Vörös Zászló, 1954. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1954-02-02 / 26. szám
Nagyobb lendületet a beszolgáltatásban Csíkszereda-rajon képviselőinek első ülésszakán Égető Vilma, a rajoni néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, ismertette azokat a munkamódszereket, amelyeket a rajoni néptanács a beszolgáltatás sikeréért alkalmazott. Beszélt a szervezési intézkedésekről, a tapasztalatcserékről, a mozgó átvételi központok alkalmazásáról, amelyek mind hozzájárultak a beszolgáltatásokozásához. Népszerűsítette továbbá Szentkirály, Gyimesközéplok és Tusnád dolgozó parasztjait, akik a múlt év december 20-ig eleget tettek hazafias kötelezettségüknek és a szentkirályi, szentimrei, csíkszeredai nőbizottságokat, amelyen eredményesen támogatták a községi néptanácsokat a beszolgáltatásért folyó harcban. A jelentésből kitűnt, hogy rajoni viszonylatban a beszolgáltatási eredmények nem minden terményféleségben értek el száz százalékot. Így a szénát 94, a tejet 95, a burgonyát 86 és a húst csak 70 százalékban gyűjtötték be. Égető Vilma rámutatott azokra a hiányosságokra is, amelyek forrásai ennek a lemaradásnak és amelyeket az 1954-es tervévben feltétlenül ki kell küszöbölni, így nagyon sok községnek hiányos volt a nyilvántartása. Sok helyen csak az év utolsó negyedében tűzték állandó napirendre a beszolgáltatás kérdését Sok helyen nem volt meg a kellő összhang és együttműködés a begyűjtők és a néptanácsok végrehajtó bizottságai között. Különösen Csíkszentdomokoson, ahol maga az állami begyűjtő központ rajoni megbízottja, Kolumbán Imre, több esetben nem hajtotta végre feladatait és helytelen volt a dolgozókkal szembeni magatartása is. Több helyen az éberség hiánya mutatkozott. Szenttamáson például Sándor Péter kulák csak 40 százalékban teljesítette burgonyabeadási kötelezettségét, s gabonáját ahelyett, hogy beszolgáltatta volna, eldugta. Ugyanitt Albert Béla kulák is szabotált Szentsimonban Sándor Gergely kulák 500 liter tej beszolgáltatási kötelezettsége alól akart kibújni. Szentmártonban Róka Lajos kulák 180 kiló húst, 900 kilogramm burgonyát akart elvonni a dolgozóktól. Ferenc Károly, a rajoni szövetkezeti központ felvásárló és értékesítő igazgatója, nem ellenőrizte a szövetkezeti átvevő központok munkáját és ennek következtében hanyagságok mutatkoztak, különösen a tejátvételnél, későn fizették ki a beadott tejért járó pénzt. Mindezek olyan hiányosságok, amelyek késleltették a beszolgáltatás menetét, s amelyeknek a jövőben nem szabad előfordulniuk. A fuvarozás kérdésével kapcsolatban a jelentés népszerűsítette Madaras, Dánfalva, Csíkszereda és Gyimesfelsőlok képviselőit, akik tevékenyen támogatták a községi fuvarozási bizottságokat. Különösen kitűnt ebben a munkában Tankó Szebeni János, gyimesfelsöloki képviselő. A jelentés ugyanakkor rámutatott a fuvarozás terén fennálló hiányosságokra is. A jelentés után szót kértek a képviselők. Ferencz Mária képviselő rámutatott a gyimesfelsőloki nőbizottság lelkes munkájára, amely nagymértékben járult hozzá, hogy a község dolgozói 100 százalékban teljesítették kötelezettségüket. Beszélt továbbá a tusnádfürdői és a többi nőbizottságok munkájáról és felkérte a néptanácsokat, hogy munkájuk sikeréért vegyék igénybe a nők tevékenységét, s adjanak nekik támogatást. Máthé Imre az állattenyésztés fokozásáról beszélt. A vita során elhangzott számos hozzászólás hozzásegítette az ülésszakot, hogy egészséges határozati javaslatot hozzon. A 16 