Vörös Zászló, 1953. október (2. évfolyam, 232-258. szám)

1953-10-01 / 232. szám

2 A Magyar Autonóm Tartomány Marosvásárhely rajoni néptanácsa Vil­. rendes ülésszaka Az ülésszak azokkal a napirenden levő feladatokkal foglalkozott, amelyek az RMP KV 1953 augusztus 19—20-i bővített plenáris ülés által jóváhagyott gazdasági intézkedések megvalósításá­ban hárulnak a rajoni néptanácsra. Az első napirendi pontban, amelyet Kacsó Ferenc, a Marosvásárhely-rajoni néptanács végrehajtó bizottságának elnöke ismertetett, gazdasági, társa­dalmi és kulturális téren, a rajoni nép­tanácsra háruló feladatokat vitatták meg. A jelentés feltárta azokat az ered­ményeket, amelyeket tartományunk és rajonunk dolgozó népe a felszabadulás óta elért, rámutatott a munkák során felmerült hiányosságokra is, melyeket sürgősen ki kell küszöbölni. Gazdasági, kulturális téren Maros­­vásárhely-rajon is jelentős eredménye­ket ért el. A rajon helyi iparát az „In­­ternasionala“ malmok, téglagyárak, építészeti ipari üzemek, zöldség és gyü­mölcsszárítók stb. képezik. A rajonban lignit-generátort építenek, amely nagy­mértékben hozzájárul a rajon, majd később a tartomány malmaiban a munka megjavításához. A terméshozam emeléséért folyó harcban, valamint a mezőgazdaság szocialista átalakítása terén is a párt­­alapszervezetek állandó támogatást adtak. Marosvásárhely-rajonban 28 kol­lektív gazdaság és 11 társulás alakult, melyek eddig elért eredményei meg­győzőerővel bizonyítják a szocialista gazdálkodás felsőbbrendűségét az egyéni gazdálkodással szemben. A ra­jon területén nem volt olyan kollektív gazdaság, amelynek hektáronkénti át­lagtermése ne lett volna jóval nagyobb mint az egyéni gazdaságoké. Még szebb és jelentősebb eredmé­nyeket tudna felmutatni a rajon, ha a néptanács idejében megoldotta volna a felmerült hiányosságokat, mint ami­lyen a legelők karbantartásának elha­nyagolása, a kollektív gazdaságok he­lyi erőforrásainak elégtelen kihaszná­lása, az agrotechnikai körök munkájá­nak elhanyagolása. Nem fordítottak gondot a terméketlen területek fásítá­sára, a halastavak kihasználási lehető­ségeinek tanulmányozására. Ezekért a hiányosságokért és mulasz­tásokért a rajoni néptanács végrehaj­tó bizottsága, személyesen Kacsó Fe­renc elvtárs, a rajoni néptanács elnö­ke, valamint a szekció főnökök felel­nek, akik nem irányították kellőképpen a munkálatokat, az ellenőrzést bürok­ratikus módon oldották meg, nem fordítottak gondot a technikusok mun­kájára, hogy azok a terepen megfelelő segítséget tudjanak adni. A jelentésből kitűnt, hogy a GTA munkája sem kielégítő. Nem tett ele­get szerződéses kötelezettségeinek, nem használták ki megfelelő mérték­ben a gépek teljesítőképességét, hogy munkájával előrelendítse a több és jobb termésért folyó harcot. A Nagyer­­­nyére kiküldött 4 traktor közül például napokon át csak három dolgozott, mi­vel a negyedik traktor megjavítását el­hanyagolták. Habár a szocialista kereskedelem rajoni viszonylatban is nagy lépéseket tett a fejlődés útján, mégis sok eset­ben komoly hiányosságok merültek fel az ellátás és felvásárlás kérdésében, ami azt jelenti, hogy a rajoni népta­nács végrehajtó bizottsága, a kereske­delmi osztály, nem állt hivatása ma­gaslatán. A nemtörődömség és ha­nyagság következtében történhetett meg például többek között az, hogy Dózsa György község állomásán na­pokig állt a zöldség összegyűjtve és az illető felvásárló szervek nem gon­doskodtak annak elszállításáról. Másik hiányosság, hogy a kollektív gazdasá­gokat nem mozgósították kellőképpen, hogy termékeiket a piacon értékesítsék. Voltak kollektív gazdaságok, mint pél­dául az udvarfalvi, ákosfalvi, ilencfal­­vi, amelyek igyekeztek eleget tenni ezen