Vörös Zászló, 1953. augusztus (2. évfolyam, 181-205. szám)
1953-08-01 / 181. szám
z Még négy napi Már csak három ! Alig kettő és Itt van a Nagy Találkozó. Hazánk minden része díszbe öltözik. Minden a békére emlékeztet, mindenki a népek közötti barátságra, lelkes vidám ifjúságunkra gondol. Ezt hirdetik üzemeink ifjúbrigádjainak elért versenyeredményei, falusi Újaink hazafias versenyei a bőséges termésért. Ezt látjuk az utcákon, a sétányokon, az épületekben, amelyeket beborít a hófehér és kék zászlók rengetegje. Könnyedén lengeti őket a szél, s úgy tűnik ezer és ezer fehér galamb életrekel és kiterjeszti szárnyát városunk felett... Bármerre járunk ma Marosvásárhelyen, klubokból, vörössarkokból mindenünnen népi táncaink dobogó üteme, zeneszámok hangfoszlányai, énekeseink békéről zengő dalai szállanak felénk. Kultúrmunkásaink készülnek a Találkozó vásárhelyi ünnepségeire. Esténként a kultúrpalotából meszszire száll a dal. A Világifjúsági Találkozó ünnepségeire alakult, városunk legjobb énekeseiből összeállított, 150 tagú dalárda lelkesen készül, hogy augusztus 2-án a „Lázár Ödön“ parkban, az ünnepi műsor keretében, csengő hangon énekeljék: „Béke zászló leng, minden ifjú felett... Filharmonikus zenekarunk is a Találkozó ünnepségeire készül. Glinka Ruszlán és Ludmilla, Liszt magyar rapszódiája, Enescu román rapszódiája, Dunajevszki békedalának hangjai töltik meg a próbatermet. Lelkesen készülnek művészegyütteseink, sportolóink, hogy augusztus 2-a és 16-a között, mindennap, a város különböző részein, a „Lázár Ödön“, vagy az „Augusztus 23“ parkban, a Sztálin-téren, vagy a Népstrandon, szórakoztassák városunk dolgozóit, együtt ünnepeljünk az egész világ ifjúságával és hirdessük, hogy mi a sport, a művészet fegyverével is a békéért harcolunk. Sok élménnyel és vidámsággal gazdag napja lesz városunk ifjúságának augusztus 9-e, a Román Népköztársaság ifjúságának napja. Kora reggel felvonulnak a Sztálintéren harcos, lelkes ifjaink, mérlegelik munkájukat, elért eredményeiket és hitet tesznek arról, hogy dolgozó ifjúságunk egységesen, zárt sorokban vonul a párt zászlaja mögött, mely biztos, békés jövő felé vezeti őket. Az ünnepség alkalmával, a nagy teret színes népi viseletek, vidám zeneszó tölti meg. Húsz táncegyüttesünk, népművészetünk optimizmusát, a népeink közötti örök barátságot, népitáncainkban fejezi ki. Ifjaink szorgos keze, gondoskodik arról, hogy megszépítse a Sztálin-teret, a színes lampionok, szerpentinek, elárulják, hogy itt lesz augusztus 9- én este az Ifjúság karneválja. Íróink, állami színházunk művészei, készítik már a karnevál „Marosvásárhelyi rádió“ vidám műsorát, melyet a téren elhelyezett asztaloknál, hangos zeneszó mellett, élveznek majd városunk dolgozói. Sportolóink sem maradhatnak el a Találkozó ünnepségeiről. Atlétika, torna, úszó és csónakverseny, vizipóló, kerékpárverseny, birkózás, box és futbalmérkőzésekkel gazdagítják az ünnepi műsort. De művészeink nem feledkeznek meg a legifjabbakról sem. Szórakoztatásukról az Állami Székely Színház Bábszínház tagozata gondoskodik. A bábszínház felnőtteknek is rendez előadásokat és ellátogat nagyobb üzemeink dolgozóihoz is, így készülnek kultúrmunkásaink és sportolóink a nagy Találkozóra. Lelkes és lendületes munkájuk, a Találkozó idején rendezett műsoraink, sporteseményeink, igazolni fogják népünk alkotó erejét, népművészetünk nagyszerű fejlődését, a béke győzelmébe vetett rendíthetetlen hitünket és örömünket, hogy ezt a nagy nemzetközi béketalálkozót a mi hazánkban tarják meg. A Találkozó ünnepsége tartományunkban A Világifjúsági Találkozó tiszteletére rendezett kultúr- és sport megnyilvánulések műsora Marosvásárhelyen Augusztus 2-án, vasárnap Reggel 8 órakor: — Meeting a „Lázár Ödön" parkban. 