pontból álló határozati javaslat felöleli mindazokat a feladatokat, amelyeknek végrehajtása biztosítéka mind a beszolgáltatási, mind a fafuvarozási munka megjavításának. Bíráló cikkünk nyomán A „Vörös Zászló“ január 10-i számában megjelent „Mostoha gyermek" című cikkre válaszolva a Közélelmezési Tröszt tartományi vezetősége elismeri, hogy a gyergyószentmiklósi bodega élelmiszercikkekkel való ellátása tekintetében a panasz jogos, mert abban az időszakban Csergő elvtárs, üzletvezető, habár utasítást kapott rá, nem igyekezett a helyi lehetőségeket kihasználva, különböző ételneműeket biztosítani a bodega részére, s ugyanakkor a központ által kiutalt áruval rosszul gazdálkodott. A Közélelmezési Tröszt részéről egy bizottság az ügyet kivizsgálta és utasította az üzletvezetőt, hogy a Marosvásárhelyről kapott élelmiszereken kívül, helyileg is gondoskodjék a bodega ellátásáról. Ezzel egyidejűleg felvették a kapcsolatot mind a rajoni, mind a városi néptanács végrehajtó bizottságával, hogy egy étterem megnyitása érdekében helyiséget biztosíthassanak. Szívesen fogadták a „Vörös Zászló“ bírálatát s kérik a további segítséget, hogy a felmerülő hiányosságokat leküzdhessék. MINDÖSSZE KÉTSZÁZ lépésnyire lakom a hivataltól. Szeretem a pontosságot s így történt, hogy hosszú évek során még soha nem késtem el. Erre kissé büszke is voltam. Fölényesen tekintettem Barabás Béla munkatársamra, aki rendszerint néhány perces késéssel érkezik izzadtan, lihegve a rohanástól. Nem egyszer figyelmeztették pontatlansága miatt. Ilyenkor felháborodva szokott tiltakozni. — Lehetetlen, — mondja. — Az én órám pontosan jár. Minden reggel a rádió után igazítom be. S hogy mindezt bebizonyítsa, előveszi zsebóráját, a magasba tartja s úgy harsogja diadalmasan. — Tessék, pontosan hét óra ... Emiatt aztán mindenki ismeri. Megbírálták gyűlésen, még karikatúrát is készítettek, de hasztalan. Barabás csak késett. Most azonban oda a tekintélyem. A tegnap én késtem öt percet. Munkatársaim sajnálkozva, magas, szikár főkönyvelőm néma szemrehányással tekintettek rám. Nem szóltak semmit, de ez még rosszabb volt. Legalább annyit mondtak volna, hogy nő, elvtárs, ez nem helyes dolog s bár elsőízben történt, vigyáznia kell, nehogy megismétlődjön a jövőben is. Ami igaz, az igaz, bántott a dolog s azzal akartam helyrehozni, hogy buzgón fogtam hozzá munkámhoz. Igen, ha néni nem bosszantott volna Barabás kárörvendő arckifejezése, ő sem szólt egy szót sem, csak elővette óráját s feltűnően, hosszasan nézte, közben megelégedve bólogatott. Arcáról azt olvastam te: na te híres, lám te is elkéstél... Nem lett volna értelme, hogy elmeséljem ezt a különös esetet, ami miatt késtem. Hisz ez a nap is úgy kezdődött mint a többi. Idejében felkeltem, megmosakodtam s jóétvággyal reggeliztem, mialatt feleségem egy darab lekvároskenyeret tett a táskámba. Útnak indított, hogy „elkészítse“ első osztályos kisfiamat is. Lassan ballagtam a megszokott, annyiszor végigtaposott utcakövezeten. Mélyen mellreszívtam a friss, reggeli levegőt, közben jobbra-balra köszöngettem az ismerősöknek. Ő is, aki miatt késtem egyike reggeli ismerőseimnek. Rendszerint a sarkon, a fiúliceum főbejárata előtt találkozunk. Amint észrevesz, arca felderül s tompán csillogó szemét rámemelve köszön. — Jó reggelt kívánok. Visszamosolygok, kalapot emelek s ugyanolyan barátságosan köszönök vissza. Aztán folytatjuk utunkat. Előfordul, hogy nem találkozunk. Ilyenkor egész nap nyugtalan vagyok, arra