feladatunknak, azonban a rajon többi kollektív gazdaságai részben vagy teljesen elhanyagolták, ezt a kér­dést. Kulturális téren is szép eredmények vannak. Minden községben kultúrott­hon, vagy kultúrház van, a rajonban 9 mozgóképszínház működik. A kultu­rális élet további fellendülése érdeké­ben 25 százalékkal emelik a könyvtári könyvek számát, 30 százalékkal az ol­vasókét. A képviselők munkájának­­ kiértéke­lése megmutatta, hogy a tömegekkel való kapcsolat elmélyítésének és meg­szilárdításának feladatát ■ komoly kér­désnek tekinti a rajoni néptanács vég­rehajtó bizottsága. Sok lényeges kér­dés, oldódott meg, amelyeket a dolgo­zó parasztok vetettek fel a képviselők útján. Vannak képviselők, akik lelkiismere­tesen végzik feladatukat, mint például Gyarmati János Szentlászló választó­­körzetének képviselője, aki az év fo­lyamán többizben találkozott válasz­tóival, s aki komolyan támogatta a községi néptanács végrehajtó bizottsá­gát az önmegadóztatási munkálatok sikeres elvégzésében. Irsai József kép­viselő a dolgozók kéréseinek és javas­latainak elintézése érdekében szoros kapcsolatot tart a rajoni néptanács végrehajtó bizottságával, ugyanígy Botos Sándor nyárádszeredai képvi­selő is. Helytelen azonban azoknak a képvi­selőknek a magatartása, akik semmi­féle kötelezettséget nem éreznek vá­lasztóikkal szemben. Doma Mihály, gálfalvi képviselő például megválasz­tása óta egyetlen találkozót sem tar­tott választóival, vagy Dobos Katalin, aki még a gyűléseken sem vesz részt. Bálint Mária, a vajdaszentiványi kör­zet képviselője egy találkozót sem szervezett, holott ennek fontosságára több esetben figyelmeztették. Falvaink kulturális színvonalának emelése érdekében a legjobb eszköz a néptömegek alkotóerejének és kezde­ményezésének a felhasználása. Ilyen az­ önmegadóztatási akció, mely a fal­vak felvirágoztatását szolgálja. A pártalapszervezetek irányításával a tartományi, valamint a rajoni kép­viselők támogatásával a községi nép­­tanácsok szép eredményeket értek el­ ezen a téren. A népgyűlések és a honpolgári bi­zottságok javaslatainak eredményeként 34 új építkezést és 60 épület általános javitását végezték­ el az önmegadózta­­tási összegekből. Határozatokat hoz­tak, h­ogy az 1952-es évben megszava­zott és megkezdett munkálatokat befe­jezik. Egyes községekben, ahol a népta­nácsok végrehajtó bizottságai a hon­polgári bizottságokkal karöltve jól szervezték meg a munkát, az önmeg­­adóztatási összegek beszedése megfe­lelő ütemben halad. Karácsonyfalván például az önmegadóztatási összeg 80 százalékát gyűjtötték be s már épül is a megszavazott óvoda. Jól haladnak a munkálatokkal Nyárádszentlászlón és Csikf­alván is, ahol a képvi­selők komoly gondot fordítanak a fela­datok végrehajtására. Vannak azon­ban olyan néptanácsok, amelyek nem fordítottak kellő figyelmet az önmeg­adóztatási összegek helyes felhaszná­lására, így Szabéd községben a vég­rehajtó bizottság nem a dolgozók által megszavazott célra használta fel a begyűjtött összeget. Bergenye község­ben sokkal nagyobb költségű munká­latokba kezdtek, mint amilyent az ön­megadóztatási összegből fedezni tud­­­tak volna. Koronkán a községi népta­nács titkára súlyos visszaélést követett­ el, a begyűjtött önmegadóztatási ösz­­szeget személyes célokra eltulajdoní­totta. Ezekben a hiányosságokban a rajoni pénzügyi osztálynak is komoly része van, mert nem ellenőrizte kellő­képpen ezeket a munkálatokat, sem a beszedett pénzösszegek kezelését. A felszólalások súlyos hibaként em­lítették meg azt a tényt, hogy egyes községi néptanácsok lebecsülik a nő­­küldöttek munkáját, nem vonják be a nőket a feladatok elvégzésébe. Pintea elvtársnő felszólalásában javasolta, hogy vegyék komolyan ezt