8.30 órakor: — Kulturprogramm a „Lázár Ödön" parkban.— Énekkar: Chirescu „Sub steagul pacii“. •— „Béke“ című verset szavalja Erdős Irma. Román tánc: — „Bernáth Andor“ cukorgyár tánccsoportja. — „Pace“, román nyelvű szavalat. •— Székely tánc: — „Lázár Ödön“ vállalat tánccsoportja. — Énekkari számok. 9.30 órakor. — A Találkozót köszöntő ■ félórai közös hóra és csárdás a Sztálin téren. — Román tánc: — „Bernáth Andor“ cukorgyár tánccsoportja. — Székely tánc: — „Simó Géza“ bútorgyár tánccsoportja. — Székely tánc: — „Lázár Ödön“ vállalat tánccsoportja. — Román tánc: — „Higiena“ szövetkezet tánccsoportja. — Román tánc: — „Textila Mures“ szövetkezet tánccsoportja. — Székely tánc. — „Autójavítóműhelyek“ tánccsoportja. A tánccsoportok szereplései után, a közönséggel közös hara és csárdás.• 9.30 órakor:- Az „Augusztus 23" parkban tornabemutatók: atlétika, röplabda, a falusi Szpartákiáda tartományi döntője keretében. 16 órakor: — Evezőverseny a Wikkend-telepen. 20 órakor: — Kultúrműsor a „Lázár Ödön" kultúrparkban. — Magyarnyelvű szavalat. — Énekkari számok. — Székely tánc. — Székely Színház, kvartett. .— Románnyelvű szavalat. — Román tánc. — Szóló tánc: Birtalan Ilona. — Székely tánc, népdalok: „Autójavító-műhelyek“ kultúrcsoportja. Ui úlak&ft A magas hegyek felől fújdogáló szél megkergeti a gyárkéményből kiszálló füstöt, összezavarja. Befúj a környék munkáslakásainak kéményén, nekiszalad a kultúrház és mozi kiemelkedő épületének, pillanat alatt felkavarja a gyermekjátszótér homokját. A gyári munkáslakások egyikének tornácán álló aszszony azonban nem a szél játékát figyeli, az út felé kémlel. Mosolyra derül, mikor a kanyarulatnál feltűnik az autó. Már türelmetlenül várta. Most hozzák haza az új bútort, melyet az urával együtt választottak ki a múlt héten, mikor a rajon székhelyén jártak. András, a férje ma szabadnapos s elment érte. — Itt vagyunk, asszony — ugrott le Márton András, mikor a tehergépkocsi a ház előtt megállott. A gyönyörű, ragyogóra fényezett diófafurniros bútor hamar a helyére került az elvtársak segítségével. Az asszony már előre kitakarította a lakást, csak éppen helyére kellett tenni a szekrényt, az ágyakat, a töltött székeket, az asztalt ... — Holnap este szívesen látunk mindnyájatokat, búcsúznak el a kapuban az elvtársaktól. Az asszony alig tudott elaludni az örömtől. Forgolódott az ágyban, eszébe jutott az a sok nehézség, mellyel fiatalabb korukban meg kellett birkózzanak. Aztán mégiscsak elaludt. Furcsa, nyomasztó álma volt. Mintha tizenöt évet visszafordult volna az idő kereke. Világosan érezte annak a sötét őszi éjtszakának borzasztó nyomását... ★ Látta az öreg, kopott faliórát, mely nemrég kongatta el az esti tizet. Egyedül volt a hideg szobában. Az őszi szél megzörgette az ablak törött üvegét. A kihűlt kályhán kicsi fazékban dél óta elt ált a krumplileves. Az urát várta vele s az megint nem jött. Hátára vette nagykendőjét s elindult. Szomorúan botorkált végig a sáros utcán. Sehol semmi világítás. A villany