gondolok, hogy talán megbetegedett. Nagyon a szívemhez nőtt ez a vézna, alacsonytermetű asszony. Fekete fejkendője alól ráncos, de kedves arc fehérük. Szomorú, jóságos szemei, mintha azt mondanák: életemben sokat szenvedtem. Úgy hasonlít az anyámra ... A tegnap nem mosolygott. Rosszat sejtettem. Amit még soha nem tett, megállt előttem, kezében füzetet szorongatott. Észrevettem, hogy akar valamit mondani. Biztatóan rámosolyogtam. Ez használt. — Szeretnék valamit kérdezni a tanár úrtól. — Nem vagyok úr, még csak tanár sem. — mondtam. — Szólítson egyszerűen Nagy elvtársnak. — Pedig azt hittem tanár ... akkor nem segíthet rajtam... Hangja csalódottan és sajnálkozva csengett. Nem tudtam mit akarhat: talán levelet akar felolvastatni, esetleg pénzre van szüksége. Elhatároztam, még ebben az esetben is segíteni fogom. Éppen ezért bátorítani kezdtem. — No, ki vele, talán segíthetek ... Az órámra pillantottam. Pontosan hét óra volt. Hirtelen mentőötlet jutott az eszembe. — Tudja mit, jöjjön el hozzám estefelé, otthon majd nyugodtan elbeszélgethetünk s azzal magyarázni kezdtem, hogy hol lakom. Félbeszakított. — Nem szeretek máshoz menni, inkább keressen fel maga. A Maxim Gorkij utcában lakom, keresse csak Anna nénit. Mindenki ismer... Azzal továbbment. Én pedig el későt érkeztem a hivatalba. ★ ÚGY ESTEFELÉ bekopogtam Anna nénihez. Éppen tüzet gyújtott. — Már azt hittem el sem jön, — mondta. Köténye sarkával széket török s hellyel kínált. Szétnéztem a szobában. Mindenütt rend és tisztaság. A falon egy szent kép s több fénykép függött. Mikor észrevette érdeklődésem, magyarázatba kezdett. Mesélt a fiáról, aki már két éve katona, a lányáról, aki férinél van. A veje vasesztergályos s olyan szépen keres, hogy még őt is segíti. — Ez meg az unokám, mutatott egy 11—12 éves kislányra, aki szorgalmasan itt valamit az asztal mellett. Na, eügy Ilonka játszani, — küldte ki a szobából. Miután becsukódott az ajtó, hirtelen belém fordulva mondta: — Én is tanulom a betűvetést. Tanfolyamra járok. Nézze csak — tett az ölembe néhány füzetet — minden leckét leírtam. Meg is dicsért a tanárnő. Ezzel nem is lenne baj, hanem a számtan ... tudja, az nehéz. Az osztás sehogy sem megy. A holnapi feladatot sem tudtam megoldani. . szeretném, ha segítene. A reggel is erre akartam megkérni... Elmagyarázva, közösen megoldottuk a feladatot. Közben arra gondoltam, hogy mennyivel könnyebb és mindennapi segítséget nyújthatna a kis Ilonka. Meg is mondtam, de ő a fejét rázó gáttá. — Még mit ne! Hogy egy 12 éves leányka oktasson ötven éves létemre/ Az igazat megvallva senki sem tudja, hogy a betűvetést tanulom. Ez titok. Meg akarom lepni az enyéimet. A fiamnak nemsokára saját kezemmel írok levelet. ■ Ránéztem ujjaira. Rögtön láttam, hogy Anna néni vértelen, bütykös ujjai azt bizonyítják, hogy sokat dolgozott életében. Már nem bántam, hogy idejöttem. Megígértem, hogy máskor is eljövök-Szépen haladtunk a tanulással, » valahányszor megdicsérték Anna nénit, vele együtt örültem. Egy napon megbetegedtem, 10 napig nyomtam az ágyat. Amint jobban lettem, első áram Anna nénihez vezetett. A kis Ilonkát találtam otthon, Ő mesélte el, hogy Anna néni hazament fartúra. Egy kissé bántott a dolog, hogy Anna néni búcsú nélkül távozott. Aztán eltelt két hónap s Anna néni feledésbe merült. ★ A JÓMULTKORIBAN újságot olvasva ismerős arcra bukkantam. Anna néni fényképe volt. Felujjongtam. Igen, ez ő az, Anna néni. Képviselőjelölt. Újév utáni napon képeslevelezőlapot hozott