Vörös Zászló, 1953. szeptember (2. évfolyam, 206-231. szám)

1953-09-01 / 206. szám

r — Augustus 31-én 5 éve, hogy meg­halt a Szovjetunió Kommunista Párt­jának egyik vezetője, a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló alakja, A. A. Zsdánov. A. A. Zsdánov Sztálin hűsé­ges harcostársa, az orosz proletáriátus rendíthetetlen harcosa, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom élhar­cos katonája volt, aki egész fiatalon, már 16 éves korában bekapcsolódott a munkásmozgalomba és aktívan részt vett abban a harcban, amelyet Lenin és Sztálin dicsőséges pártja 1917 októ­berében győzelemre vitt. Forradalom­ előtti munkássága épp olyan nagyjelentőségű, mint az a gazdag, széleskörű aktivitás, amelyet Zsdanov a szocializmus felépítése során és a nagy Honvédő Háború ide­jén, Leningrád védelmezésében kifej­tett. Mint Lenin és Sztálin közvetlen harcostársa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megszervezéséből a bolse­vik vezetőkre jellemző példamutató álhatatossággal és törhetetlenséggel vette ki részét. Egész életében lan­kadatlan lelkesedéssel harcolt Lenin és Sztálin irányítása mellett azért, hogy a szovjet haza földjén az „em­beriség tavasza“, a kommunizmus napja minél előbb felragyogjon. Zsdanov roppant gazdag munkáságá­­nak örökértékű művei, azok az Irány­mutató, elvi jelentőségű tanulmányok, beszédek, cikkek és felszólalások, amelyet a marxista filozófia nép­szerűsítésével, a marxizmus-lenin­­izmus tanításainak eszmegazdag is­mertetésével és az új világ pártos mű­vészetének alapvető kérdéseivel fog­lalkoznak. A marxizmus-leninizmus kiváló teoretikusa, a lenini-sztálini tanításo­­kat alkotó módon felhasználó kiváló vezető, Zsdanov elévülhetetlen ér­demeket szerzett a szovjet irodalom és művészet kibontakozásáért, folytatott pártvezette harcokban. Mint Sztálin közvetlen munkatársa és a Szovjetunió Kommunista Pártjának egyik vezetője döntő módon hozzájárult a szovjet művészet fejlődéséhez és a marxi-le­niai esztétika számos kérdésének tiszt­­­ázásához. Rendkívül jelentős hozzászólása mukk a vitahoz, amely Alexandrov:­­Nyugateurópai filozófia története“ című könyve körül zajlott le a Szov­jetunióban, 1947 június 24-én. Zsdanov & Lenini-sztálini tanítások fényénél filozófiai alapvetést adott a nyugateurópai filozófia történetének marxista megírásához, rámutatva arra, h­ogy az objektivizm­us idegen a mar­­tizmus-leninizmus szellemétől és a burzsoázia idealista, reakciós filozó­fiája előtt nyit utat mindenki, aki bármilyen formában is kacérkodik az objektivizmussal. A Szovjetunió Kommunista Pártja mindig figyelemmel kísérte a szovjet művészek munkáját, határozataival. Iránymutató eszméivel mindenkor a fejlődés útjára irányította a szovjet művészetet. Mi sem tanúskodik fénye­sebben erről a nagy gondoskodásról és frissülő életet fakasztó nagyszerű se­gítségről, mint Zsdánovnak a szovjet zenei szakemberek tanácskozásán, 1948-ban megtartott nagyjelentőségű előadása. Zsdánov beszédeiben a szov­jet zeneművészet alkotásainak, — többek közt,­­— Szturad­sll „Nagy ba­rátság“ című operájának elemzése során a zeneesztétika több alapvető kérdését világította meg. Az új zene­művészet realista stílusáért­ harcoló zsdánovi tanítások, a múlt haladó klasszikus hagyományainak pártos és elvszerű felhasználására, harcos ápo­lására irányítják a figyelmet. „J!!