a kérdést, mert a nők nagy segítséget tudnak nyújtani a néptan­­ácsnak a beszolgál­tatás, az önmegadóztatási összegek begyűjtése, stb. terén. A hiányosságok felszámolása, vala­mint a további munkálatok sikeres végrehajtása érdekében a rajoni nép­tanács végrehajtó bizottsága határo­zati javaslatot terjesztett elő, megálla­pítva konkréten a feladatokat a határ­­időt és azt, hogy ki a felelős a végre­hajtásért, hogy ezáltal a rajoni végre­hajtó bizottság rövid időn belül meg tudja javítani a dolgozók életkörülmé­nyeit a rajon területén. Az ülésszak az RNK Minisztertaná­csának és az RMP KV-nek határozata szellemében a jövő évi bőséges termés biztosításáért szintén hathatós intézke­déseket hozott, munkatervet dolgozott ki, amelyben időhöz és személyhez köt­ve állapították meg a feladatokat, hogy ilyen módon biztosítsák a mun­kák jobb körülmények közötti végre­hajtását. Az iskola és szülők A tantestületek munkája csak úgy járhat sikerrel, ha mind a nevelőmunkába, mind az iskola egyes kérdéseinek megoldásába bekapcsolják a szülőket. A csík­­szentmártoni hétosztályos iskola bizottsága szem előtt tartva ezt a követelményt, már az isko­lai év megkezdése előtt szoro­san együttműködött a szülőkkel. Ahhoz, hogy a tanuló ifjúság jó körülmények között kezdhes­se meg az új iskolai évet, ko­moly előkészítő munkát kellett végezni. Javításokat kellett esz­közölni az épületen, az iskolai felszereléseken. A szülőkkel karöltve könnyűszerrel tudtak eleget tenni e feladatnak. Fe­renc Mátyás, Ambrus Szilvesz- közötti kapcsolat- biztosítja e tér, Részegh Lajos és más dol­­gozó parasztok szívesen segítet­tek deszkaanyaggal. Kacsa Már­ton, a II. tagozat földrajz-törté­nelem szakos tanára 14 napi önkéntes munkával 24 padot ja­vított meg, amelyek lepácolva, leolajozva készen várták a nö­vendékeket. De a tantestület többi tagjai is jó munkát végez­tek az iskolai év előkészítéséért és a beiskolázás százszázalékos teljesítéséért. Ezt a módszert továbbra sem hagyja figyelmen kívül az isko­la vezetősége. Különböző rendez­vényi alapból, valamint a szü­lők segítségével tervbe vették 3 új tábla elkészítését. De nem­csak ennyiben merül ki a neve- jó nevelőmunkát­ ­ók és szülők közötti szoros kap­csolat ebben az iskolában, ha­­nem kiterjed az oktatás minő­ségének megjavítására, a tanulók szabadidejének megszervezésé­re, valamint más oktató-nevelő munkára is, így például a ké­zimunka­ kör jó megszervezése ugyancsak ennek az eredménye. Ennek köszönhető, hogy ma a csíkszentmártoni hétosztályos is­kolában gyalupaddal és más szerszámokkal ellátott műhely­ben tartják a kézimunkaórákat. Az iskola és szülők közötti he­lyes kapcsolat terén sokat ta­nultunk az élenjáró szovjet ne­velők tapasztalataiból és ered­ményeinket tovább fokozzuk. SZÁVA ANTAL levelező * A sepsiszentgyörgyi „Darázs“ kol­lektíva a „Vörös Zászló“ szeptember 3-i „Beteg Darázs“ címen megjelent bíráló cikkre többek között ezt írja: Köszönjük a bíráló cikket, melynek minden megállapításával teljesen egyetértünk. Helyes és igen szüksé­ges volt a bírálat, mert valóban igen hosszú időn át üresen ásítozott a „Da­­rázs“-tábla. Mi, a kollektíva tagjai el­hanyagoltuk a munkánkat — részben igazolt, de semmiesetre sem kizáró­lagos indokul elfogadható — távollét miatt. De elhanyagolta a kellő táma­ Cikkünk nyomán hatást megadni a szervezés, anyag­szerzés és irányítás terén a rajoni pártszervezet propaganda és agitá­­ciós osztálya is. A cikk megjelenése napján vagy­is szeptember 3-án, az új szám már betöltötte az ásító űrt. Új számunban már megjelent a cikk­ben ajánlott karikatúra, mely a kol­lektíva tagjait utazás, labdarúgás, kocsmázás és más „elterelő“ foglalko­zások gyakorlása közben ábrázolja. A