kérdésé­ben tanúsított magatartásában komoly hibák vannak. Íme, miért nem tudja a rajoni Szö­vetkezeti Szövetség vezetősége megol­dani az előtte álló legsürgősebb fel­adatokat, például a felvásárlás, vagy a zöldségtermesztési szerződések meg­kötésének kérdését. Ezekkel a felada­tokkal kampányszerűen foglalkozik. Ezt legjobban bizonyítja az, hogy a zöld­ségtermesztési szerződések megköté­sét hajrászerűen végezték, így háttér­be szorult a felvásárlás. A rajoni Szö­vetkezeti Szövetség elnöke, Papp Ár­pád és a rajoni Szövetkezeti Szövetség felvásárlási osztályának vezetője, Be­­dő Bálint terepre mentek, a zöldség­termesztési szerződések megkötéséért. Terepmunkájukat nagyon jól felhasz­nálhatták volna a felvásárlási munkák megjavítására is. Azonban a nagy „futásban“ nem jutott eszükbe egyi­küknek sem, hogy legalább megkér­dezzék a szövetkezetek vezetőit, ho­gyan teljesítették a felvásárlási ter­vet. A rajoni Szövetkezeti Szövetség vezetőinek másik hibája, hogy nem vé­geznek megfelelő ellenőrző és nevelő munkát, így természetes, hogy a köz­ségi szövetkezeteknél a felvásárlást irányító alelnökök egy része nem érti, más része nem foglalkozik elég lelkiis­meretesen feladata teljesítésével. Nem veszik minden esetben igénybe a párt­­alapszervezet és tömegszervezetek se­gítségét, meghátrálnak a nehézségek előtt, nem elég osztályharcos a maga­tartásuk. A pálfalvi szövetkezet alel­­nöke Bakó József, siránkozik, hogy­­ nincs mit felvásárolni. Hasonló a ma­gatartása a mindszenti szövetkezet al­­elnökének, Bíró Antalnak is. Jajgatnak, panaszkodnak, miközben a községben valósággal garázdálkodnak az üzérke­dők, tehát van lehetőség a felvásárlás­ra, de azt nem használják ki. Ez a hely­zet Hargita községben is. A Csik-rajoni néptanács végrehajtó bizottságának, segítsége egyáltalán nem kielégítő. Ahelyett, hogy segí­tené a szövetkezeteket, megnehezíti azok munkáját. íme, egy példa. A rajoni néptanács végrehajtó bi­zottsága a szépvizi szövetkezet elnökét a rajoni Szövetkezeti Szövetség tudta nélkül más beosztásba tette. Így a szépvizi szövetkezetnek több mint egy hónapig nem volt elnöke. A rajoni néptanács hozott egy hatá­rozatot, amelynek értelmében a köz­ségi néptanácsok kötelesek havonta kiértékelni a szövetkezetek munkáját. Ezt a határozatot, ha minden községi néptanács tiszteletben tartaná, komoly segítséget tudna adni a szövetkezetek­nek. De ez nem így történik. Példa er­re, a pálfalvi néptanács is, amely nem érdeklődik a szövetkezet tevékenysége iránt és a kiértékelő gyűlést sem tar­totta meg. Pedig a pálfalvi szövetke­zetnek igazán szüksége van a népta­nács támogatására. A rajoni néptanács végrehajtó bi­zottsága egyes tagjainak helytelen az álláspontja a felvásárlás kérdésében. Kijelentették, hogy a rajoni szövetke­zet azért nem tudja teljesíteni felvá­sárlási tervét, mert más tartományok­ból sokan jönnek Csikba burgonyáért, nekik nem marad mit felvásárolniuk. Ez nem ok arra, hogy ne teljesítse a szövetkezet felvásárlási tervét. Csik­­rajonnak jó termése volt krumpliból és van bőven. Azért, hogy a Csik­ rajoni szövetke­zeteknél a felvásárlási munkák rosszul mennek, felelősség terheli a rajoni pártbizottság büróját is, amely az alap­­szervezetek által nem irányítja kellő­képpen a szövetkezeti mozgalomban fennálló hibák kiküszöbölését. Mindez széles teret nyitott az osz­tályellenség aknamunkájának. Ott, ahol a pártalapszervezet alszik, az osz­­tályellenség dolgozik. Hargita község­ben vérszemet kaptak a kulákok. La­katos Vilmos kulák, a község dolgozói előtt illetlen szavakkal beszél a szö­vetkezetekről. Azok a párttagok, akik ott élnek a községben és ismerik a ku­lákok gaztetteit, nem leplezték le ide­jében azokat. Hogy az osztályellenség tudatos romboló tevékenysége éppen a szövetkezetek ellen irányul, nem vé­letlen. Az ellenség tudja, hogy a szö­vetkezeteknek napjainkban nagy fel­adatai vannak az ipari munkásság el­látásában és a dolgozó parasztság kö­zösségi szellemben való nevelésében. Éppen ezért igyekeznek a dolgozó pa­rasztokat távoltartani a szövetkeze­tektől. Ilyen hibákat még lehet találni Csik­rajon más községeiben is, mint például Rákoson. Itt a szövetkezet el­nöke egyben a pártalapszervezet titká­ra is. A pártélet itt sem felég élénk. Vannak tagok, akik nem látogatják rendesen a pártalapszervezeti ülése­ket. Az alapszervezeti titkár gyakran a „pohár fenekére néz“. Természetes, hogy emiatt a dolgozó parasztok előtt nincs tekintélye s nem tehet eleget fel­adatainak, így az osztályellenség fel­használ minden lehetőséget, hogy aka­dályokat gördítsen a szövetkezet tevé­kenysége elé. A felvásárlásban fennálló hibák arra kell késztessék a rajoni pártbizottságot, a néptanácsot, a Szövetkezeti Szövet­séget és a tömegszervezetek vezetőit, hogy fokozzák tevékenységüket ezen a téren. Csak így lehet felszámolni eze­ket a súlyos mulasztásokat. Véget kell vetnünk a szájtátiságnak, amely lehe­tőséget ad az osztályellenség akna­munkájára. Le kell vetkőzni az önmeg­nyugtatás szellemét, mert ez az éber­ség elvesztéséhez vezet. Nem utolsó sorban fokozni kell a politikai nevelő munkát, meg kell erősíteni a tömegek­kel való kapcsolatot, harcolni kell az államiegyelem szigorú betartásáért, az osztályellenségre kíméletlenül és következetesen le kell sújtani. A ku- sákoknak érezniök kell, hogy ma az államhatalom a dolgozó nép kezében van és hogy az kész bármikor lesúj­tani rájuk úgy, ahogy ők azt meg­érdemlik. Hogy a fent megemlített szervek ilyen értelemben megjavíthassák mun­kájukat, a tartományi pártbizottság terv-, pénzügyi-, kereskedelmi- és szövetkezeti osztályának, valamint a tartományi néptanács kereskedelmi osztályának és a Szövetkezeti Szövet­ségnek is intézkedniük kell az emlí­tett hibák mielőbbi felszámolása érde­kében. MARKÓ BÉLA

Next