a postás. Ez volt ráírod szép, nagy, kerek betűkkel. Képviselő vagyok. Boldog újévet kíván Anna néni. A legkedvesebb levelezőlap volt ez, amit valaha kaptam. VARGA IMRE VÖRÖS ZÁSZLÓ Dolgozó parasztok és a tanítók írnak az orosz nyelvtanfolyamokról A csíkszépvizi tantestületi tagok örömmel újságolják, hogy minden órán pontosan megjelennek, mindig megtanulják a leckét, hiszen példát akarnak mutatni a tanulóknak, hogy hogyan kell minden egyes alkalommal felkészülni az órára. Fülöp Irén tanítónő azt írja, hogy az órák nem unalmasak, mert az iskola igazgatója, aki az orosz nyelvet tanítja, énekeket is tanít, óra végén, vagy óra előtt szovjet dalokat énekelnek. Nagy Sándor tanító ugyancsak Szépvizről írja, hogy már használni tudja a szovjet újságokat és folyóiratokat, igaz, hogy sokszor igénybe kell vennie a szótárt, de már megy, sok mindent megért ★ László Ibolya altiszt azt írja, hogy a megállói (Gyimesközéplok) iskola helyiségében minden szerdán délután 17 dolgozó gyűl össze. Bátran várják Antal Pál tanítót, mert alaposan felkészültek az órára. — Azt akarjuk, írja László Ibolya , hogy az összefoglaló szemináriumon, amit februárban tartunk, tanfolyamunk minden egyes hallgatója kiváló eredményt tudjon felmutatni. Ezért hát nemcsak az órákon tanulunk, hanem órák ,után kikérdezzük egymástól a tanult szavakat. Szórakozás közben és munka közben is azzal a kevés szóval, amit megtanultunk, próbálunk mondatokat formálni. Persze még sok hibát követünk el a kiejtésnél, a mondatok formálásánál, de a hibák fokozatosan kimaradnak. Biztosak vagyunk abban, hogy el tudjuk sajátítani az orosz nyelvet és eredetiben olvassuk majd a gyönyörű orosz könyveket. A Bartalis Jolán írja Csikszentmihályról, hogy az ott működő orosz nyelvtanfolyamra valamennyien szívesen járnak. Nagyszerű példa erre — ahogyan írja — az, hogy a négy kilométer távolságra lévő Ajnádról és Vacsárcsiból is eljönnek a tanfolyamra, nem számít a távolság, sem a hideg. A tagok lelkesedése mellett, a tanfolyam jó működéséhez nagymértékben hozzájárult Pusztay Mária tanítónő, aki szeretettel adja át tudását a hallgatóknak. De nemcsak a tanfolyamon, heti egy órán, hanem azonkívül is foglalkozik egyénileg a tanfolyam hallgatóival. Most méginkább fokozták munkájukat, mert az összefoglaló szemináriumon még szebb eredményeket akarnak felmutatni. ★ Mindezek a vélemények azt bizonyítják, hogy dolgozóink szeretettel tanulják az orosz nyelvet és az öszszefoglaló szemináriumokon szép eredményeket igyekeznek majd felmutatni. A határozat nyomán Az állatgondozó tanulni kezd Reggel együtt ment dolgozni a két testvér. Hideg szél fújt a Hargita felől, söpörte a havat, mint a futóhomokot. Nehéz volt ilyenkor a síkos úton járni. — Igyekezzünk Sanyi, telik az idő, — mondotta öccsének József. — Kiváncsi vagyok a tehenekre. Tudod, mind a 14 borjudzó. Ügyelni kell ilyenkor, hogy jól éljenek, ne fázzanak meg. Közben szaporázta a lépést Te se mondd meg a juhoktól, ami nekik jár. Kétszáz juh, nem kis dolog. Gondold meg, egy-két hónap múlva bárányozni kezdenek, s ha jól gondozod őket, közel kétszáz bárányt adsz a gazdaságnak. Erre beértek a gazdaságba és elváltak. József a tehenekhez ment, Sándor pedig a dombon lévő juhistállókhoz. A gazdaság kétszáz juha tele a két istállóban. Forika Sándor pontosan, lelkiismeretesen gondozza azokat. Szénát rakott a juhok elé, utána darát tesz a vályúkba, s amíg azt a juhok mohón elfogyasztják, vizet hord be. Naponta háromszor eteti és