karikatúrához megfelelő román- és magyarnyelvű szöveget készítettünk. Folyamatban van már egy újabb szám összeállítása is, mely arról ta­núskodik, hogy a „Darázsinál nem­csak átmeneti, hanem gyökeres javu­lás állott be. Kérjük a „Vörös Zászló“ szerkesz­tőségét, hogy munkánkkal gyakrabban foglalkozzanak. Bátran csipkedjenek meg hibáinkért, bírálják meg karika­túráinkat minden szempontból, hogy a még kétségtelenül fennálló hiányos­ságainkat kiküszöbölhessük. A „DAI­AZS "-szerkesztő kollektívája VÖRÖS ZÁSZLÓ A legdemokratikusabb választási rendszer A Szovjetunió választási rend­szerének törvényei a Sztálini Al­kotmány, a világ legdemokrati­kusabb alkotmányának elvein alapulnak. A választási törvény­nek miden egyes szakasza vilá­gosan tükrözi az igazi demokrá­ciát, amely a kommunista tár­sadalom felépítéséért harcoló szovjet nép éltető ereje, lelkesí­tője.­­ A szocialista szovjet demokrá­cia fölénye abban áll, hogy biz­tosítja a dolgozók közvetlen részvételét az állam vezetésé­ben, a széles tömegek páratlan politikai tevékenységét, a váro­si és falusi dolgozók hatalmas, alkotó lendületét. „A proletár demokrácia -- ír­ta Lenin - milliószor demokra­tikusabb minden burzsoá de­mokráciánál, a szovjethatalom milliószor demol­atikusabb a legdemokratikusabb burzsoá köz­társaságnál.“ A burzsoá demokrácia a gazda­gok, a dolgozókat könyörtelenül kizsákmányoló marofonyi kapi­talisták demokráciája. Vajjon milyen demokráciáról lehet szó az Amerikai Egyesült Államok­ban, ahol kegyetlenül elnyomják a szabad gondolkozás bármilyen megnyilvánulását ? A hírhedt FBI (Szövetségi Nyomozóiroda) — az amerikai Gestapo — fe­nyegető kardja függ minden becsületes amerikai feje fölött. A többi kapitalista államokban sem jobb a helyzet; a burzsoá­zia mindenütt egyre nyíltabban alkalmazza az államvezetés ter­rorista módszereit. Valóban szabad választások csak a szocialista demokrácia körülményei közepette, a szo­cialista rendszerben tehetsége­sek, ahol a hatalom a népé. A Szovjetunióban a választá­sok a munkások, parasztok és értelmiségiek együttműködésé­nek jegyében, a kölcsönös biza­lom és barátság légkörében zaj­lanak le. A szovjet választási rendszer­nek, az a rendeltetése, hogy biz­tosítsa az igazi népakarat meg­nyilvánulását. A válás­­si tör­vények szerint a választás az általános, közvetlen, egyenlő választójog alapján, titkos sza­­vazással történik. A szovjet választási törvény nem ismer semmiféle faji vagy nemzeti megkülönböztetésen alapuló korlátozást. Nem álla­pít meg semmiféle vagyoni, mű­veltségi fok, vagy más szempon­tok szerinti osztályozást, nem ismer semmiféle jogcsorbító megkülönböztetést. A Szovjet­unióban nem léteznek semmi­féle előjogok választócsoportok szerint, mindenki egyenlő jogo­kat élvez. A választásokon a Szovjetunió minden állampolgá­ra egyetlen szavazatra jogosult. A választói névjegyzékre min­den állampolgárt felvesznek, aki a választás időpontjában betöltötte a 18. életévét, minden választójoggal bíró férfit és nőt, aki a névjegyzék összeállítása időpontjában az illető szovjet területén lakik, fajra, nemzeti­ségre, vallásra, műveltségi fok­ra, tartózkodásra, társadalmi származásra, vagyonra és múlt­beli tevékenységre való tekintet nélkül. Egyes burzsoá alkotmányok hirdetik az általános és egyenlő választójogot. A valóságban azonban ezek a nép megtévesz­tésére szánt nyilatkozatok csu­pán üres szavak, a választások pedig olcsó komédiává, a dol­gozók elemi jogainak kicsúfolá­sává válnak. A kapitalista országok válasz­tási tölényei sokfajta, a dol­gozók legnagyobb részét a vá­lasztó­jogtól ténylegesen meg­fosztó korlátozást tartalmaz­nak. Sok országban, mint pél­dául Svájcban és Mexikóban a lakosság