csak a gyárba meg az igazgatói lakásba volt bevezetve. Az utcán nem égtek lámpák. A gyár mellett, mint undok élősdi lapult a korcsma. Ablakában petróleumlámpa fénye pislogott. — Itt van-e az uram ? — nézett körül Ilona a füstös helyiségben. S a sarokban meg is látta azonnal. Ott ültek egy asztal mellett. — Te, András, mi van veled? Hát már te is korcsmázol? Az ember nem szólt semmit, csak a szeme volt nagyon-nagyon furcsa nézésű. — András, gyere velünk egy kicsit — szólt oda Muresán is, aki közvetlenül az asszony után lépett be a korcsmahelyiségbe. Sokan csodálkoztak, hogy ez a Muresán majdnem minden este megfordul itt, de inni soha nem látták. Azonban sok részegeskedőt beszélt rá, hogy ne igyék többet, menjen haza. Egyesek azt rebesgették róla, hogy kommunista. András kicsit zavaros szemmel bámult rá, aztán bólintott. — Jó, ha te mondod, akkor megyek. Mindig ragaszkodott ehhez a komoly, okos Muresánhoz. Most egy kicsit szégyene is magát, hogy mostanában már többször itt találta. Hazafelé az asszony keserűen kifakadt. — Borzasztó, hát nem szégyenled magad? Te is inni kezdtél? — Jó, jó, te csak beszélsz asszony. Azt hiszed, hogy az olyan egyszerű. Én sem akartam, de kellett... érted ? Kellett. — Hát, én bizony nem értem. Kém gondolsz a gyermekre ? Mit adok neki holnap enni? Megint jöjjek ide hitelbe vásárolni, megalázkodni, megköszönni, hogy adnak..., s mindezt azért, mert nem vagy ura egy büdös krajcárnak... — Na, látod, hogy te is jól tudod, miért kellett nekem ide jönni. Tehetek én arról, hogy a fűszerüzlet s a korcsma együtt van itt, ebben a lebujkál. Adósok vagyunk... a fizetésemet abba tartották vissza. S mikor a maradékot kértem azt mondták, minek számolgatni. Vásároljuk le. Betértem a többiekkel én is, hogy nézzük meg azt a tartozást, miket írtak fel? Nem mutatták meg. Azt mondták, hogy a levonás miatt fent van az igazgatóságnál. Pálinkát adtak... ott voltunk mind, akik tartozunk ... láttad, tele volt a korcsma. Elbeszélgettünk. Magunkfajta is kíván embert látni, egy szót szólani. Hová menjünk? Valamelyiknek a lakására? Hát hozzánk is, ha ketten jönnek, egyikünk ki kell jöjjön, hogy a vendég bemehessen, akkor ácska az a szoba. — Hiába beszélsz. Te vagy a hibás — nyelvelt az asszony, így vitatkoztak hazáig. Muresán nem szólt az úton. A kapuban búcsúzáskor, csak annyit szólt oda Ilonának, halkan. — Azért hidd el, hogy nemcsak benne van a hiba, hanem valahol máshol is. Valahol azoknál, akik nem törődnek azzal, hogy millió és millió Márton Andrásnak is vannak vágyai, hogy neki is szüksége van másra is, mint a gépies napi robotra . . . András szó nélkül tért nyugovóra. Zsebéből egy cédula esett ki. Az aszszony felemelte, elolvasta. A nyugta másolata volt,amelyen az ura aláírását vették, hogy havi járandóságát kifizették. Keserűen, gúnyosan húzta el a száját... kifizették... igen, kifizették. De pénz sehol. Holnap mit főz? Megy újra hitelbe vásárolni, felírják s elsején újra levonják... újra kapnak egy nyugtamásolatot. — Hát már soha, soha nem vergődünk ki ebből a kátyúból — csavarodott össze a szive s zokogva borult a durván összerótt fenyőfaasztalra. S akkor felébredt. Halántékán még csörgött a verejték, a rossz álom kétségbeesése még ott volt a szivében. Megkönnyebbülten nézett körül. A felkelő nap sugarai bekukucskáltak a horgolt függöny mintáin, vidáman ugráltak egyik fényes