­, bolsevikok, — hangsúlyozta Zsdánov, — nem­ mondunk le a kul­turális hagyományokról. Ellenkezőleg, bírálva elsajátítjuk minden nép, min­den korszak kultúr-hagyományát, hogy kiválaszthassuk belőle mindazt, ami a munka, tudomány és kultúra te­rén nagy tettekre ihleti a szovjet tár­sadalom dolgozóit.“ Zsdanov a szo­cialista-realista zene új, demokratikus stílusának megalakításáért folytatott harc központjába az ezerszínű és cso­dálatos akkordoktól zengő népi dallam­kincs helyes felhasználását állította. Az új irodalom fejlődése és kibon­takozása szempontjából Zsdanov a népköltészetet, a kiapadhatatlan gaz­dagságú folklórt szintén nagyra érté­kelte és szüntelenül hangsúlyozta, hogy: igazán nagy író, a párt harcos írója csak az lehet, aki igazéletű és szines­ lélekkel összeforrott népével, aki a nép nyelvén ír a népről — a nép­nek. „Az irodalom, — tanítja Zsda­nov, — a nép legbensőbb ügye. Ezért van az, hogy az írók minden jelentős művét a nép saját győzelmének, saját sikerének tekinti, így tehát minden sike­res művet egyenlő értékűnek tekint­hetünk egy megnyert csatával, vagy a gazdaság frontján elért hatalmas győzelemmel“. # Zsdánov a szovjet irodalom kiváló alkotásait úgy is értékelte, mint az egész szovjet nép alkotó erejének egy­­egy nagyszerű tanúbizonyságát. Éppen ezért, tudott olyan magas eszmeiséggel harcolni mindenért, ami új és előre­mutató volt az irodalomban és kérlel­­hetetlenül küzdeni az Irodalmi fércmű­vek, a dekadens polgári irodalom bom­lasztó maradványai ellen. A Csillag és Leningrád című folyóiratok értékelé­sekor, 1946-ban Zoscsenko és Ahma­tova példáján, örökre tanulságos mó­don tárta fel azt, hogy az az író, aki elszakad a Párttól és dolgozó népétől, hogyan sodródik az ellenség táborába, a burzsoázia rothadt „irodalmi­ posvá­nyába" és hogyan züllik­ el és semmisül meg mint író is és mint ember is egy­aránt. Zsdanov tanításai a szocialista real­izmusról, a „lélek mérnökei" felada­tairól, az új irodalom tematikájáról és a forradalmi romantikáról, a lenini­sztálini eszméken alapuló klasszikus iránymutatások, amelyek fényénél a szovjet írók és művészek tántorítha­tatlan hittel és optimizmussal harcol­nak a művészi munka eszmegazdagsá­gáért, minél tökéletesebb és minél ki­fejezőbb formájáért. Ezek a zsdánovi tanítások íróink és művészeink számára azt a harcos fegy­vert jelentik, amellyel hatékony mó­don harcolhatnak a polgári ideológia és a burzsoázia dekadens irodalmánál­ és művészetének mindennemű befo­­lyása ellen. Az irodalomról és művé­szetről szóló zsdánovi tonitás Név.köz­társaságunk írói és művészei számára olyan iránytűt jelent, amely íróinkat és művészeinket a fejlődés legszélesebb országútján vezeti és irányítja a szo­cialista realizmus felé. A. A. ZSDANOV — Halálának 5. évfordulójára — I­I, I VÖRÖS ZÁSZLÓ mmma Meg kel f­avarilani a betakarítás ütemét Gyeravé-rajonban Gyergyó-rajon dolgozó pa­rasztjai igyekeznek a betaka­rítást szemveszteség nélkül el­végezni. Tekerőpataka Máthé Imre szegényparaszt elsőnek hordott és csépelt. Bacsu­b­an szintén elsőnek végezte el az aratást és cséplést. Tekerőpatak