kétszer itatja őket. A szénán, darán kívül búzaocsut is ad nekik. A múlt évben még csak 130 durva gyapjas juhuk volt. Államunk, a néptanács útján cigája berbécseket juttatott a gazdaságnak, azokkal keresztezték a régi juhokat. A bárányokból már felírnom gyapjas juhok lesznek, ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Több finomabb szálú gyapjút adnak, jobban tejelnek; ezeket az agrotechnikai körön hallotta a téli estéken. Ezeken az estéken tanulta meg,, hogy nem elég csak úgy gazdálkodni, mint ahogy azt a nagyapjától, apjától tanulta. A párt a mezőgazdaság, állattenyésztés nagyarányú fejlesztését tűzte ki célul, hogy kielégítsék a dolgozók növekvő szükségleteit. Igen ám, de hogy lehet ezt a nagyapjától örökölt módszerrel megvalósítani? ★ Néhány nappal ezelőtt történt. Hideg, sötét, este volt. Későn tért haza akkor, s nem kis meglepetésére házukban találta a tanítónőt. Sokáig beszélgettek. — Sándor, iskolába kell járnia — mondta később a tanítónő. — Iskolába? — Igen, betűvető tanfolyamra. Meg kell tanulnia írni-olvasni. — Számolni elég jól tudok. Megszámlálom, hogy hány juha van a gazdaságnak, hány bárányunk lesz a tavaszon. — Ez még nem elég. Meg kell tanulnia olvasni is. Mennyi sok szovjet könyv van az állattenyésztésről, a kedhozisták tapasztalatairól, munkamódszereiről. Azokat kell tanulmányoznia, felhasználnia munkájában. Ellenkezett, hogy nincs elég ideje, későn jön haza esténként. — Sok munkás, akit a múltban az urak nem hagytak tanulni, most nappal dolgozik, este iskolába jár, sokan egyetemre — érvelt a tanítónő. Még csak 18 éves, maga előtt az élet, a jövő áll, miért ne tanulna? Gondolkodni kezdett. Eszébe j ütött, hogy kérte a felvételét az IMSZ-be, s még írni-olvasni sem tud. Talán be sem fogadják. Akkor még nem határozott, de most határoz. Mire a juhokkal a havasra kell mennie, addig megtanul írni-olvasni, ahogy a tanítónő mondta. Könyveket visz akkor magával. És ellenálhatatlan vágyat érzett a könyvek iránt, amelyekben arról írnak, hogy a Szovjetunióban 6 kiló gyapjút ad egy juh évente. Ezt a párttitkár mesélte neki. Milyen más lesz a havason, amikor a szakaszos legeltetésről, a mesterséges megtermékenyítésről, a betegségek megelőzéséről, s ki tudja még miről olvas majd. Majd az elnök is ellátogat hozzá, s akkor bátran előáll. — Elnök elvtárs, szakaszosan legeltetek. Nézze, ott már legeltek a juhok, s eső után araszosra nőtt a fű. — Előveszi a könyvet. Ebből tanultam. Megmutatja a többi könyvet is: a közelben kutat kell ásni, vályúkat felállítani, mesterségesen kell megtermékenyíteni és kétszer kell egy évben lenyírni a juhokat, írják a könyvek, s ezt mi is elvégezzük — mondja majd. Lehet, hogy vitatkoznia kell vele, de az elnök végül is belegyezik, hogy a közgyűlés elé terjeszti... Ő pedig tovább őrzi a juhokat, ügyel, hogy egy se vesszen el a közös vagyonból. És tanul tovább, sokat... Eltelik az év, a zord tél után a másik nyár is. Késő ősszel, amikor lehull az első hó, hazahajtja hiánytalanul a juhokat A közgyűlésen beszámol munkájáról, számokat sorol fel, hogy menynyivel szaporodott juhállományuk. A bárányok finomgyapjasak, kövérek, már nagy juhok lettek, és nem pusztult el közülük egy sem. Végül javaslatot tesz, hogy mit kell még tenniök és előveszi a szovjet könyveket. Ebből tanultam. Lehet, hogy megdicséri az elnök a tagok előtt, de ő csak ennyit mond: A határozatban mondta nekünk a párt, s a szovjet könyvek és ti, kollektivisták segítettetek nekem. LÁSZLÓ is.