bútordarabról a másikra. Talpraugrott, begyújtott a fürdőszobába, aztán kiment a konyhába reggelit készíteni. ★ — Tudjátok, ez csak most álom, rossz álom. De valamikor valóság volt. Pontosan így történt ez tizenöt évvel ezelőtt — mondotta a vendégeknek este Márton András, mikor a felesége megemlítette, hogy milyen rosszat álmodott. — Igen, én jól emlékszem azokra a hitelekre... meg a korcsmára is. Jó haszon folyt be onnan az igazgatóságnak. — De azt sem fogom elfelejteni, hogy Muresán másnap milyen alaposan megleckéztetett. Nem veszekedett velem, mint az asszony, hanem komolyan telkemre beszélt. Megmondta, hogy, ha továbbra is engedem, hogy pálinkával bolondítsanak, soha nem lesz ember belőlem, gyermekemet tönkreteszem. Nem szabad úgy táncolni, ahogy a gyáros fújja ... Azután eljött hozzám mindennap. — Jól tette, akkor változtál meg. — Igen, akkor kezdtem megváltozni. Hanem azért mégiscsak a nagy fordulat máskor történt, nem sokkal azután, hogy Andrej Szergejevics, a szovjet katona elbúcsúzott tőlünk, s azt mondta: Mi a csapattal tovább megyünk. Most már rajtatok a sor, hogy amit a hadsereg kiharcolt nektek, felhasználjátok, fejlesszétek. — Verseny? Munkaverseny? Ti zöldfülűek, velem, öreg szakmunkással akartok versenyezni? — ágaskodott, a már középkorú Márton Andrásban a sértett önérzet, mikor a gyár államosítása után először került szó a szocialista versenyekről. András dúlt, fúlt egy darabig magában. Aztán meggondolta a dolgot. — Még szégyenbe hagynak ezek a gyerkőcök — morfondírozott magában. Sokáig bírta az iramot. Dagadó önérzettel látta nevét mindig az élenjárók között a táblán. Aztán egyszer csak lemaradt. A fiatalok közül az egyik kitalált valamit. Csekélység volt az egész, de jobban ment a termelés, a többiek átvették, András sokáig tépelődött, utánozza őket, öregebb létére forduljon hozzájuk tanácsért? Vagy maradjon a hátulkullogók között? Egyik sem tetszett. Napokig kínlódott. Egyre morcosabb, kedvetlenebb lett. — András, állj csak meg egy szóra — szólította meg Muresán. Akkor már ő volt a párttitkár. Mi baj van? Miért nem halad a munka? — Igen sokat tudnak ezek a mai fiatalok, az a baj. Egyre többet akarnak. Mire való? Így van rendjén. Miért nem próbálod meg te is? Tapasztalt munkás vagy. Régiek a gépek, s te úgy dolgozol, mint ezelőtt 15 évvel. Ha gondolkoznál rajta biztosan sok hibát felfedeznél. Segíts a fiataloknak. Jól esett a hiúságának, de meg is gondolkoztatta a dolog. Győzött benne a munka szeretete, a géppel, az idővel, az anyaggal küzdő ember ereje. Később szovjet gépeket kaptak, szovjet módszereket vezettek be. András újra az élen járt. S fizetése is egyre nőtt. Újításokat adott be, jutalmat kapott. — Pihenned kellene András — szólt egyszer a szakszervezeti elnök. — Elküldünk Szinajára nyaralni. — Engem? Ugyan, mit is tudnék ott csinálni. Nem megyek én. Sok rábeszélés után határozta el, hogy nyaralni utazik. Az első napokban alig lelte helyét. Szokatlan volt az egész. Még az ágy is más volt, mint az övé otthon. Itt szalmazsák helyett betét volt az ágyban. Forgolódott. Aztán megszokta, tetszett neki a rádió, a fehér abrosz, a klub... A jót hamar megszokja az ember, s bizony, mikor hazajött kiderült, hogy kényelmesébb ágybetéten aludni, mint a szalmazsákon. S ezzel kezdődött. Ágybetéteteket vásároltak. — S új bútort mikor veszünk? — kérdezte az asszony. — Nemsokára