község augusztus 27-ig a rozs­aratást 100 százalékban, a bú­zaaratást pedig 88 százalékban végezte el. Ezzel szemben a hor­dást csak 10 százalékban, míg a cséplést 7 százalékban teljesí­tette. A néptanács irodájában gondosan vezetett grafikon jel­zi szektoronként az aratás, cséplés és tarlóhántás terén el­ért eredményeket. A községben a hordás üteme nem kielégítő. A szérűn alig egy pár asztagot látni. A néptanács elnöke azt a választ adja, hogy „vizes a ga­bona“. Azonban ha a néptanács a dolgozó parasztokat a beázott gabona megszárítására mozgó­sította volna, — amit sok dol­gozó paraszt meg is tett — a cséplés a községben jobb ütem­ben folyna. Az ilyen hanyag magatartás a néptanács részé­ről nem megengedhető, annál is inkább, mivel a dolgozó nép kenyeréről van szó. Az esős idő csak augusztus 25-én kezdődött, viszont a cséplést a községben azelőtt jóval megkezdték. Az eddigi eredményekből az tűnik ki, hogy nagyon szervezetlenül folyt a hordás. A néptanács elnöke szerint a községben nincsenek szabotálok. Azonban, ha megkérdezzük, hogy a közel harminc kulákból hányan végezték el eddig az aratást és a hordást, kitűnik, hogy bizony a kulákok szabo­tálnak, s mégis a feketetáblán a cséplést és hordást szabotáló kulákok nevei nincsenek kiírva. A néptanács végrehajtó bizott­sága megalkuvó magatartása miatt Molnár Sándor kulák sza­botált nemcsak a begyűjtési kampányban, hanem a széna­beszolgáltatásban is. György József kilyénfalvi kulák pedig harmadbuzát akart átadni a begyűjtő központnak. A dolgo­zó parasztok még a szérűn le­leplezték a kulák aljasságát. Nem különb a helyzet Vaslá­bon sem, ahol a szérűn a csép­lőgépnek alig volt mit csépel­nie, holott a mezők egymást érik a gabonakalangyok és java­részük meg van feketedve. Ha megkérdezzük Colceru I. Ioan mezőgazdasági elöljárót, hogy a község kulákjai hogyan állnak az aratással és hordással, azt a feleletet adja: „Tudják azok a kötelességüket“. Szerinte eddig csak Pap János nem végezte el a tarlóhántást. Ez a megalkuvó, önmegnyugtató magatartás oda­vezet, hogy a két szérűn eddig alig 39 hektárról csépelték ki a gabonát, ami alig egy tized ré­sze a tervnek. A szektorfelelő­sök munkája sem kielégítő. Colceru I­ Ioan szerint minden este végiglátogatják a családo­kat és megkérdik, mit dolgoz­tak aznap, de a terepen nem ellenőrzik. Nem csoda, ha a ra­­joni néptanácsnak azt jelentet­ték, hogy a hordást 20, és a cséplést 10 százalékban elvégez­ték, viszont a szérv üres. Gyergyóújfalu határában hosz­­szú sorokban sorakoznak a ka­langyák, ami a bő termés bizo­nyítéka. Hordásnak viszont se­hol semmi nyoma. A 3­-as szé­rűn két cséplőgép áll, mert nincs mit csépelni, mivel a hor­dást elhanyagolták, a búzaka­langyák nagy része itt is meg van feketedve. De nem kielégítő a helyzet az aratás terén sem. Nagyon sok búzatábla van még aratat­­lan. A jelentések szerint alig 40 százalékban aratták le a ga­bonát. A faluban 9 cséplőgép van, de a cséplőgépeknek nincs mit csépelniük, mert az egész begyűjtési kampány a véletlenre van bízva. Sándor Viktort, a rajoni néptanács a hordás és cséplés megszervezése és meg­gyorsítása érdekében kiküldte a községbe. Ha megkérdezzük Bajkó Józsefet, a néptanács el­nökét, hogy