felét alkotó nőknek nincs választójoguk. Számos ka­pitalista országban a katonákat is megfosztották ettől a jogtól. Nincs olyan tőkés ország, amelynek választási törvényei ne tartalmaznának különféle osztályozási előírásokat. Ezzel az osztályozással a választók számottevő részét — a vagyonta­lan osztályok képviselőit — tény­legesen megfosztják választó­joguktól. A Szovjetunióban viszont va­lóban biztosították az általános, egyenlő, közvetlen és titkos sza­vazással történő választásokat. A választások előtt kifüggesz­tik a választói névjegyzékeket vagy lehetővé teszik, hogy a névjegyzékeket a szovjetek he­lyiségeiben, vagy a szavazókör­zetekben megtekintsék, így min­den választó meggyőződhetik a választói névjegyzékek helyes összeállításáról és intézkedése­ket tehet a tévedések helyre­­igazítására. A választóknak a választói névjegyzékekben talált tévedé­sekre vonatkozó panaszai ki­vizsgálására olyan eljárást lép­tettek életbe a Szovjetunióban, amely biztosítja a panaszok leg­rövidebb időn belüli elintézését. A választók ahhoz a bizottság­hoz nyújtják be panaszaikat, amely a választói névjegyzéke­­ket közzétette. A bizottság kö­teles minden egyes beadványt három napon belül megvizsgál­ni és vagy megfelelően helyes­bíti a választói névjegyzéket, vagy pedig írásban értesíti a kérvényezőt panasza elutasítá­sának okáról. Ha a választó nem ért egyet a bizottság hatá­rozatával, fellebbezhet a közvet­lenül felettes bizottságnál. A szavazatok átvételére és összeszámlálására kijelölt sza­vazóközpontokat úgy szervezik meg, hogy a választók a lehető legkönnyebben élhessenek szava­zati jogukkal. Rendszerint 1500—3000 lakos számára egy-egy szavazó­köz­pontot­­szerveznek. Ez alól az ál­talános szabály alól sok kivételt tesznek, hogy minél jobban megkönnyítsék a lakosság rész­vételét a szavazáson, így például Szavazó­központot létesítenek minden 500—2000 főnyi telepü­lésen, faluban vagy tanyán. Olyan helységben is lehet szavazóközpontot szervezni, amelynek lakossága 500-nál ke­vesebb — de legalább 300 főnyi — s a legközelebbi szavazóköz­ponttól több mint 10 km. tá­volságra fekszik. A távoli Észa­kon és Keleten fekvő rajonok­­ban, ahol túlnyomóan kisebb települések találhatók, legkeve­sebb 100 lakos számára is lehet szavazóközpontot szervezni. A választásokat munkaszüneti napon tartják. Minden egyes szavazó, amikor átveszi a szava­zólapot, külön szobába, vagy külön erre a célra berendezett szavazófülkébe vonul vissza, ahol kitölti a szavazólapot. A szavazólapok kitöltése idején a szavazón kívül senki sem tartóz­­kodhatik a szavazó­szobákban vagy fülkékben. A választási törvények szigo­rúan védik az állampolgárok el­idegeníthetetlen jogát, amelyet a Sztálini Alkotmány biztosít számukra. A választási törvé­nyek értelmében két évig ter­jedő börtönbütetéssel sújtják mindazokat, akik erőszakkal, megtévesztéssel, fenyegetéssel vagy megvesztegetéssel megaka­dályozzák a szovjet állampol­gárt a választásban. A választások eredménye meg­állapításának társadalmi ellen­őrzése céljából a választási tör­vény feljogosítja a társadalmi szervezetek és a dolgozók egye­sületeinek különleges meghatal­mazottait, valamint a sajtó képviselőit arra, hogy a szava­zatok összeszámlálásánál jelen lehessenek. Minden egyes szer­vezet, valamint minden egyes állampolgár bármilyen korláto­zás nélkül jogosult arra, hogy a jelölteket népszerűsítse gyűlése­ken, sajtóban és más eszközök­kel. A szovjet választási rendszer valóban a­ legdemokratikusabb választási rendszer, amelynek alapja a néphatalom, vezérelvei a legdemokratikusabb alkot­mány elvei. Ilyen módon vá­lasztja meg a szovjet nép veze­tőit, biztosítja további­­fejlődé­sét, hazája virágzását.

Next