átköltözünk az új lakásba. — Meglesz az is, most már lesz az is. A jövő hónapban megkapom az egyik újításomért a pénzt s abból kitelik. * — Most már büszkén várhatjátok haza fiatokat a leningrádi egyetemről. — szakítja meg az elbeszélést Berceanuné. — Igen, még egy év s végleg hazajön, nemcsak rövid nyári szünidőre. — A mieink is nemsokára kilépnek az életbe: Iones technikus, Marika orvos lesz. Most írták, hogy mennek a VIT-re. — Mégis csak érdemes volt küzdeni, dolgozni. Jó így élni, úgyes nevető szemmel koccintották össze poharaikat, s további jókat kívántak az új lakáshoz a vendéglátó boldog Mártonéknak. DEÁK MARGIT ★ .VÖRÖS ZÁSZL . A koreai fegyverszünet megkötése a béke és demokrácia győzelme Elhallgattak a fegyverek Koreában Hosszú hónapok aggódó várakozása oldódott fel lelkes örömmé a békét szerető emberek szívében. A béketábor végül is győzött és július 27-én megkötötték a fegyverszünetet Koreában. Drága koreai testvéreink és a hős kínai önkéntesek több mint 3 év küzdelme után visszatérhetnek ismét építő munkájukhoz. A Szovjetunió legyőzhetetlen hadserege 1945-ben kiűzte Észak-Koreából a japán imperialistákat és a felszabadult dolgozó nép megkezdte a gyarmati sorból kikerült független és szabad hazának építését. A Li Szin Man-klikk amerikai segédlettel gátat vetett a békés építésnek, de a szabadságot megismert népet nem tudta lebírni, óriási feladat volt a haza megvédése, amit győzelemmel oldottak meg, a béke és demokrácia egész táborának erkölcsi támogatása mellett. A koreai fegyverszünet megkötése határtalan lelkesedéssel tölt el bennünket. A koreai anyák és gyermekek már nem kutatják aggodalommal az égboltot, hanem reménykedve tekintenek az országuk egységét meghozó jövő felé. A romokban heverő Fenján lakói újjáépíthetik kertvárosukat és a fővárosra tekintő hegyoldalnak nem kell nap nap után befogadnia a könyörtelen légi támadások ártatlan polgári áldozatainak tizeit és százait. A Tetongan partjaira visszatért a béke. A munkások újjáépítik lerombolt üzemeiket és otthonaikat. A parasztság idei rizstermése már a békés építés céljait fogja szolgálni. Az egyetemi ifjúság visszatérhet a frontról, a „Kim Ir Szen“ egyetem falai közé visszatér a lüktető élet. Az utóbbi három év alatt az ifjú koreai a könyv mellett fegyvert fogott a kezében. Most a tanulással párhuzamosan újjáépítheti a tudomány otthonát. Nagy, erőt adó lelkesedéssel tölt el bennünket az a tudat, hogy ezután újságjaink nem arról lesznek kénytelenek beszámolni, hogy a légi kalózok milyen újabb barbarizmust követtek el, hanem arról, hogy az újjáépítésnek milyen sikerei vannak. A koreai fegyverszünet megkötése bizonyíték amellett, hogy igenis, megoldhatók a nemzetközi kérdések tárgyalás útján, amint azt minden békét akaró ember követeli és nem kell ebből a célból háborúkat kirobbantani, amint azt az imperialisták szeretnék. Az olaszországi legutóbbi választások, a berlini fasiszta kaland kudarca, a koreai fegyverszünet megvalósulása, olyan sikerek, amelyek a béketábor egyre növekvő erejét bizonyítják. A jövőben az eddiginél is többet és jobbat kell nyújtanunk munkánkon keresztül a béketábor további erősödéséhez és további győzelmeihez. A mi sikereink békét, bőséget, jólétet jelentenek, jelentik a szocializmus megvalósítását hazánkban. Dr. ANDRÁSOFSZKY TIBOR az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet igazgatója