milyen segítséget kapott a rajoni néptanácstól, a válasz lesújtó. A kiküldött elv­társ körülbelül három hétig augusztus 27-ig tartózkodott a községben. Ezalatt szívesebben segített az irodai munkában, mint kint a terepen. A néptanács ébertelen maga­tartása következtében a kulá­kok szabotálnak. Bajkó József, a néptanács elnöke nem tud választ adni arra a kérdésre, hogy a 29 kulákból hány hor­dott, illetve kitérő választ ad, s azt feleli, hogy a kollektor meg­mondja: Gyergyóújfaluban hiányosság az is, hogy a szerv nincs ellátva kellően újságokkal és könyvek­kel. Keresztesi Zoltán igazgató­tanító azt a kijelentést tette a néptanács elnökének, hogy „a tanítók nem agitátorok“. A község 24 tanítójának köteles­sége kivenni részét a betakarí­tás sikeréért folyó munkákból. Hasonló a helyzet Gyergyó­­csomafalva községben is, ahol a dolgozó parasztok csak reggel 7—9 óráig intézhetik el a csép­­léssel kapcsolatos ügyeiket. E bürokratikus magatartás miatt a dolgozó parasztok kénytele­nek egyik naptól a másikig várni a cséplési lapért, vagy a beszolgáltatási ívért. Csornai­al­ván 7 cséplőgép van. A gazda­sági elöljáró augusztus 27-én este 8 órakor még nem tudta, hogy hányan csépeltek aznap, sem azt, hogy a kulákok ho­gyan végzik a betakarítást. De a gazdasági elöljáró azt sem tudja, hogy a 3-as szérűn au­gusztus 27-én két cséplőgép ál­lott egész nap. A Gyergyó-rajoni pártszerve­zetre komoly feladat hárul a terménybegyűjtés meggyorsítása tekintetében. Az eddigi tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy a terepen végzett szervező munka az aktivisták részéről nem ki­elégítő. A pártaktivisták felada­ta a dolgozó parasztokat az alapszervezeteken keresztül a begyűjtés meggyorsítására moz­gósítani, hogy azok használja­nak ki minden órát a begyűj­tés sikeres elvégzése érdeké­ben. KISS DÉNES Egy dolgozó paraszt levele Márton Imre tanítóhoz Kedves tanító elvtárs !­­ Ha megkapja levelemet és elolvas-­­ aa, lehetséges, hogy megvonogatja vállát és azt mondja — most vakáció van — de az is lehetséges, hogy meg­fogja érteni és én ezt nagyon szeret­ném. Rövid leszek és őszinte. Tudja tanító elvtárs, mi most csépelünk, egész nap süt a nap és teli torokkal nyeljük a gépből kiáradó port. De valahogy úgy érezzük, hogy ez a por nem olyan keserű és a nap heve sem éget, úgy mint egykor régen, amikor csak minden 10. kalangjából folyt a mi zsákunkba a termés. Valamelyik nap láttam a tanító elv­társat zsebredugott kézzel sétálni az árnyas fák alatt, aztán letért a nagy útra. Az egyik kerítésen hatalmas be­tűkkel írt jelszavat pillantott meg, a jelszó így hangzott: — Éljen május 1, a munkások ünnepel — Elfintorította az arcát és tovább ment, de mindjárt ott volt a másik jelszó: — Dolgozó parasztok, előre a vetési csata sikeré­ért! — Aztán megállott egy tábla előtt, amelyet mi szokásból faliújságnak ne­vezünk. Sokáig állt ott, nézte a cik­keket, az egyik május 1-ről szólt, a a másik a vetési csatáról és a harmadik már olvashatatlan volt. Láttam, hogy mikor megunta nézni, akkor mint, aki nagyon jól végezte dolgát, tovább ment. Mondja meg őszintén, nem sér­tette a szemét a faliújság és nem ju­tott eszébe az sem, hogy a jelszavak egy kicsit régiek, idejüket múlták? — Igazán ne haragudjon rám, amiért ilyen bátran kipakolok mindent, de meg kell írjam, mert mindezeket már régen közölni akartam. Tudja tanító elvtárs, még em­lékszem arra a gyűlés­­­­re, amikor felszólalt, csak úgy ömlöt­­tek a szép frázisok . Mi tanítók to­vábbra is fokozott segítséget adunk a dolgozó parasztságnak, hogy idejében el tudta végezni a nyári mezőifaizdasági munkákat. . . Minden erőnkkel azon leszünk, hogy növeljük a dolgozó pa­rasztság politikai és kulturális szín­vonalát ... — Kimondhatatlanul boldogok vol­tunk, amikor ezeket a szép kerek mondatokat hallottuk, most azonban meg kell írjam, hogy nem szép, hogy így becsapott bennünket és csak az üres szavakkal táplált. Nem tartotta be a szavát. Ha idáig eljutott a levél olvasással, akkor kérem olvassa tovább, mert ez nem minden, ne hagyja abba. Nálunk kezdetét vette a cséplés, most szabad időnket is a szérűn töltjük. Szabad időnkben képzelje el mit csinálunk, ülünk és holmi Hamupipőkékről me­sélünk egymásnak. Szépek ezek a me­sék, de higgye el szívesen meghallgat­nánk egy-egy szép felolvasást vala­melyik regényből. Szívesen megnéznék és hálásak lennénk a kultúrcsoport­­nak is egy szép kis kultúrműsorért és higgje el mindezek után sokkal köny­­nyebben menne a munka. Valamelyik nap odaálltam a szerű faliújságja elé, hogy elolvassam miről is ír, de mind­járt az első mondatoknál eszembe jutott, hogy ezt már olvastam. Persze később kiderült, hogy a cikket sokszorosí­tották és minden faliújságra kitettek egyet, így van ez nálunk, tömegesen gyártják a cikkeket. Most már befejezem levelemet és arra szeretném kérni a tanító elvtársat, hogy gondolkozzon a fenntieken és szívlelje meg mindazt, ami ebből ma­­gára vonatkozik és tettekkel válaszol­jon. Még csak annyit szeretnék meg­írni, hogy nem maga az egyedüli ha­nyag tanító, vannak mások is és arra kérem, hogy mondja el azoknak is le­velem tartalmát, de ha akarja át is adhatja nekik levelemet. Elvtársi tisztelettel KOVÁCS ISTVÁN dolgozó paraszt Tednetidés és mod--------a Lokomotiv-Hadsereg Központi Haza 2:1­­1 : 11 A két csapat közötti találkozó 8.000 néző előtt Líd­nile (Sztálinváros) já­tékvezetésével zajlott le. A vendégcsa­pat támadásával indult a játék, de a Lokomotiv védelme jól tömörült és si­keresen hárította el a kapu előtti ve­szélyt. Mintegy 15 percnyi játék után feljön a Lokomotiv is, a fiúk többször is jó elgondolással igyekeztek bevenni Voinescu kapuját. Józsit, majd Mihai­t szerelik szabálytalanul a Hadsereg védői. A megítélt büntetőt Józsi küldi kapura, hatalmas lövése azonban ka­pufán csattan. A Hadsereg ellentáma­dásba megy át, sorozatosan gördülnek a támadások Popa kapujára, aki az egyik támadásnál kissé figyelmetlen volt és a messziről jövő labdára már nem tu­dott sikeresen vetődni és a kapu jobb alsó sarkába kötött ki. 1:0 a HK Háza javára. A gól ellenére a Lokomotív egyre veszélyesebben közelítette meg a Hadsereg kapuját, néhány percig a vendégcsapat térfelén folyt a játék. Bács jó beadása közvetlenül a kapu szájába száll, Voinescu már úgy lát­szik megfogja a labdát, azonban az egyik védőjátékos közbeavatkozik, a labda lecsúszik fejéről, Incze II elé ke­rül, aki a kapuba juttatta. 1:1. Gól után is a Lokomotív a kezdemé­­nyező és sikerül fölényt kiharcolnia, azonban a Hadsereg védői szerelni tud­ták a támadásokat. Az első félidő a Lokomotív nyomasztó fölényével ért véget. Szünet után mindjárt a Lokomotiv támad. A vendégcsapat változtat, Voi­nescu helyére Horváth állt be, aki jó érzékkel hárítja el a kapura küldött erőteljes lövéseket. Bács többször is jó helyzetben kapta a labdát, azonban Horváth ügyes közbeavatkozása tisz­tázta a­ nehéz helyzeteket. Egyik balol­dali Lokomotiv támadásnál, Stanescu hozza fel a labdát, Józsi elé játszik, aki a vetődő Horváth felett közelről a kapuba juttatta azt. 2:1 a Lokomotiv javára. Továbbra is a Lokomotiv ural­ja a játékot, azonban az utolsó tíz perc­­ben a vendégcsapat lendül erélyes tá­madásba. Popa figyelmetlenül dobja ki a labdát, amely a vendégcsapat csa­tárai elé kerül, a jól tömörülő véde­­lem azonban bár nehezen, de sikere­sen lép közbe. A játék utolsó perceiben is a Lokomotiv kapuja előtt folyt küz­delem, azonban az eredmény már nem változott. A két együttes közötti találkozó ál­talában színvonalas­­és kemény mérkő­zést hozott. A Hadsereg a mezőnyben jó összjátékot mutatott, kapu előtt azonban nem érvényesültek csatárai. A Lokomotiv sikeresen megállta he­lyét, különösen a védelem tett ki ma­gáért. Az együttes igazolta, hogy jól felkészült erre a találkozóra, s örven­detes jelenség volt Bács és Stanescu játéka. A győzelem annál örvendete­­sebb, hogy azt fiatal tehetséges játé­kosokkal felfrissített csapat vívta ki. A csapatnak a jövőben még nagyobb gondot kell fordítania az összjátékra. A két csapat az alábbi felállításban játszott: Lokomotiv —— Popa,­­Crisan, Isac, Vakarcs I., Vakaros II., Girling, Bács, (Mészáros), Józsi, Incze II., Mi­­hai, Stanescu. H­K Háza: Voinescu (Horváth) Tudoroiu, Bratu, Dumltres­­cu, Bálint, Bone, V. Moldovan, (Bä­­deantu,) Nagy, (V. Moldovan,) Drá­gán, Kajlik, P. Moldoveanu. Az RMP Magyar Autonóm Tartomány pártbizottsága mellett működő marxista-leninista esti egyetem hallgatóinak figyelmébe A RMP Magyar Autonóm Tartomány pártbizottsága mellett működő marx­ista-leninista esti egyetem megnyitója folyó év szeptember 1-én, kedden dél­után 17 órakor lesz a Ranghet, K­uri­­ceum nagytermében. KÖZLEMÉNY A tartományi néptanács tan­ügyi osztálya értesíti az érdek­lődőket, hogy az 1953/54-es tan­évben is megnyílik a kézdivá­­sárhelyi pedagógai iskola mellett az egyéves óvónői tanfolyam. Ezen a tanfolyamon részt ve­­hetnek mindazon jelentkezők, akik sikeresen leteszik a felvé­teli vizsgát, amely szeptember 5-én lesz, a következő tárgyak­ból: román, magyar, számtan, zene. A felvételhez 7 elemi osztály elvégzése szükséges. Felvételire a 17. életévüket be­töltött személyek jelentkezhet­nek, a következő iratokkal: szü­letési bizonyítvány, iskolai bizo­nyítvány, a szülők, vagy saját vagyoni helyzetükről szóló bi­zonyítvány és önéletrajz. A Marosvásárhely-, Erdőszent­­györgy-, Maroshéviz- és Régen­­rajonból jelentkezők a régeni pedagógiai iskolánál, Gyergyó- és Csik-rajonból a Csíkszeredai pedagógiai iskolánál, Kézdivá­­sárhely- és Sepsiszentgyörgy­­rajonokból a kézdivásárhelyi pedagógiai iskolánál teszik le a felvételi vizsgát. A tanfolyam befejezése után a tanulók mint óvónők kapnak kinevezést.­­i

Next